Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1884-04-22 / 111. szám

L. beszédét, ki a magyar hatóságok előtt kényte­len volt rosszalólag nyilatkozni saját kormá­nyuk kereskedelmi politikájáról, s láthatták azt a célszerű berendezést, melyet magyar vállal­kozás és buzgóság hozott létre pár hét alatt. A három császár találkozásáról írva a P. Ll., a következőket jegyzi meg : A mostani poli­tikai helyzet behatása s különösen az orosz politi­kában észlelt ingadozás mindenesetre megkönnyítet­ték egyfelől a cár, másfelől az osztrák-magyar ural­kodók közt való találkozás esélyeit. De három császár találkozásáról azért nem igen le­het szólani. Annál többet beszélnek két császár találkozásáról, melybe az orosz cárt mindig bele­foglalják. Megbízható fölvilágosítás azonban mind­eddig nincsen ; egyelőre csak találgató hírekre va­gyunk utalva, melyek annyira határozatlanok, hogy minden vélemény, vagy helyesebben semmiféle vélemény sem jogosult.­­ A berlini „Montagsblatt“ valószínűnek mondja, hogy az orosz cár Ausztria- Magyarország uralkodóját nyáron, fürdői utazása alkalmával fogja meglátogatni. E jelentés más hírek­kel is egybehangzik. Egy másik verzió szerint Sándor cár először Ferenc József császár­királyt látogatja meg s azután közös látogatást tesz­nek Vilmos német császárnál, Tót lapokból. A trencséni hazafias Svor­­n­o­s­­ nógrádi levelezője panaszkodik, hogy N­ó­g­­rád megyében a magyar nyelv népiskolai taní­tására vonatkozó törvény legtöbb esetben, ahol „pánszláv“ a pap, vagy a tanító, ki lett játszva. A „pánszláv“ tanítók megfelelnek ugyan külsőleg a törvényrendelkezésnek, de tanításuk e részben ered­ményt nem mutat fel. A fő baj a levelező szerint az, hogy a felső nógrádi tót papok és tanítók — egyesek kivételével — pánszláv lapokat olvasnak. A nevezett levelező arról van meggyőződve, hogy a magyarellenes pánszláv papok és tanítók s általában a pánszlávizmus ellen csak egy orvosság van: el­törülni, illetőleg beszüntetni a pánszláv lapokat, s helyettük egy hazafias irodalmat alapítani. A turóc­­szentmártoni „Narodnie Noviny“ arról panaszkodik, hogy az ottani maticai múzeumban Majláth Béla, a budapesti múzeumi könyvtár őre, ez időszerint (tör­vényellenesen) leltározási munkát végez, a „matica“ ügyészének engedelme nélkül. Lengyel nemzeti statisztika. A krakói „Ga­­zetában“ olvassuk, hogy Buszczynski lengyel tudós hosszú tanulmány után egy Európára vonatkozó et­nográfiai művet irt, mely hivatva van Európa ed­digi statisztikai számításait sokban kiigazítani. A ne­vezetes tudós szerint összesen 42 millió szláv van a világon és ezek közül 20 millió esik a len­gyelekre. Az oroszokról bebizonyítja, hogy nem szlávok, hanem mongol és finn keverék-nemzet. A krakói „Gazeta“ amellett lelkesül hogy ez új sta­tisztikai számításokat minden eszközzel át kell „ül­tetni“ az európai tudományba. Európa meggyőződ­vén így az igazságról, szükségképen számolni fog előbb vagy utóbb a lengyel nemzet hatalmasságá­val. Minden lengyel embernek kötelessége amellett agitálni, hogy a lengyel tudós ez új statisztikai mű­ve minél szélesebb körben legyen ismeretessé. Polgármesterválasztás Cegléden. A ceglédi polgármester-választás, a Bába Molnár Sámuel leköszönése folytán megürült helyre tegnap ejtetett meg a „Népkör“ tágas helyiségében B­e­rr á­g­h Imre pest megyei főügyész elnöklete alatt. A mintegy 200 választó képviselő közöl 90 jelent meg az ülésen. Első­sorban Csatár Zsigmondot hozták javaslatba, de minthogy Csatár nem választó s két év óta nem lakik Cegléden, az elnök nem jelölte ki. Ezután Á­g­a­y Istvánt ajánlották, akit azonban az elnök szintén nem bocsáthatott választás alá, mert sem megfelelő kualifikációval nem bír, sem ezelőtt ha­sonló hivatalt nem viselt. Végül Károlyi Kálmán és Csurgay István hozattak javaslatba, kik már mind a ketten viseltek megelőzőleg polgármesteri állást. E kettőt tehát az elnök jogosult kandidátusoknak jelölte ki s szavazásra bocsátván, Károlyi 104, Csurgay pedig 72 szavazatot kapott, s e szerint Károlyi