Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)

1879-06-01 / 150. szám

1879. junius 1. PESTI HÍRLAP. Soldosné tulipántos ládája és Csep­reghy piros bugyellárisa. (PIROS AJÁNDÉK PIROS PÜNKÖSD NAPJÁRA.) Van-e a világon olyan újságíró, a ki egy tu­lipántos ládáról merne beszélni érdemes közönség előtt, ha az a láda nem volna az­­ övé. Istenem ! mire is nem jó nekünk a népszínház­nak az a kedves pacsirtája, akit az úristen teljes jó kedvében küldött erre a sanyarúsággal teljes világra ! Sokan azt hiszik, hogy csak a Zsófik, Rózsik, Annák és Pannák ábrázolására, dehogy ! Ha az illatszerész nem tudja eladni csalhatat­lan szépségszereit, ráírja dobozaira, hogy ezt és ezt Soldosné is használja. Másnap a közönség keresi a boltot. Ha egy vadállat ismeretlenül bolyong e föl­dön, fölveszi a Soldosné farkasa nevét, s csodájára járnak az állatkertbe. Ha a tárca- és újdonságíró semmiképen se bírja odáig a tollat, hogy a közönség elolvassa a mit ir Sold.........tyúk! most majd elszóltam ma­gamat. Pedig én kérem nem magamról akarok be­szélni, — nagyon szerény ember vagyok én ahhoz, hanem Soldosné tulipántos ládájáról és Csepreghy Ferencnek a „Piros bugyelláris“ jeles szerzőjének piros bugyellári­sáról. Akik voltak már ott, ahol ,,ő“ lakik (a rész­letekből majdcsak észreveszi az elmés olvasó, hogy én már egyszer-másszor bekukkantottam) azoknak bizonyosan feltűnt a rengeteg babérkoszorúk, ezüst­­koszorúk, selyemszalagok és más egyéb hódolati jelvények között egy picurka kis tulipántos láda ! Ez a tulipántos láda alig nagyobb, mint egy valóságos tulipántos ládán a tulipán. Ha nem van ebben a kis ládában egy nagy fiók, (már ahoz képest) a nagy fiókban egy kis fiók, a kis fiók mögött egy „rejtett fiók,“ a rejtett fiókban egy levél............Ne higyjék önök, hogy ez mese­beszéd, amért ilyen mesés színe van a dolognak........ Tehát abban a levélben van meg a tulipántos láda tör­ténete. Az a levél 1877. december havának második felében kelt, mikor tudvalevő, Soldosnét majd minden este Bakay Erzsikének hitták. Mert a levél is ugyan­csak Bakaj Erzsikének szól és pedig ilyenformán : „Kedves, aranyos Erzsiké! A „Sárga csikót“ szerencsésen vittük a vá­sárra, nem hiába, hogy­­sok nézője akadt, de meg is került az ára tisztességesen. Nagy búbánattal halljuk, hogy a kedves Erzsiké most megy utoljára férjhez a népszínház színpadján és végkép elköltözik a nép­színház vidékéről, —­aszongyák hogy a kerepesi út elején jobb szerencséje akadt: módosabbak kérik! Ha már így idehagyni készül bennünket, mit vehet­nénk Erzsikének jobb vásárfiát a „Sárga csikó“ árából, mint egy tulipántos ládát.­ Ha már jobb sz­erencséje akadt, isten ments hogy mi arról lebeszéljük! Használja ezt a kis bu­­tyort az új házban, az új gazdánál egésségvel és emlékezzék meg róla, hogy ha jó módban nem is nyújthattuk azt, amit az új gazda ígér, szeretetben és tiszteletben soha sem volt hiányossága köztünk. Tartsa meg az isten erőben, egészségben ked­ves Erzsiké, szívből kívánja a „Sárga csikó“ Gazdája, így szól a levél. De bizony Erzsike nem hagyta oda a népszínházát, hanem esztendőre megint csak férjhez ment Zsófika „Török Mihály“ uramhoz. Most meg úgy esett a dolog, hogy