Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-01 / 1. szám

1879. január 1. PESTI HÍRLAP. mely Karagyorgyevics Péter herczeg ellen bocsáttatott ki Karagyorgyevicset a szendrői haditörvényszék azzal vádolja, hogy 1. évi november hóban merényletet készített elő Milán fejedelem ellen A terv szerint Milán fejedelmet Nisbe utazása alkalmával Szendrőn haltával meggyilkolták volna. A merénylet azért hiúsult meg, mert a fejedelem megváltoztatta útitervét és nem Szendrőn, hanem Dubrovíczán utazott keresztül. Midőn a rendőrség a ter­vet feldezte, Karagyorgyevics herczeg csóna­kon Kubinba [Magyarország] menekült és most bácskai birtokain időzik. A köröző le­vél felkéri a külföldi hatóságokat a herczeg kiszolgáltatására. Mi tudjuk, hogy Karagyor­gyevics herczegnek birtokai Arad megyében, Bogszegen vannak. POLITIKAI SZEMLE. Azon általános békés hangulatot, me­lyet körülbelül 10 nap óta jeleznek mindenütt az oroszországi zavargásokon kívül, melyeket már ismertettünk, csak a Konstantinápolyból jövő kellemetlen hírek zavarják meg. Tegnap nagy minisztertanács tartatott a szultán elnöklete alatt, mire a nagyvezért és a hadügyminisztert külön kihallgatáson is fo­gadta Abdul Hamid. A minisztertanács tár­gya a kaimesek értékének gyors csökke­nése volt, miáltal a nyomor és elégü­letlenség mely cím utazásunk alatt mindvégig rajta maradt. A másik Castor, elég jó vizi kutya, melyről nem mondhatok sokat, inkább szeret aludni s jól élni, mint a vadászat nemes ér­veinek áldozni. A harmadik, igen különös házi állat, egészen szelíd uhu, hős a maga nemében; nem egy sziklai sast lőttem el fölötte, mely­nek vakmerő támadásait büszkén és bátran verte vissza. Az uhu hajónk disze volt, nem egy madár tetemét költötte el, a nyugalom, vál­tozatosság és légváltozás javára szolgáltak, azonban egyszer sem kerültünk azon hely­zetbe, hogy használjuk vadászatainkon. "Visszatérve reánk emberekre, legyen még fölemlítve, a különféle nemzetiségek mily csodálatos vegyü­léke volt még hajón­kon. Bajorok, pommeraniak, anhalt-dessauiak, alsó felső-ausztriaiak, csehek, galíciaiak, dal­mátok, magyarok s még más nemzetbeliek voltak együtt a szűk helyen; a fogadós em­bereitől el­feledtem megkérdezni, hova valók, különben még más nemzetbelieket is talál­hattam volna köztük. MEGYEI ÉLET. — Pestmegye közigazgatási bi­zottsága ma d. e. 10 órakor gróf Szapáry István főispán elnöklete alatt tartott rendkí­vüli ülést. Fr­u­c­k megyei kir. adófelügyelő — Koch Gusztáv vácz felső járási, Szilágyi Lajos pest alsó-járási és Gajáry Antal sóti közép járási szolgabirák beadványaira, melyekben magukat a i. é. 2006. számú itteni végzéssel az 1876. évi XV. t. sz. 62. §. értelmében kimondott felelősség alól feloldatni kérik — véleményes nyilatkozatát a következőkben ter­jeszti elő : Koch Gusztáv szolgabiró — miután személyesen meggyőződött, hogy az adófizető hátralékosok irányában a törvényszerű eljárás megindítva van, a felelősség alól felol­dandó,­­ ellenben Szilágyi Lajos és Gajáry Antal szolgabírák ellenében a felelősség to­­vábbrai fentartásával utasíttatnak, a kir. adó­hivataltól a II évnegyedre kapott adóhátra­­léki kimutatásokat, úgy a zálogolási és ár­verési jegyzőkönyveket annak beigazolására, hogy a közvetlen adósok ellenében a törvény­­szerű kényszer­eljárást tényleg alkalmazták, mielőbb beterjeszteni, hogy fellebbezéseik a magy. kir. pénzügyministériumhoz felterjesz­­tethessenek. Földváry Mihály alispán, Szilágyi szolgabíró védelmére fölhozza, hogy ennek segéde Boszniában van, a járási szám­vevő beteg, és végre hogy végrehajtó az egész idő alatt rendelkezésére nem adatott; mindezen körülmények tekintetbe vételével — méltánylást