Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)

1885-06-01 / 149. szám

1685 június 1. •m­Tii­m­i­mma—Immmmmmám — — maumemm —* az indítványt. Lehet ugyan ez az elbeszélés mese is, de mindenesetre jellemző arra nézve mily népszerűen fogják föl Berlinben a császár és kancellárja közti viszonyt. A francia szenátus tegnapi ülésén foglalkozott a Pantheon- ügygyel. R­a­v­i­g­n­a­n rosszalta az egyházi jellegtől való megfosz­tást. Goblet miniszter válaszolt, tagadva, hogy ez­­­által a vallásos k érzület megsértetett volna, mire a ház a Ravignan által előterjesztett rosz­­szalási indítványt 189 szavazattal 67 ellenében elvetette, s a Goblet miniszter által kívánt egy­szerű napirendet 192 szavazattal 78 ellenében elfogadta. FŐVÁROSI ÜGYEK: — A közös hadügyminiszté­rium hadtörténeti adatok gyűjtése végett Buda­pest levéltáraiba kiküldötte Spiegel Frigyes és G­ö­m­ö­r­y Gusztáv századosokat, mivel a belügy­miniszter a fővárost értesítette. PESTI HÍRLAP • Az 1848/9-diki honvéd aggharcosok egyesü­letének ma délután 3 órakor Králik Ferenc elnök­lete alatt, a Buzalka féle helyiségben tartott rend­kívüli közgyűlése nagy izgatottság mellett folyt le. Délután 3 órakor, mikor már vagy 150 agyharcos volt egybegyűlve, továbbá 14 rendőr Máltás Hugó kapitány vezetése alatt, kik a közönség és az el­nöki asztal közt kordont vontak. Králik megnyi­totta a közgyűlést, hangsúlyozva a gyűlés összehí­vásának célját, hogy az ellenségeskedés, mely az egyletnek jóhírnevét rontja, a honvédnévnek pedig be­csületét aláássa, megszüntettessék; ő kegyelmet nem kér az egylet tagjaitól, mert tudja, hogy kö­telességét híven teljesítette ; de miután egyes zu­­golódok támadtak ellene a pénzkezelés miatt, csak arra kéri a közgyűlést, hogy higgadt vérrel hall­gassák meg a pénztár megvizsgálására kiküldött szakférfiak véleményét. Z­a­c­h­á­r Antal VII. ker. elöljáró előre bo­csátja, hogy a vélemény, melyet felolvasandó lesz, az egész pénztár kezelésére, de különösen a zászló­­szentelési kiadásokra vonatkozik, mert ezek ellen emeltek panaszt. Ha felolvasta a véleményt, a kér­dés tárgyát a fogja képezni, helyesli-e a közgyűlés az elnökség eljárását, igen vagy nem? mert e fö­lött csak a közgyűlés van hivatva dönteni. Felol­vassa ezután a véleményes jelentést, mely Szász­ Károly, Lampel Ottó, Schneller Alajos fővárosi te­kintélyes intézetek számvevői által van aláírva. A jelentés nem mondja ki egész határozottan, hogy a pénztári kezelésnél nem történtek szabálytalanságok. Az elkönyvelt számlák az elnök által aláírva nin­csenek. Zászlófelszentelési kiadások 4363 írt 14 ki egyik papucska félig lecsúszva, a legszebb lábacs­kát mutatja, mely valaha a világot jelentő deszkákra lépett. Agathe kisasszony — ez az ő nommé de guerrera, noha valóságos neve Ágnes — könyvet tart kezében, melyből nem olvas s komoran tekint elhamvadt szivarkájára. Aztán csenget és igy szól a belépő komornához: — Hány óra, Fanny ? — Tizenegy, nagyságos kisasszony. — S még nem keresett senki ? levél sem jött ? Fanny tagadó válaszára Agathe kisasszony föl­ugrott s haragosan járt föl-alá a bondok­ban. Talán még tovább ragadja rossz kedve, ha e pillanatban nem kopogtatnak az ajtón. — Talán háborgatlak? — kérdé a belépő a mikor nem kapott választ, engesztelő hangon foly­­tatá. Az