Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-01 / 32. szám

I­SO. február 1. kell jegyeznünk, hogy Dumas péret tették leg­büszkébbé és legboldogabbá fiának dicsősége és sikerei. 1851-től 1858-ig, hét teljes éven át, kitar­tóan és hősiesen dolgozott fiatal emberünk. — Mint Jákobnak, úgy neki is volt egy márkája, kihez hét évig hű maradt. Türelmének és sze­relmének jutalmául meg is kapta őt. Ez volt dicsősége. A Dicsőség és Dumas különben igen jó egyetértésben éltek. A fiatal író nem egy mo­solyt és csókot kapott ez Istennőtől. A „Prin­­cesse Georges“ után ölelése valószínűleg még gyengédebbé vált. — A Dicsőség nő. Szereti a drága és becses tárgyakat. A „Princesse Georges“ pedig oly tömött, és úgy ragyog, mint a gyé­mánt. Az „Idegen nő“-vel Dumas a „Comédie Frangaise“ deszkáira lépett, ahol valódi hiányt pótolt. A siker óriási volt, miből a Theatre frangais kitűnő művészeit nem csekély rész il­leti meg. Dumas fils soha sem jelenetezi külön da­rabjait. Addig gondolkozik tárgya felett, míg az összes alakok és jelenetek ki nem jegesednek szellemi szemei előtt. Akkor azután leül, előve­szi híres kék papirosát: 25 lapot az első felvo­nások, húszat az utolsó számára, és hv na­pokon át, szünet nélkül, míg csak darabja egészen készen nincsen; vagy pedig amíg va­lami különös eset nem gátolja a munka folyta­tását, Így akadt meg a „Demi-Monde“ harmadik és negyedik felvonása között három hónapra, és az „Idegen nő“ harmadik felvonása előtt három hétre. Mindig egy csapással eléri célját. A Da­­niseffeket három nap alatt írta meg. Ebből szár­mazott jövedelmét felosztva, egy-egy napra épen 50,000 fre esik. Anélkül, hogy észrevennék, folytonosan dolgozik, mert mindenki, aki el­megy előtte, a szemei előtt lefolyó legcsekélyebb esemény is tanulmány tárgyát képezi szá­mára. Azt hiszem, hogy ő is akar írni egy oly darabot, mint Corneille „Polyeuc­e“-je és Mo­­liére „Misantrope“-ja, szóval egy olyan darabot, melyről előre tudja, hogy nem fogják meg­érteni. „Jegyezzék meg önök, ezt mondta egyszer e jeles ember, hogy a közönség egy bizonyos színvonalon felül már nem ért meg bennünket. Ilyenkor az utókor, vagy legfeljebb szűk válo­gatott kör számára dolgozunk. Athalie, Poly­­euc­e és Misantrope oly műdarabok, melyeket a köznapi csodálkozás nem tud elérni.“ Én oly jó véleménynyel vagyok korunk értelmisége felől, hogy azt hiszem, miszerint Dumas mesterművét is épen úgy csodálni és tapsolni fogja mindenki mint eddigi darabjait. Eddig a művészről beszéltem. Talán he­lyén lesz, ha a magán­emberről is mondok néhány szót. Kitűnő felesége van, aki oly gyengédséggel és figyelemmel veszi körül, amit csak Dumas finom lelkülete képes kellőleg mél­tányolni. Dumasnak két leánya van. Az idősebb a párisi szépségkirálynők legkedvesbjei közé fog tartozni. Jeannine, a fiatalabb talán második Sand George lesz idővel, a­mit azonban nem kívánok neki. Dumas most is épen oly szellemesen és szikrázó élcekkel fűszerezve társalog, mint fiatal­ságában ; legjobban érzi magát odahaza. — Ennek dacára az idén már elkezdte társaságba vinni egyik leányát, Colette kisasszonyt. Az apai szeretet által hozott nagy áldozat ez. Dumas fils kitűnő és mindig megbízható barát,­­ és számos szerencsétlennek önzetlen jótevője. Nem gyengéd, de nagyon jó. Teljesen kifejlődött érzéke van a valódi szerencsétlensé­gek iránt. Ha valaki bizalommal hozzá­fordul, úgy mindig készen találja őt jó ta­­nács­adására, vagy valamely szolgálat