érdemel. Egyébként miután adófelügyelő úr előterjesztésében előadja, hogy Koch Gusztáv a felelősség alól feloldandó, mert e járás kör­útjában személyesen meggyőződvén arról, hogy az illető szolgabíró a kényszer eljárást rang- és személykülönbség nélkül alkalmazta, tehát meglehet, hogy a többi járásokban is a tör- I vényben előírt eljárás alkalmaztatott, s így­­ ha a közigazgatási bizottság ma biztos adatok,­­ beszerzése nélkül határozatot hozva, igazság- 3 Magyarosodjunk! Lapunk m. é. decz. 30-diki számában megemlítettük, hogy a közoktatási miniszer törvényjavaslatot szándékozik benyújtani a magyar nyelvnek a népiskolákban kötelezővé teendő oktatása iránt Azon óhajtásunknak is kifejezést adtunk ez alkalommal, hogy bárha minél előbb a törvényhozás elé kerülne e javaslat, mert kimondhatlan veszteség min­den perez, melylyel magyar nemzetiségünk megszilárdítását késlel­­tju­k. Óriási mulasztásokkal vádolhatja ma­gát ez irányban a magyar nemzet. Azon hosszú századok alatt, mióta más ajkú és nemzetiségű polgártársainkkal együtt lakunk e haza földén, assimilálni lehetett volna köny­­nyű szerrel valamennyit úgy, hogy most már a Kárpátoktól az aldunáig 15 millió magyar laknék és nem volnának nemzetiségi vitáink. De őseink semmivel se törődtek kevésbé mint épen nemzetiségünkkel. Alkotmányos jogaikból az igaz, hogy egy hajszálnyit sem engedtek, hanem nemzeti nyelvükről lemond­tak, diplomatikai nyelvvel egy holt nyelvet fogadtak el és még nejeiket is megtanították latinul nehogy gyermekeik valamikép min­denekelőtt a magyar nyelv tudását tartják szükségesnek. Ezért történt, hogy a hol, mint pl. Bá­­nátban az oda telepitett francziák és egyéb nemzetbeliek nemzetiségükből kivetkőztek, nem a magyar, hanem a német ajkú lakos­ságba olvadtak be s ennek nyelvét sajátítot­ták el. Valóban a jövőnek kell pótolnia mind­azt, a mit múlt elmulasztott és a minek káros oldalait napról napra, lépten nyomon érezzük Még e század második negyedében, a nagy nemzeti ébredés korszakában se fejtet­tek ki az akkori tényezők oly erélyt, mely a helyzet követelményének megfelelt volna s idejárult a zsidók 1868-ki egyen­jogosítása, mely a nélkül történvén, hogy egyidejűleg honosítási törvény is alkottatott volna, ismét felen­ékeny contigensével szaporította az ér­telnem a türelmes olvasóval többi útitársain­­kat is. A már említetteken kívül még komor­­nokom, régibb hegyi vadász a felső-ausztriai alpesekből, három vadászom, szolgám, Lipót vadásza, Bombelles komornoka és vadásza voltak hajónkon. Azonkívül még a kapitány, a kereskedelmi tengerészet derék tisztje, ki­nek mindnyájan legmélyebb köszönettel tar­tozunk, hadnagya s legénysége, s a fogadós embereivel voltak velünk. Végül még, hogy teljesen számot adjak társaságunkról, három lényről kell megemlé­keznem, kik sok vadászatomon kitűnő szol­gálatot tettek nekem. Az első köztök Black, fekete vizslám, e címet ugyan meg nem ér­demli, mert ritkán bír­ja meg a nyulat és a szárnyast, ellenben kitűnően apportíroz, az i­s fogja el a megsebzett vadat a szarvastól kezdve az evetkéig, különösen a ragadozókat, igen hi, okos, s a kutya értelmi körén belül az emberek folytonos társaságában rendkívüli módon kitanult és nemesített. A madarak iránt való különös érdeklődése­s ornitholo­­giai kirándulásainkban való élénk részvéte folytán von Blackemet Brehm sohasem ne­vezte másképen, mint ornithologus kutyának, szág lakosságát a magyarul nem tudó és magukat magyaroknak nem érző bevándor­­l­­óknak. Vannak egész társadalmi osztályok Ma­­­­gyarországon, melyek nem akarnak meg-­­ magyarosodni, melyeknek tagjai, természetesen , kivéve a kiveendőket, szeretnek itt megtolla­­sodni és