Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-25 / 25. szám

1882 január 25. PESTI HÍRLAP a magyar hitelbanknak élelmi­szerekkel terhelt 200 lo­vát elfogták Nevedinje mellett. * Szarajevóban egy tegnapi keletű jelentés sze­rint Bécsből vett parancs folytán a középületeket, kü­lönösen pedig a lőportornyot és a várost átszegő Mi­liad­'R folyón átvezető három hidat szigorúan megvizs­gálták. Az épületeken semmi gyanúsat sem vettek észre, de a felső híd balpartján a hídfő alatt egy dynamit aknát találtak. * A montenegrói fejedelem magatartásáról egy raguzai jelentés közli. Nikita montenegrói fejedelem a múlt csü­törtökön fogadta Danilovgradban a hercegovinai kül­döttséget, mely Montenegro támogatását kérte. A feje­delem Thömel osztrák-magyar miniszterrezidens jelenlé­tében azt válaszolta a küldötteknek, hogy ilyen támogatásra ne is számítsanak s felszólította őket, hogy térjenek vissza azonnal hazá­jukba, különben kénytelen volna őket Po­dgoricába internálni.* A krivosjeiek, — az E—s jelentése szerint, — múlt, csütörtökön Lednicében nagy népgyűlést tartottak, melyen körülbelül 800 krivosjei vett részt. Tomo L­i­­p­o­v­a­c­s, egy köztiszteletben álló aggastyán, hosz­­szabb beszédet tartott, melyben mély sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az osztrák hatóságok a lakosság jogos követelményeire mindig csak biztatgatásokban fe­leltek. Utána Lamarcsics Peter beszélt, a­ki vég­legesen lerázni kívánja a ,,sváb rabigát“ : „A Cerna­­gorában, ott a fekete hegyek között élnek testvéreink, egyesüljünk azokkal. Harcoljunk szabadságunkért. Har­coljunk Montenegró nagyságáért.“ E szavak lázas lel­kesedést keltettek. Midőn azonban a csapatok szétosz­tására és a hadviselési mód megállapítására került a szó, az egyetértés köztük tökéletesen felbom­lott. — Lamarcsics Petar a háborút az ősök módjára véresen, tűzzel, vassal pusztítva, akarja viselni. L i­p­o v­a­c­s Tomo nem akarja diadal jelvényül az ellenség levágott orrait, hanem csak a szabadságot, a becsületes harcban kivívott szabadsá­got óhajtja. Az ellenséget, úgy mondá, megölni szabad, sőt kell, de megbecstelen­íteni nem kell, sőt nem is szabad. A népgyűlés túlnyomó többsége Lamarcsics Péter pártjára állott és csak vagy ötven férfi helye­selte Lipovacs nézeteit. Lipovacs ezek élére állott és Lamarsicsnak tudtára adta, hogy ő majd egyelőre az ubli hegyekbe vonul vissza. A krivosjeiek proklamációját a dalmát lapok nem merték lenyomatni, az abban foglalt felség­­sértő kitételek miatt. POLITIKAI SZEMLE. Franciaországból a nagy politikai és pénz­ügyi válságra vonatkozó híreken kívü­l is van érdekes jelenteni valónk. A legfőbb hadi­tanács tegnap tartott ülésén a Tuniszban operáló csapatok mihamarabbi visz­­szahivatását határozta el. E rendsza­bályt az teszi lehetővé, hogy külön afrikai ál­landó hadsereget szerveznek, részint benszülöt­­tekből, részint pedig ama franciaországi csapa­tokból, melyek a hadtestek rendes állományán kívü­l rendelkezésre maradnak. A „Temps“-ben néhány közelebbi adatot olvasunk a Campenon hadügyminiszter által kidolgozott új francia újoncozási tör­vényre vonatkozólag. A javaslat alapvonásai a következők: A hadi szolgálat mindenkire nézve kötelező, de minthogy az újoncozás 70 ezer em­berrel többet szolgáltat, mint a­hányat a költség­­vetés szerint eltartani lehet, szükségesnek mutatko­zik a zászlók alá hívott három kontingensből egyenlő mennyiséget elbocsátani. Ennélfogva 10 ezer ember, mint családjaik nélkülözhetlen támaszai, teljesen felmentetik