Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)
1879-12-01 / 331. szám
331. s&äm, Budapest, 1879. Hétfő, december 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. it a vidéken 5 „ Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz.s hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. NAPTÁR. Hétfő katholikus: Eligiusz protestáns : Long. „ görögorosz : Abdias POLITIKAI NAPILAP. L Á T M I V A L 6 K. Nemzed múzeum. [Múzeum-körut.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár ; szerdán és szombaton a Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. képtár : vasárnapokon d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénteken 9-1-ig. Országos képzőművészeti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] — Magyar tudományos akadémia. [Perenc - József-tér saját ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-ut, a képzőművészeti társulat háza.] — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig megtekinthető. - Közvágóhíd a soroksári-ut végén a vám mellett. — "Városház a régi a városház-téren, az ut a Lipót- Utcában .24. sz. a. Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkerti a városligetben. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel* A mai szám tartalma: A pénzügyi messiás. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Színházi csevegés. — Párisi levelek. — Éremkiosztási ünnepély. — Az uj spanyol királyné lakosztálya. — Bolond apróságok. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Közg. hírek. — Szinh. és mulats.: Színi. — Vízállás — Tárca . „Toldi szerelme.“ — Regény. Az internacionale titkai. (Folyt.) — Hirdetések. A pénzügyi messiás. Nem zörög a kárászt hiába. A miniszterválsági hírek nemcsak erősen tartják magukat, hanem mindennap tágasabb körökre kiterjednek. Eddig csak Szapáry Gyula gróf lemondásáról és Péchy Tamás ur gyöngéd kiszorittatásáról beszéltek, de most már erősen pengetik a belügyminiszteri szék betöltését is, sőt még azzal is fenyegetőznek, hogy Kemény Gábor báró Narcis-mosolyában nem fogunk sokáig gyönyörködni és nagy szakismeretről tanúskodó beszédeivel minél rövidebb ideig fogjuk mulattathatni olvasóinkat. Elérkezett tehát ismét azon kellemes időpont, mikor minden képviselő legalább egy-egy miniszternévsort hordoz a zsebében, mikor az örökös aspiránsok és örökös miniszterjelöltek gyanús szemekkel néznek egymásra, és mikor Prieczky Tádé melegebben szorít kezet a fiatalabb képviselőkkel és középen félbeszakítja huszonötször elmondott érceit, ha Tisza Kálmánt a folyosó végén megjelenni látja. Ma még a hírek zavarosak, homályosak, ,csak annyit tud mindenki, hogy van valami készülőben. Beszélnek kormány- sőt pártkrízisről is. Meglehet, hogy létezik mindkettő. Tisza Kálmán kormánya valóban oly igényekkel lépett pártja elé, melyeket még a mameluksereg is megsokalt. Míg az ország alkotmányos jogainak feladásáról volt szó, vagy míg az unokákat és dédunokákat terhelték meg adósságokkal, addig a kormányelnök biztosan számíthatott a majoritásra, mely ezt azért nem találta soknak, hogy a saját és Tisza Kálmán hatalmát fenntartsa, de mihelyt a dolog kezdett a tisztelt honatyák zsebe körül járni, mindjárt azt találták, hogy igaza van a németnek, mikor azt mondja, hogy pénzdolgokban megszűnik a kedélyesség, mert az nem tréfa. Az erdélyi részek képviselőit mondják különösen ingerülteknek. Azt hírlik róluk, hogy konferenciáznak és