Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-05-16 / 290. szám

messzeségében — határaikon kitüzettek, — s Babarczinak első felhívására fidelissime comparealtak, azonban azt szinte gondolhatni, hogy Szentkirályi e tekintetben a kunokat sem feledé el, s meg is keresett bennünket először baráti szózatával.”— másodszor és harmadszor és — tudja ég — hányszor, rendeleteivel, — proclamatióival, de azok részint kinevettettek, részint feltöretlen és olvasatlan e mai napokig megtartattak p. o. a Kis-Kun kapitánynál és kerületi ülnöknél. — Azt mondja a tudósítás „körül lévén a kerület véve császári zsoldosoktól — mentek fel, hisz a zsoldosok sokkal a felszólítás után jutottak a tájra, és igy, ha már csak ekkor menendettek légyen Pestre; — egy az, hogy elkéstek volna , más meg az Babarczi átlátta volna, hogy csak kényszerűségből és nem önkénytes rágondolás vagy kedvből; — mentek fel; pedig ez már hibás lett volna gondolatnak is. — így hangzik tovább a levél: „nehogy az ártatlan nép sarczoltassék“ no, kell e ennél kézzel foghatóbb impudentia ? még érdemet hánytorgatnak azok, kik a gyalázat fertőjébe sülyedve tekintetnek; utóljára is azt kell még hallanunk, hogy ők óvták meg a népet a sarcztól. — ők mentették meg a Jászkun kerületet. — Hiszen ki volt közelebb az ellenséghez, mint a Kis-Kunok? hiszen itt egy kis demonstrate csinált is; ámde tisztviselői előre elmentek, s ők igazán szenvedtek, mert bujdosva, és éjszakákat virasztva tengettek egyik másik csárda bordélyos kényelmetlenségü zugában, s a népet azért nem sarczolta, nem sarczolhatta, mert, kik által ? kópei nem akadtak, mindössze egy karéj kenyér volt a sarcz, mit a látogatás idején megettek, míg ők Babarczi előtti megjelenésük által a népet, az ellenségnek élelmiszerek kiszolgáltatásában, fuvarok általi szállításában, fárasztották, terhelték.”Ami azon idétlen meggondolatlanságú beszédet illeti, miszerint: „az aljegyző és Jászkapitány felküldettek kijelenteni, hogy nem hódolnak.“ Épen ollyan, mint ha a felénk nyúl az éhes róka elé menvén annak körmei közt azt kiabálná: én nem vagyok foglyod, nem is akarok lenni. Hiszen csak a bolond hinné azt el, hogy valaki Babarczi elé azért ment légyen, hogy kijelentse: mikép nem hódol. — Ennek fejtegetésére nem kell több commentár, mint az, hogy ők Babarczinak kereken megtagadták a hódolatot, és mégis csak egy pillanatra is letartóztatva nem voltak. Azt mondja tovább a levél író: „A fel nem menést határzott tanácskozmány jegyzőkönyvben van.“ Hisz ez meglehet, de hogy teljesítése, úgy vagy másként történt e? ez itt a quaestionis quaestio, mellyre minthogy Babarczi nem felelhet, a Jász nép talán könnyen és tapasztaltan felelne, — „az eljárásróli tudósitás írásba foglalva“ igen ám , de mikor ? Hiszen mikor Kossuth Jászberényben volt,ő adott mintegy mentségi szót a megkérdett kapitány ijedtségtől vonagló szájába, s ő mondá, hogy tegyék írásba az eljárási tudósítást, mit most már utólagosan más és rózsásabb szinben lehet festeni. — Végre csakugyan megvallja a levélíró, hogy a Jász kapitány Babarczi rendeleteit köröztette; de azért, mert az a tájon levő 8—10 ezer zsoldos csapat őt akasztófával fenyegette. — Uraim! ez akasztófát önök is kerülhették volna, mint sok megyei és kun tisztviselők, kiknek az ígérve volt, s még akkor a nép nem szenvedett volna annyit, mint igy azok által, kiknek szavait, parancsát, mint az előtt, úgy ekkor is teljesitendőknek vélte. Ami végül azon írói megjegyzést illeti, miszerint „a vádlottaknak helyeiket daczosan elhagyni, nem volt illő, mentették volna magukat higgadtan és alapos okokkal.