Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)

1879-11-01 / 301. szám

4 ezen közgyűlésen, úgy mint ez a többi kerületekben történik, a virilista jelöltek névjegyzéke megállapíttas­­sék, tekintet nélkül az annak idején kiküldött kilences kijelölő bizottság működésére, miután ez ellentétben kapott megbízásával,­­ elhatározta, hogy a virilista jelöl­tek névjegyzékét nem fogja egy újabb közgyűlés hatá­rozata alá bocsátani. Arra utaltatott, hogy a közgyűlés által való megállapítása eme névjegyzéknek annál szük­ségesebb, mert k­ülönben a 45-ös bizottság azt el nem fogadná.____________________________ _____ TUDOMÁNY és DIADALOfl. * (Magyar tudományos Akadémia.) Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály nov. 3-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. B­u­d­e­n­z József r. t. „Az indogermán és ugor nyelvek állítólagos rokonsága. II. Dr. Zichy Ágost gr. mint vendég „A japáni művészetről“. Felolvassa Pulszky Ferenc. * (A múzeumból.) A nemzeti múzeum ter­mészettára újabban vásárlás folytán Syriából hozott álla­tokkal szaporodott. Ezek közt két ritka szép és nagy teknőc érdemel kiváló figyelmet. Még ezenkívül 20 db különféle faju — néhány kiváló nagy mérges kigyó Ázsiából.­­ Dr. M­a­s­s­i­k a hollandi társulat kikül­dötte szintén megemlékezett múzeumunkról s Afrikából igen szép gyűjteményt küldött ajándékul. Vannak közte emlősök, hüllők, halak, rovarok. *(Szinnyei József) bibliográf Vörösmarty Mihálynak, két eddig kiadatlan levelére akadt. Az egyik 1826-ban kelt a költő magán ügyeit tárgyalja; a másik 1830-ks keletű, s főérdekét nyújtja az a körülményes leirás, melyet Virágh Benedek elhalálozása szomorú körül­ményeiről ad. A leveleket legközelebb a „Vas. Ujs.“ fogja közölni. * (Légrády Testvérek kiadásában) igen csinos kiállítású naptárak jelentek meg a jövő évre, így a „Jegyzék napló, ügyvédek, köz­jegyzők, bírák számára“, melyet Dr. Sieg­m­­u­n­d Vilmos jeles szakértelemmel állított össze a fen­­nebb írott szakférfiak számára szükséges tartalommal, mint törvénycikkek, rendeletek, bélyeg és illeték szabá­sok, névjegyzékek stb. A vaskos könyv díszes vászon­­borítékba van kötve, trónnal stb. ellátva. Ára 1 frt 50 kr. Továbbá a „Házi naptár“, melyet olvasóink nagyrészt ismernek. Ebben a múlt év politikai története az okkupáció vázlata, eredeti és fordított beszély, költe­mények, számos csinos illusztráció, hasznos tudnivaló stb. található. A tizenkét ív tartalmú, finom papíron nyomott naptár ára 50 kr.________________________ SZÍNHÁZ és művészet! * (Wi­ll Mária asszony) Essipov Anette orosz zongoraművésznővel november 26-án Nagy-Ka­­nizsán, később Miskolcon hangversenyt rendez. * (A nemzeti színháznál) több új da­rabra készülnek elő. Jövő hóban is kettő kerül színre, így november 9-én „A nagyralátót,“ — 23-án „Leo­narda.“ Vörösmarty Mihály halála évfordulatán Csongor és Tünde fog adatni. A régiek közül nov. 14-én „Coriolán“ kerül szinre. * (A népszínházban) holnap szombaton, minden­szentek ünnepén Raupach népies drámája „A molnár és gyermeke“ kerül szinre a több szerepek­ben Rákosi Szidi, Pártényiné, Lukácsiné, Eőry, Kovács István és Komáromi Jenővel. Vasárnap Blaháné a „Piros bugyelláris“-ban fog föl­lépni. „Nótás Kata“, Győri Vilmos új népszínműve f. hó 14-én kerül először szinre, utána a legközelebbi új­donság Offenbach legutóbbi operettje ,Favár­­n­é­ lesz. A volt külügyminiszter tuskulanuma. Kék-sárga zászló lengedez a terebesi kastély te­tején, ami azt jelenti, hogy „Choufleury úr otthon van.