Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)
1879-11-01 / 301. szám
4 ezen közgyűlésen, úgy mint ez a többi kerületekben történik, a virilista jelöltek névjegyzéke megállapíttassék, tekintet nélkül az annak idején kiküldött kilences kijelölő bizottság működésére, miután ez ellentétben kapott megbízásával, elhatározta, hogy a virilista jelöltek névjegyzékét nem fogja egy újabb közgyűlés határozata alá bocsátani. Arra utaltatott, hogy a közgyűlés által való megállapítása eme névjegyzéknek annál szükségesebb, mert különben a 45-ös bizottság azt el nem fogadná.____________________________ _____ TUDOMÁNY és DIADALOfl. * (Magyar tudományos Akadémia.) Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály nov. 3-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Budenz József r. t. „Az indogermán és ugor nyelvek állítólagos rokonsága. II. Dr. Zichy Ágost gr. mint vendég „A japáni művészetről“. Felolvassa Pulszky Ferenc. * (A múzeumból.) A nemzeti múzeum természettára újabban vásárlás folytán Syriából hozott állatokkal szaporodott. Ezek közt két ritka szép és nagy teknőc érdemel kiváló figyelmet. Még ezenkívül 20 db különféle faju — néhány kiváló nagy mérges kigyó Ázsiából. Dr. Massik a hollandi társulat kiküldötte szintén megemlékezett múzeumunkról s Afrikából igen szép gyűjteményt küldött ajándékul. Vannak közte emlősök, hüllők, halak, rovarok. *(Szinnyei József) bibliográf Vörösmarty Mihálynak, két eddig kiadatlan levelére akadt. Az egyik 1826-ban kelt a költő magán ügyeit tárgyalja; a másik 1830-ks keletű, s főérdekét nyújtja az a körülményes leirás, melyet Virágh Benedek elhalálozása szomorú körülményeiről ad. A leveleket legközelebb a „Vas. Ujs.“ fogja közölni. * (Légrády Testvérek kiadásában) igen csinos kiállítású naptárak jelentek meg a jövő évre, így a „Jegyzék napló, ügyvédek, közjegyzők, bírák számára“, melyet Dr. Siegmund Vilmos jeles szakértelemmel állított össze a fennebb írott szakférfiak számára szükséges tartalommal, mint törvénycikkek, rendeletek, bélyeg és illeték szabások, névjegyzékek stb. A vaskos könyv díszes vászonborítékba van kötve, trónnal stb. ellátva. Ára 1 frt 50 kr. Továbbá a „Házi naptár“, melyet olvasóink nagyrészt ismernek. Ebben a múlt év politikai története az okkupáció vázlata, eredeti és fordított beszély, költemények, számos csinos illusztráció, hasznos tudnivaló stb. található. A tizenkét ív tartalmú, finom papíron nyomott naptár ára 50 kr.________________________ SZÍNHÁZ és művészet! * (Will Mária asszony) Essipov Anette orosz zongoraművésznővel november 26-án Nagy-Kanizsán, később Miskolcon hangversenyt rendez. * (A nemzeti színháznál) több új darabra készülnek elő. Jövő hóban is kettő kerül színre, így november 9-én „A nagyralátót,“ — 23-án „Leonarda.“ Vörösmarty Mihály halála évfordulatán Csongor és Tünde fog adatni. A régiek közül nov. 14-én „Coriolán“ kerül szinre. * (A népszínházban) holnap szombaton, mindenszentek ünnepén Raupach népies drámája „A molnár és gyermeke“ kerül szinre a több szerepekben Rákosi Szidi, Pártényiné, Lukácsiné, Eőry, Kovács István és Komáromi Jenővel. Vasárnap Blaháné a „Piros bugyelláris“-ban fog föllépni. „Nótás Kata“, Győri Vilmos új népszínműve f. hó 14-én kerül először szinre, utána a legközelebbi újdonság Offenbach legutóbbi operettje ,Favárné lesz. A volt külügyminiszter tuskulanuma. Kék-sárga zászló lengedez a terebesi kastély tetején, ami azt jelenti, hogy „Choufleury úr otthon van.“ De hiába van otthon Andrássy gróf, az a régi sürgésforgás, ami külügyminisztersége alatt a kastélyt körülövezte, most csendes nyugalommá változott. A gróf paripái nyihognak, a lovászok nagy gonddal járkálnak körülöttük, mert a „Gyula gróf”, a mióta megszűnt külügyminiszter lenni, nagy figyelmet szentel lovaira, de más részben egyhangú ott az élet. Az a tömérdek sürgöny, melyet egykor alig győztek minden percben a kastélyba vinni, az a sok nagy paksaméta, melyet a gróf titkára után markos legény cipelt fel naponként kétszer-háromszor is, most egy-egy üdvözlő távirattá, egy másik magánlevéllé zsugorodott össze, melyet egy livreés inas ezüst tálcán is elbír. Még a zászló is oly csendesen fekszik meg rudja mellett, alig lebben néhanéha, mintha akkor is csak meg akarná mutatni, hogy „Iuimus Troes.