Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-05-08 / 283. szám
Fővárosi újdonságok. — Olmützből a Presse hirlapnak azt írták, hogy legfeljebb 12 nap alatt 30,000-nyi uj sereg fog ellenünk jöni, mintha nem tudnék, hogy a görnyadt morvák össze s 44 •- ben elfogadja. (Hosszan tartó éljenzés.) A népszabadság rovására,melly minden hatalomnak örök kútfeje, senkinek nem ad kezébe túlhatalmat, amennyiben azt meggátolhatja; és ha a kormányzó és országgyűlés közti helyzetből illyesmit venne észre, el fogja hagyni helyét; s ha szükség az országgyűlést, ha szükség a kormányzót, és ha szükség a nemzetet fogja felébreszteni. (Tetszés, helyeslés.) Ezen alapelvek nyomán indulva, nem kérünk bizalmat, mert a bizalomnak önkényt kell származnia; de ha a ház bennünket bizalmával megajándékoz, tisztelettel, hódolattal elfogadjuk, kijelentvén, hogy mi csak a nemzeti ház akarata szerint tudunk s remélünk kormányozhatni; de kijelentvén egyszersmind azt is, hogy csak olly háznak kívánunk végrehajtó hatalma lenni, melly ház a democratia tiszta alapjaira rakja le határozatait.Zajosan kitörő tetszés, a képviselők majdnem mindnyájan helybenhagyásukat felállással kijelentik. Minden oldalról hoszszan tartó éljenzés.) Elnök: Ezen nyilatkozat olly közönséges tetszéssel fogadtatott, miként a ház nevében azt merem felelni miniszerelnök úrnak, hogy a ház maga részéről is mindent el fog követni, hogy amit előterjesztett, minél előbb testté váljék hazánk közboldogságára. Pest, május 7-én. Néhány nap, és isten segélyével honunk szent földét a bitor ellenség nem tiprandja többé. De mit az ország vitéz hadserege által kiviv, azt meg is kell tartani olly institutiók felállítása által, melly e sokat szenvedett hon önállóságát megvédje, a nép keserv könnyűit letörölje, jóllétét előmozdítsa, szabadságát biztosítsa. E nemzet, mellyet a pokol ármányai ki nem fárasztanak, mellynek elhatározott akaratán a cselszövények s árulások szintúgy megtörének, mint a zsarnokság zsoldossainak szuronyai; — e nemzet ezt igényelheti; és midőn ezt igényli, már ki mondá a respublicát! Respublicae szó az, melly felé, mint czélfelé röpülnek minden valódi népszabadság-barát sóhajai. Ebben pontosan reménye, mint azon egyedüli institutióban, melly már magában hordja a szabadság biztos leírását, szinte mint védelmét. Melly megtestesíti a szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos eszméit! Már, ha a respublica illy előnyökkel bir a többi kormányformák között, van-e, lehet-e áldozat, mellyet érette sokalni lehetne ? És e nemzetre sokat szenvedett magyar nemzet — mint áldozott volna olly sokat szabadsága kivívásáért, ha most olly kormányformát vállalna el, melly szabadságát nem biztosítaná; elmellőzve azt, mi a magyar nemzet egyedüli életfeltétele — a respublicát ? Mert bármi fényes, bármi csillogás legyen is az alkotmányos monarchia; a nép, kinél létezik a felségiség! — nem találhat abban mást, mint lánczot; melly jóllehet aranyból készült légyen is, de kezei s lábaira súlyosan nehezedik, — és még e mellett kifent tőr, melly a nép szivének — szabadságának — van irányozva. Ugyanis, ha a király — mint szent kötelessége — tiszteli a törvényt, mi ő más, mint csillogó báb, mellyel a gyermeket ámítani szokták; de a magyar olly sok milliójába kerülő csillogó bábra nem szorult, mert nem gyermek többé. Ha pedig a királyok — mint ez felvonátuk — a törvényt megvetik, cselszövény, cselszövényt ér, árulást, árulás követ, és egyes emberért gyakran százezrek vére patakszik. Már, ha a királyság a nemzetek életére illy káros befolyású, úgy hazánkra nézve ez még legveszedelmessebb is. Nekünk, nemcsak szabadságunkat veszélyeztetné, de nemzeti függetlenségünket rombolná le. Tekintsünk egy kevéssé szét. Azon eszméről — miszerint magyar ember emeltetnék a magyar trónra — úgy hiszem mindenki lemondott már; nem is gondolom, hogy hazánk azon férfiai