Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)

1880-12-01 / 332. szám

2 vényjavaslat célja az, hogy mivel ki van mondva, hogy a direkt adókat törvényhozási uton emelni többé nem lehet, adassák a miniszternek felhatalmazás — azokat tetszése szerint adminisztratív uton felemelni. Az ország halálra sápad, mert mindenki direkt adófizető és tudja, mit tesz az, ha a pénzügyi adminisz­trációval kerül dolga , de Szapáryt a magyar nemzet ijedtsége nem hozza zavarba : justum ac tenacem propositi virum, nec civium ardor mente quatit solida. Tudja Pál, mit kaszál, tudja Tisza, mit csinál , elszegényíti a magyar népet, hogy fe­lette annál könnyebben uralkodhasson. A főrendiház december 2-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tisa­ Kálmán — írja a ,,Meg“, — nagyon meg­döbbent azon felháborodáson, a­mely a kormánypárt táborában Pauler ama javaslata miatt kiütött, mely szerint a nyugdíjazott bírák berendelendők volnának úlabbi bíráskodásra és a mely szerint az egész bírósági szervezet fenekestül felforgattatok. Tisza meg­döbbenése annál nagyobb lehetne, mert ő, a­ki leghatáro­zottabb nézettel bir olyan ügyekben a melyekhez semmit sem ért, eme javaslatot akkor, midőn a mi­nisztertanácsban előadatott, melegen helyeselte. A mai délután folyamában több legfőbb ítélőszéki tanácselnö­köt és több semmitőszéki bírót egészen bizalmasan ma­gához kéretett, hogy felvilágosítsák őt a kérdés tulaj­­donképeni mibenléte iránt. A­mint értesülünk, a meghívott urak mindnyájan a legerősebb kifejezésekben és minden kétséget kizáró megbotránkozással kárhoztatták az igazságügyét rom­boló javaslatát, ezt minden egyébnek elnevezvén, csak célszerűnek nem. Tisza csak úgy hüledezett karszékén, midőn tapasztalta, mily önálló férfias nézetek és milyen nagy ellenzéki szellem uralkodik az igazságügyminiszter ellen, legkiválóbb bírói tekintélyeink sorában. A javas­latot Tisza nyomban el is ejtette, mert azonfelül egy kormánypárti tekintélyes ügyvéd is kijelentette Tiszá­nak, hogy nyolcvan ügyvéd van a parlamentben a kü­lönböző pártok közt, és ötezer körül jár ezek száma künn az országban, de mindnyájan a leghatározottabb ellenzékhez tartoznak, a­mi a kormány összes igazság­ügy­i politikáját illeti. A miniszterelnökkel a fenforgó ügyben érintkező egyik kiváló képviselő nézete szerint Tisza és a kormánypárt untig vannak Paulerrel és na­gyon szeretnék, ha az igazságügyminiszter már egy­szer ezen javaslathoz a tárcáját kötné, mivel akkor kényelmes alkalom nyitnés őt elodábo­tani, a­hol csak kárt okoz. Az osztrák-magyar bank főtanácsa leg­közelebbi ülésén, mely kivételesen csütörtök helyett már holnap fog megtartatni, tárgyalás alá veszi a zág­rábi bankfiók dotációjának felemelése iránt benyújtott kérvényét. A szerb megbízot­tak ma csak látogatásokat tettek.