Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-13 / 43. szám

to. PESTI HÍRLAP. 1884. február 13. törvényhozás, — nemcsak ez a kormány — meg fogja tenni. Én igy szoktam korteskedni. Ajánlom a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbol­dalon.) Herman Ottó félreértett szavainak helyreiga­zítása végett kér szót. Elismeri, hogy a miniszter­­elnök ügyesen felhasználta az alkalmat, hogy Szeged polgárainak erélyére hivatkozzék, de szóló nem a polgárok ily nemű rekonstrukciójára vo­natkoztatta szavait, hanem arra, hogy Szeged lako­sainak számához a város nagyon is kaszárnya-mó­don épült. §gg(?j­üf#*' fUJ**­Tisza Lajos gróf, T. képviselőház. (Halljuk.) Herman Ottó képviselő úr pár szóval szerintem nem egészen helyes képét adta a jelenlegi Szeged városának. Kötelességemnek érzem azt némileg he­lyesbíteni. Azt mondta a képviselő úr, hogy felépíttetett Szeged városa kaszárnya-stylusban és kaszárnya­­rendszer szerint. Azt hiszem e tekintetben téved, mert ott, a­hol az emeletes épületeknek a száma a földszintes házak számához, melyekben a földmivelő polgárság lakik, úgy aránylik, mint — mondjuk — iíz a százhoz, arra a városra, azt hiszem, nem le­het azt mondani, hogy az kaszárnya rendszerben van felépítve. (Úgy van­ a jobboldalon.) A városnak legkisebb része van arra számí­tásból felépítve, hogy a lakásokból jövedelmet ad­jon. Egy része igenis így van felépítve, mert Sze­ged nemcsak földművelő város, hanem az alföld­nek központi kereskedelmi városa. Arról is kellett tehát ott gondoskodni, hogy azok, kiknek nincs saját házuk Szegeden, kellő és megfelelő egészsé­ges lakásokat nyerhessenek. (Helyeslés a jobb ol­dalon.) Nekem a legutóbbi időkig nincs tudomásom arról, hogy ott olyan nagyon sok üres szállás volna. Ellenkezőleg ma még arról van tudomásom, hogy igen nehéz Szegeden megfelelő szállásokat még ma is kapni, és a­mire a képviselő úr hivat­kozott, hogy mozgalom indult meg arra nézve, hogy az újonnan felépített tiszti pavilion alakíttassák át legénységi helyiséggé és utasíttassanak a tisztek a városban lakásokat fogadni, hogy így az üres laká­sok kiadhatók legyenek, ez máshonnan vette eredetét. Megfordítva áll a dolog. A tiszt urak vetet­ték fel ezt a kérdést a városnál azért, mert ők sokkal szívesebben laknak elkülönítve a városban mint egy tiszti pavillonban egyesítve. Ezt nem is vehetni rossz néven, ezt én nagyon természetesnek találom, azonban Szeged városának pénzügyi vi­szonyai nem engedik, hogy egy épületet, mely úgy épült, hogy behozza az építési tőke kamatait, át­alakítson oly épületté, mely többé a kamatokat behajtani nem fogná, és így Szeged városa évenként egy pár ezer forintot vesztene. De — mondom — ennek nem a lakásbőség az indoka, hanem egészen máshonnan ered. Azt méltóztatott mondani, kívánatos volna, s a külföld meg is várná, miután nagyon érdeklődik Szeged városa irányában, és oly sok áldozatot ho­zott, hogy tájékoztassák az iránt, hogy mi történt ezen öt év alatt Szegeden. Erre nézve bátor vagyok emlékezetébe hozni a t. képviselő úrnak, hogy a Szeged városában történtekről úgy a velencei mint a berlini kiállításokon a nagy­közönség értesíttetett oly módon, hogy ezen két kiállításon Szeged város hozzá méltón képviselve volt és értesült a nagy­közönség a rekonstrukcionális