Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-01 / 32. szám
1884. február 1. PESTI HÍRLAP, zonytalanságban. A vatikáni francia követ most következő válaszra utasíttatott: A miniszter a kamrai többség hangulatára való tekintettel nem terjesztheti elő a pápa óhajait megvalósító törvényeket, de fel fogja használni minden befolyását, hogy a kamra ellenőrzése alá nem tartozó, adminisztratív intézkedések által a papság s a szerzetek számára oly helyzetet létesítsen, melylyel azok a mai viszonyok közt is megelégedhetnek. A pápa szívélyesen fogadta e nyilatkozatokat s ezt a nagykövet által ki is fejeztetteFerrynek. E pillanattól kezdve a jezsuiták, kik e tárgyalások által leginkább voltak érdekelve, valamint a Vatikán is azt a mot d’ordret adták ki, hogy a klérus tartózkodjék a kormány elleni heves oppoziciótól, de azért netán a komoly engagement által se kompromittálja magát. Ezt a modus vivendit a haute banqukkal folytatott alkudozások előzték meg, mely a kormány támogatása fejében a radikálisok elleni repressziókat s a vallási jellegű üldözések megszüntetését kivánta. A kormány nem találta e feltételeket túlzottaknak s Ferry megtartotta havrei és roueni beszédét. A France azt hiszi, hogy a klérus csak addig kacérkodik Ferryvel, míg megegyezésre nem jut a párisi gróffal. A titokzatos idegen az udvari páholyban. Kedden délután, mint már táviratilag jeleztük, a bécsi operaház udvari páholyában egy titokzatos idegent fogtak el. A mondott napon, mint rendesen, délelőtt 11 órakor, az operaház szolgaszemélyzete a páholyok takarításához látott. A terem félhomályban volt. A tisztogató munkások a tisztogatáskor lámpával vannak ellátva. Mikor a munkások az első emeleti páholyhoz jutottak, hirtelen valami zajt hallottak. A félhomályban egy embert pillantottak meg, aki az egyik páholy könyöklőjéről a másikra ugrált, a következő pillanatban eltűnt, a léptek közeledtekor ismét kiugrott és egy másik páholyba szökött. Így ment ez jó ideig, míg végre az idegen az udvari páholyba menekült. A munkások eleinte azt hitték, hogy egyik társuk mókázik velük. Egyszer azonban jött egy világosító s azt mondá, hogy a császárné kék termében, mely az udvari páholyhoz vezet, valaki futkos. Erre még néhány lámpát gyújtottak meg és az egész munkásszemélyzet a kék terembe ment. Kikutatták, de semmi gyanúsat sem találtak. Erre a munkások a szomszédos császári páholyba mentek, itt is mindent felkutattak, de sikertelenül, míg egyszerre a színpad felől zajt hallottak. A páholyból egy ajtó vezet a színpadra. A munkások ki akarták nyitni, de hiába: valaki erősen fogta az ajtót. De a munkások nagy erővel felrántották az ajtót s mögötte megtalálták az idegen embert. Tovább nem tudott menekülni, mert mögötte be volt zárva a második vasajtó. Az idegen embert megfogták és kihúzták rejtekéből. Erős termetű, mintegy harminc éves ember volt, kis bajuszt viselt és tisztességesen volt öltözve. A munkások rögtön vallatás alá fogták. Az idegen nem veszte el lélekjelenlétét; azt mondá, hogy nem bécsi, hétfőn este volt először az operaházban és nem ment ki idejekorán az előadás után. Bezárták a színházba és az egész évét ott töltötte. Ezt azonban nem hitték el neki s elvitték a rendőri felügyeleti szobába. Ott meg azt mondta, hogy kedden lopózott csak be az operaházba, hogy végig nézzen egy próbát, minőt még sohasem látott. Mikor azt kérdezték tőle, miért szökött ide s oda, azt felelte, mert félt. Azt állitá, hogy Bajorországból való, géplakatos és három hónap óta nincs keresete. Witteknek nrezte magát s azt állította, hogy Fünfhausban lakik. Megmotozták és egy mérővesszőt meg egy kompaszt találtak nála, továbbá egy bajor útlevelet, meg szolgálati bizonyítványokat. Egyelőre letartóztatták. Kedden délután megvizsgálták az operaházat, de semmi gyanús dolgot nem találtak. Az udvari opera igazgatósága különben nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak. Évekkel ezelőtt hasonló körülmények közt találtak egy munkást a próba alatt az operaházban, aki azt állította, hogy a negyedik emeleten eltévedt és