Pesti Hírlap, 1885. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-12 / 100. szám

, , mert előtte több személy a szakférfi, mint az építész. A szerb kormány is börtönt akar építeni, de nem követi a mi példánkat. A belgrádi igaz­ságügyminiszter nem vesz holmi elhagyott régi épületet, hogy azt adaptálja. Szerencséjére nin­csenek még oly miniszteriális tanácsosai, akik azt hiszik, hogy mindenhez értenek. A szerb kormány tehát ott keresi a tanácsot, ahol azt hiszi, hogy azt legjobban megkapja s nem is Gráchoz, hanem Lepoglavához fordul s megkéri az igazgatót, készítsen számára tervet. Mi mindezt máskép rendezzük el, hiszen tudjuk, hogy Oxenstierna a híres svéd minisz­ter arra tanította fiát „Parva sapientia regitur munduskis bölcsességgel kormányozzák a vi­lágot. Pulszky Ferenc: Minisztertanács. Ma este minisztertanács volt, mely több óráig tartott. Az általános magánjogi törvénykönyv ter­vezetének megvitatása céljából összehívott értekez­let ma délután Pauler Tivadar igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott és az öröklési jogra vo­natkozó résznek 385. §-áig haladt. A függetlenségi és 48-as párt ma este tartott értekezletén tárgyalás alá vette a szered-galgóc-li­­pótvári vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. Törs Kálmán, Held Ignác, Szederkényi, Mocsáry, Enyedi és Iványi felszólalásaik után az értekezlet megbízta Hilfyt, hogy a házban a törvényjavaslatra nézve többrendbeli felvilágosítás végett kérdést in­tézzen és a felmerült aggodalmakat tolmácsolja. Ez­­után a postatakarékpénztárakról szóló törvényjavas­lat vétetett tárgyalás alá , mely általánosságban el­fogadtatván, a részletes tárgyalás a jövő értekez­letre halasztatott. A pest megyei nyugdíj­alap, Pest megye hét­főn kezdődő évnegyedes közgyűlésének első és leg­fontosabb tárgya Rudnyánszky Ferenc indítványa lesz a megyei tisztviselők nyugdíj alapjának meg­teremtése tárgyában. Rudnyánszky tudvelevőleg 2 °­ C- os pótadó kivetése útján kívánja a szükséges 180,000 frtnyi alapot beszereztetni, de indítványá­nak a megyebizottsági tagok közt ellenzői is vannak, kik alkalmasint azzal a közve­títő indítványnyal fognak föllépni, hogy ne pótadó által szerezzék be ez összeget, de a tr­egye engedje át e célra az eddigi pestmegyei el­­meháborodottak mintegy 140 ezer frtot kitevő alap­ját, továbbá szavazzon meg ehhez a státusokból 30 , a kis­kunalapból 10 ezer forintot. Ez indítvány­nak is sok pártolója van, valószínű azonban, hogy Rudnyánszky indítványát nagy többséggel elfogad­ják. De fogadnák el bár ez utóbbit is, annyi most már elhatározott tény, hogy Pest megye tisztviselői­nek nyugdíj­alapja biztosítva van. Klerikális röpirat jelent ma meg, állítólag ,egy országgyűlési k­ép­vi­selő­­től, a­ki azonban olyan bárdolatlan hangon beszél, mintha nem országgyűlési képviselő, hanem semináriumi kályhasütő lenne. A szellemet és satyrikus élt go­rombasággal helyettesítő röpirat cáfolata akar lenni Timeleon és Gaius Gracchus röpiratainak, de tényleg nem egyéb a főpapság ízetlen magasz­­talásánál. A mellett a kegyes röpiratíró egy csomó hazugságot enged meg ma­gának, olyan állításokat tulajdonítva Caius Gracchusnak, a­miket az sohasem mondott. Épen a „Polgárháború felé“ című röpirat kel ki határozottan az autonómia ellen, hosszas indokolással utalván annak veszélyeire. Az „egy országgyűlési képviselő“ mégis elég vakmerő ezt írni: „A röpirato­s bölcsek azonban oly tüntető nyugtalansággal követelvén az autonómiát“ . . . Azt is mondja az „egy országgyűlési képviselő“, hogy az általa megtámadt röpiratok követ dobnak az alsó papságra. A­mennyiben ez az állítás Timoleon és Gaius Gradius röpirataira vonatkozik, nem egyéb merész valótlanságnál. Se Timoleon, se Gracchus nem írtak az alsó papság ellen egyetlen támadó sort sem, sőt az utóbbi a legnagyobb magasz­talással emlékezik meg röpiratában az alsó klérus nagy zömének hazafisá­­gáról, jó magyarságáról, fölvilágosodásáról és tole­ranciájáról. Csak ezt kellett konstatálnunk az igaz­ság érdekében. Különben az „egy képviselő“ csi­nálmánya nagyon jó anyag a­­ szatócsok szá­mára. PESTI HÍRLAP 1885. április 12. A főrendiház reformja. . (A 21-es bizottság jelentése.) A „főrendiháznak mint felsőháznak szerve-­­­zéséről“ szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése a főrendiház által a „felsőház szervezéséről“ szóló törvényjavaslaton tett módosításokról már elkészült 8 főbb pontjaiban így­­ hangzik: A főrendiház átalakításáról szóló törvényja­vaslatnak a képviselőház által megállapított szöve­gezése a főrendiház tárgyalásai folyamán számos és több esetben jelentékeny módosuláson ment ke­resztül. S habár még ezen jelentékenyebb módosí­tások is részben olyanok, amelyekhez a bizottság készséggel hozzájárul, van azok közt különösen kettő, melyekről tagadhatatlan, hogy azok a terve­zett reformnak nem szolgálnak előnyére. Ha a bi­zottság mindamellett nem ajánlja a háznak ezen utóbbi módosítások mellőzését, teszi azt azon meg­győződésben, hogy a célbavett reform sarkalatos alapelve mindezen módosítások dacára érintetlenül maradt s így nem vállalhatja magára a felelőssé­get, hogy a kívánatos jobbért kockára vesse az el­érhető jót. A képviselőház által elfogadott szerkezet azon intézkedései, hogy csak a legfontosabbakat említsük, melyek az örökös törvényhozói jog gyakorlatának vagyoni feltételekhez való kötésére, az indigenák joggyakorlatának korlátozására és a protestáns felekezet főrendiházi képviseletére vonatkoznak, változatlanul fentartatnak a főrendiház által is. Mindezen intézkedések már magukban is nagy és gyökeres reformot képeznek, mely egy­részt számtalan anomáliát szüntet meg, más­részt a főrendiházat kiemeli a kiszámít­atlanság azon jellegéből, melynek további fenmaradása sem a törvényhozásnak, sem magának a főrendiháznak méltóságával és érdekeivel meg nem egyeztethető. S ha meggondoljuk, hogy mind e változások békés időben a jogaikban mélyen érintett érdeklettek ön­kéntes hozzájárulásával történtek, nem lehet fel­adatunk a hazafias méltányosság ezen mértékének kicsinylése által tápot adni a napjainkban épen nem erőtlen szélsőségeknek. Az egyes változtatásokra térve, kiemeli a je­lentés, hogy a jelenlegi cím megtartásáról lévén szó, az 1. §. kihagyására vonatkozó módosítvány­­nak a bizottság nagyobb jelentőséget nem tulajdonít. Az izraelita felekezet képviseltetésének a 4. § nál való mellőzését, mint a vallási és jogegyen­lőség elvének sérelmét mélyen fájlalja a bi­zottság. Ha valahol, úgy kétségtelenül itt óhaj­taná azt ajánlani, hogy a képviselőház tartsa fenn az eredeti szöveget. Ámde tekintettel arra, hogy a jelen viszonyok közt semmi ki­látásunk, hogy a főrendek eredeti az szöveg intéz­kedéséhez hozzájárulnának; és tekintettel arra, hogy a miniszterelnök azon határozott kijelentést tette a bizottságban, hogy a kormány a kinevezé­seknél kellő tekintettel lesz az izraelita állampolgá­rokra a bizottság, habár elvben ma is ragaszkodik a képviselőháznak e kérdésben elfoglalt álláspontjá­hoz, mindazáltal, nehogy ezen pontnak jelenleg a siker minden valószínűsége nélküli fentartásával kockára tétessék az egész reform, elfogadásra ajánlja ezen módosítást is, azon erős meggyőződésben, hogy a jövő önként megadja azt, amit a mai viszonyok közt elérni nem lehetett. Az 5. §. első bekezdése ismét nem bír elvi jelentőséggel, a második bekezdés gyanánt fölvett új szöveg azonban, mely a kinevezettek számát 30, ille­tőleg 50 tagra szállítja le, a főrendek másik leglé­nyegesebb módosítását képezi. Nem szükséges külön kiemelnünk, hogy e módosítás igen nagy mértékben gyöngíti azon üdvös eredményt, melyre a kinevezés által törekedtünk. A bizottság a kinevezésben látta a legalkalmasabb eszközt arra, hogy a főrendiház a különben igénybe nem vett társadalmi rétegekből is a leghasznosabb és legérdemesebb elemekkel gyara­podjék s a közélet szükségleteivel és haladó igé­nyeivel folytonos összeköttetésben álljon ; e cél a kinevezettek létszámának oly nevezetes korlátozása folytán csak kisebb mérvben lesz megvalósítható. S habár a főrendek e módosítása még a két ház közötti esetleges súrlódások kiegyenlítésének esé­lyeit is nehezíti; az adott viszonyok közt, midőn a reform egyéb részei csak ezen az uton valósit-­­ hatók s a midőn ezen általunk oly kiváló fontos-­­ ságunak elismert elvnek alkalmazása tetemesen­­ megszorittatik ugyan, de alapjában véve mégis ér-­­­vényesül, még ezt az áldozatot sem tarthatjuk elég nagynak arra, hogy a­miatt magáról a reformról­­ általában