minden szolgálat alól, 10 ezer ember, mint családjaik nem ugyan nélkülözhetlen, de igen fontos támaszai, egy évi szolgálat után s 20.000 ember két évi szolgálat után bocsáttatik el. Ily módon az első kontin­gens 10.000, a második 20.000 s a harmadik 40.000 emberrel szállíttatik le, mi az összes há­rom szolgálati évre a megkívánt 70.000 főnyi redukciót szolgáltatja. Hogy megkönnyít­sék a magasabb hivatásra készülő fiatal embe­rek sorozását, meg lesz engedve azok behivatá­­sát három éven át elhalasztani, míg másrészt, ha úgy jobb szeretik, már 17 éves korukban (18 éves kor helyett) léphetnek a hadsereg­­kötelékébe. A helyzet Kairóban változatlan. A fegy­veres beavatkozást Londonban kikerülhe­­tetlennek hiszik s azt gondolják, hogy az leg­jobban török csapatok által volna eszkö­zölhető, támogatva az angol és francia páncélos hajók tüntetése által, mi is­mét Alexandria előtt történnék.Ugyan­csak londoni jelentés szerint 38 püspök, több lord s a tudomány, kiváló képviselői ’’felszólí­tották a lord mayort, hívjon egybe egy m­e­e­t­i­n­­get az orosz zsidóüldözések ügyében. A lord-mayor bejelentette, hogy a meeting febr. 1-én fog megtartatni a Mansionhou­seban. A szabadelvű lapok nem közölték e fel­hívást, mivel a lord-mayor eddig a kormány által Írországra nézve hozott rendszabályokkal szem­ben ellenséges állást foglalt el. A konzer­vatív lapok szemére lobbantják Gladst­oné­nak, hogy a török háború alkalmával rokon­szenvezett Oroszországgal s most a zsidóüldözé­sek bebizonyítják az ily politikai testvérieske­dés visszásságát. A radikális lapok előbb segélyt kérnek a saját országukban tapasztalható bru­talitások meg a munkásnyomor ellen, s kormány és hatóságok bajlódjanak csak azután orosz­zsidó ügyekkel. A lübecki esküdtszék ehó 19-én oly verdiktet hozott, mely a jelen pilla­natban, midőn a közigazgatási hivatalnokok kö­­telességszerű választási agitációjára vonatkozó királyi rendelet még midenütt napirenden van, a legaktuálisabb jelentőséggel bír. A nevezett bíróság ugyanis B­e­n­n­i­g­s­e­n F­ö­r­d­e­r -t, a lauenburgi kerület tartományi tanácsosát, há­rom havi fogságra ítélte Ber­li­n­g kamarai tanácsos s képviselő megsértése miatt. A sértés a Lübeckben megjelenő konzer­vatív pártállású „Norddeutsche Presserbe­­rt cikk által történt. Rutenberg báró a neve­zett lap szerkesztője már akkor más ügyben is el volt marasztalva s a bíróság ez utóbbinál enyhítő körülményeket vett tekintetbe, mivel Bennigsen azon biztosítással adta át az em­lített cikket, hogy az abban állított összes té­nyek hivatalosan be vannak bizonyítva. A francia alkotmány válság. A politikai helyzet Páriában ez ideig mit sem vesztett válságos jellegéből. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy Gambetta és miniszterei bukni fognak. Hacsak a kormányelnöknek a kamrában teendő nyilatkozata meg nem változtatja a hangulatot, vagy egyéb nem várt eset be nem követke­zik, úgy a francia köztársaságnak már a közel napok­ban új kormánya lehet. Legalább a párisi lapok nagyobb része ezt a nézetet vallja, nagy súlyt fektetve arra a körülményre, hogy Fr­eycinet hosszasan értekezett G­r­é­v­y elnökkel. Még gambettista lapok is bizonyos­nak mondják Gambetta visszalépését és azt hiszik,hogy helyébe Freycinet lép Ferry, Say és Wil­ FŐVÁROS! ÜGYEK.