Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)

1879-12-01 / 331. szám

331. s&äm, Budapest, 1879. Hétfő, december 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. it a vidéken 5 „ Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz.s hova az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólamlások intéz­endők. NAPTÁR. Hétfő katholikus: Eligius­z protestáns : Long. „ görögorosz : Abdias POLITIKAI NAPILAP. L Á T M I V A L 6 K. Nemzed múzeum. [Múzeum-körut.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár; kedden és pénte­ken az ásványtár ; szerdán és szombaton a Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. képtár : vasárnapokon d. e. 10­01-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénte­ken 9-1-ig.­­ Országos képzőművé­szeti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] — Magyar tudományos aka­démia. [Perenc - József-tér saját­ ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-ut, a képzőművé­szeti társulat háza.] — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében min­dig megtekinthető. - Közvágóhíd a so­­roksári-ut végén a vám mellett. — "Város­ház a régi a városház-téren, az ut a Lipót- Utcában .24. sz. a.­­ Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkerti a városligetben. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel* A mai szám tartalma: A pénzügyi messiás. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Színházi csevegés. — Párisi levelek. — Érem­­kiosztási ünnepély. — Az uj spanyol királyné lakosz­tálya. — Bolond apróságok. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Közg. hírek. — Szinh. és mulats.: Színi. — Vízállás — Tárca . „Toldi szerelme.“ — Regény. Az internacionale titkai. (Folyt.) — Hirdetések. A pénzügyi messiás. Nem zörög a kárászt hiába. A miniszterválsági hírek nemcsak erősen tartják magukat, hanem mindennap tágasabb körökre kiterjednek. Eddig csak Szapáry Gyula gróf lemondásáról és Péchy Tamás ur gyön­géd kiszorittatásáról beszéltek, de most már erősen pengetik a belügyminiszteri szék betöl­tését is, sőt még azzal is fenyegetőznek, hogy Kemény Gábor báró Narcis-mosolyában nem fogunk sokáig gyönyörködni és nagy szak­ismeretről tanúskodó beszédeivel minél rövidebb ideig fogjuk mulattathatni olvasóinkat. Elérkezett tehát ismét azon kellemes idő­pont, mikor minden képviselő legalább egy-egy miniszternévsort hordoz a zsebében, mikor az örökös aspiránsok és örökös miniszterjelöltek gyanús szemekkel néznek egymásra, és mikor P­r­i­­­e­c­z­k­y Tádé melegebben szorít kezet a fiatalabb képviselőkkel és középen félbeszakítja huszonötször elmondott érceit, ha Tisza Kálmánt a folyosó végén megjelenni látja. Ma még a hírek zavarosak, homályosak, ,csak annyit tud mindenki, hogy van valami készülőben. Beszélnek kormány- sőt pártkrízisről is. Meglehet, hogy létezik mindkettő. Tisza Kálmán kormánya valóban oly igényekkel lépett pártja elé, melyeket még a mameluksereg is megsokalt. Míg az ország alkotmányos jogai­nak feladásáról volt szó, vagy míg az unokákat és dédunokákat terhelték meg adósságokkal, addig a kormányelnök biztosan számíthatott a majoritásra, mely ezt azért nem találta soknak, hogy a saját és Tisza Kálmán hatalmát fenn­tartsa, de mihelyt a dolog kezdett a tisztelt hon­atyák zsebe körül járni, mindjárt azt találták, hogy igaza van a németnek, mikor azt mondja, hogy pénzdolgokban megszűnik a kedélyesség, mert az nem tréfa. Az erdélyi részek képviselőit mondják kü­lönösen ingerülteknek. Azt