té­telére. Az életrajzok legfingásabb fejezetéről, az asszonyokról alig szabad szólanom. Dumas igazi és őszinte barátjuk. Azt akarja, hogy a saját és a mi boldogságunk érdekében oko­sak legyenek. — Szellemességükkel nem so­kat törődik. Szereti őket, ha szépek, erénye­sek és jók. — Ezen tekintetekben felettünk állanak. Képzelhetünk e valami nagyszerűbbet, mintha tökéletes t­estben, tökéletes lélek lakik. PESTI HÍRLAP. FŐVÁROSI ÜGYEK. A KÖZTISZTASÁG REFORMJA végett megkezdődtek a tanácskozások a fővárosnál. A tűzoltóság által már hosszabb idő előtt terv dolgoztatott ki arra nézve, hogy számos panaszra okot szolgáltató köztisztasági szolgálat más mederbe tere tessék s Buda­pest köztisztaság tekintetében a nyugoti nagy városok­kal egy fokra emelkedjék. A terv a centralisatio elvén alapszik. Épüljön úgy a budai mint a pesti oldalon egy-egy kaszárnya, a­hol elhelyezve lennének az utca­­tisztítók, összes gépeikkel, minthogy a tisztogatás gépek­kel történik. Az utcatisztítók csoportba oszolva, tűz­oltósági felügyelő alatt végzik a söprést naponta reggel 3—9 óra közt , de ügyelnek napközben is, a nappali szemetelést eltávolítják. Az utcaseprők a kaszárnyában laknak, ott étkeznek, egyenruhát viselnek, szóval egész katonai szervezetük lesz. Ezek az emberek említett dolgaik mellett ügyelnek arra is, hogy az utcajavítás hol szükséges, hogy hamarjában helyre üttethe­ték minden kis mutatkozó romlás ; a kaszárnyái­­m mindjárt kéznél lesz egy-két követő legény is. Rendkívüli esetek­ben pedig az utcaseprők mint munkások nagy tömeg­ben foglalkoztathatók, pl. árvízveszély közt. Ily szerve­zés mellett a köztisztaság rendszeresen kezeltetik, s Budapest párisi, londoni, berlini s legújabban bécsi mintára lesz köztisztasági intézményeire nézve bőven­ . A nemzet néptanítóihoz méltó feladat, a haza nagy fiának megdicsőitése s kétség kivül Eötvösnek szebb emléket nem állíthatna senki, mint az ország nép­tanítói, ha az Eötvös-alap intézményét csakugyan orszá­gossá tudják fejleszteni. Hogy mily erélyesen működött eddigelé a nép­tanítók ezen szép értekezletének központi bizottsága, az alább kimutatott adatokból eléggé kitűnik, hogy azon­ban minél előbb célt érhes­en, kívánatos volna, ha minden egyes tanfelügyelő, minden egyes iskolai főhatóság lelkesen fölkarolná az ügyet. Hogy mennyit tehetnének a kir. tanfelügyelők ezen, tervezete szerint életrevaló egyesület megvalósítása ügyében, kitűnik ab­ból, hogy Pest megyében mily tevékenységet fejtettek ki a néptanítók, buzgó tanf­­ügyelősöknek, Tóth József urnak biztató felhívására. Százanként léptek az évdíjas tagok közé. Hazánk egyik legszebb társadalmi intézetévé vál­hatnék az Eötvös-alap intézménye, ha a 20 ezer népta­nító mindegyike hozzájárulna két kvnyi tagdijával s szépen szaporíthatná a nemzet azon nyugodt tőkéit, melyek iparunkat támogatják. Angolországnak, Német­honnak milliókra menő ily tőkéi vannak, melyek filléres gyűjteményekből folytak be. Nálunk is üdvös hatása lesz idővel a tanítók által megindított ezen filléres gyűjtésekkel foglalkozó mozgalmaknak még a nemzeti vagyonosodásra is. — Ugyanazért a kegyeletes ünnepet tartó tevékeny bizott­ságnak munkálkodásához kitartást kívánunk : legyen jutalmuk a siker. A mai nap emlékére szolgál a következő Pályázat. Az „Eötvös-alap“ központi gyűjtő-bizottsága, alapszabályainak értelmében az 1880 ik évi jan. közepéig begyült adományok és rendes évdijaik összegének felé­ből 1 kétszáz forintos és 7 egyszáz