Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)
1879-12-03 / 333. szám
Budapest, nádor utca 7. sz.s kova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP.^gg^ Budapest, 1879. 333. szám Szerda, december 3. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. „ „ vidéken 5 „ Kiadó hivatal: NAPTÁR. Szex da katholikus : X Ferenc „ protestáns: Caspian „ görögorosz: Mária Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Szerkesztési iroda: Budapeden, nádor utca 7. I. em , 5. ajtó. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. [Múzeum-körút.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár ; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon i. e. 10 —1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénteken 9-1-ig. — Országos képzőművészeti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] — Magyar tudományos akadémia. [Ferenc - József - tér saját ház.] — Iparmment. [Bugár-út, a képzőművészeti társulat háza.] - Királyvár és Várkert Budán, az udvar távlétében mindig megtekinthető. - Közvágóhíd a soroksári-ut végén a vám mellett. — Városház a régi a városház-téren, az uj a Lipótutcában 24. sz. a. - Városi vígadó [redoute] az aldunasoron. - Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: Tisza Kálmán a városházán. — A miniszter és tanácsosai. — Politikai hírek. — A védtörvény a Reichsruth előtt. — A tsztelt házból. — Politikai szemle. — A budapesti Dunarész szabályozása. — Főv. ügyek. — Egyl. és int. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Szinh. csevegés. — XII. Alfonzó népe. — A villanyos lámpa föltalálva. — Táviratok. — Gyermekeink érdekében — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. cikk : A színfalak mögül. — Közg. hírek. — Szinh. és utulats.: Színi. — Vízállás — Tárca : Villanyvilágítás mellett. A budap. érti. — A mellékleten: Regény: Az internacionale titkai. — Hirdetések. Tisza Kálmán a városházán Sok minden megtörténhet a nap alatt, miről azelőtt fogalmunk se volt. A fizikai világot természeti törvények szabályozzák, s ha ismerjük a törvényt, mely parancsol, ismerjük a világot is, mely engedelmeskedik. Az embernek szabad akarata van, ez irányozza benne az erkölcsi és a fizikai lényt. De a szabad akaratnak határai vannak , ezeket a lélekismeret elvei, az individuális meggyőződés belső ereje állapítja meg. Kinek elveit ismerjük, annak életét is ismerjük. Kinek elvei nincsenek, annak élete bizonytalan. Az elvhű emberről tudjuk, hogy mire nem képes. Az elvtelen emberről tudjuk, hogy mindenre képes. Ilyen emberek a magánéletben gyanúsak , a közéletben pedig, kivált ha hatalomra jutnak, veszélyesek. Ilyen embernek ismerjük Tisza Kálmánt és politikai iskoláját. Ez iskola mindenre képes, élén Tisza Kálmánnal. Azért míg a közélet napja rájuk világít a hatalmon, sok minden megtörténhet a nap alatt, miről azelőtt fogalmunk se volt. Ki hitte volna a fúzió után, mikor a Tisza iskolája kormányozni kezdte az országot, mikor a gőgös oligarcha csontos kezeibe vette a belül ügyek gyeplőit s ostort pattogtatott nagy hetykén a municipiumok felett, hogy négy év múlva akadni fog már egy municipium a sok közül, mely kiüti az ostort a „kocsis“ markából s a gyeplőszárat a szakadásig megfeszitni fogja, a „kocsis“ pedig szép szelíden leszáll majd a „bakról“, odajárul a municipiumhoz és megcirógatja. Ki hitte volna az 1875 iki hírhedt durvaságú leirat idejében, mely Budapest fővárosát a hatósági önkormányzat egykori