Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
Budapest, 1881. III. évf. 1. Szám (712.) Szombat, január 1. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: .■Egész évre.........................14 £rtkr. ■ " &§ fig 8a4*1*«“ **«•** 7 «• readrt, Félévre................... 7 „__„ Kj! hová a lap szellemi részét illető mindet» h ■■ L^1^^ : POLITIKAI NAPILAP $%&) Százaléi nem alatii. ZlZii. BUDOUP MOSSB-nél PAEis-b«, J 40, Rue Notxedame des Victoiren. "1 m és szombaton a képtár, vasárnapokon ezeken 0—1-ig. — Országos képsziüvetieti táv 61 létében mindig megtekinthető. — ** y • i AjauuvaiOa. d. e 10—1_ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Ecsvagónia a sorok sári-ut végén, a ván* Szombat, Katholika 'Uj ér i Nemet! muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos alanímia. (Ferenc Jó mellett. — Varcskas a régi a városház* „ protestáns. Uj év ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esil- hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsof-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az uj a Lipót-utcában 24. 67. o. — görög-orosz:Ignácz törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotáján át, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. «— kedden és pénteken az ásványtár, szerdán van. Nyitva: vasárnap, szerdán és per. Királyi vár és variért Budán, az udvar Állatszert a városligetijén. » NWWI—fcMWnWBfl—HM—W—WMBT—Bll 1 ■■■ —■■■■■■ IBM NMI III 1■ ——I MIMIMM.i.Min——■ egész évre......................20 fil. tézendők. A mai szám tartalma: Hass, alkoss, gyarapits.— Politikai hírek. ■— Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — A magyar irodalom 1880- ban. — Színház és művészet. — Máramarosi huszárok. — Girardin, a porosz kém. — Táviratok. — „Pesti Hírlap“. — Napi hírek. — A közönség köréből. — Törv. csarnok. — Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca: Boldog újéveket. — A mellékleten : Az év története (1880.) I. Magyarország politikai története. II. A külföld politikai története. III. Közművelődési és nemzeti mozgalmak. IV. Színházak. — Az 1880-ik év halottjai. — Hirdetések. „Hass, alkoss, gyarapits.“ A fátyolos jövőt reménynyel üdvözöljük; az uj évtől követeljük, mit a múlt megtagadott: boldogságunkat. Eső és napfény nem oszlik meg egyenlőn, hőségben fűröszt egyszer, ínséggel , sújt másszor , szerencse és halsors szeszélylyel váltakoznak s ember élete Isten kezében van. Nemzetek sem úgy intézik dolgaikat, mint nekik tetszik, gyakran játszik velök a végzet hatalma. Mi lesz belőlünk, hazánk népéből? Aggódva nézünk körül, mindenütt ellenség. Bejárjuk az országot s úton-útfélen találkozunk a szegénységgel. Fülelünk a nép beszédére s panaszolni halljuk. Feltekintünk a kormányra, haragosnak látjuk és elhízottnak. Fordulunk az országgyűléshez: siket. Felhívjuk a nemzetet, segítsen önmagán, elfásult. Az elkeseredés ne vegyen rajtunk erőt, a bajok szolgáljanak ösztönül fokozott munkásságra. Cselekvés mutat eredményt; egy nemzet, mely elszánja magát cselekvésre, sokat végezhet. Csak legyen magával tisztában céljai iránt, hogy mit akar, s kitartással eléri. Roppant hatalom a munka, ha millió kéz dolgozik szüntelen és mindennap gyűjti a munka gyümölcsét ; ha ezer agy gondolkozik és tervez, s egy nemzet rendes egymásutánban elvégzi ami szükséges ; ha nap nap után hónap, hónapra