Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-10 / 311. szám

(Az 5-ösöket 4 frt.51 lefelé 3-ig váltották be a Wurm kávéházban fanyát ütött zsidó nyerészkedők; s tudok esetet, midőn a szegény ember megköszönte, hogy 5 ftos magyar jegye helyett 3 ftot kapott tőlök. — A 100-as eleinte 50— 70 későbben 70— 90 járt fe. Milly rész hitelbe hozták ezen nyerészkedők a magyar jegyeket, s mennyire elrémítették ezáltal a lakosságot, mutassa — a többek közt — az, hogy józsefvárosi porztónyiró Elsner, márt. első napjaiban eladott háza árrát, 40,000 poftot, csupán magyar jegyekben vevén föl, e miatt — a rendelet után néhány nappal — magát a Dunába ölte. És ez volt másik esete a pesti nép birkatürelmének.— Tűrte, hogy január óta igen nyomoru keresete volt; tűrte, hogy ezen keresete és készlete tőle elraboltatik; s tűrte a zsidó nyerészkedők ezen rablását. A kereskedői testület tett ugyan ezen tárgyban lépéseket ; megelégedett azonban annak kimondásával, hogy ő sem fizetni, sem fizetéseket elfogadni nem tartozik. Mart. 11-dikén falragaszok által tudatja Windischgrätz, hogy a pártütőkkel leendő közlekedés gátlása végett minden összeköttetések, még a kereskedésiek is megszüntetnek. — Szép kilátás a honi ipar felvirágoztatására ! — És ezentúl már egymást érték a rendeletek.—Látszott, mintha politika útján , a meghódított részek rablásával, kínzásával, rémítésével, a majd édesgetéssel akarná Windischgrätz megnyerni, mit fegyverrel ki nem vívhatott; látszott, miként siettek Magyarországon mielőbb bevégezni kezdett munkájukat. Kemény, és szemtelen rendeletek jöttek létre. Márt. 12-én rendeltetett: „Ezentúl a hadi költségeket a pártütő nemesek és vagyonos polgárok fogják viselni. — Minden ember ellenmondás nélkül tartozik odaadni mindent, mit a hadi parancsnokság kiván. Pártütő az is, ki lakhelyét elhagyja; sőt az is, ki tétlen marad a császár szent ügyében. Kiki még a földmivelő nép is nyugtatványt fog arról kapni, a mit elvittek tőle.— Ezen nyugtatványok majd idővel a nemesek és vagyonos polgárok javaiból téritetnek meg, s a mennyiben azokból ki nem telnék , a közadóba tudatik.“ Ezen rendelettől tartottam. Féltem, hogy a nép tökéletesen koldussá fog tétetni, s legszentebb akarata ellen is, kénytelen lesz meghajtani fejét a bitor uralom előtt. — féltem, hogy a vagyonos rész — végvesztét elkerülendő — nem marad tétlen; — s féltem, hogy hamarább megfojtanak bennünket a zsarnokok, mint a magyar seregeknek idejök, alkalmuk volna akadályozni a végcsapást. (Vége köv.) Belföldi hírek : Gyömrőn, máj. 31-én. Ha egy részről kötelességünk a haza hűtlen fiait a megvetés és gyűlölet jeleivel megbélyegezni, úgy más részről kedves feladatunk a lelkes honszeretet példáit egész Magyarország színe előtt utánzásra bemutatni. Április 21-én történt rákosi csata után 22 nehezen sebesült honvédek Gyömrőre hozattak, anélkül, hogy e szerencsétlenek felvételére és ápolására legkisebb előkészületek léteztek volna. Gr. Ráday Lászlóné e szenvedőket nemcsak legnagyobb szivességgel elfogadta, de saját kastélya legszebb szobáit nekik adó által, fűtéssel, étellel ellátta, sőt maga is szeretetreméltó kisasszonyával még jelenleg , is legmelegebb gondviseléssel és részvéttel ápolja és vigasztalja. Hasonlón szép példát mutathattunk be Máriássyné asszonyságban is, ki egy betegápoló fizetését magára vállalta, és a meggyengült honvédeket naponként tápláló és erősítő étkekkel ellátja, s igen gyakran személyesen is arról meggyőződni törekszik, valljon nincsen- e hiány a kórodában. Bár a gondviselés sok illyen lelkes honleányokat adna a szegény elárult hazának. — Dr. Szézy, tábori igazgató főorvos. Szeged, junius 5-én. Valamint honárulási bűn a lappangó agyarkodást, elpalástolt ármányt napfényre nem deríteni, szintúgy méltánytalanság a csendben működő önzéstelen erényeket hallgatással mellőzni különösen akkor, midőn ezek közrebocsáttatása jótékony napfényként érlelhetnék a polgári erények üdvös gyümölcseit. Még pár hete, hogy imádott elnökünk lelkes nővére beteg szabadságharczosaink ápolására buzdítá honunk jobb érzelmű leányait, és a szegedi nők már is megmutatók, milly buzgók minden nagy és nemes eszme kivitelében. Az itteni kórházakban e rövid idő alatt olly javítások történtek, mellyekre egy bizonyos nemével a magasztalt kegyeletnek kell tekinteni különösen az orvosnak, kioszthatlan honszeretete daczára, a megrögzött Schlendrian igazgatás miatt üdvösen nem működhetett beteg honvédei körül.