Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-06-05 / 306. szám
30# Redd Megjelenik e lep mindennap, Mtföt kivive. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhordással borit. nélk. 0 ft 30 kr, a kiadóhivatalból elhordva 0 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utcza Horváth-ház 183. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP. Június 5. 1849. postahivatalnál. — Az ausztrai birodalomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt pén. iránt a megrendelés csak a bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős hasábú sorért pedig 10 pengő kr. számitatik. Hivatalos rovat. Rendeletek. Utasítás. Miután a nemzetgyűlés s a kormány székhelyét Budapestre a mai napon áttétetni rendelte : minden hivatalos levelek s folyamodványok egyenesen Budapestre utasitandók, hogy az egyik helyről más helyre küldözgetés kikerültetvén, sürgetős esetekben az intézkedés késedelmet ne szenvedjen. Debreczen, május 31-én 1849. Szemere Bertalan, ministerelnök. Hogy a postaügy rendezésének befejeztéig is, az e szakbani igazgatás és kezelés szabatos pontossággal és kellő gyorsasággal eszközöltethessék, rendelem amint következik : 1. A debreczeni kerületbeli ideiglenes főpostaigazgatóság ezennel föloszlattatik. 2. A budai főpostaigazgatóság és főposta szekér hivatal Pestre áttétetvén, ezen igazgatóságnak saját posta kerületéhez ideiglenesen hozzá csatoltatnak a pozsonyi és varasdi kerületekben létező posta hivatalok. 3. Budán a várban és vizi városban a pesti főpostaigazgatóságnak fiók hivatalai működendenek. 4. A szegedi főpostaigazgatóság, a temesvári és eszéki posta kerületnek igazgatását veszi által. 5. A kassai főpostaigazgatóság megtartja saját kerületét. 6. A nevezett postaigazgatóságokhoz helyettesitett főnökök felelőségük mellett, további rendeletemig ideiglenesen folytatandó működéseiket, e rendeletem vételével rögtön megkezdendik. 7. Meghagyom a fent elősorolt postakerületekhez tartozó postahivataloknak és levélszedőségeknek, miszerint ezentúl, jelen rendeletem vétele napjától kezdve, órás leveleiket, a fenébb érintett kerületi főpostaigazgatóságokhoz, havi számadásaikat pedig a pénzügyministerséghez Budapestre szabályszerüleg küldjék be. Debreczen május 31-én 1849. Dusehek Ferencz, pénzügyminister. A magyar hadsereg minden vezéreinek és csapat parancsnokainak, valamint az ország minden polgári hatóságainak. Az ország kormányzója f. hó 28 -án 7517k. szám alatt kelt következő tartalmú rendeletet külde a hadügyministeriumhoz: „Háborúnk kezdetétől fogva gondjaim közé tartozott, miszerint egy részről a haza szabadságáért viselt szent harczban elestek hátramaradott özvegyei s gyermekei az álladalomtól illetőleg elláttassanak, más részről, hogy ezen függetlenségi harczban elestek nevei, akár egy a haza által állítandó emlékoszlop által, akár egy nyilvános helyen alkalmazandó táblán arany betűkkel feljegyezve, az utókor hálás emlékének átadassanak, hogy igy a késő ivadék is erdődeik vitéz tetteit utánozva, minden körülmények közt a szeretett haza szabadságáért felkelni, és azt kivíni legmagasztosabb honfiúi kötelességének ismerje, ez lesz kétségkivül nemzeti történetünk legszebb lapja, illő, hogy erről méltókép gondoskodjunk. Ennélfogva felszólítom a hadügyministériumot: hagyja meg minden rendelkezése alatt levő vezéreknek és csapatparancsnokoknak, amennyire a körülmények lehetségessé teszik, adják be jelentésüket arról: a harcz kezdetétől fogva ki, s hol esett el a csatában. Ezen kikutatás ugyan, miután a harcz már hosszas időtől fogva tart, némi nehézségekkel van összekötve; nem kétlem azonban, hogy a parancsnokok, megemlékezve bajtársaik tetteiről, kedves kötelességeknek ismerendik, mindent elkövetni, hogy azok neveit, kik minden időben leghívebb támaszaik, s úgy a haza, mint a vezérek dicsősége kivivői voltak, megtudhassák, s igy azokat az utókornak híven megőrizhessék. Mennyire ezt a polgári hatóságok közbenjárása elősegítheti, ezek is megkeresendők.