Pesti Hírlap, 1879. február (1. évfolyam, 31-58. szám)

1879-02-01 / 31. szám

2 PESTimiRLAP, 1879. február 1. Az újjászületett francia köztársaság. Franciaország törvényhozó testülete a tegnapi szavazással visszaállította a köztársa­sági eszme azon jogfolytonosságát, melyet az 1873. évi május 24-re megszakitott. Ez ér­telemben 1879. január 30-dika a végzetes 1873. május 24-dikhez fűződik. Akkor a mérsékelt köztársaság, e kivá­lóan polgári intézmény legméltóbb képviselő­­jének Thiers Adolfnak az egyesült reakci­­onárius pártok összeesküvése következtében le kellett lépni az elnöki székről, hogy he­lyet engedjen egy nagynevű, de ingatag, meg­­bizh­atlan jellemű katonának, kiben az össze­esküvők, ha nem is épen cimborát, de eset­leg mindenre felhasználható játékszert véltek feltalálhatni. És ebben nem is csalatkoztak. A polgári köztársaság háttérbe szorult és he­lyébe lépett a katonai reszpublika. Mák Ma­hon legfőbb gondoskodásának tárgyát a had­sereg képezte és ebben egyetértettek vele azok, a kik hatalomra segítették. Hiszen a nép rokonszenve már rég el­fordult tőlük s reményeiket országfelforgató céljaik elérésére csakis a bonapartisztikus s általában köztársaságellenes hajlamú tábor­nokokba és tisztekbe vethették. Ekkor követ­kezett Broglie és Buffet reakcioná­­rius kormánya, midőn azt a koncon összeve­szett pártok meghasonlása következtében a nemzetgyűlés kebelében alakult új többség megbuktatta, Mák Mahon kénytelen-kelletlen engedett ugyan a többségnek, de époly ke­vés bizalmat érzett a mérsékelt köztársasági kabinet, mint rokonszenvet a republikanizmus kormányforma iránt. Egykedvűen, sőt talán kárörömmel nézte, hogyan járja le magát Dufaure és Jules Simon ellenben az 1877. május 16-ki parlamenti csíny után Broglie és Fourtou reakcionárius „harei“-kormányának valóságos kortes szol­gálatokat tett. Elment a vidékre politi­kai beszédeket tartani, nagy készséggel hozzájárult a republikánusok elkeslgetéséhez minden kormány- és helyhatósági­ hivatalból, szóval tüntetőleg fitogtatta rokonszenvét a kormányra került iránynyal mindaddig, míg az 1877-iki őszi választások alkalmával a nemzet méltó felháborodása el nem söpörte azt az egész bűnfészket, melynek tagjai közelebbről felelősségre fognak vonatni. A januári szenátor választások „kiütötték a hordó fenekét“ — mint mondani szokás. A francia nemzet akarata nyilatkozott, oly ha­talmasan, oly ellenállhatlanul, mint csak nagy és szabad nemzetek képesek kifejezni akara­tukat. E pillanattól fogva a katonai köztársa­ság lehetetlenné vált. Előre lehetett látni, hogy elodázhatlan az utolsó nagy harc, és époly előrelátható volt annak eredménye is. Egy ember akaratának össze kell törnie egy nemzet akaratával szemben, bármily magas polcon álljon is ez ember és bármily erős legyen is akarata. A válság hamarább következett be mint hitték, de úgy dőlt el, amint Francia­­ország érdeke kivánta. A polgári ks­öztársaság ismét jogaiba lépett s az elnöki széket T­h­­­e­r­s jó ba­rátja, eszméinek rendületlen harcosa, hagyo­mányainak hivatott őre vette át. Franciaország minden barátja a legna­gyobb megnyugvással fogadhatja e hírt, mert míg Grévy elnöksége egyfelől kezessé­get nyújt az iránt, hogy a reakció zsoldosai erélyes ellentállásra fognak találni a köztár­saság elnökénél, addig másfelől a túlzók rendbontó törekvése ellen is hatalmas védgá­­tat fog képezni azon férfin, kit a közvéle­mény