Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)
1884-05-04 / 123. szám
8. területén emelendő építmények rendkívüli adómentességét ölt (előadó Pongrác Emil dr.) és a budapesti nagykörút létesítéséről szóló törvényjavaslatot. Ez utóbbinak előadója Rudnyánszky József br. A képviselőház közlekedési bizottsága utolsó ülésében a következő törvényjavaslatot intézte el : 1. Az 1840. X. tc.-ben szabályozott hatósági illetékesség módosításáról. 2. A sövényházaszegedi ármentesitő-társulat ügyeinek rendezéséről. 3. A maros-ludasi besztercei helyi érdekű vasút engedélyezéséről. Az eszéki küldöttség budapesti útjáról következőket jelenti az eszéki Drau : Az eszéki deputáció, mely Bartholovich Károly, Sándor Károly, Klein D. W., Freund Adolf, Reisner Ádám, Weisz Ferenc, Miancsevics Pero, Mesarovics Luka és Miskolczy Gyula tagokból alakult, ápr. 29-én Rukavina Antal vezetése alatt Tisza miniszterelnöknél, Bedekovics, Szapáry, Széchenyi és Kemény minisztereknél, továbbá Baross államtitkárnál barátságos fogadásban részesült s a küldöttségnek az eszéki áruházak felállítása, valamint a kedvezményes tarifa határozottan megigértetett s általában nagy előzékenység mutatkozott Eszék város emelkedésének más irányban való előmozdítására is. A bányatörvényjavaslat tárgyalására egybevitt értekezlet befejezte tanácskozását. Utolsó ülésében — mint értesülünk — letárgyalta a javaslat 7. „a bányavállalkozó és földbirtokos között létező jogviszonyokról általában,“ továbbá „a bányászat és nyilvános közlekedési eszközök közti viszonyokról“ szóló 8. fejezetét. A közös bányaművelésről, különösen a bányatársulatokról szóló 9. fejezet tárgyalása alkalmával azon elvi határozatot hozta az értekezlet, hogy a kereskedelmi törvény által ismert társulati formákon kiül egyedül a bányatörvényjavaslat értelmében alakult úgynevezett „bányatársulatot“ ismeri el oly társulati formának, melyre a javaslatban megállapított jogkedvezményeket kiterjeszteni óhajtja és hogy a jelenleg fennálló u. n. „Gewerkschaft“-okat mint társulatokat fentartani nem kívánja. Kimondotta az értekezlet, hogy a bányatársulatok kivétel nélkül kötelesek alapszabályokat alkotni s végül, hogy a bányatársulati tulajdon száz egész bányarészre osztandó, egy bányarész azonban vagy csak tíz vagy csak száz részletre osztható fel. Letárgyalta továbbá az értekezlet a bányavállalkozóknak egymásközti viszonyairól, s a bányatársulatoknak hivatalnokaihoz és munkásaikhoz való viszonyáról szóló 10. és 11. fejezetet. A „társpénztárakról“ szóló 12. fejezetnél azon óhaját fejezte ki az értekezlet, hogy a különböző bányatárspénztárak egy általános központi bányatárspénztárrá egyesíttessenek, mely kérdés tanulmányozására felkérte a minisztérium figyelmét. Egyelőre is óhajtandónak jelentette ki, hogy a javaslat intézkedést tartalmazzon arra nézve, hogy ha a munkás más bányatársulatnál vállal munkát, azon bányatársulatnak társpénztára, melynél előbb munkában állott, a munkás befizetéseinek bizonyos hányadát engedje át azon társulat társpénztárának, mely a munkást alkalmazta. Az értekezlet letárgyalta ezeken kívül a bányafelügyeleti és bélyegilletékekről szóló 13. fejezetet s a bányahatóságokról szóló 14. fejezetet s ezzel befejezte az egész javaslat tárgyalását. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A magvatlan ágyú. — Karcolat. — ... De a mely mindig talál! Ugyan melyik lehet az ? Krupp ? Achatius ? Armstrong ? — Eh, mit! az mind sifli, mert valamennyi hibázhat, de a magvatlan ágyú mindig megtalálja azt, akire néz. detünk atyámfiai, megmutatom, mert tudom, hogy kivált az asszonynépet nagyon öli már a kíváncsiság. . . . Ott, hol a Kristóf téren a magyar szuroknak talpkaparó jóindulata összeszidatja az emberrel a magisztrátus teremtését, van ősidőktől egy ilyen fegyvergyár, ágyúöntő, ahol fogják a nagy semmit, körülöntik — ezüsttel