“ Az igaz , de miután a mentségre okot hamarjában nem gondolhattak s az indignatio, lelkiismeretük gyökerén kárhoztató fájdalommal rágódott; felzajdult keblük rohama voná ki őket, a meg nem érdemelt helyről; és szerintem visszatérésük is csak akkor lehetendett, ha magukat nyilvános tisztaságban becsületüknek s hivataluknak viszszaadatva érezhetők!! ! Ezt majd megitélendi a vész törvényszék, mellytől a szigorú feleletre vonást és számoltatást lelkiismeretes irányban várja a kerületi tisztikar, várja a nép. — Csekély bonczolásunk s igazság nyomozásunk csak a journalistica teréni ferdítésnek tartozék. — Egyébiránt sorainkat berekesztjük azon utasítással: kérdessék meg itt a népnek ember- és szivismeretes ítélete; kérdessék meg a forradalom szelleme, melly csak megingathatlan lélek által hrányoztathatik czélra haladóig — buzogó medrében. V .. . Fővárosi újdonságok. A tegnapi nap egészen s a mai e perczig nyugodtan folytak le. Töméntelen nép ácsorog a helytt, hol a károk történtek. Szívfájdalommal nézi mindenki a 36 leégett ház kormos falait, s gyűlölettel távozik a helyekről, végetlennel és erőssel, mint maga a halál. A Hentzi gazda még mindig kegyesen emlékezget ránk, így tegnap estre 4 kő- és 4 gyújtó hajót küldött le a sóház irányábani hid lerombolása végett. De részint innen , részint túl a molnárokon kifogattak a mieink által s nem jutottak el pályájokig, valamint nem sokára eljutand Hentzy pályája végéig. — Beszélik , hogy Hentzy Pestről 150 ökröt akart felvitetni a várba. Bizony bizony mondom, kár lett volna, mert Hentzy ő exójával elég ökör van fen a várban. —Hír szerint: Kapuvár körül a mieink Pöltenberg vezérlete alatt a császáriakat, épen midőn ezek felett Ferencz József saját szentséges személyében szemlét akart tartani, és lelkesíteni igyekezett volna, — megvették, — és az ellenség ennek következtében Sopronyból is elhordta magát. Belföldi hírek: Vácz, máj. 11-én 1849. A zsarnok és kegyetlen osztrák sereg 103 napig tartó kinteljes ittléte, elzárt bennünket rokonérzetü testvéreinktől, megfosztó népünk jobb érzésű részét az imádott magyar szabadság élvezetétől ; kinoebnál kinosb helyzetbe valánk, a bécsi Metternichféle policzia kaptájára ütve. — Barát baráttól óvakodva, érzelmeit kiki titkolá, — bus arczulattal sompolygánk jobb érzésüek utczáinkon fel s alá, szivfájdalmasan néztük a hetyke , goromba s bőrükbe nem férő osztrák tiszteket, miként gunyolák nevetve hadseregünk Selmeczfelé húzódását, mondván: „Die laufen vor uns, wie die Fische, doch wir werden schon die Bäuberhorden sammt ihren Hauptman Görgei auseinander siebern, die ungarischen Hunde.“ Fájdalmasan emlékszem egy tiszta lelkű magyar polgár Meiszner János kora halálára, ki egyedül az osztrák sereg Váczra vonulása következtében hunyt el,nem tudván megbarátkozni ama eszmével, hogy már ezentúl, mint írvé, osztrák bőrbe ruházand bennünket a kis Ferencz József; tudtommal még ezenkívül egy szegényebb sorsú nő, kit az elhízott s mór honunkat egy harapással felfalni akaró, malitiosus , félmámoros Zsófia-strimpflis zsoldos, szuronyát szegezvén mellére, hogy sülttel s salátával nem udvarolt a czudarnak , úgy megijesztett, hogy pár nap alatt meghalt. — F. évi jan. 1-ső napján Szodfrid akkor még őrnagy, körülbelül 1200 egyénből álló nemzetőrségünket délután két órára a piarettérre kirendelvén, azoktól, kik még a múlt évi nyári havakban, álladalmi szuronyos fegyvert a katonai gyakorlatok rendes megtanulására kaptak, beszedette , azokat a rendes honvédeink között elosztandó , és bár ama szerencsés s üdvös ötlet jutott volna eszébe, miszerint a jobb karban levő vadászfegyvereket is jó lenne a magyar vadászcsapat