forintos ösztöndijt, továbbá 1 egyszáz forintos és 2 ötven forintos segélyt alkotott, s ezennel felhívja az illetékeseket, hogy ezen ösztöndíjak és segélyösszegek elnyerése céljából a bi­zottsághoz intézendő folyamodványaikat alulírott elnök­höz (Budapest, VI. ker. gyár­ utca 5. sz.) i. é. május el­sejéig küldjék be. 1. Az egy 200 fitos valamint az első 100 fitos ösztöndíjra pályázhatnak a budapesti és kolozsvári egyetemeken tanuló azon ifjak, kiknek szülei magyar­­országi nép- vagy polgári iskolában, képezdében vagy kisdedóvó intézetben mint tanítók vagy tanárok működ­nek vagy működtek s az „Eötvös-alap“ intézménynek rendes tagjai 2. A­z egyszáz forintos ösztöndíjakra a gymná­­z­iumok és reáltanodák felsőbb osztályaiban, tanítóképez­­dékben vagy akadémiákon tanuló oly növendékek pá­lyázhatnak, kiknek szülei az 1. pontban felsorolt intéze­tekben működtek vagy működnek s az Eötvös-alaphoz rendesen hozzájárultak. 3. Az egy 100 frtos és a két ötven frtos se­gélyért folyamodhatnak szegénysorsú, keresetre képtelen tanítók vagy tanítók özvegyei, esetleg árvái avagy nyo­morék utódai. Az ösztöndíjért folyamodók mellékelni tar­toznak : a) tanulmányaikról, magok viseletéről s előmene­teleikről szóló és az illetékes intézet által kiállított bizonyítványaikat s azon tanítói egyesület ajánló levelét, melyhez szüleik tartoznak vagy tartoztak; b) arról szóló okmányt, hogy szüleik az Eötvös­­alaphoz egy forintnyi évdijjal rendesen hozzájárultak az alap keletkezésétől kezdve.­­Ezen okmányért az ille­tők vagy a vidéki gyűjtő­bizottságokhoz, vagy a köz­ponti gyűjtő bizottság alulírott titkárához (Budapest, Deák­ tér, 4.) fordulhatnak. A segélyért folyamodók szegénységi bizonyít­­ványnyal és az illetékes tanítói egyesület vagy iskolai hatóság ajánlatával tartoznak folyamodványaikat föl­szerelni s azt is igazolni, hogy maguk vagy övéik az Eötvös-alaphoz az 1 forintnyi évdijjal rendesen hoz­zájárultak. Az alapszabályok értelmében az ösztöndíjak és segélyek a különben jogosultaknak nemzetiség és fele­kezeti különbség né­lü­l fognak odaitéltetni i. é. május 16-dikán. A folyamodók közül azok, kiknek szülei az Eötvös-alaphoz kezdettől fogva 1876. jan. 1. óta befi­zették évntjaikat, hasonló minősitvény m­ellett előnyben részesülnek. Folyamodók szülei, ha már tagjai az in­téz­­ménynek, a hiányt pótolhatják. Oly egyének, kik­n­ak­ a folyó évben, e pályázat kihirdetése után lépt­ek a tagok közé, ez évben még n­em tekin­t­nek jo­gosultaknak. Az odaítélt ösztöndíjak f. é. jú­nius 1-jétől kezdve 15-dikéig az illető tanintézetek dékánja vagy igazgatói által láttamozott nyugta mellett, mely vidékről utalvá­nyozás végett az alulirt. elnökhöz küldendő be, az Eötvös-alap pénztárából Örley János által (Budapest, VIII. ker. ősz­ utcai községi iskola) fog kifizettetni, a segélyösszegről szóló nyugtatványok az illetékes lelké­­szi hivatal vagy községi elöljáró láttamozása mellett küldendők be a vidékről. A fővárosbeliek az összeget személyesen is fölvehetik. Budapest, 1880. febr. 2-án. Luttenberg Ágost m. k., P­é­t­e­r­f­y Sándor m. k., titkár. .. elnök. Örley János m. k., pénztárnok. POLITIKAI SZEXIJE. A „Leipziger Grenzbote“ hosszabb cikk­sorozatot közöl egy Bismarcktól sugal­mazott ember tollából a német had­sereg szaporítása tárgyában A cikkíró mindenekelőtt eloszlatni igyekszik az az aggodalmat, mintha az európai államok a hadi készületeket a végtelenig akarnák foly­tatni s az volna a szándék, hogy a