Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-02 / 303. szám
1880. november 2. PESTI HÍRLAP EGYETBEK és INTÉZETEK. — Az izr. hitközs. elöljáróságának választása. A pesti izr. hitközség tanácskozó termében ma d. e. 10 órakor ejtetett meg Nagel Armin vál. vezető elnök elnöklete alatt a hitközség elöljáróságának választása következő eredménynyel: Hitközségi elnökiek 64 szavazattal 25 ellenében (Brüll Miksára ennyien szavaztak) Neuwelt Ármin, szertartási s egyszersmind alelnöknek Deutsch Sámuel, iskolai elnöknek Schweiger Márton, jótékonysági elnöknek Winter Jakab, pénztári elöljárónak Popper Ármin, gazdászati elöljárónak Nagel Ármin, választmányi tagoknak Adler Lajos, Adler Mór, Bródy Zsigmond, Brüll Ármin, Brüll Miksa lovag, Deutsch Jakab Deutsch Simon, Ellenberger Henrik, Freischl József, dr. Friedmann Bernát, Freund Vilmos, Gins Bernát, Grünbanm Miksa, Heidelberg M., Hürsch Károly, Karpeles Albert, Kohner Zsigmond, Krausz Lajos, Lederer Sándor, Löwy Mór, dr. Mandl Pál, Márkus Ignác, dr. Mezey Mór Manthner Mór, Münz Samu, Neustadt Gusztáv, Pfeifer Ignác, Pollak Mór, Quittner Jakab, dr. Reich Armin, dr. Reinitz József, Reusz Károly, dr. Rózsai József, Stern Adolf, Stern Bernát, Sternthal Adolf, dr. Stillert Mór, Schlesinger Ignác, Schossberger Zsigmond, Schweiger Adolf, dr. Schönberg Ármin, Tenczer Pál, Weil Simon, Wolfner Gyula, és Bloch Mór. Póttagoknak megválasztottak : Wahrmann Mór 54, dr. Farkas Emil 39, dr. Schulhof Géza és Deutsch Bernát 40 szavazattal. Ezzel a tisztújító közgyűlés befejeztetett. — A „budai olvasó egylet* a t. c. közönség érdekében 1846-ik év óta fennálló 10.000 kötet magyar és német könyvet tartalmazó kölcsönkönyvtárunk figyelmébe vételét ajánlja, — mert mindamellett, hogy dús tartalommal bir a fővárosban olcsóság tekintetében páratlan mert csak annyi jövedelemre törekszünk, mely fenntartására nélkülözhetvén. — A leteendő biztosíték 1 frt 5 kr. a havidij 35 kr. a könyvek kicserélhetők Budavár, uri utca 6. szám alatt ünnep és vasárnap kivételével naponta délután 2 órától 4 óráig. A „Magyar mérnök- és építész egylet“ mű- és középítészeti szakosztálynak tagjai i. é. november hó 3-án a várkerti építkezések és a fővárosi rudasfürdő közfürdőjének megszemlélése végett műszaki kirándulást rendeznek. Gyülekezés az egylet helyiségében fél 3—3-ig. Indulás pontban 3 órakor. — Technikusok egyesülete. A m. kir. József műegyetem. Sziy Kálmán ez i. rektor pártolása mellett tudományos irányú egyesület alakult „technikusok egyesülete“ cím alatt. Tisztviselői: Kuppis József elnök, Toperczer Kálmán titkár, Kolozsváry Ödön gazda. Működését az óbudai amphytheatrum megszemlélésével kezdé meg szombaton, mely alkalommal Torma K. tanár úr volt szives érdekes magyarázatokkal szolgálni. Továbbá működését felolvasások és pályáztok képeztndik. — A budapesti rabsegélyző egylet választmánya okt. 31-én vasárnap déli 12 órakor Zádory Gyula min. tan. elnöklete alatt ülést tartatott, melynek főtárgya volt az alapszabályoknak — aj új büntető törvény következtében megváltoztatása. Dr. Székely Ferenc bemutatta az általa kidolgozott új alapszabály-tervezetet, mely elfogadtatott és dr. Székelynek a szép és célszerű munkáért egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Több tárgy nem lévén az ülés feloszlott, vedt csók. Benedek Aladár, Egy kis rhapsodia. Kárpáti Károly, A murányi Venus Petőfinél és Tompánál. Irmei Ferenc, Csiky Gergely, Szana Tamás, Petőfi szülőháza. Végül: Irodalmi szemle. * (A budapesti philologiai társaság) folyó év november 3-án, szerdán d. u. 5 órakor a m. ind. akadémiában tartandó rendes havi ülésének tagjai: 1. A Saturnáliák, az. Kont Ignáctól. 