Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)
1880-09-01 / 242. szám
2 részvényes tagjait, hogy törzstőkéik után a kiosztási kulcsba esendő aránylagos illendőségüket előlegesen Miskolcon az egylet helyiségében felvehetik. Az egyleti közgyűlés által megállapított osztókulcs szerint : 1. Azon egyleti tagok, kik megházasodtak és az egylet pénztárából házassági dijaik fele részökre kifizettetett, az egylet felszámolás alatt álló vagyonából nem részesittetnek. 2. Nem részesittetnek azok, kik törzstőkét űzettek ugyan, de házassági dijakat nem, ha azonban bármely egyleti tag oly osztályba tett törzstőkebefizetést, melyben házassági dijak még nem fizettettek és törzstőke befizetése a 25°/„-nak megfelel, azon tag aránylag, ha házassági dijakat nem fizetett is, minthogy nem is fizethetett, a megállapított percentek aránylagos kiosztásától részesittetik. 3. Az egylet összesítendő készpénze aránylag azon egyleti tagok közt osztatik ki, kiknek törzstőke befizetéseik a házassági dijak befizetésével összesítve az általuk befizetni kelletett öszszegnek 25/0-át befizették, azon megjegyzéssel, hogy az egylet pénze kiosztásánál a befizetett házassági dijak figyelembe nem vétetnek, s a kiosztásnál a kielégítés csak a törzstőke után lesz számítandó. 4. Azon egyleti tagok, kik részvénykönyvecskéiket sem a törvényszéknek még 1872., sem a felszámoló bizottságnak 1875. évben ujságilag történt felhívására be nem adták, azok az osztalékban szintén nem részesíttetnek. Az útlevélügy rendezése iránt a hadügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, melyben tudomására hozza a hatóságoknak, hogy mindazok, kik külföldön rendes útlevél nélkül egyszerű igazolójegygyel találtatnak, csavargók gyanánt haza fognak toloncoztatni. A büntetőtörvény életbeléptetéséhez. A közügyek iránt érdeklődő szünet nélküli harcot kénytelen folytatni hazánk szerencsétlen kezű kormányzói ellen. A nyilvános életben a hanyatlás jelei bántanak; a társadalom elemeire bomlik; a föld terhei alatt roskad; ipar és kereskedelem évek sora óta téli álmukat aluszszák ; a tudomány, a művészet és az irodalom nem hódítanak. Valóban, ha száz toll állna rendelkezésünkre, ha lángajkakkal tudnák felriasztani a gondtalanokat, a közöny és bú által elfásultakat, folyton írni, szakadatlanul szólni volna kötelességünk. Ma azonban némuljon el a panasz fájó szózata; száműzzük a homályt, kétségbeesést. A mai nap nagy jótéteménynyel áldja meg hazánkat ; legyen e nap az örömnek ritka ünnepe. Mióta emberi társadalom létezik, büntetéssel sújtották azt, ki másnak jogait megsértette. Minden polgár tudomására tartozik tehát hozni az állam, hogy mit szabad tennie és mitől kell ■óvakodnia. Az állam kötelessége tehát megállapítani a büntetésre méltó cselekményeket, intő szózatával a polgárokhoz fordulni, hogy a jogsértések elkövetésétül óvakodjanak és egyúttal kijelenteni, minő roszszul fogja megtorolni a parancsai ellen cselekvőket. Egyes emberek nem bízhatók meg ezen hármas feladattal; halandó, a tévedés és önkénynek alávetett emberekbe nem központosítható az a hatalom, hogy ők legyenek annak elbírálói, vájjon bűntett vagy vét-ség elküvettetett-s és merő önkényükre legyen bízva, az önkényüleg gonosz tettnek minősített cselekményre minő büntetés szabas- : sék ki ? _____Nincs is Európa műveit államai közt egy sem, mely a