Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-01 / 270. szám

Budapest, 1879. ________________270. szám.____________________________Szerda, október­­ Előfizetési árak: ____ Hirdetések: Egész OTT# 14 Ért —­kr. Aivatalba vontuk ?«$, Bndftpatt, niaoT-k­OI» T. «Inden közlemény Intozend*. kozz *» eliMtetézek ét • szp ______________ AJT^ ’/ Bérmentetlen lewluk ouk fc. izétkfd­déiák vonztkozó felanó. PITT TT1! LT A T 7\T A PTT A P (^ / «ért kezektől fogzdtztnzk «1. lamlSeek int-Sz.ndBk *- '-J'XJXX IlAlll t'til t A J_i~V X • / Józirztei Tizen» nem edatnak. " a 68 azombaton a Kept ax. vasárnapokon —Örs*. képxoművestőti támlát tárlata: vau­ mogieaimnoku. — Körvagean asztoksar •KAPTAK LÁTNIVALÓK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) — Magyar tudemacyos ut végén­­ vám­mól .itt. — Városkán a Szerda fcatbookn­: Remigius ! Nemzeti auzecm. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden­­ akadémia. (Ferenc-József-tér saját­ ház.) — régi a városház-téren, an ui a Lipót­út stán. ■ Rom’ffiu. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országsa képtár : Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában:2A. bt. a. — Tárcai vigadó (redoute) *» Csütörtökön a természet- és néprajzi-tár; (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, a társulat háza. — Királyi zár és várkert az aldunant­ion. — A Hatkert a város­­t görög Xiosz. Trófim­­ kedden es pénteken az ásványtár; szerdán Nyitva: vanárn.. szerd. és pent, a­l-ig. I Budán, az udvar távollétében mindig ligetben._______________________________ A mai szám tartalma: A feltámadt kisértet. — Politikai hírek. — A győri or­szágos honvédünnep. — Lánchíd mizériák. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és írod. — Színház és műv. — Színházi csevegés. — Két magyar király. — Minő Novi-Bazár. — Táviratok. — Károlyi Ede gróf temetése. — Napi hirek. — Törvény, csarnok. — Közg. cikk: Osztrák-magyar-német vámszövetség. — Közg. hirek. — Szinh. és mulat.: Szinl. — Vizá­lás. — Tárca: A­ki a „Peric­on úr utazását“ irta. — A budap­­ért. — A mellékleten: Hogy született Petőfi „Erdélyben“ című költeménye ? — Regény : A vörös jezsuita. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. A feltámadt kisértet. Miután a német és maszka lapok Bismarck hg. bécsi utazását megelőzőleg hetekig öltö­­gették egymásra a nyelveiket és szórták egy­másra a nem mindig válogatott gorombaságokat, most ép oly hivatalos buzgalommal sietnek megnyugtatni a világot, hogy mindez nem volt komoly dolog, vagy ha volt is, most már meg­szűnt komoly lenni. A német lapok erősen hangsúlyozzák, hogy a bécsi találkozás egyedüli célja a béke meg­szilárdítása volt, és senkinek sincs oka az Im­perial szállodában létre­jött megállapodások miatt aggódni. A muszka lapoknak pedig Gorcsakov kg­küldi az instrukciókat, hogy cáfolják meg az orosznémet viszályról világgá bocsátott saját híreiket, mérsékeljék a kardcsörgetést, mert hiszen ime, épen mialatt Bismarck hget Bécs­­ben ünnepelték, Vilmos császár a legbarátságo­sabb hangon írt sajátkezű levelet intézett Sán­dor cárhoz, de sőt maga Gorcsakov herceg is hazautaztában ellátogat Berlinbe, s ha An­­drássy gróf találkozott a német birodalmi kan­­s­cellárral, csak azért is találkozni fog vele ő is.