a „Sárga csikó“ és „Piros bugyelláris“ gazdája, Csepreghy Ferenc járt oda messze földön egy kis jó levegő végett. Most meg a kedves biróné asszonyom emléke­zett meg a távollévő fiatal beteg költőről. Csináltatott egy csinos bugyellárist, beletette a szépséges bíróné arcképét és egy levélke kísére­tében elküldte Itáliába, San Remóba. Aminthogy az ügyes újságíró előtt nincs titok, nincs lehetetlenség, az első találkozáskor, át­öleltem a „Piros bugyelláris“ gazdáját és egyúttal ügyes tapintattal észrevettem, hogy a kabátjának az ő zsebében nagyobb tárca duzzad, mint aminőt Hóembernek magánál hordani szükséges. A többit sejthetik. Kezembe került a tárca, visszaadtam, hanem a levelet elolvastam, melyet Molnár Zsófi irt San Remoba. Édös biró uram ! Hát bizony mi idebe jártunk Pesten, mert hát­aszonták, hogy itt kaphatnánk olyan Piros bugyellá­rist, a­milyent Csillag Pál el­veszít­ett jártában, ket­tében. Egy botba szerencsésen találtunk is bugyellá­rist, hanem az ötszáz forint lesz abból kiveszett vagy nem is vót még benne. Azon töprenkedtünk, hogy hát most már mit tegyünk bele, így tanácsolták, hogy mennék be egy üvegfedelű botba, ahol egy ménkű fura gép áll, abba csak bele kell néznem és szakasztott olyan gyün ki be­­lüle, mint én vagyok. Ördöngös egy mestersége vet a nimetnek, ha nem sikerül, az már igaz. Itt küdjük hát kigyelmednek a képemet és , kívánjuk az úristentül, hogy mihamarább haza ke­­­­rüljön erővel, egissigyel galambom.­­ Mónár Zsófi. Igaz ni! Azt is megírom, hogy hát Csilag Pál­­ (Tamási) igazán talált magának „Menőikét“ el is veszi,­­ most lesz a lakodalma. Úgy ám, galambom. Zsófi. Elfecsegtem amihez diskréció mellett jutottam,­­ hogy én mit szólok hozzá, arra úgy hiszem nem ki­­­­váncsi senki. Vegyék olvasóim úgy, mintha a nép­színházban egy kedves darabot láttak volna most, és a végjelenetnél a függöny gördülne a mosolygó, tarka , színpadi kép elé. Tapsoljanak, én elhallgatok. I "tUDOMÁNY és IRODALOM. * (A Petőfitársaság) jövő havi ülése igen érdekesnek ígérkezik. Gr. T­e­l­e­k­y Sándor­­ tartja ugyanis ez alkalommal székfoglaló felolvasá­­­­sát ily cim alatt: „Petőfi K­oltán.“ A szelle­­­­mes iró e felolv­asásában ama pár hetet rajzolja,­­ melyet Petőfi esküvője után a gróf kastélyában­­ töltött. * (A „Koszorú“ j­unius havi füzete)­­ megjelent. Az első közlemény benne Jókai Mór : „A látható isten“ című műve, melyet a szerző­­ a Petőfitársaság múlt havi ülésén olvasott fel. Eze I után Byron világhírű „Don Juan“-jának első éneke­­ következik Ábrányi Emil fordításában. I­s m­e­g : Ferenc a középkori költők ismeretköréről értekezik, s L­a­u­k­a Gusztávtól egy rövidebb humoros elbe­ i­szélés olvasható benne ily cím alatt „Maradjunk a­­ delnőknél.