Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-01 / 270. szám
1879. október 1. misének alapját, hogy az utókor el ne feledjem soha az igen szomorú és igen tanulságos október 6-ikát. Aki azt hiszi, hogy e magasztos országos ünnep összeférhetlen azon hódolattal, mit minden becsületes magyar a trón iránt érez, az igen csalatkozik, mivel a mint tudjuk, a jól fogalmazott emlékbeszéd, mit dr. Síkor József úr elmondani fog, ezen kételyt és aggályt egészen el fogja oszlatni. Egy nagyszerű új requiem fog elénekeltetni a gyászmise alatt. Az Olaszhonból e célra megrendelt babérból font koszorúk szalagjai mind aranynyal gazdagon hímezve lesznek, és azok az ünnepély bevégeztével a vértanuk még élő övéiknek el fognak küldetni. A redrunt épületben gyászbeszédet tart Pereszlényi úr a helyi gyülekezet lelkésze. Elszavaltatik Tóth Kálmánnak e célra írott két szép költeménye, utána következik az emlékbeszéd. Mind e művek egy füzetben megjelennek, és a közönség között kiosztatnak. Lesz ismerkedési estély, lesz másnap halotti tér, lesz színházi díszelőadás és lesz még talán fáklyás menet is, ha talán az ünnepelt nevek viselői oda megjelenni szíveskednek. Menjünk tehát honfitársak Győrbe! azon nemzet lehet csak nagygyá, a mely nagyjai szent emlékét megbecsülni és kellőleg méltatni tudja.______________________________________ Lánchíd mizériák. — A pénzügyminiszter figyelmébe. — Ha a közhasznáéra rendelt objektumok bizonyos hatósági ellenőrzés alatt állanak, még azon esetben is, ha azok különben magántulajdont képeznek, s ha statútumokban, rendeletekben van gondoskodva róla, hogy azok a tulajdonos tetszése vagy hanyagsága szerint a közhasználat alól el ne vonattassanak , amily nagy mértékben irányadónak kell ezen intézkedéseknek oly fontos közlekedési eszközre vonatkozólag lenniök, minő, az ország fővárosának két felét, s úgyszólván két országos kerületet összekapcsoló óriási forgalmú lánchíd ? S valóban, meddig ez magántársulat tulajdona volt, addig úgy a köz, mint a magángazdasági érdekeknek megfelelőleg mindig rendben is tartatott; rend, tisztaság, kényelem, és a mi legfőbb — jó burkolat jellemezték, mely utóbbi azon időben rendszeresen kijavíttatott, mielőtt alkalma lett volna tökéletesen tönkre mennie. Mert a jámbor igazgatóság úgy gondolkozott, hogy kevesebbe kerül egy kis lyukat helyreállíttatni, mintsem bevárni, míg lyuk és domb fölváltva képezik az egész híd élethű és gyönyörű képét. Ezzel aztán meg volt védve az üzlet érdeke is, a közönségé is, mert a kisebb és gyorsan végzett kijavítás sohasem akadályozta a forgalmat. Hanem úgy látszik, mióta a lánchíd köztulajdonná vált, illetőleg az állam birtokába ment át, egész másféle gazdálkodás napjai virradtak a büszke műre. Pedig voltak emberek, kik azt hitték, hogy azontúl még fokozódik a megszokott rend és kényelem. Kivált mikor tapasztalták, hogy az állam nagy újításokba fog, balparti kalaposok voltak. Végre az igazgató félbeszakita Labiche felolvasását azon percben, midőn szerző már nem tudta mire vélni, hogy kalapja annyira igénybe veszi a közfigyelmet : — Nagyon sajnáljuk uram, de szükségtelen volna magát a harmadik felvonás felolvasásával fárasztania. Az ön vígjátékának nincs balparti jellege.