Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-04 / 122. szám

. Hittek-e lehetőségében ? nem tudjuk. Lehet, hogy nem is hittek. De gondolhatták talán, hogy a régi hagyományokat tápláló ab­szolutisztikus elemek elvénü­lésével, kihalásával, új hasonló nemzedék fölnevelésére megszűnik al­kalmasnak lenni a talaj, ha azt az alkotmá­nyosságnak legalább külső mázával sikerül be­vonni. Mint a­hogy a kátrány alkalmas szer­nek bizonyul némely férgek ellen, ha azzal a fa kérgét bekenjük. A kormánypárt s általában a közjogi ki­egyezés alapjára helyezkedett pártok kívántak lenni ilyen kátrány. Vájjon a tizenöt évi ta­pasztalás azt mutatja e, hogy céljukat érték, vagy csak közeledtek is hozzá ? A legcsattanósabb felelet e kérdésre ott van Boszniában, Hercegovinában. Avagy kellett-e az alkotmányos pártok akármelyikének is a két török tartomány, akár ideiglenes hadgyakorlati térnek, akár örök szer­zeménynek ? Nem fejezte-e ki maga a kormány­párt is a megszálláskor az iránti komoly aggo­dalmait a királyhoz intézett föliratában ? Nem lázadt-e föl minden párt jogérzete az igaztalan és gyáva megrohanás miatt, mely egy letiport jó barát ellen intéztetett? S várjon a pénz- és véráldozatot, melyet e kalandra meghozunk, az ország érdekei számára hozott áldozatnak te­kinti-e csak egy kis töredéke is az alkotmányos pártok valamelyikének ? Vagy talán az 1867-ben kivívott u. n. al­kotmánynak használt az okkupáció ? Szaporí­totta híveit s magát az alkotmányt megerősí­tette ? Ott rá a felelet a Szlávy lemondásában. Ő képviselte a közös kormányban az alkotmányos irányt, szemben a katonai körök abszolutisz­tikus irányával. Ez az első eset az új alkot­mány óta, midőn a válság nem személyi, de elvi természetű. Szlávynak volt meg először az a bátorsága, hogy az alkotmány értékét próbára tegye. Ha a bosnyák foglalás az alkotmányt megerősítette volna, nem Szlávynak, hanem ellenfeleinek kellett volna beadni a kulcsot. Ez a lemondás még önmagában nem bizo­nyítana az alkotmány gyengesége mellett. Szlávy beadhatta lemondását, de a koronán állott a lemondást elfogadni, vagy el nem fo­gadásával az alkotmányellenes, az alkotmányon kívül álló pártot, melynek magatartása a le­mondást előidézte, visszavonulásra kénysze­ríteni. És a korona Szlávy lemondását elfogadta... Azt hiszszük, felesleges minden további de­dukció. A 67-ki alkotmány hívei egy kis józan észszel levonhatják önmaguk is. JÉ* E 8 X I HIllLá? A katholikus egyház autonómiája, mint az E­r értesül, irányadó katholikus körökben közelebb komoly és beható tanácskozások tárgyává fog tétetni. A katholikus tanü­gy szervezése és a közalapítványok jogi természete kérdésének a vallás- és közoktatási miniszter által az e célra kiküldött országgyűlési bizott­ságban megsürgetett s közel kilátásba helyezett eldön­tése, a katholikus érdekek képviselői előtt óhajtottnak tünteti fel azt, hogy e nagyjelentőségű kérdés, melyet már Eötvös b. kezdeményezett, megoldása felé te­reltessék. .a főrendiház f. évi május hó 4-én 11 órakor ülést tart.­­A Schulverein ellen ápril 30-án a mosonyi németajkúak is népgy­űlést tartottak. A gyűlés B 1­ 8 c­h­o­f­f Károlyt választotta elnök­ké. A határozati javaslatot dr. B­e­i­t­e­r János szép indokolása után a népgyűlés egyhangúlag magáévá tette. A határozat rö­vid, de alapos tételekkel utasítja vissza az idegen beto­lakodást s különösen hangsúlyozza a németajkuak ma­­i gyár voltát, mely tekintetben az ország minden német­ajkú polgára tökéletesen egyetért, kivéve természetesen az alaptalanul vádaskodó szász töredéket. Antisemita mozgalmak. Imént jelentették Somogy vármegyéből, hogy ott némely irányadó egyéni­ségek vették át az orosz j­elszót, habár enyhébb alak­ban s a megye értelmiségében erős antisemitikus moz­galmak uralkodnak.