Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-04 / 122. szám
. Hittek-e lehetőségében ? nem tudjuk. Lehet, hogy nem is hittek. De gondolhatták talán, hogy a régi hagyományokat tápláló abszolutisztikus elemek elvénülésével, kihalásával, új hasonló nemzedék fölnevelésére megszűnik alkalmasnak lenni a talaj, ha azt az alkotmányosságnak legalább külső mázával sikerül bevonni. Mint ahogy a kátrány alkalmas szernek bizonyul némely férgek ellen, ha azzal a fa kérgét bekenjük. A kormánypárt s általában a közjogi kiegyezés alapjára helyezkedett pártok kívántak lenni ilyen kátrány. Vájjon a tizenöt évi tapasztalás azt mutatja e, hogy céljukat érték, vagy csak közeledtek is hozzá ? A legcsattanósabb felelet e kérdésre ott van Boszniában, Hercegovinában. Avagy kellett-e az alkotmányos pártok akármelyikének is a két török tartomány, akár ideiglenes hadgyakorlati térnek, akár örök szerzeménynek ? Nem fejezte-e ki maga a kormánypárt is a megszálláskor az iránti komoly aggodalmait a királyhoz intézett föliratában ? Nem lázadt-e föl minden párt jogérzete az igaztalan és gyáva megrohanás miatt, mely egy letiport jó barát ellen intéztetett? S várjon a pénz- és véráldozatot, melyet e kalandra meghozunk, az ország érdekei számára hozott áldozatnak tekinti-e csak egy kis töredéke is az alkotmányos pártok valamelyikének ? Vagy talán az 1867-ben kivívott u. n. alkotmánynak használt az okkupáció ? Szaporította híveit s magát az alkotmányt megerősítette ? Ott rá a felelet a Szlávy lemondásában. Ő képviselte a közös kormányban az alkotmányos irányt, szemben a katonai körök abszolutisztikus irányával. Ez az első eset az új alkotmány óta, midőn a válság nem személyi, de elvi természetű. Szlávynak volt meg először az a bátorsága, hogy az alkotmány értékét próbára tegye. Ha a bosnyák foglalás az alkotmányt megerősítette volna, nem Szlávynak, hanem ellenfeleinek kellett volna beadni a kulcsot. Ez a lemondás még önmagában nem bizonyítana az alkotmány gyengesége mellett. Szlávy beadhatta lemondását, de a koronán állott a lemondást elfogadni, vagy el nem fogadásával az alkotmányellenes, az alkotmányon kívül álló pártot, melynek magatartása a lemondást előidézte, visszavonulásra kényszeríteni. És a korona Szlávy lemondását elfogadta... Azt hiszszük, felesleges minden további dedukció. A 67-ki alkotmány hívei egy kis józan észszel levonhatják önmaguk is. JÉ* E 8 X I HIllLá? A katholikus egyház autonómiája, mint az Er értesül, irányadó katholikus körökben közelebb komoly és beható tanácskozások tárgyává fog tétetni. A katholikus tanügy szervezése és a közalapítványok jogi természete kérdésének a vallás- és közoktatási miniszter által az e célra kiküldött országgyűlési bizottságban megsürgetett s közel kilátásba helyezett eldöntése, a katholikus érdekek képviselői előtt óhajtottnak tünteti fel azt, hogy e nagyjelentőségű kérdés, melyet már Eötvös b. kezdeményezett, megoldása felé tereltessék. .a főrendiház f. évi május hó 4-én 11 órakor ülést tart.A Schulverein ellen ápril 30-án a mosonyi németajkúak is népgyűlést tartottak. A gyűlés B 1 8 choff Károlyt választotta elnökké. A határozati javaslatot dr. Beiter János szép indokolása után a népgyűlés egyhangúlag magáévá tette. A határozat rövid, de alapos tételekkel utasítja vissza az idegen betolakodást s különösen hangsúlyozza a németajkuak mai gyár voltát, mely tekintetben az ország minden németajkú polgára tökéletesen egyetért, kivéve természetesen az alaptalanul vádaskodó szász töredéket. Antisemita mozgalmak. Imént jelentették Somogy vármegyéből, hogy ott némely irányadó egyéniségek vették át az orosz jelszót, habár enyhébb alakban s a megye értelmiségében erős antisemitikus mozgalmak uralkodnak. Ugyanily jelentés érkezik most Zemplén megyéből, ahol e mozgalmat a nép közt terjesztik. A megyei hatóság e helyen megtette a szükséges óvintézkedéseket s most már biztosan számítanak rá, hogy a