következik és egyetlen óra nem veszett kárba, egyetlen év sem rontja le,amit a másik épített. így lett nagygyá Anglia, Amerika ; igy nőtt a civilizáció s vadonból virányi, vadakból művelt nemzeteket teremtett. Esz és munka tették nagygyá s szabaddá Hellászt, Svájcot, Hollandot, Belgiumot, azok menthetik meg s emelhetik polcra Magyarországot. Hogy kis nép vagyunk, abból nem következik, hogy nem lehetünk gazdag nép, művelt és tekintélyes, hanem csak úgy, ha minden erőnket megfeszítjük. De nem ám céltalan erőpazarlásra, hencegésre, korteskedésre, uralkodásra, ha katonaparádéban, dikciózásban, hivatalos méltóságokban s mindennemű hiúságokban gyönyörködünk, hanem ha tanulunk, a fáradságot nem kerüljük, a pénzt megbecsüljük, a munkát beosztjuk, egymást segítjük s a haszontalan embert megvetjük. Aki nem béna és nem beteg, az termeljen, mindenki a mihez ért, amire hivatása van, verjük ki a méhkasból a heréket, mert azok csak fogyasztanak s Magyarországból csak úgy lesz ország, a magyar nemzetből csak úgy lesz nemzet, ha mindenki dolgozik. Van ám itt munka elég, csak nem kell benne válogatni. Nem kell keresni a könnyebb végét, hanem meg kell fogni a nyelét. Azért van sok szerencsétlen és szegény család, mert sokaknak a munka derogál, a szurtos kéznek nincs becsülete, ellenben az előtt, ki mások pénzét vagy öröklött vagyonát elkölti, kalapot emelnek. ____ Ha nem volna annyi kényelmű ember és rossz gazda, nem lenne annyi uzsorás. Ha jobban takarékoskodnának az állam- és a magánháztartások, nem volna deficit, adóemelés és adósságcsinálás. A magunk bűne, hogy a magyar föld idegen kézre kerül s úgy meg van terhelve adóssággal, melylyel idegeneknek tartozunk, hogy a tulajdonos és gazda csak bérbe bírja birtokát s minden jövedelmét kénytelen elfizetni. Ebből a borzasztó állapotból csak nagy takarékosság által szabadulhatunk, hogy kiki húzza meg magát nem egy keveset, hanem amennyire kell s dolgozzék serényen, hogy munkával szaporítsa jövedelmét. Sok a teendő, sok, hogy helyzetünk javuljon, nem elég arra egy jó termés vagy kettő, egy kis szerencsés konstelláció a pénzpiacon, egy új képviselőválasztás, vagy egy kormányválság , évek következetes munkája kívántatikához, minden téren. Nemcsak mezőgazdáinkat kell a romlástól megmenteni, iparunkat is ki kell fejleszteni, nemcsak a vasutakat kell kiépíteni, vizeinket is szabályozni szükség; nem elég, ha a kormány erős, szükséges, hogy a közigazgatás is jó legyen : rendezni, szervezni kell itt minden téren. Csak vegyük a közegészségügyet, menynyire el van hanyagolva. A magyar nép termékikény, de a gyermekek ápolás és felügyelet hián elhalnak. Mekkora veszteség egy számra csekély nemzetre s egy munkaerőben gyönge országra ! Avagy a szellemi kultúra terén nem szégyen, hogy elárasztatunk német hírlapokkal, rossz német regényekkel, német színtársulatokkal, német nevelőkkel, német technikusokkal, bankdirektorokkal, jószágigazgatókkal, muzsikusokkal. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Boldog újéveket! kiván Teleki Sándor. A „Pesti Hrand eredeti tárcája. — „Emlékezzünk régiekre !