Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-05-16 / 135. szám

________­­Ml Ptfje 11% ja| Sji B ga JM WM Pf fell Eja KS Budapest, nádor-una 7. szia. Budapest 1884. VI. évf. 135 11934.­ szám. Péntek, m­ájus 16 Előfizetési árak: _____ „ Szerkesztési iroda: H« »» Budape::^ nador-utca 7. sz., I. saelei, Ágosa évre.........................14 fm­ -­kr. JBpjg, hová a lap szellemi részét illető minden Félévre................................7 , — » QH «Cr mosbbm ^ h|S§ rafff. __ gaffW közlemény intézendő. Negyedévre....................3 _ 60 „ Bfaf Ml Bttag fS §$3­­§5 MaS Küli Bérmentetlen levelek csak ismert hóra.........................1 „ W , UhEK III (f%m m m M Iflli m M mm kezektől fogadtatnak el. Egyee hegben 4 kr. MffiP­­L H IMI M iLP M W KériTM*°k ““ *“ vidéken 5 kr. [H SSP» H fél IH PS Mi saHl SSjp®^ Kiadóhivatal: ■ Bhw ■ B ■ B19 linPIB — POLITIKAI NAPILAP Szőlőlék um adata 1 ViJl 1 11VrV1 im.1 'Vtt#/ RUDOLF MOSSE-nél PAMS-ben, 40, Rue Notredame des Vic­toires. A kudarc. A méltóságos ellenzék ma megint próbál­kozott a múzeum vörös termében. A szalonok ideges, halvány politikája el­ment megsiratni az adózó népet, mielőtt kivo­nulna Gastein, Nizza, Monaco, Baden-Baden, "Vichy, Trouville vagy Ostende kedvezőbb éghaj­lata alá, de mindenesetre külföldre, kipi­henni a magyar földjövedelem beszedésének sú­lyos fáradalmait. • Mert valóban sajátságos látvány volt az ma, ami az új országház építéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalásánál lejátszódott a fő­rendiház üléstermében. Aki még nem látta együtt a főrendi ellenzék magvát, együtt láthat­ta ezen a napon; együtt láthatta a maga sivár­ságában, eszmeszegénységében, kezében mind­­amaz ósdi, csorbult fegyverekkel, melyekkel, ha talán kortesharcot lehet is vívni, de politikai ba­bérokat, közbizalmat és rokonszenvet szerezni nem lehet. Komoly eredményeket, avagy hatal­mat pedig legkevésbbé. A szembetűnő vereségnél azonban, melyet ma a főrendi ellenzék az országház ügyében magának biztosított, sokszorta nagyobb az az erkölcsi kudarc, mely őt már második kísérleté­nél utólérte. Kijózanodhatik mindenki bátran, aki talán eddigelé abban a balga hitben élt, hogy a fő­rendiház korhadt törzséből egy uj és életerős ág kezd kihajtani, úgy látszik, csak fattyúhajtás, mely gyümölcsöket nem szokott hozni s melynek rendeltetése legjobb esetben is annyi, hogy levágassák. Sztáray Antal grófnak és azoknak, akik ma a főrendiházban az ő határozati javaslatát támogatták, sikerült végképen tönkretenniök a prestiget, melyet a méltóságos ellenzék első föllépésének szereztek a­­ főpapok. A polgári házasság alkalmával valóban olybá tűnt föl, legalább a gyöngébbek előtt mintha a főrendek kebelében egy ellenzék kör­vonalai bontakoznának ki, mely reakcionárius és feudális, de mindenesetre sötét konzervatív színezetű programmal avatkozik bele az ország politikai mozgalmaiba. Voltak, akik hittek misz­­sziójában s azok, akik elitélték, legalább mél­tatták annyira, hogy felőle beszéljenek s latra­­vessék a változásokat, melyeket ezen új és eddigelé nem ismert tényező föllépése belső politikánk kibontakozásában okozhat. És milyen semmivé, mily üres, sőt gyer­mekes csoporttá törpült le ugyanez az ellen­zék második föllépésében. Programaiban, poli­tikában, eszmékben, sőt gondolatokban is mi­lyen koldusszegény ez az ellenzék, melyről egy percre, — akkor, amikor a főpapok tudománya leplezte el a valóságot, — azt lehetett hinni, hogy valóban