“ De hiába van otthon Andrássy gróf, az a régi sürgés­­forgás, ami külügyminisztersége alatt a kastélyt körül­övezte, most csendes nyugalommá változott. A gróf paripái nyihognak, a lovászok nagy gonddal járkálnak körülöttük, mert a „Gyula gróf”, a mióta megszűnt külügyminiszter lenni, nagy figyelmet szentel lovaira, de más részben egyhangú ott az élet. Az a tömérdek sürgöny, melyet egykor alig győztek minden percben a kastélyba vinni, az a sok nagy paksaméta, melyet a gróf titkára után markos legény cipelt fel naponként kétszer-háromszor is, most egy-egy üdvözlő távirattá, egy másik magánlevéllé zsugorodott össze, melyet egy livreés inas ezüst tálcán is elbír. Még a zászló is oly csendesen fekszik meg rudja mellett, alig lebben néha­­néha, mintha akkor is csak meg akarná mutatni, hogy „Iuimus Troes.“ Az egész birtok, mely felé Zemplén megye egyik családi vasútja kanyarodik, körülbelül tízezer holdnyi birtok, melynek jó részét képezi hat majorság. Az egész birtok számos parkjával, ős élőfáival, nagy gesztenyefa sétányával, rakoncátlan hegyi patikjaival és egyéb vad­vizeivel, ős kastélyával, nagy ménesével — mind arra való, hogy egy kifáradt embernek szórakozást, enyhet nyujtson. Ez uradalmat száműzetéséből visszatérte alkalmával vette át a gróf édes anyjától, e typikus régi magyar matrónától, kinek nevét a környék most is emlegeti. Magát a patkóalaku ősi kastélyt a múlt század második felében épittető egyik Csáky grófné, ki az An­drássy gróf ősanyja volt. Emeletes homlokzatával az országútra néz, szárnyai a parkra támaszkodnak, melyből hosszú gesztenyefasor vezet a nagy majorba. Az ország­útra néző homlokzat előtt szép reményű fácskák ter­jeszkednek és növekszenek, sokkal több hálával fizet­vén Gyula gróf gondos ültetéséért, mint azok a hálátlan ellenzéki magyarok­­ politikájáért. Míg külügyminiszterré __________PESTI HÍRLAP.___________ nem lett, addig igen sok újítást eszközölt a környéken, birtokán és kastélyán, igy bevégezte a tagosítást, hegyi patakok szabályozását eszközölte, nagy tehenészetet és ménest állított, a kastélyt új francia stylüvé alakítá át, csúcsos tetővel, mansardokkal. A homlokzatból erkély ugrik ki, mely alatt nyí­lik a főbejárat, a vadászati díszjelekkel, agancsokkal, fegyverekkel s ősi képekkel díszített tágas csarnokba. E csarnok szemközt fekvő üvegajtaján a parkba lehet látni, míg két oldalt a nagy kandalló és a széles lép­cső foglal helyet, mely az emeleti lakosztályokhoz vezet. A kastély déli részének földszintjét foglalja el a gróf lakosztálya, egy sor dolgozó-, háló-, pipázó- és könyvtárszoba, honnan keskeny falépcső vezet föl az emeletre „Katinka grófnő“ termeibe. E lépcsőn juthatni föl egyúttal az elfogadó termekbe, a képtárba, és játékszobába , illetőleg billiárd terembe. E képtárban igen sok jó régi és új kép látható, ez utóbbiak közt pl. Madarász Viktor „Báthory