“ A füzet utolsó cikke Deák Farkas is­­­­mertetése a régi magyar ékszerekről. * (Endrődi Sándor), ismert Devű fiatal­­ költőnek egy Dugonicsról irt tanulmányát megkét­szerezett pályadíjjal jutalmazta a kolozsvári egyetem. A mű meg fog jelenni, jövedelmét a szegedi árvíz­károsultaknak ajánlja fel a szerző. * (A békésmegyei régészet­i-m­ű­v­e- j lődéstörténelmi­ társulat) jún. 2-án (pün­­­­kösd-hétfőn) délutáni 5 órakor, Gyulán, a megye dísztermében nyilvános felolvasással egybekötött gyű­­j­tést tart, következő tárgysorozattal: elnöki megnyitó­­­beszéd, néhai Geiszt Gáspár életirati vázlatával,­­ G­ö­n­d­ö­c­s Benedektől: „Gyula múltjából“, ol­­­­vassa dr. F­r­a­k­n­ó­i Vilmos, a magyar tudományos­­ akadémia főtitkára s az egylet tiszteletbeli tagja; a­­ gerendási lelet és a gyulai múzeumnak némely érde­kesebb tárgyait bemutatja dr. Hampel József, a­­ nemzeti muzeum régészeti osztályának őre s ez egy­­­­let tiszteletbeli tagja , elnöki zárszó, G­ö­n­d­ö­c­s­i Benedektől. * (Moore Tamás) az örök hírű angol lyrikus ■ születésének századéves emlékünnepét ünnepelték meg s szerdán, ritk fénynyel a dublini kiállítási palotában, s Óriási népi­ szorongott a kristálypalotában. Lord­­ O’Hagan­­ az ünnepi beszédet. Cáfolta, hogy­­ Moore val­al­matlankodott vo­na arisztokrata­­ körökben, i­­ azt életírója, Lord Russel állítja. Az­­ óriási lelkes ést keltő emlékbeszédet Mr. Florence­­ Mc­­Carth ü­nnepi ódája követte. Este óriási hang- s verseny tartatott, melyben az ,,ir dalok“ gyöngyeit­­ énekelték. Egész Izland megülte legnagyobb költője s emlékünnepét. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti színház jövő heti mű­sora.) jun. 1. „Pry Pál“ (a nyugdíjintézet javára.); 2. „Csók“, „Munkások“ ; 3. „Hamlet“ ; 4. „Delila“ (Szombathelyi Béla föllépte); 5. „Piccolino“ 1. 2. felv. és „Coppélia“ 1 felv. (Fektér F. vend. ját.); 6. „Hálátlankor“ (L’age ingrat először) ; 7. „Hugenották“ (Gassi vend. ját.); 8. „Hálátlan kor“ ; 9. „Hálátlan kor.“ * (A népszínházban) holnap vasárnap a „Vereshajú“ s hétfőn Soldosné bucsufölléptetil a a „Kornevilli harangok“ kerülnek színre. Soldosné augusztus hó 16 ikáig nem lép föl a népszínházban. A „Kornevilli harangok”ban Szerpolettet ezután G­e­­rőffyné veszi át s h a jövő héten el is énekli. A „S­z­e­m­b­e k­ö­t­ő­s­d­i“ első előadása jun. 10-ére ha­­lasztatik. — A népszínház újonnan szerződött tagja E­r­d­ő­d­y Eugénia k. a. június 14-én ,,Kamargó“-ban fogja magát bemutatni. — Csepreghy Ferenc új darabja „Az élhetetlenek“ június közepe tá­­án kerül színre. * (Képzőművészeti kiállítás.) Te­kintve, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmával vidék­ről tömegesen látogatják a fővárost, az orsz. m. kép­zőművészeti társulat választmánya e hó 29. tartott ülésében elhatározta, hogy az ünnepi vendégek, kü­lönösen pedig vidéki tagjainak érdekében tavaszi nagy kiállítását a két ünnepen át nyitva tartja és azt nem május 31-én, hanem június 3-án zárja be. * (A győri színtársulat) holnap vasár­nap kezdi meg előadásait Pozsonyban Csepreghi „Piros bugyelláris “-ával. * (Az olasz staggionének) babér aligha terem ez idén Párisban. De C­a­u­x marquis óvást emelt az ellen, hogy Patti Adél francia szín­padon fölléphessen s úgy látszik a marquis tiltakozá­sának lesz is eredménye. * (Új francia operák.) M érmét, fran­cia zeneszerző új „Bachus“ című operát irt: a párisi nagy operán Gounod egy operáját: „Le tribut de Zamora“ készítik elő. * (Ne­w-Y­orkban) a Deák Ferenc­­páholy kezdeményezésére e napokban nagy hang­verseny tartatott a Steinway-Hallban a szegedi ár­vízkárosultak javára. A közreműködők között nagyobb tetszést M­a­r­s­k­a­lima, a híres éneke