már rég Thiers legméltóbb utód­jául szemelt ki, kinek megválasztását Fran­ciaország legnépszerűbb embere Gambetta indítványozta és ki magában a legmagasabb politikai erényeket , a szabadság-szeretetet, a szilárdságot és az államférfim­­érsékletet egyesíti. A képviselői»:'»* szombati ülésében Ráth Károly a bankfiókok felállítása tárgyá­ban interpellációt fog a kormányhoz intézni. Az országgyűlési szabadelvű­­párt mai értekezletén Márkus István előterjeszti a képviselőház holnapi ülésében beadandó interpellációját az iránt, hogy minő óvintézkedéseket tett a kormány a pestis behozatalának meggátlására? Tisza miniszterelnök az interpelláció némely pontjára azonnal megnyugtató felvi­lágosítást adott, ígérvén, hogy a házban bő­vebben és részletesebben fog nyilatkozni. A választ az értekezlet tudomásul vé­­vén. Frölich és ta­sainak az állami háztartás 10 évi eredményének előterjesztése iránti indítványa került szőnyegre; a mi­niszterelnöknek ne lévén kifo­gása az indítvány ellen, az értekezlet az ügyet nyílt kérdésnek nyilvánítja. A horvát hivatalnokok közül, mint a ,,Boszn. Corr.“ jelenti, közelebb ismét egy csapat fog Szerajevóba érkezni, hol ma­gasabb hivatali állásokra vannak kijelölve, minthogy az ott divatozó nyelvben jártasok. — No csak rajta, mi majd aztán ilyen indi­rekt után fizethetünk még több horvátot. A szerb­ püspökök Karlovicban néhány nap óta tanácskozásokat folytatnak a boszniai és hercegovinai egyházról. Az Ellenőr híre szerint Ivacskovics patriarcha ez ügyben Angelics püspököt Budapestre fogja küldeni ő Fes­égéhez. A boszniai és hercegovinai­­. keleti püspökök a karlovici patriarchánk hódolatukat fejezték ki. A boszniai püspökségek dotá­ciójáról értesített a „N. Fr. Pr.“ egy ró­mai távirata, mely hírt a nevezett lap nyo­mán mi is közöltük. Hiteles forrásból most jelentik, hogy a nevezett lap által közlött adatok teljesen alaptalanok. Thömmel ezredes, a csetinjei osz­trák-magyar diplomáciai ügynök, mint a „Pester Lloyd“ -nak Bécsből jelentik, a leg­közelebbi napokban mégis csak visszatér ál­lomására. Bécsbe csak azon pénzügyi kérdé­sek elintézésére hivatott, amelyek miatt Masa Verbica szenátor Bécsben járt. Az igazságügyminisztérium, az ügyvédi és közjegyzői rendtartás módosítását tervezi s e napokban felszólítá az ügyvédi és közjegyzői kamarákat, hogy e tárgyban vé­leményt adjanak. A jogi tanulmányok reformja tárgyában egybehívott enquete február 1-jén tartja legközelebbi ülését közoktatási minisz­ter elnöklete alatt. A nagyszebeni román lap me­gint a magyar nyelv kötelező oktatásáról ve­zércikkezik szokott arcátlan modorában. Ide­je lenne már, hogy a kormány előterjeszsze a törvényhozás pedig megszavazza az illető ja­vaslatot, hogy valahára vége szakadjon a rendszeresen organizált heccnek. Jules Grévy: Franciaországnak tegnap óta új elnöke van. Grévy az uj elnök, nem mai ember. 1809-ben született és Solingban végezte is­koláit. A júliusi forradalom kitörésekor Pá­­risban a jogot hallgatta s egyike volt azok­nak, kik a Babylon nevű kaszárnyába beha­toltak. Később Párisban ügyvédkedett; az 1848-ks forradalom után Ledru-Rollin kor­mánybiztossá nevezte ki saját megyéjében, és igazságossága és engesztelő eljárása oly népszerűséget szerzett neki, hogy honfi­társai 65,150 szavazattal az alkotmányozó gyűlésbe választották. Mint képviselő köztár­sasági volt a szó legnemesebb értelmében. Parlamentáris