én kicsikém tehát neheztel! Szabad tud­nom, mivel érdemeltem ki haragját ? — Már három napja, hogy nem láttalak s ma is ilyen későn jössz ! — duzzogott Agathe ; — pedig tudhatnád mennyire unatkozom nélküled! — Drága angyal ! — kiáltott a termetes ur s ajkaihoz vitte a foglalkozás nélküli naiva alabast­­rom kacsóját. K. Ernő gróf a szép Agathe imádója volt s az egész külvárosi színház irigyelte a kis naivát szerencséje miatt. A gróf ezreket áldozott kedvese minden szeszélyének s nem múlt el hét, anélkül, hogy új ékszereket nem vásárolt volna számára. Sőt annyira ment szenvedélyében, hogy családja ősi ékszereit is lábaihoz rakta. Agathe gőgös lett, mióta a gróf kedvese volt; úgy viselte magát, mintha legalább is Ernő gróf neje volna és szóba sem állt többé régi ismerőseivel. A szomszédok azt jósolták, hogy a dolognak * (A népszínházban) kedden Kápol­nai János fog vendégszerepelni a „Koldusdiák“ - ban. Ez alkalommal Ollendorfot Németh János fogja játszani. * (A gyapjú-utcai magyar szín­házban) legközelebb színre kerül Suppé „Gala­thea“ című operetteje, melynek címszerepében Spá­rossz vége lesz, Ernő gróf tönkre megy, ha így folytatja még egy ideig. De azért óvakodtak attól, hogy a szép naiva előtt ilyesmit említsenek, mert ismerték éles nyelvecskéjét. K. gróf nem lakott Bécsben, amint mondá, birtokai kezelése igénybe veszi ideje nagy részét, de azért hetenként leg­alább kétszer feljött a fővárosba, ilyenkor egész idejét a szép naiva társaságában töltötte. H. Egyik előkelő bécsi vendéglő külön­termében jókedvű társaság mulatott. A bécsi „jeunesse do­­rée“ több tagja meghívta a külvárosi színházak fiatal nőtagjait. Ettek, ittak és csakhamar a legki­­csapongóbb jókedv vett rajtuk erőt. Egy fiatal arisztokrata nagy hévvel udvarolt egy szőke kó­­ristanőnek s a többi közt a kis Agatheról is folyt a társalgás. A kóristanő csakhamar föltálalta mind­azt a rosszat, a mit irigyelt vetély­tár­snőj­éről tu­dott : hogy anyja sajátképen piaci kofa, apja pedig komfortáblis kocsis és hogy korántsem érdemli meg K. gróf kegyét sat. — K. gróf? — mondá a fiatal arisztok­rata ; — ilyen nevű ember nem létezik! — De kérem, báró úr, hogyan mondhat ilyes­mit ? Én magam is láttam már a grófot. Egy zö­mök ur, szakálltalan és bajusztalan arccal, hom­loka meglehetősen kopasz . .. — Becsületszavamra, ilyen nevű gróf nem létezik, — mondá nevetve a báró. — Az egész világ tudja, hogy csak K. Ernesztin grófnő viseli a család nevét. Ez pedig már rég visszavonult a világtól és egész cselédsége egyetlen komornyik­ból áll. De mivel még e kijelentés sem imponált a szőke kóristanőnek, a báró föltette magában, hogy a titokteljes K. Ernő grófot szemügyre veszi. III. Agathe ismét jókedvű volt; Ernő gróf Bécsbe jött és nagyértékű ékszert hozott magával. A szőke kóristanő értesítette a bárót és ez a szemközti kávé­ház ablakánál foglalt helyet, a­honnan mindenkit megláthatott, aki Agathehoz fölmegy. Nem kellett sokáig várnia, alig félórái múlva egy kocsi állott meg a ház előtt s abból­­ az öreg K. grófnő ko­­mornyikja szállott ki. Egészen ráillett a személyle­­írás s a báró nem kételkedett többé, hogy a szen­teskedő Sebestyén a szép naivánál K. gróf szere­pét játszsza. Mivel azonfölül hallotta, hogy az ál­gróf nagy költekezést visz véghez és