közt, kik e nemzet vész napjaiban ezt fáradhatlan buzgalommal segítni meg nem szűntek, találkoznék egy ember, ki erre vágyna; s ha mégis találkoznék úgy őt figyelemmel kell kisérni, mert az megszűnt a népboldogság barátja lenni. Ha pedig egy idegen emeltetik a magyar trónra, legyen bár az egy Coburg, Napóleon vagy akármiféle herczeg,úgy a magyar függetlenség, születésével együtt meghalt; polgártársaink vére hiába folyt, erőnket hasztalan pazarlók, Magyarország egymás nagy hatalmasságnak csak ollyen teljessévé válna, mint vala Ausztriának. Az igaz, a respublica talán több áldozatokba fog kerülni, de a népek ügyét az isten hatalmas keze vezérli, és ez nem fogja megengedni soha, hogy az ő képére teremtett ember, néhány zsarnok által kivetkeztessék emberi méltóságából; de lesujtandja azt, ki a népek életét a szabadságot legyilkolni akarja. Fél tehát hazám népei legyőzni a veszélyeket, elháritni az akadályokat, hogy azután testvéries egyetértésben, s egyező akarattal kiáltsuk olly hangon, melly az utolsó zsarnok szuronyokkal támogatott trónját is megingassa „éljen a respublica Kun Sándor, sen hányan volnának; s mintha Prága uj festülésrel nem fenyegetné a bűnös trónt. Mint bizonyosat beszélik, hogy Bécsből három hadszerekkel megrakott hajó indult Pest felé, s első állomásukon már magyar katonaság üdvözlé őket. A németek puskagolyóval tettek kérdést, a mieink vastagon feleltek ágyúval, s egy gránát a hajón meggyűlvén a puskaporba kapott, s mind a három hajót ezer darabokban szétszaggatá. A rajta vett katonaság mind oda van. Ez iszonyú eset úgy megrázta az óriás Dunát, hogy csaknem kiömlött medréből, s durranássze mérőmig se hallatszott. — Ármány vallás bőrben. — Múlt január 20-án Pestről egy, mind szerkezetére nyomorult, mint tartalmára nézve ocsmány hazugságokkal teljes nyilatkozat intéztek a néphez a magyar püspöki kar aláírásával. Okos ember képzelheti azon farizeusi elmélkedést, melly e minden soraiban ezer hazaárulást tartalmazó iratot bélyegzi. De Horváth Mihál, Csanádi püspök Szeged lelkes szülöttje ezen nyilatkozatnak ünnepélyesen ellentmond, s megmutatja, hogy a magyar püspöki kar nem áll azon Pesten kuksoló két halas püspökből, kik e nyilatkozatot gyártók, s kikkel sem isten sem ember nem nyer, csak a consumtio ezen — s a pokol a más világon. — — Nugentot, kit már septemberben elfogott levelében Jellachich maga Alter Esel-nek nevezett, szinte elcsapták a vezérségből, s helyébe Castiglione lépett. — Perczel serege véresen ütközöt meg Becskeiek előtt a ráczokkal, s azokat éjfélig űzte ápril 29-én. A tegnap érkezett gőzös 61 sebsültet hozott. (Szegedi Hírlap.) — Hiteles kutforrásból tudathatjuk, hogy Perczel Becskereket ápril 30. bevette a részleteket legközelebb. — Makkról — az eddig köztiszteletben állott jeles hazafiról, szálongó hírek igen furcsát és igen becstelenítőt beszélnek. Bátorkodunk az illetőket felszólítani, hogy tudassák a közönséggel mennyiben igazak azon hírek, mik Makkot hazaárulónak mondják . . . Ha igaz, amit hallottunk, tudassák a hazával, hogy lássa mindenki, miként nem nyer kegyelmet a hazaáruló, habár előbb érdemekkel bírt is, ha pedig nem igaz: a czudai hit meghazudtolta még szükségesebb, ne rágódjék olly érdemes hazafi becsületén, és ne ingassa a közönségnek vezéreikbe helyzett bizodalmát. .. — Budáról jött huszárok beszélik, hogy az irgalmasrend épületében vagy 500 horvát katona bújt el, házban támadandók meg a majd ostromló magyarokat. . . Szerencsére azonban a gaz rablók elárultattak, s huszárjaink rájuk ütöttek, egypár százat lekonczoltak, fegyvereiket mind átküldötték. A mészárlás közben több papnak is kioltatott életmécse . .. Azonkívül a horvátok segítségére küldött bombák az épületet is fegyújtották. . . Részletei e hírnek mennyiben igazak, nem tudjuk, a lángoló épületet azonban magunk is láttuk. — A német légió zászló-esküje: A mindenható istenre