Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)

1879-04-01 / 90. szám

2 ■fordulunk azért személyesen, hozzá, kinek magának semmi része e korrupcióban, és tán tudomása sincs arról. Figyelmeztetjük, hogy ne engedje azt maga körül felburjánzani. Neki, kinek volt bátorsága szembeszállni az ország közvéleményével, legyen bátorsága szakítani az „eltussolás“ kormányi tradíciói-val. Ne hajtson politikai tekintetekre, ne ismerjen szánalmat és kíméletet, nyúljon be vaskézzel a darázsfészekbe, tépje le a köz- tisztelet bitorolt fátyolát azok arcáról, kik , tetteikkel csak a közmegvetést érdemlik meg. Hágjon nyakára a korrupció sárkányának. Ha ezt teszi, sok hibáját, sok bűnét meg fogja a nemzet bocsátani; — ha nem teszi, ha folytatja a hivatalos palástolgatás eddigi rendszerét, könnyen megtörténhetik, hogy egyéni becsületessége dacára, őt is a korrupció apostolai közé fogja az utókor számítani. Minisztertanács tartatott ma este 7 órakor a képviselőház elnöki szobájában, melyen a honvédelmi miniszteren kívül, valamennyi miniszter jelen volt. A tanácskozás tárgyát, — mint értesülünk, — a segedi vizle- csapolási és gátépítési munkálatok képezték. A képviselőház közoktatási bizottsága ma a nyilvános ülés után Várady Gábor ,elnöklete alatt, folytatta a magyar nyelvnek a népiskolákban behozataláról szólójavaslat részletes tárgyalását. A bizottság mai ülésében csupán egy, a 4. §-nak szövegét állapította meg s ezenkívül egy új §-t fogadott el, mely a tárgyalás befejezésével, mint utolsó előtti §, fog a javaslatba illesztetni. — A képviselőház igazságügyi bizottsága a mai d. u. 5 órakor tartott ülésén Horváth Boldizsár elnök gyengélkedése miatt nem jelenhetvén meg, Horváth Lajos szólíttatott fel az elnöklésre. Tárgy alá vétetett az észak-nyugati vasút kiépítésére vonatkozó t. c. hatályon kívül helyezéséről szóló tvjavaslat. Emmer Kornél előadó bemutatta az általa összegyűjtött és rendezett, e tárgyra vonatkozó tiszszes iratokat, melyek részint általa tüzetesen ismertettek, részint egész terjedelmükben felolvastattak. Az ügy előadása esti 8 óra után befejeztetvén, beható eszmecsere után, melyben a bizottság minden tagja részt vett, a törvényjavaslat egyhangúlag elfogadtatott , a jelentés holnapi, 10 órakor leendő hitelesítése után a háznak fog az előadó által benyújtatni. A kormány részéről jelen voltak: Tisza, Szapáry, Pauler és Péchy miniszterek; Záhorszky osztálytanácsos a közlekedési minisz- térium és Stiff osztálytanácsos a kincstári jog- ügyek igazgatósága részéről, és számos képviselő, smint hallgató vett részt a bizottság ülésén. rém, a párisi boulevardok, a börze szerencselovagjainak életét; egyenlően otthonos az orvos bonctermeiben, a meggazdagodott bourgeois palotájában s az intrikus politikus kabinetjében. Az érsekkel theologia kérdések fölött, Carvinnal az ősanyag és ősparány fölött vitatkozhatna; ért a kamatlábhoz, szocialismus- és hisztériához . . . valódi női ezermester! Ezt vallottam eleinte százakkal, akik a műveket fölületesen elolvasták. Végül föltűnt e roppant encyklopédikus jártasság s törekedtem az „ezermesterkedés“ titkának végére jutni. Az eredmény az előbbitől teljesen különböző volt. Minden mondat, minden szó, minden érzelem hazudik Marc de Montifaud regényeiben, a leírások nincsenek a természetből ellesve, . . . minden megtanult másoktól hallott és mások műveiben olvasott . . . beviteli áru. Szembe jönnek Balzac és Sue, Murger és Gérard de Nerval, Theophile Gauthier és Arséne Houssaye! úgy látszik, lakomáról jönnek a híres Marquis de Sade-tól, hevesen beszélgetnek, gesztikulálnak — a fiatal