Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)
1880-06-10 / 159. szám
Budapest, 1880. II. évf. 159. szám.509 1 Csütörtök, június 10. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt: Egész évre...........34 frt — kr. Félévre................. 7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hóra............ 1 „20 „ —6— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön: «•lesz évre .............................4 frt félévre............................................2 „ negyedévre . . . . • 1 „ Egyes számra 8 kr. Százalék nem adatik. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0§) SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. s. ev., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti, minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadhatnak el. Kéziratok vissza nem adata* Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. ss., hova az előfizetések és a lap szevződééeére vonatkozó felszólanlások intézendők. Hirdetések : a kiadóhivatalban vétetnek fai KAPTÁK. LÁTNIVALAi. A képtár ; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva nem tartalak tűrlala. (Suger-nt, Miit í dig megtekinthető. Kitavkgdbid a og, ... ..... _ .v ...... i .. .. ., » gyíjtemállTok «amelyik«! • könyvtár pedig I ház.) - Magyar talbootányos akti- roksik at végén a vám mellett. - VOrOICsütörtök katholikna : Margit kir. ] Ikemaet maaennt. [Múzerm kBrnt.] | minden hétköznapon 9-1-ig. - OruUgOI dCmvila. [Ferenc-József-tér seját-ház.] - ban . régi a viroshiz-terer.. .a mi a Linet Breteetina • Okos ! ST*tT*| d. e. 9-1 óráig, hétfőn át csütörtökön : képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- iparmuzeum. (Angir-nt, a kápzSmávé- utcában ki. br. a. - VAroal vigadd * ' « természetes néprajzi tár; kedden át pente- tájiban. Nyitva , vieárnap, szerdán, és pánté- szeti társulat háza.] - Királyi vár él . [radontól az aldunasoron - Állatkert e , greOgoroS: Theodosius ken az ásványtár, szerdan és szombaton a ken 91-ig. - Országné képadóidvé- varkéri Budin, sz udvar tivodetében mint városligetben. A mai szám tartalma: Pauler úr gazdálkodása. — Pol. hírek. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Pestmegye közgyűlése. — Főv. ügyek. — Egyl. és int. — Tud. és Írod. — Színház és müv. — Parliament botrányok. — Eugenia császárnő a zuluföldön. — Táviratok. — Lápi hírek. — Törvényszéki csarnok — Közg. hírek. — Színi. — Tárca: Frankenburg és könyve. Regény : Az Amerikai. (Folyt.) — A bpesti értékt. — Hirdetések. Pauler úr gazdálkodása. (sgó) Nincs nálunk mai napság háládatosabb foglalkozás, mint Tisza Kálmán gárdájában mameluknak lenni. Télen feljárni a szabadelvű klubba „tartlizni“, a képviselőházban komandó szóra szavazni. Ez a kiszabott teendő. Aki jól csinálja dolgát, úgyhogy Tiszának különös kedve telik benne, az kap hivatalt ; természetesen olyant, mely összefér a képviselői állással, a szabadelvű felfogás szerint, — és még természetesebb, hogy az a hivatal olyan, hogy akár melyik püspök megirigyelheti. Aki pedig különösen kitünteti magát, az extra lehning gyanánt, abban az előnyben részesül, hogy állam költségen tehet nyári napokon kéjutazást külföldre. Ezt a kéjutazást pedig az állam könyveiben a tanulmányozások lapján könyvelik el. Dr. Emmer Kornél úr Franciaországba megy a szóbeliséget és nyilvánosságot tanulmányozni. Nekünk az ellen nem volna kifogásunk, ha azt Emmer saját pénzén tenné meg. De Emmer urat Pauler küldi ki az állam