mondjuk ünnepélyes eskünket, hogy német zászlónkat Magyarhon függetlensége és alkotmányáért, mint diadallobogót akarjuk elővinni, hogy minden alkalomnál, midőn Magyarhon jogai fegyveres kézzel támadtatnak meg, német zászlónk alá gyülekezünk, azt mindaddig, mig Magyarhont ellen fenyegeti, el nem hagyjuk, magyar testvéreinkért harcolunk, elöljáróink hozzánk érkezett parancsainak engedelmeskedünk, magunkat a magas magyar hadügyministériumnak alávetjük, hogy nem rettegünk veszélytől, éltünket és vérünket feláldozzuk a szorongatott magyar nemzetért, és német testvéreinket, ahol azokat találjuk, Magyarhon igazságos ügye iránt lelkesítjük, az ellenséggel, bárki legyen, egész hatalmunkkal és erőnkkel szembeszéljünk , és magunkat soha élve meg nem adjuk, mert a mi jelszavunk: „Győzelem vagy halál.“ Isten úgy legyen segélyünkre, amen!. . . Hallod magyar! Ügyedért így lelkesül egy idegen nemzet! „Jusson ez eszetekbe, ha ismét csatába megyünk!“ mond Görgei. Belföldi hírek : A „Pesti Hírlap“ első száma meglátván a világot, sietek első örvendetes tudósításomat én is megtenni. A közelebb Gácsországból, egy részről Sáros-, más részről Szepes megyébe betört. Sáros megyében a Hurbánféle felkelőkkel egyesült császári sereg ma éjjel húzódott ki Rozsnyóról öszpontosulása helyéről; útját Dobschinának vette , honnan hihetőleg Liptóba, Árvába és Turóczba fog menekülni. E szám szerint 7,000 főből, vagy részben pánszláv felkelőkből és 9/10-ed részben ujonczokból álló sereg előcsapatát, a magyar származású Benedek tábornok, derekát Vogel, utócsapatát Himmerstein vezették Rozsnyóra, honnan szintén e renddel vonultak ki. Nem kis aggodalmat szült a gömöriekben ez ellenséges csapat letelepedése, kivált midőn kire futamodott, hogy az magát eme hegyes és erdős vidéken besánczolni törekedik; — Dembinszki előnyomulása megszabadított minket e rettegéstől; e császári sereg ütközni nem kivánt, az összeszedett marhákkal ellábalt; — ezt ők igy szokták ; — a császár nevében rabolnak, s a prédával odébb állanak. — Sokat beszél e hir zsarolásaikról e rablóknak, ha majd részleteit hitelesen kitudandom e becsapásnak, rövid és hiv rajzát a zsarnokság e példányának beküldendem. — D. V. Nyiregyházáról, május 3. Pest város, a minden gyalázatos aljasságokra vetemült zsarnok császári katonaságtól megtisztulván, kedves kötelességemnek tartom az ellenségnek undok nyomaitól szüzén megtartott Szabolcsmegyéből rövid soraimat közrebocsátani. Az ausztriai nagygyomrű és ragadozó körmű fekete sas, miután széles szárnyait január hónapban honunk felső vidékére kiterjesztette volna, felemelte gonosz fejét, s megpillantva Szabolcsnak, a neki olly szükséges élelmet adó térségeit, előbbi haladásaiban elbizakodva, sietett irtózatos látogatásunkra. Megjelent tehát a fekete-sárga sereg január 23-kán Tarczal és Keresztúr határaira, hol kétnapi tisztelkedés után, mint kelletlen vendég, tetemes veszteség után viszszavonulni kénytelenítsttett. Klapka volt hatalmas tisztelkedő vitéz seregével. Későbben ugyanazon hó 31-kén meg nem elégedvén Schlick uram a Tarczalon s Kereszturban kapott ebéddel, Talajba jött, s ott olly vacsorát kapott, hogy azóta mindég és mindenütt a fekete-sárga sereget veri a magyar fegyverek hideg láza. Hja! ki mit keres, megtalálja. A barbár Windischgrätz országgyűlésünk követeit, kiknek holléte előttünk mai napig sem tudatik bizonyosan, nemcsak ki sem hallgatta, hanem az emberiség törvényei megsértésével le is tartóztatta. Most már az egyezkedésnek ideje lejárt, s üdvözöljük az országgyűlés által kimondott függetlenségi nyilatkozatot. Tegnap megyei bizottmányi gyűlés tartatván, Nagy- Kállóban, ott a függetlenségi nyilatkozat felolvastatott, s kitörő örömmel fogadtatott, Kossuth Lajos kormányzó elnök pedig harsány felkiáltással megéljeneztetett. Rövid tanácskozás után határozatba ment, hogy a függetlenségi nyilatkozat megyénk