aztán hátat fordítanak Magyarország­nak, hogy itt gyűjtött tőkeiket másutt élvez-­­ zék, és melyek mégis mindig azon sopánkod- l nak, hogy érdekeik nem ápoltatnak kel­lőleg. Ne áruljunk zsákban macskát. Mondjuk ki egyenesen, hogy a kereskedői osztályt értjük a vidéken úgy mint a fővá­rosban. Kétségkívül vannak ezen osztálynak mindenütt igen derék, magyarul tudó, ma­gyarul érző tagjai, de nagyban és egészben az egész osztály mégis német, és a némete­sítés legfőbb tényezője. Vajon az összes magyarországi kereske­dők hány százalékja vezeti kereskedelmi könyveit magyar nyelven ? és levelez magyarul magyarországi üzlettársaival ? Hány százaléka olvas magyar lapot ? Hiszen legnagyobbrészt ezen osztály tartja fenn a fővárosi német hír­lapirodalmat, melynek jelenleg létező öt or­gánuma Magyarországon nagyobb elterjedés­nek örvend az összes magyar hírlapoknál. Ezen osztály tart fenn Budapesten két n­émet színházat, míg Bécsben, hol állítólag 40,000 magyar lakik, soha egy magyar lap és egyet­len magyar színtársulat se bírta magát fenn­tartani. Ennek oka a mi indolentiánk és annak hiánya, a­mivel oly gyakran vádolnak bennünket, a magyar chauvinismusé. Tudjuk, hogy erőszakkal magyarítani és oly kevéssé lehet, mint nem lehetett erő­szakkal germenizálni. A jelenről ez irányban tehát le is kell mondanunk, de annál szigo­rúbb kötelessé­g­ünk gondoskodni a jövőről. Kövessünk el ma is minden lehetőt nemzeti­ségünk terjesztésére, de a jövőt ille­tőleg mindenesetre gondos­kodjunk arról, hogy Magyar­­országon csak olyan magyar állampolgárok boldogulhas­sanak, kik nemcsak névle­g, de nyelvökre is magyarok, napról-napra fokoztatik. Ehhez járul az ál­­lamp­énzt­á­rak­ft­élj­es üressége, mely miatt a katonáknak már hónapok óta nem fizettek zsoldot. A kormány attól tart, hogy lázadás esetén a katonaság a néppel frater­­nizálhatna. Kheireddin pasa nagyvezér a parlament sürgős egybehívását java­solta hogy ez a szükséges pénzeszközök be­szerzéséről tanácskozzék. De a szultán és Ozmán pasa a leghevesebben ellenezte ezen indítványt, sőt a szultán a legnagyobb izga­­­­tottságban hagyta oda a tanácskozási termet.­­ E tények folytán valószínűnek tartják Khei- i redd­in pasa visszalépését . Vajon mikor­­ lesznek már consolidáltabb állapo­ok ama sze­­­­rencsétlen birodalomban. Érdekes konstantinápolyi hír az is, hogy­­, a szultán az eddigi szokás ellenére újév nap­ján elfogadja a két hatalmak képviselőit és s beszédet fog hozzájuk intézni. A változatos­­s­­ág kedvéért megint dementálják, hogy S­a v­­­­f­e­t pasa Párisba megy mint nagykövet. Kü­lönben a török dementiket tanácsos éppoly­­ óvatosan fogadni, mint a híreket. A Golos Boszniának külön fejedelem­­­­séggé való átalakításáról szólván, azt mondta, , hogy csak örülni lehet, ha annak trón­­­­ját Salvator főherczeg foglalandja el, ki­­ Oroszország nagy barátja derék , ember és jó administrátor. No a monarchia­­ népes nagy többsége előtt ez a legjobb aján­lat arra, hogy a főherczeg kineveztetésétől borzadzék a hátuk A florenczi ,,Nazione“ azon furcsa hírt újságolja, hogy Leo pápa Lajos bajor királyt kérte fel, hogy békése ki a német birodalmat a római curiá­val. Aligha fordult jó helyre, hacsak egy­úttal Wagner Richardot is meg nem nyeri, hogy e békepontokat kottára szedje. A franczia reactionarius pártok megint azt kezdik híresztelni, hogy a minisztérium­ban meghasonlás van és a kabinet még a senatusi választások előtt visszalép Persze azért, hogy a monarchikus pártok győzedel­meskedjenek. Választási manőver az egész, mely senkit se fog tévútra vezetni, legke­­­­vésbé azokat, kiknek elbolondítására e hi- í­rek koholtalak tudniillik­­ a választókat.

Next