Messiásának e „színváltozásakor“ méltán megdöbbenté, hogy jönni fog egy nap, mikor az „ostoros“ miniszter, a geszti oligarcha megjuhászodik s a „kegyelmes ur“ majdan „alázatos szolga“ lészen. Denique úgy lett, úgy van. „Ostoros“ Tisza Kálmán alatt tudatlan emberek elszabályozták a Dunát, a fővárost árvízveszély fenyegeti, a polgárság félti vagyonát, jogosan fölháborodik a tudatlanok ellen, kiknek a gőgös miniszter tért és alkalmat adott kiszámítatlan kár a hibák elkövetésére. A hibákért Tisza Kálmán a felelős s mert a károsult fővárosnak nincs jogában a minisztert felelősségre vonni, csupán az a joga van meg, hogy tőle a hibák kegyes beismerését s jóvá tételét alássan kérje, azért a polgárok elhatározták, hogy az alázatos kérvény tüntetéssel fog átnyujtatni. S a tüntetéstől megijedt Tisza Kálmán. Nem a négyszáz küldöttségi tagtól fél, de a helyzet satyrájától, hogy a 400 ember felmegy az ő hivatalos palotájába „alázatosan követelni.“ ő pedig kénytelen lesz a 400-zal szemben „kegyesen szót fogadni.“ E nevetséges helyzetre rész színpad a miniszterelnöki palota. Tisza Kálmán tudja, hogy a nevetséges öl. Azért törte fejét rajta, mikép lehetne a kihallgatási scénát hatásossá tenni. S elhatárza, hogy az audienciát a városházán adja, segélyzi a gondos hazafit, ki maga siet az aggódó „burgerokat“ megnyugtatni, feledve rangját, méltóságát; s kész a hatás. Ezzel pedig megakadályozza a nevetséget s a demonstrációt; s kész a haszon. így tud Tisza Kálmán hasznot zsákmányolni mindenből, a mi hat ,ók, Tisza Kálmán nagy komédiás. De mi figyelmeztetjük Budapest közgyűlését, hogy ha formailag változik is a helyzet az által, hogy a miniszter a gazdával a furcsa audiencián szerepet cserél, az ügy lényege nem változott, ők a városházán is megnyugtatást fognak Tisza Kálmántól „alósan követelni“ s ha ezt a miniszter nekik megadja, nincs ok a perlekedésre kormány és főváros közt. De ha a válasz nem lesz megnyugtató, ezt adják Tisza Kálmánnak tudtára ünnepélyesen akár a miniszterelnöki palotában, akár a városházán. Az ország szeme a fővárosra néz s a közgyűlés tapintatától, érettségétől függ, vájjon sikerül-e Tisza Kálmánnak a tervezett — komédia ! A'KS'l'l HIRLAP TAUCAJA. Villanyvilágítás mellett. — (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) — Éjfélt kongatnak a főváros órái. Mindenütt, amerre megyünk, mély csend fogad; legfeljebb néhány haza botorkáló részeg ember kurjantásai zavarják imitt-amott az éjjeli őrök és a konstablerek nyugalmát. A vámház felé közeledve azonban ismeretlen zaj, nyüzsgés, élénkség moraja fogadnak. Csakhamar fakó fény ötlik szemünkbe; semmi kétség: a holdon kívül csak a villanyvilágításnak vannak ily kísérteties sugarai. A Duna habjai csodálkozó susogással futnak tova, meglepvék a Budapesten oly szokatlan jelenet által! A Gellért-hegy háborította színijei regényes körvonalaik és helylyel- közzel sötéten maradt tömegeik között kíváncsian csillognak át a túlpartra, honnan nehéz ütések, gőzgépzakatolás és a mérnökök vezényszavai hallatszanak át. A hegyek gnomjai egymást lökve tolongnak az éles szikla csúcsokon, s titokzatosan tanakodnak egymás között. Mi történt veled Budapest hogy ily szorgalomra adtad magadat? Máskor s másutt nappal is csak vontatottan foly a munka, itt pedig éjjen át megkettőződik a kitartás és fennakadás nélkül, jó létre a vízépítészet oadaljeleinek egyike, a budapesti rakpart legalsó része. A hétéves háború szerencsésen be van fejezve, a közraktárak felépítésének sürgőssége kimondatott, s a munka hét hosszú év küzdelmei után megkezdetett , „Schwarz and Meiggs“ vállalkozó cég és a főváros szerződésre léptek, a közraktárakhoz szükséges, 753 méter hosszú rakpart kiépítése iránt, és ezzel megtörtént az első lépés a tintás hadjárat gyümölcseinek biztosítására. Hét év! Mennyi idő! különösen ha hiában pazaroltatok el azon korban melynek jelszava: „Time is money.