Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-16 / 134. szám
A mailszám tartalma: A válság vége. — Politikai hírek. — A pacifiikáció. — Politikai szemle. — Kik ölték meg Napoleon herceget ? — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány, irodalom. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca : Serge Panine. — A mellékleten : „Frangoise de Rimini.“ (Hangjegy.) — Ami a szoboremelésnél is előbbvaló. — Hogy csalta meg a szegény ember az ördögöt? — A berlini nagy tűzvész. — Jubileumi üdvözletek. — Levél Amerikából. — „Barát-e vagy ügynök?“ — Regénycsarnok : Bűnvilág. (88. folyt.) — Vegyes. — Budapesti értéktőzsde. — Országgyűlés. — Színház, zene, képzőművészet. — Földtehermentesitési kötvények sorsolása. A válság vége. Nem a közös pénzügyminiszteri válság ért véget. Ez még mindig függőben van. A bosnyák vita pedig csak ma kezdődött a képviselőházban, s bizonyára épp oly hosszan fog tartani, mint amily rövid volt a vámtarifa-vita. Mind a két ellenzék tömegesen szólásra iatkozott. A bosnyák kérdésben keményebb küzdelem lesz, mint eddig bármikor volt. A délben érkezett táviratok szerint az egyiptomi válság jutott befejezéséhez, vagy ami valószínűbb, csak egy nyugponthoz. A notableok megemberelték magukat. Még a mamelukok hazájában is meglepő az a lojalitás , melylyel az alkirály iránt viseltettek. A forradalmi minisztériummal dacoltak. Azon veszélyre, hogy Arab pasa katonai pronunciamentet csinál, s kardra hányatja a békéltetőket, szorosan ragaszkodtak közbenjáró missziójukhoz. Girondisták voltak a kormánypárti montagneval szemben és szerencsésen kikerülték a girondisták sorsát. Fáradozásuknak eredménye az lett, hogy az alkirály kibékült minisztériumával. Csak a kormányelnök, Mahmud pasa esett áldozatul. A többi miniszterek helyükön maradnak. Az egész válság lefolyása nem volt meglepő vonások nélkül. A legkülönösebb mindenesetre az a dologban, hogy a kormány lázadt fel az uralkodó ellen, s hogy a nép képviselői — már amennyire a notableok képviselik az egyiptomi népet — léptek békéltetőleg a kormány és az uralkodó közé. Az alkirály kezdettől fogva a lélekjelenlétnek és méltósága öntudatának kétségtelen jeleit mutatta. Oly büszkén beszélt lázadó minisztereivel, mint I. Károly. Még az érintkezést is megtagadta velük, mikor ezek készek voltak a békülésre. Szóval Tewfik úgy viselte magát, mint egy uralkodó, aki a legitimitást védi. Mégis tévedne, aki nagy fogalmat alkotna magának az egyiptomi viszonyokról, s ki Tewfik alkirályt valóban I. Károlynak, a notableokat girondistáknak, s Arabi pasát Cromwellnek képzelné. Az egész kairói forradalom inkább színpadi jelenet, a szereplők színpadi hősök voltak. A lázadókkal szemben büszke dacot szegező alkirály, a forradalmár miniszterek, s az összecsapásra emelt fegyverek közé rohanó jó alattvalók, mind színpadi kosztümöt viseltek. A döntés a színfalak mögött és nem a színpadon történt. A palotájába zárkózott alkirály jól tudta, hogy az egyiptomi kérdés a keleti kérdés egy részlete. Hogy tehát ahhoz köze van Európának, az angol és francia hajóhadnak, a török, vagy Európa által deligálandó más megszálló hadseregnek. Európával a háta mögött, könnyen nézhette le lázadó minisztereit. A helyzetet ismerték a natalileok is. Csak szócsövet képeztek, melyen át az európai diplomácia beszélt az alkirályhoz,és forradalmi kormányhoz. A lázadók előtt szintén nem volt titok, hogy ha európai intervenció lesz, akkor Arabi pasa kardja nem lesz képes kivívni a nemzeti párt céljait. De