Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-04 / 122. szám
2 I egyikében már elfoganva óvást a «“W“ j nyelv kötelező tanítása ellen megküldi az országgyűlésnek, illetőleg Kozma Parten kép- s viselőt megbízza az óvás átadásával. Méltán kiváncsiak lehetünk, hogy Kozma Parten úr miképen fog egy felekezeti szinódus részéről óvást emelni a törvényhozó testület ellen!A szinódus egyidejűleg „helyeslésig és köszönettel“ tudomásul vette Román Miron metropolitának a törvényjavaslat ellenis felségénél tett lépéseit s elhatározta, hogy az ő Felségéhez intézett felterjesztést a képviselőháznak is benyujtatja. Román Sándor, ismert nemzetiségi képvi selő — ki egyébiránt mint tudjuk Tisza párti — tegnap megjelent a függetlenségi körben. Azon előterjesztést tette a most tárgyalás alatt levő s a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvényjavaslatra nézve, hogy ő indítványt nyújtván be a napirendretérés iránt, kész ez indítványt visszavonni, és egy újabb indítványt terjeszteni elő, ha ehhez a függetlenségi párt támogatását meg is lehetne nyernie. Az indítvány ebben állana : a különféle ajkú lakosok által lakott vidékek nagyobb városaiban és székhelyein, hol bizo- I nyos emperiális érdekek is összehozzák a vidék növendékeit - az állam országos költségen iskolákat állítson fel, a magyar nyelv előadása s tanítása végett. A köz tanács- s kozás alá vévén az előterjesztését, ismét egyhangúlag a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat támogatása mellett nyilatkozott, s kijelenté, hogy Román indítványát nem pártolja, miután a kör célja nemcsak az, hogy egyes kiváltságosok megtanulhassák a magyar nyelvet, hanem hogy annak megtanulása lehetségessé tétessék azoknak is, kiknek nincs módjuk nagyobb városba jönni tanulás végett. Román úr indítványával kísérletet tett a többi köröknél is. ____ A szegedi kir. biztosság felállításáról szóló , I törvényjavaslatot a belügyminiszter ma nyujtott be a képviselőházhoz. JL1RZUU lactMV -------------- ~ bért anyagot. A magyar faj szaporításának egyik kis eszköze a névmagyarosításokban fekszik. Minek az engedélyre öt forint bélyeg? Mért nem ötven krajcár? Sok szegény embernek öt forint sok pénz, nem tudja nélkülözni, ötven krajcárt mindenki nélkülözhet. Az államfinanciák nem szenvednének ezen reform alatt. A magyarosodás fő eszközei a közigazgatás s közoktatás. A közigazgatás és bíráskodás megmagyarosítása most tizenkét évi alkotmányos kormányzás után sincs keresztülvive; a közoktatás terén mostan történik az első érdemleges lépés. Valóban ilyen politika mellett nem az csoda, hogy sok köztünk a német s erős a mindenféle nemzetiség, hanem, hogy egyátalán még létezik magyar nyelv s magyar faj Magyarországon. Az Isten tartja benne a lelket, valahogy meg van, hogyan, maga sem tudja. Mikor lesz már olyan magyar kormányunk s országgyűlésünk, mely fő feladatának fogja ismerni a magyar nemzet életét biztosítani? _______________ A brassó plojesti vasútvonal predeali állomásán a végleges építkezések elkészültéig berendezendő helyiségek megállapítása tárgyában nemzetközi bizottsági tanácskozás lesz Brassóban május hón, vagy 5-én. E bizottságban a hadügyminiszter a maga részéről Török Ferenc alezredest, az erdélyi csendőrség parancsnokát küldötte ki, s utasította, hogy akadályoztatása esetén szárnyparancsnoka által helyetesíttesse magát. Az országgyűlés most folyó ülésszaka a kormány intenciói szerint június hó első napjaiban volna bezárandó. Ezen időpontig csak a legszükségesebb, nevezetesen az erdőkezelésről, a katonabeszállásolásról, egy jelentkezési hivatalnak Budapesten leendő felállításáról, a vágvölgyi vasút megvásárlásáról, a Tiszaszabályozás