­­ A szerződési tárgyalá­soknál rendkívüli nehézséget képez a Risztics által annak idejében Angolországgal kizárólag Ausztria­Magyarország ellen irányzott sakkhúzásként megkötött kereskedelmi szerződés, mely lQ°/0-os értékvámokat siralmmas marasztalgatásai eshetnek kifogás alá). Ilonka „Ne menj el!, kezdetű sóvárgó dala egyike a ma kitű­nőbb számainak, s a felvonást hatásosan zárja be a toborzó-csárdás, melynek igazi magyar rhythmusa Cserej­e hangon zen­­dül meg. Áttérve a második felvonásra, mely nem­csak szövegben leghosszabb (több mint egy órát vesz igénybe előadása), de a legtöbb zenei szépséget is mutatja föl. Mindjárt maga a kis előjáték néhány üteme gyönyörűen fűzött nemes gondolat-láncolata igen alkalmas és hangulat­­keltő zene az Ilonka románcához, melylyel a felvonás kezdődik. A honvédeknek összeségben e felvonás képezi főleg szereplése terét, itt vannak a legszebb karok, így az induló, a va­lóban remek férfikar, melylyel a honvédek Ilonka szívességét köszönik meg, a takarodó („Kilenc óra, Kilenc óra“) s a reggeli ébresztő hangfestése, melyben a fanfare mellett az ébre­dés kábult zavara a hangszerelés zsongó-bongó­­színezésével szerencsésen adatik vissza, később a nászvendégek kara s a felvonás fináléját ké­pező igen élénk kar („lám a­z ártatlan Ilonka“) gúnyosan élezett kidolgozása, s ennek méltó párját alkotó másik kar („megszökött a meny­asszonya“) — ezek e felvonás legszebb részei A harmadik felvonás a legmozgalmasabb képeket tárja elénk s igy a szerzőnek alkalma fs — J — Kft. PESTI HÍRLAP állapit meg és hogy a szerb kormány csak most kezdi belátni, hogy ez a 10 százlék­ vámtétel a fogyasztási cikkek nagy­­részére nézve igen alacsony, s Szerbiát pénzügyileg igen erősen károsítja. Most már Szerbia a többi tarifa szerződésekben néhány fogyasztási cikkre, u. m. kávéra, cukorra stb. effélére nézve jóval maga­sabb vámtételt szeretne megállapítani, a­mi azonban a legnagyobb kedvezmény elvének fentartása mellett tel­jességgel lehetetlen. A Lada—győri vasút kiépítése iránt érdeklődő képviselői ma este Rakovszky István képviselő laká­sán újból értekezletet tartottak, melyen Perczel László képviselő, mint megbízott elnök, jelentést tett eddigi eljárásáról. Az értekezlet hosszasabban tanácskozott az eddig e téren történtekről, s a legközelebbi teendőkre nézve abban állapodott meg, hogy Pesten levő érdek­lődő képviselők a pénzügyi és közlekedési minisztereket s illetőleg a kormányt küldöttségileg felkéri, hogy az orzágos fontosságú pálya létesítése iránt mielőbb in­tézkedjék. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután tartott értekezletén tárgyalta és elfogadta az országház építésére vonatkozó­­javaslatot. Ezután tárgyalás alá vétetett a hadmentes­ségi díjról szóló törvény módosítására vonat­kozó­­javaslat, mely szintén elfogadtatott. POLITIKAI SZEMLE. Franciaországban még mindig nem csen­desült el a csuklyások és a csendőrök között vívott harc zaja ; az egyház emberei türelmet­lenül ragadnak meg m­iden alkalmat, hogy ecseteljék gyűlöletöket az állam közegei és legújabb törvényei iránt és fessék a legújabb intézkedések jogtalanságát, melyekkel a szerze­teket sújtották. Most hét ily­en inciációról szóló jelentést kaptunk : Monsabré atya Paris­ban emlékbeszédet mondott Lacordaire atya felett, s tőle telhetőleg kizsákmányolta e híres ember zavaros életében tömegesen talál­ható kérdőjeleket. A mai újságolvasók nagy­része bizonyára igen keveset tud Lacordaire felől, ki egyike volt a harmincas években azon szerzeteseknek, kik a modern kor eszméi és a katholikus egyház szigorú dogmái között inga­dozva, hol az egyik, hol a másik oldalra csa­pott át, s így soha senki se tudta, hogy tulaj­donképen melyik táborhoz tartozik ; annyi bi­zonyos, hogy Monsabré atya nagyon