abban bíztak, hogy nem lesz. Remélték, hogy a hatalmak, összezördüléstől tartva, nem avatkoznak az egyiptomi alkirály és minisztereinek dolgába, a portát pedig megakadályozzák, hogy beavatkozzék. Azt pedig tudták, hogy Franciaország és Anglia nem egyszer rokonszenvet mutatott Egyiptom függetlensége iránt. Azon készenléti parancs azonban, melyet a francia hajóhad kapott, más véleményre térítette őket. Nem vették számításba az időközben megváltozott körülményeket. Gambetta megbukott, helyére Freycinet jött. Az egész északafrikai mohamedánságra kiterjedő panszsamisztikus mozgalom pedig a francia közvéleményt alarmírozta. Angliára nézve meglehetősen közönyös, vájjon Egyiptom független-e, vagy a porta vazallusa. Csak neki legyen szabad átjárása a suezi csatornán. S az lesz neki. Pénzügyileg ez a csatorna az övé. Katonailag őrzi Máltáról és Cyprusról. És a független Egyiptomtól tán kierőszakolhatná azt is, hogy a csatorna be- és kijárásánál Gibraltárt csináljon magának. A független Egyiptom tehát nem volna Anglia érdekei ellen. Franciaországnak elvi kifogása szintén nem lehetne a pharaók birodalmának függetlensége ellen. Amit a porta elveszt, az uratlan jószág, megszerezheti tehát idővel és okkal-móddal Franciaország is. S Franciaország azt hiszi, hogy neki nagy missziója van Észak-Afrikábam !. .V. gr • v ........ ^ Budapest, 1882. IV. évf. 134. (1215 ) szám. Kedd, május 16. Előfizetési árak . . . Szerkesztési iroda: j JSérre^ j " .* ,, ^ ** Z" ** koT*a lap BeeUemi 'asaért illet« bbMbu Siizalik ma adatik 1 1 A1VXU. J.IXAA AAJ.TLA . V - AÍnAA eudolpmossb-»« pAdm«. ^ BH7ed«rr. *. POLITIKAI NAPILAP a 4#, Rue Notredame des Tiotoirea. W O «tár l T itniwolAV és saombsten a képtárraeámapeken inken f—1-ig. — fazágM képzcmttveezeti távollétibe» mindig megtekinthet«. — ^ ( KanovaiOK, del—fölváltva » gyűjtemények • társulat tárlata. (Sugár-mt, saját ház.) — Közvágóhid a sorokerint vége», a rém Kedd róm. János » Nemzeti múzeum. (Museum körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Perenczé mellett. — Városháza régi a várorfián« * protestáns János ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és est- hétköznapé« •—1-ig. — Deezágo« képtár a bef-tér, saját hám.)— Iparmű* fium. (Sugár- téren, Híj Lipót-utcában 24. m. a. — a Görög-orosz (máj 4)törtökön a terméezet- és népnyai-tár . (Esaterháey-féle) as akadémia palotává jut, a képzőmévészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) as aldomaeerns. — __________________ _______ [ kedden és pénteken a sáeránytár; ezer dánban. Nyitva : vasárnap, szerdán Gerén-j Királyi vár és várkert Budán, az udvar Allérkert a városligetben. . Msen gw* Bidapesten, nádor-utca 7. sz., X. e»*«. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Serge Panin. (Színmű 5 felvonásban, irta C hnet György, először adatott a nemzeti színházban 1882. május 14-én.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Egy hatásos költői mű, mely drámának volt gondolva s regényből lett átalakítva. Tehát természetesen kondenzált motívumokkal, aggályoskodó kapkodással, s mindenek fölött drámai világnézlet nélkül. Serge Panin, egy magában véve teljesen ártatlan ember, kinek minden szerencsétlenségét az a fátum képezi, hogy mindenki belészeret. Hogy miért, azt nem tudni, mert hiszen a drámában csak azon tulajdonait látjuk, melyek szeretetreméltóknak épen nem nevezhetők. Külsőleg sima modorú, bensőjében gőgös és goromba. Legelőször Jeanne fedezi föl, ki Londonban ismerkedett meg vele s magával hozza