elhatározták, hogy a kereseti adó felemeléséről, a kőolaj és ásványolaj magas megadóztatásáról s a hadmentességi adó behozataláról szóló törvényjavaslatokat megszavazni nem fogják, Tisza Kálmán ismeri az erdélyieket. Tudja, hogy nehéz velük elbánni, ha megbicsakolják magukat. Ha az említett törvényjavaslatok a házban buknak meg, akkor a kormány is megbukott menthetlenül, ha pedig visszavonja és más fedezetet nem talál az ily módon számításba vett bevételi többlet helyett, akkor már az előirányzandó deficit is sokkal nagyobb lesz annál, melyet a kormány expozéja kimutatott. Hát még a valóságos deficit! A minisztérium eparációja kapkodás, melynek ily körülmények közt nem lesz sok foganatja. Ha sikerülne is Péchy Manó grófra rátukmálni a belügyi tárcát, ez által a párton kívüli csoportból egy szavazatot se nyerne a kormány. Tökéletesen sületlen kombinációnak tartjuk azt, mely Apponyi Albert grófnak szánta a kereskedelmi tárcát. Tisza Kálmán sokkal okosabb ember, hogysem tudva elmenne épen Apponyi grófhoz a kosárért. A pénzügyminiszteri szék betöltése is sok fejtörést okoz. Emlegetik Falkot, Kantzot és Lukács Antalt, a magyar földhitelintézet igazgatóját. Ugy látszik Lukács Antal úr, ki egy tetőtöl-talpig derék, sokoldalú műveltségű és gyakorlati szakember, azon helyzetbe jutott, hogy át kell vennie a boldogult Weninger szerepét, kinek nevét szintén minden alkalommal előre tolták, mikor a pénzügyminiszteri tárca elajándékozásáról volt szó. Lukács Antal úr bizonyára áldozatkész hazafi, de aligha volna kedve azon meddő önfeláldozáshoz, hogy Szapáry gróf örökségét átvegye, és a Széll Kálmán lemondása óta űzött gazdálkodás után Magyarország pénzügyeinek rendezésébe vágja a fejszéjét.Mi erősen hisszük,hogy a Tisza kormány napjai meg vannak számlálva, s ha már Szápáry gróf nem hajlandó megenni azt a mit betálalt s igy múltkori cikkünk óhajtása : „Maradjon Szápáry“ nem fog beteljesülni, csak egy embert tudnánk megnevezni a ki a most már határozottan groteszk kabinetbe beleillenék. Olvasóink már eltalálták, hogy Móricz Pált értjük. A Tiszapárti fináncpolitika a legvalódibb megtestesülése teljesen illetékes volna a Tiszakormány pénzügyeit dűlőre vinni. Anno balközép akárhányszor kimutatta, hogy a dohány monopólium megszüntetésével miliókkal lehetne a bevételeket fokozni. Kár azt a mécset a véka alá rejteni. Miért kalandoznak a távolban, mikor a segítség kéznél van. Miért keresnek lámpával messiásokat, mikor önkényt kínálkozik pénzügyeink messiása — Móricz Pál. _____________ nevetséges színben tűnik föl, mit tenni nem volt szabad. Arany mind e csomót mély lélektani módon oldja meg, a legtermészetesebb után. Az első rész „enfant terrible“-je oly képet alkotott lelkünkben, hogy egy cseppet sem üződünk meg rajta, midőn itt Lajos király, ki az első énekben megismert Rozgonyi Piroskát Toldinak szánta, sőt a lányért bajvívásra ösztönzi, ily választ nyer a hadhoz szokott kemény bajnoktól : „Eh, mit nekem asszony és kölönc egy falka? Hogy utánam fnjjön, mint az ajtó sarka, Mindig, valahányszor az ajtót behúzom ? Mindig valahányszor a lábam kihúzom? . . . Eh, megleszek így is, ha ma itt, holnap ott. Kedvesebb nekem a nőtelen állapot.“ Ez valóban a mi Toldink, kinek „szivét nem bánta még nyila szerelemnek.