Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)
1884. szeptember 1. megtudták, hogy négy lékötő rendezvényt adott egymásnak egy magányosan álló farmban, melynek gazdája szintén titkos lekötő volt. A házat körülvették, s lövöldözni kezdték az ablakokat. Négy puskacső villant meg az ablak redőnyök közt. A tolvajok erélyesen belestek az ellenségnek. Egy óráig szakadatlanul ropogott a lőfegyver. Végre megnyílt az ajtó és egy ember jelent meg azon, kegyelemért könyörögve. A szobában még egy lókötő volt megsebezve, de még élt, a másik kettő agyonlőve feküdt a szoba közepén. A két lőkötő könyörgött, hogy kegyelmezzenek meg életöknek. Egyik sem volt még egészen 30 éves. E ismerték, hogy rablók, de hát máskép nem tudhattak megélni. Megígérték, hogy rávezetik az üldözőket a banda fészkére, amit ezek készséggel fogadtak, így hat rablót fogtak el és 30 lovat mentettek meg. Hanem azért a két embernek nem kegyelmeztek meg. Montanai szokás szerint mind a 8 embert felakasztották a közeli fákra. A felakasztottak közt volt a ház gazdája is. Neje és gyermeke ott találták megmeredve a fán, amint este hazajöttek valahonnan látogatóból. Egy ménesből több ló tévedt el. Az egyik őr keresni indult az eltévedt jószágokat. Estefelé tüzet lát az erdőben. Oda lopódzik, egy csomó lovat és hat embert látott, amint éppen a vacsorához készültek. Nosza rohan vissza ez örömhírrel és pár óra múlva már egy jól felfegyverzett csoport indult el a rablók kézrekerítésére. Hajnalhasadáskor álomban lepték meg őket, mielőtt azoknak idejük lett volna lőfegyvereikhez nyúlni. Az elfogottak közt voltak Jake Felix, Jim York, Nosey Bartel híres lókötők. Tudták sorsukat, nem is könyörögtek életükért. Fa volt elég, mindegyiknek jutott egy terebélyes. Megkezdődött az exekució. Utolsónak maradt Nosey Bartel, aki felakasztása előtt meghajtotta magát és így szólott: — Uraim, sok akasztást láttam életemben, hanem egyik sem ment oly gavallérosan, mint ez. Ez igazán remek munka. Uraim, fogadják elismerésemet, így foly a harc a lókötők és a becsületes emberek közt változó szerencsével, de persze csakis — .Montanában. REGÉNY-CSARNOK. A házasság nyomorultjai. Angol regény. 10) (Folytatás.) XIV. FEJEZET. Az edinbourghi kritika elragadtatással szólt Madame de Roy Margitjáról a Faustban. Gyönyörű haja két fonatban csüngött le fejéről. Sötétkék ruhája oly jól illett neki, oly szűzies volt megjelenése, s úgy énekelt, mint egy istennő. Az egyik páholyból, amelynek szögletébe és búzalisztet hintsünk reá. Ezt ajánlatos több rétegben ismételni, hogy a seb jól vastagon legyen azzal beborítva. A sebet igy bekötve a kötést addig hagyjuk rajta, mig az alkalmazott szer magától le nem esik. Ekkor a seb teljesen behegedt, új bőr képződött és a sebhelyet forradás nem fogja jelezni. A minap amint az országos méhészeti egyesület közgyűléséről olvastam, elmélkedni kezdtem a méhek bámulatos munkaképessége, valamint munkájuk óriási eredménye fölött. Nagyszerű jövedelem forrása lehetne ebből hazánknak, ahol a méhtenyésztésre szükséges feltételek és körülmények majd mindenütt megvannak, ha a méhek munkaképességét oly mértékben értékesíteni, mint más országokban. Méztermelésünk aránylag még igen csekély. Hogy mennyire lehet azt vinni, annak igen szép példáját mutatja Franciaország, ahol hivatalos adatok szerint a múlt évben 1,971,965 kas volt teljes működésben. Ezekben 9,948,642 kilogram mézet és 2,845,742 kg. viaszt produkáltak. Előbbi 14,945,885 frankot, utóbbi 8 millió 752,290 frankot képviselt. A méhek tehát csak egy évben Franciaországnak 23,698,184 frank hasznot hoztak. Egy idő óta mesterséges méz (Kunsthonig) neve