Crebillont élcelik, aki erkölcstelennek mondja a mai kort, — kacagnak a részeg Musset Alfréd fölött, ki az utca szögletkövére támaszkodva káromolja Voltairet. Az utca másik szögletén pedig Marc de Montifaud asszony áll, hallgat, leskelődik és figyel, a beszélgetők minden szavát, elét és megjegyzését sebtiben papírra veti, — a papirosomé kötetté bővül, melynek címlapján tisztán és érthetően áll a két szó : „Madame Ducroisy‘‘. A csillogó irály mint lengő sas süppedékes, mocsáros talajt rejteget. Legjelentékenyebb munkája a „Vestales de l’Eglise.“ Oly lapok vannak benne, a minőket korunk bármely regényírója megirigyelhetne ; oly szépen s mélyen átérzett szavak, a minőkre ritka íróban akadhatunk s rögtön utána a szentek hyszterikus rohamainak oly természetes alapos és durván realisztikus leírása, mely orvosi tankönyvben nagyobb joggal foglalhatna helyette, mint a műremekében. A 17-ik század egy kevésbé ismert írójának, Corneille Blessebois latin munkáit fordította le, híven és nagy tanulmánynyal, jegyzeteket irt hozzá roppant szorgalommal, — de a munkák maguk oly erkölcstelenek, hogy egyikök „Aloisie“ még Belgiumból, az újszerű irodalom e fészkéből is kitiltatott. Ekkor jelent meg „Madame Ducroisy.“ Nehéz e regényt jellemezni. Invenciója nincs, helyzetei és alakjai mind régiek, sőt az a jelenet is, melyben a szobrász a hősnőt, mint Lédát mintázza, egy olasz könyvből van lopva. Kompozíciója nincs, zavaros kuszátt cselekményt aggat fel az apró csecsebecsék s pletykák, bon mork, calembourgok halmazával, az egészet Konverzacions-Lexikonból meritett ismeretek árjával önti le, a csinálmány fölé e met ir ... egy, kettő, három . . kész a regény! Hirdetheti a világnak Mari de Montifaud asszony írónői dicsőségét! . . Mélyebbre nem süllyedhet erkölcsileg asszony, mint azt Marc de Montifaud tette regényeiben. Férfialakjai a Sade, Nériac Rectif de la Bretonne buja állatai, kiket meg ostoroznak nejek, hogy uj életet öntsen el tespedő vérekbe, asszonyainak mélyei beesett arcuk, száraz ajkaik és égő szemei vannak. De ne tovább! Ha Montifaud munkáit olvastuk, Belet- Fenelon gyanánt vesszük kezünkbe. Quivogne asszony egy könyvkereskedő neje. Milyen lehet házi köre, azt alig lehet a mondottak után elképzelni. A dologra aligha van otthon helye, minden délután a Cabinet de lecture-ben láthatni, amint újabb munkáján dolgozik. A kabinet ablakában ül előtte haladnak el a boulevardok papnői, vér szatyrok hanymédjeiket űzve, siető reporterek s külföldi lapok hangos tudósítói. Csontos karjaira támasztja fejét, előtte egy könyv „Le ventre de Paris“ Zola Emiltől. Ez is következetesség! Befejezésül álljon itt, hogy az elitéi írónő ..anya, s hogy szép fiatal ..le anya van . . PESTI HÍRLAP. A képviselőház erdőügyi bizottsága mai ülésében folytatta és befejezte az erdőjavaslat tárgyalását, s a 165. §. — végig a szakaszokat kisebb, lényegtelenebb módosítások beszámításával, egészben elfogadta. Ghyczy Kálmán a képviselőház elnökének lemondásáról szóló híreket most az összes kormánypárti lapok is megerősítik. A „P. N.“ hozzáteszi, hogy Ghyczy nemcsak az elnökségről, de a képviselői mandátumról is le akar mondani s vele azon kitűnő hazafiaknak — fájdalom! — nem rövid sora szaporodik, kik megtört lélekkel s a közügyek jobbra fordulta iránt reményt vesztve, vonulnak vissza a magánéletbe. Ghyczy Kálmánt barátai rá akarják ugyan bírni, hogy tartsa meg a képviselői mandátumot, választói is erre bizonyára a legünnepélyesebb alakban fel fogják kérni, de kétséges, hogy e fáradozások sikert aratnak-e ? A kormány és a párt nagyon kérte az elnökség megtartására is, de