Er­zsébetbe, mely a hírhedtett zsarnok úrnőt ábrázolja gyóntatójával, amint bevallja neki, hogy háromszáz szüzet áldozott fel hiúságának, vérükben fürödni. Az el­fogadó termek mellett van az ebédlő, értékes velencei tükör szekrényeivel, üvegcsillárával és sajátságos régi óraállványával. A kis terem aranynyal és kékkel festett fehér alapszínű, míg a grófnő lakosztályát khinai ízlésű tar­kafalu szoba nyitja meg. — Tovább már nem me­gyünk, ehhez a grófné engedélye szükséges, és neki be­mutatva nem vagyunk s most különösen nem mehetnénk, mert nem fogadnak el; a visszavonult főúri család csen­desen él a legszűkebb családi körben, a kandalló vidám tüzének pattogása mellett. A gróf ismét lovait nézegeti, kilovagol, gazdasá­gának él, és „bobus exercet suis“ maga veszi kezébe a dolgok nyelét. Szomszédjai Aladár és Manó testvérei, annak velejtei uradalma, ennek a parmosi birtoka, me­lyeken keresztül gyakran hallatszott a hajtóvadászat hallali kürtje. De most a vadak pihennek, senkinek sincs kedve háborgatni őket. A gróf is csak úgy ment oda: „Ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni!“ A haldokló Abd el Kader, Nem látták napbarnította marcona hadfiak sűrű lo­vascsapatát villámgyorsan kiválni a forró levegőjű puszta homokfelhőiből, festői díszben, lebegő palásttal, turbános főkkel, villogó csatacsillagokkal ? Nem halljátok a szabadságharcok hősi indulóját, a kürtök harsogását, fölzúgni Allah diadalmas nevét, s a száguldó csatamének dobogását, melytől reng a föld, reszket a jég, s melynek zaja visszazug a távol bércek kopár ormairól a messze tenger fövenyes partjáig, hol kék hullámok haragos örvénye tajtékot túrva ostromolja a sziklát ? A száguldó hadsereg élén egy fejedelmi hős röpül, délibb, hatalmasabb mindannyinál. Sorsa a hanyatló nemzetek hős fejedelmeié, kiket a szeszélyes végzet el­késve küld hazájuknak, hogy megmenthessék; s hiva­tásuk csak az, hogy a hosszú dicstelen hanyatlás után — dicső halált, zajtalan kimúlás helyett vérbefuló, földet rengető összeomlást jegyezhessen fel népükről a történelem — miattuk. S mint legtöbben a hasonló történelmi alakok kö­zül, ő is túlélte hazája végbukását. Utolsó harcai óta 32 év múlt el; harminckét éven át gyászolta nagy tra­­gédiáját. Azalatt a­ déli férfiúból, a bátor harcosból törő­dött agg lett. Évek hosszú sora óta a gyönyörű Da­­maszkuszban éldegélt nagyszámú családja körében, csön­desen visszavonulva a világtól, s most a táviró legújabb hírei szerint halálos ágyán feküszik. Méltó, hogy midőn utolsó pillanatait éli, megem­lékezzünk múltjáról, elsoroljuk csatáit, hőstetteit, győ­zelmeit, s megírjuk bukása történetét. Abd-el-Kader atyját Sidi-el-Mahaddinnak hívták, s törzsfőnök volt Oran tartományban Maskara mellett. A fiatal hős atyja oldalán nevelkedett, s nagy utazásokat tett Egyiptomban, Mekkában, mi népszerűsé­gét rendkívül emelő s uralomvágyat keltő szívében. Hazájába visszatérve, ott már a franciák uralmát megerősödötten találja. Oran környékén elég megjelennie­ a hírre, hogy megérkezett hadseregek támadnak a föld­ből. Maskara pár nap alatt birtokukba lő, s a fiatal hőst a győzők emirükké akarják választani, de Abd el Kader atyja elé borul, s a törzsek megértik