részére beszedni, de talán tartván a roszra magyarázástól, meghagyó. Nyolcz napok után a városháza tanácsteremében Bobori kedvelt Őrnagyunknak Wrbna tábornoktól szigorúan, s vasraveretés büntetése alatt meghagyatott, minden néven nevezendő fegyverek ideiglenes s általános nyugtatvány melletti beszedése, többször kidoboltatá Wrbna tábornok, hogy akinél a bekövetkezendő házkutatás alkalmával bármi fegyver találtatnék, halállal fog büntettetni. Sokaknál már lehetetlenség volt fegyvereiket eldugni, mert a nagy számban beszállásolt katonák, házigazdáik szobáiban szemtelenül gazdai szerepet játszván, már azokat kém módra kinézték, félvén talán a polgárság fegyveres felzúdulásától. A beszedett fegyverek consignáltatván, a kaszákkal egyetemben egy tüzér őrnagynak beadattak, s midőn Bobornik az ígért nyugtatványt kérné, ez minden hímezés nélkül megtagadtatott. Most ocsúdtunk fel bárgyú álmainkból, s mindenki keresztet vett elrablott fegyvereire. Nem hiszik talán némellyek, de legszentebb becsületemre mondom, hogy, Csórics osztályában, Aipel nevű élelmezési tiszt, tulajdon kétcsövű finom drótfegyveremet itt helyben áruló, megkínálván először is egy városi főtisztviselő, ki, ahogy fegyveremre ráismert, azonnal tudósita, a guta keringete ezen szemtelenség hallatára, nem akartam azonban hinni, míg a dolog valóságáról Aipel uram házigazdája eléggé ki nem tanított; később Ajpelt az utczán szólitam fel : adná vissza fegyveremet , de hasztalanul, hajlandó voltam pénzemre beváltani, de csupán magyar bankjegyeim lévén , mit őkelme elfogadni nem akart, vissza sem vehettem — utóbb a jó virág maga bevalló, dasser és in Gödöllő hat versilbert und breitgeschlagen. — Iveket tudnék az osztrák sereg itteni gyönyörű conduitjáról tölteni — de túrtett szerkesztő!ön talán illyféle adatokka bővelkedvén, az ensimek feleslegesek lennének. April 2-án déli 12 órakor kezdett, s idáig elható ágyúdörgések előttünk, a haza láthatlan nemtője sugallatából, üdvösöknek, rontóknak s szent ügyünket előmozdítóknak tetszettek s tetszhettek is, mert nyakra főre lovagolt Csorics a hét kápolna felé hallgatni a bömbölő álgyuk bassusát, több törzstisztek rőfös orral jártak fel s alá, homlokukon az agály ránczai cégyet hoztak. Néhány jobb érzésű polgár kullogott a zöldellő pázsiton, hallgatva az ágyuk dörgő szavát, különböztetést kisérle, váljon melly ágyú hangjára essék térdére, kérvén az egek urát, hogy vészthozó torka huzza szét mindazokat, kik magyar szabadságunk ellen agyarkodnak s hős fajunk gyökeres kiirtását ördögileg tökélették el, megadá az igazságos isten ekkori győzelmünket, győzelemről győzelemre haladt a faj , melly az osztrák martalékául tüzeték ki. Vácz nagypénteken teljes mértékben érzé, milly barátja s védője Ferencz József a magyar népnek, 25—30 ember tolódott szállásra a kisebbszerű házakba is, a gazdát nőstől egész perepulyostól tulajdon lakószobáiból kirugdalták, mondván: „Ihr habt Eich schon lang genug in Eure Better gestrekt. Ihr Kossuths Lumpen, jetzt werden wir uns in Eure Better streken.“ A bőszülésig felingerelve követeltek sültet, bort, pálinkát, fekete kávét s pedig jó erőset, (pedig szegények voltunk mint a templom egerei, a tömérdek szállásolás s élelmezés következtében). A réz gyertyatartókat, kanalakat rendre zsebelték, ha az ember szólt, pofonnal akartak fizetni, igen uraim! pofonokkal. — Czimünk, kik a boldogult ministerialis kalapokat hordoztuk természetesen tollak nélkül, du magyarischer Hund, du Pintschkopf, Rebell, Lump. — Mondom Ferencz József drága katonáinak szelid természetüket a legnagyobb mértékben volt szerencsénk tapasztalni, volt ennek azonban jó oldala t. i. pecsovicsok megbánván bűneiket, sokan megtértek. A kisváczi derék magyar református nép lelkes maga viseletéknek nehány példányait közzé nem tenni véteknek tartanám, s igy tudja meg az egész Magyarhon nehány nemes vonásait eme derék népnek. 