hírlik róluk, hogy konferenciáznak és elhatározták, hogy a kere­seti adó felemeléséről, a kőolaj és ásványolaj magas megadóztatásáról s a hadmentességi adó behozataláról szóló törvényjavaslatokat megsza­vazni nem fogják, Tisza Kálmán ismeri az erdélyieket. Tudja, hogy nehéz velük elbánni, ha megbicsakolják magukat. Ha az említett törvényjavaslatok a házban buknak meg, akkor a kormány is meg­bukott menthetlenül, ha pedig visszavonja és más fedezetet nem talál az ily módon számítás­ba vett bevételi többlet helyett, akkor már az előirányzandó deficit is sokkal nagyobb lesz annál, melyet a kormány expozéja kimutatott. Hát még a valóságos deficit! A minisztérium eparációja kapkodás, melynek ily körülmények közt nem lesz sok fo­ganatja. Ha sikerülne is Péchy M­an­­ó grófra rátukmálni a belügyi tárcát, ez által a párton kívüli csoportból egy szavazatot se nyerne a kormány. Tökéletesen sületlen kombinációnak tartjuk azt, mely Apponyi Albert grófnak szánta a kereskedelmi tárcát. Tisza Kál­mán sokkal okosabb ember, hogysem tudva elmenne épen Apponyi grófhoz a kosárért. A pénzügyminiszteri szék betöltése is sok fejtörést okoz. Emlegetik Falkot, Kantzot és Lukács Antalt, a magyar földhitelintézet igazgatóját. Ugy látszik Lukács Antal úr, ki egy tetőtöl-talpig derék, sokoldalú műveltségű­ és gyakorlati szakember, azon helyzetbe jutott, hogy át kell vennie a boldogult W­eninger szerepét, kinek nevét szintén minden alkalom­mal előre tolták, mikor a pénzügyminiszteri tárca elajándékozásáról volt szó. Lukács An­tal úr bizonyára áldozatkész hazafi, de aligha volna kedve azon meddő önfeláldozáshoz, hogy Szapáry gróf örökségét átvegye, és a Széll Kálmán lemondása óta űzött gazdálkodás után Magyarország pénzügyeinek rendezésébe vágja a fejszéjét.Mi erősen hisszük,hogy a Tisza kormány napjai meg vannak számlálva, s ha már Szá­páry gróf nem hajlandó megenni azt a mit betálalt s igy múltkori cikkünk óhajtása : „Ma­radjon Szápáry“ nem fog beteljesülni, csak egy embert tudnánk megnevezni a ki a most már határozottan groteszk kabinetbe beleillenék. Ol­vasóink már eltalálták, hogy Móricz Pált értjük. A Tiszapárti fináncpolitika a legvalódibb megtestesülése teljesen illetékes volna a Tisza­­kormány pénzügyeit dűlőre vinni. Anno balkö­zép akárhányszor kimutatta, hogy a dohány monopólium megszüntetésével miliókkal lehetne a bevételeket fokozni. Kár azt a mécset a véka alá rejteni. Miért kalandoznak a távolban, mikor a segítség kéznél van. Miért keresnek lámpával messiáso­kat, mikor önkényt kínálkozik pénzügyeink messiása — Móricz Pál. _____________ nevetséges színben tűnik föl, mit tenni nem volt szabad. Arany mind e csomót mély lélektani mó­don oldja meg, a legtermészetesebb után. Az első rész „enfant terrible“-je oly képet alkotott lelkünkben, hogy egy cseppet sem ü­ződünk meg rajta, midőn itt Lajos király, ki az első ének­ben megismert Rozgonyi Piroskát Toldinak szánta, s­őt a lányért bajvívásra ösztönzi, ily választ nyer a hadhoz szokott kemény baj­noktól : „Eh, mit nekem asszony és kölönc egy falka? Hogy utánam fnjjön, mint az ajtó sarka, Mindig, valahányszor az ajtót behúzom ? Mindig valahányszor a lábam kihúzom? . . . Eh, megleszek így is, ha ma itt, holnap ott. Kedvesebb nekem a nőtelen állapot.“ Ez valóban a mi Toldink, kinek „szivét nem bánta még nyila szerelemnek.