— Azon sokszor megrótt, de sohasem javitott várkos hiányok mintegy eltűntek, mióta e szerény és a köz haza tiszteletére méltó hölgyek zajtalan működésüket megkezdették, melly körülmény sokszor hangosabban hirdeti a jótékony hazát, mint ama haszontalan Czopf-idomu napi parancsok, mellyeket olvasni magyar embernek lelki csömör, s mellyekről nehéz meghatározni, valljon magyar nyelven itattak e vagy nem. Még egyet, milly visszaélések történtek az orvosok kineveztetésében, bizonyságul szolgál egy kis történetie. Bizonyos Csapat — ha nem csalódom — vadászcsapatnak nem volt orvosa, de volt igen is fővadásza, már pedig mit nem teremthet egy arányváltásnak hatalmas „légyen“ szózata. Ő megparancsoló, hogy a fővadász legyen alorvos és amaz jön alorvos. Igaz ugyan , hogy az első évi tanfolyamra egy pár hónapig bejárt a fia, de az első évnek sem bírja bizonyitványait — mit szólt erre az egészségi ügyosztály, melly a jó iskolai bizonyitványokka ellátott, pályavégzett orvosokat előléptetésre nem méltatja, tekintsenek illy őrnagyi kinevezésre és épülni fognak, mi pedig lelkesültségünkben fölkiáltjuk: „vive la protection!“ éljen az érdem! — Egy kórházi orvos, Zólyomból, junius 4-én. E megye kormánybiztosa Benyiczky Lajos f. hó 2-kán a megyei tiszti kart reconstituálta. Megváltjuk őszintén, hogy valamint nem rég e megyénk erélyes fiát üdvözöltük e pályán, úgy az e részben mutatott közönyös viseletén lehetetlen volt meg nem botránkoznunk; s azon meggyőződésbe estünk, mikép a rokonság s barátság köteléke, melylyel e megyebeli hajdani tisztviselő-társaihoz csatolva van, nem vola képes bírni őt azon kötelesség szigorú teljesítésére, a melylyel a jelen rendkívüli körülményekban, a rendithetlen hazafiak válogatására nézve, megyénknek, s általa édes hazánknak tartozott volna. A választás kijelölés mellett, s két hivatalt kivéve felkiáltás utján történt, s csupán a megürült, és az ellenség által elvitt egyének által viselt hivatalokra szorítkozott A tisztikar következő: Alispánok: Ruttkay István szolgálatban levő őrnagy lemondását ekkoráig, nem adván be, akarata kijelentésére biztosilag megkerestetni fog. Másod alispánságról, a magával tehetetlen Platky György lemondván, arra Lestách Mihály, kinek csekély erélyességét, igaz hazafiusága pótolja ki, közakarattal kiáltatott ki. Jegyzők: Hudoba Samu, ki februárban Stúr uramat égig magasztalta, mindamellett nem juthatván a tót comitébe, untalan panaszkodásai nyomán mégis az ellenség aztosa által jegyzőségébe jön visszahelyezve. Kabzány István, ki február hónapban nem a physical tényszerűség nyomán, a Stúr által alkotott császári tót comitének is egy érdemes jegyzőjéül magát használtatá, és Lamos András. Ügyészek: Hudoba János és Predanóczy János főpénztárnokok. Huszágh István lemondott, de a társának nem volt annyi esze, és így Hudoba Pál szavazat többséggel elválasztva hadi, Czerva László pedig házi főpénztárnokunk. Levéltárnok: Libertinyi Károly. Számvevő: Koricsánszky Péter, egy megátolkodott mnezláv: ő vala leghívebb hirdetője a Stúr piszkos proclamátióinak, és a tót comitének legbuzgóbb tagja. Főszolgabírók: Sándory és Hell Ödön, az utóbbira kijelölve volt Plachy Lajos, korponai polgármester, kijeelését megköszöné, kijelentvén, hogy olly tisztviselőkkel, kik hazánk ellenségének bérszezei valónak, képes nem volna szolgálni. A biztos ezen általános vádat visszautassá, sőt örömest kihagyván a kijelöltek sorából, az illetők a fennebbi vádat nyak-görbeztőleg elismerve mégen hallgattak. Az alszolgabirák nagyobb részt esküdtekből