kétes ér­tékű és meglehetősen rozsdás fegyvert kotort elő a katholicizmus arzenáljából, mikor Lacor­daire szabadelvű­ségét játszsza ki tromf gyanánt a szerzetesek hármas adottsága ellen. Lacordaire azon szerencsétlenek közé tartozott, kik őszintén keresve az igazságot, rendkívülien sokat bú­várkodtak és tanultak, de soha annyi lelki erővel nem bírtak, hogy szakítva a múlttal s az előítéletekkel, nyíltan a felvilágosodás zász­laja alá álltak volna. Monsabré e kétes értékű kísérlete nem sokat használhat a szerzetek ügyének, mert Lacordaire példája legfeljebb azt bizonyíthatja, hogy a szerzetesek közül még azok se szakíthatnak a hagyományok feszes ko­r­látaival, kik ama ponton állnak, hogy belás­sák azok káros voltát. A másik em­neiáció meg-­s történt s csak a december ele­én tartandó titkos­­ pápai konzisztorium után fogjuk hallani ; a­­ Vatikán végre megsokallta az állhatatos hall­ván sokoldalúságát megmutatni. A lengyel tisz­tek ügyes dalt énekelnek, utána Eleknek modern szabású nagy áriája következik, mely nemes dallam­­füzés és kiválóan szép hangszerelés által tűnik ki. Átalában a hangszerelés erős oldala az új dal­műnek színgazdag, tömör, helylyel-közzel bril­­liáns. E felvonásban egymást érik a mesterien szerkesztett karok, lelkesítőleg és villanyozva. Nem csoda, hogy e felvonás okozta a legna­gyobb hatást. Az utolsó felvonásban egy érdekes ellentét emelkedik ki az egésznek rendes folyásából. Ez a templomból kihangzó zsoltáréneklés és orgonakísérettel contrastot képező kettős, Pa­­rasznyay és Ilonka által énekelve. Igen megkapó és sok melegséggel van festve Sáskáné öröme elveszettnek hitt gyermekei viszontlátásán. Csipkés uramnak áz-áttörő bosz­­szusága is jóizű komikus tárgyalással adatik vissza, míg a finale emelkedő szárnyalással zárja be a szép dalművet. Egyszóval e dallamgazdag és nemes irá­lya dalmű nagy nyeresége operairodalmunknak, melyben előkelő helyet foglal el idősebb test­vérei mellett. Sőt közülök azon kiváló érdekes­ségénél fogva ki is válik, hogy e dalmű az, mely elégtételt szolgáltatott szabadságharcunk lelkes hőseinek, kiktől a törvényhozás megta­gadta elismerését — a honvédeknek i­gatást és nyilatkozni akar. — Nagyon kár lesz, ha tenni fogja, mert nem mondhat semmit, a­mi a katholicizmusnak használhatna, és ne csökkentené meg inkább azon nagy bi­zalmat, mit kezdetben XIII. Leo mérséklete és politikai tapintata iránt az egész világ táplált. Eddig még nem történt nyílt szakadás Fran­ciaország és a Vatikán között, de a pápa va­lamely meggondolatlan lépése könnyen odáig vihetné a viszályt, melynek elmérgesítéséről a francia klérus úgyis eléggé gondoskodik. Ha már az enunciad­óknál vagyunk, mond­junk el egyet-mást Granville lord Anglia gyenge és öreg külügyminiszterének hanley-i beszédéről. A lordsága ismét bizonyságot tett amellett, hogy a jelenlegi liberális minisz­térium tagjaiban nincsen meg azon tapintat, mely szükséges volna, hogy kibékítse az euró­pai államok egy részét a Gladstone-kabinettel, mely annyi ellenszenvvel találkozott, mikor kor­mányra lépett. A gyűlölet Ausztria-Magyaror­­szág iránt a beszéd minden szavából átcsillám­­lott, pedig a politikai „bon­ton“ a legszigorúb­ban megkívánná, hogy Gladstone ismeretes nyi­latkozata után az angol kormány tagjai a leg­gondosabban