Pesti Hírlap, 1879. március (1. évfolyam, 59-89. szám)
1879-03-01 / 59. szám
a tározatát fentartja, mely szerint az ügy elhalasztatik mindaddig, míg az e tárgyban összehívandó ankét tanácskozása nyomán a kormány előterjesztést teend. Ezzel az értekezlet véget ért. A magyar delegáció egyesült albizottságai jegyzőjévé, mint értesültünk, Hegedűs Sándor, előadóvá Fálk Miksa fogják kijelöltetni. — A magyar aranyjáradékról írja a „N. Fr. Pr.“ . „Értesülésünk szerint a hitelintézet Rothschild-konzorcium a párisi börzén a magyar aranyjáradék negyedik sorozatának tőzsdei jegyzését kérte 140 millió forint vagyis 350 millió frank erejéig. A konzorcium t. a harmadik sorozatból még birtokában volt maradékot a múlt heti élénk üzlet folytán eladta és, úgy látszik, hogy az aranyjáradék jókerete a domaiiális kölcsön kibocsátásának tervét egyelőre teljesen háttérbe szorította. A csődtörvény ügyében kiküldöttünkét, mint értesülünk, még e héten befejezi tanácskozásait. A győr-sopron-ebenfurti vasút sopronhatárszéli vonalrészének kiépítése tárgyában Ribáry Sándor min. tanácsos elnöklete alatt a kereskedelmi, pénzügyi, hadügyi minisztériumok és az érdeklett vasúttársulat képviselői között a köztek, minisztériumban ma tartott tárgyalás, mint értesültünk, teljes eredményre vezetett, úgy hogy ezen fontos kapcsolati vonalnak, valamint a hirmi és siegendorfi czukorgyárakhoz vezető szárnyvonalának kiépítése és üzletbe vétele még ezen évnek legkésőbben október havában meg fog történni. A katonai tanácskozmányok Bécsben, melyek a boszniai okkupációban legtevékenyebben résztvett tábornokok részvétele mellett tartatnak, valószínűleg még március elejéig fognak folytattatni. Ez időpontig fog le. Philippovics József táborszernagy is Bécsben tartózkodni. Alaptalan az a vélemény, hogy e tanácskozmányoknak az okkupációnak a novi-bazári szandiákra történendő kiterjesztése és az erre vonatkozó operációk tervezete képezi tárgyát. E tanácskozmányok célja az, hogy a boszniai és hercegovinai hadjáratban főkép a hegyiharc, tábori vasutak stb. terén tett tapasztalatokat összeállítsák és ezekből a gyakorlati eredményt levonják. Bosznia adminisztrációjára nézve — mint az „E—s“ írja, — Tisza Kálmán és Stremayr miniszterelnökök között komoly nézeteltérés forgott fenn, mely állítólag még máig sincs kiegyenlítve. Mindketten megegyeztek ugyanis abban, hogy Boszniának és a legnagyszerűbb terembe jussanak, melyhez foghatót a legmerészebb képzbem sem bír magának teremteni. A leghatalmasabb toll gyönge azt a pompát csak megközelítőleg is leírni, mit e dómszerü óriás boltozat szem elé tár, ha bengali fénynyel vagy tűzijátékkal világittatik meg; elhal a hang az ajkakon s a szemkápráztató fényár szédítő mámora túlvilágba helyezi át a gyönyörittas nézőt. A gyönyör is nyer érdekében, ha a hasznos munka ezerkezti tevékenységét szemléljük meg az alsó tárnákban. Keskenynyomú vasúton húzzák sóval megrakott kis kocsijaikat a betanított ebek egyik oldalán, míg a másikon üres kocsikkal tér vissza a másik sor. Távolról az érckalapácsok tompa ütései hallatszanak, a szilárd sótömegbe bevésett vasékeket csapkodva. Koronként mennydörgésszerű ropogás, a levált sótömegek zuhanása reszketteti meg a talajt, vagy a mindinkább érvényre emelkedő robbantások csattanása verődik ezerszeresen vissza a falakról. A fürge munkások gyorsan darabolják el a nagy sótömegeket, rakják kocsikra és szállítják el a csomagoló terembe, hol hordókba rakatik s a felvilágra kerül a só. Legérdekesebb részei a vendégkörutnak az Antónia-aknába nyíló Orsolya kamra, óriás oszlopai és talapzatát áthidaló hatalmas karzatával, és a Mihalovice-kamra, mely a PESTI HÍRLAP. Hercegovinának, mint fel nem osztott közös „birodalmi tartományinak adminisztrációja a delegációkra, mint közös törvényhozási tényezőkre bízandó . Stremayr azonban ezt mintegy hallgatólag a delegációk által akarta megszavaztatni, ellenben Tisza Kálmán erre nézve törvény utján akart a delegációknak felhatalmazást adatni, ezen újonnan hozandó törvényben ekként a delegációk hatásköre az 1867. XII. t.