------Említettem fennebb, hogy ifjúkorában beutazta Svájcot és Olaszországot. Egy ízben útitársaival egy oly házba vetődött, hol sok szép leány lakott együtt. Ezek közül az egyik gyönyörű szép volt és folyvást Labichere mosolygott. Labiche attól félvén, hogy nem lesz képes ellentállani a csáboknak, melyek egy múlékony pillanatnál hosszabb időre is leköthetnék, igy szólt az ifjú leányhoz: — Ön nagyon is szép, íme itt van húsz frank. Vegye el és álljon nekem ellent. * * * * Ezzel vegyünk búcsút e szellemes és 64 évre dacára is fiatal kedélyű írótól, ki nehány hét múlva elfoglalandja helyét a francia akadémia halhatatlanai közt és kinek nevét az irodalomtörténet nem messze fogja emlegetni Moliére és Beaumarchais nevétől. Húszáé Inbe, azaz a jegyszedőket, kik azelőtt Budán várták be, hogy a Pesten hídra lépett halandó a jegy átadása által bebizonyítsa, vájjon lefizette-e a 2 krnyi obulust, közvetlenül a pénztár közelébe helyezték el, és lett nagy hűhó, hogy feltalálták a kényelem ígéretföldjét. De ez a mulatság sem tartott soká. Felhagytak ezen ujjitással, mivel észrevették, hogy ez által a csempészetnek tágabb tere nyílik, mint amennyi szükséges. Ezen dugába dőlt ujjitás után abba hagytak mindent, sőt a burkolat szükséges javítását is, melyet kezdetben csekély pénzzel és könnyűszerrel lehetett volna végezni. Végre elkerülhetetlenné vált a burkolat ujjítása, és így nagy bölcsen elhatározták a munkát foganatosítani. Fogadtak is vagy tíz szál többé kevésbbé idős legényt kik a burkolat egy részét ezelőtt vagy három héttel felszakították és minden nap tátott szájjal és nagy érdekkel nézik, hogy nem fog e ez a burkolat a saját maga emberségéből végre valahára elkészülni. Természetes, hogy ezt csak nappal és csak hétköznap teszik, mivel éjjel, valamint vasár és ünnepnapokon sokkal okosabb teendőik vannak. Az intéző köröknek azonban eszébe sem jut, hogy a forgalom hetek óta meg van akadályozva, hogy az esős idő beálltával ez így hónapokig eltarthat, hogy vilany vagy más világítás mellett éjszaka is lehet dolgoztatni, hogy 1100 ember többet végezhet ugyanazon időben mint tíz, különösen ha éjjel nappal hétköz- és vasárnap szakadatlanul folyik a munka! Nem lett volna-e okosabb, ha a lánchíd megmarad a részvénytársaság birtokában? vagy ha már államivá tétetett, nem lenne-e jó, ha az állam közegek leckét vennének a néhai társulat közegeitől s megtanulnák, hogy miképen kell a közönség érdekeit szolgálni? PESTI HÍRLAP. POLITIKAI SZEMLE. A Chambord grófhoz intézett felirat, mely a tegnapi napon a Chambord kastélyban és egyéb helyeken tartott legitimista lakomákon felolvastatott, ma szószerinti szövegében előttünk fekszik. Szerkesztőik és aláíróik nyilván azt akarták bebizonyítani a világ előtt, hogy rájuk nézve az élet csakugyan álom, ép úgy mint a „Roy“-ra nézve. A legitimisták előtt nem létezik francia történelem a posthumus , Henrik születése óta. Mint az álomjárók haladnak saját utaikon és azt képzelik, hogy vezzethetik Franciaországot, holott az őket derültséggel és szánalommal kiséri veszélyes ösvényükön. Az orleanisták helyesen cselekedtek, hogy el nem vállalták azon részt a nevetségességből, mely rájuk jutott volna, ha részt vesznek a Chambord kastélyban tartott lakomán. Herold rajnai prefektus és Gubert párisi bíbornok érsek közt komoly viszály tört ki. A prefektus rövid idő előtt rendeletet adott ki, melynek értelmében a kórházakban levő betegeknek csak akkor nyújtassék egyházi vigasztalás, ha azt követelik. Más szavakkal elrendelte, hogy a betegek megszabadíttassanak azon tolakodástól, melynek a párisi kórházakban kitéve vannak a kórházi