“ Kormányzó urnák hazánk dicsőült bajnokai iránti szene kegyeletet tanúsító, és minden honfi keblet mélyen megható ezen magasztos szándéka és határozata nyomán ezennel felelősség terhe alatt meghagyatik a magyar hadsereg minden vezéreinek, valamint a hadtestek és csapatok parancsnokainak, hogy a kormányzó úr által kitűzött legszentebb czélt szem előtt tartva, fentemlített határozatot minden kitelhető erővel foganatosítani, s annak kifürkészésére, ki és mellyik csatában vérzett el a szabadságharcz kezdete óta, minden tehetségükben álló módokat és eszközöket felhasználni, s az eredményrőli tudósításaikat a hadügyministeriumhoz beküldeni mulhatlan kötelességeknek ismerjék. Szorosan raeghagyatik egyszersmind az ország minden polgári hatóságainak és közönségeinek, hogy e szent ügyet forrón felkarolva, és magukévá téve, ennek sikeresebb kivívására és életbe léptetésére, amennyiben netalán egyes adatok által e tárgyban némi felvilágosítást nyújthatnak. Nem hivatalos rész. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a képviselőház május 31-ei üléséről. A nemzetgyűlés Debreczenbeni tartózkodásának ideje lefolyt. Ma fejezte be öt havi itt mulatójának eseménydús korszakát. Derült homlokkal térnek vissza a nemzet képviselői hazánk fővárosába, honnan a zsarnok túlnyomó hatalma elől bús szívvel bár, de a nemzetek sorsát bölcsen intéző isteni gondviselésre támaszkodó hittel és bizalommal menekülni kénytelenek valónak. Az igazságos istenbeni hit és bizalom megtermő nemzetboldogító gyümölcsét, jeles és folytonos diadalaink által — Szemere belügyminister úr szavai szerint elérkezett a szerencsés pillanat, hogy a nemzetgyűlés üléseit újra a haza fővárosában fogja tartani. A miniszer úr a nemzetgyűlés székhelye változtatásának nem volt ugyan barátja, de mivel a nemzet kormányának Budapestre visszamenetelét úgy erkölcsi, mint politikai fontos okok igényelik, a nemzeti kormánynak pedig a nemzetgyűléssel karöltve kell járnia s együttműködnie, hogy e drága hon kebeléből és határaiból a vésznek még árnyékát is elhárítsák, és a nemzeti függetlenség jövendőjének minden biztosítékait megszerezhessék, — ő maga téve az indítványt, hogy a nemzetgyűlés üléseit július 2-ig felfüggeszsze, a mikoron minden képviselőnek Budapesten megjelenni mulaszthatlan kötelessége. A minister úr vigaszt és megnyugtatást önző szavaiból örömmel értette a képviselőház, miszerint a kormány el van tökélve a drága hon és a még drágább szabadság felett virasztani gondosan, szeretettel és hűséggel; s nem fog elmulasztani semmit, hogy a győzelem ösvényére vezetett nemzetet a győzelem folytatásában, és ha lehet, a harcznak berekesztésében találják a nemzeti képviselők, mikor visszatérnek; nem különben köztetszéssel fogadtatott a nyilatkozó minister úrnak ama ígérete, hogy a kormány egyéb nevezetes javaslatok mellett az úrbéri hátralevő viszonyok megszüntése és az úrbéri kármentesítés tárgyábani törvényjavaslatait július 2-kán a ház