Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-01 / 270. szám

1879. október 1. misének alapját, hogy az utókor el ne feledje­m soha az igen szomorú és igen tanulságos októ­ber 6-ikát. A­ki azt hiszi, hogy e magasztos országos ünnep összeférhetlen azon hódolattal, mit minden becsületes magyar a trón iránt érez, az igen csa­latkozik, mivel a mint tudjuk, a jól fogalmazott emlékbeszéd, mit dr. Síkor József úr elmondani fog, ezen kételyt és aggályt egészen el fogja oszlatni. Egy nagyszerű új requiem fog elénekel­tetni a gyászmise alatt. Az Olaszhonból e célra megrendelt babérból font koszorúk szalagjai mind ar­anynyal gazdagon hímezve lesznek, és azok az ünnepély bevégeztével a vértanuk még élő övéiknek el fognak küldetni. A redrunt­ épületben gyászbeszédet tart Pe­reszlényi úr a helyi gyülekezet lelkésze. Elsza­­valtatik Tóth Kálmánnak e célra írott két szép költeménye, utána következik az emlékbeszéd. Mind e művek egy füzetben megjelennek, és a közönség között kiosztatnak. Lesz ismerkedési estély, lesz másnap ha­lotti tér, lesz színházi díszelőadás és lesz még talán fáklyás menet is, ha talán az ünnepelt ne­vek viselői oda megjelenni szíveskednek. Menjünk tehát honfitársak Győrbe! azon nemzet lehet csak nagygyá, a mely nagyjai szent emlékét megbecsülni és kellőleg méltatni tudja.______________________________________ Lánchíd mizériák. — A pénzügyminiszter figyelmébe. — Ha a közhasznáéra rendelt objektumok bizonyos hatósági ellenőrzés alatt állanak, még azon esetben is, ha azok különben magántulaj­dont képeznek, s ha statútumokban, rendeletekben van gondoskodva róla, hogy azok a tulajdonos tetszése vagy hanyagsága szerint a közhaszná­lat alól el ne vonattassanak , a­mily nagy mér­tékben irányadónak kell ezen intézkedéseknek oly fontos közlekedési eszközre vonatkozólag lenniök, minő, az ország fővárosának két felét, s úgyszólván két országos kerületet összekap­csoló óriási forgalmú lánchíd ? S valóban, meddig ez magántársulat tu­lajdona volt, addig úgy a köz, mint a magán­gazdasági érdekeknek megfelelőleg mindig rend­ben is tartatott; rend, tisztaság, kényelem, és a mi legfőbb — jó burkolat jellemezték, mely utóbbi azon időben rendszeresen kijavíttatott, mielőtt alkalma lett volna tökéletesen tönkre mennie. Mert a jámbor igazgatóság úgy gondol­kozott, hogy kevesebbe kerül egy kis lyukat helyreállíttatni, mintsem bevárni, míg lyuk és domb fölváltva képezik az egész híd élethű­ és gyönyörű képét. Ezzel aztán meg volt védve az üzlet érdeke is, a közönségé is, mert a kisebb és gyorsan végzett kijavítás sohasem akadályozta a forgalmat. Hanem úgy látszik, mióta a lánchíd köz­tulajdonná vált, illetőleg az állam birtokába ment át, egész másféle gazdálkodás napjai vir­radtak a büszke műre. Pedig voltak emberek, kik azt hitték, hogy azontúl még fokozódik a megszokott rend és kényelem. Kivált mikor ta­pasztalták, hogy az állam nagy újításokba fog, balparti kalaposok voltak. Végre az igazgató félbeszakita Labiche felolvasását azon perc­ben, midőn szerző már nem tudta mire vélni, hogy kalapja annyira igénybe veszi a köz­figyelmet : — Nagyon sajnáljuk uram, de szükségte­len volna magát a harmadik felvonás felolvasá­sával fárasztania. Az ön vígjátékának nincs bal­parti jellege.