Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-01 / 241. szám

Budapest, 1879.____________________ 241. szám. Hétfő, szeptember /• Eltí­detési árak: Hirdetések: Félévre***.* *7 ^ ^ Budapest, nádor-kto» 7. B., ‘kor» u előfizetések ét » Up Bétmentesen levelek —"t ««»killdésére vonatkozó telsz«- HOT.TT'TTT AT "NT A Dl T A \lTtt7.V • i «sert keséktől fogadtatnak «1. Omlásek tatézené BV -t V ' AJ 1 1 1 IV 1 Bili 1 Ijxk X Kétiratel risers nem adattak NAPTÁR­­AThiVAinu azomitaiöu a koptat ; van áru apudon —Orsi. képzőművészén társulat tarsaia. töu- niegie Kimheio. — i Lezvagoaia a avroksár M L A I N I V A L U K. d. o. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) — Magyar tudományos ut végén a vám mel­ltt. — Városház­a Hétfő katholikus: Egyed Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-Jó­zsef-tér saját-ház.) — régi a városház-téren, az ut a Lipót­protestáns : Egyed Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában)*, sz. a. — Városi vigadó(redoute) ** csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunasoron. — Állatkert a város­., görögorosz Samu kedden * , pénteken az ásványtár: szerdán Nyitva: vasáru., szerb és pont. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétiben mindig ligetben. A mai szám tartalma: A király házasodik. — Politikai hírek. — A kétszá­zak. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Szín­ház és művészet. — Deák Ferenc a körben. — A piripócsi diadal. — Magyar pénzek. — Táviratok. — Nyilatkozat. Napi hírek. — Közgazdasági cikk : A szerb vasutak. — Közgazdasági hírek. — Szín­házak és mulatságok. Szinlapok. — Vízállás. — Nyilttér. — Tárca . A természettudományok húsz év előtt, s egy évszázad múlva. — Regény. Sze­met — Szemért. (Folyt.) — Hirdetések. A király házasodik. Mikor gyermek volt a király fiú, anyja el­­veszté örökségét, a koronát, a trónt, a hazát. A királyfit­ elment bujdosni. Hont dán bolyon­gott egyik országból a másikba, a nagy Páriá­ból, a pompás Rómába, udvartól udvarhoz, fo­gadóból fogadóba, míg végre elhatározták szü­lei az exkirályné és férje az exkirály, hogy az extrónkövetelőből legyen katona, kösse fel a ■kardot, hogy visszahódítsa a királyi kastélyt, melyben van egy nagy terem, abban egy ara­nyos karszék, abból parancsoltak nagyapja, nagyanyja s az ő­sök hosszú sorozata annak a birodalomnak, melyről azt monda második Fü­­löp, hogy a nap nem nyugszik le benne soha. És ha visszaszerezte a trónt, tudja azt meg is­­védelmezni, a büszke spanyolok ellen, kik elfe­ledték a királyok iránt tartozó engedelmessé­get. Ezért tanult Alfonso katonai tudományokat. És ámbár az osztrák generálisok híresek arról, hogy győzni nem tudnak, mégis ideküldték a kis királyfiút Bécsbe, és nevelték a Tereziá­­numban, sok magyar fiúval együtt. És mikor az anyja, a katholikus Izabella eljött őt meg­látogatni, olyankor fényes udvari fogatokon fel­vitték a fiúcskát a császár és király elébe, ki­­valóságos fejedelem volt, valóságos császári pa­­lotában lakott, s kinek valóságos alattvalói vol­tak, nem úgy mint neki. A császárnak volt e­gy fia, az olyan korban volt mint ő, még valami­vel fiatalabb, az is olyan jól tanult mint a sze­gény Alfonso, csakhogy ennek örökébe nem ültek bele a republikánusok, s királyi lakában nem tartottak nagyravágyó ügyvéd urak hosz­­szú szónoklatokat a szabadságról: ezen bol­dog unokatestvért Rudolf trónörökösnek hívták. A fiatal kedély nyílt és meleg, a két ifjú herceg hamar összebarátkozott. Egyszer