Párisba, mostoha anyja, Desvarennesné házához. Ez a Desvarennesné a bourgeoisie-irodalom egyik jelentőségteljes typusza. Azé a bourgeoisie-irodalomé, mely a legitimista Feuillet ellen csinált oskolát, csakhogy kevesebb tendenciával s önállóbb egyéniséggel. Ez aszszony harminc évi folytonos munka után, melylyel veleszületett értelem és tapintat is párosult, odáig vitte, hogy szerény péküzletét jövedelmező vállalattá emelte, melylyel most Franciaország egész lisztpiacát kezei között tartja. Milliók forognak meg kezén s két leánya van, kik közül az egyik, Jeanne csak fogadott. Akkor vette magához, mikor még nem remélt férjétől gyermeket s anyai ösztöne szükségét érezte egy lénynek, kit szeretetével átölelhessen. Micheline a kisebbik azonban néhány hónappal rá megszületett s feleslegessé tette az elsietett anyai buzgalmat. Desvarennesné szive most már az igazihoz fordul s bár teljes gyöngédségét magtartja Jeanne iránt, rajongása, heve, kényeztetése azonban egészen a Michelinné. Mindez nem a drámában, hanem a regényben van megírva. A dráma, fájdalom, nélkülözi a szükséges előmagyarázatokat, melyek megértetnék s némileg kimentenék Jeanne ingerlékeny s keserű lélekállapotát. Ő, a bastarde fajzat, kinek atyja tönkre jutott nemes, s anyja kéteshirü énekesnő volt, kit már születése halálosan sebzett szivén, csak töredékes körvonalakban van a drámában visszaadva. A dráma ott fogja fel csak a fonalat, midőn Jeanne visszatér Londonból, hol rokonai végett járt s magával hozza Serget, a tönkrejutott, könnyelmű és blazirt világfit. Jeanne töredékes szinpadravitele épp oly hiba, mint Daudet „Fromont és Risler“-jében a Szidonie alakja. Szidonie is egy irányt vetett ifjúkor áldozata, benne is a varrói szobák benyomásai azok, melyek egész erkölcsi magatartását eldöntik. Arra látsszanak mindketten rendelve lenni, hogy egy elzüllött gyermekkorért álljanak boszút az életen, s midőn ez egyfelől némileg kimenti botlásaikat, de másfelől azt is megköveteli, hogy szemeink előtt lássuk lefolyni mindazokat a mozzanatokat, melyeket a dráma vádlottja a közönségbiró előtt enyhítő körülményként bír maga mellett felhozni. Jeanne, meglehet, tudtán kívül szereti már Serge-et, meglehet még csak érdeklődik iránta. Bizonyos az, hogy szerelme akkor ébred először öntudatra, mikor észreveszi, hogy Micheline sem közönyös a csábító külsejű ifjú iránt, csak akkor kezd figyelni szíve kincsére, mikor más is kezdi fenyegetni azt. Önző lelkek sajátsága. Hanem Jeannenak van joga önzőnek lenni. Egyedül áll a világon, s az egyedüllét dajkál minden szenvedélyt. Desvarennesné gyöngéd, áldozatkész nevelőanya, de sokkal természetesebb, semhogy titkolni tudná a különbséget, mely szivében a két gyermekre nézve fennáll, és Jeanne sokkal kevesebb hálával tartozik az élet és világ iránt, semhogy a legcsekélyebb bántalom is mélyen ne érintené. A hercegnek, ki a 16 éves leányok előtt oly hódító blazirtság kinyomatával rendelkezik, nem nagy fáradságába kerül szenvedélyre lobbantani Micheline szívét. Mi ezért nem tudjuk becsülni Michelinét. A szerző e kényes momentumot még több szerencsétlen fogással súlyosbítja. Ilyen az, hogy Micheline tudja azt, hogy nem helyesen cselekszik, mikor átadja magát szenvedélyének, mert szavát bírja már egy polgári származású derék ifjú,ki, miután a polytechnikumon kitűnő előmeneteleket tett, Afrikába utazott (épen mint az ifjabb Risler), hogy egy nagyszabású technikai vállalatban nevét megörökítse. Ez ifjú. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.