munkákról, amelyek azon idő alatt történtek, kimerítő és a helyzet hű képét nyújtó röpiratokból is. E szerint tehát azt mondani, hogy a külföld átalában homályban hagyatott az iránt, hogy mi történt Szegeden, nem lehet. Egyébiránt a kir. biz­tosság részéről a havi jelentések az egész működés folyamán feljöttek a belügyminisztériumba s meg vagyok győződve, hogy össze fognak állíttatni és annak idejében mindenki egy átalános képét fogja nyerhetni annak, hogy az ott befektetett tőkékkel mily eredmény éretett el. Azonban természetes, hogy öt évi ily fordí­ozott működésnek eredményét két­­h­árom hónap alatt összeállítani nem lehet. Még csak arra kívánok rövid megjegyzést tenni, (Halljuk!) hogy azzal kezdte beszédét a t. képviselő úr, hogy ő maga is átlátja, hogy a ki­rályi biztosnak abszolút hatalommal történt ott mű­ködése folytán megzsibbadt közigazgatásnak bizo­nyos átmenetre van szüksége. Először is biztosít­hatom a t. képviselő urat, hogy ott a közigazgatás azon idő alatt nem zsibbadt meg, hanem ellenke­zőleg, ha valamikor nem volt ideje megzsibbadni, ekkor nem volt, sőt inkább annyi tevékenységet fej­tett ki, mint soha. S bátor vagyok megjegyezni, hogy igaz ugyan hogy az 1879. 20. t. c. a királyi biztost rendkívüli hatáskörrel és hatalommal ruházta fel, de majd­nem öt évi működésem alatt soha sem volt alkal­mam ezen kivételes hatalmat gyakorolni és egy ab­szolút hatalommal Szegeden soha semmi nem esz­közöltetett. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk és tartós helyeslés a jobboldalon.) A javaslat erre általánosságban elfogadtatott. A 4. §-nál Herman Ottó határozati javasla­tot terjeszt be, hogy a városi tanácsnok és városi mérnök szavazási joggal bírjon. Tisza Kálmán miniszterelnök a 4. §-t ere­deti szövegében kéri elfogadni. A középítési tanács­ban a városi főmérnök és a városi építészeti bi­zottság előadójának jelenléte helyes, felvilágosítá­sok megadása végett ; de akkor, mikor legtöbb esetben az ő általuk tervezett munkálatok felett kell határozni, hogy szavazattal bíró tagjai legyenek a tanácsnak, az már csakugyan helytelen volna. Szederkényi Nándor Herman módosítványát pártolja. Tibád Antal előadó az eredeti szöveg fentar­­tását kéri, mert általa sokkal inkább hiszi elérhe­tőnek azt, hogy a város újraépítésénél és rendezé­sénél az államérdek is lehetőleg kifejezésre jusson. A ház a §-t a bizottság szövegezése szerint fogadja el, Herman módosításának mellőzésével. A törvényjavaslat erre részleteiben is letár­­gyaltatván, következett a pénzügyi bizottság jelen­tése Szeged városának az 1880: XX. t.-cz.-ben létesített kölcsönalap igénybevételére kitűzött határ­idő meghosszabbítása tárgyában benyújtott kér­vényéről. A ház a kérvényt Hegedűs Sándor előadó felszólalása után vita nélkül elvetette. A napirend ki lévén merítve, Tisza Kálmán miniszterelnök, megfelelőleg az 1876. XIII. tc. 33. §-a rendelkezésének, beadja az 1881-ik évről szóló egészségügyi jelentést. Darányi Ignác a közoktatásügyi bizottság ne­vében két jelentést ad be a budapest-zimonyi vasút szabadka-bajai szárnyvonalának kiépítéséről szóló javaslat tárgyában, s a munkács-beszkidi vasút ki­építéséről szóló javaslat tárgyában. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés pénteken lesz s a főren­diháznak gróf Cziráky Jánosért tartandó requiemje miatt 1/a12-kor kezdődik. Előterjesztések. Jogi szeminárium a budapesti egyetemen. Trefort közoktatásügyi miniszter nemrégiben felhívta a budapesti egyetem fakultásait, hogy a szemináriumi rendszerről és annak mikénti életbe­léptetéséről javaslatot terjeszszenek elő. A fakultások most foglalkoznak a kérdéssel, mely az oly sokszor megtámadott egyetemi tanításban talán fordulópon­tot van hivatva képezni. A külföldi, különösen a német és francia egyetemeken a tanítás súlypontja teljesen a szemi­náriumokban van, s a fősúly a gyakorlati kikép­zésre van fektetve, a rendszeres előadás pedig csak az illető tárgynak tisztán irodalmi áttekintését nyújtja. Ezen rendszernek köszönhető azután, hogy ott a tanárok és hallgatók között szorosabb, bensőbb vi­szony fejlődik és a tanárok tájékozást nyernek a hallgatók elhaladásáról, képzettségéről, a hallgatók pedig megszokják az önálló gondolkozást. Ítélő­ké­pességük fejlődik, megtanulják a jogot nemcsak el­méletileg, hanem gyakorlatilag is alkalmazni, szóval mint kész jogászok hagyják el az egyetemet, nem mint nálunk, hol csak az egyetemi kurzus bevég­zése után fognak hozzá a tulajdonképeni tanulás­hoz, gyakorlati kiképzésük pedig még teljesen hi­ányzik. Ezen a bajon akar segíteni Trefort miniszter, midőn a szemináriumi tanítás kérdését fölveti. Kez­deményezése már­is megtenni gyümölcseit a jogi fakultáson. A jelen félévben ugyanis dr. Vécsey Tamás pandekta óráiban gyakorlati eseteket tárgyal a hallgatókkal együtt, akként, hogy az egyes hall­gatók elmondják a felhozott esetről véleményeiket, azt indokolják, egymás véleményeire reflektálnak, míg végre az előadó tanár összefoglalja a vita alatt elmondottakat, kimutatja a helyes és helytelen meg­jegyzéseket, végre ő maga adja elő véleményét a dologról. A büntető­jogból pedig dr. Fayer László ma­gántanár tart ily szemináriumi gyakorlatokat, hol az életből vett eseteket előre közölvén a hallgatókkal, a legközelebbi órán bírósági tárgyalás formájában tárgyalja azokat velők, vád- és védbeszédek tartat­nak, a hallgatókból alakított bírói tanács ítéletet mond, végül pedig a tanár fejti ki a maga vélemé­nyét és nyújt tájékozást a törvénykönyv kezelésé­ben és a bűnvádi eljárásban. Kívánatos, hogy a többi tárgyakból is minél előbb életbe lépjenek, és akkor e módszer hasznát már egy pár év múlva mindenki érezni fogja. K. L. NAPI HÍREK. (Folytatás a főlapról.)­­ (A győri főispán Pannonhal­mán.) Gróf Batthyány Lajos főispánt pannonhalmi látogatása alkalmával Kruesz Krizosztom főapát egész ünnepélyességgel fogadta s beszédet is inté­zett hozzá. A diszebédet a praelaturában tartották meg, a hol a felköszöntések sorát Kovács Ábel központi főkormányzó nyitotta meg, poharat emelve a vendégre. Utána dr. Ziskay Antal mondott szép felköszöntőt a főispánra. Ez megköszönve a szíves fogadtatást, éltette Pannonhalma főapátját, Kreusz Krizosztomot, a szent Benedek-rend elévülhetlen érdemű főapátját s a vezetése alatt álló rend ösz­­szes tagjait. ..Sokat köszönök — mondá a főispán — önmagam is e rendnek, mert hiszen e rend tag­jaitól nyertem én is kiképeztetésemet s volt taná­raim közül kettőt szerencsém van tisztelhetni ezen asztalnál is.