a jelt, és az ősz Sidi Mahaddin lesz emirré. Csak atyja halála után fogadja el a főnökséget, s 1833 májusában 10,000 harcos élén Orán ellen indul. Az első kudarcok nem ejtik kétségbe, híre elhat a távoli törzsekhez, új és új csapat fegyveresek érkeznek táborába, s két év alatt,a véres ütközetek után egész nyugati Algírt birtokába keríti­k a Scheriff és Marokkó közti vidéket Maskara fővárossal. Szerződésre lép a franciákkal, (1834 febr. 26) kik függetlenségét elisme­rik, meghódítja a Ti­teri tartományt és fölveszi a szul­tán nevet. Ekkor hire jut, hogy Abd el Kader egyenes utóda a prófétának, s az ábrándozásra hajlékony kedélyű ara­bok benne a moslimek régi hatalmas birodalmának új megalapítóját tekintik. A várakozásnak megfelelni óhajtva, egy év múlva megkezdi az ellenségeskedést, s 1835-ben jún. 28-án Markta mellett megveri Trezel tábornokot. 1836-ban D’Arlanges tábornok hadseregét teszi tönkre Tanna mel­lett, s a segélyére siető Bugeaud tábornokot is oly féle­lembe ejti, hogy 1837-ben új békét köthet, számos előnyt biztosítva önmaga számára. 1838-ban a Kabulok urakul ismerik el, s tekin­télye olyannyira nő, hogy Lajos Fülöp követet fogad tőle Párisban. Ekkor állt Abd el-Kader hatalma tetőpontján. De e hatalom a szilárdságnak s a tartósságnak még látszatá­­­val sem birt. Az iQu­emir jól tudta, hogy meddig egyetlen francia zászló lobog Algírban, míg a király­ság egyetlen katonája Afrika földét tapodja, mindaddig kétséges marad az arab függetlenség, s a párisi kor­mány barátságos érintkezése egy pillanatra sem tette jóreményessé. A veszélyes helyzet, melyben hazáját tudta s népei fanatikus harcvágya már a következő év­ben uj kalandokba sodorják. S ekkor fordult a kocka A franciák 1840-ben Medeah és Miliana városokat elvevék tőle, 1841-ben pedig Bugeaud tábornok lépett ellene, s oly eredmény­nyel, hogy a hős fejedelem már 1842 elején Marokkóba volt kénytelen futamodni. E két év s a következő volt Abd­el Kader legnagyobb hősiességének tanúja. Minden harci vállalatát személyesen vezető, ott harcolt csapatai élén, szent háborút hirdetett, s végre 1844-ben sikerült a marokkói szultánt is fegyvertársává tennie, ki egyik fia vezérlete alatt jelentékeny haderőt bocsátott rendel­kezésére. De mindez nem tartóztatható fel a végzetet. Bugeaud marsall az ellent Marokkó határain túl űzte, s Isis mel­lett döntő ütközetre kényszeríté, mely a szövetségesek végleges megsemmisülésével végződött. De Abd el Kader fáradhatlan tetterejét a csapások hosszú sora nem törhette meg. 1845-ben ismét betört Algírba, ott 2 évig változó szerencsével küzdött, miglen 1847-ben a marokkói szultán is ellene fordulván, bukása elkerülhetlen volt. Ez év decemberének 11-ik napján utolsó kísérletet tett a marokkói tábor ellen, mely rosz­­szul sikerülvén, siettette az úgyis elkerülhetetlen ka­tasztrófát. Még megmenekedhetett volna ugyan, de családját és hű embereit nem akarta elhagyni. Ezer lovasával Algír határait kérese fel, hogy vagy dél felé átvágja magát, vagy átadja kardját a franciáknak. Mália mellett még egyszer ütközött, s ez volt utolsó hősi fegyverténye, mely szintén szerencsétlenül végződök. Másnap, de­cember 22-én, megadta magát Lamoridiére tábornoknak. A megadást közvetítő küldöttel ezt szenteté neki: „Eleget harcoltam, csapataimmal még a pusztába vonul­hatnék, de látom: Isten nem segélyzi többé vállalataimat. Ha neked, mint előbb fölajánlod, hatalmad van engem keletre juttatni, akkor megadom magam neked.