felkiáltás utján választattak el. A számvevői hivatal egy egyénnel szaporittatott, az éjjel sürgöny által vett hiteles tudósítás szerint, az oroszok márie Trencsénbe és Árvába betörtek, és azon nap (június 2-án) 400 Kozáknak már Alsó-Kuriba jönnie kellett. Bár még tudni nem lehet, valljon Liptón keresztül felénk irányozandják-e lépteiket, határainkat mégis védelmi állapotba helyezendők, a népfelkelés rendezésével foglalatoskodunk. Megyénk házában lévő foglyokkal — kik közül az ellenségnek legnagyobb szolgálatokat tett egy főszolgabírónk, figyelmünk éberségét eginkább magára vonja — mi fog történni ? nyilvánosságra hozandjuk. Vigyázzon magára exviczispán úr! bizony-bizony csak kudarczot ne vallanánk! A három tagról álló vizsgálló bizottmány működik; tagjaira volna észrevételünk; — tartunk a gyáva nagylelkűségtől; — de appellálunk, ha nem lesz hová — az istenséghez, s megátkozzuk magunkat! nemzetünket! még egyszer, vigyázzon magára ön Plathy uram! mert ki egy hazaárulót pártfogolja; — tudja mi annak a neve ? — Függfy. Hevesből. Eger, jun. 6. Megyénk legközeebbi véres múltjának vázlatát egyrészről azért nem adjuk , mert feltételezzük azt, hogy szabadsági harciunkban megyénk határain küzdött csatákat, azoknak jelentőségök miatt, nincs talán e hazában polgár, ki nem ismerné; másrészről azért, mert az ellenség vad dühe által szenvedett azon sanyarúságok emlékét újra nem akarjuk viszszaidézni, mellyektől elborzad az emberiség. Hanem egy nagy hézagot hagyunk megszakadt, s most újólag folytatandó tudósításunk között, minek betöltése a történetiró avatása, hogy mondja ő el azon atyai szeretetet, mellyet a császár csordái hoztak a nép csendes lakaiba, hogy mondja ő el azon átkot, mellyet a nép fejére mondott annak, ki a bűntények okozója, hogy mondja ő el a húroznak utolsó emberig leendő folytatása végett kihirdetett azon esküt, mellyet a nép hivatkozva igazságára tett le az isten kezébe, szabad ég alatt, fedetlen fővel. Nekünk nincs egyéb hátra, mint éber figyelemmel lenni a jelenre, s úgy intézni a dolgot, hogy a nagyban felébredt hazafiság ne lankadjon; úgy nemkülönben oda munkálkodni, hogy a hibás nézetek, cselekvények, és a haza megmentésének végczéljára nézve nem helyesen alkalmazott eszközök helyrehozassanak, illetőleg kijavíttassanak. Mert lehet olly elv, mellynek igazsága kétségbehozhatlan, de mellynek rögtöni alkalmazásával, azon czéltól az ügy, amiért alkalmaztatott, sokkal távolabb esik; mert lehet olly intézkedés, mellynek jövendőre haszna nagy s áldásos, de a jelenben eredménye kisszerű; minthogy most csak az használ, az gyógyít, az dicsekszik eredménynyel, mellynek értelme erős, mellynek teljesítésétől függ egyeseknek élete vagy halála. Azért azon elvünket, mellynél fogva fogunk valakit vagy kárhoztatni, vagy méltányolni, nem tartjuk épen feleslegesnek nyilvánvalóvá tenni, mellynek értelme az, hogy minden mellékérdekek tekintete nélkül, a tisztviselő elvállalt kötelességeit hűségesen, fontosan, s legrövidebb idő alatt teljesítse; mert a haasztás a jelen korban, a hazára nézve, egy elvetett csata következményeivel bírhat. De midőn ezt nézetünk szerint, igazságosan fogjuk a nyilvánosság elébe juttatni, nem mulasztjuk el egyszersmind alkalmat venni azoknak megemlítésére, kik terhes feladatukat megoldották. 111.ev egyén megyénkben Halassy Gáspár, ő a legveszélyesebb, s a hazára nézve legszerencsétlenebb napokban erősen megállta helyét. Mint a megyének alispánja, minden igyekezete az volt, hogy a legkisebb homályból ment legyen a megyének nemcsak tisztviselősége, hanem a lakosság is. És ezen fáradalma sikerült neki. És ezért, úgy kötelességeinek szorgalmas megfelelése miatt, üdvözöljük őt. — Most, ezek után hosszúra nyúlt levelünk miatt, csak néhány dolgot fogunk megemliteni. — Blaskovics Gyula f. hó 2-kán foglalta el főispáni székét egyszerűen, s úgy, mint ezen republikánus világ hozza magával. Mindenki kedvesen vette kinevezését, mert régibb időktől fogva körötte konczentrált bizalom