Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-22 / 110. szám
Budapest, 1882. IV. évf. 110. (1191) Szám, Szombat, április 22. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: gpj Bidapítien, sátor-íi«» z. u., I. ead*, ÍJurre TM" * " j * " " "j _ j||jj ípj * ***,eeHemi U1*W mWdW «gén én......................M bt téwaáCk. félévre.................. 10 ____ _ _ /"Tvcun Hirdetések POLITIKAI NAPILAP. SzAZtitk Mm idatik. A VJJA X AUU 'o>/ RUDOLF MOS8B-nél PARIS-bao, 40, Rue Notredaae des Viotoirea. SI a Dár i T árnividék és szombetan a képtár, vasárnapokén f tettén S—1-ig^ — Orssági Wpzonaveasett i t&vellétében mindig megtekinthető. —■ * 1 d. e. 10—1-ig Sióválova a gyűjtemények | társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Eözvágóhid a soroknári-ut végén, a vilasorobat róm. kath. Kanns ' Uenzetl anzeun. (Museum-körút.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferencné mellett. — Városház a régi a váraefefts* n protestáns Kajetán ! Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti hétköznapon 9—1-ig. — OeeságOfl képtár | zeef-tér, saját hé*.) — Iparmúzeum. (Sugár- téren, az uj a Lipót-u teában S4. sz. a. —Mn Görög-orosz Ferenctörtökön a természet- és néprajzi-tár. ^Eszterházy-féle) az aéracérma palotájai. at, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redouse) az aldonaeoran. —» A maiazám tartalma: Jovánovie'. — Politikai hirek — A harctérről. — A delegációkból. — Politikai szemle — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — A londoni gyémánttolvajok elfogatásáról. — Tudomány. — Színház, zene, képzőművészet. — Távirat. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Nyilttér. — Színlapok. — Közgazdaság. — Tárca : A tudomány nagy halottja. — A mellékleten: A közös hadsereg újjászervezése. — Szerencsétlenség egy angol bányában. — A vörös herceg egykori kedvese. — Úszó nők a Chatelet-színházban. — Rebekka szerelme. — Színház, zene, képzőművészet. — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — — Tárca: Boyton kalandos útja a Mississippin. — Fiume ügye a horvát országgyűlésen. — A pécsi székesegyház restaurálásának ügye. — Egy uj püspök. — Szörnytettek Oroszországban. — Regény-csarnok: Bánvirág (64 folyt) — Kivonat a hivatalos lapból. Jovánovics. (Eö.) Az a hir jött Bécsből, hogy Jovánovics, a krivoljel győző Dahlen helyére lő, főparancsnok lesz Szerajevóban s egyúttal kormányzója Boszniának és Hercegovinának. Ez újság nem egészen újság olvasóink előtt. Alig tíz nap előtt mi már közöltük azt, hogy bécsi döntő körök egy része Jovánovics báró altábornagyra akarja bízni a két tartomány kormányzatát, miután őt erre sokkal alkalmasabbnak véli, mint a törődött Dahlen bárót. E változásnak azonban más okai is lehetnek s kétségtelenül vannak is, ha ugyan — ami valószínű — e változás csakugyan bekövetkezik. A két tartomány kormányzatát K. Filippovics kezdette meg. Negyedfél év előtt, közvetlenül az okkupáló hadjárat befejezése után erős mohamedán-ellenes s még erősebb délszláv-baráti érzület uralkodott a felső körökben. Mohamedánok akadályozták fegyverrel a két tartomány elfoglalását, ellenük kellett százötvenezer embert mozgósítani s 107 millió forintot csak az előző évben elkölteni, katholikus és orthodox szlávok örömujongással üdvözölték csapatainkat, a szlávbaráti politika az Auerspergkabinet bukásával s Taafife fölülkerekedésével Ausztriában is felszínre került, tehát csak a dolgok természetes fejlődésének