­ ­ A fővárosi egylet mai értekezletét meg­előző választmányi ülésén az évi közgyűlés napját febr. 15-re tűzték ki , elhatározták, hogy az egylet vagyoná­ból 200 irtot a Szent István szobrára, 100 at szemérmes háziszegényeknek a­dnak. Ezután H­u­b­e­n a­y többféle panaszt hozott fel a közraktárakat ke­zelő bank ellen. Felhozta ugyanis, hogy a be­rakt­ározott gabona keverése nem szakszerű, s nem a betett áruval egyenértékű adatik ki s igy a gőzmalmok 10—15 krajcárjával is alább veszik, sőt ennyit se adnak. Továbbá zokon veszi, hogy a bank máris a maximális tariffát al­kalmazza, holott a 150,000 mm. befogadási képességű közraktárban a legutóbbi kimutatás szerint jelenleg be­raktározva nincs több 66,000 mm.-nál. E tariffát tehát még a raktározási anyag felhalmozódottsága se menti. Kamermayer szerint ez oly panasz, ami írásban intézendő a tanácshoz; a fővárosnak fenn van tartva a joga arra, hogy a kezelés és tarifta dolgába avatkoz­­hatik, s a felügyelő bizottságban a városnak két képvi­­selője is van, ha a bank szerződés-ellenesen tesz, lesz módunkban a sérelmeket megszülhetni.­­ S­ig­r­a­y Pál a filatori gát ügyében szólt. Turzóknak akarja tartani az erről hozott hírlapi közle­ményeket, de mindenesetre kívánatos, hogy a vizsgá­lattal siessenek. Kamermayer erre azon ünnepélyes ígéretett tette, hogy a hibás ellenőrzés miatt az illetők érdem szerinti büntetéssel fognak jujtatni , ha a várost, kár érte, az meg is fog fizettetni, miért a tanács a vállalkozóval szem­ben szigorúan alkalm­az,adja a szerző­dés pontjait és az árlejtési feltételeket. (Helyeslés.) Megemlíti hogy a gázfelügyelő bizottság igen hiányos jelentéséből is kétségtelen mulasztások derülnek ki. Gerlóczy alpolgármester, ki az ügyet vizsgálja, je­lentését néhány nap múlva bemutatandja. Erre a köz­­gyű­és napirendjének főfontosságú tárgyát a lakbér­szabályt beszélték meg. EGYLETEK és INTÉZETEK. Budapest lakviszonyai. A hatodik kerületi klub termében nagyszámú és diszes közönség előtt tartotta meg ma este dr. N­e­m­é­­n­y­i Ambrus, jeles írónk, kiválóan érdekes felolvasását Bu­dapest lak viszonyairól. Felolvasó első­sorban amaz összeköttetésre kivin utalni, mely Budapesten a Útviszonyok nyomorúsága és a nyilvános mulató helyek pazar fénye között létezik. Nyilvános helyeink, különösen kávéházaink — úgy­mond — azért oly fényesek, mert Budapest lakosainak leg­nagyobb része, otthonában, lehetetlen, hogy jól érezze magát. „Ezek a derült kávéházak a nagy tükörablakokkal, a csinos márványasztalokkal, a fényes csillárokkal — mindezek ara szolgálnak, hogy elfedjenek egy kimondhatlan vagy nyomort s egy oly állapotot, mely ennek a városnak szerencsétlensége is, szégyene­ s Bosznia-Hercegovinából. — A mozgalmak gazdasági okai. — Az okkupátt területen elterjedt fölkelési törekvé­sek gazdasági és társadalmi okairól a N. W. Tagblatt­nak a következőket írja egy, a viszonyokba alaposan beavatott egyéniség. Az új regime azt az elvet állította föl az okku­pátt tartományok igazgatására nézve irányadóul, hogy Boszniában nem szabad sem reformálni, sem újjá al­kotni semmit; ellenkezőleg az időtől kell várni a számtalan bosnyák kérdés megoldását. Azután nem is történt semmi az ország gazdasági emelése, még kevésbbé a jólét ami dús forrásainak megnyitása végett, melyet pedig oly sokszor emleget­tek. Arra sem gondoltak, hogy a hódítónak mindenkor első kötelessége szokott lenni az általa meghódított te­rület gazdasági jólétének elősegítése. De mégis történt valami Bosznia-Hercegovina ér­­dekéb­en, t. i. az adóbehajtás. Ez Bosznia-Hercegoviná­nak a közös vámterületbe való bevonásával vette kez­detét. Ebből azután természetszerűleg az egyedáruságok és a pénzügyi vámok egész sorozata következett. Mely cikkeket ért az