Pesti Hírlap, 1880. március (2. évfolyam, 60-90. szám)
1880-03-26 / 85. szám
Budapest, 1880. II. évf. 85. szám. (445.) Péntek, március 26. Előfizetési árak: ^ » Kiadó hivatal: Egész évre 14 frfc — kr. lip Ijffi Budapest, nádor-utca 7. sx.f Félévre . 7 „ — „ llHI ■ 9 ■ «Rt B A HA “ÄS tAS Negyedévre 3 „ 50 „ ||Ug§ ff8, HA 0Sf|Fa H gLJti M n 9 91 MM i* *U“',d*k i ESTI HÍRLAP £ £•5? politikai napilap. Äg) Bfy»s izím ár» * kr. , , , V Bérmentetlan lmUk csak laadatik*,á*alék s6“ SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL. — KAPTÁK. LÁTNIVALÓK. ‘*714“ TMTI‘‘Y* *?*“ **W~«I»* tárlat.». [Sugár-M, «»lát iis mxtakintkat«. KÖZTágtstoid ». vagy dgtemanyek valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományC8 aharoknári-öt vászon a vám mellett - vím. Péntek katholikus; KagypénUk V'í*' [»«*•■•- JW-tér saját ház.] - h«iz a ráfi í várashSta^í, ú *j!Í£J. matAsft&VB- Manó Wyhra: á. a. *-1. feáfe, kát«» áe esMirtlekta képtár [Eszterhazy-féle] az akadémia pala- Ipaiutaz«aus. [Safár-nt, a kápzemivá- «teában 24. «z. a. - Vltr*ai vieadti • pro estáBB. Manó a termaazat- es nápi*szi-l£, ktUei és vitstájában. Nyitra : vasárnap, szarain, ás pántészeti társulat háza.] - Királyi vár 6« [reáautel az aláanasaran^ - Állatkert a , gérégercse : Benedikt kan az ásványtár; szerdán ás szombaton a kan íl-if. - á»rsz**«b képinírTévarkert Budán, az *évar távollátában min- váraaligntban. * * A mai szám tartalma: Tármegyei be»yodalmak. — Pel. hirek. — Ünnepi haaffek. — Pel. szemle. — Főt. »gyek. — Egyl. és lát. — Tid. és irodalom. — Sírik és már. — A Merényletek korából. — Pofoiért halál. — A belga királykisasszony. — A zarándokló atya. — Táviratok. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca : Beaumarchais Madridban. —Szegény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Nyilt tér. — Hirdetések. Vármegyei bonyodalmak. Tisza Kálmánnak meggyűlt a baja a vármegyékkel. Akármerre tekint, mindenütt rendetlenség van. Az egész intézmény olyan, mint a kikopott óra, jár ha felhúzzák, de rosszul mutat, arra tehát a mire való, már nem való. Ha valaki fáradságot venne magának végig utazni Magyarországon, és tanulmányozni a megyei intézményt, fél esztendő alatt igen furcsa tapasztalatokra jutna. Kisülne, hogy bár minden a központtól függ és innét igazgattatik, mintha a legnagyobb centralizáció uralkodnék, mégis voltakép Magyarországon közkormányzat nem létezik, hanem minden megye másként van adminisztrálva s a legtöbb roszul. A különbség egyik megye és a másik közt gyakran oly nagy, hogy az idegen könnyebben elhinné, hogy más országba jutott, minthogy egyik kerületből a másikba átlépett. Például lehet-e összehasonlítani Szepesi Máramarossal, Nyitrát Nagy Kun- Szolnokkal, Csikót Sopronnal, Krassót Somogygyal stb ? Eltekintve a nemzetiségtől, egyik megye arisztokratikus a másik demokratikus, egyik műveit a másik műveletlen, egyik gazdag a másik szegény s valamennyinek meg van a saját hagyománya, társalgási modora, külön társadalmi és politikai felfogása, speciális érdekei, bűnei és hibái, melyek azonnal szembeötlők amont a válasz átlépi határát. Ez okszerűség azonnal elárulja, hogy Magyarországon állami kormányzat nem volt soha, hogy a központi kormány gyöngesége évszázadok óta nem birt szert tenni rendszeres adminisztratív organizációra s igy a magyar állam csak fogalom vala nem pedig szervezet, a haza csak eszme, mely lazán kötötte össze a külömböző vármegyéket. Mert ha Magyarországon valaha hosszabb ideig állami szervezet létezett volna, e sokféleségnek régen el kellett volna tűnni, s vele együtt a mindenhol tapasztalható