Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)
1880-04-08 / 97. szám
Budapest, 1880. II. évf. 97. szám. (457.1 Csütörtök, április 8. Előfizetési árak: ___ 69 M Szerkesztési iroda: Egész évre 14 frt — kr. 71 A képes melléklet külön : ____ ——Budapest, nádor utca 7* * sz., egész évre ......................4 frt V\/ \ T T r IV V f 7" A TXT 4 I ill 4 14 l°Ta nevezetének és a lap azét nié;éd£re- PULII 1KAI NAPILAP. 0^^) "ssssuf“1“ SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL^S^ * A I* T 4 K. LÍTSITALAS. k«Ptáji vasárnapokon d. e. 10-1-ig fölváltva szett társulat tárlata. [Sugár-at, aaját dig megtekinthető. - Közvágóhíd sí 0-« ..X axz. i- av na. r.. .. » gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.] _ Magyar tudományos adaroknárim régén a ván menett. - Várót-C-iilertük katholikus Dénes Remzeti muzeum. |TInzeum-konit.] minden hétköznapon 9-t-ig. - Országos démia. [Ferenc -József-tér anyát-ház.) - ház a régi a városház-tan«, az új a Lipos. Drót« Et ins Apollonia nyitva.- 4. e. «-1 óráig, hétfőn ér csi Mrt Bktti Képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- Iparmuzeum. [Sugár-ot, a kép.öm Své- utcában S4. az. a. - Várost vigadd • P ° a termeszet- M néprajzi-tár, kedden és pentetájában. Nyitva : van aznap, az ordan, ee pente- azeti uranlat háza.] - Királyi Tár is [redoutel az aldunanoron - Állatkert a s görögoron : Matróna kem M ásványtár, szerdan es szombaton a ken 91-ig. - Országos képzőmivé- várkert Budán, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: Nemzeti áramlat. — Pol. hirek. — A tiszt. házból. — Főv. ügyek. — Tabakovics öngyilkossága. — Tud. és írod. — Szinh és müv. — Az első s utolsó találkozás. — A vörös herceg cselszövényei. — A Jeschina. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — A közönség köréből. — Törv. csarnok. — Közgazd. hirek. Tárca: India kulcsa. .Regény: A kisértet. (Folyt.) — Színi. — Nyilt térek. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Nemzeti áramlat. Feltámadt hát az önérzet a magyar fajban s nem engedi nemzeti jellegét, nyelve jogait többé az idegen elemektől absorbeáltatni! Ideje is. A külföldi, más nagy nemzet fia, mikor hozzánk ellátogatott, alig talált Magyarországon magyar országot. El volt rólunk terjesztve a nézet, hogy hazánk polyglott állam s hogy a magyar csak erőszakosan tartja fenn uralmát a többi nemzetiségek felett, melyek számra, tehetségre, anyagi és szellemi erőre őt együttvéve felülmúlják. Azt írták s tanították rólunk, hogy mi csak az alföldi rónát s néhány dunántúli megyét bírunk benépesíteni, fajunk nem szapora, amalgamizáló ereje nincs, önfentartási ereje hanyatlik s azért jövőnk sincs. Ideje, hogy e balvélemény megcáfoltassék. Meg kell mutatnunk, hogy az állami és társadalmi élet, a tudományosság, művészet, ipar és kereskedelem minden ágában az uralkodó elem hazánkban a magyar; uralkodunk műveltségünkkel, vagyonunkkal, létszámunkkal; életre valóságunknak nemcsak felét, de gyarapodásunkkal bizonyítékát is adjuk s ebben rejlik jövőnk garanciája is. De hogy ezt tehessük, nemcsak fejlesztenünk kell a magyar kulturerőt, tért is kell neki nyitnunk, hogy hatását éreztesse, kipróbálja, küzdenünk kell minden akadály ellen, akár önmagunkban találtuk ezt fel, akár a köztünk élő idegenben. S ez a törekvés nálunk csakugyan öntudatra ébredt. A magyar elem sorakozik, vállvetve harcol nemzetléte érdekében. Az országgyűlés tavai mondta ki, hogy a magyar nyelv kötelező