elibe terjesztendő És végre a nemzet közvéleményét hitte tolmácsolni miniszer úr, midőn a nemzet veszélyeztetett ügyét olly híven felkarolt, olly ernyedetlenül ápolt és olly elszántan megvédett képviselőháznak a történetekben páratlan, a nemzet hű emlékezetéből kitörölhetlen példás érdemeit, a rész legfenyegetőbb perczeiben csüggedni nem tudó, a hon megmentési nehéz de dicső időben összetartó magasztos lelkületét láng szavakkal dicsőítő, mellyek a hálás nemzet kebelében kétségkivül viszhangra találnak. És midőn reményét fejező ki az iránt, hogy a választókerületeikbe rövid időre visszamenő képviselők minden percet a hon javára szentelendnek, a népet vigasztalni, felvilágosítani és lelkesíteni szent hivatásuknak ismerendik ; a kormány részéről bevallá, miszerint a kormány törekedni fog a democratiai respublica alapját megvetni, s mindent fog merni, a mi a rendkívüli időben a haza megmentésére elkerülhetően szükséges; mindent, a mi a nemzeti közakaratnak erő és egységet kölcsönözzön stb. A minister úr szavait lelkes éljenzés, és tapsvihar kisérte, s indítványa elfogadtatotthoz, s mi átkos sorsa volt őseidnek ? .. . tudod-e , hogy kik taszítottak ki a jólét s az emberi jogok édes köréből, ki olly nagy, ki olly hatalmas vagy?.......... tudod e: hogy kik okozták ezredéves kínszenvedéseidet? Ha nem tudod, én elmondom néked. .. elmondom: mert véghetetlenül szeretlek. . . elmondom : mert kimondhatatlanul fáj, látnom azt, hogy mint haldokol jövendőd ; elmondom: mert testvéreim vagytok, szerencsétlen kedves jó testvéreim. A mindenható isten egyenlővé, szabaddá,s a testvériség kölcsönös érzeténél fogva boldoggá teremtette az embert. De ti mégis, óz ártatlan népek millói, a legnemtelenebb modorban szerkezeti társadalom istentagadó törvényeinél fogva:—igavonó állatai voltatok néhányaknak, . .. nektek nem volt szabad gondolkozni, érezni és tanulni.—A ti hivatástok: rabság volt; nyomor, szenvedés, vérverejtékes munka és éhhalál. Ha fáradtatok , annak gyümölcseit m is élvezte; haszenvedtetek, a ti rettenetes szenvedéstek mások örömeit nevelte. Fizetnetek kellett: az imádkozásért, a szeretetért, a munkáért, az életért, a halálért, a keresztelésért és temetésért ; fizetnetek kellett az igazságért; holott az igazság soha sem szolgáltatott ki számotokra. Az ország nemtelen lelkü hivatalnokait ti tartottátok; fényben, gazdagságban fürösztöttétek; utakat csináltatok, mások földet miveltétek; s mi volt jutalmatok? inség, rabszolgaság, börtön; s ha panaszoskodtatok: korbács és minden kínja az életnek. Ha láttak, lenéztek, ha sirtál, kinevettek." Sorsod felett nem volt szabad gondolkoznod. — Még bárót is zsarnokaid választottak számodra. Ha a nagy úr, jókedvéből meggyilkolta testvéredet, azt nem bántotta senki; ellenben ha te, az éhhalál hervasztó kínjától elkábulva, egy darab kenyeret elsajáttottal, hervasztó börtönre s ötven botra ítéltek a törvénytelen törvényszék emberei. Irtózatos!., de igy volt. Ha hoszas szenvedés után szerzett karmaitok elgyengültek , s tit az elvesztés sejtelmétől remegve — nem állítottátok ki azokat, hajnalok hajnalán az ur földére, bakba kötöttek, nedves pinczébe taszítottak, kínoztak, nyomorgattak. Ha egyetlen gyermekedet,—minden kincsét, reményét életednek — elrabolták tőled s megbecstelenitetten, feldúlt jövővel, visszataszították öledbe: igazságot senki sem szolgáltatott számodra; siralmaid, szívszaggató panaszaid senki sem hallgatta; sőt ami rettenetes, gyakran ítéletet