rendetlenségnek. Egy pók hálójában, egy darázs fészkében, a hangyabolyában, a gólya vándorlásában bizonyos rendet tart és rendszert követ; rendszer nélkül nincs csigabiga, mely házát a hátán hordja, s a földön mászásra, a fű megrágására alkalmas szervekkel bír: képzelhető-e tehát egy nemzet és állam rendszeresen működő szervezet nélkül ? És ilyen Magyarország, ennek kormányzata és igazgatása szervezve nincs. Ezért van benne annyi rendetlenség és történnek annyi visszaélések. Az állam szervezését 1848-ban megkezdtük, 1867-ben elmulasztottuk, azóta mint a rosz háztetőt toldozzuk, toldozzuk, hasztalan. Tisza Kálmán valóságos typusza a vármegyei politikusnak s azt a hibás praxist, mely a vármegyei kormányzást, a közgyűléseket és közigazgatást jellemzi, átültette a parlamentbe és az állami politikába és adminisztrációba. Mint miniszterelnök olyan, mintha országos alispán volna, ki egy vármegyei klikk és cimboraság segélyével a hatalmat bírja és pajtásai hasznára erélyesen kezeli. Tőle más rendszert, mint a jelenleginek folytatását, várni nem lehet, mert saját bőréből nem bújhat ki, mint valami kígyó. Alatta a vármegyei gazdálkodás minden hibái tökéletes pompában kivirágoztak. A nepotizmus, a basáskodás, a közpénzek gondatlan vagy bűnös kezelése, a dologtalanság, a rendetlenség, a korrupció tetőpontra hágtak. Pedig nálánál hatalmasabb belügyminiszter nem volt egy se, de egy se volt olyan elnéző a megyerendszerből kifolyó hibák iránt, mint épen ő. Szörényből most bocsátották el Ujfalussy adminisztrátort, más néven kormánybiztost, Tiszának rokonát, kinek viselt dolgai erősen kompromittálták őt és a minisztériumot, mert a krassómegyei Szende-párt érdekében ő tűrte mindazon visszaéléseket, melyek az utolsó két hónapban e szerencsétlen két vármegyében napfényre jöttek. De távozása csak személycsere, nem rendszerváltoztatás. A szomszéd Hunyadvármegyében ép oly botrányos Pogány Károly főispán adminisztrációja s a megyegyülések a legrutabb jelenetek színhelyei — az utak pedig járhatlanok s a közigazgatás hanyag. — De Szathmárban sincs ám máskép, hol Domahidy Ferenc a főispán. Tiszának régi hű embere, s hol az adó behajtásánál előfordult visszaélések miatt vizsgálat rendeltetvén,ezen főispán és vármegye úgy összevesztek, hogy Tisza Kálmán, miután intézménye, a közigazgatási bizottság csütörtököt mondott a mennyiben abból ifjabb Károlyi István gróf vezetése alatt az összes választott tagok kiléptek , április 9-én érdekes közgyűlés lesz Nagy Károlyban. De hát az erélyes Majthényi László főispán vármegyéiben Hont és Nyitrában jó élet van ? A ki barátja a törvényesen eltiltott botbüntetésnek s tudni ki- ■ai Mánnk 8éldást tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A Beaumarchais Madridban. (Ahol a „Figaro házasságát“ kigondolta.) Az emberi tudvány a tények okait, leszármazásának módját kutatja mindenben és mindenütt. Hallunk a Gotthard-alagútról s már tudni szeretnék , mint készült ? Látunk egy új iparcikket, már érdeklődünk a gyártás módja iránt. Kétszeresen indokolt ez érdeklődés, mikor az gyönyörködtető műtárgyra, örökszép irodalmi termékre vonatkozik. Tudja mindenki róla, hogy mindezt a művész, a költő szelleme alkotá, — de az anyag, melyből teremtetett, a körülmények, mik az alkotásra befolytak, ingerük a közkiváncsiságot, mert beengednek pillantani egy hatalmas, kiváló emberi lélek elrejtett világába, melyről Lavater azt tartja, hogy a legméltóbb látvány s az emberi lény legméltóbb rá, hogy meglássa. Pár nap óta a nemzeti színházban Beaumarchais remekművét, a „Figaró házasságát“ kitűnő előadásban folyvást teli nézőtér-előtt