birót ily nagy hatalom bűvös körébe helyezné. A korlátlan hatalom mindig ártalmas, ártalmas, ha a trónon ülő gyakorolja és ártalmas arra is, ki Themis papjává esküdött. Franciaország, Németország, az ifjú Belgium és a mindig elégületlen Olaszország évszázadok óta felismerték ezt ; évszázadok óta meghozták ők, vérükbe és átment a becsületes polgárokat védő pajzszsal körülvevő, a gonoszokat kíméletlenül sújtó büntető törvényt. A művelt államok közt unicum volt Magyarország. Bölcs belátása szerint határozta itt meg a bíró, bűntett forog-e fenn, és bölcs belátása szerint ítélte el évekig tartó börtönre ; a bölcs belátás különböző foka volt oka annak, hogy az egyik bíró főben járó büntetéssel sújtotta azt, ki a szomszéd megyében néhány napig fogház órán szabadult volna meg. Magyarország rég érezte ezen állapot visszásságát. Több mint évszázada múlt el, mióta hozzáláttak őseink egy rendszeres törvénykönyv elkészítéséhez. Ámde bár szakadatlanul erre volt irányozva az 1790, 1825-iki országgyűlés erőfeszítése, el nem hárítható akadályok állották e szándék kivitelének útját. 1830 fordulópontot képezett nálunk is. A mi eddig csak néhány magasb elme óhaja volt, azt ismételte, az közóhaja lett az egész nemzetnek. És az oly nagy reményekkel beköszöntő 1843-iki országgyűlés népe kidolgozott egy rendszeres törvénykönyvet a büntettek, vétségekről és kihágásokról. A törvényt készítő bizottmányban részt vettek hazánk legjobbjai. Ebben a bizottságban ült Deák Ferenc oldala mellett Szalay László, Eötvös József, Zsedényi, Pulszky. És ezen bizottság megoldotta feladatát. Megoldotta oly módon, hogy a tudós világ osztatlan elismerését kivívta. Ámde e munkálat sem lett törvénynyé Másodrendű kérdéseken szenvedi hajótörést. És azóta évek múltak és évek jöttek, de Magyarország büntető törvény nélkül maradt. Horváth Boldizsáré az elévülhetetlen érdem, hogy végre újból hozzáláttunk e nagy feladat megoldásához. És hosszú évek küzdelme után — ime 1880. szept. hó 1-én életbe lép a nagy, a várva-várt törvényhozási mű. És mintha szerencsés csillagzat alatt született volna e mű: a tudomány, a praxis, a barreau és birói kar férfiai vetélkedve működnek azon, hogy a nemes fa meghozza gyümölcseit. Legyen tehát e nap az örömnek ünnepe. Teljesüljön a remény, mit e naphoz fűzünk. Legyen Magyarország ami hajdan volt, a törvény, az igazság, az egyéni szabadság hazája. . . Ezért küzdöttünk mi , mert egy lépéssel közelebb vagyunk e nagy célhoz, örvendünk ma. 1880. sept. 1 -je egy hosszas küzdelemnek jutalma. Bárcsak meghozná e nap óhajtott áldásait, és fél százalék kamatra a következő pénzintézeteknél helyezte el egy részét: n. m. az I. hazai pénztárnál 500.000 forintot, a budapest-fővárosinál 90.000 frtot, az I. magyar iparbanknál 50.000 fotot, a pest-külvárosi takarékpénztárnál 100.000 frtot, az orsz. közp. takarékpénztárnál 150.000 frtot s a kereskedelmi banknál 100.000 frtot. A többi 1.200.000 forint elhelyezése iránt a tanács a közgyűlés határozata után fog intézkedést tenni. A belügyminiszter jóváhagyta a főváros azon határozatát, a melylyel a balpartiviznek kiterjesztéséért Weisz urnak 15000 forintot és Kun Gyulának 500 frtot nyugtáztatott meg. — Az idei fogyasztási adófa , ami bor, pálinka és kávémérések után 210,000 forinttal elő rányomtatott, eddig 142,500 forint folyt be. — A