“ Az egész birtok, mely felé Zemplén megye egyik családi vasútja kanyarodik, körülbelül tízezer holdnyi birtok, melynek jó részét képezi hat majorság. Az egész birtok számos parkjával, ős élőfáival, nagy gesztenyefa sétányával, rakoncátlan hegyi patikjaival és egyéb vadvizeivel, ős kastélyával, nagy ménesével — mind arra való, hogy egy kifáradt embernek szórakozást, enyhet nyujtson. Ez uradalmat száműzetéséből visszatérte alkalmával vette át a gróf édes anyjától, e typikus régi magyar matrónától, kinek nevét a környék most is emlegeti. Magát a patkóalaku ősi kastélyt a múlt század második felében épittető egyik Csáky grófné, ki az Andrássy gróf ősanyja volt. Emeletes homlokzatával az országútra néz, szárnyai a parkra támaszkodnak, melyből hosszú gesztenyefasor vezet a nagy majorba. Az országútra néző homlokzat előtt szép reményű fácskák terjeszkednek és növekszenek, sokkal több hálával fizetvén Gyula gróf gondos ültetéséért, mint azok a hálátlan ellenzéki magyarok politikájáért. Míg külügyminiszterré __________PESTI HÍRLAP.___________ nem lett, addig igen sok újítást eszközölt a környéken, birtokán és kastélyán, igy bevégezte a tagosítást, hegyi patakok szabályozását eszközölte, nagy tehenészetet és ménest állított, a kastélyt új francia stylüvé alakítá át, csúcsos tetővel, mansardokkal. A homlokzatból erkély ugrik ki, mely alatt nyílik a főbejárat, a vadászati díszjelekkel, agancsokkal, fegyverekkel s ősi képekkel díszített tágas csarnokba. E csarnok szemközt fekvő üvegajtaján a parkba lehet látni, míg két oldalt a nagy kandalló és a széles lépcső foglal helyet, mely az emeleti lakosztályokhoz vezet. A kastély déli részének földszintjét foglalja el a gróf lakosztálya, egy sor dolgozó-, háló-, pipázó- és könyvtárszoba, honnan keskeny falépcső vezet föl az emeletre „Katinka grófnő“ termeibe. E lépcsőn juthatni föl egyúttal az elfogadó termekbe, a képtárba, és játékszobába , illetőleg billiárd terembe. E képtárban igen sok jó régi és új kép látható, ez utóbbiak közt pl. Madarász Viktor „Báthory Erzsébetbe, mely a hírhedtett zsarnok úrnőt ábrázolja gyóntatójával, amint bevallja neki, hogy háromszáz szüzet áldozott fel hiúságának, vérükben fürödni. Az elfogadó termek mellett van az ebédlő, értékes velencei tükör szekrényeivel, üvegcsillárával és sajátságos régi óraállványával. A kis terem aranynyal és kékkel festett fehér alapszínű, míg a grófnő lakosztályát khinai ízlésű tarkafalu szoba nyitja meg. — Tovább már nem megyünk, ehhez a grófné engedélye szükséges, és neki bemutatva nem vagyunk s most különösen nem mehetnénk, mert nem fogadnak el; a visszavonult főúri család csendesen él a legszűkebb családi körben, a kandalló vidám tüzének pattogása mellett. A gróf ismét lovait nézegeti, kilovagol, gazdaságának él, és „bobus exercet suis“ maga veszi kezébe a dolgok nyelét. Szomszédjai Aladár és Manó testvérei, annak velejtei uradalma, ennek a parmosi birtoka, melyeken keresztül gyakran hallatszott a hajtóvadászat hallali kürtje. De most a vadak pihennek, senkinek sincs kedve háborgatni őket. A gróf is csak úgy ment oda: „Ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni!“ A haldokló Abd el Kader, Nem látták napbarnította marcona hadfiak sűrű lovascsapatát villámgyorsan kiválni a forró levegőjű puszta homokfelhőiből, festői díszben, lebegő palásttal, turbános főkkel, villogó csatacsillagokkal ? Nem halljátok a szabadságharcok hősi indulóját, a kürtök harsogását, fölzúgni Allah diadalmas nevét, s a száguldó csatamének dobogását, melytől reng a föld, reszket a jég, s melynek zaja visszazug a távol bércek kopár ormairól a messze tenger fövenyes partjáig, hol kék hullámok haragos örvénye tajtékot túrva ostromolja a sziklát ? A száguldó hadsereg élén egy fejedelmi hős röpül, délibb, hatalmasabb mindannyinál. Sorsa a hanyatló nemzetek hős fejedelmeié, kiket a szeszélyes végzet elkésve küld hazájuknak, hogy megmenthessék; s hivatásuk csak az, hogy a hosszú dicstelen hanyatlás után — dicső halált, zajtalan kimúlás helyett vérbefuló, földet rengető összeomlást jegyezhessen fel népükről a történelem — miattuk. S mint legtöbben a hasonló történelmi alakok közül, ő is túlélte hazája végbukását. Utolsó harcai óta 32 év múlt el; harminckét éven át gyászolta nagy tragédiáját. Azalatt a déli férfiúból, a bátor harcosból törődött agg lett. Évek hosszú sora óta a gyönyörű Damaszkuszban éldegélt nagyszámú családja körében, csöndesen visszavonulva a világtól, s most a táviró legújabb hírei szerint halálos ágyán feküszik. Méltó, hogy midőn utolsó pillanatait éli, megemlékezzünk múltjáról, elsoroljuk csatáit, hőstetteit, győzelmeit, s megírjuk bukása történetét. Abd-el-Kader atyját Sidi-el-Mahaddinnak hívták, s törzsfőnök volt Oran tartományban Maskara mellett. A fiatal hős atyja oldalán nevelkedett, s nagy utazásokat tett Egyiptomban, Mekkában, mi népszerűségét rendkívül emelő s uralomvágyat keltő szívében. Hazájába visszatérve, ott már a franciák uralmát megerősödötten találja. Oran környékén elég megjelennie a hírre, hogy megérkezett hadseregek támadnak a földből. Maskara pár nap alatt birtokukba lő, s a fiatal hőst a győzők emirükké akarják választani, de Abd el Kader atyja elé borul, s a törzsek megértik a jelt, és az ősz Sidi Mahaddin lesz emirré. Csak atyja halála után fogadja el a főnökséget, s 1833 májusában 10,000 harcos élén Orán ellen indul. Az első kudarcok nem ejtik kétségbe, híre elhat a távoli törzsekhez, új és új csapat fegyveresek érkeznek táborába, s két év alatt,a véres ütközetek után egész nyugati Algírt birtokába kerítik a Scheriff és Marokkó közti vidéket Maskara fővárossal. Szerződésre lép a franciákkal, (1834 febr. 26) kik függetlenségét elismerik, meghódítja a Titeri tartományt és fölveszi a szultán nevet. Ekkor hire jut, hogy Abd el Kader egyenes utóda a prófétának, s az ábrándozásra hajlékony kedélyű arabok benne a moslimek régi hatalmas birodalmának új megalapítóját tekintik. A várakozásnak megfelelni óhajtva, egy év múlva megkezdi az ellenségeskedést, s 1835-ben jún. 28-án Markta mellett megveri Trezel tábornokot. 1836-ban D’Arlanges tábornok hadseregét teszi tönkre Tanna mellett, s a segélyére siető Bugeaud tábornokot is oly félelembe ejti, hogy 1837-ben új békét köthet, számos előnyt biztosítva önmaga számára. 1838-ban a Kabulok urakul ismerik el, s tekintélye olyannyira nő, hogy Lajos Fülöp követet fogad tőle Párisban. Ekkor állt Abd el-Kader hatalma tetőpontján. De e hatalom a szilárdságnak s a tartósságnak még látszatával sem birt. Az iQuemir jól tudta, hogy meddig egyetlen francia zászló lobog Algírban, míg a királyság egyetlen katonája Afrika földét tapodja, mindaddig kétséges marad az arab függetlenség, s a párisi kormány barátságos érintkezése egy pillanatra sem tette jóreményessé. A veszélyes helyzet, melyben hazáját tudta s népei fanatikus harcvágya már a következő évben uj kalandokba sodorják. S ekkor fordult a kocka A franciák 1840-ben Medeah és Miliana városokat elvevék tőle, 1841-ben pedig Bugeaud tábornok lépett ellene, s oly eredménynyel, hogy a hős fejedelem már 1842 elején Marokkóba volt kénytelen futamodni. E két év s a következő volt Abdel Kader legnagyobb hősiességének tanúja. Minden harci vállalatát személyesen vezető, ott harcolt csapatai élén, szent háborút hirdetett, s végre 1844-ben sikerült a marokkói szultánt is fegyvertársává tennie, ki egyik fia vezérlete alatt jelentékeny haderőt bocsátott rendelkezésére. De mindez nem tartóztatható fel a végzetet. Bugeaud marsall az ellent Marokkó határain túl űzte, s Isis mellett döntő ütközetre kényszeríté, mely a