Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-01 / 119. szám

­832. május 1. POLITIKAI SZEMLE. O­r­­­o­f­z herceg, a párisi orosz nagy­követ, s az orosz békepárt legkiválóbb képvi­selőinek egyike, még sem távozott állomására a nélkül, hogy látogatást ne tett volna B­i­s­­marcknál. Tegnap utazott el Fried­­richsruheba, s azt hiszik, Wiesbadenben a né­met császárt is meglátogatja. Orloff hercegnek tulajdonítják — mint többször volt alkalmunk jelezni — Giers kül­ügyminiszterré neveztetését is s úgy tekintik őt, mint Ignatieff ellenlábasát, a­ki Pétervárott időzése alatt a cárra gyakorolt befolyásá­val a békepártot juttatta túlsúlyra.­­ Az orosz fővárosból távozása azt az aggodal­mat kelte, hogy ismét Ignatieff és elvtársai jut­nak előtérbe; növelte az aggodalmat az a kö­rülmény, hogy a herceg már két napot töltött Berlinben a nélkül, hogy a német államférfiak­kal érintkezett volna. Ez aggodalmak jó részét eloszlatja most a friedrichsruhe-i látogatás, de azért korántsem mondható a német-orosz vi­szony nagyon bizalomkeltőnek. Az orosz hadügyminiszter imént készült el az Orosz-Lengyelországban eme­lendő nagymérvű erődítések tervével. Az építést évek hosszú sorára osztják ugyan fel, de jellemző, hogy a Varsó megvédé­sére szánt nyolc erődhöz még az idei nyáron fognak hozzá. Az orosz birodalom részéről nagyon is ért­ PESTI HÍRLAP. 3 ínyére való dolog volna, ha a katonaság az okkupati területen szabadjára gazdálkodhatnék, a Bécsben székelő felelős miniszter pedig odaadná magát arra, hogy a leg­­kevésbbé szerény összegeket ezen gazdálkodás javára az alkotmányos testületektől folyton-folyvást kieszkö­zölje s e mellett az esetleg kiosztandó ütéseket is föl­fogná a saját házával. Ilyenre azonban öntudatos ember oda nem adja magát . .. A bécsi lapok közül a „N. Fr. Presse“ folyton élénk részt vesz a válság kommentálásában s bámul azon közönyösségen, melyet az osztrák politikai körök Szlávy bukásával szemben tanúsítanak. Konsta­tálja, hogy Magyarországon az elfojtott elégedetlenség egész vihara tört ki az okkupációs politika ellen. Részéről is hangsúlyozza e politika rendkívüli befolyá­sát Ausztria ,,anyagi érdekeire.“ Végül figyelmeztet arra, hogy e tekintetben maga Tisza veszi át az ellenzék vezetését s hogy bekövetkezett ama furcsa állapot, mikor Magyarország egymaga védelmezi Ausztria anyagi ér­dekeit. * A „P r e s s e“ folytatja Szlávy inkriminálását s kikel a magyar sajtó szenvedély­essége ellen, melylyel az egyetértő támadást intéz a bosnyák politika ellen. Annyit beismer, hogy a magyar politika ügyes húzást tett saját javára az egész kérdésben. Magyar miniszterválságról is beszéltek tegnap este a főváros különböző politikai köreiben. A P. Napló értesülései szerint jobbára arra vezették vissza ama híreket, hogy Szlávy József közös pénzügyminisz­ter lemondásával a Tisza-kormány ál­lása is érzékeny lökést szenvedett, s hogy ama boszniai politikát, melyet képviselni Szlávy József s saját lelkiismeretével összeférhetőnek nem tart, többé a Tisza-kabinet sem hajlandó támogatni. Másfelől azt híresztelték, hogy a bécsi katonai körök igényei az utóbbi napokban olyan túlságosan fokozódtak, hogy Tisza Kálmán kötelességének tartotta ellenök eré­lyesen fölszólalni. A katonai körök