------­Említettem fennebb, hogy ifjúkorában beu­­tazta Svájcot és Olaszországot. Egy ízben úti­­társaival egy oly házba vetődött, hol sok szép leány lakott együtt. Ezek közül az egyik gyö­nyörű szép volt és folyvást Labichere mo­solygott. Labiche attól félvén, hogy nem lesz képes ellentállani a csáboknak, melyek egy múlékony pillanatnál hosszabb időre is leköt­hetnék, igy szólt az ifjú leányhoz: — Ön nagyon is szép, íme itt van húsz frank. Vegye el és álljon nekem ellent. * * * * Ezzel vegyünk búcsút e szellemes és 64 évre dacára is fiatal kedélyű írótól, ki nehány hét múlva elfoglalandja helyét a francia aka­démia halhatatlanai közt és kinek nevét az irodalom­történet nem messze fogja emlegetni Moliére és Beaumarchais nevétől. Húszáé Inbe, azaz a jegyszedőket, kik azelőtt Budán várták be, hogy a Pesten hídra lépett halandó a jegy átadása által bebizonyítsa, vájjon lefizette-e a 2 krnyi obulust, közvetlenül a pénztár közelébe helyez­ték el, és lett nagy hűhó, hogy feltalálták a ké­nyelem ígéretföldjét. De ez a mulatság sem tartott soká. Felhagytak ezen ujjitással, mivel észrevet­ték, hogy ez által a csempészetnek tágabb tere nyílik, mint a­mennyi szükséges. Ezen dugába dőlt ujjitás után abba hagy­tak mindent, sőt a burkolat szükséges javítását is, melyet kezdetben csekély pénzzel és könnyű­szerrel lehetett volna végezni. Végre elkerülhe­tetlenné vált a burkolat ujjítása, és így nagy bölcsen elhatározták a munkát foganatosítani. Fogadtak is vagy tíz szál többé kevésbbé idős legényt kik a burkolat egy részét ezelőtt vagy há­rom héttel felszakították és minden nap tátott szájjal és nagy érdekkel nézik, hogy nem fog e ez a burkolat a saját maga emberségéből végre valahára elkészülni. Természetes, hogy ezt csak nappal és csak hétköznap teszik, mivel éjjel, valamint vasár és ünnepnapokon sokkal oko­sabb teendőik vannak. Az intéző köröknek azonban eszébe sem jut, hogy a forgalom hetek óta meg van aka­dályozva, hogy az esős idő beálltával ez így hónapokig eltarthat, hogy vilany vagy más vi­lágítás mellett éjszaka is lehet dolgoztatni, hogy 1­100 ember többet végezhet ugyanazon időben mint tíz, különösen ha éjjel nappal hétköz- és vasárnap szakadatlanul folyik a munka! Nem lett volna-e okosabb, ha a lánchíd meg­marad a részvénytársaság birtokában? vagy ha már államivá tétetett, nem lenne-e jó, ha az állam közegek leckét vennének a néhai társulat közegeitől s megtanulnák, hogy miképen kell a közönség érdekeit szolgálni? PESTI HÍRLAP. POLITIKAI SZEMLE. A Chambord grófhoz intézett felirat, mely a tegnapi napon a Chambord kastélyban és egyéb helyeken tartott legitimista lakomákon felolvastatott, ma szószerinti szövegében előt­tünk fekszik. Szerkesztőik és aláíróik nyilván azt akarták bebizonyítani a világ előtt, hogy rájuk nézve az élet csakugyan álom, ép úgy mint a „Roy“-ra nézve. A legitimisták előtt nem létezik francia történelem a posthumus , Henrik születése óta. Mint az álomjárók ha­­l­­adnak saját utaikon és azt képzelik, hogy vez­­­zethetik Franciaországot, holott az őket derült­séggel és szánalommal kiséri veszélyes ösvényü­kön. Az orleanisták helyesen cselekedtek, hogy el nem vállalták azon részt a nevetségességből, mely rájuk jutott volna, ha részt vesznek a Chambord kastélyban tartott lakomán. Herold rajnai prefektus és G­u­­­b­e­r­t párisi bíbornok érsek közt komoly viszály tört ki. A prefektus rövid idő előtt rendeletet adott ki, melynek értelmében a kórházakban levő betegeknek csak akkor nyújtassék egyházi vi­gasztalás, ha azt követelik. Más szavakkal el­rendelte, hogy a betegek megszabadíttassanak azon tolakodástól, melynek a párisi kórházakban kitéve vannak a kórházi népség, de főleg az