pénzén, ez az mi nincs rendjén. Mondják, hogy Emmer ur az azért 6000 irtot kap és valószínű, hogy Plósz tanár úrnak sem lesz kedve olcsóbbért menni külföldre tanulmányozni. A külföldi mustrákért és az idegen földön gyűjtött cifra theóriákért, Pauler úr olyan könynyedén dob ki 12,000 frtot. Ha egy szegény dijnok 30 frt előlegért esedezik, akkor azt mondják , nincs pénz. Ha megüresedett birói állomást kell betölteni, akkor Pauler vár hónapokig, hogy ilyetén képen spórolhasson. Télen már február elején nem fűtik a birói helyiségeket, mert nem futja az előirányzott pénzből s így tovább, elő tudnánk sorolni egy egész litániát. Ezekre nem telik, de tanulmányra igen. És van-e szükség a tanulmányozásra? Ez a kérdés lép előtérbe. Mi azt mondjuk, hogy nincs. Szükségünk van a szóbeliségre és a nyilvánosságra. Annak életbeléptetését évek óta sürgetjük, de annak megtestesüléséhez nincs szükség sem Emmer sem Plosz úr tanulmányozására. „Nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonhatná, hogy a szóbeli eljárás behozatalát mielőbb létesíteni kell“, ezt mondta Tisza Kálmán az 1869 október 19-iki ülésben. És 1880. júniusban ott állunk, hogy Pauner a szóbeliség és nyilvánosság kérdését, előbb tanulmányoztatni akarja emberei által, így majd csak kapunk ebből az áldásból a jövő században, ha t. i. megérjük. Mert mig Emmer és Plósz urak elkészülnek a tanulmányozással, mig Pauler elkészül a jelentések tanulmányozásával, addig bizony sok víz folyik le majd a Dunán. És aztán, mi szükségünk van nekünk a külföldre küldeni embereket, hogy onnan drága pénzért hozzanak mintákat? Hát nem találunk mi itthon a hazai földön intézményeket, melyek a tudomány és kor kívánalmaihoz átidomíthatók lennének ? A szóbeliség és nyilvánosság nagy elveinek megvalósítása végett, nálunk már régóta megindult a mozgalom. Az ügyvédi egyletek, szaklapok és képviselői körök sokat foglalkoznak ezen kérdésekkel. Annyira meg van érve a dolog, hogy előleges külföldön tanulmányozások nélkül is életbeléptethető volna. De ha Pauler mindenáron tanulmányt akar, akkor kár neki Emmer és Plósz urakat külföldre fárasztani, megkaphatja azt idehaza jobban és olcsóbban. Mert bár tisztelettel meghajlunk mind a két úr tehetsége és tudománya előtt, azt nem fogja elvitatni senki sem, hogy a magyar jogirodalom egyik régi művelője, a semmitőszék kitűnő bírája Tóth Lőrinc úr, mégis valamivel jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Tóth Lőrinc ur pedig már nagyon rég tanulmány tárgyává tette ezt a kérdést és 1876. febr. 21-én az akadémiában, ezen tárgyról tartott értekezése gyöngye jogirodalmunknak. Hála istennek van Magyarországban elég ember, a ki erről a kérdésről előleges kéjutazás nélkül is tudna tanulmányt írni, de ha Pauler erőnek erejével azt akarja, hogy kiszemelt kedvenc emberei tanulmányozzák ezen fontos kérdést, akkor tán meg lehetne takarítani az útiköltségeket külföldre. Maradjon Emmer és,Plusz Magyarországban és vegyen órát Tóth Lőrinc vagy más jogi kapacitástól. Ez mindenesetre üdvösebb lesz az országra, olcsóbb az államra és a fődolog, hogy a nyilvánosság és szóbeliség jogintézménye nem lesz külföldi majmolás, hanem tözsgyökeres, hazai intézmény, az odatévedt puskagolyó ütött rajta; a külső kéreg mutatja csak nyomát, az ólomdarabot rég kiszedték belőle a pásztorgyerekek. Felépültek a felgyújtott, leégett hajlékok is. A lakosság, mely a königgrätzi vésznapot száz halálveszély közt élte át a vidéken, megőszült