s kész a kép! Mivelhogy a magvatlan ágyú, mely mégis mindig talál — a fotográfus masina ! Mikor neked szegzik , eláll a lélekzeted, s szinte érzed, mint fúródik a beleidbe annak az egyszemű cüklopsznak a tekintete, aki kinézi belőled a valóságodat, hogy valószínűvé tegyen vele a papiroson. Régóta vágyakoztam már belülről megnézni egy ilyen műhelyt, de mióta Péter bátyám azzal az elhatározással fogamzott meg, hogy még egy Péter bácsit visz haza Erzsók néninek — értsd a fizimiskáját fényköpölyözve — azóta nincs nyugtom, hogy mikor megyünk már a napfestőhöl ? Elmentünk tehát van. Urambátyám jó napot kívánt a nagy Kristófnak s megbámulta a Rózsavölgyi kirakatát. — Mit bámul rajt, urambátyám? — Márcsak hagyományból bámulom meg, úgymond Péter bá, mivelhogy ez a kirakodás már ezelőtt harminc esztendővel is ilyen volt. Pétervárott, mint egy sürgönyünk tudatta, hatóságilag betiltották az Otecsesztvennya Sapiski (Hazai emlékiratok) című lapot, mert munkatársai a forradalmi párttal rokonszenvező írók. Erre vonatkozólag következő hivatalos communiqué tétetett közzé: Némely lapokat súlyos felelősség terhel az utóbbi évek eseményeiért. Ezek ugyanis a sajtónak engedett szabadságot az állam alapelveivel ellenkező tanok terjesztésére használták, mely tanok tudvalevőleg nem maradtak hatás nélkül éretlen kedélyű egyénekre. Több lap ma is ragaszkodik e veszélyes irányhoz s kiszámíthatatlan károkat okoz vele. E lapok összeköttetései a forradalmárokkal kétségtelen, mint ezt a titkos szövetkezetek működésének ellenőrzése 1879. óta világosan bebizonyította. Egy államveszélyes forradalmár bevallotta, hogy a mai kor irodalma a leghatalmasabb terjesztője a forradalmi eszméknek s hogy a radikális lapok cikkei teljes öszhangban állanak a forradalmi lapok cikkeivel. Egy hírlapi cikk, amely általános megdöbbenést keltett, egyenesen a végrehajtó bizottság egyik tagjától származik s az alájegyzett J. K. betűk egy ismeretes álnév kezdőbetűi. A forradalmárok általában leginkább hírlapi cikkek által propagálták veszélyes elméleteiket. A titkos sajtó néhány cikkének majdnem szórul szóra öszhangzó tartalma a nyilvánosan megjelenő némely lapok cikkeivel, azt a gyanút keltették fel, hogy ez utóbbiaknak munkatársai közvetlen részt vesznek a forradalmi pártok szervezésében. Kétségtelenül be van ma már bizonyítva, hogy a „Novosti“ segédszerkesztője, közbenjáró szerepet játszott a pétervári felforgató párti bizottságok egyike és vidéki elvtársai között. no, no még az a döglött légy is ott fekszik, akit a hetvenötödiki árvízkor ott láttam. Azzal felkanyarodtunk a lépcsőn, hogy állanánk a magvatlan ágyú elébe. Már a váróteremben hemzsegett a publikum. Nyalka legények, ifjú hölgyek, anyák, mamák, anyókák és anyósok, nénik, nénikék és nénék — úgy, hogy érdemesnek tartottam egy kis szemlét tartani a publikum fölött. A szoba közepén állott — nem mert leülni szegény — egy menyasszony. Esküvő után vannak, most hajtattak ide a templomból. Mindjárt rájuk kerül a sor. Türelmetlen az eszem adta. Alig várja, hogy neki szögezzék a nagy szerszámot — értsd : a magvatlan ágyút. Egy nyalka huszártiszt váltig nézegeti. Elkésett hadnagy uram. Meg aztán — hejh, sok csinja-binja van annak. Péter bá ezalatt azt a kilencvenkilenc albumot nézegeti, melyet a várakozó publikum mulattatására tálalt fel a házigazda. " — Ejnye, öcsém, de hasonlít ez a kocsi ispánnéhoz. — Ühm. Azzal szemlélődöm tovább. Elegáns hölgy suhogó selyemben sorát várja a sarokban. Szép az eszem adta, méltó rá, hogy képesittessék, azaz hogy fotografáltassék. Azzal mulatja magát, hogy a Magyar Bazár kérdéseit és feleleteit olvasgatja. Szegény asszony! Mennyit unatkozhatok. Meg is látszik rajta. Pohár vizet kér. Öt frakkos klakkos fiatalember lóba-futna, ha tudná, hová ? Péter bá praktikus ember. Elkurjantja magát: — Kellner! Általános kacaj. Péter