irgalmas nének, s­ egyéb betegápolással foglal­kozó apácák részéről. Ezen intézkedés természe­tesen rész­vért szült a klerikális pártnál.Guibert bí­bornok ezzel ellentétben megparancsolta a me­­gyéjebeli papságnak, hogy meglátogassanak minden beteget, ki a kórházba felvétetik. A papság részéről némely párisi kórházban gya­korolt presszió állítólag annyira terjed, hogy azon betegeket, kik nem kívánják a szentségeket magukhoz venni, egyszerűen éhezni hagyják. Guibert bíbornok fellépése nagy botránkozást keltett a republikánus hírlapoknál, melyek azt követelik, hogy a párisi kórházaknak nagy ré­szét a reakcionárius pártok zsoldjában álló sze­mélyzete gyökeresen epuráltassék. Azon orosz hadcsapat, mely a teke-turko­­manok ellen működik, ha nem is szenvedett ve­reséget, de úgy látszik győzelmet se vívott ki. Egy hivatalos sz.-pétervári táviratból az tűnik ki, hogy az oroszok megtámadták a turkoma­­nok elsáncolt hadállását Dengile Tepénél, de eredménytelenül is 23 tisztet és 412 katonát vesz­tettek, kik részerint elestek, részint megsebesültek. Másnap reggel a turkománok önkénytesen elhagy­ták táborukat, a­mi teljesen megfelel szokásos taktikájuknak. Az orosz csapatok készültségére semmiesetre se vet kedvező világosságot azon körülmény, hogy 30.000 állítólag legyőzött tur­­komán egy éjjel eltűnhetett a nélkül, hogy az oroszok eltűnésöket megakadályozhatták volna,­­ FŐVÁROSI fIGYEK.­ ­ A fővárosi egy­­­et mai értekezletén Légrády szóba hozta a főú. szegényházból kiszivár­gott azon híreket, a­melyek szerint a felügyelő, Rácz Gyula az ájoncokkal hihetetlen durván bánik, úgy hogy ezen bánásmód következtében már egy öngyilkos lett. Interpelláló szavaira részletes felvilágosításokat adott a polgármester, ki maga is olvasta e híreket, sőt egy egyén által direkt följelentés is létetett nála.­­ A polgármester mindjárt kérdést tett az illető ügyosztály vezetőjénél, Horváth tanácsnoknál, kinek állítása szerint a dolog nem úgy áll s egy későbbi jelentésben az álla­pot hű rajzát ígérte adni; e nyilatkozattal azonban nem elégedet meg a polgármester, hanem miután több egyént is jegyzőkönyvileg kihallgatott, e kihallgatások alapján a vizsgálatot megindította, mely m­ost foganatban van. Az értekezlet a válaszban annál inkább­m­egnyu­­godott, mert Kamermayer úr biztosítást nyújtott, hogy a vizsgálat szigorú s igazságos lesz és köztudomásra fog hozatni az eredmény. W­e­i­s­z B. J. kérdésére ígéretet tett a polgár­­mester, hogy az ő felségeik ezüst menyegzője alkalmá­val tett 100 ezer forintos alapítvány realizálása iránt javaslattételre fölhívandja az illető bizottság elnökét. Azután Tencer Pál a közeli községi választásokra összeállításban levő virilisták névsoráról tesz kérdést. Erre nézve a választók közt zavar uralkodik. Az iga­zoló választmány tudvalevőleg utasítva lett, hogy a legtöbb adót fizetők névsorát a mostani összeírásnál je­lentkezett választók névsorából alakítsa össze. Ezen után 50—60 írttal belejuthat valaki a listába s igy ez alapon mégis választathatik. Már most a jövő évben újra összeállítják a virilisták névsorát, s­ehet, hogy ekkor az 12­­0-dik személy ad­ója, vagyis a minimális összeg pl. 300 frt Esz, — a most megválasztott viri­lista elveszti-e jagát ?. Királyi utalt az 1872: XXXVI t. c. 28. §-ára, mely szerint az szűnik meg biz. tag lenni, ki minőségét, melynek alapján beválasztatott, elveszti. A ki 60 frt alapján beválasztatott, ha ezen adóösszeget megtartja, ki nem törülhető