Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1883-05-04 / 123. szám

Budapest, 1883. V. évf. 123. (1563) szám. Péntek, május 4. 11 ■ ' .................. 1 n Előfizetési Arak: Szerkesztési iroda: JísAm étre............................14 írt­a ki. M B| Budapesten, nídor-ntc» 7. n., I. smelet Félévre........................... 7 „ — „ rajlfrím _______ 9H hová a lap szellemi részét illető minde» Negyedévre........................ H ■ HKl BBBBI B ■ B B­­BB B JB BBk K,.v hf,. oe * ns» ■■feist«*’ B Si! NS 9 Ban §0 SB Epstpfe Bérmentetlen levelek csak ismer* ......................... " ° H SKM n V gf BTfi gS fifi IT1 koroktól fogadtatnak el. Illyés szám helyben 4 kr. HBgwwto * |||p ||§ SPj sjg ||$ Jjlff Kéziratok vissza nem adatnak Tr1*». 1 L.O | 1 1 llllLfils hÄÄ ' ■ taw ■ I ■ HIHIBbMB ss^rÄAi“: egész évre.........................20 frt. ______ tézendök. félévre 3.0 — : PniTTIK'AT NAPIT AP T“, rum urvfti ft/vriLAr. , ___ ______________________________ V • 's Rue Notre dame des Victoires. dg———— —bbb *9«me»»aaa»————élír^ ___________________ A liberalizmus harca. A magyar közszellemben jelenségek me­rülnek fel, melyeket vizsgálni kell. Szükséges azokkal leszámolni. Az állameszme utáni rajongó lelkesedés megcsappant. A liberalizmusba vetett hit meg­ingott. Mind a két tény teljes bizonyossággal meg­állapítható. Különösen bizonyítja a középoktatás reformja felett úgy az alsó-, mint a felsőházban leviharzott vita. Ott a protestáns ultramontaniz­­m­us támadt a magyar állameszme és a liberaliz­mus ellen. Itt a katholikus klerikalizmus bonto­gatta fekete zászlaját. Nem nyíltan és nem me­részen intézte rohamát. Sőt a magyar állam­eszme iránt lerótta a hódolat adóját is. De a magyar állameszmével szemben a kath. egyház eszméje ily határozottan még nem domboritta­­tott ki. A liberalizmus vívmányait a kath. fő­papság nálunk ily éles bírálat alá még sohasem vette. Kevesebb ékesszólással, de lényegileg úgy beszéltek a mi felsőházunkban S a m a s s a, H a y n a­­­d, mint beszélt egykor Rau­scher bibornok, vagy beszélt majdnem velük egyidejűleg az osztrák urak házában Schwar­zenberg. Megtámadták nem csak az állami hatalmat, mely félreszorítja a közoktatásban az egyházat, hanem a modern nevelés egész irányát is. Meg­támadták a liberalizmust a közoktatásban. Ez a tudományra, míg az egyház a valláserkölcsi ne­velésre helyezi a fősúlyt. Erőfeszítést követel az az ifjúságtól, míg az utóbbi kevesebb ismeretet, de több imádságot. A tültömés rendszerének mi sem vagyunk hívei. De a liberalizmus, az állammal karöltve, mégis jobban tanít, mint az egyház. A modern társadalom számára csak ez az oktatás nevelhet modern embereket, akik az önsegély páncéléval fölfegyverezve vetik magukat a modern társadalmi élet viharos küzdelmeibe. S a modern liberalizmus és a modern ne­velés különösen hatnak egymásra. Mai kultúrán­kat, társadalmi és intellektuális fejlettségünket e kölcsönhatásnak köszönjük. S köszönjük azt, hogy a liberalizmus zászlaja körül mindig új és új nemzedék seregük, miután a régiek és a na­gyok már kidőltek. Amikor tehát a klerikalizmus vissza akarja vinni a közoktatást oda, honnét a francia res­publika keserves harcok után csak az imént szabadította azt meg, nemcsak a tanítás módja, hanem egyszersmind a modern tudomány s tár­sadalom ellen támad. Ép úgy, mint