Pesti Hírlap, 1879. március (1. évfolyam, 59-89. szám)

1879-03-01 / 59. szám

1879. márciu­s 1. miután egyebét már rég elvitték a múlt évi vagy két évi adótartozás címén. És ez még hagyján. De hol az a tisz­tességes ember, a­kinek lelkében nem költe­nek undort és utálatot azok nevei, a­kik évek hosszú során át feltolták magukat a nemzet értelmi vezéreiül, dikcióztak és vezércikkeztek nyomorúságunkról, hitegették a népet azzal a sok jóval, a­mit majd az ő kormányra jutá­suk hoz a nemzetre és egyszerre megfordul­tak, megtagadták múltjukat, hitvallásukat, önérzetüket, kezük írását, mindazt, hogy hí­zeleghessenek a hatalomnak, melynek árnyé­kában öt év óta szépen nőhetnek bolondgomba módjára, melyet a ki bevesz megszédül és megvesz tőle. Mély sajnálat fog el, ha eszünkbe jut, hogy ezeket egy oly névvel összeköttetésben kell elmondanunk, melyért rajongtunk, melyet bálványozunk és mely ma is a szivünkhöz van nőve. Jókai Mór nevével. Annál inkább sajnáljuk, mert tudjuk, hogy e piszok nem az ő fényes tollát, mocskította be, hanem a ma­gát ökörnek képzelő varangyos béka mérge fecscsent szét a „Hon“ hasábjain. De hiába Jókai neve áll a lap alatt, mivel felelős szerkesztő. Hozzá kellett fordulnunk s őt kell kérnünk, hogy mentse meg bennünk azon tiszteletet teve iránt, mely együtt nőtt fel ve­lünk és ne engedje önmagát prostituáltaim az irodalmi gamm­ság ily csinyjei által, melyek ha rákerül a sor, bizony képesek lesznek még az ő nevét is meghurcolni a sárban. PESTI HÍRLAP. f * Bolgár alkotmány ! Ki gondolt volna erre még csak három év előtt is. Bolgár al­kotmány ! még pedig minő! Mintául vették az öreg Európa legsza­­badabbelvű kormányalakjait: a belgát és — — és a szerbet. Igen a szerbet! mert Szer­bia alkotmánya a „papíron“ okvetetlenül sokkal szabadelvűbb, semmint magáé Nagy- Brittaniáé. De persze csak a papíron, mert bizony gyakorlatban azután ugyancsak más­ként állanak a fejedelemségben a dolgok; gondoskodnak Risztity et consortes arról, hogy a műveletlen szerb népet oly poroszon vezessék, amely bátran beillenék rablánc­nak is. Tehát egy szabadelvű bolgár alkot­mány­­ az orosz cár kegyéből. Névleg ugyan magának a bolgár nemzetgyűlésnek kezébe lesz letéve hazája új berendezésének megte­remtése, de egy ily állítás még csak tréfá­nak is rész, mert a bolgár alkotmányt már teljesen kidolgozva terjesztik a bolgár nem­zetgyűlés elé, amelynek első kötelessége azt változatlanul és minél előbb elfogadni, magát e földalatti világ téveteg tömkelegében teljesen tudta tájékozni. S habár nem is ál­lanak egyes túlzóknak még a tudományos munkákba is bejutott regéi, melyek hajóz­ható földalatti folyamokról, postai közleke­désre berendezett országutakról, földalatti nagy városról mesélnek, melynek lakói soha napvilágot nem látnak, — annyi tény, hogy Wielicka a legbámulatosabb eredményeik egyike, miket az emberi szellem a termé­szetteli harcában létrehozott. Szóljunk még egy szót Wielicka törté­netéről is végül. A monda Szent Kunigundá­nak, IV. Béla királyunk lányának tulajdo­nítja a sótelepek felfedezését, ki a „szemér­mes“ Boleszláv hercegnek neje lévén, a né­pénél mutatkozó sószükséglet elhárításáért mondott imája közben atyjának egy magyar­­országi sókútyába dobta gyűrűjét, melyet ké­sőbb a Bod­na és Wielicka közötti erdőben lovagolván egy átlátszó ásványba foglalva talált meg. Ez idő 1250-ben lett volna, azon­ban kétségtelen, hogy a lengyelek által már 1044-ben emlegetett „Magnum Sal“ alatt Wielicka telepei értendők. Újabb nyomozások pedig kétségtelenné tették, hogy már a ró­maiak ismerték e telepeket és a bányászati kutatások alapját ők vetették meg, s később­­ az időközben beomlott aknákat Kunigunda­­ állíttatta helyre magyarországi bányászat ak­­i­tál, s ez lehet a monda alapja. Semmi sem bizonyíthatja nyomósabban a wielickai sóbányák csaknem kimeríthetlensé-i g­á­za. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház. Február 28. A hónap utolsó napja meghozta az ál­talános költségvita végét. Az államköltségvetéshez a részletes vi­tában nem lesz majd szabad oly szempontokból is hozzászólani, amelyek mindenbe inkább be­­illenek, mint pénzügyi álláspont keretébe. De jól volt ez így is, mert a magyar parlamentben a szakember ritka lévén, mint a fehér holló, a költségvetési via általános tárgyalása sehogy sem tarthatott volna tizen­két napig, ha az elmondott szónoklatok kiin­dulási pontját csak pénzügyi alapgondolatok ké­pezték volna. A vita éles volt és csak ritkán emelke­dett azon színvonalra, amely alá sohasem lett volna szabad sülyednie és ezen ritka esete­ket is — Grünwald Béla beszédét­ leszá­mítva, amely azonban tulajdonképen távolról sem volt védelmi­ szónoklat a kormány mel­lett — csaknem kivétel nélkül az „egyesült ellenzék“ szónokainak köszönhetjük. Mint ilyen a költségvetési vita általános tárgyalá­sát Simonyi Lajos zárta be egy hatásos be­széddel. Simonyi Lajos határozottan a ház jobb szónokai közé tartozik, aki, hacsak egy bi­zonyos­­szakkal nem kell foglalkoznia, csak­nem mindig jó fogadtatásra számíthat. A költségvetési vita általános tárgyalá­sának természete legkevésbé sem zárja ki tisztán pénzügyi nézetek és eszmék fejtege­tése helyett, még a magas politika kérdéseit is f­elvetni és vitatni és ezt cselekedte ma Tisza volt kereskedelmi minisztere. Szónoklatának első részében azok ellen védelmezte magát a legteljesebb sikerrel, akik őt még azé­t is felelőssé tették, m mnt Sza­­lay Imre is — ami a kereskedelmi tárcánál az ő kilépése után történt. Majd átment a tá­madásba és a kormány politikáját éles bírá­­lat alá vette. Az egyesült ellenzék vezére annyiban követte vezérkartársának , Apponyi Albert­­grófnak példáját, hogy ő is Jókai Mórt és 3 A bolgár alkotmány. De miért ne fogadnák el a bolgárok a nekik ajándékozott alkotmányt? hiszen az mindazt magában foglalja, a­minek szárnyai alatt egy ország virulóvá, egy nemzet pedig boldoggá lehet. A bolgár alkotmány kiterjed még a legcsekélyebb jogok biztosítására is, behozza a felelős kormányt, kimondja a teljes vallásszabadságot, úgy­hogy még azt is meg­engedi, hogy ellentétben a román alkotmány idevonatkozó cikkelyével, az először választott fejedelem még máshitű­ is lehet, mint népe. A bolgár alkotmány nemzeti hadsereget állít a bolgár fejedelem védelmére, a­mely­ben szolgálni dicsőség, tehát csakis bolgár alattvaló szolgálhat abban; a bolgár alkotmány nem tűri meg a zsoldosokat; pol­gári hivatalt hasonlókép csakis bolgár alatt­való viselhet; vád alá helyezett minisztereknek a fejedelem nem kegyelmezhet meg; a feje­delem az országban tartozik lakni és igy ter­mészetesen a civilisztát nem költheti el az országon kívül; a kiskorú trónörökös helyett a nemzetgyűlés által választott háromtagú kormányzóság uralkodik ; a fejedelemség csakis az alkotmány értelmében hozott törvények által kormányozható és miniszteri ellenjegyzés nélkül a fejedelem rendeletei érvénytelenek. Mindez és még sokkal több benne foglaltatik a bolgár alkotmányban, melynek nyilvános őréül a szabad sajtót rendeli a törvény. Ez volna az érem egyik lapja, lássuk most a másikat. Miért adja az abszolút uralkodó orosz cár a bolgároknak ezen szabadelvű alkot­mányt? Otthon a cári szolgák még a legcse­kélyebb szabadság utáni törekvést is kegyet­lenül elnyomják és a cár egy másik szolgája a bolgár nemzetgyűlés elé egy „ily“ alkot­mányjavaslatot terjeszt Mit jelentsen ez ? Első­sorban az orosz diplomácia bámu­latos taktikáját. A orosz diplomácia erkölcstelen, de cél­tudatos, hitszegő, de saját