“ Az illető két tanár: Abday Asztrik és Halbik Ciprian urak voltak. A főispánt gróf Lasz­­berg Rezső győrmegyei alispán kisérte ez útjában. — (Hymen.) Kiss Ernő, a pápai kollé­gium tanára, e hó 6-án vezette oltárhoz L­a­z­á­­n­y­i Lenke kisasszonyt, Lazányi Béla ottani ügy­véd leányát. —­ V­á­r­o­s­y László zombori jószág­­igazgatósági hivatalnok e hó 9-én oltárhoz vezette T­á­r­c­z­a­y Jozefin kisasszonyt, Tárczay Mór leá­nyát. — Dr. R­é­t­h­i Ede orvos e napokban tartá esküvőjét Veszprémben Ramburg Karola kisasz­­szonynyal, Ramburg Dávid kereskedő lányával. — Kulcsár Endre csurgói főgymnásiumi tanár je­gyet váltott Pa­ál Ida kisasszonynyal, Paál Farkas földbirtokos leányával. — P. M­a­y­e­r Mór nagy­váradi borkereskedő e napokban jegyezte el R­o­c­h­­­­i­t­z Róza kisasszonyt, Rochlitz Dávid mándoki bérlő leányát. — Oláh Imre a nádudvari járás segédszolgabirája, jegyet váltott Bogdán Teréz kisasszonynyal Földesről. — (Felolvasások.) Az iparoskörben csütörtökön este fél 8 órakor dr. Pulszky Ká­roly fog felolvasást tartani az országos ötvös műkiállításról. — A kereskedő ifjak társu­lata helyiségében pedig (Gizella-tér és váci­ utca sarkán) ugyanazon este Zempléni P. Gyula ol­vas fel „Irodalmunk kulisszatitkairól.“ — (Halálozások.) Kővár­aljai Kiss János köz- és vall­óügyvéd Szatmárnémeti város volt or­szággyűlési kép­iselője meghalt Szatmáron, élte 65. évében. —­ Késmárky Flórián kaptanfai plébá­nos a napokban elhunyt, 67 éves volt. Jótékony­ságáért az egész vidéken nagyrabecsülték. — Brassay Péter földbirtokos e hó 7-én elhunyt Kakarón, élte 58-ik évében, nőt és két gyermeket hagyott hátra. — Ecseghy István volt rima­­szombati ügyvéd, e napokban meghalt Budapesten. — N­o 1­­ e­n József Károlyné e napokban elhunyt Nagy-Szudán 31 éves korában. — Heller Lajos, a veszprémi izraelita hitközség főjegyzője meghalt élte 75-ik évében. Derék tisztviselő volt, ki hivata­lát 42 évig szorgalommal tölté be. — Fridrich Ignác szentbalázsi nyugalmazott körjegyző e napok­ban elhunyt Ukkon, Zalamegyében, 72 éves ko­rában. — (Égő grófkisasszony.) A gróf Cho­­tek-család egy fiatal bájos leány­tagja — mint Grossprixenből írják — e napokban majdnem a lángok áldozata lön. Octavia comtesse a kastély könyvtárszobájában olvasott s annyira el volt me­rülve, hogy észre se vette, midőn haja a gyertya lángjánál meggyulladt. Egy pillanat alatt ruhája is égni kezdett. Szerencsére ép akkor lépett be egy cseléd s ez hamar elfojta a tüzet De a leányka így is erős égési sebeket kapott mellén és arcán. Az Aussigból hozott orvos azonban nem tartja ve­szélyesnek a beteg állapotát.­­ (A vegetarizmus lényege és célja.) Az alakulóban levő „Magyar vegetárius egylet“ legutóbbi ülésén Weixelgaertner Vince tanár terjedelmes értekezést olvasott föl a föntebbi cím alatt. Kimutatni igyekezett, hogy az emberiség összes törekvései között nem léteztk egy sem, mely egészségi, erkölcsi és társadalmi szempontból az emberiség jólétére és művelődési menetére mélyeb­ben hatott volna, mint épen a természetszerű élet­mód követése vagy elhagyása. Sajátságos azonban, hogy bármily nagy befolyással is bír az ember lé­tére és állapotára nézve az a kérdés, hogy melyik az embernek egyedül helyes életmódja, az még mai napig sincs eldöntve oly módon, hogy a fele­let mindenkit kielégítene és helyességéről mindnyá­jan meg volnának győződve, sőt mi több, a legna­

Next