az osztrák feudális-ultramontán irányzat. Ausztriában ez az irány győzedelmeskedett. Nálunk csak szárnyát csattantotta meg, közép­kori páncélét csörtette. Csak fenyegetett, de még nem indította meg a harcot az egész vo­nalon. Érzi, hogy tartaléka, háttere van a reak­­cionárius eszmékben, társadalmi bajokban, me­lyekért a liberalizmust teszik felelőssé. Bátorítják minden oldalról, a­hol a létező állapotokkal való elégedetlenség, vagy az a pártszellem lakik, mely saját céljaira pillanatnyi szövetséget köt a leg­veszélyesebb elemekkel is, nem gondolva meg, hogy a­ki az ördöggel szövetkezik, el is viheti az ördög. De a felsőházban mégis félénk volt nyi­latkozataiban. A főpapság érzi, hogy nagy ér­dekeket kockáztat s ezek az érdekek saját ér­dekei. H­a­y­n­a­l­d büszkén kijelentette ugyan, hogy a h­i­t­é­r­t a főpapság feláldozná gazdagságát is. Ez azonban könnyen és minden veszély nélkül oda vetett frázis. A hitet senki sem bántja s nem is fogja bántani soha. A ma­gyar állam támadólag nem lép fel a klerikaliz­mus ellen, csak a defenzívára szorítkoznék, ha az ultramontanizmus fölfegyverzetten rohanná meg. Egyátalán azoktól a kölcsönös fenyegető­zésektől, melyeket a felsőházban H­a­y­n­a­­­d és Tisza Kálmán kicseréltek, még nagyon messze állanak a tettek. A főpapság nem váltja be az állami hatalom címére intézett fenyege­tést. Tisza Kálmán pedig nem fogja elkoboz­tatni a kath. egyházjavakat. Egyátalán a kul­­turháboru eshetősége ki van zárva. A főpapság oppozícióvá szervezked­hetik a jövő választásokra Tisza Kálmán ellen. Tisza Kálmán pedig kellő ellensúlyt kereshet és találhat vele szemben. Sze­mélyes harc is támadhat a magas klérus és a kormányelnök között. De a magyar állam és a kath. egyház még nem vonulnak fel csatarend­ben egymás ellen. A hazafiság, sőt a kölcsönös érdek eltiltja ettől mind a kettőt. Magyarország­nak nem szabad azon államok sorsára jutnia, melyekben a kultur­­­háború dúl. A ma­gyar parlamentet nem szabad klerikális pártalakulás által tönkre tenni. Az egyház és az állam közti civódás nem rontja meg a hatalmas Franciaországot és Németországot. Negyven-öt­­ven milliónyi népek büntetlenül civódhatnak egy­más közt, veszekedhetnek az egyház és az állam ellentétes érdekei felett. Mi azonban kis nép vagyunk, nemzetiségi villongásaink több mint elég bajt okoznak nekünk. Aki még az egyház és állam háborúskodását is nyakunkra akarná hozni, a haza ellen követne el bűnt. Legesküd­­tebb ellenségünk szövetségesévé lenne. A főpapság szereplésének azonban van más jelentősége. A liberalizmus elleni harc élére álltak azok, kik Rómában elég bátrak voltak az ultramontanizmus legvakmerőbb ténye ellen, az infallibilitás ellen, küzdeni. Magyarországnak, a magyar liberalizmusnak, a magyar episkopátus fényes tradícióinak dicsőségére vált akkori fel­léptük. S most az antiliberális irányt oly erős­nek tartják, hogy elérkezettnek látják az időt az ehhez való csatlakozásra. E tekintetben főpapságunk szint vallott. A klérus innéttől nem a liberalizmus, hanem a visszalépő irány zászlaja alatt lesz. A feudaliz­mus, agrarizmus és klerikalizmus szövetkeztek. Ez a jelentőségük van a főrendiház vi­táinak. S ezt a jelentőséget nem szabad kevésre becsülniök azoknak, kik a szabadság igazi bará- A PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy magyar