1) A selmeczi csata alkalmával vagy hat huszár foglyul esvén, ezeket a kisvácziak molnár s más egyéb ruhába öltöztetve, megszabadították. 2) Egy derék asszony 3 hétig tartott magánál az ellenségtől megszökött honvédet naint ön fiát, a házánál szállásolt ellenség közepette. 3) A honáruló Szirmay Andor csapatjából, a kassai ütközetben elfogott s ide besorozott műveit s tősgyökeres magyarokat számszerint mintegy 30-at, utat nyilván nekik, megszabadították. 4) Csehországból haza szabadult foglyokat ruhával, pénzzel ennivalóval ellátták, mit egymás közt szedtek össze. Illy jellemű uraim a kisváczi nép, hála nekik, nemeslelküségekért. — G. S. 60 K Ü L F Ö L D. Olaszország. Parma. D’ Aspre tábornagy több fenyegető proclamatiót bocsátott a parmaiakhoz. Egyben azt jelenti, hogy ő felsőbb megbízás következtében, a herczegi tartományokban a legfőbb polgári és katonai kormányzást ezennel átveszi. Minden parancsai és rendeletei úgy tekintessenek, mintha magától a herczegtől származtak volna. Parmai parancsnokká gróf Wimpfen neveztetik. Egy későbbi hirdetményben minden előbbi parancsok és rendeletek semmitévőknek nyilváníttatnak. Az eddig hivatalkodott elnökök és kormányzók helyébe, egy központi junta neveztetik Parma, egy másik Piacenza részére ; az utolsó az elsőnek alatta álland. Ezen juntákra fog bizatni minden politikai kormány-rendelkezések vezérlete, gondoskodása rend és bátorlétről a felügyelés a pénz- és igazságügyekre. Minden katonai intézkedés magának a tábornagynak hagyatik fen. Azon hivatalnokok, kik m. évi mártius 20. előtt még foglalkozásban voltak, hivatalaikban meghagyatnak; mindazáltal ő fensége IV. Károly herczegnek hűségi esküt tartoznak letenni. Minden más hivatalnokok elbocsáttatnak. Rendeltetik ezenkívül a nemzetőrség feloszlatása az egyenruhák és jelek viselésének megszüntetése. Mennyiben lehetnek valók e hadi tudósítások, sejthetni abból, hogy egy feketesárga hírlap, a bécsi Presse közli azokat s jól tudjuk, mikép szokták készíteni az Osztrák hadsereg Kriegs-bulletinjeit Felelős szerkesztő: Jókai Mór. (46) Hirdetés: HIRDE (2-3) Mai naptól kezdve, míg a kormány és országgyűlés székhelye Debreczen leend, Pestről Debreczenig, és ez alkalommal Nagyváradig is naponként kétszer fog postat küldetni. A levelek délelőtti 11 óráig, délután 6 óráig vétetnek fel. Pesten, május 12-én 1849. A kerületi főposta-igazgatóságtól KARDOS SAMU m. k. (24) Szilvapálinka és aranysárga verpeléti dohány (0—0) legtatányosb áron kapható Forster Vilmus Lajosnál Pesten, Lipótvárosban, Béla utca 249 sz. a. T É S K K. (47) Csődület. (13 A Károlyi-féle 16-ik huszárezrednél 8 trombitás kell, azok közt: ezredi, divisions s escadrons-trombitás helyek 20 p.frt havi fizetéssel ruházattal együtt, betöltendők. A képességgel s e szép vállalathoz kedvvel birók jelentsék magukat személyesen Kecskeméten az ezredi commandonál. Szolgálati idő : 4 év. Figyelmeztetés. Minthogy a szállások gyakori változtatása, s több tisztelt előfizető távozása miatt, ezen hírlap rendes elküldötése lehetetlenné vált, az ostromállapot alatt, felszólítjuk mindazon előfizetőket, kik e lapot házhoz tartatták, miszerint azután ideiglenesen a hírlap kiadóhivatalába (szabadsajtóutcza 583-ik szám) küldeni szíveskedjenek. A „Pesti Hírlap“ kiadóhivatala. Kiadja s nyomtatja Lauderer és Heckenast szabadsajtó*utcza 583. szám alatti Horváth-házban.