Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-05 / 306. szám

30# Red­d Megjelenik e lep mindennap, Mtföt kivive. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. 0 ft 30 kr, a kiadóhi­vatalból elhordva 0 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utcza Horváth-ház 183. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP. Június 5. 1849. postahivatalnál. — Az ausztrai biroda­lomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt pén. iránt a megrendelés csak a bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős ha­­sábú sorért pedig 10 pengő kr. számitatik. Hivatalos rovat. Rendeletek. Utasítás. Miután a nemzetgyűlés s a kormány székhelyét Budapestre a mai napon áttétetni rendelte : minden hivatalos levelek s folyamodványok egyenesen Budapestre utasitandók, hogy az egyik helyről más helyre küldözgetés kikerü­ltetvén, sürgetős esetekben az intézke­dés késedelmet ne szenvedjen. Debreczen, május 31-én 1849. Szemere Bertalan, ministerelnök. Hogy a postaügy rendezésének befejeztéig is, az e szakba­ni igazgatás és kezelés szabatos pontossággal és kellő gyorsasággal eszközöltethessék, rendelem a­mint következik : 1. A debreczeni kerületbeli ideiglenes főpostaigazga­­tóság ezennel föloszlattatik. 2. A budai főpostaigazgatóság és főposta szekér hiva­tal Pestre áttétetvén, ezen igazgatóságnak saját posta ke­rületéhez ideiglenesen hozzá csatoltatnak a pozsonyi és varasdi kerületekben létező posta hivatalok. 3. Budán a várban és vizi városban a pesti főposta­igazgatóságnak fiók hivatalai működendenek. 4. A szegedi főpostaigazgatóság, a temesvári és eszéki posta kerületnek igazgatását veszi által. 5. A kassai főpostaigazgatóság megtartja saját kerü­letét. 6. A nevezett postaigazgatóságokhoz helyettesitett fő­nökök felelőségük mellett, további rendeletemig ideigle­nesen folytatandó működéseiket, e rendeletem vételével rögtön megkezdendik. 7. Meghagyom a fent elősorolt postakerületekhez tar­tozó postahivataloknak és levélszedőségeknek, miszerint ezentúl, jelen rendeletem vétele napjától kezdve, órás le­veleiket, a fenébb érintett kerületi főpostaigazgatóságok­­hoz, havi számadásaikat pedig a pénzügyministerséghez Budapestre szabályszerüleg küldjék be. Debreczen május 31-én 1849. Dusehek Ferenc­z, pénzügyminister. A magyar hadsereg minden vezéreinek és csapat parancsnokainak, valamint az or­szág minden polgári hatóságainak. Az ország kormányzója f. hó 28 -án 7517­­­k. szám alatt kelt következő tartalmú rendeletet külde a hadügy­­ministeriumhoz: „Háborúnk kezdetétől fogva gondjaim közé tartozott, miszerint egy részről a haza szabadságáért viselt szent harczban elestek hátramaradott özvegyei s gyermekei az álladalomtól illetőleg elláttassanak, más részről, hogy ezen függetlenségi harczban elestek nevei, akár egy a haza által állítandó emlékoszlop által, akár egy nyilvános helyen alkalmazandó táblán arany betűk­kel feljegyezve, az utókor hálás emlékének átadassanak, hogy igy a késő ivadék is erdődeik vitéz tetteit utánozva, minden körülmények közt a szeretett haza szabadságáért felkelni, és azt kivíni legmagasztosabb honfiúi kötelessé­gének ismerje, ez lesz kétségkivül nemzeti történetünk legszebb lapja, illő, hogy erről méltókép gondoskodjunk. Ennélfogva felszólítom a hadügy­min­istériumot: hagyja meg minden rendelkezése alatt levő vezéreknek és csapa­t­parancsnokoknak, a­mennyire a körülmények lehetsé­gessé teszik, adják be jelentésüket arról: a harcz kezde­tétől fogva ki, s hol esett el a csatában. Ezen kikutatás ugyan, miután a harcz már hosszas időtől fogva tart, némi nehézségekkel van összekötve; nem kétlem azonban, hogy a parancsnokok, megemlékezve bajtársaik tetteiről, kedves kötelességeknek ismerendik, mindent elkövetni, hogy azok neveit, kik minden időben leghívebb táma­szaik, s úgy a haza, mint a vezérek dicsősége kivivői voltak, megtudhassák, s igy azokat az utókornak híven megőrizhessék. Mennyire ezt a polgári hatóságok köz­benjárása elősegítheti, ezek is megkeresendők.