aratott Do­p­p­­­er Ferenc magyar pásztordalára. TÁVIRATOK Páris, május 31. (A „P. Hírlap ered. távirata.) Olivier levelet irt az akadémia igazgatójához, melyben azt mondja, hogy Martinnek adott válasza az ő, s nem az akadémia nevében szól, s így az akadémia igazságtalanul cse­lekszik, midőn megtagadja az egyen­jogúságot a két vitatkozótól. Páris, máj. 31. (A „P. Hírlap“ ered. távirata.) Waddington kijelentette a pénzügyi bizottságban, hogy az Egyptomra vonatkozólag folytatott tár­gyalások kedvező kimenetelt ígérnek, ugyan­így áll a görög kérdés is. Le­roy­er azon nézetének ad kifejezést a képviselőház központi bizottságában, hogy Cassagnac nyilatkozatai nem a minisztereket, hanem a közjogot sértik, s így a kormánynak kötelessége lenne erélyesen fellépni azok ellen. Konstantinápoly, május 21. (A P. H. ered. távirata.) A Philippopolból ide érkezett hírek a keletruméliai állapo­tokat aggályosaknak festik. A milizia erősen idegenkedik a szultán által kinevezett parancsnoktól, Vitalisz tábornoktól; a milicia bennszülött pa­rancsnokot kívánnak, ilyen gyanánt Kessljak ezredes nevét emlegetik. A porta el van tökélve, hogy az ily — valószínüleg külföldről táplált — izgatásoknak erélyesen ellentszegíti s erről a hatalmakat már értesíti is. Pétervár, május 31. Gurkó tábornok egy rendeletet tett közzé, mely megtiltja az erő­sebb hatású mérgek elárusítását. Catania, május 31. A láva folyam a ke­leti oldalon mindegyre nagyobb mérgeket ölt. Számtalan kráter két csoportban tömérdek lávát okádik. A kitörés valószínűleg nagyobb­­szerű és tartós leend. A lávafolyás a Cen­­tera folyam és Majo falu felé veszi irányát komoly károktól félnek. Sz­.Pétervár, május 31. Maria Pavlovna nagyhercegnő egészségi állapotának javulása következtében a cár holnap még nem hagyja el Livádiát, és csak Vilmos császár arany­­dalmára utazik Berlinbe. Sz.-Pétervár, máj. 31.I megbízható oldalról jelentik, hogy teljes alaptalanok azon hírek, melyek Suvalovot Makov utódját, külügymi­niszter avagy az újonnan alakítandó kormány elnöke gyanánt emlegetik. Egyedül annyi igaz, hogy Suvalov gróf kérte, miszerint a nyári hónapokra minden ügylettől visszavo­nulhasson. Greigh felmentetéséről szóló tudósí­tás is légből kapott. — Maria Pavlovna ahgnő betegsége kedvező lefolyást ígér. Athén, máj. 31. A görög kormány a a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékben tilta­kozik a török csapatösszpontosítások ellen a görög határokon. („P. C.“) Legújabb. — (A bolgár fejedelem) év­ civillistája 60,000 frankkal állapíttatott meg, az ország évi jövedelme 22,606 ezer frank, a többlet az idén 11,1 millió frank; ezenkívül az orosz kormányzás idejéből 12­2 millióra rugó tartaléktőke maradt. Ezen pénzt nyilvá­nos építkezésekre fogják fordítani. — (Varsóból) írják nekünk a követ­kezőket: A varsói rendőrség főkapitánya né­hány nap előtt rendeletet bocsátott ki, mely a lakosságnak töltött fegyverek tartását meg­tiltja. Ezenkívül szigorúan őrködnek afölött is, hogy minden 14-ik életévét meghaladt varsói lakos az 1863. nov. 15 én kiadott ren­delet által megszabott igazoló okmányokkal el legyen látva. Ugyanily okmányokkal kell birniok az összes állami szolgálatban álló-

Next