“, mi, kik min mindnyájan jöttünk ki Szcrbiából. A vén ember, — ha esze még nem szállt lábába, — sok épületest mondhat. Jövő hó végével megütöm a hat X-et; eszem ép, elmém fogékony, emlékező tehetségem hű, testem egészséges, s néha meg úgy legénykedhetném is, s átalában hibám, hogy mindig olyan harminc éves badar legénynek hiszem magamat, különben a lovat csak úgy ülöm, mint ezelőtt, a négyest is gyeplőn fogom kurtára, s az ekét is ki tudom hajítani a harmadik barázdába; úgy tapasztalom, hogy a "Világ sokkal többet változott hatvan esztendő alatt, mint magam. Sok dolog sokkal jobban van manapság mint az előtt, sok sokkalta rosszabbul; leginkább sajnálom azt a jó régi patriarchális életet, melyről már csakis nekünk a nép véneinek van fogalmunk. Az igények nőttek, s az egyenlőség általános a szűkölködésben, s mi falusi öreg gazda emberek azt találjuk, hogy hej ! jobban volt az régen! Az úrhatnámkodás nagy mételye a magyarnak ; minden lengyel, azt mondja Heine: Gróf, nálunk mindenki Báró, a szerényebbek titkolják, aki már éppen nem az, legalább Nagyságos ur! aki még az sem, avval menti magát, hogy demokrata. Az én időmben nem volt az ügy , Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Deák Ferenc, Pázmándy Dénes, Nyáry Pál, Kossuth Lajos, Bezerédy István, Szemere Bertalan, Balog János, Szentkirályi Móric, Komáromy György, s mindazok kiket szerettek és nevök volt, csak tekintetes urak voltak. Csak Ivánka Zsiga volt nagyságos ur, ma kihalt annak a faja; na, de még sem egészen, mert nálunk a „Be tekincs“ csárdába a zsidó csaplárost úgy híják — meglehet csúfságból — hogy a . . . Tekintetes ur! Mikor a hatalmas isten két kézre verte a magyart, s rosszabb dolga volt mint Musztafa és Caraffa alatt, boldog emlékezetű Bach báró, meg az a felejthetetlen Schmerling lovag, azt a sehonnai sok bitangot beterelték a nagy magyar garámba, hogy legyenek számoló bojtársai az ember-jószágnak, kicserélték pintlijüket praedicatummal, pundrájokat a nagyságos címmel; ez tetszett a Hun hiúságnak, a szélbafitogtatásnak, enagyságokt,attak magokat cselédjeik által, s végre rajtok száradt. * Újév napját ünnepeljük. Boldog uj éveket! Legyen jó termés, szálljon ránk József álmának hét kövér esztendeje, hulljon manna és harmatkása; szükségünk van rá, hadd fizethessük az adót, mert sereg az a mi van, dicsekedhetünk vele, kivált mi szántóvető gazda emberek. Földadó, — házbér adó, — házosztályadó, — I-ső osztályú személykereseti adó,n-dik és HI-ik, — nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója (aki ezt érti, az okos ember) — tőkekamat adó, — járadék adó, — általános jövedelmi pótadó, — fegyver-adó, — hadmentesítési adó, — illeték, egyenértéki, községi és eklézsiai birtok után, — iparüzleti díj — szőlő dézma váltság utáni adó, — bor- és húsfogyasztási adó, — községi pótadó, — tanitói fizetés, körorvosi illetmény. Előttünk áll az ő irtózatosságában, húsz gyomrával. Baudisz ! Boldog újéveket ! * * $ Boldog újéveket!s mentel kevesebbet Boszniából. Nem tudom milünk mi kerül többe, a győzelem-e, vagy a veszteség ? Nagyon jó, hogy olyan véghetetlen ritkán győzünk. Ha győzünk, nyakunkon marad egy koldus, sovány, istenháta megötti, kopár, mocsáros, miveletlen földdarab, sommás pénzünkbe kerül, egyszerre törököt és csizmadiát fogunk vele. Európa nevet s azt mondja: szegény tatár! Ha vesztünk , — s ehez vagyunk már inkább szoktatva, — oda a német hegemónia, az olasz omnipotencia, oda Lombardia, oda Velence, irtózatosan áll előttünk Königgrätz, de vigasztal a királyutcai nagy ütközet. Boldog újéveket ! •** *