“ Kormányzó urnák hazánk dicsőült bajnokai iránti szene kegyeletet tanúsító, és minden honfi keblet mélyen megható ezen magasztos szándéka és határozata nyomán ezennel felelősség terhe alatt meghagyatik a magyar had­sereg minden vezéreinek, valamint a hadtestek és csapa­tok parancsnokainak, hogy a kormányzó úr által kitű­zött legszentebb czélt szem előtt tartva, fentemlített ha­tározatot minden kitelhető erővel foganatosítani, s annak kifürkészésére, ki és mellyik csatáb­an vérzett el a sza­badság­harcz kezdete óta, minden tehetségükben álló mó­dokat és eszközöket felhasználni, s az eredményrőli tudó­­sításaikat a hadügyministeriumhoz beküldeni mulhatlan kötelességeknek ismerjék. Szorosan raeghagyatik egyszersmind az ország minden polgári hatóságainak és közönségeinek, hogy e szent ügyet forrón felkarolva, és magukévá téve, ennek sikeresebb ki­vívására és életbe léptetésére, a­mennyiben netalán egyes adatok által e tárgyban némi felvilágosítást nyújthatnak. Nem hivatalos rész. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a képviselőház május 31-ei üléséről. A nemzetgyűlés Debreczenbeni tartózkodásának ideje lefolyt. Ma fejezte be öt havi itt mulatójának eseménydús korszakát. Derült homlokkal térnek vissza a nemzet kép­viselői hazánk fővárosába, honnan a zsarnok túlnyomó hatalma elől bús szívvel bár, de a nemzetek sorsát bölcsen intéző isteni gondviselésre támaszkodó hittel és bizalom­mal menekülni kénytelenek valónak. Az igazságos isten­­beni hit és bizalom megtermő nemzetboldogító gyümöl­csét, jeles és folytonos diadalaink által — Szemere bel­­ügyminister úr szavai szerint elérkezett a szerencsés pil­lanat, hogy a nemzetgyűlés üléseit újra a haza fővárosá­ban fogja tartani. A miniszer úr a nemzetgyűlés székhelye változtatásának nem volt ugyan barátja, de mivel a nem­zet kormányának Budapestre visszamenetelét úgy erköl­csi, mint politikai fontos okok igényelik, a nemzeti kor­mánynak pedig a nemzetgyűléssel karöltve kell járnia s együtt­működnie, hogy e drága hon kebeléből és határai­ból a vésznek még árnyékát is elhárítsák, és a nemzeti függetlenség jövendőjének minden biztosítékait megsze­rezhessék, — ő maga téve az indítványt, hogy a nemzet­gyűlés üléseit július 2-ig felfüggeszsze, a mikoron minden képviselőnek Budapesten megjelenni mulaszthatlan köte­lessége. A minister úr vigaszt és megnyugtatást önző sza­vaiból örömmel értette a képviselőház, miszerint a kor­mány el van tökélve a drága hon és a még drágább sza­badság felett virasztani gondosan, szeretettel és hűséggel; s nem fog elmulasztani semmit, hogy a győzelem ösvé­nyére vezetett nemzetet a győzelem folytatásában, és ha lehet, a harcznak berekesztésében találják a nemzeti kép­viselők, mikor visszatérnek; nem különben köztetszéssel fogadtatott a nyilatkozó minister úrnak ama ígérete, hogy a kormány egyéb nevezetes javaslatok mellett az úrbéri hátralevő viszonyok megszüntése és az úrbéri kármente­sítés tárgyábani törvényjavaslatait július 2-kán a ház elibe