szövetségesek végleges megsemmisülésével végződött. De Abd el Kader fáradhatlan tetterejét a csapások hosszú sora nem törhette meg. 1845-ben ismét betört Algírba, ott 2 évig változó szerencsével küzdött, miglen 1847-ben a marokkói szultán is ellene fordulván, bukása elkerülhetlen volt. Ez év decemberének 11-ik napján utolsó kísérletet tett a marokkói tábor ellen, mely roszszul sikerülvén, siettette az úgyis elkerülhetetlen katasztrófát. Még megmenekedhetett volna ugyan, de családját és hű embereit nem akarta elhagyni. Ezer lovasával Algír határait kérese fel, hogy vagy dél felé átvágja magát, vagy átadja kardját a franciáknak. Mália mellett még egyszer ütközött, s ez volt utolsó hősi fegyverténye, mely szintén szerencsétlenül végződök. Másnap, december 22-én, megadta magát Lamoridiére tábornoknak. A megadást közvetítő küldöttel ezt szenteté neki: „Eleget harcoltam, csapataimmal még a pusztába vonulhatnék, de látom: Isten nem segélyzi többé vállalataimat. Ha neked, mint előbb fölajánlod, hatalmad van engem keletre juttatni, akkor megadom magam neked.“ Lamoridére ígéretet is tett neki, hogy föltételét teljesíteni fogja, de a francia kormány veszélyesebbnek tartá Abd el Kádert, semhogy szabadon bocsátotta volna, s fogságra vetették, melyből csak II-ik Napóleon, császárrá tétele napján bocsátotta ki, egyszersmind 100 ezer franknyi évi járadékot ajándékozván neki. Abd el , Kader ezután Keletre hajózott, s Brussában lakott 1855-ig, honnan ugyanez évben Damaskuszba költözött, mai lakáshelyére. Utóbbi időkben alig említették nevét; 20 év előtt másként volt ez ! Abd el Kader nem tartozott ama barbár muzulmán hősök közé, kik csak rendkívüli rajongást, akaraterőt s ugyanannyi kegyetlenséget egyesítettek jellemükben, ő valódi nagy és nemes fejedelem volt, kiről méltán mondhatni, hogy az emberiség díszére vált mint uralkodó és mint ember egyaránt. Soha szavát nem szegte, igazságtalanságot nem követett el, s ellenségeiben foglyaiban az embert meg nem gyalázta. Valódi lovagjellem volt minden időben. Egyik legnemesebb tettéül jegyző föl a történelem, hogy 1860-ban, midőn Damaskusban a keresztényeket a drúzok és törökök öldökölni kezdték, ő, a keresztények egykori békülhetetlen ellensége ezek pártjára kelt, s elhatározott fölléptével sok száznak életét s megmenté. Azóta elfeledten élt az öreg fejedelem s s csak most, halála közeledtekor jelenik meg újra hősi alakja, elevenülnek föl kalandos éltének emlékei. 1879. november 1. Bolond apróságok. Bécsben, mint a lapok Írják, tegnap egy orvos* abban a percben csíptek nyakon, midőn az egy nőnek zsebéből az erszényt akarta kilopni. Íme egy doktor, aki nemcsak a seb, hanem a zsebmetszésben is gyakorolja magát. * * * Hol végzik ki Madarászt ? ez a kérdés van most napirenden. Miután a kiszemelt helyiségek tulajdonosai és lakói tiltakoztak, hogy a műtét náluk vittessék végbe, s miután az akasztás a közönség kizárásával történik, valaki azt ajánlotta levélben a törvényszék alelnökének, hogy mint legalkalmasabb helyet e célra, bérelje ki a német színházat, mert az a városon kívül fekszik, s mert oda köztudomás szerint „egy lélek sem szokott járni.“ Ez aztán igazi Galgenhumor. * * * Ausztriában a vasúti jegyeket 10 százalékkal megadóztatják. Az a szerencsénk, hogy Tisza Kálmán szabadjegygyel utazik Bécsbe, mert különben a sok utazási költség miatt legalább is két millióval több lenne a deficit. * * * X. képviselő találkozik a folyosón Z.-vel. — Roppant istállószagot érzek rajtad ! Tán a lovardában voltál? — Dehogy! A kataszteri bizottság tagja vagyok s ott már két nap óta a trágya fölött folyik a tanácskozás. * * * Volt már vacsorapárt, folyosó párt, párton kívüli párt, most van egy új párt, a távollevők pártja, mely a tegnapi szavazás szerint 292 tagból áll. Miután pedig ezek a képviselők ingyen húzzák a napidíjakat, ennél- s fogva belügyminiszteri engedélylyel a párt november 1-től kezdve, az ingyen élők pártja nevet veszi fel. I * * *