Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-01 / 270. szám
Budapest, 1879. ________________270. szám.____________________________Szerda, október Előfizetési árak: ____ Hirdetések: Egész OTT# 14 Ért —kr. Aivatalba vontuk ?«$, Bndftpatt, niaoT-kOI» T. «Inden közlemény Intozend*. kozz *» eliMtetézek ét • szp ______________ AJT^ ’/ Bérmentetlen lewluk ouk fc. izétkfddéiák vonztkozó felanó. PITT TT1! LT A T 7\T A PTT A P (^ / «ért kezektől fogzdtztnzk «1. lamlSeek int-Sz.ndBk *- '-J'XJXX IlAlll t'til t A J_i~V X • / Józirztei Tizen» nem edatnak. " a 68 azombaton a Kept ax. vasárnapokon —Örs*. képxoművestőti támlát tárlata: vau mogieaimnoku. — Körvagean asztoksar •KAPTAK LÁTNIVALÓK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) — Magyar tudemacyos ut végén vámmól .itt. — Városkán a Szerda fcatbookn: Remigius ! Nemzeti auzecm. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját ház.) — régi a városház-téren, an ui a Lipótút stán. ■ Rom’ffiu. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országsa képtár : Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában:2A. bt. a. — Tárcai vigadó (redoute) *» Csütörtökön a természet- és néprajzi-tár; (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, a társulat háza. — Királyi zár és várkert az aldunantion. — A Hatkert a várost görög Xiosz. Trófim kedden es pénteken az ásványtár; szerdán Nyitva: vanárn.. szerd. és pent, al-ig. I Budán, az udvar távollétében mindig ligetben._______________________________ A mai szám tartalma: A feltámadt kisértet. — Politikai hírek. — A győri országos honvédünnep. — Lánchíd mizériák. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és írod. — Színház és műv. — Színházi csevegés. — Két magyar király. — Minő Novi-Bazár. — Táviratok. — Károlyi Ede gróf temetése. — Napi hirek. — Törvény, csarnok. — Közg. cikk: Osztrák-magyar-német vámszövetség. — Közg. hirek. — Szinh. és mulat.: Szinl. — Vizálás. — Tárca: Aki a „Pericon úr utazását“ irta. — A budapért. — A mellékleten: Hogy született Petőfi „Erdélyben“ című költeménye ? — Regény : A vörös jezsuita. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. A feltámadt kisértet. Miután a német és maszka lapok Bismarck hg. bécsi utazását megelőzőleg hetekig öltögették egymásra a nyelveiket és szórták egymásra a nem mindig válogatott gorombaságokat, most ép oly hivatalos buzgalommal sietnek megnyugtatni a világot, hogy mindez nem volt komoly dolog, vagy ha volt is, most már megszűnt komoly lenni. A német lapok erősen hangsúlyozzák, hogy a bécsi találkozás egyedüli célja a béke megszilárdítása volt, és senkinek sincs oka az Imperial szállodában létrejött megállapodások miatt aggódni. A muszka lapoknak pedig Gorcsakov kgküldi az instrukciókat, hogy cáfolják meg az orosznémet viszályról világgá bocsátott saját híreiket, mérsékeljék a kardcsörgetést, mert hiszen ime, épen mialatt Bismarck hget Bécsben ünnepelték, Vilmos császár a legbarátságosabb hangon írt sajátkezű levelet intézett Sándor cárhoz, de sőt maga Gorcsakov herceg is hazautaztában ellátogat Berlinbe, s ha Andrássy gróf találkozott a német birodalmi kanscellárral, csak azért is találkozni fog vele ő is. Szóval annyiféle egymásnak ellenmondóbb kergette egymást három hét óta Európa öszszes politikai lapjaiban, hogy mindenki válogathatott bennök ízlése szerint, s mindenki elhihette azt, ami neki tetszik. Ily körülmények közt nem kényelmes dolog újságírónak lenni, akitől a közönség méltán megvárja, hogy véleményt mondjon a helyzetről és tájékozást nyújtson az egyetemes politikai viszoyok felől. Prófétának kellene