terjesztendő És végre a nemzet közvéleményét hitte tolmácsolni miniszer úr, midőn a nemzet veszélyeztetett ügyét olly híven felkarolt, olly ernyedetlenül ápolt és olly elszántan megvédett képviselőháznak a történetek­ben páratlan, a nemzet hű emlékezetéből kitörölhet­­len példás érdemeit, a rész legfenyegetőbb perczeiben csüggedni nem tudó, a hon megmentési nehéz de dicső időben összetartó magasztos lelkületét láng szavakkal di­csőítő, mellyek a hálás nemzet kebelében kétségkivül viszhangra találnak. És midőn reményét fejező ki az iránt, hogy a válasz­tókerületeikbe rövid időre visszamenő képviselők minden perc­et a hon javára szentelendnek, a népet vigasztalni, felvilágosítani és lelkesíteni szent hivatásuknak ismeren­dik ; a kormány részéről bevallá, miszerint a kormány töreked­n­i fog a democratiai respublica alapját megvetni, s mindent fog merni, a mi a rendkívüli időben a haza megmentésére elkerülhet­ően szükséges; mindent, a mi a nemzeti közakaratnak erő és egységet kölcsönözzön stb. A minister úr szavait lelkes éljenzés, és tapsvihar ki­sérte, s indítványa elfogadtatott­­hoz, s mi átkos sorsa volt őseidnek ? .. . tudod-e , hogy kik taszítottak ki a jólét s az emberi jogok édes köréből, ki olly nagy, ki olly hatalmas vagy?.......... tudod e: hogy kik okozták ezredéves kínszenvedéseidet? Ha nem tudod, én elmondom néked. .. elmondom: mert véghetetlenül szeretlek. . . elmondom : mert ki­mondhatatlanul fáj, látnom azt, hogy mint haldokol jö­vendőd ; elmondom: mert testvéreim vagytok, szeren­csétlen kedves jó testvéreim. A mindenható isten egyenlővé, szabaddá,s a testvériség kölcsönös érzeténél fogva boldoggá teremtette az embert. De ti mégis, óz ártatlan népek mill­ói, a legnemtele­nebb modorban szerkezeti társadalom istentagadó tör­vényeinél fogva:—igavonó állatai voltatok néhányak­nak, . .. nektek nem volt szabad gondolkozni, érezni és tanulni.—A ti hivatástok: rabság volt; nyo­mor, szenvedés, vérverejtékes munka és éhhalál. Ha fáradtatok , annak gyümölcseit m is élvezte; ha­­szenvedtetek, a ti rettenetes szenvedéstek mások örömeit nevelte. Fizetnetek kellett: az imádkozásért, a szeretetért, a munkáért, az életért, a halálért, a keresztelésért és te­metésért ; fizetnetek kellett az igazságért; holott az igaz­ság soha sem szolgáltatott ki számotokra. Az ország nemtelen lelkü hivatalnokait ti tartottá­tok; fényben, gazdagságban fürösztöttétek; utakat csi­náltatok, mások földet miveltétek; s mi volt jutalmatok? inség, rabszolgaság, börtön; s ha panaszoskodtatok: kor­bács és minden kínja az életnek. Ha láttak, lenéztek, ha sirtál, kinevettek." Sorsod felett nem volt szabad gondolkoznod. — Még bárót is zsarnokaid választottak számodra. Ha a nagy úr, jókedvéből meggyilkolta testvéredet, azt nem bántotta senki; ellenben ha te, az éhhalál her­­vasztó kínjától elkábulva, egy darab kenyeret elsajáttot­­tal, hervasztó börtönre s ötven botra ítéltek a törvényte­len törvényszék emberei. Irtózatos!., de igy volt. Ha hoszas szenvedés után szerzett karmaitok elgyen­gültek , s ti­t az elvesztés sejtelmétől remegve — nem állítottátok ki azokat, hajnalok hajnalán az ur földére, bakba kötöttek, nedves pinczébe taszítottak, kínoztak, nyomorgattak. Ha egyetlen gyermekedet,—minden kincsét, reményét életednek — elrabolták tőled s megbecstelenitetten, fel­dúlt jövővel, visszataszították öledbe: igazságot senki sem szolgáltatott számodra; siralmaid, szívszaggató panaszaid senki sem hallgatta; sőt ami rettenetes­, gyakran ítéletet mondottak