2. Saussure hangtani elmélete, Fináczy Ernőtől. TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A Koszorú) novemberi füzete Csiky Gergely kitűnően sikerült fénynyomatú arcképével jelent meg. Tartalma: Mezey Ernő, Az utazás ideálja. Csiky Gergely, A bizalmatlan. Lauka Gusztáv: Az estéEgyszerre csak, midőn azt hitte, hogy senki sem látja, nesztelenül fölemelkedik az ülésről s halk de gyors léptekkel a hangversenyterem felé siet. A herceg, aki Beethoven szökését észrevette, szintén fölkelt az asztaltól s a szökevény után ment. Nagyon kiváncsi volt, hogy ez mit keres a zongorák között. Kíváncsisága csakhamar ki lett elégítve. A mester odaült az egyik zongorához, megütött két akkordot, aztán teljesen nyugodt, mosolygó arccal visszaindult az étterembe, úgy nézett ki, mint ha egy nagy kő esett volna le a szívéről. — Mit jelentsen ez, édes Beethoven ? — kérdé a herceg. — Semmit, épen semmit. Amint a vacsorához indultunk, egy quartot feloldatlanul hagytam. Ez aztán folyton bosszantott s nyugtalanított. Végre nem állhattam ki tovább, — föloldottam. Most minden rendben van. Ezen a dolgon sokat nevettek akkor zenei körökben. De nem többet, mint Beethoven fölkiáltásán újságolvasás közben . — Ah, de derék fiúk ezek a huszárok ? — Mi az, mi az ? — kérdezték minden-j felől. — A huszárok megint győzelmet arattak! — kiáltá a mester legnagyobb lelkesültséggel. Hát akkor vették észre, hogy Beethoven egy lapot tartott kezében — a hétéves háború idejéből. * Eszembe jutottt aztán az a magyar professzor, aki tóparton sétált egyik kezében egy békával, a másikban drága aranyórájával. Vizsgálta, hogy mennyi az érvelése a békának egy perc alatt. Mikor a kísérletet befejezte, belegyűrte a békát a mellényzsebébe, bedobta az óráját a vizbe s aztán, quasi re bene gesta, elsétált haza. * Rochefort (nem is gondolná az ember róla!) is egyike a legszórakozottabb embereknek. Villemessant a „Memoires d’un journaliste“-ban a következőképen jellemzi a nagy agitátort : „Rochefort a legszórakozottabb ember, akit csak ismerek. A múltkor nálam felejtette az esernyőjét. Szeretném ezt neki tudtára adni, de nem merem. Mert ha megírom neki, akkor azt olvassa ki a levelemből, hogy én felejtettem nála az enyémet, és egy egészen újat küld helyette, így hát inkább megtartom az övét.“ C’est le comble schriftstellerischer szórakozottság ! * A híres francia színész Lablache is nagyon kószált fej volt. Lajos Fülöp király, aki nagyon kedvelte, magához hivatta egyszer. Lablache belépett az előszobába és első dolga az volt, hogy fején felejtette a kalapját. Mikor aztán az ajtónálló a nevét kiáltotta, keresni kezdte mindenfelé a kalapját. Nem találván azt sehol, felkapta az elsőt, mely a keze ügyébe jött s belépett a királyhoz, a ki nem győzött eleget nevetni a művészen, aki előtte állott két kalappal : egyikkel a fején, másikkal a kezében. — Ah, édes Lablache ! — kiáltá. — Két kalap túlságos sok az olyannak, akinek egy feje sincs. * Egy párisi színházigazgató várja az alkuszt, akit egy ló megvásárlása miatt magához rendelt s szórakozottságában megfeledkezik arról, hogy egy fiatal énekesnőnek az apját is magához hívta, hogy azzal leánya szerződtetése iránt alkudozzék. Az énekesnő apja a kellő időben megjelenik s közte és az igazgató közt (ki az iratai közül föl sem pillant) a következő érdekes párbeszéd fejlődik . Az apa. Uram, elhoztam őt. Az igazgató. Jól van. — Hány éves ? Az apa. Tizenhat. Az igazgató. Hm, tehát már egy kicsit vén, így hát nehéz munkára már nem igen alkalmas. Az apa. Nehéz munkára ? Az igazgató. Nos igen, mert én nem csak arra akarom használni, hogy lovagoljak rajta. Az apa. Micsoda ? Ön az én leányomon lovagolni akar ? Az igazgató. Az ön leányán ? Dehogy, — az én lován! Stb. stb. FECSKE. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti színház koszorúja, melyet a Theatre Frangais Moliére ünnepéhez Parisba küldtek a párisi lapok által igen rokonszenvesen említtetik. A ma este Budapestre érkezett „Figaro“ közli a koszorúszalag felirását és megjegyzi, hogy „le théatre national de Buda-Pesth“ egyike azon színházaknak, melyben legsűrűbben adják a Moliére darabjait. ♦(Blaháné asszony Pozsonyban.) A pozsonyi Széchenyi-kör küldöttsége Farkas Endre ur vezetése alatt tegnap tisztelgett Blaháné aszszonynál s fölkérte, hogy a nevezett egylet által rendezendő hangversenyen működjék közre. A művésznő igen szívélyesen fogadta a kis küldöttséget és a legnagyobb készséggel ígérte meg, hogy november végén Pozsonyba fog menni. * (W idmár Erzsi k. a.) első fölléptéről az összes londoni lapok a leghízelgőbben emlékeznek meg. Különösen a „Daily News“ egészben csupa dcsérettel halmozza el az ifjú magyar énekesnőt. „Hangja és erejű (genuine) magas szoprán, intonációja hibátlan, iskolája teljes“ írja a nevezett lap. „A kifejezés ereje bájjal, kellemmel és drámai hévvel párosul,“ stb. Leírja aztán a rendkívüli hatást, mit az ifjú művésznő a közönségre gyakorol, s reménye végül, hogy e kezdet után mihamarább viszontlátja a közönség a Her Majesty’ s opera színpadján. Mi is reméljük, hogy operai igazgatóságunk mielőbb alkalmat nyújt nekünk az ifjú magyar művésznő meghallgatására a nemzeti színházban. “(Massenet Gyula) „Lahor királyának“ szellemes szerzője, jelenleg így „W e r t h e r“ című új operán dolgozik, melyet a jövő évben színrehozni vél az opera comique színpadán. A címszerepet a híres Capoul énekelné.(Nemzeti színház.) A november 20-án színre kerülő „Névtelen hősök“ című dalmű végleg megállapított próbái következtében az e heti operai műsor ekkér változik : kedden, november 2-án „Favorita“ ; csütörtökön, nov. 4-én „Traviata“ (Spiegel Arabella szerződött tag első fellépteül) ; szombaton, nov. 6-án , Lalla-Roukh“ és „Sylvia“. * (Az első philharmoniai hangverseny) szerdán, 1880. november hó 3 án, esti fél 8 órakor, tartatik meg a fővárosi vigadó nagy termében a nemzeti színház zenekara által Erkel Sándor karnagy vezénylete és Normanné-Neruda Vilma asszony hegedűművésznő közreműködése mellett. Műsorozat: 1. Nyitány. (Weihe des Hauses) 124-ik mű (Beethoven). 2. Hegedűverseny (Mendelssohn), előadja Normanné- Neruda asszony. 3. Szerenád, fuvó hangszerekre (uj), (Dórák). 4. Magándarabok hegedűre, zongora kísérettel, előadja Normanné-Neruda asszony, 5. 