lemondjunk. A jelentés e sorokkal végződik. Noha tehát­­ a javaslat jelen szövegében, egyben-másban messze­­ elmarad attól, mit nemcsak a törvényhozásnak, de magának a főrendiháznak érdekében is elérni töre­kedtünk , egészben az még mindig oly nevezetes és mélyre menő alkotás, mely hivatva van a főrendi­házat egyéb intézményeinkhez közelebb hozni. És azért a bizottság a főrendiház módosításainak vál­tozatlan elfogadását ajánlja a képviselőháznak, azon meggyőződésben, hogy úgy biztosíthatjuk magunkat legjobban az iránt, hogy végre valahára megvaló­síthatjuk, ha nem is teljességében, de mégis neveze­tes részében azon reformot, mely évtizedek óta ké­pezi legjobbjaink törekvését s a mely mindannak dacára mindeddig nem volt elérhető. Budapest, 1885. április hó 11-én. Láng Lajos s. k., Tisza Lajos s. k., előadó, elnök. POLITIKAI SZEMLE. A mai nap folyamán Londonból érke­zett hírek nyugodtabb hanguak s arra enged­nek kilátást, hogy — bár a hadikészületek nagy sietséggel tovább folytattatnak — utolsó kí­sérlet létezik az afghán határkér­dés d­ip­lo­má­ci­ai után való békés megoldására. A hadikészületek tehát egye­lőre inkább a közvélemény kielégítésére történ­nek, mert Gladstone még mindig bízik az orosz kabinet őszinteségében s még mindig kész várni. Kitűnik ez a Daily News jelentéséből, mely sze­rint a Pétervárról legutóbb érkezett táviratok megnyugtatók s jogosulttá teszik azt a föltevést, hogy sikerül a békét fentartani; csakhogy az angol kabinet két hét előtt alig kap választ Pétervárra intézett jegyzékére, mert az orosz kormány Komarov magyarázó nyilatkozatait kí­vánja előbb bevárni. Hát ebből bizony nem nehéz kiolvasni, hogy az orosz kormány az ügyet húzai­­vonni és időt nyerni kíván. S hogy ebből az an­golok ázsiai prestige-ének haszna ugyan nem lesz, az is bizonyos. Kivált miután az előretolt orosz hadállások ott hagyásáról Péterváron hal­lani sem akarnak, és oly kevéssé Koma­­rov tánok visszahív­ás­áról. Mert — mint orosz részről állítják — a derék tábornok teljesen instrukciói és a március 17-iki egyez­ség értelmében járt el. Az egyezségben ugyanis ki volt mondva, hogy sem az oroszok, sem az afghánok nem léphetik túl aznap elfoglalt pozí­ciójukat, de azt nem tiltották meg, hogy e had­állásokon belül megváltoztathassák dispozíciókat. Az orosz kormány azt állítja, é­s ezzel megegye­zik Lumsdennek második jelentése, melyet Glad­stone az alsóház éjféli ülésén előterjesztett , hogy az afghánok március 17-ike után előbbre nyomultak pozícióikból s a Khush túlsó partjára vetették főerejüket, holott ez a hely az egyez­ség szerint az oroszok számára volt kijelölve. Az egyezségnek e megsértése után Komarov tábornok nem tehetett egyebet, mint hogy visz­­szaűzze az afghánokat régi hadállásaikba, s mivel ezek ellenállottak, kifejlődött az ütközet. Az orosz kormány utal arra is, hogy az ango­lok nem akadályozták meg az afghánok elő­nyomulását. Azt állítja továbbá, hogy az oro­szok előnyomulása, mely az angol kormány vé­leménye szerint izgatta az afghánokat, már feb­ruárban történt és nem is az afghán előőrsök felé irányult. A berlini Krenz-Zeitung párisi levelezője tudni véli, hogy a porta visszautasította az an­gol kabinet szövetségi ajánlatait és a netán ki­törendő háborúban semleges fog maradni. E lapnak egy katonai munkatársa azt fejtegeti, hogy Oroszország katonai helyzete Közép-Ázsiá­ban és Angolországé Indiában mindkét hatalmat a háború elkerülésére utalja és Oroszország, miután győzelmet vívott ki, most könnyen te­het engedményeket, holott egy afghán győzelem esetén Oroszország kénytelen volna a háborúra. Másrészről az afghánok szégyenteljes megfutása meggyőzhette az angolokat szövetséges társaik csekély értékéről. Berlini jól értesült körökben egyébként azt beszélik, hogy a cár határozottan el­lenzi a háborút. A Franciaország és Khina közt létrejött előzetes békefeltételek főpont­jai a következők : A tien­csini egyezmény vég­rehajtását és Tanking kiürítését elrendelő csá­szári rendelet, kihirdetése után a hadművelete­ket, valamint Formosa és Pokoi körülzárolását megszüntetik. A khinaiak visszavonulásával egy­idejűleg Patenotre Tien-Csinbe vagy Pekingbe megy, hogy folytassa a tárgyalásokat a végle­ges béke- és kereskedelmi szerződés megállapi.

Next