Pesti Hírlap, 1885. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-12 / 100. szám
, , mert előtte több személy a szakférfi, mint az építész. A szerb kormány is börtönt akar építeni, de nem követi a mi példánkat. A belgrádi igazságügyminiszter nem vesz holmi elhagyott régi épületet, hogy azt adaptálja. Szerencséjére nincsenek még oly miniszteriális tanácsosai, akik azt hiszik, hogy mindenhez értenek. A szerb kormány tehát ott keresi a tanácsot, ahol azt hiszi, hogy azt legjobban megkapja s nem is Gráchoz, hanem Lepoglavához fordul s megkéri az igazgatót, készítsen számára tervet. Mi mindezt máskép rendezzük el, hiszen tudjuk, hogy Oxenstierna a híres svéd miniszter arra tanította fiát „Parva sapientia regitur munduskis bölcsességgel kormányozzák a világot. Pulszky Ferenc: Minisztertanács. Ma este minisztertanács volt, mely több óráig tartott. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása céljából összehívott értekezlet ma délután Pauler Tivadar igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott és az öröklési jogra vonatkozó résznek 385. §-áig haladt. A függetlenségi és 48-as párt ma este tartott értekezletén tárgyalás alá vette a szered-galgóc-lipótvári vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. Törs Kálmán, Held Ignác, Szederkényi, Mocsáry, Enyedi és Iványi felszólalásaik után az értekezlet megbízta Hilfyt, hogy a házban a törvényjavaslatra nézve többrendbeli felvilágosítás végett kérdést intézzen és a felmerült aggodalmakat tolmácsolja. Ezután a postatakarékpénztárakról szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá , mely általánosságban elfogadtatván, a részletes tárgyalás a jövő értekezletre halasztatott. A pest megyei nyugdíjalap, Pest megye hétfőn kezdődő évnegyedes közgyűlésének első és legfontosabb tárgya Rudnyánszky Ferenc indítványa lesz a megyei tisztviselők nyugdíj alapjának megteremtése tárgyában. Rudnyánszky tudvelevőleg 2 ° C- os pótadó kivetése útján kívánja a szükséges 180,000 frtnyi alapot beszereztetni, de indítványának a megyebizottsági tagok közt ellenzői is vannak, kik alkalmasint azzal a közvetítő indítványnyal fognak föllépni, hogy ne pótadó által szerezzék be ez összeget, de a tregye engedje át e célra az eddigi pestmegyei elmeháborodottak mintegy 140 ezer frtot kitevő alapját, továbbá szavazzon meg ehhez a státusokból 30 , a kiskunalapból 10 ezer forintot. Ez indítványnak is sok pártolója van, valószínű azonban, hogy Rudnyánszky indítványát nagy többséggel elfogadják. De fogadnák el bár ez utóbbit is, annyi most már elhatározott tény, hogy Pest megye tisztviselőinek nyugdíjalapja biztosítva van. Klerikális röpirat jelent ma meg, állítólag ,egy országgyűlési képviselőtől, aki azonban olyan bárdolatlan hangon beszél, mintha nem országgyűlési képviselő, hanem semináriumi kályhasütő lenne. A szellemet és satyrikus élt gorombasággal helyettesítő röpirat cáfolata akar lenni Timeleon és Gaius Gracchus röpiratainak, de tényleg nem egyéb a főpapság ízetlen magasztalásánál. A mellett a kegyes röpiratíró egy csomó hazugságot enged meg magának, olyan állításokat tulajdonítva Caius Gracchusnak, amiket az sohasem mondott. Épen a „Polgárháború felé“ című röpirat kel ki határozottan az autonómia ellen, hosszas indokolással utalván annak veszélyeire. Az „egy országgyűlési képviselő“ mégis elég vakmerő ezt írni: „A röpiratos bölcsek azonban oly tüntető nyugtalansággal követelvén az autonómiát“ . . . Azt is mondja az „egy országgyűlési képviselő“, hogy az általa megtámadt röpiratok követ dobnak az alsó papságra. Amennyiben ez az állítás Timoleon és Gaius Gradius röpirataira vonatkozik, nem egyéb merész valótlanságnál. Se Timoleon, se Gracchus nem írtak az alsó papság ellen egyetlen támadó sort sem, sőt az utóbbi a legnagyobb magasztalással emlékezik meg röpiratában az alsó klérus nagy zömének hazafiságáról, jó magyarságáról, fölvilágosodásáról és toleranciájáról. Csak ezt kellett konstatálnunk az igazság érdekében. Különben az „egy képviselő“ csinálmánya nagyon jó anyag a szatócsok számára. PESTI HÍRLAP 1885. április 12. A főrendiház reformja. . (A 21-es bizottság jelentése.) A „főrendiháznak mint felsőháznak szerve-zéséről“ szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése a főrendiház által a „felsőház szervezéséről“ szóló törvényjavaslaton tett módosításokról már elkészült 8 főbb pontjaiban így hangzik: A főrendiház átalakításáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőház által megállapított szövegezése a főrendiház tárgyalásai folyamán számos és több esetben jelentékeny módosuláson ment keresztül. S habár még ezen jelentékenyebb módosítások is részben olyanok, amelyekhez a bizottság készséggel hozzájárul, van azok közt különösen kettő, melyekről tagadhatatlan, hogy azok a tervezett reformnak nem szolgálnak előnyére. Ha a bizottság mindamellett nem ajánlja a háznak ezen utóbbi módosítások mellőzését, teszi azt azon meggyőződésben, hogy a célbavett reform sarkalatos alapelve mindezen módosítások dacára érintetlenül maradt s így nem vállalhatja magára a felelősséget, hogy a kívánatos jobbért kockára vesse az elérhető jót. A képviselőház által elfogadott szerkezet azon intézkedései, hogy csak a legfontosabbakat említsük, melyek az örökös törvényhozói jog gyakorlatának vagyoni feltételekhez való kötésére, az indigenák joggyakorlatának korlátozására és a protestáns felekezet főrendiházi képviseletére vonatkoznak, változatlanul fentartatnak a főrendiház által is. Mindezen intézkedések már magukban is nagy és gyökeres reformot képeznek, mely egyrészt számtalan anomáliát szüntet meg, másrészt a főrendiházat kiemeli a kiszámítatlanság azon jellegéből, melynek további fenmaradása sem a törvényhozásnak, sem magának a főrendiháznak méltóságával és érdekeivel meg nem egyeztethető. S ha meggondoljuk, hogy mind e változások békés időben a jogaikban mélyen érintett érdeklettek önkéntes hozzájárulásával történtek, nem lehet feladatunk a hazafias méltányosság ezen mértékének kicsinylése által tápot adni a napjainkban épen nem erőtlen szélsőségeknek. Az egyes változtatásokra térve, kiemeli a jelentés, hogy a jelenlegi cím megtartásáról lévén szó, az 1. §. kihagyására vonatkozó módosítványnak a bizottság nagyobb jelentőséget nem tulajdonít. Az izraelita felekezet képviseltetésének a 4. § nál való mellőzését, mint a vallási és jogegyenlőség elvének sérelmét mélyen fájlalja a bizottság. Ha valahol, úgy kétségtelenül itt óhajtaná azt ajánlani, hogy a képviselőház tartsa fenn az eredeti szöveget. Ámde tekintettel arra, hogy a jelen viszonyok közt semmi kilátásunk, hogy a főrendek eredeti az szöveg intézkedéséhez hozzájárulnának; és tekintettel arra, hogy a miniszterelnök azon határozott kijelentést tette a bizottságban, hogy a kormány a kinevezéseknél kellő tekintettel lesz az izraelita állampolgárokra a bizottság, habár elvben ma is ragaszkodik a képviselőháznak e kérdésben elfoglalt álláspontjához, mindazáltal, nehogy ezen pontnak jelenleg a siker minden valószínűsége nélküli fentartásával kockára tétessék az egész reform, elfogadásra ajánlja ezen módosítást is, azon erős meggyőződésben, hogy a jövő önként megadja azt, amit a mai viszonyok közt elérni nem lehetett. Az 5. §. első bekezdése ismét nem bír elvi jelentőséggel, a második bekezdés gyanánt fölvett új szöveg azonban, mely a kinevezettek számát 30, illetőleg 50 tagra szállítja le, a főrendek másik leglényegesebb módosítását képezi. Nem szükséges külön kiemelnünk, hogy e módosítás igen nagy mértékben gyöngíti azon üdvös eredményt, melyre a kinevezés által törekedtünk. A bizottság a kinevezésben látta a legalkalmasabb eszközt arra, hogy a főrendiház a különben igénybe nem vett társadalmi rétegekből is a leghasznosabb és legérdemesebb elemekkel gyarapodjék s a közélet szükségleteivel és haladó igényeivel folytonos összeköttetésben álljon ; e cél a kinevezettek létszámának oly nevezetes korlátozása folytán csak kisebb mérvben lesz megvalósítható. S habár a főrendek e módosítása még a két ház közötti esetleges súrlódások kiegyenlítésének esélyeit is nehezíti; az adott viszonyok közt, midőn a reform egyéb részei csak ezen az uton valósit- hatók s a midőn ezen általunk oly kiváló fontos- ságunak elismert elvnek alkalmazása tetemesen megszorittatik ugyan, de alapjában véve mégis ér-vényesül, még ezt az áldozatot sem tarthatjuk elég nagynak arra, hogy amiatt magáról a reformról