Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)
1879-06-01 / 150. szám
Budapest, 1879._________________________150. szám,______________________Vasárnap, június 1. Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre 14 frt — kr. jfi8 HH » kiadóhivatalban vétetnak f«L Sir :: is I Dp A XI UIDI A El Egyes szám 4 kr. pipi) E S Eg|||| 9 9 Jajjl H9 Budapesten, nádor-utcza 7. Kiadó hivatal: fli 9991 H 9 I B 9 B fl IHAABB B » lap szellemi részét alató Budapest, nádor-utca 7, ts„ Minden közlemény IntézendS. _________POLITIKAI NAPILAPÉI m m, I I A t N I V A I a U 68 szombaton a képtár , vasárnapokon Orsz.képzőművészet! társulat tarlata. (hu- megioKimneto. Kozvagoard a Soroksár [N A P T A R L A in i . d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) Magyar tudományos ut végén a vám mellett. Városháza. Vasárnap: katholikus: Pünkösd v. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, az. úl a Lipó Torntflntán a Pünkösd . Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redouts ” p otcz . ) törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város görögorosz. Patrik , vad. és pénteken az ásványtár, szerdán Nyitra, vasárn., szerd. és pént. 91-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: Szentlélek Magyarországon. — Főkapitány úr, egy szóra! — Politikai hírek. — Egy szó az iparosokhoz, de a közönséghez is. — Az országos iparos kongresszus. — A tisztelt házból. XLIV. —Politikai szemle. — Weninger Vince temetése. — Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek javára. — Soldosné lulipántos ládája és Csepreghi piros bugyelárisa. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok. Szinlapok. — Vízállás. — Tárca: Fény- és árnyképek a fővárosból. XIX. — Hirdetések. — A mellékleten: Törököt fogott egy haldokló ember. — Hogyan hal meg a föld ? — Sok semmi. — Regény. Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Szentlélek Magyarországon- A magyar messiások jönnek, mennek, Széchényi, Kossuth, Deák, Andrássy, Tisza Kálmán — ez az utolsó s lsz nem a legkülönb, mert a sorrend a lépcsőn lefelé járja — de annyi messiás közül egy sem szállt menyországba, hogy onnan ránk küldötte volna vigasztalóul a szentjeiket. Apostolaink is voltak szép számmal : Wesselényi, Dessewffy, Károlyi, Senynyey, Lónyay a Széchenyi iskolából ; a Kossuthéból Batthyányi, Szemere, Teleky, Klapka, Pulszky és Irányi; a Deákéből Eötvös, Szalay, Gorove, Somsich, Horváth Boldizsár, Széll Kálmán ; az Andrássy iskolából Bittó, Szlávy, Kerkapoly, Szapáry ; a Tiszáéból végre Ghyczy, Jókay, Várady, Móritz Pál, Csernátony s Hegedűs Sándor ur; s mindezek, kiki a maga módja szerint, fáradtak a hazáért, s velök sok más jeles, hírneves férfi és hírre nem kapott közember küzdött, ki ezen, vagy azon párthoz csatlakozott s tett ahogy meggyőződése parancsolta, hogy a magyar nemzetet üdvösségre vezesse. S mi az eredmény? Semminél több, de elégnél kevesebb. Nincs ember széles e hazában, ki közállapotainkkal meg volna elégedve, s ámbár nem épen régen volt, hogy Andrássy azt mondotta „mindent megnyertünk“, ma mindenki meggyőződött róla, hogy ezen „minden“ mindennapi kenyérnek is sovány. Csodálatos, hogy minél előbbre haladt a nemzet s mentül többet elért azokból, mikért lelkesült és harcolt, annál inkább hanyatlott politikai élete erkölcsben és igazságban. Az alkotmánytól földi paradicsomot reméltünk Magyarországon s mit kaptunk tőle ? férges gyümölcsöt, hibás törvényeket, hanyag kormányrendszert, sok adósságot, nehéz adókat és silány parlamentet. A felelős önkormányzattól vártuk hazánk anyagi felvirágzását s jó közigazgatást s ime kaptunk közös vámterületet magas védvámmal, közös bankot s német ügyvitellel s megyerendszert belügyminiszteri centralizációval s közigazgatási bizottságokkal. A szabadságtól a nemzetiségek kibékítése helyett a bátrabb izgatást, a magyar sajtó helyébe a német sajtót, a független közszellem helyett a mamelukságot kaptuk cserébe s bámulva kérdezzük : hogyan lehetséges ez ? Mikor elnyomtak bennünket jók és nemesek valánk s haladtunk előre szépen, most, hogy magunk urai lettünk sok haszontalan és haszonleső ember játszik szerepet köztünk s hanyatlunk hátra csúnyán. Mi ennek az oka? A férfiak, kik nekünk a szabadságot szerezték ? Nem, mert ők a nemzet legnemesebbjei valának. Vagy az intézmények? Nem mert azokkal jól és roszul lehet élni. Oka: a viszonyok mostohasága, a kormány roszasága és a közszellem gyarlósága. Jó kormány jó irányban halad s a rész viszonyokon javít; erős közszellem uralkodik a kormányon s parlamenten s visszahat hogyha bántják. De nálunk petyhüdt minden, itt a közszellem béna. Volt ez már máskép is s az nyújt reményt, hogy