népség, de főleg az irgalmas nének, s egyéb betegápolással foglalkozó apácák részéről. Ezen intézkedés természetesen részvért szült a klerikális pártnál.Guibert bíbornok ezzel ellentétben megparancsolta a megyéjebeli papságnak, hogy meglátogassanak minden beteget, ki a kórházba felvétetik. A papság részéről némely párisi kórházban gyakorolt presszió állítólag annyira terjed, hogy azon betegeket, kik nem kívánják a szentségeket magukhoz venni, egyszerűen éhezni hagyják. Guibert bíbornok fellépése nagy botránkozást keltett a republikánus hírlapoknál, melyek azt követelik, hogy a párisi kórházaknak nagy részét a reakcionárius pártok zsoldjában álló személyzete gyökeresen epuráltassék. Azon orosz hadcsapat, mely a teke-turkomanok ellen működik, ha nem is szenvedett vereséget, de úgy látszik győzelmet se vívott ki. Egy hivatalos sz.-pétervári táviratból az tűnik ki, hogy az oroszok megtámadták a turkomanok elsáncolt hadállását Dengile Tepénél, de eredménytelenül is 23 tisztet és 412 katonát vesztettek, kik részerint elestek, részint megsebesültek. Másnap reggel a turkománok önkénytesen elhagyták táborukat, ami teljesen megfelel szokásos taktikájuknak. Az orosz csapatok készültségére semmiesetre se vet kedvező világosságot azon körülmény, hogy 30.000 állítólag legyőzött turkomán egy éjjel eltűnhetett a nélkül, hogy az oroszok eltűnésöket megakadályozhatták volna, FŐVÁROSI fIGYEK. A fővárosi egyet mai értekezletén Légrády szóba hozta a főú. szegényházból kiszivárgott azon híreket, amelyek szerint a felügyelő, Rácz Gyula az ájoncokkal hihetetlen durván bánik, úgy hogy ezen bánásmód következtében már egy öngyilkos lett. Interpelláló szavaira részletes felvilágosításokat adott a polgármester, ki maga is olvasta e híreket, sőt egy egyén által direkt följelentés is létetett nála. A polgármester mindjárt kérdést tett az illető ügyosztály vezetőjénél, Horváth tanácsnoknál, kinek állítása szerint a dolog nem úgy áll s egy későbbi jelentésben az állapot hű rajzát ígérte adni; e nyilatkozattal azonban nem elégedet meg a polgármester, hanem miután több egyént is jegyzőkönyvileg kihallgatott, e kihallgatások alapján a vizsgálatot megindította, mely most foganatban van. Az értekezlet a válaszban annál inkábbmegnyugodott, mert Kamermayer úr biztosítást nyújtott, hogy a vizsgálat szigorú s igazságos lesz és köztudomásra fog hozatni az eredmény. Weisz B. J. kérdésére ígéretet tett a polgármester, hogy az ő felségeik ezüst menyegzője alkalmával tett 100 ezer forintos alapítvány realizálása iránt javaslattételre fölhívandja az illető bizottság elnökét. Azután Tencer Pál a közeli községi választásokra összeállításban levő virilisták névsoráról tesz kérdést. Erre nézve a választók közt zavar uralkodik. Az igazoló választmány tudvalevőleg utasítva lett, hogy a legtöbb adót fizetők névsorát a mostani összeírásnál jelentkezett választók névsorából alakítsa össze. Ezen után 50—60 írttal belejuthat valaki a listába s igy ez alapon mégis választathatik. Már most a jövő évben újra összeállítják a virilisták névsorát, sehet, hogy ekkor az 120-dik személy adója, vagyis a minimális összeg pl. 300 frt Esz, — a most megválasztott virilista elveszti-e jagát ?. Királyi utalt az 1872: XXXVI t. c. 28. §-ára, mely szerint az szűnik meg biz. tag lenni, ki minőségét, melynek alapján beválasztatott, elveszti. A ki 60 frt alapján beválasztatott, ha ezen adóösszeget megtartja, ki nem