Pesti Hírlap, 1882. november (4. évfolyam, 301-330. szám)
1882-11-01 / 301. szám
y a máktól lehető biztosan állt az ország. Most pedig, mint mondja, a békés helyzet oly világos , hogy ennek megzavarásától emberi számítás szerint hamarjában tartani nem lehet. Mind szép és okos dolog lehet ez. De mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a helyzet követelményei épen nem voltak oly sürgősek, hogy az új szervezéssel ne lehetett volna várni addig, míg ahhoz törvényhozása útján a nemzet is hozzá nem szól, míg azt előzőleg a törvényhozás el nem rendeli. Hiszen ha az új szervezés oly jó és szükséges , bizonyára a magyar parlament többségének példás engedelmességét is figyelembe véve, egyáltalán nem lehetett volna attól tartani, hogy az ide vonatkozó javaslat netalán leszavaztatni fog. Mindezekre a közös hadügyi kormányzat nem is gondolt. Vagy ha gondolt is, készakarva sem rendelte volna úgy az új szervezés dolgát, hogy előzőleg a törvényhozás intézze azt el s ekként oly látszat adassák a helyzetnek, mintha még hadügyi dolgokban is a nemzet akarata volna a jognak és hatalomnak forrása. Istenért sem. Ilyet a hadügyi kormányzat meg nem engedhet. Az alkotmányt egyenesen és világosan felforgatni ugyan nem akarja, mert erre engedelmes többség mellett semmi szükség, de azt mégis csak megszerzi magának elégtétel gyanánt, hogy előzőleg ő csinál meg mindent, ekként ő állít elő bevégzett tényeket, hogy a törvényhozásnak ne maradjon más teendője, mint ezeket jóváhagyni s deprotokollálni. íme ez a bevégzett tények taktikájának igazi értelme. Tisza Kálmán nem törődik e taktikával, hiszen ebben telik neki is az ő gyönyörűsége. Még a közös hadügyminiszternél is jobban ért ő ehhez s Ivánka Imre a mai albizottsági ülésen még köszönetet is szavaz a közös hadügyminiszternek s a magyar kormánynak, hogy ezek oly jól megvilágítják az új szervezést s a régi taktikát. A marczali választókerület függetlenségi pártja Szabó Kálmán kaposvári polgármestert kérte föl a képviselőjelöltség elfogadására. Az írói és művészi jogról készült törvényjavaslat tárgyában — mint az „Eva“ írja — az igazságügyminisztériumban már fogalmazás alatt van az ő felségének előzetes jóváhagyását kikérő felterjesztés a kabinetirodához. A kormány remélhetőleg abban a helyzetben lesz, hogy e nagyfontosságú törvényjavaslatot még november hó folyamában a képviselőház elé fogja terjeszthetni. A látogatott gyűlésen a tagok is igen szép számmal jelentek meg. Ott voltak : Mailáth György országbíró, gr. Zichy Géza, Szász Károly, Frankenburg Adolf, Agai Adolf, Vadnay Károly, Degré Alajos, Győry Vilmos, Csiky Gergely, Beöthy Zsolt, ifj. Ábrányi Kornél, Mikszáth Kálmán, Sturm Albert stb. Gyulai Pál elnök megnyitván az ülést, jelenti, hogy a múlt gyűlés határozatai végrehajtottak. — Beöthy Zsolt titkár olvassa azután az akadémia elnökének a társasághoz intézett átiratát, melyben felhívja, hogy a kebeléből kiküldött Arany-szobor-bizottság a szoborügyre nézve egyesüljön az Akadémia által e célra kiküldött bizottsággal, melyben a fővárosi tanács és a képzőművészeti társulat is képviselve van. Kiküldettek Tóth Lőrinc, Dagré Alajos, Pulszky Ferenc és Vadnai Károly. Jelenti a titkár, hogy Királyi Pál 100 írttal a társaság alapító tagjai közé lépett a hogy az ereklyetár érdekes emlékkel gazdagodott. Ugyanis Vadnay Károly Kazinczy Ferencnek két hajfürtjét,melyet hozzá Horváth Dőte kir. táblai tanács elnök küldött be, a társaságnak ajándékozta ; a hajfürtöket Cserghe László kapta 45 év előtt Kazinczy özvegyétől. Ezzel kapcsolatban indítványozza tekár,hogy a társaság birtokában levő ereklyék helyeztessenek el a Kisfaludy-teremben üvegszekrényben a ne tartassanak eldugva, a mi elfogadtatod. Vadnay Károly olvasta fel ezután Endrődy Sánor székfoglalóját „A homályban.