első adó ? — A kávét, cukrot és a rizst. — És mely cis­kék képezik a keleti népnek csak­nem kizárólagos élelmi­szerét ? — A kávé, cukor és a rizs! — Mely cikket ért a monopólium? A dohányt. A csibuk pedig a keletieknek leghűbb élettársa. Mióta a vámokat behozták, a bosnyákok sokkal drágábban fizetik élelmiszereiket s volt elég alkalmuk a fiskális igazgatást a legközvetlenebb közelből szemlél­hetni, mikor t. i. az adóvégrehajtó és a finánc egymás­után nyitotta rájuk az ajtót; az első azért, hogy zálo­godon, a másik pedig, hogy egy marok dohány miatt föltárja a mohamedán házi szentélyét s a háremet, a törökök eme szikramentumát. De volt a vámközösségnek még egyéb követ­kezménye is. Szerajevóban viszonylag elég fejlett ipar létezett, nevezetesen a fegyvergyártás és a bérmunkák dolgában. Törökország s főkép Albánia volt ezen iparnak a piaca. E piac egészen eltűnt mióta a vámkorlátokat fölállítot­ták s a török iparosok munka nélkül állván, egymás­után sülyedtek alá a proletariátus kebelébe. Most azután jött az adók egész sorozatához egy nagyobb adó is:a véradó, a katonai törvény behozása által. íme a mozgalmak gazdasági okai. A pánszláv iz­gatásnak mindenesetre elég pontja volt, a­hová az új állapotok fölbontása végett feszítővasát beleilleszsze, son miniszterekkel, mely összeállítás mellett az új ka - I­binet biztosan számíthat a többség támogatására. A válság szempontjából igen érdekes volt a kép­­­­viselőkamra tegnapi ülésének második fele, melyben­­ A­­­d­­­i­­■ i­s megtette jelentését a revízió­ bizottság­a nevében. J­elentésében kiemelte, hogy a bizottság csaknem egyhangúlag a revízió mellett nyilatkozott; a kérdés csak a körül fordul meg: váljon k­o­r­l­á­t­o­­t , legyen-e a revízió, vagy a kongresszus szabad kezet nyerjen a maga napi­rendjének megállapítására. A bizottság nem osztja ama véleményt, mintha a kongresszus teljhatalma megszorítható volna. E vélemény a kormányelnök fontos nyilat­kozatai által, mintha ama jogok korlátolhatók volnának, ingataggá vált ugyan, mindazáltal a kongresszus jogai­nak korlátolása nélkül a szenátusnak ,s biztosíthatni némi garanciákat azzal, ha megjelöltetik ama pont, melyben a kormány a kezdeményezést megtehetné. A szellemtől vezéreltetve vizsgálta meg a bizottság a kormány előterjesztéseit. Itt felsorolja a jelentés a reformokat, melyek a névsoros szavazásra nézve volná­nak teendők. A bizottság nincs azon véleményen, hogy a névsoros szavazás az alkotmányba fölveendő. E kér­désben — úgy látszik — személyes aka­rat kívánja magát a nemzeti akarat helyén érvényesíteni. (Zajos közbekiáltások.) A névsoros szavazás behozatala feladást képezne a kamara feloszlatása érdekében indítan­dó hadjáratra, holott azt mondják, hogy a kamra függet­lenségét kívánják biztosítni. (Helyeslő és ellenző moz­gás.) Az egyszerű revíziót a bizott­ságban 17 szóval 15 ellen elvetették, de nem hogy a kongresszus jogát korlátozzák, hanem hogy a minisztérium teljhatalmát körülhatárolják. A bizottság elhatározta, hogy a módosításokat a kongresszushoz uta­sítja. S ezzel előterjeszti annak ismeretes indítványát. A jelentés meghallgatása után a kamra kimondta a tárgyalás sürgősségét s ezt a csütörtöki ülés napirendjére tűzte ki.A Legutolsó távirati jelentés szerint a parlamenti körökben az a hit kezd tért foglalni, hogy a kamara és szenátus el fogják fogadni a korlátolt alkotmányrevíziót. Gambetta­­­z idő szerint lemond a lajstromos szavazás­ról, de fentartja magának, hogy ezt a kérdést a kon­gresszus elé terjeszsze.

Next