gyengítésére soha sem adott alkalmat. Mi azt kívánjuk. Hogy valamint a megyében ő a legelső világi főispán, úgy e megyében a hazafiság, áldozatkészség s szeretetben senki által sem előztessék meg. A megye bizottmánya teendőit lehet, pontosan siet teljesíteni, ezeknek folyamát közölni nem lenne érdekes, mert azokból, a felelős kormány beállta által, elköltözött a lárma, szónoklati viszketegség; csak egyedül a tisztviselői helyettesítéseknél maradt meg a korteskedés, melly lehet mondani, a visszaélésekre nézve, némelly esetekben a tetőfokra hág. Mi mindig azt gondoltuk, hogy ha a választás kisebb, értelmes körre szoríttatik, elveszti azon roszhatású jelentőségét, mellyet magának a régibb időkben biztosított. De nagyban csalatkoztunk. A szenvedély, a családi érdek, a czimborasági viszony, sok esetben tekintet nélkül a képességre, bennünket azon meggyőződésre vezetett, hogy habár a régibb világban a választások néhol véresek valának is, de legalább közönségesen helyesebben ütöttek ki, mint jelenleg. Azért minden tekinteteknél fogva itt lenne az ideje annak, hogy a megyék a felelősség alapján rendeztessenek, így a kormányzat is könnyebb, egyszerűbb s eredményesebb lenne mint most, mert annyi bizonyos, hogy azon tisztviselő, kinek hatásköréhez mind a politikai, mind a büntényi dolgok, mind a polgári ügyekbeni bíráskodások sorozzák, megfelelni hivatásának egyltalában nehéz feladat. Azt tádjuk, a megyék tisztviselőinek két nemét kell felállítani. Egyiknek hatósága alá a bűntények s polgári ügyekbeni bíráskodás , másiknak a politikai dolgoknak rovata sorolandó. Az elsőre szabad választás, a másodikra kinevezés emelne bárkit is hivatalba. Mert valamint a szabad bírói választás elvének, minden következményeivel szentnek kell lenni, úgy a kormány csak akkor lehet tulajdonképen tettei iránt felelős, ha alárendeltjeit önmaga választja. Ezen változások rendjének szükségességét most már mindenki belátván, nem lehet félni attól, hogy a megyei municipiumok megnyirbálása miatt, a népnél ellenszenv keletkeznék. Azért megyei rendezés !s Megemlítem végre, hogy a muszka-búcsúk nagyban tartatnak, és bár ezeknek nem vagyok barátja, mert a népet én inkább kívánom lelkesíteni, mint a leendő, nagy, iszonyú veszedelemre, mint állíttatik emlékeztetni; de azért örömmel vallom be azon tapasztalást, hogy a nép elhatározott a harczot utolsó emberig folytatni. — Az újonczok gyülekeznek, de nem olly nagy tömegekben, mint egyelőre reményök; ennek oka az lehet, hogy több megyék illetőségeiket talán egyszerre kívánják beküldeni. — T—r. L—r. Somogy, jun. 2-án. Tegnap nagy bizottmányi ülésünk volt. T. ez. Noszlopi Gáspár kormánybiztosunk elnöklete alatt, tárgy volt, a katonaállitás. Somogymegyére esett az országgyűlés határozása következtében az 50.000-ből 882. Bán Gáspár fősz.biró szólott a tárgyhoz leglelkesebben, ő t. i. azt inditványozta, hogy kerületenként minden 19 éves ifjú jöjön Kaposba, és ha kevés számmal lesznek , mind megvizsgáltatnak , ha pedig többen, sorsot húznak, azonban ezen igen szép, s az 1848-ik törvényszabta indítvány megbukott s a határozat helységenként fogadtatott el. Szólott a tárgyhoz Mujszer országgyűlési képviselőnk lelkesen, hivatkozva a nemzeti szabad ág és függetlenségre, üdvözöljük s óhajtanék, ha tovább körünkbe maradna. Múltkori levelemben elfelejtést, hogy a Barcsra áttört horvátokat csakugyan megugratták ésszeszedett honvédőnk, vagy 30 hagyta innét fogát, 20 elfogatott, 150 a Drávába fulasztatott, ezek se jönnek át többé. A népfelkelés, valamint máshol, úgy itt se sokat tett. Szi n esi, Mehádia, május 21-én. Az ellenségtől 4 altiszt és 2 közember jött át hozzánk. Ezek azt beszélik : Sivkovics zászlóalj ellene szegült az Oláhorezásba való átvonulásnak, s hogy a tisztek igen levert kedélyüek, Gedeon, Haydte, Binanohin Bukaresten volnának, azromokat rávenni, hogy az ő vezérletök alatt törjenek be Erdélybe. — Tegnap egy 18 fontos vaságyut húztak ki használható állapotban a Dunából, Oorsovánál, mely 135