Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-01 / 119. szám
832. május 1. POLITIKAI SZEMLE. Orofz herceg, a párisi orosz nagykövet, s az orosz békepárt legkiválóbb képviselőinek egyike, még sem távozott állomására a nélkül, hogy látogatást ne tett volna Bismarcknál. Tegnap utazott el Friedrichsruheba, s azt hiszik, Wiesbadenben a német császárt is meglátogatja. Orloff hercegnek tulajdonítják — mint többször volt alkalmunk jelezni — Giers külügyminiszterré neveztetését is s úgy tekintik őt, mint Ignatieff ellenlábasát, aki Pétervárott időzése alatt a cárra gyakorolt befolyásával a békepártot juttatta túlsúlyra. Az orosz fővárosból távozása azt az aggodalmat kelte, hogy ismét Ignatieff és elvtársai jutnak előtérbe; növelte az aggodalmat az a körülmény, hogy a herceg már két napot töltött Berlinben a nélkül, hogy a német államférfiakkal érintkezett volna. Ez aggodalmak jó részét eloszlatja most a friedrichsruhe-i látogatás, de azért korántsem mondható a német-orosz viszony nagyon bizalomkeltőnek. Az orosz hadügyminiszter imént készült el az Orosz-Lengyelországban emelendő nagymérvű erődítések tervével. Az építést évek hosszú sorára osztják ugyan fel, de jellemző, hogy a Varsó megvédésére szánt nyolc erődhöz még az idei nyáron fognak hozzá. Az orosz birodalom részéről nagyon is ért PESTI HÍRLAP. 3 ínyére való dolog volna, ha a katonaság az okkupati területen szabadjára gazdálkodhatnék, a Bécsben székelő felelős miniszter pedig odaadná magát arra, hogy a legkevésbbé szerény összegeket ezen gazdálkodás javára az alkotmányos testületektől folyton-folyvást kieszközölje s e mellett az esetleg kiosztandó ütéseket is fölfogná a saját házával. Ilyenre azonban öntudatos ember oda nem adja magát . .. A bécsi lapok közül a „N. Fr. Presse“ folyton élénk részt vesz a válság kommentálásában s bámul azon közönyösségen, melyet az osztrák politikai körök Szlávy bukásával szemben tanúsítanak. Konstatálja, hogy Magyarországon az elfojtott elégedetlenség egész vihara tört ki az okkupációs politika ellen. Részéről is hangsúlyozza e politika rendkívüli befolyását Ausztria ,,anyagi érdekeire.“ Végül figyelmeztet arra, hogy e tekintetben maga Tisza veszi át az ellenzék vezetését s hogy bekövetkezett ama furcsa állapot, mikor Magyarország egymaga védelmezi Ausztria anyagi érdekeit. * A „P r e s s e“ folytatja Szlávy inkriminálását s kikel a magyar sajtó szenvedélyessége ellen, melylyel az egyetértő támadást intéz a bosnyák politika ellen. Annyit beismer, hogy a magyar politika ügyes húzást tett saját javára az egész kérdésben. Magyar miniszterválságról is beszéltek tegnap este a főváros különböző politikai köreiben. A P. Napló értesülései szerint jobbára arra vezették vissza ama híreket, hogy Szlávy József közös pénzügyminiszter lemondásával a Tisza-kormány állása is érzékeny lökést szenvedett, s hogy ama boszniai politikát, melyet képviselni Szlávy József s saját lelkiismeretével összeférhetőnek nem tart, többé a Tisza-kabinet sem hajlandó támogatni. Másfelől azt híresztelték, hogy a bécsi katonai körök igényei az utóbbi napokban olyan túlságosan fokozódtak, hogy Tisza Kálmán kötelességének tartotta ellenök erélyesen fölszólalni. A katonai körök Bosznia- Hercegovina kormányzatát , mint már említve volt, egészen katonai alapon akarják szervezni. Most, — úgymond — hogy ő felsége Szlávy lemondását elfogadta s igy utódjának kinevezésével mind e kérdésre nézve határozott megállapodásokra kell jutni, a Tisza-kormányra elérkezett a pillanat, midőn a bécsi katonai körök követéseivel szemben véglegesen szint kell vallania. Ez ügyben most élénk tanácskozások folynak, melynek a tegnapi nap folyamán komoly fordulatot vettek s a Tiszakormány kebelében élénk kifejezésre juttatták a katonai körök igényei elleni oppoziciót. Tisza Kálmán azon nézetben van, hogy a legújabb bécsi igényeket a magyar parlamentben lehetetlen lesz többségre segíteni. E híreket azonban a nevezett lap is egyszerűen csak regisztrálja s részünkről mi sem tulajdonítunk neki különös fontosságot. Hogy Szlávy bukása a magyar miniszterelnököt is befolyása érvényesítésére s nézetei kifejtésére provokálta illető helyen, az egyszerűen természetes dolog. A válság azonban pusztán e tényből még egyáltalán nem következik. Kető bizalmatlansági szavazat ez a két