bá azt hiszi, hogy jó viccet mondott, s meg van magával elégedve. Ez alatt megérkezik a viz, s a vízzel együtt egy fürtösfejü fiatalember, a ki szélsebesen tárja fel az ajtókat s a türelmetlenül várakozó menyasszony előtt meghajolva, mézédes mosolylyal igy szól: — Tessék, szép nagyság! Goszleth úr maga fogja csinálni a fölvételt ! — Végre is a menyasszony indul, egy lépéssel ismét közelebb van — a mennyhez. Hogyne! hisz a műterem a második emeleten van! Következik a hadnagy! — no persze, hogy átengedi az elsőséget — a selymes hölgynek. Ez nagyon jó alkalom a belekötésre. Ez a belekötés pedig, ki tudja mily megoldáson fog végződni ? ... A frakkos-klakkos bálrendezőség is szeretné, ha valaki nekik adná az elsőséget; ők egy sikerült piknik emlékére akarják együtt leképeltetni magukat. Forever ! Hogy, mikor már a megevett piknik, ah, hol leszen már ? hol ? .. az ő képeik az idő által még mindig megevetlenül ragyogjanak. . . . Mellettem azonban egy falusi aszszonyság nagy megütközéssel fordul felém, mondván : — No, már mégis nagyon csalják mai napság a világot! Ehol, hogy legyen már az lehetséges, hogy egy ember annyiféle formába öltözhessék ? Egyszer asszony, egyszer pap, egyszer katona — urambocsá — még pólyás baba is. — Hogyhogy asszonynéném ? — Hát ehol, már vagy ötven képet megnéztem ebben az albumban, férfit, asszonyt, gyereket — mind alá az van irva, hogy: G. I. fényképész ! Nem lehet az, uram, hiszen az is ember! — Vájjon nincs-e igaza ? Váradi A PESTI HÍRLAP, 1884. május 4. Felfüggesztett orosz lap. — Forradalmár újságírók. — A szerkesztőség cime alatt érkeztek a forradalmi lapok számára szánt cikkek, s ezeket ő juttatta rendeltetési helyekre. Az Otecsesztvennya Lapiski (Hazai memoirok) szerkesztőségében, mely lap kiadója Krajevszki, a forradalmi párthoz közel álló munkatársak vannak együtt. Csak a múlt évben történt, hogy e hírlap főmunkatársát ki kellett utasítani a fővárosból, zavargás és a tanintézetek ifjúságának izgatása miatt. Ezenkívül be van bizonyítva, hogy a lap egyik szerkesztője, elfogatása percéig tevékeny részt vett forradalmi párt szervezésében. Nemrégiben még két tagját a szerkesztőségnek kellett elfogatni, reájuk bizonyított forradalmi tevékenység és izgatás miatt. Ilyen körülmények között érthető, hogy a felelős szerkesztőnek azon cikkei, melyek az itteni cenzúra miatt meg nem jelenhettek, a külföldön megjelenő forradalmi lapokban láttak napvilágot. A forradalmárok találkozása e lap irodájában nem lehet csupán a véletlen műve. E lap nagy izgatottságot idézett elő a társadalom bizonyos rétegeiben, minélfogva a kormány nem engedheti, hogy e lap, melynek hasábjai mindenkor nyitva állottak a legveszélyesebb eszméknek, tovább is megjelenjék. Ezeknek folytán, a belügyminiszterből, a közoktatásügyi miniszterből és a szent szinódus főkurátorából alkotott bizottság az 1882-iki ideiglenes sajtórendszabályok alapján a Ozecsesztvennya Sapiski végleges betiltását határozta el. Képviselőválasztási mozgalmak. Egy kortesfogás. A kormánypárt közlönyei, a Nemzet és P. Ll. ma reggeli számukban egy kőnyomással sokszorosított körlevél szövegét hozzák, mely a beküldők szerint a „közjogi alapon álló ellenzék“ titkos választási utasítását tartalmazza. A két lap hozzátette, hogy a körlevelet titokban terjesztik s beküldője eddigelé megbízható közlésekkel szolgált. Hozzáteszik azonban egyúttal azt is, hogy az utasítás cinikus és immorális tartalma eleve azt a gyanút ébresztik, miszerint az nem a közjogi alapon álló ellenzék közp. végrehajtóbizottságától származik. Íme az utasítás: „Mélyen tisztelt elvtárs úr! Több oldalról kérdés intéztetvén hozzánk, értesítjük a M. T. Elvtárs urat, hogy teljesen elegendő, ha az, aki pártunk részére megnyerendő, vagy önmagától kíván hozzánk csatlakozni, a közjogi alapon áll és a jelenlegi kormány ellen állást foglal.