tekintetett, ha Boszniában és Hercegovinában az agrárkérdés megoldatik, vagy más szóval a földesurak birtokai elvéteznek s azok a volt jobbágyoknak adatnak, a szlávok lévén a jobbágyok s mohamedánok a földesurak. Hogy e kísérlet akkor miért múlt el, ma sincs még földerítve. Csak sejteni lehet, hogy ily messzemenő rendszabályt addig nem akartak foganatosítani, mig először Törökországgal nem rendezik valahogy a foglalás fentartásának nemzetközi nehézségeit s mig másodszor az osztrák és magyar parlamenttel külön-külön el nem intézik Bosznia és Hercegovina kormányzatának a fennálló államjogi helyzettel valami útonmódon kitalálandó összhangba hozatalát. A mohamedán elemet akkor nem volt tanácsos bántani, mert ennek második fölkelés lehetett volna következménye, amitől államférfiaink mkt pénzügyi tekintetekből is irtóztak. De nem volt tanácsos azért sem, mert ez a szultánnal fennálló békés viszonyt nagyon könnyen felzavarhatta volna, amit pedig kerülni kellett épen akkor, amikor Gladstone mint új miniszter az orosz kormánynyal egyetértve különben is az összes balkáni viszonyokat összekuszálni készült. S végre nagyon is tanácsos volt előbb Magyarországgal mind a berlini szerződést, mind a bosnyák kormányzati törvényt elfogadtatni, mielőtt a magyar közvéleményt újabb izgalomba hozták volna. Eközben elment Andrássy gróf is, Filippovics báró is a maga állásáról s amannak helyét Haymerle l emezét Württemberg herceg foglalá el. Egyik sem különös ellensége a töröknek s egyik sem különös barátja a délszlávoknak. Bement a közös kormányba Szlávy is, ki következetesen ellenzé a mohamedánok birtokainak elvételét; Dahlen báró pedig, ki Württemberg herceg után ült bele a szerajevói kormányzói székbe, egyáltalán nem sürgeti a délszlávok túlzó szociális igényeinek teljesedését. Jovánovics báró — mindenki azt mondja róla — nem a Radics-Filippovics-féle túlzó délszláv érzületű férfiak közé tartozik, de azért ő is szükségesnek tartja, hogy a földbirtok egy része a keresztény jobbágyoknak adassék , ekként az agrárkérdés valahogy megoldassék. Ha tehát ő lesz e két tartomány kormányzója, e változás valószínűleg előbb vagy utóbb az agrárkérdés fölvetését vonja maga után. Előbb-utóbb, de aligha hamarjában. Nehéz kérdés ez. Figyelmen kívül nem hagyható igen fontos indokok a külügyi kormányt arra kényszerítik, hogy a szultánnal minél jobb lábon álljon, amiből önkényt következik, hogy a mohamedán földesuraktól a birtokot kárpótlás nélkül elvenni lehetetlen. Ám a kárpótlásra s e célból új, tetemes földtehermentesítési államadósságra a két tartomány nem képes. Azt meg nagyon nehéz föltenni még Tisza Kálmánról is, hogy a magyar törvényhozás elé új bosnyák államadósság elvállalására célzó javaslattal merészeljen jönni. Kétségtelen tehát, hogy Jovánovics terve, ha az agrárkérdést gyorsan akarná megoldani, ez idő szerint nagy nehézségekbe ütköznék. Van azonban Jovánovics bosnyák kor- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A tudomány nagy halottja. (Darwin.