helyet foglalhat azon tényezők között, melyek, ha nem is vezetik, legalább sza­bályozzák az állam és nemzet életének fejlő­dését. Az új országház felépítését egyébként ellenezni még nem elitélni való cselekedet. Apponyi gróf és azok, akik a képviselőházban ellene fölkeltek, oly parlamenti vitát varázsoltak elő, mely mél­tán fölébreszthette az egész országban a közö­s figyelmet. Az is bizonyos, hogy az óriási épü­letnek voltak és vannak ma is ellenzői, akik ellenke­zésüket képesek komoly, számottevő okokra ala­pítani. Magunk is aggódva állottunk meg azon szertelen áldozat előtt, melyet a kormány a nemzettől ezen egyetlen épületre kíván. Azután vannak, akik az épület tervét tekintik elhamar­kodottnak. Akik úgy találják, hogy a góth ízlés elfogadása nem felel meg nemzeti életünk belső természetének és nem kívánatos, hogy érzékek alá eső kapcsot képezzen, műveltségünk és a germán világnéz­et között. A méltóságos ellenzéknek azonban mind­ezektől vajmi kevéssé fáj a feje. Az utcáról és a kortesbeszédekből kiragadott közönséges, sőt legközönségesebb jelszavakkal indul harcban a törvényjavaslat ellen s neki nem kell az országház addig, amig Tisza kabinetje javasolja, neki nem kell egyátalán semmi, se jó, se rossz, amig a mostani kormány tarja kezében a hatalmat. El­lenben, — ah­átszéli frázis, — igenis fog épí­teni monumentumot, nem ugyan a magyar ál­lameszme dicsőségére, hanem annak emlékére, hogy Tisza Kálmán és vele egyebek a kormány­ról letaszíttattak. Valóban meglátszik, hogy a főpapok ma nem harcoltak Sztáray gróf banderiumában. Le­hetetlen lett volna akkor az ellenzéki felszólalá­sok szellemi színvonalának ez a szégyenletes alacsonysága. Egyébként bizonyos, hogy egyes sze­mélyek gyűlölete nem képez politikát. Valamint bizonyos az is, hogy az em­berek egy csoportja, mely Tisza Kálmán vagy bárki más szidalmazása és útszéli jelszavak hangozta­tása céljából alakult, a „politikai párt“ megtisz­telő elnevezésére soha és semmi körülmények között számot nem tarthat. Legénykedni, sportot űzni, tréfálkozni vagy a mágnás hölgyeket mulattatni egy ilyen párt hasonló föllépésével talán lehet, de politikát csi­nálni nem. Nemcsak hogy nem lehet, de nem is sza­bad. Mert közszánalomnak létetik ki az a nem­zet, mely elég türelmes arra, hogy felsőházában végig tűrje az enemi mulatságokat. A méltóságos ellenzék tehát mulasson to­vább a lóversenyeken és rókavadászatokon s elégedjék meg kudarcaival, mig nevetségessé nem lesz. Vonuljon félre és adja át helyét azok­nak, a­kiket valóban megillet. A tudomány, a művészet, a kereskedés, az ipar és a munka előkelőségének. Azoknak, a­kiknek leghétköznapiabb gon­dolataikban is több értelem, szellem és emel­kedettség nyilatkozik, mint a­mennyi nyilatko­zott a méltóságos ellenzék mai sanyarú próbál­kozásában. Az állandó országházépület iránti tör­vényjavaslatnak a főrendiház részéről ma történt el­fogadása után meg van adva a lehetőség arra, hogy az országgyűlés mindkét házában az összes előter­jesztett, még ezen ülésszak alatt tárgyalandó tör­vényjavaslatok e hó 19-éig el lesznek intézve, úgy, hogy az országgyűlés ünnepélyes bezá­rása május 20.