-cikktől eltérőleg kiterjesztetvén. Ezen nézeteltérés e hó 25-én még nem volt kiegyenlítve s azért Stremayr bécsi miniszterelnök, Gross, Sturm és Dienstlreichsrath urak ett, kik neki a boszniai adminisztrációra vonatkozó párthatározatot benyújtották, szándékosan nem nyilatkozott, mert nem is nyilatkozhatott arról, hogy az adminisztrációra netalán szükséges költség miként és mely hatóság által fog megszavaztatni. A kormánypárt néhány előkelő tagja tehát Tisza Kálmánnak határozottan kijelentette volna, hogy ha e kérdésben enged s a delegációk hatáskörének önkényes s az országgyűléstől független kiterjesztését erőlteti , akkor a kormánypárt kebeléből ki fognak lépni. Tisza Kálmán e kijelentésre állítólag megígérte, hogy e kérdésben az országgyűlést mellőzni semmi esetre sem fogja. A semmitőszék kimondotta azt, hogy a bécsi börzebíróság végrehajtást rendelő végzéseit nálunk, Magyarországon foganatosítni nem lehet, mert törvényeink szerint a közbíróság hozhat ugyan ítéletet,"de ennek alapján a végrehajtás elrendelésére csak a rendes bíróságok vannak hivatva. Az elveszett értékpapírok megsemmisítéséről tudvalevőleg a törvényben semmiféle szabály nem intézkedik. E hiány már ezelőtt néhány évvel magára vonta a kormány figyelmét, úgy hogy egy e tárgyra vonatkozó törvényjavaslatot dolgoztatott ki, amely azonban ez ideig még mindig csak az előkészítés stádiumában maradt. A pénzügyminiszter, mint a „Magyar Lapok“ írja, most újra elővétette e javaslatot s minthogy az főkép kereskedelmi érdekeket érint, legelőször is a kereskedelmi kamarákkal fogja közölni véleményadás végett. Az új büntető perrendtartás iránt készülő javaslat — számba véve a kh. tábla decentralizációját—a közvetlenségre fektetett szóbeliségre van alapítva. Tehát a már decentralizálandó kh. táblák előtt is nyilvánosan és szóbelileg fognak tárgyaltatni a felebbvitel útján ide került bűnügyek. Ezen elvnek a gyakorlati életben azonnal alkalmazhatását igazoló statisztikai adatokat az igazságügyi miniszter szorgalmasan gyűjtött, földalatti paloták legnagyszerűbbje. Százötven láb hossza, 85 láb szélessége és 110 láb magasságának óriás mérveihez csekélynek látszik az év közepén függő, legtisztább kristálysóból kifaragott 20 láb magasságú és 10 láb átmérőjű hatalmas csillár is. Falainál körül magas karzat fut, melyről ünnepélyes zenével gyönyörködtet a gyakorlott bányászzenekar, melynek elhaló hangjai a folyvást változó bűvös világítással együtt feledhetlen, leirkatlan benyomást gyakorolnak a látogatóra. A különböző termek hosszú sorai, majd erőteljes oszlopaival, majd fejedelmi látogatások emlékére vésett roppant pyramisokkal és szobrokkal diszítvék. Majd egy művészi szerkezetű fahíd vezet át a 270 láb mélység fölött, mely Szeggielec-kamrától választ el. Ha előkelő látogatói vannak a bányának, itt állanak fel a bányászok két párhuzamos körded alakban egymással szemben, apró mécseikkel, és szabályos mozgásokkal élénk képet fejtenek ki, mint egy tenyérnyi téren mozgó ezernyi apró fény bogarak bolyongva a távolban, honnan bányászdalaik borusa csak elhaló zsongásként érkezik meg füleinkhez az óriási boltozatban, a gnómok tündérvilágára élénken emlékeztetve, míg fölül a „Vivat“ szó 500 láng fényétől ragyog. Újabb vándorlások után újabb meglep Jókai Mórhoz. Közmegbotránkozást fog kelteni az országban a „Hon“ mai számának egy közleménye, mely otromba, neveletlen egy zuglaphoz is alig illő módon támad meg egy