­­ Ugyanily jelentés érkezik most Zemplén­ megyéből, ahol e mozgalmat a nép közt terjesztik. A megyei hatóság e helyen meg­tette a szükséges óvintézkedéseket s most már biztosan számítanak rá, hogy a zsidóellenes áramlat, melynek egyik-másik szolgabirói járásban félreismerhetlen jelei mutatkoztak, a szolgabirák erélyes és élesz őrködése s tapintatossága mellett teljesen meg fog szűnni. A mes­terségesen előidézett izgatottság lecsillapításában a me­gye új főispánja, Molnár István elismerésre méltó buzgalmat tanusít. sajátságos teremtés, a­ki az idény kezdete óta egész napon át lovon ült és az egész éjjelen át táncolt ? Igen, állítólagos atyja után ; any­jának első férje ugyanis Babarine gróf volt. De az egész világ tudta, hogy az anya épen akkor vált el férjétől, midőn leánya született és hogy Babarinenénak, kinek atyja Jacobson new­­yorki bankár volt, hosszú ideig majdnem nyílt viszonya volt valamely éjszaki királyi herceg­gel — Oszkárral, vagy Keresztélylyel — és hogy valószínűleg e viszonyból származott Olga. Volt-e nemzetisége ennek a gyermeknek, a kit egy skót­ iskolában, egy nápolyi zárdában és egy genfi methodista-növeldében neveltek, a ki éjjeleinek egy harmadrészét a gyorsvona­tok párnáin aludta át és a kinek emlékében mint a panorámában, egymást váltották föl a tengeri fürdők, téli tartózkodási helyek s egyéb előkelő találkozók, a­hol anyja, — még mindig szép nő, — tizenöt év óta megsétáltatta éksze­reit, samovarját és majmát ? Ah ! nem volt neki hazája, ennek a különös leánynak, a kiben , szűzi szemérem és férfias merészség sajáto­­­ságosan összevegyült és a ki gúnyosan mon­dotta önmagáról: — Otthonom nem London, nem Paris, nem Bécs, nem Szentpétervár, hanem a table d’hote. Volt-e családja ? Az sem volt. Valódi atyja — az az Oszkár, vagy az a Keresztély, a­kire Babarinené minduntalan célzott — évek­kel ezelőtt meghalt; az orosz gróf pedig, ki a törvény szerint atyja lett volna, nem törődött vele. A gróf tökéletesen tönkre ment; egyetlen jövedelmi forrása puskája volt, a melylyel min­den céllövészetnél elnyerte az első dijat. A­mi a grófnét illeti : dacára, hogy időnkint erőt vett rajta az anyai gyöngédség, egyike volt ama teljesen önző lényeknek, a­kik soha ki nem halnak. Jellemző, hogy a­midőn Olga nyolc éves korában halálos beteg volt, Babarinené, habár a világ iránti tekintetből virrasztott kis leánya mellett — egyszer sem mulasztotta el fölhúzni éjjelre fagygyuval bekent keztyüit, hogy a keze fehér maradjon. Julien de Rhé mindezeket a dolgokat ak­kor tudta meg, a­mikor ő is beállott a lovag­csapatba, mely szüntelenül Olga körül manővíí­­rozott. Halálosan beleszeretett a sajátságos és hódító leányba, a­ki bátran a szemébe tekintett mindenkinek és a ki az nap, a midőn a tenge­­­­rész-hadnagyot egyik közös barátjuk neki be­­­­mutatta, igy szólt hozzá, mialatt cigarettre gyújtott: — Ah ! ön az, a ki olyan szerelmes be­lém ? ... Jó napot, uram. Azután keményen kezet szorított vele, mint egy férfi. (Befejező közlemény következik.) A képviselőház bizottságaiból. A köztisztviselők minősítéséről szóló tör­vényjavaslatot a kiküldött bizottság ma délelőtt P­é­c­h­y Manó elnöklete alatt tovább tárgyalta. A kormány részéről jelen voltak : Tisza Kálmán, miniszterelnök, Ordódy és Trefort miniszterek, továbbá Bedő, Ribáry, Koller, Heim és Szász miniszteri tanácso­sok és Weckerle oszt. tan. D­á­r­d­a­y előadó a körjegyzőkre vonatkozó függőben maradt 6. szakasz szövegezését olvassa föl. — Azután a tanügyi közegek minősítéséről szóló függőben maradt szakasz következik. Trefort miniszter nem óhajtja, hogy a tanerők állami képesítésének kérdése jelen törvényben oldásáé­k meg. Hiszi, hogy a középiskolai törvény idővel kellő elintézést nyer. Ebbe valónak tartja azt is. Tisza miniszterelnök e nézetben osztozik. Horánszky nem véli a kérdésen könnyen keresztül esni, de nem véli azt sem, hogy az államké­­pesítés kérdése itt elvileg kimondathassák. Reményét fejezi ki azonban, hogy ez iránt a középiskolai tör­vény mielőbb intézkedni fog. A bizottság Trefort miniszter nézetéhez hozzá­járul. Baross az egész szakaszt, mely most a tanügyi adminisztráció közegeinek minősítéséről szól, oda