Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-01 / 119. szám

1879. máj­us 1. napi­ TIT UTÓ T­A P vetésében kell tennünk valamit annak elérhe­­téséért. A magyar nyelv kötelező taní­tása a népiskolákban hathatós és rég­óta sürgetett eszköze egy uj magyar nemzedék nevelésének S te képes voltál nyolc évi parlamenti szereplésed alatt sorban buktatni minden kor­mányt és államférfit, ki kedvedért és indit­­ványaidra nem veszett össze az osztrákkal, horváttal, a konzervativokkel, papokkal és klerikálisokkal, tábornokokkal és pénztőzsé­­rekkel, nem üzent hadat a muszkának s visz­­szariadt a zavaroktól, rázkódtatásoktól, me­lyeket az általad képviselt „radikális“ poli­tika okvetlen maga után vont volna, de most ellenzed az égetőn szükséges és higgadtan megfontolt reformot! Ellenzed, mert félsz, hogy megtalálhat miatta ránk haragudni néhány szerb és szász agitátor. Vakon rohantál volna eddig a pas­siv ellenállásba, provizóriumba, helyt álltál volna három nagyhatalom vámháborjával szemben, bele­engedted volna sodortatni az országot vérbe és hínárba, tűzbe és mocsárba a­­ függetlenségért. S most, hogy egy egyszerű, hazagas tettről van szó, most előállsz aggodalmakkal, kételyekkel s nem mersz egyetlen lépést tenni — a jövő függetlenségéért. Hogyan, hát olyan ország, olyan nemzet vagyunk, melynek nem szabad — szerinted — gyermekeit megtanítani saját nyelvéi­e Vagy nem magyar ajkú honfitársaink viszo­­nya hozzánk nem válik e bensőbbé, ha nyel­vünket ők is értik s beszélik velünk? A te mostani kába félelmed néhány szá­­jas agitátortól ép oly nevetséges, a mily sa­­játszerű volt eddigi „rettenthetlen bátorságod akár a pokol festetten ördögeivel szemben !«. Öregszel, gyengülsz már, Mocsáry La­jos. Innen lelki m­aidnak ez a reszketése. Az öregségnek, ha idő előtti is, pihenés való. Menj pihenni. Az a híres függetlenségi zászló három színe elváltozott mai beszéded hallattára: fehér lett a megdöbbenéstől, zöld lett a haragtól s piros lett a szégyentől. Menj pihenni. A te politikád, mely még a magyar nyelvnek sem adja meg jogát, úgyse fogja soha céljához vinni. Jó éjszakát kíván neki és neked tisztelő képviselőtársad Csitt­­vatott s nagy tanulmányra valló é­rezte. Elmondá, hogy az államok világszerte élnek azon jogukkal, hogy az államnyelvet ta­níttassák az iskolákban. Utalt a belgákra, svájciakra, portugálokra. Hazánkban a né­met kormány a német nyelvet igyekezett ál­lamivá tenni hason jognál fogva, s a szászok akkor nem lamentáltak. Hasonló törekvésre találunk a régi magyar­ világ idejében s bizo­nyítékai felhozta szóló az 1790. és 1792-ki országgyűlésen hozott törvényeket, valamint az 1806-ki ratio educationist. A nemzetiségi törvénynek nincs egyetlen szakasza, mely a magyar nyelv kötelező tanítását kizárná. z autonómiát pedig a javaslat nem érinti erő­sebben, mint a népoktatásról szóló törvény, mely hét tantárgyat tett a felekezeti iskolák­ban kötelezővé. Végül aggodalmát fejezte ki, hogy a javaslat jelen szerkezetében nem lesz végrehajtható; szóló a kormánytól e kérdés­sel kapcsolatban a népoktatásügy gyökeres reformját várta volna. Mert — úgymond — mit használ a papírra írt pedagógiai törvény, bár­ oktatási adminisztrációnk azt foganatosí­tani, végrehajtását ellenőrizni nem bírja. Szóló a kormány erélytelenségének bizonyítékául elegendőnek tartja azt felhozni, hogy a bu­dapesti egyetemen a hittani kar tanítási nyelve ma is a latin, holott a törvény a magyart rendeli. E beszédet a ház nagy figyelemmel hallgatá meg s végén zajosan megé­jenezte. ^ ^ Zay Adolf (ki nem ér­demli meg ezt a szép magyar nevet minővel a „nemzet bárója“ is hir, ergo Őt jövőre csak von C­ás urnak fogom hívni) rövid észre­vétele után még Géb­bel Károly sax-max­­faxlizott a javaslat ellen s aztán unisono kiabáltuk, hogy „2 óra!“ s aztán az ülés végetért. C­itt. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) XXII. T. szerkesztő úr! Furcsa áprilisi idők ezek felettünk. Tegnap a szélsőbal megéljenezte Tisza Kál­mánt, ma megszidta saját pártelnökét, Mo­­csáry Lajost. Ez utóbbira nagy oka is volt. Képzelje szerkesztő úr, Mocsáry Lajos nagy beszédet tartott a magyar nyelv­ek­en s azt firtatta, hogy nyelvünkre szerte az országban nincs szükség, mert az országg lakosainak kétharmada sváb kalapot, tót bocskort, horvát krispint, szerb ajjast és oláh tüszőt visel. Érveit azzal tetézte, hogy a fé­l* “Treff k.‘d a ,1.. JW. villalkozott rá hogy válaszoljon ez „elvtárs­­nak, ki felszólalásával a magyar képviselőházat ön­maga és a külföld előtt így megszégyenité. Tartott is olyan dörgedelmes polémiát ellene, hogy Mocsáry nem állhatta meg a teremben, kiszaladt a büffetbe hideg vizet inni. No hi­szen lesz drága mulatság ma a függetlenségi körben, hol Mocsáry elnök, s Madarász ház­nagy. Hallomásom szerint a krízis ott ki Madarász után S­z t­r­e v­o­j Miklós (Bras­sóból) románul adta vissza Mocsáry nézetei a törvényjavaslatról; egyébbiránt magyaru beszélt, még pedig oly szabatosan és helye­stüllel hogy ha fajrokonai csak felényire­n így megtanulnak nyelvünkön, hát megleszün­kint Ülés fénypontját Molnár Aladár­nak, a jövő oktatásügyi miniszterének szaka POLITIKAI SZEMLE. A politika második tengeri kígyója is letűnt valahára a láthatárról, a novibazari konvenció most már csakugyan nem mese, nem pium desiderium többé, hanem megteste­sült tény. Zichy Ferenc gróf tegnap délután érkezett meg Bécsbe, zsebében hoz­ván azon okmányt, mely meglehet ismét ten­ger vérébe és pénzébe fog kerülni a monar­chiának.K­v­a­j­o­v gróf elutazása előtt hosza­sabban dolgozott Novik ovbé®3‘ követtel, számos sürgönyt expediált és kapott és alkalmasint ezek alapján még egysze értekezett Andrássy gróffal. A muszka diplomata alkalmasint még egy pár kompro­misa javaslatot akart külügyminiszterünknél elhelyezni. Hogy azonban Bécs ne maradjon muszka diplomaták nélkül, változatosság ked­véért Ignatiev tábornok megérkezését jelentik. No ! Isten hozza ! csakhogy valahar® ahhoz az úri­emberhez is lesz szerencsénk Battenberg hg. megválasztása váratlanul gyorsan véget vetett a fejedelmi trón betöltése körül felmerült találgatásoknak és azon félelemnek, hogy a fejedelmi­­­ság Kelet-Rumélia főkormányzójának hivata­­­lával köttethetnék egybe._ B­a­­t­t­e­nb­e­g­i herceg Sándor cár jelöltje volt s a kö­­­rülmény arra enged következtetnün h­ogy feladatát nem az orosz befolyás kizárására fogja megoldani. E következtetésünket meg­érinti azon körülmény is, hogy a választás nem halasztatott el, mint tegnap még Tirno­vában egy prot «hajtott«­ n b­e­rg kivül el fogják ismerni B­attensb­e­r­g hget. Battenberg Sándor herceg H­e­seni Sándor hg ismeretes osztrák lova­s­sági tábornoknak fia Battenberg hgnővel, Hanke Móric gróf lengyel tábor-­s nők leányával kötött morganatikus házassá,­­­irábel Sándor fejedelem 1857 april 5-én­­ született s eddig alhadnagy volt a hessen­i második dragonyos testőrezredben Ba­t­t­e­n­b­e­r­g herceg nagynénje a car nei , bolgár fejedelem e szerint a muszkacai unoka­j CeSCSG S­u­v­a­t­o­v gróf, kinek anyja lengyel nő volt, Bécsben időzése alkalmával külona megelégedéssel emlegette, hogy az oroszos külföldi lapok az ezüst-menyegző al­kalmából­ A ragaszkodás azon osztatlan nyilatkozata­ közepett, melyekben az uralkodó­ párt a lefolyt ezüs menyegzői ünnepély alkalmából a birodalom népei részesítik, érdekes ez ünnepélylyel kapcsolatban a j­lentősebb külföldi lapok véleményét is A Journal des Deb­at­s üdvözli a boldog Ausztria-Magyarországot, melynek népei ig g£ “ “lé, fmd­. l.p kellőképen »éltintelt» A«**­Magyarország legutóbbi századnegyedére s ®z® mondja : „Meg kell vallanunk, hogy Ferenc József "“Síié !“ JÁ“”'. bSi Síi“ »j­átékok, a SHabsbu­rg-hét uralkodó feje iránt, csatla­­koznunk M .*** I, , ,M­­ jaaat sszsjrsäüp&i I S V« S iäafiÄÄ remnek « az ezüstmenyegzői ünnepélyről iitában örömmnek ad kifejezést azon -v-ta'an vi­szonyok fölött, melyekben Bécs és Róma egy ,n­á «luv/ állanak A két kormány, mint barát és ne­vetséges mindenkor békés utón fogja az egymás közt felmerülő kérdéseket megoldatm samel tett it. q Tt p , 1 i n magasabb köreiben uralkodó han­ iVfpoVÄgr öVöMmT|etbrészXi n&y tt a t k oz a t a ft. Az uralkodó ház családi ünnepe oly fontosságot nyert, mely Ausztria-Magyarország történelmében sokáig fog lmunkat hagyni maga után, baratainak örömere s ^ t- ¡›láttételére ellenségeinek hatalmas intés gya­­n4^y f t6« «eredménye e hazafias manifesztálnak “ ®‘.re h f k u s gondolat megizmosodása, „ÍUn­ak meghallgattattat, még ha nem r. támogatja tüntet» fonyogetó.»!/; ^ ^ B é o a n «­! laiyttíttt* íjiíjaysv­ilág­s­zék bármely párthoz is, ki a Németország , ellenzi- gdijiesisehe Presse“ a különböző I Än^M^-ÄAS S inami összeköttetésünk a habsburg-lotharingia. mon­!­­ államhol, TM'T**TM* közelről érinti »jj j^k^ népek és nemzetiségek egység-bs ér»elme tixfll u­ralko­­­m­Nimn*,g.“rb'bC.Vó*,,oStI,VUI,),ér.J bő­l vetkeztet. ______.------------ April 30. 3. lengyelen. b.uji ........ -ben, s hogy kilátások vannak arra is, hogy a szt.-pétervári kormány és a Vatikán közt helyreáll az egyetértés a lengyel egyházi kérdésre nézve. Ezen egyetértés mindenesetre nélkülözhette, előfeltétele volna az orosz­lengyel kibékülésnek. De egyelőre aligha kell attól tartani, hogy Suval°v békülési terve megvalósuljon. Több orosz lap, ezek közt a szent­pétervár börzelap csak az imént vádolta a legyei nemessé­get nihilista érzelmekkel és nevezte a mai állapotok okozójának. A varsói lapok termé­szetesen a legerélyesebben tiltakoznak e gya­núsítás ellen. Ez a hirlapi vita nem mutat valami rendkívüli békülékenységre. | ^ FŐVÁROSI ügyek. . ■ 1 R t , h~ : ir«K7S;lTÄ' [' EÄ”?! '£é. ‘ leirata, hogy a budai 'akpai­ tfe u“ ^niszter helyben- - évben meg log ittA '"^átkozó szerződést, i hagyja a atolt alkalmat a fővé-i S­­­gi,i;*p,Ä.1o“b­iSb“ lakások ve,tél,o. «■«­

Next