szomszéd nagyhatalomnak , ami nem igen illik az Orloff által Friedrichsruhe-ban és esetleg Wiesbadenben teendő békebiztosításokhoz. Ehez járulnak még a Berlinben szintén nagy felháborodást keltő németgyűlölet és németüldözés, melynek jelenségei mindinkább szaporodnak a cári birodalomban. Vájjon mit fog szólni a friedrichsruhei orosz vendég, ha Bismarck mindezeket szóba hozza ? Az oroszországi zsidóüldözésről, mint a berlini National-Zeitungnak írják, a cár is a legnagyobb felháborodással nyilatkozott s egyebek közt e szavakra fakadt: „Az ember azt hinné, hogy a 12-ik században él,s egyszersmind meghagyta Ignatieff'nek, hogy erélyes rendszabályokkal vegye elejét az üldözések ismétlődésének. Újabb aknatörténetek, úgyszólván mindennap kerülnek forgalomba Oroszországban. Most azt jelentik Pétervárról, hogy a moszkvai vasút Spirovo állomásán talált akna (melynek létezését azóta megcáfolni iparkodtak) szépen kifalazva, megtöltve és sodronyvezetékkel ellátva volt.Azóta a rendezendő moszkvai kiállítás császári pavillonja alatt még egy aknát fedeztek föl, s egy moszkvai terrorista helyi bizottság tizennyolc tagját fogták el. Hivatalos részről azt is megcáfolják, mintha a moszkvai székestemplom alatt aknát fedeztek volna fel, de még e részről is bevallják, hogy jól kidolgozott aknát találtak az új Megváltó-templom alatt, melynek felszentelése a nyárra volt kitűzve; az aknát egy virágkereskedés alatt kezdték meg ásni. Spencer lord kz alkirálylyá történt kineveztetését általán úgy tekintik mint első lépést az Írországgal való kibékülés felé. Parnell és a puszta gyanú miatt befogottak rövid időn leendő szabadonbocsátásához alig férhet már kétség. Az összes londoni lapok elismerik a kinevezés nagy fontosságát. A Times még nagyon tartózkodólag csak annyit mond, hogy a kibékülés útja megtörve, de meg sem nem dicséri, sem nem rosszalja a kormány e lépését. A Standard a kabinet ir politikájának teljes megváltozását pillantja meg abban s még nagyobb eredményeket vár, holott azokat épen nem tartja helyénvalóknak a parnelliták túlzott követeléseivel szemben. A Daily News feltétlenül helyesli a kormány eljárását s még egyéb változásokat is remélt, a mivel Forster visszalépésére látszik célozni. Barrére s illetőleg a francia kormány javaslata már a román külügyminiszternek is kezében van s azt — mint Bukarestből jelentik — az összes ottani politikai körök Románia részéről elfogadhatannak tartják. Az általános elégületlenség most inkább Franciaország, semmint monarchiánk ellen irányul. A minisztertanács most tárgyalja a javaslatot. Budapest németajkú polgárainak tüntetése. (A Schulverein ellen.) Mai lapunkban kifejezett aggodalmunk, hogy az idő a Schulverein pártjára talál állam és egy kis esővel megzavarja a főváros németajkú polgárainak hazafias tüntetését, nem teljesült. A leggyönyörűbb tavaszi nap kedvezett a tüntetésnek, mely a polgárság tömeges részvéte és higgadt, férfias magatartása folytán impozáns manifesztációvá alakult és a német Schulverein ellen országszerte megindult mozgalomnak méltó betetőzését képezte. Már a kora délutáni órákban a szokottnál élénkebb mozgalom uralkodott a sugárúton. A közönség sűrűbb csoportokban tódult a városliget felé, mint rendes vasárnapokon, és részint a nyolcszögtéren, részint azontúl a sugárút két oldalán foglalt állást. 2 és fél órakor már oly nagy volt a tolongás, hogy a közlekedés fentartása érdekében gyalogrendőrök rudakkal kordont vontak a nyolcszögtér közepén, azonkívül lovas rendőrök szorították vissza a közönséget a járdára. Egyidejűleg a menet sorakozni kezdett, a 400-as rendező bizottság utasításai szerint. Legelől haladt a hadastyánok zenekara, azután mintegy 30 zászlóvivő. A zászlókon „Auf, gegen den Schulverein !“ „Es lebe das Vaterland !“ „Nieder mit dem Schulverein !“ „Éljen az egyetértés !