Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)

1880-06-10 / 159. szám

Budapest, 1880. II. év­f. 159. szám.­­509 1 Csütörtök, június 10. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt: Egész évre...........34 frt — kr. Félévre................. 7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hóra............ 1 „20 „ —6— Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet kü­lön: «•lesz évre .............................4 frt félévre............................................2 „ negyedévre . . . . • 1 „ Egyes szám­­ra 8 kr. Százalék nem adatik. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0§) SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL.­­ Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. s. ev­., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti, minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadh­atnak el. Kéziratok vissza nem adata* Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. ss., hova az előfizetések és a lap szev­ződ­ééeére vonatkozó felszó­lanlások intézendők. Hirdetések : a kia­dóhivatalban vétetnek fai KAPTÁK. LÁTNIVALAi. A képtár ; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva nem tartalak tű­rlala. (Suger-nt, Miit í dig megtekinthető.­­ Kitavkgdbid a o­g, ... ..... _ .v ...... i .. .. ., » gyíjtemállTok «amelyik«! • könyvtár pedig I ház.) - Magyar talbootányos akti- roksik­­ at végén a vám mellett. - VOrOI­Csütörtök katholikna : Margit kir. ] Ikemaet­ maaennt. [Múzerm­ kBrnt.] | minden hétköznapon 9-1-ig. - OruUgOI­­ dCmvila. [Ferenc-József-tér seját-ház.] -­­ ban . régi a viroshiz-terer.. .a mi a Linet Breteetina • Okos ! ST*tT*| d. e. 9-1 óráig, hétfőn át csütörtökön : képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- iparmuzeum­. (Angir-nt, a kápzSmávé- utcában ki. br. a. - VAroal vigadd * ' « természet­­es néprajzi­ tár; kedden át pente- tájiban. Nyitva , vieárnap, szerdán, és pánté- szeti társulat háza.] - Királyi vár él . [radontól az aldunasoron - Állatkert e , greOgoroS: Theodosius­­ ken az ásványtár, szerdan és szombaton a ken 9­­1-ig. - Országné képadóidvé- varkéri Budin, sz udvar tivodetében mint­­ városligetben. A mai szám tartalma: Pauler úr gazdálkodása. — Pol. hírek. — A tisztelt ház­ból. — Pol. szemle. — Pestmegye közgyűlése. — Főv. ügyek. — Egyl. és int. — Tud. és Írod. — Színház és müv. — Parliament botrányok. — Eugenia császárnő a zuluföldön. — Táviratok. — Lápi hírek. — Törvény­­széki csarnok — Közg. hírek. — Színi. — Tárca: Frankenburg és könyve. Regény : Az Amerikai. (Folyt.) — A bpesti értékt. — Hirdetések. Pauler úr gazdálkodása. (sgó) Nincs nálunk mai napság háláda­­tosabb foglalkozás, mint Tisza Kálmán gárdájá­ban mameluknak lenni. Télen feljárni a szabadelvű klubba „tart­­lizni“, a képviselőházban komandó szóra sza­vazni. Ez a kiszabott teendő. A­ki jól csinálja dolgát, úgy­hogy Tiszá­nak különös kedve telik benne, az kap hiva­talt ; természetesen olyant, mely összefér a kép­viselői állással, a szabadelvű felfogás szerint, — és még természetesebb, hogy az a hivatal olyan, hogy akár melyik püspök megirigyel­heti. A­ki pedig különösen kitünteti magát, az extra lehning gyanánt, abban az előnyben ré­szesül, hogy állam költségen tehet nyári napo­kon kéjutazást külföldre. Ezt a kéjutazást pedig az állam könyvei­ben a tanulmányozások lapján könyvelik el. Dr. Emmer Kornél úr Franciaországba megy a szóbeliséget és nyilvánosságot tanulmá­nyozni. Nekünk az ellen nem volna kifogásunk, ha azt Emmer saját