fejével, gyengülő szemével ma már úgy pillant rá a múltba visssza, ahogy álomlátományokra szokott, s az új nemzedék csak az öregek mesemondásából tud meg róla valamit. A húszezer halott, mely egy szerencsétlen ügynek feláldozta életével mindenét, békén aluszsza közös sirhalmok alatt a porladás nyugasztaló álmát. Háború viszontagságainak kitett politikai eszme temetője a csatatér s felette a harc évnapján virrad meg az emlékezés halotti ünnepe. Nincs messze már a königgrätzi évnap. Két hét múlva megéri a vesztett harc e gyászos színhelye a tizennegyedik fordulót. De ma örömzaj kél a temető táján, zászlók lobognak, szőnyegek és virágfüzérek tarka diszítménye pompázik a szomorú emlékű város utcáin. Örömtől ragyogó arcok, üdvkiáltások, zene- és harangszó fogadják az udvari kocsit, melyben Ferenc József császár és király Königgrätzre ellátogatott. Körutat tesz Csehországban, a helyőrségek felett tart szemlét a hadúr, és népe hódolatát fogadja az államfő. A fiatalság, mely a halott katonák egyenruháját ma viseli, egy uj nemzedékből való s a zászló, mely alá esküdött, más eszmét képvisel, nem azt, melyért a halottak harcoltak s elestek. A nép, mely a fejedelem látogatása felett ujjong, lelkesül, szintén nem azon eszmének él, melyért a harc hősei meghaltak. Tizennégy év nagy idő, sok megváltozott azóta. Akkor a bécsi kormánypolitika elnyomta a népeket, elfojtotta természetes fejlődésüket s kényszerfejlődést erőszakolt rájuk, mely életforrásukat idegen szervek életfenntartására merité ki s melynek a népek öntudatuk, erejük, jogaik birtokáért ellent szegültek. E politika a königgrätzi csatában bukott meg. Ma már a népek jogát alkotmányos viszony biztosítja történeti jogalapon s az abszolút akarat helyébe alkotmány, törvény léptek. A korlátlan hatalom önző, igazságtalan, kegyetlen volt. A sors iránta szintén kegyetlen, de nagyon igazságos volt, mikor Königgrätznér megbuktatta. Ő felsége szakított vele s rálépett az alkotmányosság útjára, nem is tért le róla tizennégy év óta. A német-osztrák centralisták jogvesztő törekvéseikkel, germanizálásukkal, német kultúrájukkal, békéikkal, akasztófájukkal, zsandáraikkal, cenzúrájukkal, adórendszerükkel ő felségét a tizennégy év előtti Königgrätzhez vitték. Az alkotmányos élet tizennégy év múlva szintén oda viszi, de csak szebb viszontlátásra, hogy lássa a különbséget a múlt és jelen közt, egy vert, szaladó hadsereg, s egy ünneplő, örvendő nép között. Königgrätz tanulságos látvány. Az osztrák alkotmányhű párt egy veszedelmes töredéke nem tanult belőle, nem is fog soha. Schmerling csak nemrég is azt mondá az urak házában, hogy e monarchia csak egységes alapon áll meg szilárdul s ez egységes alap persze német anyagból való. De hát Königgrätz tizennégy év előtt az ellenkezőt bizonyitá be s ma is ezt tanúsítja. A monarchia németjei hatalmon ültek, minden eszköz rendelkezésük alatt állt, hogy kezükben a hatalom emberileg szépet, erkölcsileg jót eredményezzen. De visszaéltek vele s az Mai számunk 8 oldalt tartskinaki Königgrätz. Melyet tizennégy éve katonáink e nagy csatatéren az absolut Ausztria érdekében ontottak hősi elszántsággal, rideg parancsszóra, felszáradt a vér régóta már. Az ágyuk mély kerékcsapását, tiprató lovasság patkónyomait s a gödröket, miket a nehéz löveg dugva-pörögve túrt a földben magának, kiegyengető a földmives ekével, boronával. Zöld vetést ringat a délszaki szellő a gyilkos harc színhelyén. Beforrt a fatörzs sebe, mit