államférfit, ki sokat tévedhetett, sokat hibázhatott, de szakavatottság és ismeretek tekintetében messze felülmúlja azon államférfiaknak csúfolt törpéket, kiknek a kormánypárti sajtó naponkint nyalakodó hízelgéssel szórja a tömjént. Minket semmiféle viszony se köt Lónyay Menyhért grófhoz, volt idő, midőn szemközt álltunk egymással mint politikai ellenfelek, volt idő, midőn éles tollharczot vívtunk ellene, volt idő midőn örültünk bukásának, de sárral nem dobáltuk meg sem akkor, midőn az ország kormányának élén állott, sem akkor midőn elbukott saját pártjának intrigái folytán és azóta gyakran sajnáltuk, hogy nagy tudományát és szakismeretét a földhitelintézeten és a legtöbbnyire meddő parlamenti vitákon kívül nem értékesítheti, főleg mostani viszonyaink közt, midőn az iniciativa, a bátorság és a szakképzettség hiányát a pénzügyminiszteri széken annyira érezzük. Ellenben Jókay lapja, ugyanazon Jókaié, ki 1872-ban pártja megbízása nélkül elégszer alkudozott és parlamentirozott Lónyayval, ugyanazon Jókaié aki még csak ezelőtt kilenc nappal ezeket mondta az országgyűlésen: Nekünk nem volt Louvrenk, nekünk csak élő hazafiakból, becsületes emberekből álló Pantheonunk volt, azt gyújtottuk fel! A francia nép a Louvret felépíti újra, faragtat magának uj szobrokat; de ki faragja nekünk újra azokat a nagy férfiakat, kiket mi összetörni segítettünk. Nincs köztiszteletü hazafi többé az országban ! — ugyanazon Jókai lapja ma Lónyay grófról beszélvén, botrányosnak mondja azt, hogy akadt a képviselőházban 150 olyan ember, a ki nem átalja szavazatát adni — bárminő funkció teljesítése végett — egy oly névre, mely százezrek lelkében kelt undort és utálatot ! Ha ez nem korjelenség, semmi. Hát önökről, akik ma állnak a kormányon, ki emlékezik meg hálával és elismeréssel? Ki tekint rokonszenvvel és hazafiai örömmel azokra, a kik adott szavuk ellenére olyan vámügyi kiegyezést kötöttek, mint az 1878-ks; a kik adott szavuk ellenére elvállalták a 80 milliós bankadósságot, a kik ígéretük megszegésével vérünket ontották és pénzünket szórták Boszniában oly érdekekért, melyek a mieink soha se lehetnek és oly személyekért, melyek egy önérzetes államférfinak irányt sohase szabhatnak; és végre azokra, akik két év alatt 177 millió forint bevallott adósságot csináltak e nyomorult ország rovására, hol adó fejében a vánkost és a lepedőt licitálják el a szegény ember alól, petést nyújt a Rosetti kamra tükörsima sótavával Beszállunk a kényelmes sajkába s a magasból a boltozatnak szem elől teljesen elrejtett karzatáról aláhulló zenehangok között kezdődik meg az alvilági utazás. Sötét alagutón keresztül jutunk a bűvös világitású Majer-kamrába, melynek szögletes teteje és kristályfalai túlvilági fény erejével ragyognak, majd a kijáratnál az összes fényárt mind a Szent Nepomok óriás sószobrára ontják. A csak futólag elhagyott termek után eljutunk a Letov nevet viselő teljes eleganciával táncteremmé díszített kamarába, melynek nyolc, a boltozatról aláfüggő nagy csillárja, a falak karos gyertyatartói, ékítményei, cifrázatai, a karzat szobrai mind szikrázó fényű kristálysóból kfeszítvék, és teljes megvilágításnál fölséges látványt nyújtanak. A zenekar a bejárat feletti karzaton működik. Ez eredeti terem az elöntetésig folyton használtatott s létét Szuvarov orosz tábornagynak köszönheti Wielickának az oroszok által 1809-ben történt megszállása alkalmából. Hogy ezen kis körúttal mindazon látnivaló, mit Wielicka nyújt, nincs kimerítve, az hamar világos lesz az olvasó előtt, ha megmondjuk, hogy a bányákban levő utak hoszszai összeszámítva, már az 1840-ben kiadott Hrdina-féle térképen is 86 földrajzi mértföldet tettek ki, s hogy egy tapasztalt bányamesternek is 16 teljes esztendő kellett, míg 1879. márciusi.