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nemcsak a század, de minden idők egyik legnagyobb elméje homályosult el tegnap a britt főváros egyik szerény házacskájában. Darwin meghalt, de rendszere, a darwinizmus élni és hódítani fog, mint a kor szükségleteinek és eszméinek leghívebb kifejezője. A 19-dik század materalizmusa nem Darwinon kezdődik, mert már a múlt században Diderot, Helvétius és Condorcet téveteg hangot adtak annak, de csak ő öntötte pozitív alakba, ő ütötte fel rá a tudományos valószínűség hitelesítő pecsétjét. Az angol lélektani oskola már rég a tapasztalati felfogás kereteiben mozgott. Darwin hatása végkép megtisztította a spiritualista cafrangoktól s módot nyújtott Huxleynek arra, hogy a kísérleti módszer teljes érvényre juttatásával kezdje meg nagyfontosságú felfedezéseinek sorozatát. A darwinizmus az emberi szellem legnagyobb vívmányai között fog mindenka helyet foglalni s a mi Verulami Baco volt a bölcseleti módszertanra nézve, a mi Kopernikus, a világegyetem rendszerének megállapításában, vagy Newton a természettani phaenomenologia uj alapokra fektetésében, a nehézkedés törvényének kimondása által, — ugyanaz marad Darwin az ember természetrajzában, a fajkiválás, a keresztnemzés és a transformatio hypothéseinek felállítása következtében. A „létért való küzdelem“, a „természeti folytonosság“ a „szervezeti összefüggés“ stb., a legnagyobb és legmélyebb igazságok közé tartoznak, melyeket valaha kimondtak. Darwinnak voltak előhírnökei, hogy csak Lamarckot, Göthét, Óként Lyellt idézzük, de egyik sem látott oly mélyen bele a természet rejtett célzataiba s egyik sem birt a természettudós feladatának oly tiszta öntudatával, mint épen ő. Lamarck például már sejtette a külső környezet befolyását az egyednek, mint szerves egésznek átidomulására. Egészen tisztán fölismeri az összefüggést, mely például a zsiráf hosszú nyaka s azon kényszerűség közt létezik, hogy táplálékát magas fák lombjairól szedje. Szintúgy tudja azt is, hogy az úszómadarak épen a folytonos úszás következtében kapnak hártyás képződményeket ujjaik közé, vagy hogy a pukányok megnagyobbodott tapintó szervei életmódjuk és táplálék után járásuk szükségességeire vezethetők vissza. De Darwin ez elméletét élesebb körvonalazással fejti ki s egyszersmind a maga általánosságában alkalmazza a természetre, végre pedig az átöröklés s a fajok átalakulásának rendkívüli horderejű tételével bővíti ki. A tapasztalat kétségen felülinek mutatja azt, hogy úgy a növény-, mint az állatvilág egyedei általában nagyobb hajlandóságot tanúsítanak a szaporodásra, mint amennyinek fenntartására a földön lehetőség van adva. Malthus már a múlt században meglehetős valószínűséggel adta elő, hogy a természet fogyasztóinak szaporodása nem állván arányban a tenyészet kiterjedésével kilátás van arra hogy egy óriási válság álljon be, melynek eredménye az élő szervezetekre nézve csak megsemmisítő lehet. Ily körülmények között áll be Darwin felfogása szerint a „létért való küzdelem“, melyben egyik élet a másikon tengődik, az ember az állaton, a madár a rovaron, a ragadozó a gyöngébbeken. Magától értetődik, hogy e folytonos harcban , melyet a természet önmagával vív , az előny csak azé lehet, amelyik több kiváló tulajdonsággal van fölruházva, mint például az erő, a nagyság, az alak, a gyorsaság, a szépség, a szín, az ész. A fekete patkány Angliában ma már teljesen ki lett irtva a szürke patkány által, melyet Hóditó Vilmos serege vitt magával a csatornán át, Hannoveriából. Hasonló módon áll a dolog Dániában némely fanemmel, mint például a tölgygyel, melyet a bikk lassan kint egészen kiszorít helyéből. Sőt e verseny az emberfajok közt is fennáll, mint azt a népvándorlások s a fehérek beköltözködése következtében lassú pusztulásnak indult amerikai és ausztráliai néptörzsek példái Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.