“ és hasonló felírások voltak olvashatók. A zászlósokat követte a tüntetők hosszú sora, élükön Heinrich Jenő elnök, Herman Ottó képviselő és az egyes városrészekben alakult bizottságok elnökei. A menetet egy második zenekar és beláthatatlan néptömeg rekesztette be, mely időközben folyton szaporodott, úgy, hogy mire a menet — a legnagyobb rendben — a városligetbe ért, a jelenvoltak száma 10.000 főre rúghatott. A Blondin-téren a zászlórudakkal kört formáltak és minthogy a szószéknek szánt asztalt tévedésből máshova vitték, valahonnan egy bérkocsit kerítettek és annak bakja szolgált szószékül, míg a hirlapok tudósítói részint a kocsi üléseit, részint a lovak hátát használták asztalnak, hogy a beszédeket jegyezhessék. Heinrich Jenő elnök rövid német beszédben fejtette ki a népgyűlés célját és a közönség lelkes éljenzései mellett bejelenti, hogy e tüntetésben nemcsak írásban, mint a „Budapesti francia kör“, hanem küldöttségileg is vesznek részt Magyarország egyes vidékei, mint például a Szepes Bélából érkezett küldöttség. Végre melegen üdvözli a megjelenteket. Utána Herman Ottó lépett a rögtönzött szószékre. Egyike a legünnepélyesebb pillanatoknak a mostani, — úgymond szónok — mert az isten szabad ege alatt pecsételik meg a különböző nyelvű polgárok a testvériség frigyét. Mi az a titok, mely e haza különböző ajkú polgárait együtt tartja? Az, hogy mindnyájan szeretjük a polgári szabadságot. (Élénk helyeslés.) Ám bámuljanak künn Németországban a fölött, de tudják meg azt, hogy a magyar azért csatolja olyan szorosan magához az idegen elemeket, mert a magyar soha sem állított föl máglyát, hogy valakit vallási meggyőződésért megégessen. (Tetszés) és soha sem állított föl akasztófát azok számára, kik hazájukat és szabadságukat szerették. (Zajos éljenzés.) A ki Árpád földére betette lábát, annak polgári szabadsága biztosítva van. (Helyeslés.) Mi tiszteljük a németek szabadságát, de ne nyúljanak a mieinkhez, mert az nagyon veszedelmes. Különben nem a német nemzet volt az, mely közénk a konkolyt hinteni igyekezett, hanem tévútra vezetett német professorok. (Egyik itt van köztünk! Steinacker! Le vele! Abzug !) Nehéz idők következnek, mindenütt fellegek tornyosulnak a politikai láthatáron. Szükséges tehát, hogy együtt tartsunk, mert ezt a haza méltán megkívánja tőlünk. Ne engedjük magunkat eltántorítani, mások balnézetei által, hanem álljunk meg, mint magyar emberek, a magunk talpán. (Éljenzés.) Ha mi tiszteljük mások szabadságát, megkívánjuk mi is, hogy szabadságunkat senki ne bolygassa, mert fegyverrel is készek vagyunk azt a merészséget visszatorolni. (Zajos helyeslés és éljenzés). A történelem a mai ünnepélyhez hasonlót nem bír felmutatni; nincs példa rá, hogy névtelen polgárok egy felhívásra, hol eddig a politikai tüntetéseket alig ismerték, ily nagy számban megjelenjenek. Ez dicsőség ránk, ez dicsőség szeretett hazánkra. Éljen a magyar hazaszeretet. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) Mos ismét Heinrich Jenő lépett a szónoki székre és felolvassa azon vidéki városok névsorát, amelyek szintén a Schulverein ellen intézett tiltakozó nyilatkozatokat küldöttek a bizottsághoz. Többek közt: Pancsova, Temesvár, Detta, Kolozsvár, Szakálháza, Lőcse, Lugos, Apatin, Igló, Uj-Verbász, Szepes-Béla, Késmárk, Hódság, Csatád, Menyhárt, Bauschendorf, Brood, Lomnitz, Mülbach, Felka, Futták, Kőszegh, Göllnitzbánya, Uj-Arad, Versetz, stb. Ezenkívül Pancsova és Hódság polgárai táviratilag is üdvözletüket küldötték a mai népgyűlésnek. Mindezen jelentések a közönség részéről lelkes éljenzéssel fogadtattak. Felolvastatott ezután a határozati javaslat, melyet a 400-as bizottság fogalmazott és melyet 1200 polgár írt alá. A határozati javaslat így szól : Határozat: Tárgyaltatott és elfogadtatott a Budapest fővárosban 1882. ápril 30 -án tartott tömeges népgyülés által. Mi, szab. kir. Budapest főváros németajkú polgárai, kik a berlini általános német Schalverein agitációjának megbeszélésére önkényt összegyülekeztünk, ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: 1. Hogy mint szabad, becsületes férfiak és kötelességtudó hazafiak nyíltan és határozottan a magyar állameszme híveinek és előharcosainak valljuk magunkat és érte készek vagyunk minden időben vérünkkel és vagyonunkkal helyt állani. 2. Hogy a teljes jogbiztonság élvezetében, melyet a magyar nemzet ezredéves alkotmánya hű fiainak nyújt, magyar testvéreinkkel örömben és búban egyek vagyunk, velük elválaszthatatlan szolidaritásban együtt állunk és bukunk, tehát magyaroknak érezzük és nyíltan valljuk magunkat. 3. Hogy szabad rendelkezési jogunkat, főleg gyermekeink nevelése fölött teljes épségben fenn akarjuk tartani, hogy azok hű fiai legyenek Magyarországnak, azon Magyarországnak, mely apáinkat vendégszeretettel