pénzén tenné meg. De Emmer urat Pauler küldi ki az állam pénzén, ez az mi nincs rendjén. Mondják, hogy Emmer ur az azért 6000 irtot kap és valószínű, hogy Plósz tanár úrnak sem lesz kedve olcsóbbért menni külföldre tanul­mányozni. A külföldi mustrákért és az idegen földön gyűjtött cifra theóriákért, Pauler úr olyan köny­­nyedén dob ki 12,000 frtot. Ha egy szegény dijnok 30 frt előlegért esedezik, akkor azt mondják , nincs pénz. Ha megüresedett birói állomást kell betölteni, akkor Pauler vár hónapokig, hogy ilyetén képen spó­rolhasson. Télen már február elején nem fűtik a birói helyiségeket, mert nem futja az előirány­zott pénzből s így tovább, elő tudnánk sorolni egy egész litániát. Ezekre nem telik, de tanul­mányra igen. És van-e szükség a tanulmányozásra? Ez a kérdés lép előtérbe. Mi azt mondjuk, hogy nincs. Szükségünk van a szóbeliségre és a nyil­vánosságra. Annak életbeléptetését évek óta sür­getjük, de annak megtestesüléséhez nincs szük­ség sem Emmer sem Plosz úr tanulmányozására. „Nem hiszem, hogy valaki kétségbe von­hatná, hogy a szóbeli eljárás behozatalát mielőbb létesíteni kell“, ezt mondta Tisza Kálmán az 1869 október 19-iki ülésben. És 1880. júniusban ott állunk, hogy Pau­ner a szóbeliség és nyilvánosság kérdését, előbb tanulmányoztatni akarja emberei által, így majd csak kapunk ebből az áldásból a jövő században, ha t. i. megérjük. Mert mig Emmer és Plósz urak elkészül­nek a tanulmányozással, mig Pauler elkészül a jelentések tanulmányozásával, addig bizony sok víz folyik le majd a Dunán. És aztán, mi szükségünk van nekünk a külföldre küldeni embereket, hogy onnan drága pénzért hozzanak mintákat? Hát nem találunk mi itthon a hazai földön intézményeket, melyek a tudomány és kor kívánalmaihoz átidomíthatók lennének ? A szóbeliség és nyilvánosság nagy elveinek megvalósítása végett, nálunk már régóta meg­indult a mozgalom. Az ügyvédi egyletek, szak­lapok és képviselői körök sokat foglalkoznak ezen kérdésekkel. Annyira meg van érve a do­log, hogy előleges külföldön tanulmányozások nélkül is életbeléptethető volna. De ha Pauler mindenáron tanulmányt akar, akkor kár neki Emmer és Plósz urakat külföldre fárasztani, megkaphatja azt ide­haza jobban és olcsóbban. Mert bár tisztelettel meg­­hajlunk mind a két úr tehetsége és tudománya előtt, azt nem fogja elvitatni senki sem, hogy a magyar jogirodalom egyik régi művelője, a semmitőszék kitűnő bírája Tóth Lőrinc úr, mégis valamivel jobban ért ezekhez a dolgok­hoz. Tóth Lőrinc ur pedig már nagyon rég tanulmány tárgyává tette ezt a kérdést és 1876. febr. 21-én az akadémiában, ezen tárgyról tar­tott értekezése gyöngye jogirodalmunknak. Hála istennek van Magyarországban elég ember, a ki erről a kérdésr­ől előleges kéjutazás nélkül is tudna tanulmányt írni, de ha Pauler erőnek­ erejével azt akarja, hogy kiszemelt ked­venc emberei tanulmányozzák ezen fontos kér­dést, akkor tán meg lehetne takarítani az útikölt­ségeket külföldre. Maradjon Emmer és,Plusz Magyarországban és vegyen órát Tóth­ Lőrinc vagy más jogi kapacitástól. Ez mindenesetre ü­d­­vösebb lesz az országra, olcsóbb az államra és a fődolog, hogy a nyilvánosság és szóbeliség jogintézménye nem lesz külföldi majmolás, ha­nem tözsgyökeres, hazai intézmény, az odatévedt puskagolyó ütött rajta; a külső kéreg mutatja csak nyomát,­­ az ólomdarabot rég kiszedték belőle a pásztorgyerekek. Felépül­tek a felgyújtott, leégett hajlékok is. A lakos­ság, mely a königgrätzi vésznapot száz halálve­szély közt élte át a vidéken, megőszült