adják. A kellemes színházi estvék venzerőt gyakorolnak a közönségre s a társas életben igen sokan lelkesülve emlékeznek a klaszszikus vígjátékról, a derék előadó művészekről, de nagyon kevesen a szerzőről, kit Budapesten még neve után is csak kevesen ismernek. Mi tehát jó szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn e cikket Beaumarchaisnak szenteljük s leírjuk életének azt az epizódját, mely a „Figaro házassága“ megírásával összefügg, — a madridi szép napok történetét. Beaumarchais öt nővére közül kettő Madridban lakott több éven át, mert atyjuk, egy órás és játékkereskedő a párisi st. Denis-utcából, a spanyol udvar legelőbbkelőivel élénk üzleti viszonyban állt. E főúri megrendelők közt volt egy, bizonyos Fuen-Clara grófnő, ki személyesen levelezett a kalmárral. Az idősbik nővért, Mária Jozefát, egy Guilbert nevű francia építész vette nőül, ki a spanyol fővárosban telepedett meg végleg s kinek a költő 1764-ben madridi tartózkodása alatt a királynál „udvari építész s mérnök“ címet és fizetést eszközölt ki. Atyjának Párisba e sógoráról következőket irja : „Védnek az esze derekasan megjött s dolgozik, mint egy ló. Én ösztökélem becsvágyát, de már sarkantyú nélkül is bir jól haladni.' Guilbert és neje nem voltak gazdagok, de kiváló műveltségük kitüntette őket a madridi franciák közül. A francia követ minden alkalmat felhasznált, hogy e derék házaspárt biztosítsa pártfogásáról s jóindulatáról. Házuk legfőbb ékessége az ifjabbik nővér, a szép Mária Lujza volt, ki őket az uj hazába követte. E lányka a híres Clavije jegyese lett, de a viszonyuk 1763-ban megszakadt. A következő év elején e viszony történetét az öreg Beaumar- Chaisnak Párisba megírta levelekben az idősebb nővér. Elbeszélte a hosszú baráti viszonyt, melyben a lány Clavijohoz állt, es azt, hogy Clavijo a lánynak házasságot ígért, de ezt utóbb gáládul is egtörte, végül bevallá a lány szomorú, szánandó helyzetét, melybe ez a csábító hűtlensége folytán a világgal szemben jutott. A költő egy ideig nem akart tudni semmi mit a szegény lányról, ki „a családra szégyent hozott“, — de mikor értesült, hogy Mária Lujza a kiállt izgalmak következtében ideg-sorvadásba esett, az öreg Beaumarchais kérésének mégis engedett. „Hisz utóvégre mégis csak nővéred !“ — monda az öreg s a költő ekkor Madridba utazott. Utjának célja persze nem egyedül az volt, hogy nővérét, mint a fitestvérek a vígjátékokban szokták, a csábító által nőül vetesse, ő Spanyolországban nagyszerű iparvállalatokra számított, miket ő fog megindítani a hi■ dalgók közt, s aztán visszatér hazájába dusiha- I szonnal. A leggazdagabb párisi bankár feltétlenül bízott benne s vállalataira egy 200,030 frank értékű váltót adott át neki, melyet a költő Madridban akart értékesíteni. Arról volt szó, hogy Beaumarchais a spanyol kormánytól szabadalmat eszközöljön ki egy kereskedő társulat alakítására, mely a Louisianába hajókat indítana s a Sierra Morénát kultiválná, sőt barátaival Duverney házában azt is tervezték, hogy a spanyol kormánynyal szerződésileg biztosítják maguknak az összes spanyol csapatok, s a majorkai és afrikai gyarmat élelmezési vállalatát. Beaumarchais tehát 1764 május havában Madridba utazott. A Guilbert család már régóta várt reá s nagy örömmel fogadta egyik nap déli 11 órakor a megérkezőt. Legott családi tanács tartatott . Beaumarchais mindenekelőtt a hűtlen Clavijoval akart leszámolni, hogy aztán egész nyugodtan foghasson nagyszabású vállalataiba s az élvezetekbe. Mária Lujza ekkor már aligha óhatjá a házasság létrejöttét. Róla a költő egyik levelében így ír : „Mária társaságában, ki elég jól