tantárgy legyen valamennyi népiskolában. A főváros imént rendelte el a német színház bezáratását. Pár hete alakult egy kereskedő-egyesület, mely a magyar üzletnyelv megteremtését s terjesztését tűzte ki célul. Vele egyidejűleg alakult egy magyar iparszövetkezet, mely a magyar ipar érdekei számára országszerte mozgalmat indít. Az írói és művészi körben a magyar regényirodalom s a magyar műtárgyak versenyének a némettel szemben, biztosítására figyelmet érdemlő tanácskozások folynak. Számos egylet, a nemzeti ügyet magyar felolvasások, társas estélyek, színi előadások, könyvek terjesztése stb. által karolja fel. Szóval, alig van tér, hogy a magyar elem ne érvényesítené magát jövője számára s ne üzenne élet-halál harcot a német propaganda ellen, mely több évszázadon át jól megfészkelte magát köztünk, uralkodott irodalmunkon, iparunkon, kereskedelmünkön, társas életünket befonta pókhálóival s ráveté magát testünkre, szipolyozta vérünket, majdhogy nemzetlétünket veszitek általa. Ideje volt az ébredésre, ideje van az öntudatos, célt követő harcra; nem a jogért s szabadságért, de a jólétért, a jövőért küzdünk ma már. S a siker minden kilátása közt. Ez a nemzeti áramlat. Szembe nézünk minden akadálylyal, öszszemérjük erőnket minden ellenféllel, szomszéd céljai, s csak most kezd figyelni azokra, kik a magyar dervis nyomán haladva. Herat elvesztésének kérdését India létkérdésének tekintik. Angolországban ez irányban igen élénk eszmecsere folyik a sajtóban úgy, mint tudományos felolvasások által, s jelenlegi tárcánk jórészt azon tudományos vita adataiból állítottuk össze, melyet nemrég e tárgyban a londoni „Society of arts" Selwyn tengernagy elnöklete alatt tartott, s mely vitában Cameron kapitány, Hardy ezredes, G. B. Malleson, a Hérátról szóló híres munka szerzője s mások vettek részt. Indiának valamennyi hóditója, az angolok kivételével, mind ez oldalról, Herat felől nyomultak be az inkák birodalmába, s egy kivételével valamennyi Herat kapuján át lépett be India belsejébe. Ez egy kivétel Babar császár volt, ki ha Heratot el nem is foglalta, de India másik kapuját, Kandahart mégis megszállotta. Tény azonban az, s behatóbb tanulmányra is méltó volna, hogy Babar három eredménytelen inváziója ép azért nem érte el soha a kívánt eredményt, mert Kandahar nem volt elég szilárdul biztosítva számára, s negyedik expedícióját ép azért koronázta siker, mert közben minden előkészületet megtett, hogy Kandaharban szilárdul megvethesse lábát. Ez időben Khorasszan és fővárosa Herat a persák és az erdekek versengésének tárgya és színhelye volt. A vetélytársak közül azonban A ház mai vitája is meggyőzhet mindenkit, hogy a nemzeti törekvés céljaiban a törvényhozók közt nincs nézeteltérés, kormány és parlament egyaránt kívánják, hogy az állam hivatalnokai értsék, bírják az állam nyelvét. Csupán az erély alkalmazásának mértéke iránt térnek el a vélemények. E mértéket azonban se kormány, se képviselők meg nem szabhatják, ez a nemzeti áramlat erejétől függ. Ha a mostani áramlat erős, kitartó, határozott lesz, és mi hisszük, hogy ilyen lesz — akkor követelni fogja az erély legszigorúbb mértékét. Ez ellen nem használ kifogás, ez nem tűr ellenvetést. Hiába dicsérik fel az idegen elemek használhatóságát a műszaki téren, hiába beszél Hyeronimi a német gyári hivatalnokok hasznos munkásságáról, e nemzeti áramlat nevel helyükbe csak oly szakképzett, csak oly használható magyar technikusokat s követelni