“ De azért büszke s a lányért vívott tornán részt vesz, mert az neki életeleme. Csakhogy a más ember ruhájában, színeivel, címerével. Lever minden bajnokot, s a lány azé lesz, kinek ru­hájában vívott. Büszkébb ő, semhogy felfe­dezze magát, pedig a vívás közben oda nézett a lányra, látta mily gyönyörű, mint szereti őt és­­ megmozdult az ő körülpáncélozott szíve is. Természetellenes-e ez ? Nem. Aki édes­anyját oly nagyon szerethette, nagyon tudhat szeretni, nagyon szerelmes tudhat lenni. Miklós megnyerte a leányt másnak, akkor, midőn ő maga halálosan szerelmes lett belé. Ez tragikai bünhödés. De meg van a tragikai bűn is, mit Miklós követ el, midőn a gyönyörű szü­­zet egy mindenkitől gúnyolt, suta lovag szá­­ i A PESTI HÍRLAP TÁ­RC­A JA. 11­­ ........ 1 " ---------- ------------ -............. .......— - 1 » „Toldi szerelme.“ ARANY JÁNOS KÖLTŐI ELBESZÉLÉSE. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Miért oly rég csengtünk, megjött e várt kötet. Nagy költőnk mit annyi dicsőséggel kez­dett meg s oly bámulatraméltóan folytatott, most befejezte. Régi tartozását rótta le, melyért any­­nyiszor emelkedett gyöngéd szemrehányás, óhaj­tásba rejtett panasz. A nagy mű befejezve, köl­tőnk méltán mondhatja el: „Egyéb dolgairól hü Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak, Könyvbe’ sem olvastam, nem is tudakoztam Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.“ E középrész megírásával az egész Toldi trilógia teljes fenségében áll előttünk. Ha a költő ezzel tartozott nekünk, mi ezért viszont nagy köszönettel, hálával tartozunk a­­nagyfalusi és szalontai Toldinak.“ Az ily középső részek megírása jár a leg­nagyobb nehézségekkel. Arany az első részben az ifjú Toldit vezette elénk, a harmadikban az aggastyánt. E résznek kell áthidalni az első és harmadik közt levő űrt, úgy festeni e részben, hogy ne csak az elsőhöz legyen hű, ne csak ifjú­kori jellemvonásai legyenek mind feltalálhatók benne, de már az aggastyán jellemének is előre vesse árnyát, féllábbal ezen, féllábbal azon kor­ban, mint a rhodusi kolossz, mely két világré­szen áll, azonkívül még híven a hagyományhoz, következetesen a két meglevő rész magas szép­ségeihez, — ez óriási, Aranyhoz méltó fel­­­­adat volt. Nem volt csekélység maga az általános­­ hangulat, a nyelvezet jellemének megteremtése sem. Az első rész szilaj Toldijának nyelvezete ragyogó,a napsugáros, költői képekben gaz­dag, szenvedélyes, csapongó, — a harma­diké elégikus, búskomoly, az egészen őszi han­gulat uralkodik, még humora is fájó ; szívünk legbennső húrjaiba ragad. Milyennek kell lennie annak, mely a két ellentétet összekötheti ? A népmonda, és illetőleg Ilosvai Toldija a lehető legcsekélyebb útbaigazítást adja e közép­rész megalkotásához. A prágai kaland, a sírrab­­lás oly csekélységek, hogy azokra támaszkodni nem lehetett, összesen a tényt lehetett kivennie költőnknek, hogy ahhoz egy mesét alkothasson, akkor is kénytelen lévén az Ilosvai által egész ellenszenvesen festett hőst saját invenciója által oly vonásokból alkotni össze, mely Ilosvaiéval teljesen ellenkezik. E nehézségeket — kimondhatjuk előre — Arany mesterileg oldotta meg. Saját maga által alkotott akadályai is voltak, ezeket is nehéz volt legyőzni. Ilyen, mit a Toldi első részében mond, mely szerint: „Nem is jön asszonynyal tartós barátsága Azután sem lépett soha házasságra“. Toldi estéjében sincs semmi emlékezés téve szerelemről, kivéve azon gúnydalt, mit az apródok énekelnek a hamis özvegygyel való kalandjáról. S e gúnydal alapját szerelem tár­gyául fölvenni nem lehetett, mert ezáltal a hős J&ui vwfcmufilá S oldalit tar­alna»«

Next

/
Thumbnails
Contents