“ A hangulatteljes költemény élénk tetszéssel találkozott. Széchen Antal el lévén foglalva a közösügyi bizottság albizottságában, tanulmányát „Visszaemlékezések az 1839— tán Krassó Szörény megye új főispánjának Pattyánszky Eleiek beiktatása, — mint Lugosról jelentik, — nagy ünnepélyességgel ment végbe. A fák- írásmenet jelentőségét különösen emelte, hogy a fáklyákat csakis a megyei tisztviselők, szolgabirák és községi jegyzők vitték. Annál inkább feltűnt, hogy a lugosi polgárság egészen távoltartotta magát az ünnepélyességektől. A megyeháza előtt Szttágh Ferenc kir. tanfelügyelő üdvözölte a főispánt, aki válaszában kiemelte, hogy törekvései közé tartozik a megyében békülékenyebb szellemet teremteni. Bartolomei János a baránsebesi püspök titkára román nyelven beszélt a jelenlenlevő románok folytonos éljenzése közt. A főispán végül magyar és román nyelven köszönte meg az ovációt. Ezután a herend-jeszti román paraszt dalárda három dalból álló szerenádot énekelt , a „magyar királyhoz“ címzett vendéglőben a lugosi dalegylet adott díszhangversenyt. A megyei hallgtató gyűlést Simonescu főjegyző, mint alispáni helyettes vezette. A megjelenő főispánt a megyei bizottság állva és zajos éljenzéssel fogadta. Az eskü letételével az uj megyefőnök hosszabb beszédben fejtette ki programmját, melynek főbb pontjai : a rend, a törvényesség megtartása és a tisztikarral szemben a bizalom meghonosítása. A közgyűlés után 250 terítékre rendezett bankett volt, melyen a pohárköszöntők sorát Pattyánszky Elek főispán nyitotta meg, a királyi családért ürítve poharát, Mihályi Viktor püspök, Livin kanonok és Jónás Stresser a főispánt Rácz temesmegyei alispán Krassó Szörénymegyét, Joannov és Temesmegye közönségét éltették. Montenegróból A cetinjei hivatalos „Glasz Crnagorac‘‘-ban Nikita fejedelem újabban ismét folytatja közléseit az oroszországi utazás felől. A fejedelem ezúttal azok nézetét igazgatja helyre, akik azt állítják, hogy Montenegro és monarchiánk közt barátságtalan hangulat uralkodik. A hivatalos újság arról biztosítja a világot, hogy a fölmerült kérdések a békülékenység és az igazság eszközeivel fognak elintéztetni. A cetinjei hivatalos körök küönben tiltakoznak azon vád ellen, mintha a hercegovinai lázadást a kormány környezetéből szítanák, vagy a résztvevők bűneit palástolnák. Vukovics Tamást, a város eljáróját s Milena fejedelen asszony unokatestvérét a fölkelőkkel való I cinboraság vádja miatt hivatalától megfosztották és elfogták. — Dr. Slade osztrák főmérnök, a nyeguseetinje rjekai műut készítője, aki 8 év óta a fejedelem rendelkezése alá volt adva, állásától visszahivatott és a cattarói építő hivatal főnökévé neveztetett ki. — Több Montenegróba menekült fölkelővezér megszökött. POLITIKAI SZEMLE. Az egyiptomi kérdés jelen állására vonatkozólag több oldalról egybehangzóig jelentik, hogy a jelenleg Budapesten időző bécsi nagykövet Elliot eddig egyáltalán semmit nem közölt az osztrák-magyar kabinettel az egyiptomi viszonyok jövendő alakulása felől. Az egész egyiptomi ügyet ugyanis ez idő szerint a párisi és londoni kabinetek tárgyalják serényen, mert a pár nap előtt párisi állomására visszatért Lyons lord határozott javaslatokat terjesztett a francia köztársaság kormánya 40-diki országgyűlésre, Beöthy Zsolt titkár olvasta fel. E tanulmányban szerző az államférfias kellékekkel foglalkozva átalában, jellemzi az 1839/40 -i országgyűlésen kiváló fellépések által kitűnt férfiakat,gr. Dissewffy Aurélt, Deák Ferencet, Klauzál Gábort, id. Mailáth György országbírót, Széchenyi Istvánt, gr. Teleki Lászlót, dr. Eötvös Józsefet s a magyar főpapi politikusok után végül Metternichget ismerteti ennek Magyarországhoz való viszonyát s tagadja, hogy Metternich ellenszenvvel viseltetett volna Magyarország iránt. Szász Béla versét „A kivándorlókhoz“, Szász Károly olvasta fel, a közönség sűrű tapsokkal jutalmazta a szerzőt. Végül Baraus István ismertette az általa kiadott magyar népdalok 3-17 kötetét, melyek anyagát Heves, Borsod, Zemplén, Biharmegyékben és a Székelyföldön gyűjtötte. A három kötet háromszáz népdalt tartalmaz 512 vers kíséretében. A harmadik kötetben van egy egyházi ének, 1711-ből Rákóczy imádsága, 19 ballada és elbeszélő költészet körébe vágó dal. Ilyenek Kádár István balladája, Kádár Kata, újhódosi bíró lánya stb. Ezek közül többeket Láng Fülöp a nemz. színház volt tagja énekelt el Bartalus zongorakísérete mellett. A fent közlőtt tréfás versen kívül legjobban tetszettek: „Este jött a parancsolat.