ismét lesz idő Magyarországon midőn a lelkekben hatalmas közszellem fog uralkodni. Nem azt várjuk hogy jöjjön messiás, hanem hogy a tüzes nyelvű szentlélek oldja fel az emberek nyelveit és gyújtsa lángra sziveiket. S mi a szentlélek? Szellem. Azaz, hogy az anyagiság helyébe s az együgyü brutalitás helyett eszmék s lelkesedés uralkodjanak ismét a közélet terén. De menjünk csak tovább. A nemzet szelleme nem csak politika, sőt ez nem is legnemesebb része lelkének. Irodalom, művészet, tudomány, általános miveltség, igaz erkölcs, s biztos jólét, mely a A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Fény- és árnyképek a fővárosból. Irta : Kákai Aranka. XIX. Házmán Ferenc. Motto: ,,Nur langsam voran, Nur langsam voran, Das die baierischo Landwehr Nachkommen kann.“ Sváb riadó. Ugyan már ki is ne játszott volna életében legalább egyszer sakkot? vagy játék nélkül is ki ne kapott volna életében legalább egyszer mattot. Ez a világ nem egyéb, mint egy óriási sakktábla és ez az élet nem egyéb, mint egy óriási sakkjátszma. Mi vagyunk a figurabábok, kik bizonyos dolgokban határozott szint vallva, e színek szerint állunk csatasorba és szolgáljuk aztán helyzetről helyzetre legjobb erőnk és képességünk szerint az ügyet, melyhez szegődtünk. Van királyunk, vezérünk ; vannak bástyáink, melyek a játszma főalakjait födözik; vannak ugró vitézeink, kik az ellenféllel csak lóhátról beszélnek ; vannak futó hőseink, kik hol előre, hol vissza, de mindig szaladnak, vannak közkatonáink, egyszerű tisztes polgáremberek, kiktől azonban nem ritkán a játszma sorsa függ. Aki a maga ügyének győzelmére, öntudat s számítással intézi lépteit az élet sakktábláján, az célhoz jut: az ügy diadala az övé is. Aki a játék katasztrófájában az ügynek áldozatul esik ugyan, de önvesztével a végsikert biztosítja, — az martyr-számba megy s emlékére a hála és dicsőség „relativ glóriája“ háromol. A kiveszni indult ügy szolgálatába lép s a biztos kudarc kilátása dacára nagy erővel és elszántsággal támad ellenfelére s drágává teszi neki a győzelmet, az tragikai hős, de hős. Sok életbölcseség rejlik egy sakkjátszmában, csak érteni kell a helyzeteket, melyekben a filozófiai gondolat magát kifejezi és olvasni kell tudni az aranymondatokat, melyek a figurák jelketűivel a sakktáblára írva állanak. Már hallom a kérdést néhány olvasómtól, hogy: ha ez a mi földi életünk csakugyan olyan játék, — akkor kik a játszók? Kik használják fel eszközül az embert figura gyanánt? mi célja a játéknak? — Nos, nekem csöpp hajlamom sincs félválaszt adni s igy feleletem nem az, hogy: az Isten játszik az ördöggel. Az ember maga játszik önmagával s elég kemény bünhödés neki, ha elveszíti bárminő tévedés vagy hiba következtében — önmagát, így áll a dolog. Akárhányszor elgondolkoztam azon játékfigurákon, melyeket a játszma tartama alatt az ellenfél kiütött a tábláról s aztán odafektette nyugalomba az asztal szélére. Volt köztük nem ritkán akárhány, mely nagy szerepet játszott végig a táblán és önveszte által saját ügye javára alakitá át a játék helyzetét. Ilyen hősre tisztelettel néztem mindig. Volt olyan is, melyet valami nagy tévedés sodort a veszélybe és ejtett áldozatul. Az ilyen boldogtalan iránt részvétet éreztem. De már az olyan kivágott lovat vagy parasztot, mely a játszma kifejlődésekor, a rendes harc előtt már beadta a kulcsot, melyet az ellenfél csak azért tett el újból, mert „más okos húzása nem akadt,“ — az ilyen kimustrált figurát kénytelen voltam szánni tiszta szivemből, szánni — részvét nélkül. Ilyen kimustrált figurája a közélet sakktáblájának — Házmán Ferenc. Azon emberek közé tartozik, kik fiatal korukban nagy férfiakká készülnek s aztán mindössze jó emberekké vénülnek. A statisztikai adatok szerint az ismert világ 47%-a ilyen jó emberekből áll. 3% jut a híres emberekre, a többi 50% pedig fennmarad a közönséges rosszakra és gazokra. E számításba persze a szept-okt nov- és dec.-emberek nincsenek beletudva. Tehát Házmán Ferenc kezdetben a 3%-osak rendjébe tartozott. Mikor a forradalom előtt Buda városában először vonta magára a közfigyelmet, alapos készültsége, nagy nyelvismerete, lelkesítő szónoklatai után ítélve, azt hitték róla a jó budaiak, hogy e Ferkóban legalább is egy hittel ajándékozták meg a hazát. Népszerű lett, hivatalos volt az első házakhoz, kínálták a legszebb bizalmi állásokkal, fürösztötték tejbe vajba, mártogatták kegyben, protekcióban. És talán, ha a szabadságharc múltán, a hazai közélet Világosnál kezdődött sötét éjjelén ki nem apad a magyar tej és vaj, kegy és protekció: tán a Ferkó ma is 3%-osok közt tenne számot s ha nem Pittje, hát legalább is Ráth - ja Mai számunk Ifi oldalt tartalmaz.