Kálmán választatott meg Cegléd város polgármesterévé. A választók Bellágh elnököt a választás befejezése aztán élénk éljenzéssel kisérték ki a teremből, Pest megyéből. Pest megye közönsége 100 frttal lépett a felvidéki magyar közművelődési egy­let alapitó tagjainak sorába s 500 frtot szavazott meg az országos kiállítás háziipar-csarnoka szá­mára megrendelendő ipartárgyak beszerzésére. — Az ujoncozás a ráckevei kerületben ma vette kez­detét. — A közegészségügyi bizottság a napokban megtartott alakuló ülésén elnökké dr. Halász Gézát s jegyzőkké Földváry Miklóst és dr. Hoffer Józse­fet választotta meg. gy ólában megállt a kerítésnél és élesen kérdé : — Ki van itt, ki az ott ? — Én vagyok Máli néni, kent csó­kolom. — Mi lelte, hogy olyan korán kelt, ked­ves öcsém uram ? — A kertésznek akarom megmondani — hebegő zavartan — hogy egy bokrétát kössön Máli néni számára. — Köszönöm fiacskám ! De apropos nem, látta a Murzát ? — Nem láttam néni — mondá a fiatal ember fázékonyan s arcát elfordította, p pedig a rövidlátó öregasszony úgy sem vehette vona észre rajta a bűntudatot. — Pedig erre szaladt a Murzu ... No meg­állj gonosz! Nem kapsz ma kávét Selyma ! — Az istenért, menjen be néni, mert meg­fázik, a Murzu miatt ne aggódjék . . . Tán már otthon is van azóta. Nem vesz az el. — Isten ments, hogy elveszszen. A halálo­mat okozná ez a csapás, mondá Máli néni tá­vozóban, folytonosan kiabálva menetközben: Murzukám, kis Murzukám !“ Pista egész nap kedvetlen volt, pedig en­nek kellett volna lenni legboldogabb napjának. Hiszen ma fogja ajánlani Máli néni a fiának. Este úgyszólván remegve ment a szomszéd fehér házba, a­hol olyan szívesen fogadták más­kor. úgy érezte hogy itt ma minden szomorú és mintha halott lenne a házban. S ő maga megremegett minden suhogástól s minden tekin­tettől. Azt hitte arcáról olvassák le a véres tet­tet, mely ma hajnalban történt. Óh ha tudta volna, ha tudta volna!­­ Félénken nyitott be. Máli néni az ágyban feküdt fehér vánko­sok között fehér csipkés főkötőben és a szemei ki voltak sírva . . . — Üljön le — mondá tompán szomorúan. Pista leült és a földre szegzé szemeit. Ki­nek­ csend következett. — Oda van — szólt az öreg asszonyság. Murzu Veszett! Oh a hálátlan ! S most már kitört belőle a zokogás. Pe’»# mennyire szerettem, mennyire gondoztam. Mi^ig veje voltam, minden falato­­mat vele megosztottam qjj Murzu Murzu! * k P^Sta szemeibu is előszivárogtak a köny­ion ba0 a2onU!!T’ 'r egény Nyug0t|­ felpallimt 8reg «*>■* bele ? nyu£sz°m- Miért is nyugodnám kutatni azIVeSZett’ de kell keriteni Ki kell érte az egés°#éRZ város,ti mozgásba k«l tenni Már itt volt !(fágf^ ,Van elé* Pénzem szá, hozza Mégsero£ Pál ■ ■ ■ m egigérte hogy elő­sen öcsém uram b. «£*“ a *** fx»«, lesz a szerencsésebb. eresse on 1S‘ Lássuk k* A Kajári névre nab szive, mert Kajári is képv, ,(lobba°t a Pl.sta bizonyosan az asszonynéni­k ,ar .„“l s I kérni. "Olt jött ki. — Mindent megteszek, semmit . t­­ sajná­lok. Az lesz a követ, kedves öcsém, aki legelőbb hozza haza a Murzut. (No­ha csak akkor leszek követ, úgy soha se fogom látni a pesti országházat.) — Megyek hát asszony néni, kezeit csó­kolom. — Igen, igen, menjen és keresse. Én ad­dig haldokolni fogok és fel nem kelek, míg a Murzu elő nem kerül. Másnap egy eredeti ötletem támadt. Hiszen nem egy fehér kutya van a vi­lágon ! — Miért ne hozhatnék én a néninek egy másik fehér ölebecskét az övé helyett. A kutyák szerencsére nem tudnak beszélni Aesopus óta. . A néni meg nem ismeri meg, kivált ha a saját nyakszalagját ráteszem. Ajtányi kiment a városba, az utcákba s egész nap nem nézegetett egyebet, mint kutyá­kat, végre talált egy Murzuhoz hasonlót, s hogy ne szaporítsam a szót, megfogta az utcán, ha­zavitte, rákötötte a nyakszalagot s elvitte a néninek. Az egész házban kisütött az öröm napja. Az öreg néni nyakába borult Ajtányinak, össze­vissza simogatta az ál Murzát, s amint az egyre huzódozék tőle, azt is igen természetesnek ta­lálta : — Érzi a bűnös voltát a kis zsivány. Ni milyen félénk, ni hogy nem találja itt magát! Rossz fát tettünk a tűzre Murzukám. A néni megint boldog lett s Ajtányinak meghálálta a szívességét, a polgármester csaku­gyan őt jelöltette ki követnek. PESTI H­I­R­L­A­P. 1884. április 22. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bi­zottságok holnap (szerdán) ápril­is 22-én tárgyal­ni fogják : az I—II. kerületi bizottság a tabáni összes kültelki adózókat a III. ker. az óbudai 414 —481, a IV. ker. a 421—430, az V. ker. I. szá­mú a 729—733, az V. ker. II. számú a 1056— 1210; a VI. ker. a 3716 — 3736; a VII. ker. a 4796—4818; a Vill. ker. a 5871—6060; a IX—X. ker. a 9385 — 9414 uj helyrajzi házszá­mok alatt összeirt adóköteles felek III­ ad osztályú kereseti adóját. — Egyenesadó-felszólamlási bi­zottság. A fővárosi adókivető bizottságoknak III ad osztályú kereseti adó ügyében hozott hatá­rozatai ellen idáig beérkezett felebbezések tárgya­lását az adófelszólamlási bizottság ma kezdte meg.­­ A főváros pénzügyi és gazda­­s­ági bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésén, először is egy albizottmány tett jelentést Forgó István üvegesmester ajánlatáról, a molnár utczai 29. számú ház megvételére vonatkozólag. Az albizottmány elfogadhatónak tartja Forgó 14.500 frtos ajánlatát. Ennek alapján a pénzügyi bizottság is pártolólag fogja ajánlatát a tanács elé ter­jeszteni; a feltételek közt kikötendő lesz a 6 év alatti építési kötelezettség. A házért most 560 frt évi bért fizetnek.­­ A VII. ügyosztály előterjesz­tése került ezután tanácskozás alá, a Kerepesi úti épületfakereskedések áthelyezé­­s­e iránt. Az áthelyezést szükségessé teszi először is az, hogy a központi pályaudvar ott épült, to­vábbá, hogy azoknak a telkeknek egy részét, mely azonban az összes fatelepeket érinti, a magyar ál­lamvasutak hivatalnokai nyugdíjintézetének eladta s az ott építeni akar. A VII. ügyosztály azt a ja­vaslatot teszi, hogy e fatelepek túl a sze­mélypályaudvaron, az új vámházon azon­ban belől helyeztessenek el, a­hol 8, egyenként 3 holdas parcella áll rendelke­zésre. A szerződés egy év alatt felmondható. A pénzügyi bizottság, nem akarván közvetlenül e fon­tos kérdés tárgyalásába bocsátkozni, kisbizottságot küldött ki előzetes tanácskozásra. E kisbizottság fi­gyelemmel lesz a főváros más fővonalain levő fa­telepek helyzetére is s azokról is véleményt fogadni. Javaslatot fog továbbá tenni a bizottság arról is, hogy a fatelepek általában hol lennének úgy elhelyezhetők, hogy legalább is 25 évig ott megma­radhassanak. A pénzügyi bizottság szükségesnek tartja, hogy a Kerepesi utón levő fatelepeknek a bérszerződés ez év május 1-én felmondassék. Az albizottmány tagjai lettek Kada alpolgármester, Ba­uman, Preuszner és Eggenhoffer.­ Az erzsébetién kioszk bérlője, Reich Jakab bérletének három évre való meghosszabbítását kéri. Ez ügyben is bizott­ság küldetett ki.­­ A magánépíté­si bizottság mai ülésén engedélyezte a budai új lövölde épí­tését. A tervek szerint, a­miket Hofhauser An­tal műépítész készített, a lövölde igen célszerű és­­szép épület lesz, a lövőtéren kívül két óriási golyó­fogó földfallal, a főépület díszteremmel, játékszobá­val, vendéglői helyiséggel stb. A bizottsági tagok nézete szerint a lövölde majdnem különb a pesti­nél. Ezenkívül engedélyeztetett: a Franklin-társulat­­nak Király­ utca 4. sz. a. háromemeletes nyomda­helyiség (megvették a szomszédos házat). Schwartz Pálnak a Testvérhegyen téglavető, Herczog Péternek sugárút 107. sz. kétemeletes ház, S­p­á­t Máriának külső-stáció-utca 4. sz. a. földszintes ház. — A villamos vasút. Ma vegyes bi­zottság jelölte meg a városligetben a villamos vasút pályáját. Gerlócy elnöklete alatt jelen vol­tak : dr. Podmaniczky Frigyes, Rupp­ol tanácsos, Wohlfart, Rózsa Péter ügyosztályvezető, Thaisz fő­kapitány, Heuffel mérnök, Toldy főügyész s több bizottsági tag, Pohl jegyző stb. Képviselve volt az országos kiállítás bizottsága is. A vegyes­­­bizott­ságnak elvileg nincs kifogása ezen ideiglenes, csu­pán a kiállítás tartamára készülő villamos vasút

Next