végrehajtások, mindazok ellen, kik csatornaépítési és kövezési járulékokkal, vagy fogyasztási adóval hátralékban vannak, szeptember 1-én kétszeres buzgalommal kezdetnek meg. — Tanító választások. A fővárosi tanács mai ülésén a II. kerületi polg. fiú iskolához a magyar nyelv és irodalom s német nyelv rendes tanítójául Mihály Józsefet, a II. ker. polgári leányiskolához a mennyiség és természettan rendes tanítójául dr. Kemény Pált választotta meg. A kézi munka tanítónői állomásokra a pályázók közül senki se választatott meg, mert a pályázatban kiírt qualificatióval egyik sem brt. Egyelőre a régi tanítónők maradnak alkalmazásban, s a közgyűléshez ez irányban előterjesztés fog létetni. A megválasztott tanulók s a minap kinevezettek, mindössze vagy 30-an ma délben letették a hivatalos esküt. A fővárosi egylet mai értekezletén Hegedűs Ferenc felhívta a figyelmet a Virág emléke hó 13-án tartandó ünnepélyére. Az egyhangú helyesléssel elfogadót indítványhoz Királyi Pál még azt tette,hogy a fővárosi egylet szavazzon meg 25 forintot ahhoz az alaphoz, melyet a Virágemlék bizottsága a budai német ajkú növendékek magyar nyelvbeni előmenetelére jutalmul szentelt. Ezen indítvány is elfogadtatott s az elnökség felkéri körlevéllel a tagokat, hogy az egylet nevében jelenjenek meg az ünnepélyen. Az egri zászlósértés ügyében kelt somogyi felírát uj törvény létesítése iránt a nemzeti jelvények megsértésének a felségsértési bűnténynyel egy sorba helyezése céljából, minthogy a kérdés fontos, s hamarjába elintézni bajos, az értekezlet véleménye szerint érdemleges tárgyalás előtt a jogügyi bizottságnak lesz kiadandó. Arról, hogy a körirat egyszerűen tudomásul vétessék, szó sincs. Érdekes volt még Szatmáry budai színigazgató kérvénye, a befizetett 300 frt bér visszaadásáért. Az értekezlet megbízta F u t t a k y t, hogy a holnapi közgyűlésen tegyen indítványt a bérösszeg más szín alatti viszaadása tárgyában, mert a színkör azelőtt is mindg ingyen volt odaadva a színigazgatóknak, csak az idén vettek érte bért . Buda magyarosítására e színkör kétségbevonhatlan tényező. Sir Hugherse mindenféle ritkaságnak szenvedélyes gyűjtője volt. Skócia sötét hegyei közt volt egy barátságos kastélya, benne két terem, s ezekben az összes világrészek mindegyikéből valami igen-igen ritka dolog. Pl. Nana Szahib az indiai felkelővezér hüvelykujja, Montezuma mexikói indus kacika egy zápfoga, Coock kapitány gyilkosának fejebőre stb. Amint látjuk nem volt tudományos gyűjtemény, hanem azért igen érdekes és excentrikus. Hazai dolgok is képviselve voltak benne. Pl. a Ilik Károly angol királyt lefejező bakó bárdot sujtó s jobb kezének a csontváza, s minthogy némely történetíró azt mondja, hogy e bakó álarca alatt maga Cromwell Olivér rejtőzött, annál nagyobb becsben tartja a kezet; a lőpor összeesküvéstől egy hordó lőpor és így tovább. Egyszer olvasta valahol, hogy Magyarországban őröznek egy teljesen ép kezet, mely egy ezelőtt 800 évvel uralkodott szent királyé volt. Rögtön érintkezésbe helyezkedett a bécsi angol nagykövettel, s a budapesti angol főkonzullal, hogy nem lehetne-e azt a kezet megvenni. Ekkor azonban felmerült Spanyolországban Torquemada burnót szelencéje, s a Demes sir mindent felejtve, odarohant. Az érdemes sirt e passzióiért Anglián kívül bármely országban bolondnak mondták volna, de a ködös Albion fiai, kik közt nagyobb bolond is elég akadt, nem mondtak rá semmit, — csupán néhányan . . . hogy is mondjam . . . „apó- s kryf“-nek tartották az egész gyűjteményt. Aki azonban ezt szemébe mondta volna az érdemes sírnek, az megérezte volna, hogy az Oxfordban tanult meg boxolni. „Egy láb, amelyet a pápa kétszer megcsókolt. Ez még hiányzik gyűjteményéből!