egy páholyban törte az éjét, várva, hogy reggel észrevétlenül kiosonhasson. határidőben be nem adták, a bevallás beadására 8 napi határidő kitűzése mellett oly megjegyzéssel hivatnak fel, hogy ezen újabb határidőnek meg nem tartása esetén adójuk hivatalból fog megállapíttatni. Egyszersmind felhivatnak a ház- és telektulajdonosok, hogy az 1884. évi adókivetés alapjául szolgáló általános jövedelmi pótadó-vallomásaikat a központi, illetőleg adókerületi adószámviteli hivataloknál február hó 8-ig bezárólag reggeli 8 órától déli 12 óráig okvetlenül nyújtsák be, mert különben ezen adójuk kivetésénél az 1875. XLVII. t.-cz.-ben részükre biztosított kedvezményben részesülni nem fognak. Kelt Budapesten, 1884. évi jan. hó 31-én. A fővárosi tanács. — A polgári iskolai iskolaszéknek mai, Alkér tanácsnok elnöklete alatt tartott ülésén azon indítvány merült fel, hogy a főváros polgári iskoláiban a tananyag leszállítása inditványoztassék; mert a tanítványok túlhalmozása általános panasz tárgyát képezi s a középiskolai törvény is 26 órát vesz föl hetenkint, mig a polgári iskolákban a heti óraszám 29—30. Az iskolaszék ezen indítvány következtében javaslattételre albizottságot küldött ki, melynek tagjai lettek: Frey József (elnök), Ballagi Mór, Kanovics Béla, Sztojanovics István, Lengyel, Gyulai Béla, Vajdafi Ernő és Roller Mátyás. — Az országos kiállítás és a főváros. Azon bizottsági javaslatot, amely a fővárosnak a kiállításon való részvételére vonatkozik, a 60.000 frtos költségvetéssel, valamint a kiállítás alkalmára a közönség érdekében teendő intézkedések sorozatát a tanács elfogadta s pártolólag a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. — A Bakács-téri palota munkáját a tanács ma kiadta. Az egyes ajánlatok a bizottsági előterjesztés szerint fogadtattak el. Két vállalatra kettes propozició létetett. Ezek közül a kőmives munkát Schuman Antal kapta, a lakatos munkát pedig Rill Lajos. — A hermina-mezei iskola kibővítésének 18000 írttal előirányzott öszszes munkáit Böhm Antalra bízta, a ki az egységárakra 43/4°/o felülfizetést kért. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. 15. §-a értelmében azok, kik adóbevallásaikat a pénzügyminiszter által kitűzött Egyletek és intézetek. — A magyar iskola-egylet ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt tartott értekezletén az alakuló közgyűlést február 12-dikének d. u. 5 órájára tűzte ki. A magyar heraldikai és geneológiai társaság ma délután választmányi ülést tartott Nagy Imre elnöklete alatt. Az ülés legérdekesebb tárgyát az ország címerének bemutatása képezte. A miniszterelnök ugyanis az országos levéltár által kidolgozott címerjavaslatot leküldte felelményezés végett a heraldikai társasághoz. A társaság annak megvizsgálására egy bizottságot küldött ki, melynek jelentését dr. Fejérpataky a következőkben terjesztette elő: A bizottság egészben véve helyessé az orsz. levéltár által megállapított elveket, csak az ábrázolás módjára, az arányokra s más ilyenekre tett megjegyzést s pótlólag felvette Fiume címerét is. A nagy címerben vannak nemcsak a Magyarországot jelenleg alkotó, hanem a volt részek és tartományok címerei is. Ezt a címert használták századokon át királyaink s azért ezt, Magyarország címerének törvénybe iktatásánál mellőzni nem lehet. A választmány a bizottság jelentését néhány kisebb módosítással, melyeket Torma Károly hozott javaslatba s melyek élénk vitát keltettek, elfogadta s a módosított címer újrarajzolása után, a miniszterelnökhöz leendő felterjesztésével az elnökséget bízta meg. Ezután Maráth Béla tartott érdekes felolvasást „A Laczk nemzetségről“, bemutatva egy családfát, melyben 40 Laczffit sorol fel, kik majdnem mindannyian zászlósurak voltak. Végül beterjesztettek a múlt évi számadások. A bevétel volt 3859 frt 93 kr, a kiadás 3385 frt 10 kr s igy a maradvány 473 frt 93 kr. A társulat vagyona 2073 frt 93 krból áll. A budapesti orvosi kör tegnap tartotta meg rendes közgyűlését, dr. Barabás József elnöklete alatt. A pénztárnok jelentése szerint a körnek 110 tagja van s 785 frt