legszükségesebb kiadásainak fedezésére felveendő kölcsönről, a szegedi teendőkről, a kassa-oderbergi vaspályáról, a rendőri büntetőtörvényről és esetleg a budapesti államrendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslatok fognak elintéztetek A különféle minisztériumokban — részben az osztrák kormánynyal egyetértve — több nagyobb fontos törvényjavaslat van munkában, s részben már megállapítva is; tárgyalásuk azonban az ősz ülésszakra marad. A nagyszebeni román egyházi szinódus mely még mindig együtt van, ápril 27-dik ülésében elhatározta, hogy az előbbi üléseit elírni. 1 87fl-ot írunk ? UUlUUl, LUllVvl ' 17 v 1 1 '1 Most csupa szánakozással beszélnek róla nyilvános helyeken. A sajtó szidja. A választások alkalmával megbuktatták. A parlamentben rájár a kritika tudja, nem ritkán dorongja. A közönség az ő lapjait, könyveit kezdi ócsárolni. Irigyei és ellenségei (mert vannak ilyenek is bőven) többé nem tartják szükségesnek, hogy az álcázott tiszteletlenséggel bántsák, megteszik ezt álca nélkül is. A színházban, ha darabját előadják, nem tapsolják ki a lámpák elé a szerzőt. A régi ovációk számára Budapesten elmaradtak. Ezért aztán Bécs őt aligha bírja kárpótolni. Biz ez nagy változás öt év alatt. S neki fáj, hogy így esett a dolog. Szerette népszerűségét, ragaszkodott is hozzá, s a válás sebet ütött lelkén. Kiben rejlik az ok ? Ő változott meg ily nagyon, vagy a közvélemény?dalán minden kettő. A közvélemény azon csodálkozik, hogy Jókai, az 1848-ki március 15-nek hőse, a sajtószabadság egyik kivivója, a magyar állami függetlenség apostola, a közjogi ellen- “ I . .1 _ ___«nlUílrn Inr7Q zék vezérszónoka, a nemzeti politika törzstisztje — mostanság vak és siket mamelukja Tiszának, kit a közös ügyes alapra, közös vámterületre, szlavofil politikába, Boszniába s a közös hazaszeretetbe öngyilkos hűséggel követ. , Jókai meg azon csodálkozik, hogy a közvélemény, mely őt 1848. márciusban, a szabadságharcban, a passiv ellenállásban, a közjogi harcok idején rokonszenvével kísérte, — most se Szerajevóba, se Bécsbe nem követi. . „, ... Nem is fogják egymást „felvilágosíthatni.“ Jókai a politikában arra az útra lépett, mely a nemzet kívánságaitól, jogaitól és törekvéseitől messze vezet. Ha folytatja ez után pályáját, még ilyen öt év még szigorúbban fog vele bánni s még nagyobb árkot l ás közte s a nemzet bizalma, rokonszenve között. . . . . . Pedig kár. A veszni indult szeretet s olyan, mint a hervadó virág: az enyészet gyászos benyomását teszi. És nekünk is fáj, hogy a Jókai iránti szeretetlinknek hervadás a sorsa. PESTI HÍRLAP, 1879. május 4. Az osztrák-magyar bank főtanácsának tegnapelőtti ülésében bemuttatott ama részletes tervezet, mely a monarchia egész területét annyi bankkerületre osztja, ahány bankfiók létezik. Magyarország tizenhat ily bankkerületre osztatott fel s a jelzett tervezet e kerületek mindegyikében felsorolja az egyes helységeket, illetőleg kijelöli, hogy mindegyik a helység, mely bankiókhoz tartozik. A tervezetet a főtanács jóváhagyta s igy most már minden banknak s annak alapján állitandja össze hitelezési lajstromát, ■ föl véve ebbe a kerületében levő módon hitelképes * céget, melyek aztán a posta által az úgynevezett le- 3velezési útra fogják hitelüket igénybe vehetni; csak ahol több hitelképes cég áll fenn egy piacon, ott is egy-egy cég fog a hitel közvetítésével megbízatni. Köztudomású mikép a „Haza“ biztosító intézzet, viszonbiztositási szerződés szmleges cime alatt, 1877 évben egész üzletét, minden jogaival s kötelezettségeivel a „Tisza“ biztosító társulatra átru- I bázta — s azután csődött mondott. — Innen a biz't I tositottakkal számos per keletkezett, melyek régóta