mondottak feletted, mert igazságot mertél követelni. Irtóztató! — de igy volt. Gyermekeket neveltél a hazának, munkás, tevékeny s becsületes jellemű polgárokat; de azokban megöletett a lélekirány. . . az ész. . . és a hivatottság. Mennyi sok volt köztetek, ki megváltója lehetett volna a leigázott emberiség gyászos sorsának; mennyi nagy elme halt meg osztályotokban, minden legkisebb életjel nélkül, . . . s miért ? . . . mert nektek nem volt szabad egyebet tudni ama irtóztató álhitnél: hogy a nyomor, szenvedés, . . . türelem, s vérverejtékes munka: istentől rendelt sorsotok; és hogy ezek ellen ti nektek zúgolódni: szentségtörést Irtóztató! — de igy volt. És ha a sors véletlenül egy embert a tudományok világába emelt közületek, annak nem volt jövője,... azt megvetették, . . . a polgári társaságokból száműzték,. . . annak nem lehetett magasabb hivatalt viselni,... annak csak mélyebb gyászt okozott kiképzettsége. Irtóztató! — de igy volt. S miért volt ez igy ? Mert ti nektek nem volt szabad tudni azt, hogy ti vagytok e földön a hatalom;... hogy a katonát ti adjátok; ... ti tartjátok; ...hogy ti, népmilliók! ha akarjátok,... . minden igazságtalanság egy percz alatt megsemmisül; ... hogy lánczotok egy pillanat alatt szerte omlik; és hogy a véres verejtéketeken hizó zsarnokok a föld színéről elenyésznek; s ti fogjátok magatokat kormányozni, a természet és a mindenható nagy isten szentségei törvényei szerint. Nem volt szabad ezzel tudnotok , mert a nagy urak főnöke, az áruló király, csak addig hitte zsarnok hatalmát fennállhatni: mig ti sötétségben szenvedtek; mig ti nem vagytok képesek felfogni azt, hogy egyetlen intéstekre, minden zsarnok megsemmisül, . . . minden népnyomorgató meghal. Irtóztató! — de igy volt. Ez embertelen rendszer ellen gyakran emelkedtek ugyan szózatok, . . . többen megkísértettek szabaddá, és a szabadság szent alapján boldoggá tenni téged óh, szenvedő nép! de e magasztos kisérleteknek sokszor vérpad, és sírig tartó börtön lett jutalma. Népszabadságot, s jogegyenlőséget hirdetett az üdvözitő, . .. és irtóztató kinok között halt meg a keresztfám, legnagyobb készséggel és hazafiui buzgósággal közremunkálni, el ne mulaszszák. Kelt Debreczenben, május 30. 1849. A hadügyminister távollétében, Kiss Ernő, altábornagy. Rendelet. Több ízben tapasztalt szerencsétlenségek elhárítása tekintetéből az illetőknek tudtul adatik s illetőleg szigorúan meghagyatik, miszerint kutyáját mindenki 48 óra alatt szájkosárral lássa el, a melly rendeletet nem teljesítők, kukájoknak elfogatásán kivül 50 pftnyi bírsággal, s a körülményekhez képest még börtönnel bűntetteknek. Pesten, jun. 3-án 1849. Lombay Imre, városi h. kapitány. Hirdetés. Mind azon puskamivesek, lakatosok, kovácsok, puska-ágy készítők s mindennemű gépészek, kik az állomány részére dolgozni akarnak, jelentsék magokat mától kezdve Budán a fegyvertári épületben Jonák tüzér-őrnagynál, hol is beíratni és a Pesten fölállítandó fegyvergyár részére följegyeztetni fognak. Pesten, junius hó 4-kén 1849. Szózat a magyar néphez! Mély fájdalommal tekintek múltadra, óh magyar nép, s a legszentebb őszinteséggel emelem fel szavaimat hozzád. . .. hozzád: ki annyi keserű szenvedéseket tűrtél a múltban, de kinek, olly boldoggá kell lenni a jövőben. Vérző hazám hűséges népe emlékezel-e a letűnt századok keserveire ? . . . tudod-e azt, hogy mi voltál a múltban, s mi vagy most a jelenben?. . . tudod-e , hogy mi terhes bilincsek kötöttek tégedet a por .