vagyona. Dr. Kurcz az orvosi kör segélyegyletének elnöke jelenti, hogy a segélyegylet tagjainak száma 700, vagyona pedig 14.900 forint. A múlt évben 800 frtot osztottak ki, 12 félnek segélyképen. A jelentések tudomásul vétele után megválasztottak : elnöknek Barabás József) másodelnöknek Kurcz Gyula, titkárnak Morvai Ignác, pénztárnoknak Glück Ignác. Választottak ezenkívül 30 választmányi tagot. A közgyűlés után közvacsora volt. Tömeges légszeszmérgezés. (Borzasztó szerencsétlenség Ó-Budán.) — Saját tudósítónktól. —Megdöbbentő hir szárnyalta ma be a fővárost. Az ó-budai szentendrei utca két átellenes házában két családot megmérgezve, holtan találtak. A hir, fájdalom, valónak bizonyult, de sőt sokkal elrettentőbbnek, mint eleinte hitték. Nem két családot ért e szerencsétlenség, hanem négyet. Öt ember már eddigelé meghalt, hatan súlyos betegen, élet és halál közt lebegnek, egy ember pedig könnyebb beteg. A Szentendre utcai 31. és 38. számú átellenes házak voltak színhelyei a vérfagyasztó szerencsétlenségnek. Az áldozatok név szerint a következők. Meghaltak a 38. számú házban: Genszky Antal háztulajdonos. Genszky Antalné, szül. Schlosser Teréz. A 31. számú házban: Pollák Frigyesné, kereskedő neje. Tumik Teréz, cseléd. Mohai Juliánna, Pollákné rokona. Súlyos betegek a 38. sz. házban: Szováthné, hajógyári munkás neje. Benyó Erzsébet, Genszkiék cselédje. Szováth, hajógyári munkás pedig kevésbé. A 31. sz. házban: Pollák Frigyes, kiskereskedő és hajókormányos. Ifj. Pollák Frigyes, ennek harmadféléves fiacskája. Babics Erzsébet, Pollákné édesanyja. L u t z Mátyásné, háztulajdonosné. A Lutz-féle ház áldozatai. A katasztrófát, mely egész a Budát lázas izgatottságban tartja, légszeszmérgezés okozta. A két ház, mint említik, a szentendrei utcában, egymás átellenében van. Mindkettő földszintes, kis épület; a 31. sz. (Lutz-féle) házban bolt is van, e céggyel: Pollák Frigyes kiskereskedése. Az üzlet azonban ma már zárva volt. A Pollák-család férjből, nőből s egy kis harmadfél éves fiúból állott. Azonkívül pedig egy Turnik Teréz nevű cselédleány volt náluk. Pollákék már napok óta panaszkodtak lakásuk rossz levegője miatt, frányási ingerek, szédülés fogták el őket. A rosszullétet arra magyarázták, hogy valami romlott élelmiszert költöttek el. Két nappal azelőtt rostélyost vacsoráltak s mivel azóta érezték rosszul magukat, ennek tulajdonították a bajt. Elhívták Krautsieder óbudai orvost. Ez azonban nem tudta mire magyarázni a dolgot a mennyiben a szoba szellőztetése után a család ismét jól érezte magát. Az orvos tehát szellőztetés hiányának tudta be a bajt s gyakori szellőztetést rendelt el. , Estefelé a család ismét rosszul lett és kellemetlenül érezték magukat azok is, akik látogatóban voltak náluk. Eljött hozzájuk Pavics Erzsébet, Pollákné anyja is, akit értesítettek arról, hogy leánya rosszul van. Lutz Mátyásné, a háziasszony, szintén bement Pollákékhoz, de az átható, erős szagot nem sokáig bírta kiállani. Ekkor elküldték dr. Unterberger két halottkémért, aki mérgezést konstatált. Egyebet azonban ő sem tudott tenni, mint hogy kinyittatta az ablakokat s szellőztetést rendelt el, így küzdött a szerencsétlen család az ismeretlen ellenséggel, mely halálos lehelettel fogta őket körül. Az orvos távozta után a család lefeküdt. Éjszaka nagyon nyugtalanok voltak, úgy hogy egy óra felé bement hozzájuk Lutz Mátyásné. A koros aszszony azonban nagyon rosszul lett odabenn s kiment. Az ajtónál majdnem eszméletét vesztette s most veszélyesen beteg ő is. Azután elcsendesedett minden a Pollák családban. A házbeliek azt hitték, hogy immár alusznak. Pedig e csendben a halál angyala járt közöttük. Pollák korán szokta üzletét kinyitni, mert hozzá jár a közeli hajógyár sok munkása dolog előtt pálinkázni. Annál inkább feltűnt az ifjú Lutznak a háztulajdonosné fiának (kinek lakása a ház hátsó részében van), hogy öt óra felé még zárva találta a boltot. Megemlékezett arról, hogy az éjjel Pollákné rosszul volt, sőt hogy náluk lett beteg édesanyja is. Zörgetni kezdett a konyhaajtón, melyre azonban 3.