Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-05-04 / 123. szám

8. terü­letén emelendő építmények rendkívüli adó­­mentességét ölt­ (előadó Pongrác Emil dr.) és a b­u­­dapesti nagy­körút létesítéséről­ szóló tör­vényjavaslatot. Ez utóbbinak előadója Rudnyánszky József br. A képviselőház közlekedési bizottsága utolsó ülésében a következő törvényjavaslatot in­tézte el : 1. Az 1840. X. tc.-ben szabályozott ható­sági illetékesség módosításáról. 2. A sövényháza­­szegedi ármentesitő-társulat ügyeinek rendezéséről. 3. A maros-ludasi besztercei helyi érdekű vasút en­gedélyezéséről. Az eszéki küldöttség budapesti útjáról kö­vetkezőket jelenti az eszéki Drau : Az eszéki deputá­­ció, mely Bartholovich Károly, Sándor Károly, Klein D. W., Freund Adolf, Reisner Ádám, Weisz Ferenc, Miancsevics Pero, Mesarovics Luka és Mis­­kolczy Gyula tagokból alakult, ápr. 29-én Rukavina Antal vezetése alatt Tisza miniszterelnöknél, Bede­­kovics, Szapáry, Széchenyi és Kemény miniszterek­nél, továbbá Baross államtitkárnál barátságos foga­dásban részesült s a küldöttségnek az eszéki áru­házak felállítása, valamint a kedvezményes tarifa határozottan megigértetett s általában nagy előzé­kenység mutatkozott Eszék város emelkedésének más irányban való előmozdítására is. A bányatörvényjavaslat tárgyalására egybe­vitt értekezlet befejezte tanácskozását. Utolsó ülésében — mint értesülünk — letárgyalta a ja­vaslat 7. „a bányavállalkozó és földbirtokos között létező jogviszonyokról általában,“ továbbá „a bá­nyászat és nyilvános közlekedési eszközök közti vi­szonyokról“ szóló 8. fejezetét. A közös bányamű­velésről, különösen a bányatársulatokról szóló 9. fejezet tárgyalása alkalmával azon elvi határozatot hozta az értekezlet,­­ hogy a kereskedelmi törvény által ismert társulati formákon ki­ül egyedül a bányatörvényjavaslat ér­telmében alakult úgynevezett „bánya­társulatot“ is­meri el oly társulati formának, melyre a javaslat­ban megállapított jogkedvezményeket kiterjeszteni óhajtja és hogy a jelenleg fennálló u. n. „Gewerk­­schaft“-okat mint társulatokat fentartani nem kívánja. Kimondotta az értekezlet, hogy a bányatársulatok kivétel nélkül kötelesek alapszabályokat alkotni s vé­gül, hogy a bányatársulati tulajdon száz egész bá­nyarészre osztandó, egy bányarész azonban vagy csak tíz vagy csak száz részletre osztható fel.­­ Letárgyalta továbbá az értekezlet a bánya­vállal­kozóknak egymásközti viszonyairól, s a bányatár­sulatoknak hivatalnokaihoz és munkásaikhoz való viszonyáról szóló 10. és 11. fejezetet. A „társ­pénztárakról“ szóló 12. fejezetnél azon óha­ját fejezte ki az értekezlet, hogy a különböző bá­­nyatárspénztárak egy általános központi bá­­nyatárspénztárrá egyesíttessenek, mely kér­dés tanulmányozására felkérte a minisztérium figyel­mét. Egyelőre is óhajtandónak jelentette ki, hogy a javaslat intézkedést tartalmazzon arra nézve, hogy ha a munkás más bányatársulatnál vállal munkát, azon bányatársulatnak társpénztára, melynél előbb munkában állott, a munkás be­fizetéseinek bizonyos hányadát engedje át azon társulat társpénztárának, mely a munkást alkal­mazta. Az értekezlet letárgyalta ezeken kívül a bányafelügyeleti és bélyegilletékekről szóló 13. fe­jezetet s a bányahatóságokról szóló 14. fejezetet s ezzel befejezte az egész javaslat tárgyalását. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A magvatlan ágyú. — Karcolat. — ... De a mely mindig talál! Ugyan melyik lehet az ? Krupp ? Achatius ? Armstrong ? — Eh, mit! az mind sifli, mert va­lamennyi hibázhat, de a magvatlan ágyú min­dig megtalálja azt, akire néz. detünk atyámfiai, megmutatom, mert tu­dom, hogy kivált az asszonynépet nagyon öli már a kíváncsiság. . . . Ott, hol a Kristóf téren a magyar szu­roknak talpkaparó jóindulata összeszidatja az emberrel a magisztrátus teremtését, van ősidők­től egy ilyen fegyvergyár, ágyúöntő, ahol fogják a nagy semmit, körülöntik — ezüsttel s kész a kép! Mivelhogy a magvatlan ágyú, mely mégis mindig talál — a fotográfus masina ! Mikor neked szegzik , eláll a lélekzeted, s szinte érzed, mint fúródik a beleidbe annak az egyszemű cüklopsznak a tekintete, a­ki kinézi belőled a valóságodat, hogy valószínűvé tegyen vele a papiroson. Régóta vágyakoztam már belülről meg­nézni egy ilyen műhelyt, de mióta Péter bátyám azzal az elhatározással fogamzott meg, hogy még egy Péter bácsit visz haza Erzsók néninek — értsd a fizimiskáját fényköpölyözve — az­óta nincs nyugtom, hogy mikor megyünk már a napfestőhöl ? Elmentünk tehát van. Urambátyám jó na­pot kívánt a nagy Kristófnak s megbámulta a Rózsavölgyi kirakatát. — Mit bámul rajt, urambátyám? — Márcsak hagyományból bámulom meg, úgymond Péter bá, mivelhogy ez a kirakodás már ezelőtt harminc esztendővel is ilyen volt. Pétervárott, mint egy sürgönyünk tudatta, ha­tóságilag betiltották az Otecsesztvennya Sapiski (Ha­zai emlékiratok) című lapot, mert munkatársai a forradalmi párttal rokonszenvező írók. Erre vonat­­kozólag következő hivatalos communiqué tétetett közzé: Némely lapokat súlyos felelősség terhel az utóbbi évek eseményeiért. Ezek ugyanis a sajtónak engedett szabadságot az állam alapelveivel ellen­kező tanok terjesztésére használták, mely tanok tudvalevőleg nem maradtak hatás nélkül éretlen ke­délyű egyénekre. Több lap ma is ragaszkodik e ve­szélyes irányhoz s kiszámíthatatlan károkat okoz vele. E lapok összeköttetései a forradalmárokkal kétségtelen, mint ezt a titkos szövetkezetek műkö­désének ellenőrzése 1879. óta világosan bebizonyí­totta. Egy államveszélyes forradalmár bevallotta, hogy a mai kor irodalma a leghatalmasabb terjesz­tője a forradalmi eszméknek s hogy a radikális la­pok cikkei teljes öszhangban állanak a forradalmi lapok cikkeivel. Egy hírlapi cikk, a­mely általános megdöbbenést keltett, egyenesen a végrehajtó bizott­ság egyik tagjától származik s az alájegyzett J. K. betűk egy ismeretes álnév kezdőbetűi. A forradalmárok általában leginkább hírlapi cikkek által propagálták veszélyes elméleteiket. A titkos sajtó néhány cikkének majdnem szórul­ szóra öszhangzó tartalma a nyilvánosan megjelenő né­mely lapok cikkeivel, azt a gyanút keltették fel, hogy ez utóbbiaknak munkatársai közvetlen részt vesznek a forradalmi pártok szervezésében. Kétség­telenül be van ma már bizonyítva, hogy a „No­­vosti“ segédszerkesztője, közbenjáró szerepet játszott a pétervári felforgató párti bizottságok egyike és vidéki elvtársai között. no, no­­ még az a döglött légy is ott fekszik, akit a hetvenötödiki árvízkor ott láttam. Azzal felkanyarodtunk a lépcsőn, hogy ál­lanánk a magvatlan ágyú elébe. Már a váróteremben hemzsegett a publi­kum. Nyalka legények, ifjú hölgyek, anyák, ma­mák, anyókák és anyósok, nénik, nénikék és nénék — úgy, hogy érdemesnek tartottam egy kis szemlét tartani a publikum fölött. A szoba közepén állott — nem mert leülni szegény — egy menyasszony. Esküvő után van­nak, most hajtattak ide a templomból. Mindjárt rájuk kerül a sor. Türelmetlen az eszem adta. Alig várja, hogy neki szögezzék a nagy szer­számot — értsd : a magvatlan ágyút. Egy nyalka huszártiszt váltig nézegeti. El­késett hadnagy uram. Meg aztán — hejh, sok csinja-binja van annak. Péter bá ezalatt azt a kilencvenkilenc al­bumot nézegeti, melyet a várakozó publikum mulattatására tálalt fel a házigazda. " — Ejnye, öcsém, de hasonlít ez a kocsi ispánnéhoz. — Ühm. Azzal szemlélődöm tovább. Elegáns hölgy suhogó selyemben sorát várja a sarokban. Szép az eszem adta, méltó rá, hogy képesittessék, azaz hogy fotografáltassék. Azzal mulatja magát, hogy a Magyar Bazár kérdéseit és feleleteit olvas­gatja. Szegény asszony! Mennyit unatkozhatok. Meg is látszik rajta. Pohár vizet kér. Öt frakkos klakkos fiatalember lób­a-futna, ha tud­ná, hová ? Péter bá praktikus ember. Elkurjantja magát: — Kellner! Általános kacaj. Péter