szeretné redukálni, hogy itt érdemleges intézkedés ne tétessék, hanem hivatkozás történjék, hogy ez iránt is külön törvény intézkedik. Indokolja, hogy sokszor nincs az illetőnek tanképesítése, de azért közoktatási politika szempontjából eredménynyel alkalmazhatók. Trefort miniszter ellene van Baross indít­ványának, a­melyet a bizottság is mellőzött. Következik a bányászati szak. C h o r i n fölveti a kérdést, kell-e a bányá­szoknak jog- és államtudományi tanfolyamot végezni ? — Ribáry min. tanácsos megjegyzi, hogy a bá­nyaakadémián a bányát technice művelő tisztviselők­nek való ismeretek adatnak elő. A bányászat jogi olda­lát a bányakapitányságok tárgyalják s ezekért kellett a jogi ismereteket felvenni. — Dr. Wekerle szükségesnek tartja, a tüzetes ismereteket a bányaka­pitányságoknál. A bányaakadémián előadott jogtudo­mány nem elég. — Bedő min. tanácsos nem tartja nehéznek mindkét tanfolyamot végezni, mert rendesen ösztöndíjjal birnak s aztán a jogászok a bányászatnak csak rájuk nézve szükséges részét végezik. Tisza miniszterelnök megjegyzése után a bekezdés elfo­gadtatott. Az erdészeti szak változatlanul elfo­­gadtatik. A levéltári szaknál T­i­b­á­r föl­veti a kérdést, miért kell a megyei levéltárosoknak is Budapestre az orsz. levéltárhoz vizsgálattételre jönniük ? — Tisza min. elnök hangsúlyozza, hogy a szak­ismeretre, a latin nyelvre s a régi okiratok másolásának képességére ezeknek is szükségük van. Világosan ki akarja tétetni, hogy az orsz. levéltárnál meglevő két bizottság közül, melyek bizottság előtt tétessenek le a vizsgálatok. — T­i­b­á­d megjegyzi, hogy a vi­déki levéltárak közigazgatási és nem tudományos szempon­ból ítélendők meg. Ha van ezekben történelmi kincs, gyűjtessék külön a tudomány számára. Kifogá­solja továbbá, hogy a német nyelv követeltetik. H­o­r­á­n­s­z k­y sem tartja a megyei levél­tárnokokra nézve szükségesnek a tervezett vizsgát, ha azonban megtartatik, a német nyelv elhagyható.­­ Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy magyar törvény­­hatóságokban is vannak német községek, melyek jogo­­sítják német beadványokat benyújtani, azonkívül a nemrég múltból vannak német közigazgatási okmányok. A magyar nyelvet illetőleg azt jegyzi meg, hogy akár­hány gymnáziumot végzett ifjú van, a­ki magyarul semmit vagy keveset tud. Kéri a bizottságot, hogy a szakaszt vagy változatlanul elfogadja, vagy egészen ejtse el. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadja. Következik a postai szak. Dárda­i a kereskedelmi iskolát kevésnek tartja. — Tisza miniszterelnök a gymnáziumokkal ezt egyenrangúnak véli. A bizottság a miniszterelnök javaslatát azon hozzá­adással fogadja el, hogy az egyenrangú keresk­­intéze­teket a miniszter jelölje ki. A távirdai szak tárgyalásánál K 6 1- r e r min. tanácsos kéri, hogy a távirdai tiszteknél az akadémiai képzettség megkivántassék. A kezelőkre pe­dig, nőkre úgy mint férfiakra a polgári iskolát elégsé­gesnek tartja. — Bedő min. tanácsos nem szeretné, ha a bányászati és erdészeti akadémiát végzettek is ké­pesítettek lennének a távirászati szakra. — Tisza min. elnök a bányászokat csak akkor szeretné fölvé­tetni, ha a delejtanban is járatosak. — A szakasz ily értelemben elfogadtatott. Ezután a t­erm­­gerészeti és számvi­­t­e­l­i szakok többek fölszólalása után az eredeti ja­vaslat szerint fogadtattak el , az ülés véget ért. — Legközelebbi ülés holnap délután 5 órakor. * Az állandó igazoló bizottság mai ülésében tárgyalás alá vette Kresztics György és Pejacsevich Nándor gr. horvát képviselők és Prónay Dezső b. a gyön­­gyöspatai kerületben megválasztott képviselő­­ könyvét. A bizottság a két előbbit végleg, az utóbbit pe­­dig a 30 nap fentartásával igazolni javasolja. 1882 május 4 POLITIKAI SZEMLE: A török miniszter válság képezi a nap legnevezetesebb politikai eseményét. Said, pasa volt kormányelnök, kinek lemondásáról már hetek óta szárnyaltak hírek, úgy látszik, Osman pasa befolyásának meg a császári palota

Next