—21-én megtörténhetik. Báró Wodianer Mór, a­kinek jelenléte Bu­dapesten első­sorban a főrendiház mai ülésének­­ tudható be, még két napig marad itt, hogy az osztrák-magyar állam­vasút több igazgatási ügyét elintézze. A járadékkonverzió befejezése iránt annál kevésbé van megbeszélés szándékba véve, mivel ez iránt a konzorcium tagjai már min­den irányban megegyeztek és a nap megállapítása, melyen a véglegesítési művelet megkezdendő lesz, távirati úton is megtörténhetik. Német OrOSZ barátság. A német trónörökös fia, Vilmos hg. Waldersee gróf főszállásmestere kíséretében, Pét­ervárra utazott, hogy részt vegyen az orosz trónörökös nagykorúvá nyilvánítá­sának ünnepélyén. Elutazása előtt a fiatal herceg hosszasabban értekezett Bismarck herceggel; péter­­vári küldetése újabb bizonyság arra nézve, meny­nyire iparkodnak Berlinben az Oroszországgal való jó viszonyt mennél bensőbbé és szilárdabbá változtatni. Francia-khinai béke A francia-khinai béke­­szerződés bevezetése következőleg hangzik : „A fran­cia köztársaság kormánya és Khina császára, a­kik egy praelimináris szerződéssel, a­melynek határoza­tai a végleges béke alapjául fognak szolgálni, véget akarnak vetni azon krízisnek, mely jelenleg a köz­békét és az üzletmenetet súlyosan nyomja és hala­dék nélkül örökre biztosítani akarják a két nép jó szomszédi viszonyát, kölcsönös meghatalmazottakul kinevezték“ .... következnek Li HungChang és Fournier nevei minden címükkel s a hivatalos lap­ban már közlött, általunk táviratilag ismertetett öt békepont. Megbízható forrásból alaptalannak mond­ják azon hírt, mintha Li Hung-Chang a pekingi kor­mánytól nem nyert volna felhatalmazást a béke aláírására. A tsiendsini előleges békeszerződés csak azután íratott alá, miután azt a régens császárné megerősítettte. Az Üldözött tótok. A turóc­szentmártoni Ná­­rodnie Noviny „Natura victrix“ című cikksorozatá­ban, igy ír: Mi lehet az oka annak, hogy a tótok a magyarság által üldöztetnek ? Bensőt természetük nem antipatikus, hiszen valahány művész és író foglalkozott velük, ezek között magyarok is: (Jókai, Mikszáth, Gáspár, Almássy, stb.) mindannyi rokon­szenvesen tette azt. Az a tény, hogy a tótok a 48­49-iki forradalomnak ellenszegültek, nem jöhet számításba, mert hiszen a tótoknak nagyobb száma a magyarokkal együtt csinálta a forradalmat. A tótnépet pánszlávizmussal vádolni — ostobaság. A tót intelli­gens emberek között vannak olyanok, akik a szlá­­vokkal szimpatizálnak, de ez nem pánszlávizmus, hanem természetes dolog. De hát kérdjük, kell-e e néhány „pánszláv“ miatt az egész három milliós nemzetiséget szellemileg megölni ? Néhány fanatikus, utópista miatt, erővel meg akarjátok magyarosítani azt a népet, melyről magatok is azt szoktátok mondani, hogy az jó és ha nép ! Ha ti valóban „pánszláviz­mus“ miatt konfiskáltátok a tót alapokat, s a miatt kergettétek szét a tót iskolás ifjúságot, hát akkor a tót nép részére miért nem alapítottatok tiszta, nem pánszláv jellemű tót polgári és középiskolákat? Mért nem írtok s nem adtok ki könyveket a tót nép részére ? Mért nem művelitek a tót népet . . ? Oh, a ti népirodalmatok csak egyetlen egy könyvet, produkált, az az adókönyv — s még ez is magyar nyelvű !— Látnivaló, hogy a tót cikkíró túloz és— ferdít. Ifj gróf Festetics Pál levélben válaszol a VI. kerület ama választó polgárainak, kik nála jár­tak, őt a képviselőjelöltség elfogadására fölkérni. Kijelenti, hogy a szabadelvű párt hive, elsőren­dű szükségnek tartja a független középosztály fejlesztését; hive a teljes vallásszabadságnak és egyenlőségnek, kárhoztatja a vallás és faj elleni gyűlölet terjesztőit; végül kijelenti, hogy örömmel fogadja a jelöltséget s alkalmat kér arra, hogy el­veit bővebben is kifejthesse. stei ázásunk IS ildiil ttsmisss*!.

Next