lennie, ki meg tudja mondani, mit hozhat a legközelebbi huszonnégy óra, s a következtetések, melyeket egyikünk másikunk levon azon eseményekből, melyek nem a kuliszszák mögött, hanem a világ szeme előtt történnek, szükségképen csak a subjektív benyomásokat fejezhetik ki. Ennél szilárdabb alapon nyugvó qualifikációra azon következtetések se tarthatnak igényt, melyeket két tekintélyes lapban találunk. E kombinációk a végeredményben találkoznak, csakhogy két különböző uton jutnak a végeredményhez. Az egyik a következőkben foglalja egybe : Ha elérhető, hogy Oroszország az Andrássy-Haymerle politikába, amint az most Bécsben Bismarckkal megbeszéltetett, belenyugszik és hozzájárul s azt hiszszük, hogy az ezen politika inoffenzív természete szerint nincsen kizárva, akkor hallgatva, vagy bevallva visszatértünk a három császár szövetség politikájához, mint az a háború előtt volt. A másik pedig így okoskodik : A bécsi megállapodások annyira a két állam helyzetéből és érdekeiből folynak, hogy semmiféle utólagos esemény, semmiféle utána sántikáló hírnök meg nem ingathatja őket. Ha Gorcsakov hercegnek kedve lenne harmadiknak fölvétetni a szövetségbe, célját csak azon föltétel alatt érhetné el, ha alaposan megbánja bűneit és megtagadja a politikát, melynek kedvéért Ausztria- Magyarország ellenségességét provokálta, Németország barátságát pedig eljátszotta ! Csak a vak nem látja, hogy a két okoskodás lényege egy pontban összetalálkozik s e pont a három császár szövetség. Ezt a szerencsétlen szövetséget, melytől a magyar nemzet annyira és oly jogosan irtózott, a keleti háború utáni események nagyon megviselték. Oroszország kényelmetlenül érezte magát a berlini szerződés korlátai közt, melyek rá nézve mégis kedvezőtlenebbek az általa diktált san stefanói békénél. Igyekezett ennek határozatait ahol csak lehetett meghiúsítani, kínálta barátságát fűnek-fának, keresett szövetségeseket éjszakán nyugaton és délen, de minthogy mindenütt kikosarazták, egyszerre azon vette észre, hogy el van szigetelve. Ha egy pillanatra meg tudjuk tagadni meggyőződésünket annyira, hogy az Andrássy politikája szempontjába helyezkedünk, akkor el kell ismernünk, hogy Bismarck hg rendkívül ügyesen intézte el dolgát. A bécsi találkozásnak az elszigetelt Oroszországra okvetlenül oly mély benyomást kellett gyakorolnia, hogy visszakivánkozzék a három császár szövetség egyedül üdvözítő kebelébe, melyet a muszka félhivatalos lapok pár nap előtt ugyancsak ócsároltak. Már pedig a bécsi okkupáló politikának s a berlini absolutistikus iránynak mindenesetre nagyobb hajlandósága van a muszka kényuralom, mint a szabad Francia és Angolország szövetségéhez, könnyen elkészülhet tehát az aranyhíd, melyen a harmadik császár visszatér a Sainte alliance hajlékába. Mi ellenben, kik az osztrák-magyar monarchia keleti életérdekeinek biztonságát Törökország fennállásában és a nyugati hatalmakhoz való közeledésünkben kerestük, nem tudunk örülni azon többször kifejezett meggyőződésünk megvalósulásának, hogy Andrássy gróf külügyminiszteri szereplése az utolsó percig végzetes marad hazánk érdekeire nézve. A szerb lázadás legyezgetésén kezdte — a három császár szövetség megújításán végezte. Most már mehet haza Terebesre. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint az „ESr“ jelenti, holnap reggel Budapesen lesz. A HRRSTI HIKLAV TÁRCÁJA. Aki a „Perrichon úr utazását“ írta. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) A nemzeti színház mai színlapja eszembe juttatja egy régi tartozásomat. Még a múlt június hónapban megígértem a „Pesti Hírlap“ olvasóinak, hogy bemutatom nekik a „Perrichon úr utazása“, a „Nagyon szép asszony“, a „Nyelvtan“, a „Florenci szalmakalap“, s annyi más kitűnő vígjáték szerzőjét, kivel szerencsés voltam a múlt nyáron Párisban személyesen megismerkedhetni. Elmondtam akkorában, hogy Hugó Viktornál találkoztam Lábicheel, azt is elbeszéltem, hogy mily kedélyes, mosolygó, borotvált arcú öreg úr, valódi példányképe a francia vidéki földbirtokosnak. Ha már a véletlen szerencse úgy akarta, hogy épen Párisban találjam, okvetlenül fel akartam keresni, hogy otthonát is lássam, s oly dolgokról is beszélgethessek vele, melyeket idegen helyen nem igen lehet szóba hozni, Hugó Viktornál pedig legkevésbbé. ■ L a b i ch e most éli Párisban másodvirágzását. Régibb színdarabjait egymásután előszedik s teleházakat csinálnak velük. Az Odeon rendes évi szünidejét elhalasztotta „Perrichon úr utazása“ miatt, s amint augusztus végén kapuit megnyitotta, megint a derék, nyárspolgári Perrichon fogadta a bal szajnaparti színházlátogató közönséget és mulattatja máig is egyenesen az életből lefényképezett és színpadra vitt alakjaival. A Theatre de Nouveaut és a „Gladiator harminc millióját“ újította meg rendkívüli sikerrel, egy másik a „Kis madarakat“ hozta újból színre és játszotta hónapokig teleház előtt. Szó-val Labiche a nap hőse. A hírlapok hasábokat írnak róla s bírálataikban Moliére örökösének nevezik egyenes ágon, az akadémia be fogja választani a halhatatlanok sorába. Arcképe ott mosolyog minden kirakatban a járókelőre. A magyar közönség is régóta kedveli már a szellemes vígjátékírót, ki nemcsak a mese kigondolásának, hanem az alakok lélektani következetes ecsetelésének is mestere. Én szerencsés voltam két vígjátékot átültethetni irodalmunkba és a nemzeti színház rendes látogatói közül akárhányan kiállíthatják azon bizonyítványt, hogy a „Perrichon úr utazása“ és a „Nagyon szép asszony“ néhány derült órát szerzett nekik. Pedig ezeken s általában a nemzeti színház műsorán levő vígjátékain kívül van még „Labichenek mintegy 170 színdarabja s ezek közt ■ néhány olyan, melyre a francia színpad méltán büszke lehet. Erősen el voltam tehát határozva Labichet felkeresni, csak az volt a baj, hogy nem tudtam lakcímét. Ezen azonban másnap reggel rögtön segített Mr. Calmann Lévy, Labiche műveinek kiadója, ki a legelőzékenyebb udvarriassággal értesített, hogy Labiche a Caumartin utcában 67 szám alatt a saját házában lakik. Tíz óra tájban mentem a vígjátékíó látogatására. A Caumartin utcai 67. számú, kétemeletes ház nem épen új épület, de kényelmes urilak. Labiche az első emeletet lakja; családja a nyarat birtokán Louvignyban (Sologne) tölti, az öreg úr egyedül, csupán inasa kíséretében jött Párisba, hol az Academie Francaise tagjainál a szokásos és bizonyára nem épen kellemes bemutatási és szavazatkérő látogatásain akart túlesni. Mihelyt névjegyemet beküldtem, azonnal kijött öltöző-szobájából s egy folyosón keresztül bevezetett dolgozószobájába, melynek ablakai egy kis kertre nyílnak, s melynek bútorzatát a falakat ellepő nagy könyves szekrényeken kívül a szoba közepén álló íróasztal, egy chaise-longue és a kandalló körül elhelyezett kényelmes karszékek képezik. Labiche még hálóköntösben volt s udvariasan mentegette magát pongyolájáért — de mint mondá, csak reggeli után szokott felöltözni. Elmondtam neki, hogy múlt este Hugo Viktornál nem mutathattam be magamat neki azon minőségemben, mely őt leginkább érdekelhetné — mint két vígjátékának magyar fordítóját. E bemutatás azonnal a lehető legbizalmasabbá tette a társalgást. Labiche a ma ffiás számunk 10 oldalt tartalmaz.