csak rebesgetni kezdték Bécsben, hogy a spanyol grandok megunták már az egyenlőséget, a nép belefáradt a polgárháborúba, az ügyvéd urakat nem hallgatják, hogy a spa­nyolok királyt akarnak. Alfonsonak nem kellett forradalmat csinálni a köztársaság ellen, nem kellett kardot fogni hogy koronát szerezzen vele, deputáció jött érte, visszahívták szépen s mikor Madridba bevonult, nagy volt a népnek öröme, hogy ilyen olcsón tudtak maguknak királyt sze­rezni. Valamenynyi város kivilágított, a vörös­zászlók pedig széttépettek hogy a bikaviada­­loknál az állatok bőszítésére használtassanak. Ekkor Bécsben, mielőtt a kis király elutazott, hogy uralkodjék a dohánytermelő Manila, Cuba és Portorico szigetek felett, nagyon ünnepélyes bucsufogadtatás volt, a hatalmas császár a kis királyt megölelte, megcsókolta, testvérének szó­­l­ta, melegen kezet szorított kedves barátjával, ki most már valóságos király és felséges úr volt. Ekkor azt beszélték Bécsben, hogy a szép spanyol fejedelem egy főherceg-kisasszonyt vesz feleségül, s hogy Rudolf főherceg elveszi az ő nővérét és a két jó barát sógorok lesznek. De másként történt. A spanyol Bourbonok vérében andalúziai forróság lüktet és mór ábrándok uralkodnak­­ szenvedélyeikben Alfonso szerelmes lett. Mér­günk Kantnak az „ég természetrajzán“ és ter­­mészettani földrajzán ; jól eső derültség fog el, ha Euler „levelei“ kerülnek kezeinkbe, melye­ket ő a természettan és bölcsészet felett irt egy német hercegnőhöz. Pedig ennek még alig egy évszázadja. A természettudományokban minden év óri­ási haladást képvisel. Különösen az újabb mate­rializmus harcosainak tulajdonítható az utolsó évtizedekben a legnagyobb érdem. Azon eszme­harc, melyet e mozgalom támasztott, jótékonyan termékenyítette meg a természettudományok minden mezejét, az általuk alkalmazott módszer aztán a tudományok többi ágaiba is átvitetvén, általánosan elfogadott hatásos eszközévé vált az a haladásnak. Egymásra hatnak így a természet- és tár­sadalmi tudományok, egymás segélyére sietnek tudományok és művészetek. A költészet is job­ban közeledik a valóhoz, s az eddigi földöntúli céltalan csapongás helyett közelebb eső, embe­­riebb célokat tűz ki, s a rideg valót megszé­píteni, megaranyozni igyekszik. Megváltozik minden, úgy amint a tudományos nézetek meg­változtak. S erre a legjelentéktelenebb dolog­nak látszó kicsiségek is nagy befolyással vannak. Ha két évtizedre pillantunk vissza, minden téren mily nagy változás, mekkora haladás ! Ép 1859-ben kezdettek érvényesülni Kirchoff­­nak Heidelbergben tett felfedezései a színkép­­elemzés terén. E látszó­lag csekély dolog meny­cedes hercegkisasszonyt imádta, nem gondolt többé a politikával, odaadta volna érette király­ságát. Boldogan szeretett és megházasodott, senkise volt nálánál boldogabb; király volt és szerető férj volt, örült a bölcsőnek, melyben angyalok fogják álomba ringatni kisded fiát — mikor utólérte a sors csapása , kedves felesége szülésben meghalt. Egész Európa sajnálta a gyönyörű szép királynét s boldogtalan férjét, kinek nem volt többé öröme a palota magas termeiben, a kert szép sétáiban, se jogarában, se koronájában, se népében, sem országában, kinek csak egy hely volt kedves — a kripta. Ne beszéljetek ennek a királynak házas­ságról. A gyászév elmúlt, idővel a bubánat eny­hült, a királynak nagyon sok dolga volt azok­kal a miniszterekkel, kik a királyok kínzására találtattak fel, nem ért rá búsulni sem. És mi­dőn jól