Bosznia- Hercegovina kormányzatát , mint már említve volt,­ egészen katonai alapon akarják szervezni. Most, — úgymond — hogy ő felsége Szlávy lemondá­sát elfogadta s igy utódjának kinevezésével mind e kérdésre nézve határozott megállapodásokra kell jutni, a Tisza-kormányra elérkezett a pillanat, midőn a bécsi katonai körök követéseivel szem­ben véglegesen szint kell vallania. Ez ügyben most élénk tanácskozások folynak, melynek a tegnapi nap folyamán komoly fordulatot vettek s a Tisza­­kormány kebelében élénk kifejezésre juttatták a ka­tonai körök igényei elleni oppoziciót. Tisza Kálmán azon nézetben van, hogy a legújabb bécsi igényeket a magyar parlamentben lehetetlen lesz többségre se­gíteni. E híreket azonban a nevezett lap is egyszerűen csak regisztrálja s részünkről mi sem tulajdonítunk neki különös fontosságot. Hogy Szlávy bukása a ma­gyar miniszterelnököt is befolyása érvényesítésére s né­zetei kifejtésére provokálta illető helyen, az egyszerűen természetes dolog. A válság azonban pusztán e tényből még egyáltalán nem következik. Kető bizalmatlansági szavazat ez a két szomszéd nagyhatalomnak , a­mi nem igen illik az Orloff által Friedrichsruhe-ban és esetleg Wiesbadenben teendő békebizto­­sításokhoz. Ehez járulnak még a Berlinben szin­tén nagy felháborodást keltő németgyűlölet és németüldözés, melynek jelenségei mindinkább szaporodnak a cári birodalomban. Vájjon mit fog szólni a friedrichsruhei orosz vendég, ha Bismarck mindezeket szóba hozza ? A­z oroszországi zsidóüldö­zésről, mint a berlini National-Zeitungnak írják, a cár is a legnagyobb felháborodással nyilatkozott s egyebek közt e szavakra fakadt: „Az ember azt hinné, hogy a 12-ik században él,s egyszersmind meghagyta Ignatieff'nek, hogy erélyes rendszabályokkal vegye elejét az üldö­zések ismétlődésének. Újabb akna­t­ör­t­én­e­te­k, úgyszólván mindennap kerülnek forgalomba Oroszországban. Most azt jelentik Pétervárról, hogy a mosz­kvai vasút Spirovo állomásán talált akna (melynek létezését azóta megcáfolni ipar­kodtak) szépen ki­falazva, megtöltve és sodronyvezetékkel ellátva volt.Azóta a rendezendő moszkvai kiállítás csá­szári pavillonja alatt még egy aknát fedeztek föl, s egy moszkvai terrorista helyi bizottság tizennyolc tagját fogták el. Hivatalos részről azt is megcáfolják, mintha a moszkvai székestemplom alatt aknát fedeztek volna fel, de még e részről is bevallják, hogy jól ki­dolgozott aknát találtak az új Megváltó-templom alatt, melynek felszentelése a nyárra volt kitűzve; az aknát egy virágkereskedés alatt kezdték meg ásni. Spencer lord kz alkirálylyá történt ki­­neveztetését általán úgy tekintik mint első lépést az Írországgal való kibékülés felé. Parnell és a puszta gyanú miatt befogottak rö­vid időn leendő szabadonbocsátásához alig fér­het már kétség. Az összes londoni lapok elisme­rik a kinevezés nagy fontosságát. A Times még nagyon tartózkodólag csak annyit mond, hogy a kibékülés útja megtörve, de meg sem nem dicséri, sem nem rosszalja a kormány e lépését. A Standard a kabinet ir politikájá­nak teljes megváltozását pillantja meg abban s még nagyobb eredményeket vár, holott azokat épen nem tartja helyénvalóknak a parnelliták túlzott követeléseivel szemben. A Daily News feltétlenül helyesli a kormány eljárását