országának érde­keit kitűnően védelmező. Az orosz diplomaták nem sokat törődnek egy kissé több vagy ke­vesebb ámítással, csakhogy céljaikat elérjék. És ilyen ámítás a bolgár alkotmány gyakor­lati alkalmazása, melynek célja nem keve­sebb, mint hogy az orosz diplomá­cia egysze­r­ m­indenk­or , és minél erősebben megvethesse lábát a Balk­án-fé­l­s­z­ig­e­t­e­n. Oroszországban vége már a szerbek iránti lelkesedésnek, vége már 1876. decem­ber óta. A cár nem ok nélkül nevezte Moszk­vában tartott beszédében egészen nyilvánosan, ország-világ füle hallatára a szerbeket gyá­vának. Ezen sorok írója az első török-szerb gét, mint változatos története egész a jelen korig, mely idő hossza elhibázott kísérletek, merész vállalkozás, esztelen rablógazdálkodás és céltalan rendszabályok egész láncolata. Benne tükröződik vissza azon ország sorsa is, melyben fekszik s a különböző tulajdono­sok alatt majd jövedelmet adattak bérbe, majd egy klastromnak zálogosittatott el, majd egy kegyenc kormányzati területévé alakíttatott, majd egy szakemberre bízatott vezetése sokszor örökölhetőleg, utódaira át­szálló joggal. A bérlői rendszer elfogadása után különböző kezeken, leginkább zsidókén ment át s bérleti összege 1660. táján már 212.000 lengyel forintra rúgott. Hogy a bér­lők a nagy mű­ tartóssága és biztonságával igen keveset gondoltak, s költségkimélésből csak rablógazdaságot folytattak, minek ered­ményei bányatűz, beomlások, vizár és más alakokban nem egyszer veszélyeztették a cso­dás mű lételét. A lengyel királyok gyakran igyekeztek változtatni a meglevő állapoton, azonban eredménytelenül, míg 1772-ben Len­gyelország feloszlása alkalmával az Ausz­triának osztályrészül jutott Galíciával a Krakkótól csak egy mértföldnyire eső Wie­licka is az osztrák seregek kezébe jutott, s azóta a császári kormány és jelenleg az osz­trák pénzügyminisztérium alatt áll. Jelenleg? A földalatti csodák tárházát visszafoglalta tőlünk a víz az ember kiszo­rult onnan, s azóta ott csend honol. háború befejezése óta már ismételve kifejté az okokat, amelyek a „hivatalos ” Oroszor­szág és a szerb államférfiak között azon mély szakadást okoztak, mely át nem hidalható; ismételv igyekezett bebizonyítani hogy az orosz diplomácia Szerbiát feladta. De az orosz diplomácia sokkal furfango­sabb, sem hogy egy állomást feladj­on, mielőt­t azt egy másik által nem helyettesítette volna é­s erre való a bolgár alkotmány. Az orosz diplomácia igenis jól tudja, hogy a bolgár nemzetgyűlés elé terjesztett alkotmányjavaslat, ha azt elfogadják, nem lesz egyéb írott malasztnál, és mint ilyen, a legalkalmasabb eszköz neki, hogy a bolgár fejedelemség ügyeibe folytonosan be­­avatkozh­assék. A bol­ár alkotmány „szabadelvűségé­­gének,a legfőbb oka az, hogy képesítse a bolgárokat, a szabadsajtó által folytonosan tüzeltetve, Kelet-Ru­mé­­­i­á­n­a­k bekebeleztetését a bolgár feje­delemségbe minél hatalmasabban követelni. Egy abszolút uralom alatt álló bolgár feje­delemség ezen irányban nem tehene az oroszoknak oly jó szók­álatokat, mikint egy szabad alkotmánynyal bíró Bolgárország. És ezért ad a cár a bolgároknak „névleg“ sza­bad alkotmányt. Oroszország a bolgár fejedelemségnek Piemont szerepét szánta a Balkán-félszigeten. Az orosz diplomácia az előbb említett okok­ból, de még azért is, mert messze és Ausz­­tria-Magyarország hatalmi körében fekszik, föladta Szerbiát és most a szabadelvű bolgár alkotmány segítségével készül uralmát a Bal­kán-félszigeten megörökíteni. Az orosz diplomácia nem félhet attól, hogy a bolgár Piemont majd talán ellene is fordul, a tudatlan, félvad nemzet mai álla­pota teljes biztosítékot nyújt neki erre nézve. A bolgár alkotmány lesz a szikra, amely Európát lángba borítandja. És ez az érem másik oldala.

Next