fejével, gyengülő szemével ma már úgy pillant rá a múltba visssza, ahogy álomlátományokra szokott, s az új nemzedék csak az öregek mesemondásá­ból tud meg róla valamit. A húszezer halott, mely egy szerencsétlen ügynek feláldozta életével mindenét, békén alusz­­sza közös sirhalmok alatt a porladás nyugasz­­taló álmát. Háború viszontagságainak kitett politikai eszme temetője a csatatér s felette a harc év­napján virrad meg az emlékezés halotti ünnepe. Nincs messze már a königgrätzi évnap. Két hét múlva megéri a vesztett harc e gyászos színhelye a tizennegyedik fordulót. De ma örömzaj kél a temető táján, zász­lók lobognak, szőnyegek és virágfüzérek tarka diszítménye pompázik a szomorú emlékű város utcáin. Örömtől ragyogó arcok, üdvkiáltások, zene- és harangszó fogadják az udvari kocsit, melyben Ferenc József császár és király König­­grätzre ellátogatott. Körutat tesz Csehországban, a helyőrségek felett tart szemlét a hadúr, és népe hódolatát fogadja az államfő. A fiatalság, mely a halott katonák egyenruháját ma viseli, egy uj nemze­dékből való s a zászló, mely alá esküdött, más eszmét képvisel, nem azt, melyért a halottak harcoltak s elestek. A nép, mely a fejedelem látogatása felett ujjong, lelkesül, szintén nem azon eszmének él, melyért a harc hősei meg­haltak. Tizennégy év nagy idő, sok megválto­zott azóta. Akkor a bécsi kormánypolitika elnyomta a népeket, elfojtotta természetes fejlődésüket s kényszer­fejlődést erőszakolt rájuk, mely életfor­rásukat idegen szervek életfenntartására merité ki s melynek a népek öntudatuk, erejük, jogaik birtokáért ellent szegültek. E politika a königgrätzi csatában bukott meg. Ma már a népek jogát alkotmányos vi­szony biztosítja történeti jogalapon s az abszo­lút akarat helyébe alkotmány, törvény léptek. A korlátlan hatalom önző,­­ igazságtalan, kegyetlen volt. A sors iránta szintén kegyetlen, de nagyon igazságos volt, mikor Königgrätznér megbuktatta. Ő felsége szakított vele s rálépett az al­kotmányosság útjára, nem is tért le róla tizen­négy év óta. A német-osztrák centralisták jogvesztő tö­rekvéseikkel, germanizálásukkal, német kultúrá­jukkal, békéikkal, akasztófájukkal, zsandáraik­­kal, cenzúrájukkal, adórendszerükkel ő felségét a tizennégy év előtti Königgrätzhez vitték. Az alkotmányos élet tizennégy év múlva szintén oda viszi, de csak szebb viszontlátásra, hogy lássa a különbséget a múlt és jelen közt, egy vert, szaladó hadsereg, s egy ünneplő, ör­vendő nép között. Königgrätz tanulságos látvány. Az osztrák alkotmányhű párt egy vesze­delmes töredéke nem tanult belőle, nem is fog soha. Schmerling csak nemrég is azt mondá az urak házában, hogy e monarchia csak egysé­ges alapon áll meg szilárdul s ez egységes alap persze német anyagból való. De hát Königgrätz tizennégy év előtt az ellenkezőt bizonyitá be s ma is ezt tanúsítja. A monarchia németjei hatalmon ültek, min­den eszköz rendelkezésük alatt állt, hogy ke­zükben a hatalom emberileg szépet, erkölcsileg jót eredményezzen. De visszaéltek vele s az Mai számunk 8 oldalt tartskinaki Königgrätz. Melyet tizennégy éve katonáink e nagy csatatéren az absolut Ausztria érdekében ontot­tak hősi elszántsággal, rideg parancsszóra, fel­száradt a vér régóta már. Az ágyuk mély kerékcsapását, tiprató lo­vasság patkónyomait s a gödröket, miket a nehéz löveg dugva-pörögve túrt a földben ma­gának, kiegyengető a földmives ekével, boroná­val. Zöld vetést ringat a délszaki szellő a gyil­kos harc színhelyén. Beforrt a fatörzs sebe, mit

Next