zsidóellenes áramlat, melynek egyik-másik szolgabirói járásban félreismerhetlen jelei mutatkoztak, a szolgabirák erélyes és élesz őrködése s tapintatossága mellett teljesen meg fog szűnni. A mesterségesen előidézett izgatottság lecsillapításában a megye új főispánja, Molnár István elismerésre méltó buzgalmat tanusít. sajátságos teremtés, aki az idény kezdete óta egész napon át lovon ült és az egész éjjelen át táncolt ? Igen, állítólagos atyja után ; anyjának első férje ugyanis Babarine gróf volt. De az egész világ tudta, hogy az anya épen akkor vált el férjétől, midőn leánya született és hogy Babarinenénak, kinek atyja Jacobson newyorki bankár volt, hosszú ideig majdnem nyílt viszonya volt valamely éjszaki királyi herceggel — Oszkárral, vagy Keresztélylyel — és hogy valószínűleg e viszonyból származott Olga. Volt-e nemzetisége ennek a gyermeknek, a kit egy skót iskolában, egy nápolyi zárdában és egy genfi methodista-növeldében neveltek, a ki éjjeleinek egy harmadrészét a gyorsvonatok párnáin aludta át és a kinek emlékében mint a panorámában, egymást váltották föl a tengeri fürdők, téli tartózkodási helyek s egyéb előkelő találkozók, ahol anyja, — még mindig szép nő, — tizenöt év óta megsétáltatta ékszereit, samovarját és majmát ? Ah ! nem volt neki hazája, ennek a különös leánynak, a kiben , szűzi szemérem és férfias merészség sajátoságosan összevegyült és a ki gúnyosan mondotta önmagáról: — Otthonom nem London, nem Paris, nem Bécs, nem Szentpétervár, hanem a table d’hote. Volt-e családja ? Az sem volt. Valódi atyja — az az Oszkár, vagy az a Keresztély, akire Babarinené minduntalan célzott — évekkel ezelőtt meghalt; az orosz gróf pedig, ki a törvény szerint atyja lett volna, nem törődött vele. A gróf tökéletesen tönkre ment; egyetlen jövedelmi forrása puskája volt, a melylyel minden céllövészetnél elnyerte az első dijat. Ami a grófnét illeti : dacára, hogy időnkint erőt vett rajta az anyai gyöngédség, egyike volt ama teljesen önző lényeknek, akik soha ki nem halnak. Jellemző, hogy amidőn Olga nyolc éves korában halálos beteg volt, Babarinené, habár a világ iránti tekintetből virrasztott kis leánya mellett — egyszer sem mulasztotta el fölhúzni éjjelre fagygyuval bekent keztyüit, hogy a keze fehér maradjon. Julien de Rhé mindezeket a dolgokat akkor tudta meg, amikor ő is beállott a lovagcsapatba, mely szüntelenül Olga körül manővíírozott. Halálosan beleszeretett a sajátságos és hódító leányba, aki bátran a szemébe tekintett mindenkinek és a ki az nap, a midőn a tengerész-hadnagyot egyik közös barátjuk neki bemutatta, igy szólt hozzá, mialatt cigarettre gyújtott: — Ah ! ön az, a ki olyan szerelmes belém ? ... Jó napot, uram. Azután keményen kezet szorított vele, mint egy férfi. (Befejező közlemény következik.) A képviselőház bizottságaiból. A köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatot a kiküldött bizottság ma délelőtt Péchy Manó elnöklete alatt tovább tárgyalta. A kormány részéről jelen voltak : Tisza Kálmán, miniszterelnök, Ordódy és Trefort miniszterek, továbbá Bedő, Ribáry, Koller, Heim és Szász miniszteri tanácsosok és Weckerle oszt. tan. Dárday előadó a körjegyzőkre vonatkozó függőben maradt 6. szakasz szövegezését olvassa föl. — Azután a tanügyi közegek minősítéséről szóló függőben maradt szakasz következik. Trefort miniszter nem óhajtja, hogy a tanerők állami képesítésének kérdése jelen törvényben oldásáék meg. Hiszi, hogy a középiskolai törvény idővel kellő elintézést nyer. Ebbe valónak tartja azt is. Tisza miniszterelnök e nézetben osztozik. Horánszky nem véli a kérdésen könnyen keresztül esni, de nem véli azt sem, hogy az államképesítés kérdése itt elvileg kimondathassák. Reményét fejezi ki azonban, hogy ez iránt a középiskolai törvény mielőbb intézkedni fog. A bizottság Trefort miniszter nézetéhez hozzájárul. Baross az egész szakaszt, mely most a tanügyi adminisztráció közegeinek minősítéséről