rendőrgenie. — A »Pesti Hirlap« eredeti tárcája. — Irta : Pluvius . . . marad Thaisz. Úgy értem, hogy Rádayból levonva Lan­­csikot — marad Thaisz. Az az dehogy marad, dehogy, mert hisz épen abból az alkalomból hozom ezt fel, midőn azt kezdik rebesgetni a képviselőházban (még eddig ugyan csupán a buffetben) hogy a buda­pesti főkapitányból jövőre „nagyságos“ helyett valami után módon „méltóságos hivatalt“ csi­nálnak s beleültetik a volt szegedi királyi biz­tost, idősb Ráday Gedeon orsz. képviselőt. Hogy lesz, hogy nem lesz, talán eddigelé még maga a „mindentudó“ se tudja, de annyit már megmondott a mindentudó a csendőrjavas­lati vitánál, hogy Thaisz „nem épen rossz rend­őr — csak az a kár, hogy sokat be­tegeskedik“ s ezzel a mindentudó mindent megmondott. Hanem mi is megmondjuk, hogy Tisza ugyan jól teszi, ha azokat az embereket helye­zi ilyen fontos hivatalok élére, a­kik már bebi­zonyították, hogy értenek hozzá, de Rádayra nézve azt hiszszük tévedésben van. Mert azon eredményeket, melyeket a szegedi rémkorszak­ban produkált a királyi biztosság, mindazok vé­leménye szerint, kik közelről látták a biztosság működését, Lancsik akkori vizsgálóbírónak lehe­tett köszönni. Egész regekör formálódott az ő éles el­méje s meglepő tapintatosságáról. Gaborian csi­nálhatna szövevényes regényeket némely dol­gaiból. S csodálatos az országnak ez a kiváló rendőrtalentuma valahol a vidéken hivatalosko­­dik, olyan időben, a­mikor egyetlen névvel bíró rendőrünk sincs ! Még csak rá sem gondol senki ! De hát nekem ehhez semmi közöm, mert én tulajdonképen csak a híres Lancsik egy furfangos esetét akarom leirni úgy, a­mint volt. A vén Fodor János, az „arany paraszt“ ült bent nehéz vasban a szegedi várban. Nem vallott semmit a vén kópé — pedig tömérdek jel azt mutatta, hogy sok terhes állapotnak ő a főszófja. A hurok folyton kisebb karikába fonódott a nyaka körül, de még­sem olyan szűkre, hogy megfojthatta vol­na. Alapos gyanú véka számra, de egy gyu- i szünyi tény sem — mint a­hogy Szegeden szokták mondani. Lancsik megpróbált mindent, elindult száz szálon is, de mindig csak odaért, hogy semmi bizonyosat nem tud. Hát egy nap csak a mikor már jóformán lemondott minden reményről, megnyílik a kan­cellária ajtaja s egy gyönyörű paraszt menyecs­ke lép be rajta, módos piros cipellőkben, sarkig érő selyem kendővel, ezüsttel kihányt kaca­­bájban. — Jó napot kívánok tekintetes uram! — Adjon isten szép asszony lelkem ? mond Laucsik hanyagul felpillantva. Mit hozott ga­lambom ? — Hát én bizony az uramhoz jöttem vol­na, ha beengedne hozzá a tekintetes ur. — No és kicsoda a maga ura ? — Hát bizony az a szegény Fodor János. — Ah ! A Fodor János ? szólt Laucsik csodálkozva. Bizony nem hittem volna, hogy ilyen szép felesége van. Lancsiknak most villant eszébe, hogy nini, nini, hiszen nekem a szerelmi szálon kellett volna indulnom mindjárt eleinte. De ki az ördög gondolhatta egy hatvannégy éves em­berről ? — Aztán hallja-e szép asszony, hogy me­hetett hozzá fiatal létére egy ilyen vén em­berhez. — Hja, a szegénység tekintetes uram ! Ő tett engem úrrá. A szemétből emelt fel a nagy gazdaságába. Én jártam jól, nem ő. — No, hanem rosszkor jött menyecske, mert az ura beteg most és az orvos megtiltotta, hogy beereszszenek hozzá akárkit is. Hanem jel- Mai számnak 12 oldalt tartalmaz.

Next