alatt hoznak a kereskedelembe egy olyan mézféleséget, amely voltaképen nem is mesterséges méz, hanem keveréke a valódi méznek szőlőcukorral, amely anyag különben természetes alakban magában a mézben is foglaltatik. A készítendő méz minősége szerint a valódi méznem lehetett látni, de onn mindent láthattak, ült Tresham ezredes, gyönyörködött a szép aszszony játékában és énekében. Tizenegy hónap telt el azóta, hogy azt a levélkét megírta Loisnak. Azóta mit sem hallott felőle. Bujdokolt városról a városra cél nélkül, hogy bánatát és szerelmét elfojtsa. Edinbourghba egy kis faluból éppen akkor jött, midőn a királyi opera itt vendégszereplését megkezdette. Nem tudott ellentállani a kísértetnek. Elment meghallgatni Madame De Roy énekét a Fausztban. Hogy vert az ütere, midőn annyi idő múlva újra látta Madame De Roy bájos arcát! Hogy féltékenykedett a csinos tenorra, aki szabadon ölelgette Margitját. Tresham úgy találta, hogy egy kicsit soványabb, elhitette magával, hogy ez azért van, mert ő elutazott. Az előadásnak vége volt. A zöld függönyt leeresztették, de Tresham még mindig páholyában ült, a túlsó szögletben vonta meg magát. A színpadra vezető ajtó megnyílt, s Roland hallotta megcsendülni madame De Roy hangját, előtte a legkedvesebbet a világon. — Itt fogok várni mr. Holt — mondá madame De roy, amint a folyosóra lépett. — Nagyon sajnálom madame! — válaszolt egy nyalka uracs. Szívesen rendelkezésére bocsátanám kocsimat. — Köszönöm szívességét — felelt a madame hidegen — nem sokáig kell várakoznom. Jó éjték! — Jó éjt! válaszolt meglepetve mr. Holt, s kelletlen tovább indult. A madame abba a páholyba ment be, ahol Tresham ült. Roland örömkiáltással ugrott fel, nem volt képes uralkodni magán. — Ön itt — kiáltott De Roy meglepetve — ön . . . — Igen, én vagyok. Hónapok óta csak most találkozhatom önnel. — Nagy idő ! — jegyzi meg a madame hidegen. De Roland ezt nagy örömében észre sem vette. — Azóta mind a ketten a nagy városokban is nomád életet folytattunk. Tudom, hogy ön Brightonban is énekelt. Tud-e valamit az én ... a kis Loisról ? Madame De Roy jól megnézte Rolandot. Látta az arcáról, hogy nagyon sokat szenvedett. Ez a körülmény megindította . . . Tehát mégsem olyan rossz ember, mint amilyennek hitte. — Lois jól érzi magát — válaszolá halkan — férjhez megy. Talán ön is tudja, hogy a vőlegény Vincent, azaz mr. Graham? — Nem! — kiáltott Roland nagy örömmel — nem tudtam róla semmit! Ennél jobb újságot nem hozhatott volna nekem. Azt kinek fele vagy harmadrészével szokták a szőlőcukrot keverni. Ha ez utóbbi egészen tiszta, vagyis kénsavsók által fertőzve nincs, akkor az ilyen a valódi méznél tetemesebben olcsóbb méz élvezete ellen egészségügyi szempontból nem lehet kifogás. A svájci méz neve alatt ismeretes méz szintén nem egyéb, mint ilyen, mesterséges termék, csakhogy rendesen még keményítő-szirupot is adnak hozzá, mert a közönség a folyékony méz valódiságához van inkább bizalommal és amint egy kevéssé kristályos, azt mindjárt hamisítottnak tartja. Pedig mint látjuk, nagyon is csalódik. Sok ember bármennyire legyen is a pillula megcukrozva, azt lenyelni nem képes. Magam is azok közé tartozom és örömmel olvastam Wills angol orvos következő utasítását. A betegnek azt a helyzetet kell elfoglalnia, mint a a minőben az asztalnál az ebédet szokta lenyelni. Ez legkönnyebben oly módon lehetséges, ha a beteg a nyelésnél tekintetét lábujjhegyeire irányítja. Ezen helyzetben a nyál, vagy pedig egy kanál leves segélyével minden beteg feltűnő könnyen lenyel bármilyen keserű pillulát is. Nekem erre nézve nem volt még alkalmam, hogy ezen módon pillulával próbát