az ebbeli kérelmek eredménytelenek voltak. Ghyczy, mint hírlik, a költségvetési törvényjavaslat letárgyalása után tudatja a házzal lemondását, s az új elnök választása májusban fogna megtörténni. Ghyczy utódjául a kormány és pártja Szlávy Józsefet jelöli s mint a „Pesti Hírlap“ már ma reggel jelezte, tegnap óta e jelöltség befejezett ténynek tekinthető. Szlávy kezdetben vonakodott, de ma már a kormány ezen államférfin azon ígéretének birtokában van, hogy az esetben, ha őt a kormánypárt a képviselőházi elnöki jelöltséggel megtiszteli, ő kötelességének tullja tartani e megtiszteltetést elfogadni. Ghyczy utódjául — még mielőtt a Szlávyval való megállapodás létesült — a kormánypárt egy jelentékeny része Péchy Tamás közlekedésügyi minisztert kandidálta. Péchyre nézve az elnökség mintegy buktatás lett volna fölfelé. Péchy több kérdésben minisztertársaival ellentétben van. Ő nem helyesli a legújabb romániai konvenciót, nem helyesli az északnyugati vasút kauciójának kiadását s eleve tiltakozott a tervezett novibazári expedíció ellen. Az utóbbi okok s más körülmények valószínűleg már közelebb a Tiszakormány egyik másik tagjának is lemondását idézik elő. Képviselői körökben ugyanis azt beszélik, hogy Szende Béla honvédelmi miniszter is lemondani készül tárcájáról.“ A képviselőház szünideje. A képviselőház húsvéti szünideje ápril 26-ig terjed. Sok képviselő már elutazott Budapestről és így a költségvetési törvényjavaslat feletti vita nem fog nagyobb hullámokat fölvenni, selek jelentékeny része azon eltökélt zett el, hogy őszig fel sem jön ,ide minthogy Ghyczy lemondása s elnökválasztás válik szükségessé, s a pártok mérkőzni fognak, májusra valószínűleg teljes számú lesz. A kő ház, mint halljuk, ápril 26-tól már fog ülésezni; ekkor beáll a nagy mely szeptember végéig tart. A nő csak szeptember végén ül össze, a del októberben. A június és szeptember időszakban történnek az újabb haddidók. Báró Hoffmann — mint a „D. Z — nemsokára visszalép a sajtóügyekétől s helyét Teschenberg rendkívüli tér foglalja el. Az iroda eddigi segéldoka Ederbauer fogalmazó lesz, mig linszky Mihály, az ismert francia le udvari titkár címet kap. — A lap egy emliti, hogy Falke udvari tanácsosos főnökké fog kineveztetni. A gyilkosok. Öt gyilkosság a fővárosban alig ti lefolyása alatt! Öt véres áldozat rövid más után ! És öt gonosztevő! Borzasztó látvány! A vadon bestiáinak legdurvább öneivel itt találkozunk a szabad és mi polgári társadalom szivében, a jogi és bölcsi rend védelme és oltalma dacára, romszázezer ember lakhelyeiben, temploi és iskolák tőszomszédságában. Itt, hol és kint nagy összegeket áldoznak a népoltásra, hol a jótékony egyletek s intézi minden lehetőt megtesznek, hogy a szegi a nyomorgó, a beteg, az agg menhelyet, látást, segélyt és ápolást nyerjen. Egy a fővárosi élet fénye, kényeit tarkasága és zaja közepett megjelenő vacat nem gyakorolhatna ijesztőbb benyomás, lakosságra, mint az a félelem, hogy a loiális ösztön minden törvény, bíróságok akasztófa dacára minden f percben kitört szomszédunk, cselédünk, társunk lelkében s borzasztó ösztönnek áldozatul eshetünk. A mit a szatócsboltban kenyeret vásár Rózsa István tett a szatócson, a mit az éhez szentendrei paraszt elkövetett a vén gazdasszonyon, mit a haragtól háborgó péklegén gazdája ellen mert, mitől a hajléktalan Hilden Sándor egyetlen barátján se irtózott, a tegnapelőtt a kapzsi inast ura ellen lázitá ugyanaz megtörténhet velünk bárkitől. Nincs életünk és vagyonunk biztonságban, a gyilkos orozva vagy nyílt támadással ellenünk tőrbe utcán, közhelyen, — fölkereshet hajlékunk 1879.