Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-22 / 111. szám

Budapest, 1983. V. évf. Ili (1551) száf*. Vasárnap, április 22. Tn&fli.tiat arm** Exerke*zte»i Iroda: *npaxeiasi u«. **m­x*. ag tMUpum­, limsitu 7.■.., I. «mU* ***“trn....................m m — ta. npaMfc ffig feji wh »hr M«u«mi t*um »m«. Félém. .*«•.«».. f s — s »gl AfffffiM1« ijgnL. MMMMMj mm IBB mSf am urasa közlemény intézendő. negyedévre.....................1 9 M m Egg &J| ggijg Jgggfr Bérmentetlen levelek esek is— in­a tor kán............................1 . M . B® StB f»l f & 5EjT' wj Waa sü kezektől fogadtatnak el. _ . . Sb, |?§| |E8 Kéziratok vissza nem adatnak ügyes náa kelyfccm 4L kx. gggfig «gSt Jggg §«S --------- fi la” ál 111 k­j S§j|É­­ÉÉ B&dspest, nidcr-utca 7. ssás, A JUgjvrmilt­ai i­lagUTilás" «M g|g 10 m IP Ül m üt S Ü1311 fH u ** * . POLITIKAI NAPILAP. fjittlék MB Utak.­­ 40, Ka, KoMn. d„ V›«W«. Botrányhajháslat és parlamenti munka. (7.) Ennek a parlamentnek csak botrány kell, nem pedig komoly munka. Botrány kell a közönségnek, mely a karzatokat látogatja. Bot­rány kell a hírlapoknak, mert erre vágyik az olvasó. Csak a szenzációnak van kelete. Botrány a magán­életben, botrány a sajtóban, parla­mentben : ez a tendencia. Csak így lehet feltűnni, így lehet szerepelni, így lehet olvastatni. Te­hát van botrány mindig és mindenütt. Mert len­nie kell. A komoly munka unalmas. Az okos fejte­getésnek bűze van. S a­milyen a közönség, olyan a sajtó és parlament. A közadók kezeléséről szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával főleg a parlament el­len van kifogásunk. A­mikor hecc kerül napi­rendre, bezzeg tele van a ház, helyén ül minden ember. A kar­zat megtelik a leszakadásig. A napokban a Polónyi - Füzessérg­­ügy alkalmával évek óta a legteljesebb házat láttunk , még az örökös távollevők is megkerül­tek. A folyosókon csak a szolgák álltak, minden honatya leülte idejét, mintha prezenc-márk várta volna kijövetelekor. Ma ellenben nem volt botrány. Csak a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat kínló­dott a napirenden. Nem törődött vele, csak né­hány ember. A komoly tárgyalás elől kormány­párt és ellenzék egyaránt szökött. A tanár ment előadni, a kormánybiztos töltést csinálni, a hír­lapíró szerkeszteni, az igazgatótanácsos igazgatni, a bús magyar honfi bánatát elfojtani. A­kinek már épen semmi dolga sem szokott lenni, az ment ki a folyosókra társalogni. Az adótörvény felett vitatkozott a házban Hegedűs Sándor és a jó diák gyanánt a leckéről soha sem hi­ányzó Madarász József. Pedig hát a legfontosabb kérdésről volt szó. Arról, hogy az adókezelés Augias-istálója kitisztíttassék. Hogy az állam megtanulja az enyim és a tied közti különbséget. Hogy az ál­lampolgár vagyona ne legyen a közegek diskré­­ciójára bízva. Hogy önkényes ne lehessen az adókivetés és behajtás. Kétszer háromszor meg ne exequálhassák Pétert saját lefizetett, vagy épen Pál tartozásáért. Hogy az amúgy is súlyos álla­mi és községi adók a gyalázatos kezelés miatt ne legyenek százszor sajtóbbakká. Szóval a legfontosabb közérdekről volt szó. Arról, hogy ha­lálos méreg és boszúság nélkül exisztálni lehes­sen ebben az országban, megszűnjenek azon boszantások, melyekért a közeg többnyire nem, hanem a rendszer felelős. És mintha csak Szapáry elengedné az országgyűlési képviselők adóját, annyira nem törődött ezek legnagyobb része a kezelési re­formmal. Vagy mintha országgyűlési képviselő még sohasem lett volna