“ Lamorid­ére ígéretet is tett neki, hogy föltételét teljesíteni fogja, de a francia kormány veszélyesebbnek tartá Abd el Kádert, semhogy szabadon bocsátotta volna, s fogságra vetették, melyből csak II-ik Napóleon, csá­szárrá tétele napján bocsátotta ki, egyszersmind 100 ezer franknyi évi járadékot ajándékozván neki. Abd el , Kader ezután Keletre hajózott, s Brussában lakott 1855-ig, honnan ugyanez évben Damaskuszba költözött, mai lakás­­helyére. Utóbbi időkben alig említették nevét; 20 év előtt másként volt ez ! Abd el Kader nem tartozott ama barbár muzulmán hősök közé, kik csak rendkívüli rajongást,­­ akaraterőt s ugyanannyi kegyetlenséget egyesítettek jelle­mükben, ő valódi nagy és nemes fejedelem volt, kiről­­ méltán mondhatni, hogy az emberiség díszére vált mint uralkodó és mint ember egyaránt. Soha szavát nem szegte, igazságtalanságot nem követett el, s ellenségeiben fog­lyaiban az embert meg nem gyalázta. Valódi lovagjellem volt minden időben. Egyik legnemesebb tettéül jegyző föl a történe­lem, hogy 1860-ban, midőn Damaskusban a kereszténye­ket a drúzok és törökök öldökölni kezdték, ő, a ke­resztények egykori békülhetetlen ellensége ezek párt­jára kelt, s elhatározott fölléptével sok száznak életét s megmenté. Azóta elfeledten élt az öreg fejedelem s s csak most, halála közeledtekor jelenik meg újra hősi alakja, elevenülnek föl kalandos éltének emlékei. 1879. november 1. Bolond apróságok. Bécsben, mint a lapok Írják, tegnap egy orvos*­­ abban a percben csíptek nyakon, midőn az egy nőnek­­ zsebéből az erszényt akarta kilopni. Íme egy doktor, a­­­ki nemcsak a seb, hanem a zsebmetszésben is gyakorolja magát. * * * Hol végzik ki Madarászt ? ez a kérdés van most napirenden. Miután a kiszemelt helyiségek tulajdonosai és la­­kói tiltakoztak, hogy a műtét náluk vittessék végbe, s miután az akasztás a közönség kizárásával történik, va­laki azt ajánlotta levélben a törvényszék alelnökének, hogy mint legalkalmasabb helyet e célra, bérelje ki a német színházat, mert az a városon kívül fekszik, s mert oda köztudomás szerint „egy lélek sem szokott járni.“ Ez aztán igazi Galgenhumor. * * * Ausztriában a vasúti jegyeket 10 százalékkal meg­adóztatják. Az a szerencsénk, hogy Tisza Kálmán sza­­badjegygyel utazik Bécsbe, mert különben a sok utazási költség miatt legalább is két millióval több lenne a deficit. * * * X. képviselő találkozik a folyosón Z.-vel. — Roppant istállószagot érzek rajtad ! Tán a lo­vardában voltál? — Dehogy! A kataszteri bizottság tagja vagyok s ott már két nap óta a trágya fölött folyik a tanács­kozás. * * * Volt már vacsorapárt, folyosó párt, párton kívüli párt, most van egy új párt, a távollevők pártja, mely a tegnapi szavazás szerint 292 tagból áll. Miután pedig­­ ezek a képviselők ingyen húzzák a napidíjakat, ennél- s fogva belügyminiszteri engedélylyel a párt november 1-től kezdve, az ingyen élők pártja nevet veszi fel. I * * *

Next