általában lemondjunk. A jelentés e sorokkal végződik. Noha tehát a javaslat jelen szövegében, egyben-másban messze elmarad attól, mit nemcsak a törvényhozásnak, de magának a főrendiháznak érdekében is elérni törekedtünk , egészben az még mindig oly nevezetes és mélyre menő alkotás, mely hivatva van a főrendiházat egyéb intézményeinkhez közelebb hozni. És azért a bizottság a főrendiház módosításainak változatlan elfogadását ajánlja a képviselőháznak, azon meggyőződésben, hogy úgy biztosíthatjuk magunkat legjobban az iránt, hogy végre valahára megvalósíthatjuk, ha nem is teljességében, de mégis nevezetes részében azon reformot, mely évtizedek óta képezi legjobbjaink törekvését s a mely mindannak dacára mindeddig nem volt elérhető. Budapest, 1885. április hó 11-én. Láng Lajos s. k., Tisza Lajos s. k., előadó, elnök. POLITIKAI SZEMLE. A mai nap folyamán Londonból érkezett hírek nyugodtabb hanguak s arra engednek kilátást, hogy — bár a hadikészületek nagy sietséggel tovább folytattatnak — utolsó kísérlet létezik az afghán határkérdés diplomáciai után való békés megoldására. A hadikészületek tehát egyelőre inkább a közvélemény kielégítésére történnek, mert Gladstone még mindig bízik az orosz kabinet őszinteségében s még mindig kész várni. Kitűnik ez a Daily News jelentéséből, mely szerint a Pétervárról legutóbb érkezett táviratok megnyugtatók s jogosulttá teszik azt a föltevést, hogy sikerül a békét fentartani; csakhogy az angol kabinet két hét előtt alig kap választ Pétervárra intézett jegyzékére, mert az orosz kormány Komarov magyarázó nyilatkozatait kívánja előbb bevárni. Hát ebből bizony nem nehéz kiolvasni, hogy az orosz kormány az ügyet húzaivonni és időt nyerni kíván. S hogy ebből az angolok ázsiai prestige-ének haszna ugyan nem lesz, az is bizonyos. Kivált miután az előretolt orosz hadállások ott hagyásáról Péterváron hallani sem akarnak, és oly kevéssé Komarov tánok visszahívásáról. Mert — mint orosz részről állítják — a derék tábornok teljesen instrukciói és a március 17-iki egyezség értelmében járt el. Az egyezségben ugyanis ki volt mondva, hogy sem az oroszok, sem az afghánok nem léphetik túl aznap elfoglalt pozíciójukat, de azt nem tiltották meg, hogy e hadállásokon belül megváltoztathassák dispozíciókat. Az orosz kormány azt állítja, és ezzel megegyezik Lumsdennek második jelentése, melyet Gladstone az alsóház éjféli ülésén előterjesztett , hogy az afghánok március 17-ike után előbbre nyomultak pozícióikból s a Khush túlsó partjára vetették főerejüket, holott ez a hely az egyezség szerint az oroszok számára volt kijelölve. Az egyezségnek e megsértése után Komarov tábornok nem tehetett egyebet, mint hogy viszszaűzze az afghánokat régi hadállásaikba, s mivel ezek ellenállottak, kifejlődött az ütközet. Az orosz kormány utal arra is, hogy az angolok nem akadályozták meg az afghánok előnyomulását. Azt állítja továbbá, hogy az oroszok előnyomulása, mely az angol kormány véleménye szerint izgatta az afghánokat, már februárban történt és nem is az afghán előőrsök felé irányult. A berlini Krenz-Zeitung párisi levelezője tudni véli, hogy a porta visszautasította az angol kabinet szövetségi ajánlatait és a netán kitörendő háborúban semleges fog maradni. E lapnak egy katonai munkatársa azt fejtegeti, hogy Oroszország katonai helyzete Közép-Ázsiában és Angolországé Indiában mindkét hatalmat a háború elkerülésére utalja és Oroszország, miután győzelmet vívott ki, most könnyen tehet engedményeket, holott egy afghán győzelem esetén Oroszország kénytelen volna a háborúra. Másrészről az afghánok szégyenteljes megfutása meggyőzhette az angolokat szövetséges társaik csekély értékéről. Berlini jól értesült körökben egyébként azt beszélik, hogy a cár határozottan ellenzi a háborút. A Franciaország és Khina közt létrejött előzetes békefeltételek főpontjai a következők : A tiencsini egyezmény végrehajtását és Tanking kiürítését elrendelő császári rendelet, kihirdetése után a hadműveleteket, valamint Formosa és Pokoi körülzárolását megszüntetik. A khinaiak visszavonulásával egyidejűleg Patenotre Tien-Csinbe vagy Pekingbe megy, hogy folytassa a tárgyalásokat a végleges béke- és kereskedelmi szerződés megállapi.