kétszeres exekució, dupla fizetési meghagyás s „adóügyi tévedés“ áldozata. Ezt az apathiát azonban akkor sem lehetne érteni. A­­ honatyák nem saját magu­kat és saját érdeküket képviselik, hanem vá­lasztóikat, a nemzetet. Azon nemzetet, mely nem az adók nagysága — fizetni már megtanult, — de a hallatlanul rossz kezelés miatt háborog. A választóknak jó lesz megfigyelniük, ki teljesíti képviselői kötelességét, s hogy ezt tehessék, a hírlapoknak kis nyilvántartást kellene időnként, a fontosabb tárgyalások alkalmával, közre bo­­csátaniuk. Közel vannak a választások, hadd tudják meg a választók, kik teljesítik képviselői kötelességüket és kik nem. Akkor majd nemcsak a botrányra, de a komoly munkára is lehet kapni emberi eleget. A legfontosabb reformkérdések nem tárgyaltat­­nak félig üres ház előtt. A kormány javaslatát mi átalánosságban nem helyeselhetjük. De ha valahol, itt lehetne, a részleteknél, a tapasztalatból merített okos indít­ványokat előterjeszteni. A javaslat alapelve az, hogy az állam csak oly védelemben részesüljön, mint az egyén. Az adókezelésben ezt még soha sem proklamálták nálunk , sőt eddig az egyént a mindenható, korlátlan állam ellenében nem védte semmi. Igaza soha sem volt. Ezt az alapelvet azonban a részletes intéz­kedések labirintján következetesen keresztül kell vinni, nehogy az elv pusztán a papiroson marad­jon s a zaklató adókivetési és behajtási eljárás tovább is fentartassék. A másik elv, hogy a kezelés egyszerűre tétessék, a közegeknek nagyobb hatáskör jus­son, de egyszersmind nagyobb felelősség is. Ez elv gyakorlati értékét szintén a részletes intéz­kedések próbálják meg. A pénzügyi bizottság már­is igen helyes módosítást indítványozott. Megtagadta az adófelügyelőktől azon jogot, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját ezek szabják ki. Ezt a hatáskört vissza­helyezte az adókivető bizottságok kezébe. Az érdeklett polgároknak az adókivetésre lehető befolyást kell engedni. Az adókivető bizottság­o­­k­a­t t­e­h­á­t m­é­g i­n­k­áb­b az érdekkép­­viselet alapjára kellene he­lyezni. De sajnos, hogy a­mikor országszerte ál­talános a panasz adómizériáink miatt, képvise­lőink nagy része kerüli az alkalmat, hogy részt vegyen oly fontos javaslat tárgyalásában, mint a szőnyegen forgó. Kitérnek a komoly munka s a választóikkal szemben vállalt kötelezettség elől s csupán egy törpe kisebbséget hagynak vergődni a javaslattal. Ott vannak minden „affaire“-nél, hol mint szereplők, hol mint figyel­mes nézőközönség. De a­mikor tanulmányozni kellene valamely kérdést, érvekkel harcolni hi­bás javaslatok ellen és rést állani a polgárok legfontosabb anyagi érdekeiért , akkor ezek az urak mindenütt inkább föllelhetők, csak a ház­ban nem. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Londoni tárcalevél. — A­­P e s t i H i r l a p* eredeti tárcája. — London, ápr. 18. Tavaly ilyenkor az itteni zenei világ rend­kívül érdekes saison előtt állt. Saison alatt itt tudvalevőleg a május 1-től júl. 31-ig terjedő idő­szakot értik. Akkor a szokásos olasz operán kí­vül két német operatársulatot is vártak, me­lyek a Wagner-zene népszerűsítését tették fel­adatukká. A kilátásba helyezett hangversenyek száma régió volt, úgy hogy józanul ítélő embe­rek már előre látták a reakciót, mely a zenei élvezetekkel való túlterhelést követni fogja. A következés igazolta őket. Az egyik német válla­lat 10 ezer fontot vesztett, a másik tönkre ment. A visszahatás még ma is érezhető. A