­­ Szóval annyiféle egymásnak ellenmondó­­­bb­ kergette egymást három hét óta Európa ösz­­szes politikai lapjaiban, hogy mindenki válo­gathatott bennök ízlése szerint, s mindenki el­­hihette azt, a­mi neki tetszik. Ily körülmények közt nem kényelmes dolog újságírónak lenni, a­kitől a közönség méltán megvárja, hogy véleményt mondjon a helyzet­ről és tájékozást nyújtson az egyetemes politi­kai viszoyok felől. Prófétának kellene lennie, ki meg tudja mondani, mit hozhat a legköze­lebbi huszonnégy óra, s a következtetések, me­lyeket egyikünk másikunk levon azon esemé­nyekből, melyek nem a kuliszszák mögött, hanem a világ szeme előtt történnek, szükség­képen csak a subjektív benyomásokat fejez­hetik ki. Ennél szilárdabb alapon nyugvó qualifiká­­cióra azon következtetések se tarthatnak igényt, melyeket két tekintélyes lapban találunk. E kombinációk a végeredményben találkoznak, csakhogy két különböző uton jutnak a végered­ményhez. Az egyik a következőkben foglalja egybe : Ha elérhető, hogy Oroszország az Andrássy-Hay­­merle politikába, a­mint az most Bécsben Bismarckkal megbeszéltetett, belenyugszik és hozzájárul s azt hisz­­szük, hogy az ezen politika inoffenzív természete sze­rint nincsen kizárva, akkor hallgatva, vagy bevallva visszatértünk a három császár szövetség politikájához, mint az a háború előtt volt. A másik pedig így okoskodik : A bécsi megállapodások annyira a két állam hely­zetéből és érdekeiből folynak, hogy semmiféle utólagos ese­mény, semmiféle utána sántikáló hírnök meg nem ingat­hatja őket. Ha Gorcsakov hercegnek kedve lenne har­madiknak fölvétetni a szövetségbe, célját csak azon föltétel alatt érhetné el, ha alaposan megbánja bűneit és megtagadja a politikát, melynek kedvéért Ausztria- Magyarország ellenségességét provokálta, Németország barátságát pedig eljátszotta ! Csak a vak nem látja, hogy a két okos­kodás lényege egy pontban összetalálkozik s e pont a három császár szövetség. Ezt a szerencsétlen szövetséget, melytől a magyar nemzet annyira és oly jogosan irtózott, a keleti háború utáni események nagyon meg­viselték. Oroszország kényelmetlenül érezte ma­gát a berlini szerződés korlátai közt, melyek rá nézve mégis kedvezőtlenebbek az általa dik­tált san stefanói békénél. Igyekezett ennek ha­tározatait a­hol csak lehetett meghiúsítani, kí­nálta barátságát fűnek-fának, keresett szövetsé­geseket éjszakán nyugaton és délen, de mint­hogy mindenütt kikosarazták, egyszerre azon vette észre, hogy el van szigetelve. Ha egy pillanatra meg tudjuk tagadni meggyőződésünket annyira, hogy az Andrássy politikája szempontjába helyezkedünk, akkor el kell ismernünk, hogy Bismarck hg rendkívül ügyesen intézte el dolgát. A bécsi találkozás­nak az elszigetelt Oroszországra okvetlenül oly mély benyomást kellett gyakorolnia, hogy vissza­­kivánkozzék a három császár szövetség egyedül üdvözítő kebelébe, melyet a muszka félhivatalos lapok pár nap előtt ugyancsak ócsároltak. Már pedig a bécsi okkupáló politikának s a berlini absolutistikus iránynak mindenesetre nagyobb hajlandósága van a muszka kényuralom, mint a szabad Francia és Angolország szövetségéhez, könnyen elkészülhet tehát az aranyhíd, melyen a harmadik császár visszatér a Sainte alliance hajlékába. Mi ellenben, kik az osztrák-magyar mon­archia keleti életérdekeinek biztonságát Török­ország fennállásában és a nyugati hatalmakhoz való közeledésünkben kerestük, nem tudunk örülni azon többször kifejezett meggyőződésünk megvalósulásának, hogy Andrássy gróf kül­ügyminiszteri szereplése az utolsó percig vég­zetes marad hazánk érdekeire nézve. A szerb lázadás legyezgetésén kezdte — a három császár szövetség megújításán végezte. Most már mehet haza Terebesre. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint az „ESr“ jelenti, holnap reggel Budapes­en lesz. A HRRSTI HIKLAV TÁRCÁJA. A­ki a „Perrichon úr utazását“ írta. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) A nemzeti színház mai színlapja eszembe juttatja egy régi tartozásomat. Még a múlt jú­nius hónapban megígértem a „Pesti Hírlap“­­ olvasóinak, hogy bemutatom nekik a „Perrichon úr utazása“, a „Nagyon szép asszony“, a „Nyelv­tan“, a „Florenci szalmakalap“, s annyi más kitűnő vígjáték szerzőjét, kivel szerencsés vol­tam a múlt nyáron Párisban személyesen meg­ismerkedhetni. Elmondtam akkorában, hogy Hugó Vik­tornál találkoztam Lábiche­el, azt is elbe­­­­széltem, hogy mily kedélyes, mosolygó, borot­vált arcú öreg úr, valódi példányképe a francia vidéki földbirtokosnak. Ha már a véletlen sze­­rencse úgy akarta, hogy épen Párisban talál­jam, okvetlenül fel akartam keresni, hogy ott­honát is lássam, s oly dolgokról is beszélget­hessek vele, melyeket idegen helyen nem igen lehet szóba hozni, Hugó Viktornál pe­dig legkevésbbé. ■ L a b i c­h e most éli Párisban másodvirág­zását. Régibb színdarabjait egymásután előszedik s teleházakat csinálnak velük. Az Odeon rendes évi szünidejét elhalasztotta „Perrichon úr uta­zása“ miatt, s a­mint augusztus végén kapuit megnyitotta, megint a derék, nyárspolgári Per­richon fogadta a bal szajnaparti színházlátogató közönséget és mulattatja máig is egyenesen az életből lefényképezett és színpadra vitt alakjai­val. A Theatre de Nouveaut és a „Gladiator har­minc millióját“ újította meg rendkívüli sikerrel, egy másik a „Kis madarakat“ hozta újból színre és játszotta hónapokig teleház előtt. Szó-­­­­­val L­a­b­i­c­h­e a nap hőse. A hírlapok hasábo­kat írnak róla s bírálataikban M­ol­i­é­re örökö­sének nevezik egyenes ágon, az akadémia be fogja választani a halhatatlanok sorába. Arcképe ott mosolyog minden kirakatban a járókelőre. A magyar közönség is régóta kedveli már a szellemes vígjátékírót, ki nemcsak a mese ki­gondolásának, hanem az alakok lélektani kö­vetkezetes ecsetelésének is mestere. Én szeren­csés voltam két vígjátékot átültethetni irodal­munkba és a nemzeti színház rendes látogatói közül akárhányan kiállíthatják azon bizonyít­ványt, hogy a „Perrichon úr utazása“ és a „Nagyon szép asszony“ néhány derült órát szerzett nekik. Pedig ezeken s általában a nemzeti színház mű­során levő vígjátékain kívül van még „Labi­­chenek mintegy 170 színdarabja s ezek közt ■ néhány olyan, melyre a francia színpad méltán büszke lehet. Erősen el voltam tehát határozva L­a­b­i­­c­he­t felkeresni, csak az volt a baj, hogy nem tudtam lakcímét. Ezen azonban másnap reggel rögtön segített Mr. Calmann Lévy, Lab­ich­e műveinek kiadója, ki a legelőzékenyebb udvar­­­riassággal értesített, hogy L­a­b­i­c­h­e a Cau­­martin utcában 67 szám alatt a saját házában lakik. Tíz óra tájban mentem a vígjátékí­ó láto­gatására. A Caumartin utcai 67. számú, két­emeletes ház nem épen új épület, de kényelmes urilak. Labiche az első emeletet lakja; családja a nyarat birtokán Louvignyban (Sologne) tölti, az öreg úr egyedül, csupán inasa kíséretében jött Párisba, hol az Academie Francaise tagjai­nál a szokásos és bizonyára nem épen kellemes bemutatási és szavazatkérő látogatásain akart túlesni. Mihelyt névjegyemet beküldtem, azonnal ki­jött öltöző-szobájából s egy folyosón keresztül bevezetett dolgozó­szobájába, melynek ablakai egy kis kertre nyílnak, s melynek bútorzatát a falakat ellepő nagy könyves szekrényeken kívül a szoba közepén álló íróasztal, egy chaise-longue és a kandalló körül elhelyezett kényelmes kar­székek képezik. Labiche még hálóköntösben volt s ud­variasan mentegette magát pongyolájáért — de mint mondá, csak reggeli után szokott felöltözni. Elmondtam neki, hogy múlt este Hugo Vik­tornál nem mutathattam be magamat neki azon minőségemben, mely őt leginkább érdekel­hetné — mint két vígjátékának magyar for­dítóját. E bemutatás azonnal a lehető legbizal­masabbá tette a társalgást. Labiche a ma­­ ffiás számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents