Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)
1880-12-01 / 332. szám
2 vényjavaslat célja az, hogy mivel ki van mondva, hogy a direkt adókat törvényhozási uton emelni többé nem lehet, adassák a miniszternek felhatalmazás — azokat tetszése szerint adminisztratív uton felemelni. Az ország halálra sápad, mert mindenki direkt adófizető és tudja, mit tesz az, ha a pénzügyi adminisztrációval kerül dolga , de Szapáryt a magyar nemzet ijedtsége nem hozza zavarba : justum ac tenacem propositi virum, nec civium ardor mente quatit solida. Tudja Pál, mit kaszál, tudja Tisza, mit csinál , elszegényíti a magyar népet, hogy felette annál könnyebben uralkodhasson. A főrendiház december 2-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tisa Kálmán — írja a ,,Meg“, — nagyon megdöbbent azon felháborodáson, amely a kormánypárt táborában Pauler ama javaslata miatt kiütött, mely szerint a nyugdíjazott bírák berendelendők volnának úlabbi bíráskodásra és a mely szerint az egész bírósági szervezet fenekestül felforgattatok. Tisza megdöbbenése annál nagyobb lehetne, mert ő, aki leghatározottabb nézettel bir olyan ügyekben a melyekhez semmit sem ért, eme javaslatot akkor, midőn a minisztertanácsban előadatott, melegen helyeselte. A mai délután folyamában több legfőbb ítélőszéki tanácselnököt és több semmitőszéki bírót egészen bizalmasan magához kéretett, hogy felvilágosítsák őt a kérdés tulajdonképeni mibenléte iránt. Amint értesülünk, a meghívott urak mindnyájan a legerősebb kifejezésekben és minden kétséget kizáró megbotránkozással kárhoztatták az igazságügyét romboló javaslatát, ezt minden egyébnek elnevezvén, csak célszerűnek nem. Tisza csak úgy hüledezett karszékén, midőn tapasztalta, mily önálló férfias nézetek és milyen nagy ellenzéki szellem uralkodik az igazságügyminiszter ellen, legkiválóbb bírói tekintélyeink sorában. A javaslatot Tisza nyomban el is ejtette, mert azonfelül egy kormánypárti tekintélyes ügyvéd is kijelentette Tiszának, hogy nyolcvan ügyvéd van a parlamentben a különböző pártok közt, és ötezer körül jár ezek száma künn az országban, de mindnyájan a leghatározottabb ellenzékhez tartoznak, ami a kormány összes igazságügyi politikáját illeti. A miniszterelnökkel a fenforgó ügyben érintkező egyik kiváló képviselő nézete szerint Tisza és a kormánypárt untig vannak Paulerrel és nagyon szeretnék, ha az igazságügyminiszter már egyszer ezen javaslathoz a tárcáját kötné, mivel akkor kényelmes alkalom nyitnés őt elodábotani, ahol csak kárt okoz. Az osztrák-magyar bank főtanácsa legközelebbi ülésén, mely kivételesen csütörtök helyett már holnap fog megtartatni, tárgyalás alá veszi a zágrábi bankfiók dotációjának felemelése iránt benyújtott kérvényét. A szerb megbízottak ma csak látogatásokat tettek. A szerződési tárgyalásoknál rendkívüli nehézséget képez a Risztics által annak idejében Angolországgal kizárólag AusztriaMagyarország ellen irányzott sakkhúzásként megkötött kereskedelmi szerződés, mely lQ°/0-os értékvámokat siralmmas marasztalgatásai eshetnek kifogás alá). Ilonka „Ne menj el!, kezdetű sóvárgó dala egyike a ma kitűnőbb számainak, s a felvonást hatásosan zárja be a toborzó-csárdás, melynek igazi magyar rhythmusa Csereje hangon zendül meg. Áttérve a második felvonásra, mely nemcsak szövegben leghosszabb (több mint egy órát vesz igénybe előadása), de a legtöbb zenei szépséget is mutatja föl. Mindjárt maga a kis előjáték néhány üteme gyönyörűen fűzött nemes gondolat-láncolata igen alkalmas és hangulatkeltő zene az Ilonka románcához, melylyel a felvonás kezdődik. A honvédeknek összeségben e felvonás képezi főleg szereplése terét, itt vannak a legszebb karok, így az induló, a valóban remek férfikar, melylyel a honvédek Ilonka szívességét köszönik meg, a takarodó („Kilenc óra, Kilenc óra“) s a reggeli ébresztő hangfestése, melyben a fanfare mellett az ébredés kábult zavara a hangszerelés zsongó-bongószínezésével szerencsésen adatik vissza, később a nászvendégek kara s a felvonás fináléját képező igen élénk kar („lám az ártatlan Ilonka“) gúnyosan élezett kidolgozása, s ennek méltó párját alkotó másik kar („megszökött a menyasszonya“) — ezek e felvonás legszebb részei A harmadik felvonás a legmozgalmasabb képeket tárja elénk s igy a szerzőnek alkalma fs — J — Kft. PESTI HÍRLAP állapit meg és hogy a szerb kormány csak most kezdi belátni, hogy ez a 10 százlék vámtétel a fogyasztási cikkek nagyrészére nézve igen alacsony, s Szerbiát pénzügyileg igen erősen károsítja. Most már Szerbia a többi tarifa szerződésekben néhány fogyasztási cikkre, u. m. kávéra, cukorra stb. effélére nézve jóval magasabb vámtételt szeretne megállapítani, ami azonban a legnagyobb kedvezmény elvének fentartása mellett teljességgel lehetetlen. A Lada—győri vasút kiépítése iránt érdeklődő képviselői ma este Rakovszky István képviselő lakásán újból értekezletet tartottak, melyen Perczel László képviselő, mint megbízott elnök, jelentést tett eddigi eljárásáról. Az értekezlet hosszasabban tanácskozott az eddig e téren történtekről, s a legközelebbi teendőkre nézve abban állapodott meg, hogy Pesten levő érdeklődő képviselők a pénzügyi és közlekedési minisztereket s illetőleg a kormányt küldöttségileg felkéri, hogy az orzágos fontosságú pálya létesítése iránt mielőbb intézkedjék. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután tartott értekezletén tárgyalta és elfogadta az országház építésére vonatkozójavaslatot. Ezután tárgyalás alá vétetett a hadmentességi díjról szóló törvény módosítására vonatkozójavaslat, mely szintén elfogadtatott. POLITIKAI SZEMLE. Franciaországban még mindig nem csendesült el a csuklyások és a csendőrök között vívott harc zaja ; az egyház emberei türelmetlenül ragadnak meg miden alkalmat, hogy ecseteljék gyűlöletöket az állam közegei és legújabb törvényei iránt és fessék a legújabb intézkedések jogtalanságát, melyekkel a szerzeteket sújtották. Most hét ilyen inciációról szóló jelentést kaptunk : Monsabré atya Parisban emlékbeszédet mondott Lacordaire atya felett, s tőle telhetőleg kizsákmányolta e híres ember zavaros életében tömegesen található kérdőjeleket. A mai újságolvasók nagyrésze bizonyára igen keveset tud Lacordaire felől, ki egyike volt a harmincas években azon szerzeteseknek, kik a modern kor eszméi és a katholikus egyház szigorú dogmái között ingadozva, hol az egyik, hol a másik oldalra csapott át, s így soha senki se tudta, hogy tulajdonképen melyik táborhoz tartozik ; annyi bizonyos, hogy Monsabré atya nagyon kétes értékű és meglehetősen rozsdás fegyvert kotort elő a katholicizmus arzenáljából, mikor Lacordaire szabadelvűségét játszsza ki tromf gyanánt a szerzetesek hármas adottsága ellen. Lacordaire azon szerencsétlenek közé tartozott, kik őszintén keresve az igazságot, rendkívülien sokat búvárkodtak és tanultak, de soha annyi lelki erővel nem bírtak, hogy szakítva a múlttal s az előítéletekkel, nyíltan a felvilágosodás zászlaja alá álltak volna. Monsabré e kétes értékű kísérlete nem sokat használhat a szerzetek ügyének, mert Lacordaire példája legfeljebb azt bizonyíthatja, hogy a szerzetesek közül még azok se szakíthatnak a hagyományok feszes korlátaival, kik ama ponton állnak, hogy belássák azok káros voltát. A másik emneiáció meg-s történt s csak a december eleén tartandó titkos pápai konzisztorium után fogjuk hallani ; a Vatikán végre megsokallta az állhatatos hallván sokoldalúságát megmutatni. A lengyel tisztek ügyes dalt énekelnek, utána Eleknek modern szabású nagy áriája következik, mely nemes dallamfüzés és kiválóan szép hangszerelés által tűnik ki. Átalában a hangszerelés erős oldala az új dalműnek színgazdag, tömör, helylyel-közzel brilliáns. E felvonásban egymást érik a mesterien szerkesztett karok, lelkesítőleg és villanyozva. Nem csoda, hogy e felvonás okozta a legnagyobb hatást. Az utolsó felvonásban egy érdekes ellentét emelkedik ki az egésznek rendes folyásából. Ez a templomból kihangzó zsoltáréneklés és orgonakísérettel contrastot képező kettős, Parasznyay és Ilonka által énekelve. Igen megkapó és sok melegséggel van festve Sáskáné öröme elveszettnek hitt gyermekei viszontlátásán. Csipkés uramnak áz-áttörő boszszusága is jóizű komikus tárgyalással adatik vissza, míg a finale emelkedő szárnyalással zárja be a szép dalművet. Egyszóval e dallamgazdag és nemes irálya dalmű nagy nyeresége operairodalmunknak, melyben előkelő helyet foglal el idősebb testvérei mellett. Sőt közülök azon kiváló érdekességénél fogva ki is válik, hogy e dalmű az, mely elégtételt szolgáltatott szabadságharcunk lelkes hőseinek, kiktől a törvényhozás megtagadta elismerését — a honvédeknek igatást és nyilatkozni akar. — Nagyon kár lesz, ha tenni fogja, mert nem mondhat semmit, ami a katholicizmusnak használhatna, és ne csökkentené meg inkább azon nagy bizalmat, mit kezdetben XIII. Leo mérséklete és politikai tapintata iránt az egész világ táplált. Eddig még nem történt nyílt szakadás Franciaország és a Vatikán között, de a pápa valamely meggondolatlan lépése könnyen odáig vihetné a viszályt, melynek elmérgesítéséről a francia klérus úgyis eléggé gondoskodik. Ha már az enunciadóknál vagyunk, mondjunk el egyet-mást Granville lord Anglia gyenge és öreg külügyminiszterének hanley-i beszédéről. A lordsága ismét bizonyságot tett amellett, hogy a jelenlegi liberális minisztérium tagjaiban nincsen meg azon tapintat, mely szükséges volna, hogy kibékítse az európai államok egy részét a Gladstone-kabinettel, mely annyi ellenszenvvel találkozott, mikor kormányra lépett. A gyűlölet Ausztria-Magyarország iránt a beszéd minden szavából átcsillámlott, pedig a politikai „bonton“ a legszigorúbban megkívánná, hogy Gladstone ismeretes nyilatkozata után az angol kormány tagjai a leggondosabban óvakodjanak kifejezést adni az irántunk táplált ellenszenvnek. Granville lord különben nem érte el célját , ártani akarván, ehelyett sokkal inkább használt monarchiánknak, midőn azt fejtegette, hogy Ausztria- Magyarország vonakodása tette semmivé a Szmyrna blokkozását célzó tervet. Nagyon örülünk, ha csakugyan igaz, habár nem merjük hinni, hogy külügyi hivatalunk ily erélyes lépésre tudta volna rászánni magát. Olaszországban még mindig nem dőlt el a kabinet sorsa. A képviselőházi vita foly tovább, mintha soha sem akarna véget érni. Beszél mindenki, szórja a bölcsességet, pedig inkább javára szolgálna Olaszországnak, ha a sok kratkehler hallgatna, s nem tenné lehetetlenné, hogy a törvényhozótestület üdvös munkásságot fejtsen ki. 1880. december I. JŐTÁROSI ÜGYEK. A SZÍNHÁZI szabályzat. A színházi szabályzatot, mely a fővárosnál most készül, ma letárgyalta a színi bizottság, s a szabályrendelet közelebb a tanács, majd a közgyűlés asztalára kerül. A múlt ülés csak az első 3 szakaszt birta bevégezni, ma a 4. §-től a 21. §-ig, vagyis végig megállapították a szöveget. A nevezetesebb megállapodások ezek : A színháznyitási engedély dologhoz kötött jog, mely az ingatlan tulajdonától elválasztva nem gyakorolható. Az engedély érvénye (többek közt) megszűnik akkor is, ha a színház elemi csapások miatt elpusztulván, három év lefolyása alatt fel nem épül és újra meg nem nyittatik. A színháznyitási s általában a színügyi kérelmek szakbizottságául a közoktatási bizottság választatik, mert a színház közművelődési intézmény, s mint ilyen, a törvény által oda utaltatik. A szabályrendelet kimondja, hogy a belügyminiszter 1875. 404. számú rendelete 5-ik pontja intézkedésének megváltoztatásával, a színi előadási engedélyek kiadása és az 1848: XXXI. t.-c. alapján a tanács hatáskörébe tartozik. Előadási engedélyt (színházra) csak magyar honpolgár nyerhet, a vendégszereplések csak az illető engedélyes neve és felelőssége mellett tarthatók. Fővárosi társas egyletekzárt helyiségben, és műkedvelők rendezhetnek egyes szini előadásokat , ezek az előző szabályok alá nem esnek. Sängeresék csak 100 frt havi engedélydíj mellett működhetnek. A mutatványosok, kik ide jönnek, napi bevételeik 5 százalékát kötelesek a szegényalap javára adni; az ellenőrzésről külön §-ok gondoskodnak; helybeli adózók és lakosok, ha mutatványosok is, e qyota fizetése alól felmentetnek. A szabályrendelet áthágói 50 főt bírságban marasztaltatak el, ismétlés esetében még 5 napi fogságra is ítéltetnek. Végül felolvastatott azon kérdés, hogy engedély nélküli előadásokkal szemben minő eljárás legyen követendő ? Kimondatott s az utolsó §-ba végső pontul iktattatott, hogy ezen előadások karhatalommal akadályozandók meg. Az eddig szerzett jogok természetesen lejártukig érvényben maradnak. EGYLETEI éS INTÉZETEK. — Az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmánya ma délután ülést tartott. Felolvastatott Lyka Döm a földbirtokos s országgyűlési képviselő azon ajánlata, hogy gazdasági tényezőink harmóniájának elérésére, egy gazdasági szakmunka kiadására arányban 1000 frankot ajánl fel, a munkát a gazdasági egyesület tulajdonába adja. Korizmics László az egylet nevében köszönetet mondott ezen hvafiss érzülettel tett