küszöbön álló saison nem sok kecsegtetőt nyújt a művé­szetek kedvelőinek. Az idei zenei menü a legso­ványabbak egyike. Legnagyobb nevezetessége az olasz opera lesz, mely május elsején kezdődik s 12 hétig tart. De még e hagyományos, régóta dive sta­­gione sem kecsegtetheti magát fényes üzlettel. Már évek óta letűnt a coventgardeni dalműhöz csillaga. A kereslet és kínálat nagy természeti törvénye szerint ítélve, az olasz opera, úgy látszik, vesztett régi kedveltségéből. Mindazon­által nem szabad elhamarkodva ítélnünk, hanem tekintetbe kell venni, először, hogy az itteni olasz opera üzérek kezeibe került, kik egyrész­ről nem fordítanak rá kellő gondot, mert figyel­mük megoszlik ezen és hasonló amerikai válla­lataik közt s másrészt ügyes manipulációval mo­nopóliumot tudtak maguknak biztosítani; továb­bá az utóbbi években elég hiányos előadások is sokat ártottak a vállalatnak, úgy hogy ha veze­tői nem iparkodnak a tavaly két német dalmű­­társulat kitűnő előadásaival versenyre kelni, úgy a Coventgarden-színház jövője csakugyan igen szomorú. Tény az, hogy nem az olasz opera, hanem csak az itteni olasz dalműtársulat hiányai és gyengéi ellen van a londoni közön­ségnek kifogása. Bevezetésül a saisonba az évenként meg­jelenő Carl Rosa-féle társulat angol dalműelő­­adásai tekinthetők a Drurylane-színházban. En­nek azonban május elsejéig pusztulnia kell. Érdeme, hogy hosszú idő múlva ismét egy ere­deti angol operát vitt a közönség elé, a „Go­­lombát“, melynek szövegét Hueffer Ferenc, a Times­­ zenekritikusa írta, zenéjét pedig, mely elég csinos és vonzó, A. Mackenzie. Hanem azért valami különöset e „nemzeti“ operáról egyáltalán nem mondhatni. Annál többet egy épen nem „nemzeti“, de nagyon is külföldi kuriozitásról, mely itt már hónapok óta köti le úgy a nagy közönség, mint a tudományos világ figyelmét s melyről már bizonyosan önök is hallottak. „Kraot“ értem, azt a hét éves leányt, ki a Darwin-féle elmélet helyességét — hogy t. i. az emberek a majom­tól származnak — van hivatva bebizonyitni s kinek a Royal Aquariumban való mutogatásá­val Farini úr, ez az európai Barnum, jobb üzle­tet csinál, mint valamennyi opera társulat Wagner Rikhárddal. Krao valóban figyelmet érdemel. Ez egy szőrös gyermek. De nem termé­szeti tünemény, mint volt pl. miss Pastrana stb, hanem hason alkatú egész néptörzsből való, mely éjszaki Borneo Laos nevű államában él s középhelyet foglal ember és majom közt. Már félszázaddal ezelőtt látott a brit követ a birmai király udvarában ily majom­ embert; húsz év­vel később egy másik brit követ látta annak két ivadékát, leányát és unokáját. A birmai ki­rály a laosi uralkodótól kapta őket ajándékba. Minthogy több utazó is irt már le ily szőrös testű, majomhoz hasonló embereket. Farini évek óta nagy figyelemmel foglalkozott e tárgygyal s végre Sachs Edvvint oly megbízással küldte Bir­­mába és Siamba, hogy hozzon neki egy ily ma­jom-embert. A veszedelmes misszió azonban nem sikerült , — erre Bock Károly hires keleti utazó vállalta el a nehéz feladatot, de neki is, csak második expedíciója alkalmával sikerült egy házaspárt Laosban leánygyermekükkel együtt elfogni. Az apa azonban meghalt, az anyát a laosi király visszatartotta s igy Bock csak a gyermeket hozhatta Londonba, hol kiszolgáltatta Farininek. A Bock által „Krao“ szülőiről fölvett fény­képek emberi vonásokat s majmokra emlékeztető mozdulatokat tüntetnek fel, hogy a test egészen Mai számunk 20­0 Mait tartalmaz.

Next