“ De most legalább a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeznek, nem helyre pótolni az idő veszteségét, mert hol az emberifjhatalom, amely visszavarázsolhatná a végtelen semmiben örökre eltűnt napokat, de legalább minél előbb befejezni az előttünk álló nagy munkát. Mindjárt a vámház alatt, az összekötő vasút hosszában óriási, kerített munkatér ötlik szemünkbe a halvány világítás mellett. A kapuban önkénytelenül is megállunk, oly különös a látvány, mely előttünk feltárul. Akarva, nem akarva Flammarion, a szellemes francia csillagász rajza jut eszünkbe, mely a föld azon korszakát ecseteli élénk színekkel, midőn a nap kétségbeejtőleg veszítvén melegítő és világitó képességét, már csak a holdéhoz hasonló fényt áraszt bolygónkra, melynek lakói a még rendelkezésekre maradt mechanikai eszközök segélyével, remény nélkül folytatják a borzasztó élet halál harcát. Hol egyenként, hol csoportosan surrannak el előttünk a hallgató emberek árnyai; távolból, egyszerűen tagolt, mélabús, ének-féle zaj hallatszik felénk, míg előttünk a fáradhatlanul dolgozó gőzgép gomolygó füstfellegei takarják el az ég ragyogó csillagait. Lenn a víz felett, mintegy a jégben repülve, hosszú gerendaépület halad idestova, jobbra-balra. Miféle kísérteties munka foly itt? Egyszerre éles vezénysíp fütyül végig az éji csenden, majd tisztán hallom a parancsot: Baggern einstellen ! Felébredtem álmodozásomból. Hiszen nincs itt semmi regényesség! Csak a mérnöki működés egy érdekes felvonása. Menjünk előre! két magas árbocokra helyezett villanylámpa szolgáltatja a szükséges világosságot, melynek fakósága semmi kívánni valót sem hagy hátra. Az építési téren a munkásbódék, mérnöki irodák és kantinok körül nagy gerenda és szénhalmazok sorakoznak, mint a gőzgéppel folytatott vizimunkálatok elmaradhatlan kellékei. A gerendák mind 4—5 m hosszú, gömbölyű, kettéhasított, vagy négyszögletesre ácsolt, alul kivétel nélkül megfaragott és megvasalt cölöpök. A laikus hirtelenében aligha találná ki ezek hivatását. Menjünk tehát a partra, honnan az előbb ének számban vett monoton a»i KzamunK ÍO »uímk uriaiuitu. A miniszter és tanácsosai. A miniszter beszélt. Beszélt szélesen, hoszszasan. És beismerte, habár csak közvetve is, hogy igaza volt azoknak, kik hibáztatták a budapesti Danarész szabályozását s féltették következményeitől a fővárost. Tudjuk nagyon jól, hogy a miniszter úr elmondja mindazt, amit ha vízépítészeti tanácsosai elébe tesznek; tudjuk nagyon jól, hogy amit ő excrája tegnap előadott a képviselőház ülésén, az tulajdonképen nem az ő véleménye, azok nem az ő nézetei, mert hiszen aziránt régen tisztában vagyunk hogy nem szokta magát saját nézetek alkotásával fárasztani; tudjuk nagyon jól, hogy ő excrája már egy feladott ember, ki féllábával a kabineten kívül áll. Épen ezért nem tulajdonítanánk nagy fontosságot beszédének, nem tartanók szükségesnek, hogy komoly kritika alá vessük azokat, miket ő excrája mondott, ha nem tudjuk, hogy mindez azok mentegetőzése, azoknak előre is kimond.