s még egyéb változásokat is remélt, a mivel Forster visszalépésére látszik célozni. Barrére s illetőleg a francia kor­mány javaslata már a román külügymi­niszternek is kezében van s azt — mint Buka­restből jelentik — az összes ottani politikai körök Románia részéről elfogadhat­­­­annak tartják. Az általános elégületlenség most inkább Franciaország, semmint monar­chiánk ellen irányul. A minisztertanács most tárgyalja a javaslatot. Budapest németajkú polgárainak tün­tetése. (A Schulverein ellen.) Mai lapunkban kifejezett aggodalmunk, hogy az idő a Schulverein pártjára talál állam­ és egy kis esővel megzavarja a főváros németajkú polgárainak hazafias tüntetését, nem teljesült. A leggyönyörűbb tavaszi nap kedvezett a tüntetésnek, mely a polgárság tömeges részvéte és higgadt, férfias magatartása folytán impo­záns manifesztációvá alakult és a német Schulverein ellen országszerte megindult mozgalomnak méltó betető­zését képezte. Már a kora délutáni órákban a szokottnál élénkebb mozgalom uralkodott a sugárúton. A közönség sűrűbb csoportokban tódult a városliget felé, mint rendes va­sárnapokon, és részint a nyolcszögtéren, részint azontúl a sugárút két oldalán foglalt állást. 2 és fél órakor már oly nagy volt a tolongás, hogy a közlekedés fentartása érdekében gyalogrendőrök rudakkal kordont vontak a nyolcszögtér közepén, azonkívül lovas rendőrök szorították vissza a közönsé­get a járdára. Egyidejűleg a menet sorakozni kezdett, a 400-as rendező bizottság utasításai szerint. Legelől haladt a hadastyánok zenekara, azután mintegy 30 zászlóvivő. A zászlókon „Auf, gegen den Schul­verein !“ „Es lebe das Vaterland !“ „Nieder mit dem Schulverein !“ „Éljen az egyetértés !“ és hasonló felírások voltak olvashatók. A zászlósokat követte a tüntetők hosszú sora, élükön Heinrich Jenő elnök, Herman Ottó kép­viselő és az egyes városrészekben alakult bizottságok elnökei. A menetet egy második zenekar és beláthatat­lan néptömeg rekesztette be, mely időközben folyton szaporodott, úgy, hogy mire a menet — a legnagyobb rendben — a városligetbe ért, a jelenvoltak száma 10.000 főre rúghatott. A Blondin-téren a zászlórudakkal kört formáltak és minthogy a szószéknek szánt asztalt tévedésből máshova vitték, valahonnan egy bérkocsit kerítettek és annak bakja szolgált szószékül, míg a hirlapok tudósítói részint a kocsi üléseit, részint a lovak hátát használták asztalnak, hogy a beszédeket jegyezhessék. Heinrich Jenő elnök rövid német beszéd­ben fejtette ki a népgyűlés célját és a közönség lelkes éljenzései mellett bejelenti, hogy e tüntetésben nemcsak írásban, mint a „Budapesti francia kör“, hanem küldött­­ségileg is vesznek részt Magyarország egyes vidékei, mint­­ például a Szepes­ Bélából érkezett küldöttség. Végre melegen üdvözli a megjelenteket. Utána Herman Ottó lépett a rögtönzött szószékre. Egyike a legünnepélyesebb pillanatoknak a mostani, — úgymond szónok — mert az isten szabad ege alatt pecsételik meg a különböző nyelvű polgárok a testvériség frigyét. Mi az a titok, mely e haza külön­böző ajkú polgárait együtt tartja? Az, hogy mind­nyájan szeretjük a polgári szabadságot. (Élénk he­lyeslés.) Ám bámuljanak künn Németországban a fölött, de tudják meg azt, hogy a magyar azért csatolja olyan szorosan magához