községeiben, különösen pedig a nagyobbakban egyházi ünnepély mellett is, küldöttségek által egy hét alatt kihirdettessék , melly alkalomkor aláírási ív fog nyittatni, hova a lakosok és községek által ajánlandó ujonczok, és felszerelési pénzösszegek lesznek bejegyzendők. Továbbá, az országgyűlésnek köszönet szavaztatott, hogy kebleinkben régen ápolt óhajtásunkat a függetlenségi nyilatkozat által teljesítette, és a köztiszteletben álló nagy férfit — Kossuth Lajos urat—választotta országunk kormányzó elnökének. Végre 1-E. Ferencz császárnak és József nádornak a mellékteremben aranyos romákban foglalt nagyszerű képet hozatván említésbe, hogy a mennyibe hazánk a habsburgi család által mindég és olly régen sanyargattatott, és most nemzeti életünk megsemmisítésére törekvő hadjáratai által alattomban kitervezett ármányai mellett fegyveres erővel is megtámadtatott, azért az ezen családra emlékeztető jelek sem találtatván megszenvedhetőknek, megsemmisittetni határoztattak, a mint legottan megsemmisíttettek is, és aláírás utján gyűjtendő pénzből Kossuth Lajos hazánk szabaditójának képe, minden egyes községek számára is meghozatal rendeltetett. U. I. Ma Nyiregyháza város közönsége tartván közgyűlését, 5 dik Ferdinand királynak képe, az atyja képéhez hasonló sorsra jutott s széjjel tépetett. Soltész József: Jászkunság, máj. 3. E kerületeknek közgyűlése ápril 23-án tartatott. Az elnöki megnyitó beszéd után községi képviselő Mocsi vádat emelt a Jászságban lakó minden kerületi tisztviselő ellen, mikép azok az ellenség biztosa Babarczi Antallali érintkezés miatt honárulási bűnbe estek, annak a kerületekben rendeleteit végrehajtván ; ennek rendén indítványozza , hogy a vádlott tisztviselők hivataluktól felfüggesztessenek, azután vésztörvényszék elé állhassanak, az ellenség részére rendeletekből szállított élelmiszerek, és fuvarok megtérítése pedig javaikból eszközöltessék. Melly vádja a kerületek első aljegyzője, egyike a vádlottaknak, ezek nevében a következő felvilágosítást s illetőleg mentséget adta elő, miként február elején Szentkirályi Mór volt főkapitány hozzá intézett levelében értesitette arról, hogy Babarczi kir. biztos által a Jászkerület tisztviselői február 8-ára Pestre idéztetnek, minek következtében tanácskozmányt tartottak, — vévén már ekkor az e tárgyban kelt hivatalos rendeletét is — mellyben elhatározták: minthogy világos az, hogy az idéző kir. biztos ez idézés által a kerületek belügyi igazgatásában leendő biavatkozást tűzte ki czélul, Pesten semmi esetre meg nem jelenni, azonban miután a kerület a császári seregektől majdnem egészen körülvéve sőt részben megszólva is lévén, egyesek személyes bátorsága nincs biztositva, nehogy a meg nem jelenés által az ártatlan nép sarczolásnak tétessék ki, őt, és a Jászkapitányt azon megbízással küldötték fel Pestre, hogy ott az idéző kir. biztosnak nyilatkoztassák ki, hogy a kerületeknek közdolgaiban csupán az összes hármas kerület tisztikarának és községi képviselőinek lévén joga intézkedni, ők törvényhatóságuk kebelében Pestre menni, hivatalba léptekkor tett hivatalos esküjüket megujjítani vagy felcserélni nem fogják. Ezen megbízás következtében elmentek Pestre, megjelenvén Babarczi előtt annak szán kívánságait, hogy a tisztikar s a községek előjárói, és képviselői hódolni, jöjjenek fel, valamint azt is, hogy az általa a kerületbe küldendő hódolati oklevelet írják alá, s hogy a kerületekben leállrtása estjére személyes bátorságát biztosítsák, — kereken megtagadták, mire Babarczi végválaszul azt adá, hogy ő mindezek mellett is a kerületeket meghódoltnak tekintendi s rendeleteit a főkapitány utján közlendi a kerületekkel. — Eddig a mentség. A tanácskozmány jegyzőkönyvbe, az eljárásról tudósítás írásba foglalva van. — A fenn előadottaknak történeti következménye az, hogy Babarczi rendeleteit a volt főkapitány a Jászkapitánynak leküldötte, ez községenként