tegyek. Kívánom, hogy t. olvasóimnak se legyen arra alkalma, de ha kivánatom dacára annak szüksége mégis beállana, akkor tessék azt így megpróbálni. — Sszem, hallott róla, hogy legyőzhetlen akadály miatt nem vehettem nőül Loist? — Hallottam — válaszolt hidegen a madame. — Nem mondhatom meg ennek az okát, — szólt Roland élénken — de . . . — Ez egészen fölösleges, mindent tudok mr. Graham! Roland elsáppadt e név hallata — Hogyan? — kérdé — Nev ült, elmondott volna? — Neil semmit sem mondott. Hogy kép jött érzésemre, az nem tartozik ide,ehogy meggyőződtem róla: ön Roland GraLois már tudja, hogy ön az atyja! Ez a hideg bánásmód lesújtó Rolando. — Ön tudja — hörgő Roland rekedten — ön tehát mindent tud . . . — Igen, tudom, hogy ön Roland Graham, hogy mr. Graham . . . — Ne tovább, az istenrek kérem, ne tovább. Ha ön tudná mennyit szenvedtem, úgy nem beszélne velem. — Miért ment el minden kielégítő magyarázat nélkül. Csak egyszerűen faképnél hagyta a szegény gyermeket. Szerencsére Lois szerelme csak képzelődés volt, különben ön miatt akár a szíve is megszakadhatott volna! De, úgy látszik, önnek ez szokása! — Mindent tud és mégis azt kérdezi, miért mentem el szó nélkül? Elmondhattam-e neki tiszta lélekkel: atyád vagyok, szeress és tisztelj ! Madame, Loisnak soha sem szabad tudnia múltamat! Soha. Inkább magyarázzák félre magaviseletemet, minthogy a szegény gyermek szégyene magát miattam. Azt hittem, el fog feledni. Jobb ha csalárd embernek engem tart, mintha az igazságot megtudja! Roland oly keserűséggel mondotta e szavakat, hogy madame De Roy együtt kezdett érezni vele. Ellágyult hangon szólalt meg. — Kedves barátom, — ön szenvedni látszik! — Vájjon szenvedek-e ? — mondá végtelen szomorúsággal — és a boldogság egy két órájáért mennyi kint kellett kiállanom . . . Madame De Roy a székhez támaszkodott, kezdte elveszíteni önuralmát. — Legalább ön tudna megérteni — folytatá Roland — legalább ön ne bánna így velem . . . Részvétet koldulok öntől, egy csöpp részvétet cserébe azért az őrült szenvedélyért, amelylyel önön csüggök. Tudom, hogy egymásé soha sem lehetünk, de engedje meg legalább, hogy . . . Édes istenem, azt sem tudom mit beszélek. Elvégre is szeretem, s ön vagy az enyém lesz, vagy meghalok! Roland hevesen magához szorította az énekesnőt, aki kétségbeesetten iparkodott karjaiból kibontakozni. — Csak én vagyok az egyedüli nő, akinek nem beszélhet szerelemről uram, — válaszolt keserű szemrehányással — Roland Graham köztünk oly gát van . . . — Legalább a remény egy sugarát madame, mondta, hogy van férje, de azt is tudom, hogy szeret . . . — Hallgasson! Ha Lois nem állana köztünk, még akkor sem hallgatnám meg önt . . . — Nem, nem az lehetetlenség . . . — Bocsásson, el kell mennem, nem hallgathatok önre, ne közeledjék hozzám ... Ön meggyilkolta testvéremet. Én Claire Miracour vagyok! Roland egy székbe fogódzott, hogy el ne dőljön, e percben a színházszolga megjelent a vesztibül ajtaján s jelenti: — Madame, kocsija már megérkezett! A madame gyorsan elsietett, Roland csak akkor tért magához kábultságából, midőn a kocsi zörgését hallotta. XV. FEJEZET. Mióta Neil nagy vagyon örököse lett, azt hitte, nagyobb költekezést is megengedhet magának, elhagyta kis két szobás lakását, s az Alexandriába költözött, azt a lakást bérelte ki, ahol azelőtt Tresham ezredes lakott. Egy novemberi reggelen éppen indulóban volt, midőn szalonjába benyit Roland. Neil örömujjongva rohant felé, elkapta mindkét kezét. — Rex, kedves Rex, ön az, vagy pedig csak a hazajáró lelke ? — Igen, én vagyok, szerencsétlenségemre még e földön lézengek — válaszolt Tresham szó- FISTI JUSL.nil