az idegen elemeket, mert a magyar soha sem állított föl mág­lyát, hogy valakit vallási meggyőződésért megégessen. (Tetszés) és soha sem állított föl akasztófát azok szá­mára, kik hazájukat és szabadságukat szerették. (Zajos éljenzés.) A ki Árpád földére betette lábát, annak pol­gári szabadsága biztosítva van. (Helyeslés.) Mi tiszteljük a németek szabadságát, de ne nyúl­janak a mieinkhez, mert az nagyon veszedelmes. Kü­­lönben nem a német nemzet volt az, mely közénk a konkolyt hinteni igyekezett, hanem tévútra vezetett német professorok. (Egyik itt van köztünk! Steinacker! Le vele! Abzug !) Nehéz idők következnek, mindenütt fellegek tornyo­sulnak a politikai láthatáron. Szükséges tehát, hogy együtt tartsunk, mert ezt a haza mélt­án megkívánja tőlünk. Ne engedjük magunkat eltántorítani, mások balnézetei által, hanem álljunk meg, mint magyar em­berek, a magunk talpán. (Éljenzés.) Ha mi tiszteljük mások szabadságát, megkívánjuk mi is, hogy szabadságunkat senki ne bolygassa, mert fegyverrel is készek vagyunk azt a merészséget vissza­torolni. (Zajos helyeslés és éljenzés). A történelem a mai ünnepélyhez hasonlót nem bír felmutatni; nincs példa rá, hogy névtelen polgárok egy felhívásra, hol eddig a politikai tüntetéseket alig ismerték, ily nagy számban megjelenjenek. Ez dicsőség ránk, ez dicsőség szeretett hazánkra. Éljen a magyar hazaszeretet. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) Mos ismét Heinrich Jenő lépett a szó­­noki székre és felolvassa azon vidéki városok névsorát, a­melyek szintén a Schulverein ellen intézett tiltakozó nyilatkozatokat küldöttek a bizottsághoz. Többek közt: Pancsova, Temesvár, Detta, Kolozsvár, Szakálháza, Lőcse, Lugos, Apatin, Igló, Uj-Verbász, Szepes-Béla, Késmárk, Hódság, Csatád, Menyhárt, Bauschendorf, Brood, Lomnitz, Mülbach, Felka, Futták, Kőszegh, Göllnitzbánya, Uj-Arad, Versetz, stb. Ezenkívül Pancsova és Hódság polgárai távirati­lag is üdvözletüket küldötték a mai népgyűlésnek. Mindezen jelentések a közönség részéről lelkes éljenzéssel fogadtattak. Felolvastatott ezután a határozati javaslat, me­lyet a 400-as bizottság fogalmazott és melyet 1200 pol­gár írt alá. A határozati javaslat így szól : Határozat: Tárgyaltatott és elfogadtatott a Budapest fővá­rosban 1882. ápril 30 -án tartott tömeges népgyülés által. Mi, szab. kir. Budapest főváros németajkú pol­gárai, kik a berlini általános német Schalverein agitá­­ciójának megbeszélésére önkényt összegyülekeztünk, ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: 1. Hogy mint szabad, becsületes férfiak és köte­lességtudó hazafiak nyíltan és határozottan a magyar állameszme híveinek és előharcosainak valljuk magun­kat és érte készek vagyunk minden időben vérünkkel és vagyonunkkal helyt állani. 2. Hogy a teljes jogbiztonság élvezetében, melyet a magyar nemzet ezredéves alkotmánya hű fiainak nyújt, magyar testvéreinkkel örömben és búban egyek va­gyunk, velük elválaszthatatlan szolidaritásban együtt állunk és bukunk, tehát magyaroknak érezzük és nyíl­tan valljuk magunkat. 3. Hogy szabad rendelkezési jogunkat, főleg gyer­­mekeink nevelése fölött teljes épségben fenn akarjuk tartani, hogy azok hű fiai legyenek Magyarországnak, azon Magyarországnak, mely apáinkat vendégszeretettel

Next