kibúsulta magát, azok a miniszterek mindig azt mondták neki, hogy tessék meghá­zasodni, mert a spanyol népnek nem elég, hogy királya van, királynét is akar. A spanyol gran­­doknak vannak feleségeik, ezeknek vannak felnőtt leányaik, azokat be kell az udvarnál mu­tatni, tehát okvetlenül szükség van királynéra. Szegény király sokáig szabódott, de minthogy alkotmányos fejedelem, mit tegyen ? megadta magát. A spanyol királynak menyasszony kellett. Eszébe jutott, hogy van egy , hercegkis­­­asszony, kit ezelőtt neki szántak, de kit ő meg se nézett. Ez a hercegkisasszony apátnő lett Prágában, mintha már nem is akarna férjhez menni. Pedig szép is, fiatal is, vidor kedélyű és jóságos. A nagyapja József volt, Magyaror­szág nádora, nyíre megváltoztatta a vegytant, csillagászatot, fénytant és közvetve általuk annyi tudo­mányágat. Ki nem ismeri a szivárványszíneket, me­lyek meghatározott sorrendben következnek egy­­más után s az esőcseppen megtört napsugár ál­tal állíttatnak elő. Hasonló jelenséget veszünk észre, ha egy prizmán vagy szegletes poháron áttört fény vetett színeit nézzük, melyek sorszerint a megtört fényhez legközelebb piros, aztán narancs­­szín, sárga, zöld, kék, indigókék és lilát mutat­nak. E színsorozat neveztetik színképnek, és azon fény szerint, mely előállítja, lesz az a nap, a Venus, a Sirius, az izzó vas, égő kén stb-nek színképe. • A felfedezés alapját Fraunhofer müncheni látszerész észlelte képezte 1817-ben, mely szerint a nap színképe nem nyújt tökéletesen folytonos színsorozatot, hanem az finomabb vagy durvább vonalak által van részekre különítve. E Fraun­­hoferféle vonalak egész 1859-ig nagy rejtélyt képeztek s annak megoldását képezték Kirchoff fölfedezései. Azelőtt az elsötétített természettu­dományi dolgozó szobába távcsövön bebocsátva, csoda gyanánt mutogatták ezeket, melyeknek száma e felfedezések alapján megközelítő pon­tossággal és kitűnő eszközökkel fegyverzett szem által körülbelül 3000-re becsülhető. A színkép a vegyelemzés legfinomabb esz­közévé vált ez által. Színképéből meghatároz­hatjuk most már azon anyagot, melynek égése adja a megtört fényt s pontosan meghatározvák­ ­ PIeSTI HÍRLAP TÁBLAJA. 4 A természettudományok húsz év előtt, s egy évszázad múlva. — A „Pesti Hírlap11 eredeti tárcája. — Lázas időket élünk, sietve futjuk át földi pályánkat s gyorsan kiégve, kifáradva, legna­gyobb részt életünk delén dőlünk örök pihe­nésre. Minden téren és minden irányban egy­szerre rendkívüli szorgalommal, erőfeszítéssel foly a munka s mit az egyik kifáradva elejt kezéből hirtelen fölveszi a másik és tovább fejleszti, így eltűnik aztán a bevégzetlenség jellege azon óriás művekről, melyeket megkez­dettünk s a tevékenységnek megfelelő arányú haladás tűnik, szinte megdöbbentőleg, sze­meink elé. Talán egyetlen téren sem oly óriási e ha­ladás, mint épen a természettudományok meze­­■ jén. E tudományoknak minden ágában egy év­tized óriási meghaladott tért jelez, de egyúttal annál nagyobb ismeretlen vidéket enged minden lépés sejteni. S a mint e mérhetetlen latkor sötét ködébe nézve elfárad az elme, annyi új előre tolakodó nagy problémát látva, úgy derül fel ismét, ha a múltba visszapillantván a már meghaladott utakat, a legyőzött előítéleteket, a sok földerített rejtélyt szemügyre veszi. S a legmulatságosabb olvasmányok egyikét bizonyára azon művek képezik, melyek a múlt századok természettudományi nézeteit tárgyalják. Mosoly­ Mai Nxamuiik S oldalt tartalma«.

Next