óvakodjanak kifejezést adni az irántunk táplált ellenszenvnek. Granville lord kü­lönben nem érte el célját , ártani akarván, ehe­lyett sokkal inkább használt monarchiánk­nak, midőn azt fejtegette, hogy Ausztria- Magyarország vonakodása tette semmivé a Szmyrna blokk­ozását célzó tervet. Nagyon örülünk, ha csakugyan igaz, habár nem mer­jük hinni, hogy külügyi hivatalunk ily erélyes lépésre tudta volna rászánni magát. Olaszországban még mindig nem dőlt el a kabinet sorsa. A képviselőházi vita foly to­vább, mintha soha sem akarna véget érni. Be­szél mindenki, szórja a bölcsességet, pedig in­kább javára szolgálna Olaszországnak, ha a sok kratkehler hallgatna, s nem tenné lehetetlenné, hogy a törvényhozótestület üdvös munkásságot fejtsen ki. 1880. december I. JŐTÁROSI ÜGYEK. A SZÍNHÁZI szabályzat. A színházi szabályzatot, mely a fővárosnál most készül, ma letárgyalta a színi bizottság, s a szabály­rendelet közelebb a tanács, majd a közgyűlés asztalára kerül. A múlt ülés csak az első 3 szakaszt birta bevé­gezni, ma a 4. §-től a 21. §-ig, vagyis végig megállapí­tották a szöveget. A nevezetesebb megállapodások ezek : A színháznyitási engedély dologhoz kötött jog, mely az ingatlan tulajdonától elválasztva nem gyakorol­ható. Az engedély érvénye (többek közt) megszűnik akkor is, ha a színház elemi csapások miatt elpusztul­ván, három év lefolyása alatt fel nem épül és újra meg nem nyittatik. A színháznyitási s általában a színügyi kérelmek szakbizottságául a közoktatási bizottság vá­­lasztatik, mert a színház közművelődési intézmény, s mint ilyen, a törvény által oda utaltatik. A sza­bályrendelet kimondja, hogy a belügyminiszter 1875. 404. számú rendelete 5-ik pontja intézkedésé­nek megváltoztatásával, a színi előadási enge­délyek kiadása és az 1848: XXXI. t.-c. alapján a ta­nács hatáskörébe tartozik. Előadási engedélyt (szín­házra) csak magyar honpolgár nyerhet, a vendégszereplések csak az illető engedélyes neve és felelőssége mellett tarthatók. Fővárosi társas egyletek­­zárt helyiségben, és műkedvelők rendezhetnek egyes szini előadásokat , ezek az előző szabályok alá nem esnek. Sängeresék csak 100 frt havi engedély­díj mel­lett működhetnek. A mutatványosok, kik ide jönnek, napi bevételeik 5 százalékát kötelesek a szegényalap javára adni; az ellenőrzésről külön §-ok gondoskodnak; helybeli adózók és lakosok, ha mutatványosok is, e qyota fizetése alól felmentetnek. A szabályrendelet áthá­­gói 50 főt bírságban marasztaltatak el, ismétlés eseté­ben m­é­g 5 napi fogságra is ítéltetnek. Végül felol­vastatott azon kérdés, hogy engedély nél­küli előadásokkal szemben minő eljárás legyen kö­vetendő ? Kimondatott s az utolsó §-ba végső pontul ik­­tattatott, hogy ezen előadások karhatalommal akadályo­­zandók meg. Az eddig szerzett jogok természetesen lejártukig érvényben maradnak. EGYLETEI éS INTÉZETEK. — Az országos magyar gaz­dasági egyesület igazgató választmánya ma délután ülést tartott. Felol­vastat­ott Lyka Döm a földbirtokos s országgyűlési képviselő azon ajánlata, hogy gazdasági tényezőink harmóniájának elérésére, egy gazdasági szakmunka kiadására arányban 1000 frankot ajánl fel, a munkát a gazdasági­ egyesület tulaj­donába adja. Korizmics László az egylet nevé­ben köszönetet mondott ezen hvafiss érzülettel tett

Next