versengő hatalmak egymást e téren túlszárnyalják s az­tán kimerítsék. Ily módon Európa csakhamar tönkre jutna. „Az államok — írja a cikkíró — csak azért fegyverkeznek, mert Európa mai helyzetét nem tekintik véglegesnek. A békét­­len elemek reménykednek, hogy rajta mie­lőbb változtatniok sikerül , az elégedettek pedig azt hiszik, hogy az állapotot, mai birto­kaikat még egy veszély, egy súlyos támadás ellen megvédnünk sikerül. Ez a helyzet képe, ki Európát rábírhatná, hogy a motani állapot fenntartásának szükségét beismerje, az elejét vehetné a borzasztó fegyverkezéseknek a szuro­­nyos békének. Csak akkor kellene kétségbees­nünk, ha hasonló általános véleményre vagy ilyenek elterjedésére soha se volna kilátás. A legnagyobb baj ma az, hogy ily általános vé­leményben nem hisznek az államok, mert a mai helyzet megváltoztatásának kombinációi még nem hiúsultak meg. A béke javára igen sokat ha­z­­nált Bismarck, midőn Au­szt­ria­ Magyar­­országgal szövetkezve kezes­kedett a mai helyzet fenntar­tásáért és a monarchiával el­hitetnie sikerült, hogy e helyzet fenmaradása neki egyik legtöbb érdeke. E biztosítékot egy kombináció fenye­geti csak : a francia támadás a német-ma­gyar szövetség ellen. Ez a ko­mbinátió veszedelmes, ártó hatása a levegőben érezhető s mindaddig nem múlik el, míg ereje próbára nem kerül.“ E fontos nyilatkozat üzenet a franciák­nak és az oroszoknak egyaránt Vajda e két ha­talom belátná, hogy szövetkezésük a német-ma­gyar közös védelemnek nem árt, csupán fölös­leges vér-és vagyonáldozatra kényszeríti az ér­deklett összes államokat­ Ugyan e cikk végén egy felhívás intéztetik Angliához, jelentené ki a p­rlament hogy háború esetén biztosítni fogja ismét Luxemburg, Belgium s a Schweitz semle­gességét, sőt intézkedni fog a világ­kereskedelem érdekében, hogy az északi és keleti ten­gerek is semlegesekké tétessenek. Ha azonban mindez nem sikerül, akkor be kell várnunk az orosz francia támadást s csak ennek legyőzése után sikerül keresztül vinni az általá­nos lefegyverzést s a békekorszakot állandósítani. Az olasz kormány, mint Rómából jelentik, el van határozva erélyesen megfékezni, az Italia irredentát fölforgató törekvéseiben. A belügyminiszter e tárgyban egy körrendeletet bocsátott az összes prefektekhez, mely erély és szigor dolgában semmi kívánnivalót nem hagy hátra. Miután ama politikai szövetkezet üzel­­meit leginkább az osztrák-magyar határvárosok táján folytatja, a kormány intézkedései is e vidékre szólnak. E­g.rendeletben hangsúlyozza a miniszter, mekkora fontosságot tulajdonít Olaszország monarchiánk baráti érzelmeinek s bármely eseményéért, mely e baráti viszonyt megzavarná, első­sorban az említett vidék ha­tóságait fogja felelősségre vonni. A bolgár fejedelem utazása Szent­pétervárra nem puszta terv többé I. Sándor már útnak indult, hogy II. Sándornak 25 éves uralkodási jubileumához gratuláljon. Az ünnepély csak márc. 5 én lesz, mit keres hát a néhai Battenberg herceg ily korán a cárnál, mi­ért siet ily nagyon az orosz fővárosba ? Egy­előre csak gyantásokkal felelhetnénk. A politi­kai helyzet Európában harczias jellegű s így a bolgár uralkodó utazásának is kénytelenek va­gyunk ennek megfelelő jelleget tulajdonítani. A p­á­r­t­a köz­­ebb ismét körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, hogy a Bulgáriába me­nekült mohamedánok érdekében, kik ott hallat­lan szenvedéseknek vannak kitéve, lépjen közbe a sotiai kormánynál.___________________

Next