“ De azért büszke s a lányért vívott tornán részt vesz, mert az neki életeleme. Csakhogy a más ember ruhájában, színeivel, címerével. Lever minden bajnokot, s a lány azé lesz, kinek ruhájában vívott. Büszkébb ő, semhogy felfedezze magát, pedig a vívás közben oda nézett a lányra, látta mily gyönyörű, mint szereti őt és megmozdult az ő körülpáncélozott szíve is. Természetellenes-e ez ? Nem. Aki édesanyját oly nagyon szerethette, nagyon tudhat szeretni, nagyon szerelmes tudhat lenni. Miklós megnyerte a leányt másnak, akkor, midőn ő maga halálosan szerelmes lett belé. Ez tragikai bünhödés. De meg van a tragikai bűn is, mit Miklós követ el, midőn a gyönyörű szüzet egy mindenkitől gúnyolt, suta lovag szá i A PESTI HÍRLAP TÁRCA JA. 11 ........ 1 " ---------- ------------ -............. .......— - 1 » „Toldi szerelme.“ ARANY JÁNOS KÖLTŐI ELBESZÉLÉSE. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Miért oly rég csengtünk, megjött e várt kötet. Nagy költőnk mit annyi dicsőséggel kezdett meg s oly bámulatraméltóan folytatott, most befejezte. Régi tartozását rótta le, melyért anynyiszor emelkedett gyöngéd szemrehányás, óhajtásba rejtett panasz. A nagy mű befejezve, költőnk méltán mondhatja el: „Egyéb dolgairól hü Toldi Miklósnak Nem érzem magamat énekkel adósnak, Könyvbe’ sem olvastam, nem is tudakoztam Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.“ E középrész megírásával az egész Toldi trilógia teljes fenségében áll előttünk. Ha a költő ezzel tartozott nekünk, mi ezért viszont nagy köszönettel, hálával tartozunk anagyfalusi és szalontai Toldinak.“ Az ily középső részek megírása jár a legnagyobb nehézségekkel. Arany az első részben az ifjú Toldit vezette elénk, a harmadikban az aggastyánt. E résznek kell áthidalni az első és harmadik közt levő űrt, úgy festeni e részben, hogy ne csak az elsőhöz legyen hű, ne csak ifjúkori jellemvonásai legyenek mind feltalálhatók benne, de már az aggastyán jellemének is előre vesse árnyát, féllábbal ezen, féllábbal azon korban, mint a rhodusi kolossz, mely két világrészen áll, azonkívül még híven a hagyományhoz, következetesen a két meglevő rész magas szépségeihez, — ez óriási, Aranyhoz méltó feladat volt. Nem volt csekélység maga az általános hangulat, a nyelvezet jellemének megteremtése sem. Az első rész szilaj Toldijának nyelvezete ragyogó,a napsugáros, költői képekben gazdag, szenvedélyes, csapongó, — a harmadiké elégikus, búskomoly, az egészen őszi hangulat uralkodik, még humora is fájó ; szívünk legbennső húrjaiba ragad. Milyennek kell lennie annak, mely a két ellentétet összekötheti ? A népmonda, és illetőleg Ilosvai Toldija a lehető legcsekélyebb útbaigazítást adja e középrész megalkotásához. A prágai kaland, a sírrablás oly csekélységek, hogy azokra támaszkodni nem lehetett, összesen a tényt lehetett kivennie költőnknek, hogy ahhoz egy mesét alkothasson, akkor is kénytelen lévén az Ilosvai által egész ellenszenvesen festett hőst saját invenciója által oly vonásokból alkotni össze, mely Ilosvaiéval teljesen ellenkezik. E nehézségeket — kimondhatjuk előre — Arany mesterileg oldotta meg. Saját maga által alkotott akadályai is voltak, ezeket is nehéz volt legyőzni. Ilyen, mit a Toldi első részében mond, mely szerint: „Nem is jön asszonynyal tartós barátsága Azután sem lépett soha házasságra“. Toldi estéjében sincs semmi emlékezés téve szerelemről, kivéve azon gúnydalt, mit az apródok énekelnek a hamis özvegygyel való kalandjáról. S e gúnydal alapját szerelem tárgyául fölvenni nem lehetett, mert ezáltal a hős J&ui vwfcmufilá S oldalit taralna»«