3-ik Simfonia (Es-dur), (Schumann). A két Toldy sírjánál. (Felavatása az új síremléknek.) A főváros díszes sírboltot ajánlott fel a két Toldy tetemei számára, — tegnapelőtt szálliták át akét koporsót. A Kisfaludy-Társaság közadakozásból márvány-síremléket állíttatott a sírbolt fölé, — tegnap volt az ünnepélyes felavatás. A temetőkápolna előtt a magyar tudományosság, irodalom és művészet képviselői találkát adtak egy minsnak délelőtt 11 órakor, hogy együtt vonuljanak testületileg a kegyeletei ünnepély színhelyére. Ott voltak az akadémia, tud. egyetem, a Kisfaludy-Társaság, nemzeti és népszínházak megbízottai- Lónyay Menyhért gróf, Franknói Vilmos, Gyury Pál, Pulszky Ferenc, Greguss Ágost, Salamon Ferenc, Beöthy Zsolt, Vámbéry Ármin, Pesty Frigyes, Telepy Károly, Pauler Tivadar, dr. Poór Antal, Bartalus István, Prileszky Tádé, Wenzel Gusztáv, Vadoay Károly, Tóth Lőrinc, Degré Alajos, Rákosi Jenő, P. Szathmáry Károly, Feleky Miklós, Egressy Ágost, E. Kovács Gyula, a pozsonyi „Toldy-kör“ küldöttsége Kosztinszky János orsz. képviselő vezetése alatt, a közélet és irodalom számos már jelese, a sajtó képviselői, a bölcsészethallgatók küldöttsége s nagyszámú fiatalság. Kevéssel 11 óra után a gyülekezet megindult a sírhoz, melyet a családtagok és egyesek által küldő koszorúk egészen eltakartak. A népszínház énekkara Kölcsey Hymnuszából egy versszakot énekelt el, mire Gyulay Pál, mint a Kisfaludy-Társaság elnöke, megható beszédet mondott Toldy Ferenc emlékére. Közöljük belőle azt a részt, mely Toldy írói pályáját méltatja : „Valóban Toldy pályája szép és lelkesítő pálya. Senki sem őrizte meg hivebben és teljesítő buzgóbban Kazinczy és Kisfaludy hagyományát, mint ő. A nyelvben és nyelv által fejleszteni ki a nemzetiséget az irodalomban, és irodalom által szilárdítani meg mindkettőt s igy fölébresztve az álomba sülyedt nemzetet, egyszersmind ujjászülni az elhanyatlott magyar államot ; ez volt a szent hagyomány. Maga Toldy megjegyzi egyik önéletrajzi töredékében, hogy mindazokat, kik a huszas években s általában az akadémia megnyitása előtt, de azután is 1848-ig a magyar írói pályán működtek, legfőkén a hazafiság vezette, életök feladata a magyar nyelv és irodalom művelése és terjesztése volt s mindkettőt nem mint végcélt tekintették, hanem mint eszközt a nemzetiség s ha lehet a magyar állam fenntartására. Erre törekedtek nagyok és kicsinyek, ez tette a magyar írókat, erőseket és gyengéket testvérekké, s mint az első keresztyének bátorították, lelkesítették egymást azon büszke önérzettel, hogy végre is ők fogják a nemzetet életben tartani, míg első politikai ébredése s itt a felszabadulás órája. Az óra ütött s egy új korszak került Magyarországra, de egy gyásznapon minden, egy egész félszázad munkája veszendőnek látszott. S ekkor Toldy állott először a romokra hirdetni a régi hitet. A forradalom után megjelent első magyar könyv előszavában vigasztalja és bátorítja elcsüggedt nemzetét „Minden egyéb fensőség ingatag — kiált fel — csak a szellemé biztos és maradandó. Ebben nemzetünk jövője és semmi egyébben.“ Saját lakására gyűjtötte össze az akadémia szabadi tagjait, megindította Új magyar múzeumát e sokat kifejező jelmondattal: Peragit tranquilla potestas que violenta nequit, élére állott a történetirodalmi mozgalmaknak, hogy a nemzet múltjából mentsen erőt jövőjére, az egyetemen mint magántanár lépett fel .odalomtörténeti felolvasásaival hintve az ifjúságnak. "