bá azt hiszi, hogy jó viccet mondott, s meg van magával elé­gedve. Ez alatt megérkezik a viz, s a vízzel együtt egy fürtösfejü fiatalember, a ki szélsebesen tárja fel az ajtókat s a türelmetlenül várakozó meny­asszony előtt meghajolva, mézédes mosolylyal igy szól: — Tessék, szép nagyság! Goszleth úr maga fogja csinálni a fölvételt ! — Végre i­s a menyasszony indul, egy lépéssel ismét közelebb van — a mennyhez. Hogyne! hisz a műterem a második eme­leten van! Következik a hadnagy! — no persze, hogy átengedi az elsőséget — a selymes hölgynek. Ez nagyon jó alkalom a belekötésre. Ez a belekö­­tés pedig, ki tudja mily megoldáson fog vég­ződni ? ... A frakkos-klakkos bálrendezőség is szeretné, ha valaki nekik adná az elsőséget; ők egy sikerült piknik emlékére akarják együtt le­­képeltetni magukat. For­ever ! Hogy, mikor már a megevett piknik, ah, hol leszen már ? hol ? .. az ő képeik az idő által még mindig megevet­­lenül ragyogjanak. . . . Mellettem azonban egy falusi asz­­szonyság nagy megütközéssel fordul felém, mondván : — No, már mégis nagyon csalják mai napság a világot! Ehol, hogy legyen már az lehetséges, hogy egy ember annyiféle formába öltözhessék ? Egyszer asszony, egyszer pap, egyszer katona — urambocsá — még pólyás baba is. — Hogyhogy asszonynéném ? — Hát ehol, már vagy ötven képet meg­néztem ebben az albumban, férfit, asszonyt, gyereket — mind alá az van irva, hogy: G. I. fényképész ! Nem lehet az, uram, hiszen az is ember! — Vájjon nincs-e igaza ? Váradi A PESTI HÍRLAP, 1884. május 4. Felfüggesztett orosz lap. — Forradalmár újságírók. —­ A szerkesztőség cime alatt érkeztek a forra­dalmi lapok számára szánt cikkek, s ezeket ő jut­tatta rendeltetési helyekre. Az Otecsesztvennya Lapiski (Hazai memoirok) szerkesztősé­g­é­ben, mely lap kiadója Krajevszki, a forradalmi párthoz közel álló munkatársak vannak együtt. Csak a múlt évben történt, hogy e hírlap főmunkatársát ki kellett utasítani a fővárosból, za­vargás és a tanintézetek ifjúságának izgatása miatt. Ezenkívül be van bizonyítva, hogy a lap egyik szerkesztője, elfogatása percéig tevékeny részt vett forradalmi párt szervezésében. Nem­régiben még két tagját a szerkesztőségnek kellett elfogatni, reájuk bizonyított forradalmi tevékenység és izgatás miatt. Ilyen körülmények között érthető, hogy a felelős szerkesztőnek azon cikkei, melyek az itteni cenzúra miatt meg nem jelenhettek, a külföldön megjelenő forradalmi lapokban láttak napvilágot. A forra­­dalmárok találkozása e lap irodájá­ban nem lehet csupán a véletlen műve. E lap nagy izgatottságot idézett elő a társa­dalom bizonyos rétegeiben, minélfogva a kormány nem engedheti, hogy e lap, melynek hasábjai min­denkor nyitva állottak a legveszélyesebb eszméknek, tovább is megjelenjék. Ezeknek folytán, a belügy­miniszterből, a közoktatásügyi miniszterből és a szent szinódus főkurátorából alkotott bizottság az 1882-iki ideiglenes sajtórendszabályok alapján a Ozecsesztvennya Sapiski végleges betiltását hatá­rozta el. Képviselőválasztási mozgalmak. Egy kortesfogás. A kormánypárt közlönyei, a Nemzet és P. Ll. ma reggeli számukban egy kőnyomással sokszoro­sított körlevél szövegét hozzák, mely a beküldők szerint a „közjogi alapon álló ellenzék“ titkos vá­lasztási utasítását tartalmazza. A két lap hozzátette, hogy a körlevelet titokban terjesztik s beküldője eddigelé megbízható közlésekkel szolgált. Hozzá­teszik azonban egyúttal azt is, hogy az utasítás cinikus és immorális tartalma eleve azt a gyanút ébresztik, miszerint az nem a közjogi alapon álló ellenzék közp. végrehajtóbizottságától származik. Íme az utasítás: „Mélyen tisztelt elvtárs úr! Több oldalról kérdés intéztetvén hozzánk, értesítjük a M. T. Elvtárs urat, hogy teljesen ele­gendő, ha az, a­ki pártunk részére megnyerendő, vagy önmagától kíván hozzánk csatlakozni, a köz­jogi alapon áll és a jelenlegi kormány ellen állást foglal.

Next