“ „Végig mentem a töltésen.“ „Mi fehérült ott a síkon ?“ stb. stb. elé az ügy rendezését illetőleg. Ami eddig e javaslatok felől kiszivárgott, mindarra mutat, hogy Anglia az eddigi pénzügyi ellenőrzést eltörölni s Franciaországot Egyiptom kormányzására gyakorlandó némi befolyással kívánná kárpótolni. Különben pedig a két kabinet közt a legbékülékenyebb szellem uralkodik . Franciaország elismeri, hogy Angliának annyi pénz- és véráldozat után teljes joga van Egyiptomban a vezérszerepet igényelni, míg a londoni kabinet egyáltalán nem szándékszik megakadályozni, hogy Franciaország is érvényesíthesse befolyását, amennyiben ezt érdekei igénylik. Ily körülmények közt kétség is alig foroghat fenn arra nézve, hogy Páris és London közt létrejön az egyezség, mely azután a többi hatalmaknak is tudomására hozatik. Az angol parlament alsóháza tegnap is behatóbban foglalkozott az egyiptomi kérdéssel. Northcoe bejelentette, hogy a csütörtöki ülésben a kormányhoz kérdést fog intézni az iránt, várjon szándékozik-e Seymour és Wolseley részére még ezen ülésszakban évjárulék adományozását javaslatba hozni, továbbá, hogy minő hitel és minősim alapján fognak az egyiptomi megszállási költségek fedeztetni. — Dike, Barclay kérdésére válaszolva kijelenti, hogy azon kérdés, miként állíttassák össze ama bizottság, mely az alexandriai események alkalmából emelendő kártérítési igényeket fogja tárgyalni, eddigelé még nem szabályoztatott; erre vonatkozólag most folynak a hatalmak közt a tárgyalások. Dilke további kérdésekre felelve, kijelentette, hogy az egyiptomi kormány a hadseregre vonatkozó, jövőben követendő rendszabályok iránt Angolországtól tanácsot fog kérni. A cserkeszek, albánok és más külföldiek újoncozása egészen megszűnt. Angolország, Egyiptomra vonatkozó semmiféle szerződés, szövetség vagy egyezményben nem részes. Az Angolország által Egyiptomra vonatkozólag elvállalt kötelezettségek a ház előtt már ismeretesek. Az olasz képviselőválasztások, Livornot kivéve, hol a megbukott radikálisok összetörték az urnákat s negyvenöt személyt el kellett fogni, a legnagyobb rendben mentek végbe. A kormány többsége óriási , az ellenzék minden árnyalata csaknem meg van semmisítve. Ez az eredmény az új választási törvény következménye, melylyel most először tettek kísérletet Olaszországban. Ezúttal ugyanis már nem kerületenkint, de egész megyénként történt a választás, azaz minden választó az összes megyebeli képviselőkre szavazott. Az ily lajstromos szavazás a kormányt teszi a választások urává, illetőleg ama pártot, mely a választások idején a hatalom felett rendelkezik. Pár nap múlva megnyílik a francia törvényhozó testület új ülésszaka is. Gambetta hívei nagyban reménykednek, hogy megbuktathatják a kormányt, amire a legújabb anarchista zavarokat is eszközül készülnek felhasználni. — E zavarokról szólva itt említjük meg, hogy ama jegyzőkönyv, melyet a „Paris“ címü lap a genfi anarchista bizottság aug. 13—14-iki üléseiről hozott, s mely bejárta, az egész európai sajtót, mint utóbb kiderült, nem egyéb hamisításnál. A jegyzőkönyv ugyanis már 1881. aug. 14-én megjelent egy párisi lapban, mint a Blanquaszobor-bizottság jegyzőkönyve. A „Paris“ most lenyomatta s úgy tüntette fel, mintha a genfi anarchista bizottság jegyzőkönyve volna. Az orosz nihilisták lapja, a „Narodnaja Tolja“, legutóbb megjelenti, Pétervárott forgalomba hozott számában kiáltványt közöl, mely a forradalom legközelebbi kitörését hirdeti. A lap továbbá a közigazgatási után Szibériába száműzött politikai vétkesek helyzetének javítását sürgeti. Mindez eléggé jellemzi Oroszország kétségbeejtő belügyi helyzetét. Az országos képzőművészeti akadémia. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy füzetben gyűjtve kiadta a jelentéseket és javaslatokat, melyek az országos képzőművészeti akadémia felállítására vonatkoznak. A miniszter 1882. május 5-én tett előterjesztést a képzőművészeti akadémia tárgyában ő felségéhez. Annak idején volt emltés téve az előterjesztésről, melyre a király i. é. szeptember 22-én legfelsőbb elhatározása PESTI antLA 1882. november 1.