életének egyik nagy tette az a módosítvány volt, mely Grévy javaslat­aink alatt bizonyos hírre vergődött. Mikor Napoleon Lajos elnökké válasz­tatott, Grévy élénken ellenezte az elűzői po­litikát, különösen a római expedíciót. Mikor újra megválasztották a törvényhozó testületbe, minden indítványt ellenzett, mely a közsza­badság korlátozására volt irányozva. Az államcsíny alkalmával a Marasba zárták, de nemsokára szabadon bocsátották. Közben ügyvédi gyakorlatát sem hagyta ab­ban, több társulat ügyészének, 1868-ban pe­dig a párisi ügyvédek bátonniernek (tisztelet­beli elnök) választották, 1869-ben ismét a törvényhozó testületbe jutott. Szeptember 4-dikén a császár letételét akarta indítványozni a törvényhozó testületek által, de az ülést megszakította a terembe tóduló néptömeg. Nem volt ínyére, hogy erő­szakos módon alakítsák meg a köztársaságot, azt követelte, hogy rögtön egy népképvisele­tet hívjanak össze. Azon időtájban Thiers sem a leghízelgőbb módon nyilatkozott Gam­­bettáról. 1871-ben nemcsak a ha Jura kerület és Marseille, hanem Páris is megválasztotta a törvényhozó testületbe. Bordeuxban pedig a nemzetgyűlés elnökévé választatott, mely ál­lásában 1873-ig maradt. Grévy mintha csak az­ elnöki székre született volna , megtestesí­tője a rendíthetlen nyugalomnak, talán épen ezért a szilárd pártatlanságnak is. Mindenkit meghallgat, a­nélkül hogy felindulna, a­nél­kül, hogy valamelyik párthoz szegődnék. Mikor 1873-ban a Gramont féle nevet­séges incidens közbejött, az érzékeny Grévy leköszöni. Helyébe Buffet választatott­ meg­­ látszott a köztársaság hajójának más irá­nyán, hogy nem a régi kormányos van rajta. 1875-ben helyet ajánlottak számára a szená­tusban, de visszautasította; különben szerinte a senatus egészen fölösleges valami. 1876-ban ismét megválasztotta hű kerülete egy hivata­los jelölt ellenében, kit bonapartisták, orlea­­nisták, legitimisták s klerikálisok támogattak ; a republikánus kamara pedig elnökévé vá­lasztotta, mely helyén egész a tegnapi napig maradt. Tegnap azután azt a hirt vitte vi­lággá a táviró, hogy Grévy Maki-Mahon he­lyébe 670 szavazat közül 563-mal a köztár­saság elnökévé választatott 7 évi időtartamra. Nem szívesen vállalkozott a nehéz állásra, de ha elvállalta, meg is fogja állni helyét, bár­mily nagy napok következzenek. A pénzügybizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében az új köl­csön részletes tárgyalását befejezvén, a köl­­tégvetést kísérő átalános jelentéssel foglalko­zott. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a mérleget a bizottság megállapításai szerint. A miniszter azonban azon óhaját fejezi ki, hogy az elszámolás ez­által meg ne nehezíttessék, s hogy ezen célból az okkupa­­cionális költség egészen külön címen vétessék fel a költségvetésbe. Csenge­ry Antal hozzájárul a mi­niszter indítványához. Lukács Béla indítványára az összeg mint „rendkívüli közösügyi kiadást vezetik a költségvetésbe. Az átalános pénzügyi helyzetről nyilat­kozván Szapiry Gyula gr. pénzügymi­­niszter, előadja, hogy azt nem tartja kedve­zőnek, sőt oly­annak, a­melynek javítása eré­lyes intézkedéseidet igényel. Kautz Gyula azt óhajtja, hogy a hely­zet javítása iránt a minisztérium ne a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával, ha­nem még a nyár folytán tegyen előterjesz­tést. Tisza Kálmán miniszterelnök szintén sürgősnek tartja a komoly gondoskodást, de

Next