fogja, hogy ezek számára tér nyittassék az idegen helyén. Hiába hozzák fel, hogy a magyar nyelv műszaki kifejezésekkel nem bír, a nemzeti áramlat gondoskodik magyar terminológiáról s követeli, hogy előle a német kitérjen. A mamelukok leszavazhatják Madarász indítványát, de a nemzeti áramlatot nem, s ha ellent próbálnak állani, elsepri őket minden Zimmermanjukkal, Hyeronimijukkal egyetemben. A vallás- és tanulmányi alap kezelésének felülvizsgálására kiküldött kilences bizottság jelentését királyi engedelemmel a közoktatási miniszter ma a képviselőház elé terjesztette. Az országos phylloxera bizottság ma d. u. 5 órakor Kenessey Kálmán miniszteri tanácsos elnöklete alatt gyűlést tartott. A gyűlés első máregyik sem gondolt Indiára, Babar ezért ügyet se vetett e küzdelemre, megelégedett Kandahar megszállásával, elfoglalta Indiát s elnézte, hogy Herat a persák kezébe essék. E rövidlátása csak századok múlva boszulta meg magát, midőn a persák, kik Heratot még mindig kezükben tartották, Kandahar ellen nyomultak, hatalmukba keríték és Babar dynasztiáját megbuktatták. Indiának valamennyi nagy hódítója: Nagy Sándor, Mohamed, Dzsingisz kán, Timur, Nadir sah és Ahmed sah mindenekelőtt Heratot igyekeztek megszállani, mielőtt Indiát elfoglalták. Nagy Sándor megmutatta, hogy egy oly ellenfél ellen, mely Heratot bírja, az Indus-vonal nem képez elég hatásos védelmet az egész országra nézve. Mahmud azt bizonyította be, hogy a Jasper és Anantpal közti határvonal, mely igen hasonló az 1877-ben Angolország által megszállott vonalhoz, teljesen alkalmatlan a védelemre. Dzsingisz kán seregei az indus gátjait vették el s rabló-portyázásokat vezettek India ellen. Timur s a két legutóbb említett persa hódító kevés ellenállársa talált a hinduk részéről. Látható az elsorolt eseményekből, mik történeti érdekkel is bírnak, hogy a nagy hódítók mind fölismerték Herat nagy fontosságát s először e kaput biztositák maguknak. Érthető lesz ebből, hogy az angolok most a lgnagyobb erőfeszítéseket teszik meg arra, hogy India legdrágább éke, Khorasszan gyöngye mindörökre kezükbe kerüljön, vagy hogy legalább A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA, India kulcsa. (Politika a vonal alatt.) „Khorasszan a világ kagylója s a gyöngyszem benne Herat.“ E közmondás jóval emberemlékezet előtt keletkezett s azóta szájró-szájra szállott nemzedékeken keresztül. Azóta azonban Heratnak szépsége mellett más miatt is igen nagy értéke lett. India kulcsává jön, birtokától függ Angol-India sorsa. Nincs nap, melyen napjaink történetében Herat neve elő ne fordulna. Az újságolvasó mindennap találkozik Mérv és Herat nevével, tudja, hogy e helyen várható az Ázsiát civilizáló két nagy óriásnak, Angol- és Oroszországnak elkerülhetlen élet-halál harca egykor. Mikor lesz ez, az már csak igen rövid idő kérdése, de hogy sokáig nem késik, az is bizonyos. Mert a XVIII. század elején az orosz birodalom ötszáz földrajzi mérföldre esett India határaitól, ugyanazon évszázad végén 400 mérföld lett, e század elején már csak 200 mérföld volt a távolság, az ötvenes években 80 mérföld lett, végre most alig pár napi menet Mérvtől, az orosz határszéltől Heratig, India kulcsáig. Vámbéry közép-ázsiai utazásairól írott újabb könyvében szól az orosz terjeszkedés veszélyes voltáról, valódi Cassandra jóslatot kiált az elvakult angol kormány fülébe, mely azonban csak most, a legújabb időben kezdi átlátni a vészes Diai számunk S oldalt tartalmas.