“ és e közben sir Hughe Rose három lépéssel már utolérte a kocsit, s félkézzel megfogta annak hátulsó kerekét. A kocsi rögtön megállt, bár az apró italianissimik fülrepesztő „avantik“-kal buzdították egymást, s kegyetlen erőfeszítéseket tettek. Hja! ezek az izmok Cambridge vízi sportmanjeinek folytonos lefőzése közben acélozódtak meg ennyire. — Olasz ! megveszem a lábadat. Hogy adod ? Pietro, mert ő volt a „csókos lábú lazzarom,felbámulva félti, s figyelmesen vizsgálta az angolnak — vastag arany óraláncát. Befejezvén tanulmányait felütötte szemeit: — Melyiket ? — Nem is azt a piszkos dalt — A másik az szent láb üdvösségemet biztosítja. Kapukulcs a mennyek kapujához. — Hogy adod ? — Életem végéig dicsőségemre lesz. Megélek belőle. Szent kegyelettel vigyázok rá. Sohasem mosom többé. (Pietro ezzel különben nem akart sokat mondani.) Sir Hughe Rose félrefordult, s türelmetlenül toppantott lábával. Pietro megijedt, hogy az alkudozások fonala megszakad (pedig jó fogásra volt kilátása) i s szent lábára állva alázatosan kérdé : — Hát aztán, excellenza . . . mikor akarná levágatni a lábamat? Ahá! ez a fickó attól félt, hogy az angol most mindjárt amputálja a csókos lábat, s viszi haza az Air barna partjára. Innen a gyönge habozás. Gyönge — mondom — mert a dolog így is csak pénzkérdés maradt volna, s a láb bizonyosan sir Hughe Rose birtokába kerül. — Bolond! majd ha meghaltál. Mig élsz itt kell laknod Rómában. Mindennap elmégy az angol követhez, s az mindennap ad számodra három lirát. Most pedig én lefizetek neked ötszáz lírát, s úgy vigyázz, hogy az a jobb láb többé nem a tied. Ha érzed, hogy a szusz kezd belőled kifogyni, intézkedjél, hogy az angol követ minden akadály nélkül birtokába jusson a lábadnak. Pietro meg volt elégedve az alkuval, ámbár a pénznek markába olvasásakor látszott rajta, hogy ezer líráért akár rögtön levágatná a lábát. — És most nézzük, hol csókolta meg a lábadat ő szentsége ? — Engedelmet excellenza, — szólt szemtelen vigyorgással a vén fickó, — ez nincs benne alkunkban. Hughe Rose megvetőleg dobott oda neki egy aranyat. A bandita néhányszor feldobta a levegőbe, megsimogatta tenyerével, s aztán le- PESTI HÍRLAP 1880. szeptember I. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A hatmilliós kölcsönből 3 millió névértéknek megfelelő összeg (2942100 írt) a kereskedelmi bank által befizettetvén, a tanácsi EGYLETEK és INTÉZETEK. — Az iskolai takarékpénztárak. A brassóvidéki tanítóegyesület tagjai, hasonlóan számos más tanítóegyesülethez, testületileg léptek be az Eötvös-alap tagjai közé. A jó szándéknak azonban nem felelt meg egészen a pontosság a tagdíjfizetésben. De most az iskolai takarékpénztárak meghonosításával megfordult a helyzet. A tanítók jó példát adván a gyermekeknek, maguk is tettek be betenkint néhány krajcárt az iskolai takarékpénztárba, s így sikerült az Eötvös-alap tagdíját is lefizetni. TUDOMY és IRODALOM. * (A „Vasárnapi Lapok“ mutatványszáma) a következő tartalommal