törülhető hat évig a biz. tagok sorából. E magyarázatban a polgármester is osztozik, s mindenkit kielégített. Még Kamermayer jelentette be, hogy dr. Suess visszatérte alkalmából megjelent nála s megköszönte a nyert fogadtatást úgy a fővárosi egyletnek, mint a többi küldöttségeknek, melyek az üdvözlésben részt vettek. Bejelentő ezután, hogy Miklós Ödön mérnök, ki az elevátorok tanulmányozása végett ezelőtt 3 hóval Amerikába küldetett, tisztelgett nála és jelentésének írásban leendő benyújtásán kívül a közs. bizottságban is elő fogja adni szóval tapasztalatait. Mindezen bejelentések tudomásul vétele után a közgyűlési napirend tárgyait beszélték meg. Az 1890. évi főv. költségvetés tervezetét a tanács ma összeállította a számvevőség előterjesztése alapján. A folytatólagos tárgyalás a közvágóhídi kiadásoknál kezdődött; több tétel törölteted, t. i. a tűzoltó kiadásoknál a személyiekből 2000 frt (mert a terézvárosi toronyban nem lesznek őrök) és a dologiakból is 1000 frt, ezenkívül a tanügyi kiadásoknál törölt a tanács 3000 frtot, mi egy III. kerületi iskola mellé tornaiskolára költetett volna. E törlések mellett azonban a városliget útjainak fönntartására az utak jókarban tartása rovatánál 6000 írttal többet vett föl, s így körülbelül kiegyenlíti egymást a törlés és növelés, minek folytán a végösszeg körülbelül akkora marad, mint a számvevőség javaslatában volt. A köretések költségvetése érintetlen hagyatott, mivel előbb szakbizottsági véleményt kér ki e kérdésben a tanács. Lipthay Béla báró az iránt folyamodott, hogy engedtessék meg neki, hogy a II-ik kerületi főutat a Klusemann féle háztól kezdve a Széchenyi vendéglőig saját költségére kiszfaltoztathassa. Az ajánlat a főv. közmunkatanács által elfogadtatott, s a fővárosi tanács megkerestetett, hogy a szabályozási tervezetet a Széchenyi utcától a Széchényi szállodáig illetőleg minél előbb beküldje, hogy ezen fő közlekedési út a várkerti bazárhoz vezető úttal összhangzásba hozassék. NTODOLÁNY és IRODALOM Az ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT ÜLÉSE. A régészeti társulat Pulszky Károly elnöklete alatt ma tartó szünet után első ülését. A tárgysorozatot Zsigmondy Gusztáv nyitotta meg a legutóbbi római leletekre vonatkozó értekezésével. A Grünwald és társa féle óbudai szeszgyár felépítése, illetve renoválása alkalmával a többek között egy kőkoporsó találtatott, melyben közel 1500 év óta egy női csontváz nyugodott. Hampel József szintén a szeszgyár telkén történt kutatások eredményeiről értekezik. Bemutat egy igen érdekes római feliratot, mely a római kereskedő testület tiszteletére egy Lutius Valerius Italus nevű egyén által emelt emléken találtatott. Hampel felolvassa továbbá Torma Károly levelét, mely egy mojgrádi római feliratos emlékről értekezik, mely a dolichei Jupiter tiszteletére Kr. u. mintegy 83 évvel Daciumban emeltetett. Pulszky Ferenc Erdélyben tett régészeti kutatásairól tesz jelentést. Henszlmann és Pulszky Károly szintén az Erdélyben tett régészeti kutatásaikról adnak előleges jelentést. Értekeztek továbbá dr. Tharóczy Lajos a bukaresti régiséggyűjteményekről, Hampel titkár az éjszaknémet és skandináviai múzeumokról ad áttekintést, végre Varázs éji Gusztáv a szegedi öthalmi ásatásról. Némely folyó ügyek elintézése után a gyűlés véget ért. A konstantinápolyi posta, melynek ma reggel kellett volna Várnán keresztül megérkeznie, mindeddig nem érkezett meg._____________