hat évig a biz. tagok sorából. E ma­gyarázatban a polgármester is osztozik, s mindenkit kielégített. Még Kamermayer jelentette be, hogy dr. Suess visszatérte alkalmából megjelent nála s megköszönte a nyert fogadtatást úgy a fővárosi egyletnek, mint a többi küldöttségeknek, melyek az üdvözlésben részt vettek. Bejelentő ezután, hogy Miklós Ödön mérnök, ki az elevátorok tanulmányozása végett ezelőtt 3 hóval Amerikába küldetett, tisztelgett nála és jelentésének írásban leendő benyújtásán kívül a közs. bizottságban is elő fogja adni szóval tapasztalatait. Mindezen bejelentések tudomásul vétele után a közgyűlési napirend tárgyait beszélték meg.­­ A­z 1890. évi főv. költségvetés ter­vezetét a tanács ma összeállította a számvevőség elő­terjesztése alapján. A folytatólagos tárgyalás a közvágó­hídi kiadásoknál kezdődött; több tétel törölteted, t. i. a tűzoltó kiadásoknál a személyiekből 2000 frt (mert a terézvárosi toronyban nem lesznek őrök) és a dologiak­ból is 1000 frt, ezenkívül a tanügyi kiadásoknál törölt a tanács 3000 frtot, mi egy III. kerületi iskola mellé tornaiskolára költetett volna. E törlések mellett azonban a városliget útjainak fönntartására az utak jókarban tartása rovatánál 6000 írttal többet vett föl, s így kö­rülbelül kiegyenlíti egymást a törlés és növelés, minek folytán a végösszeg körülbelül akkora marad, mint a számvevőség javaslatában volt. A köretések költségve­tése érintetlen hagyatott, mivel előbb szakbizottsági véleményt kér ki e kérdésben a tanács.­­ Lipthay Béla báró az iránt folyamodott, hogy engedtessék meg neki, hogy a II-ik kerületi fő­utat a Klusemann féle háztól kezdve a Széchenyi ven­déglőig saját költségére kiszfaltoztathassa. Az ajánlat a főv. közmunkatanács által elfogadtatott, s a fővárosi tanács megkerestetett, hogy a szabályozási tervezetet a Széchenyi utcától a Széchényi szállodáig illetőleg mi­nél előbb beküldje, hogy ezen fő közlekedési út a vár­­kerti bazárhoz vezető úttal összhangzásba hozassék. NTODOLÁNY és IRODALOM Az ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSU­LAT ÜLÉSE. A régészeti társulat Pulszky Károly elnöklete alatt ma tartó szünet után első ülését. A tárgysorozatot Zsigmondy Gusztáv nyitotta meg a legutóbbi római leletekre vonatkozó értekezésével. A Grünwald és társa féle ó­budai szeszgyár felépítése, illetve renoválása al­kalmával a többek között egy kőkoporsó találtatott, melyben közel 1500 év óta egy női csontváz nyugodott. Hampel József szintén a szeszgyár telkén történt kutatások eredményeiről értekezik. Bemutat egy igen érdekes római feliratot, mely a római kereskedő testület tiszteletére egy Lutius Valerius Italus nevű egyén által emelt emléken találtatott. Hampel felolvassa továbbá Torma Károly le­velét, mely egy mojgrádi római feliratos emlékről érte­kezik, mely a dolichei Jupiter tiszteletére Kr. u. mintegy 83 évvel Daciumban emeltetett. Pulszky Ferenc Erdélyben tett régészeti ku­tatásairól tesz jelentést. Henszlmann és Pulszky Károly szin­tén az Erdélyben tett régészeti kutatásaikról adnak elő­­leges jelentést. Értekeztek továbbá dr. T­h­a­­r­ó­c­z­y Lajos a bukaresti régiséggyűjteményekről, Hampel titkár az éjszaknémet és skandináviai múzeumokról ad áttekin­tést, végre Varázs éji Gusztáv a szegedi öthalmi ásatásról. Némely folyó ügyek elintézése után a gyűlés véget ért.­ ­ A konstantinápolyi posta, melynek ma reggel kellett volna Várnán keresztül megérkez­­nie, mindeddig nem érkezett meg._____________

Next