foglalkoztatják bíróságainkat. Ezek egyikében (Grósz K. József telében) közvetlenül a „Tisza pereltetett, hogy a Hazánál biztosított biztosítási tészl ki. A legfőbb itélőszék ez ügyben april 22-én hozott ítéletet s a „Tiszának“ elmarasztaltatását helyben hagyta, — mely alkalommal — amint a „sorv. Csarnok“ most pénteki számában közöltetik, kimondotta miképp .Habár az ügyet mely által valamely üzlet másra ntm háztatik viszonbiztosítási szerződés címe alatt jelenik is meg, az mégis a keresk. törv. 28. §■ alá tartozó teljes üzlet átruházásnak tekintendő, amidőn az átvevő az átruházónak kötelezettségei teljesítését világosan magára valalta. És igy a hitelezők (a biztosítottnak) kereseti joga az atvevő 11 f é.“ is érvényesíthető, és pedig dacára annak is, hogyha a kötelezettség átvállalás a szerződésben csak az az adó irányában nyilván 111 a 11 k és létesítettnek.“ ____________ A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) XXV. T. szerkesztő úr! Szavamra mondom, hogy ami sok, az sok. Elvesztettük már azt a parányát is türelmünknek, mely a négy napi vita után fennmaradhatott. És önök, tisztelt nem magyar ajkú honfitársaink, ha a nyelv kötelező oktatásának behozatalát azzal igyekeznek meghiúsítani, hogy az országházban minden magyar szónak a nyakát kitekerik, így se fognak célt érni. . . . " Van szerencsém jelenteni. szerkesztő úr, hogy ma még akadt négy bátor férfin, kik nem rettentek vissza a ház kimerült figyelmétől, se lázongni kezdő türelmetlenségétől. E bátor férfiak Hérich József, Bacon József, Maximovich Miklós és Várady Gábor. .. . . Hogy Hérich úr exponálta magát néhány mondva csinált anekdotával, azon cseppet se csodálkozom, mióta Hosztinszky János bácsi bebizonyitá, hogy a magyar képviselőházban két dologgal mindig lehet imponálni : ám prókátor fogással és anekdotával. Az előbbit parlamentünk szine-virága szokta alkalmazni, az utóbbit pedig a zöldje s levele. Hérich úr már régi bozót ahhoz, hogy virág lehessen, azért anekdotázik. S a zöld padokban unatkozó honatyák kapnak az alkalmon, hogy magukat szórakozzák. Bacon József csak olyan szásznak, amilyen Maximovich Miklós szerbnek. Mindketten váltig erősítik, hogy irgalmatlanul szeretnek bennünket, szörnyű legálisak a haza iránt, borzasztóan engedelmeskednek a törvénynek, s a törvényes állapotokat rettentően tisztezik, — de! (és itt következik igen sok , de félnek tőlünk, féltik nyelvünktől, fajunk vonásaitól, szokásaitól, kultúrájától a maguk fajtársait, nemzetiségi iskoláit, pénzeit, jószágait stb. stb. stb. Ők ergo nem fogadják el a javaslatot. Még jó Várady Gábor is beállt kísértő léleknek, s a déli óra körül, mikor az ember a pihenés szükségét s az étvágy se-Mert Jókait mi miltnya au bícidius. Ha volna erő, hatalom, mely őt a honatyai pályán megállíthatná s visszaszólíthatná régi oltárához, régi hitvallásához; ha volna eszköz, mód, mellyel Jókait kényszením lehetne gyengédtelenség nélkül, hogy abba hagyja azt a veszett politikát, melyhez nem ért, melyben kontárdolgot mivel „más“ hasznára, saját kárára! Ha lenne oly éles kritika, mely őt visszariasztaná, ha volna macskazene, mely őt kapitulációra birná ! . . . Oh, akkor magam is késsel mennek neki s megölném benne a politikust, csupa szeretetből, mint Brutus. Akkor magam is megragadnám két fülénél fogva a repedt fazekat s döglött macska merev farkával kongatnám a soroksári utcában az ő ablakai alatt. . .. De erre alig van kilátás. A poéta-politikusok s az idealista államférfiak a legkevésbé kapacitálhatók. Se argumentummal, se tüntetéssel, se macskazenével. _ Azért Jókai tovább fog haladni a népszerűtlenség útján. S ez fájni fog neki is, nekünk is. S a nemzet költője ? Május 3.