szól, oda szeretné redukálni, hogy itt érdemleges intézkedés ne tétessék, hanem hivatkozás történjék, hogy ez iránt is külön törvény intézkedik. Indokolja, hogy sokszor nincs az illetőnek tanképesítése, de azért közoktatási politika szempontjából eredménynyel alkalmazhatók. Trefort miniszter ellene van Baross indítványának, amelyet a bizottság is mellőzött. Következik a bányászati szak. C h o r i n fölveti a kérdést, kell-e a bányászoknak jog- és államtudományi tanfolyamot végezni ? — Ribáry min. tanácsos megjegyzi, hogy a bányaakadémián a bányát technice művelő tisztviselőknek való ismeretek adatnak elő. A bányászat jogi oldalát a bányakapitányságok tárgyalják s ezekért kellett a jogi ismereteket felvenni. — Dr. Wekerle szükségesnek tartja, a tüzetes ismereteket a bányakapitányságoknál. A bányaakadémián előadott jogtudomány nem elég. — Bedő min. tanácsos nem tartja nehéznek mindkét tanfolyamot végezni, mert rendesen ösztöndíjjal birnak s aztán a jogászok a bányászatnak csak rájuk nézve szükséges részét végezik. Tisza miniszterelnök megjegyzése után a bekezdés elfogadtatott. Az erdészeti szak változatlanul elfogadtatik. A levéltári szaknál Tibár fölveti a kérdést, miért kell a megyei levéltárosoknak is Budapestre az orsz. levéltárhoz vizsgálattételre jönniük ? — Tisza min. elnök hangsúlyozza, hogy a szakismeretre, a latin nyelvre s a régi okiratok másolásának képességére ezeknek is szükségük van. Világosan ki akarja tétetni, hogy az orsz. levéltárnál meglevő két bizottság közül, melyek bizottság előtt tétessenek le a vizsgálatok. — Tibád megjegyzi, hogy a vidéki levéltárak közigazgatási és nem tudományos szemponból ítélendők meg. Ha van ezekben történelmi kincs, gyűjtessék külön a tudomány számára. Kifogásolja továbbá, hogy a német nyelv követeltetik. Horánsz ky sem tartja a megyei levéltárnokokra nézve szükségesnek a tervezett vizsgát, ha azonban megtartatik, a német nyelv elhagyható. Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy magyar törvényhatóságokban is vannak német községek, melyek jogosítják német beadványokat benyújtani, azonkívül a nemrég múltból vannak német közigazgatási okmányok. A magyar nyelvet illetőleg azt jegyzi meg, hogy akárhány gymnáziumot végzett ifjú van, aki magyarul semmit vagy keveset tud. Kéri a bizottságot, hogy a szakaszt vagy változatlanul elfogadja, vagy egészen ejtse el. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadja. Következik a postai szak. Dárdai a kereskedelmi iskolát kevésnek tartja. — Tisza miniszterelnök a gymnáziumokkal ezt egyenrangúnak véli. A bizottság a miniszterelnök javaslatát azon hozzáadással fogadja el, hogy az egyenrangú kereskintézeteket a miniszter jelölje ki. A távirdai szak tárgyalásánál K 6 1- r e r min. tanácsos kéri, hogy a távirdai tiszteknél az akadémiai képzettség megkivántassék. A kezelőkre pedig, nőkre úgy mint férfiakra a polgári iskolát elégségesnek tartja. — Bedő min. tanácsos nem szeretné, ha a bányászati és erdészeti akadémiát végzettek is képesítettek lennének a távirászati szakra. — Tisza min. elnök a bányászokat csak akkor szeretné fölvétetni, ha a delejtanban is járatosak. — A szakasz ily értelemben elfogadtatott. Ezután a termgerészeti és számviteli szakok többek fölszólalása után az eredeti javaslat szerint fogadtattak el , az ülés véget ért. — Legközelebbi ülés holnap délután 5 órakor. * Az állandó igazoló bizottság mai ülésében tárgyalás alá vette Kresztics György és Pejacsevich Nándor gr. horvát képviselők és Prónay Dezső b. a gyöngyöspatai kerületben megválasztott képviselő könyvét. A bizottság a két előbbit végleg, az utóbbit pedig a 30 nap fentartásával igazolni javasolja. 1882 május 4 POLITIKAI SZEMLE: A török miniszter válság képezi a nap legnevezetesebb politikai eseményét. Said, pasa volt kormányelnök, kinek lemondásáról már hetek óta szárnyaltak hírek, úgy látszik, Osman pasa befolyásának meg a császári palota