feletted, mert igazságot mertél követelni. Irtóztató! — de igy volt. Gyermekeket neveltél a hazának, munkás, tevékeny s becsületes jellemű polgárokat; de azokban megöletett a lélekirány. . . az ész. . . és a hivatottság. Mennyi sok volt köztetek, ki megváltója lehetett vol­na a leigázott emberiség gyászos sorsának; mennyi nagy elme halt meg osztályotokban, minden legkisebb életjel nélkül, . . . s miért ? . . . mert nektek nem volt szabad egyebet tudni ama irtóztató álhitnél: hogy a nyomor, szenvedés, . . . türelem, s vérverejtékes munka: istentől rendelt sorsotok; és hogy ezek ellen ti nektek zúgolódni: szentségtör­ést Irtóztató! — de igy volt. És ha a sors véletlenül egy embert a tudományok vi­lágába emelt közületek, annak nem volt jövője,... azt megvetették, . . . a polgári társaságokból száműzték,. . . annak nem lehetett magasabb hivatalt viselni,... an­nak csak mélyebb gyászt okozott kiképzettsége. Irtóztató! — de igy volt. S miért volt ez igy ? Mert ti nektek nem volt szabad tudni azt, hogy ti vagytok e földön a hatalom;... hogy a katonát ti adjátok; ... ti tartjátok; ...hogy ti, népmilliók! ha akarjátok,... . minden igazságtalanság egy percz alatt me­g­semmis­ü­l; ... ho­gy lánczotok egy pil­lanat alatt szerte omlik; és hogy a­­ véres ve­rejtéketeken hizó zsarnok­ok a föld színéről eleny­észnek; s ti fogjátok magatokat kormányozni, a természet és a mindenható nagy isten szentségei törvényei szerint. Nem volt szabad ezzel tudnotok , mert a nagy urak főnöke, az áruló király, csak addig hitte zsarnok hatalmát fennállhatni: mig ti sötétségben szenvedtek; mig ti nem vagytok képesek felfogni azt, hogy egyetlen intéstekre, minden zsarnok megsemmisül, . . . minden népnyomor­­gató meghal. Irtóztató! — de igy volt. Ez embertelen rendszer ellen gyakran emelkedtek ugyan szózatok, . . . többen megkísértettek szabaddá, és a szabadság szent alapján boldoggá tenni téged óh, szen­vedő nép! de e magasztos kisérleteknek sokszor vérpad, és sírig tartó börtön lett jutalma. Népszabadságot, s jogegyenlőséget hir­­detett az üdvözitő, . .. és irtóztató kinok között halt meg a keresztfám, legnagyobb készséggel és hazafiui buzgósággal közremun­­kálni, el ne mulaszszák. Kelt Debreczenben, május 30. 1849. A hadügyminister távollétében, Kiss Ernő, altábornagy. Rendelet. Több ízben tapasztalt szerencsétlenségek elhárítása tekintetéből az illetőknek tudtul adatik s illetőleg szigo­rúan meghagyatik, miszerint kutyáját mindenki 48 óra alatt szájkosárral lássa el, a melly rendeletet nem telje­sítők, ku­kájoknak elfogatásán kivül 50 pftnyi bírsággal, s a körülményekhez képest még börtönnel bűntetteknek. Pesten, jun. 3-án 1849. Lombay Imre, városi h. kapitány. Hirdetés. Mind azon puskamivesek, lakatosok, kovácsok, pus­ka-ágy készítők s mindennemű gépészek, kik az állomány részére dolgozni akarnak, jelentsék magokat mától kezdve Budán a f­egy­vertári épületben Jonák tüzér-őrnagynál, hol is beíratni és a Pesten fölállítandó fegyvergyár részére följegyeztetni fognak. Pesten, junius hó 4-kén 1849. Szózat a magyar néphez! Mély fájdalommal tekintek múltadra, óh magyar nép, s a legszentebb őszinteséggel emelem fel szavaimat hoz­zád. . .. hozzád: ki annyi keserű szenvedéseket tűrtél a múltban, de kinek, olly boldoggá kell lenni a jövőben. Vérző hazám hűséges népe­ emlékezel-e a letűnt századok keserveire ? . . . tudod-e azt, hogy mi voltál a múltban, s mi vagy most a jelenben?. . . tu­dod-e , hogy mi terhes bilincsek kötöttek tégedet a por .

Next