nagyértékű családi ékszereket ajándékozott kedvesének, a báró kötelességének tartotta K. grófnőt komornyikja ü­zel­meire figyelmeztetni. A dolog úgy ment, mint a karikacsapás. K. grófnő, a­ki eddig föltétlenül bízott komornyikjában, csakhamar meggyőződött róla, hogy ez rutul visz­­szaélt bizalmával és nemcsak pénztárát sarcolta meg, de még ékszereit is elsajátította. Egy este, midőn „K. gróf“ a naivánál mulatott, az öreg gróf­nő a báró társaságában megjelent és leálcázta a hűtlen cselédet. Agathe eleinte le volt sújtva,­­aztán késznek nyilatkozott a birtokában levő ékszereket visszaadni. Ez az előzékenység annyira meghatotta a grófnőt, hogy tetemes váltságdíjat ajánlott, melyet a szép naiva forró köszönettel fogadott el. Másnap már útban volt egy németországi fürdő felé, hogy kiheverje az ijedtséget és kikerülje a kolleganők pletykáját. Most már tudjuk azt is, a­mit a „Rendőri hírek“ elhallgatnak: miért lőtte magát főbe Hassie­­ber Sebestyén, K. grófnő komornyikja. 8 EGYLETEK ÉS INTÉZETEK. Öreg honvédek zajos közgyűlése. (nagy zúgolódás), tényleges h­ián­y 1553 frt mutatkozik, mely összeget az egyletnek kell pótol­nia. A jelentés végül azt jegyzi meg, hogy célszerű volna egy kissé gazdálkodóbban vezetni a pénztárt, nehogy az egylet lefele kockáztassák. A zúgolódók közül többen akartak szólni, de Mál­tás kapitány csak azoknak akarta a szólást meg­engedni, akik elő vannak jegyezve. Midőn azonban Wunder egyik titkár németül akarta a jelentést megmagyarázni, sokan kiáltozni kezdtek: Nem kell! Értjük magyarul is! S megkezdődött a zavar, szóhoz nem lehetett jutni, mire a rendőrkapitány kijelenti, hogy miután itt csak azon kérdés fölött kell dönteni, helyeslik-e az elnökség eljárását igen vagy nem, áttér a szavazás megejtésére. Tizen név szerinti szavazást kérnek. Ennek hely adatvan, meg­kezdődött a szavazás , de amint a titkár három nevet fölolvasott, zajongás támadt: „Nem bízunk benne, olvashat, amit akar !•A felkiáltásokkal. He­r­­ka polgári biztos csillapította a felizgatott kedélye­ket. A lárma vagy 10 percig tartott. Máltás kapi­tány végre is megsokalta a huzavonát s fölhívta a szavazókat, hogy két részre oszoljanak s igy leg­jobban fog kitűnni a többség. Ekkor még Wunder egyleti titkár azzal állt elő, hogy lehetnek a te­remben olyanok is, kik nincsenek jogosítva a sza­vazásra. A titkár valakit meg is nevezett, kinek ugyan szavazata volt, de az igazolással nem akart időt vesztegetni, el is távozott nyomban Wunder titkár­hoz fordulva ezen szavakkal: „Majd a Fortunában nem fog annyit beszélni.“ Nagy erőfeszítés mellett a rendet sikerült végre olyformán helyreállítani, hogy a szavazók megolvasása megkezdőd­hetett. A szavazók közt 12 rendőr állt kordont. Azok száma kik az elnökség el­járását helyeslik, 62 volt, míg azoké, akik pedig nem helyeslik, 74. E szerint Králik Ferenc elnöksége 22 szavazattal megbukott. Amint az ered­mény tudva lett, zajos éljenzésbe törtek ki a győz­tesek s nyomban korelnököt akartak választani, de miután az napirenden nem volt, a rendőrkapitány nem engedte meg. Az elöljáró holnap délelőttre kérte a mai ülés jegyzőkönyvének bemutatását, hogy a további teendőkről határozhasson. Ezzel az ülés be volt fejezve, s a rendőrök a teremben idé­­zőket távozásra szólították, így lett a rendőrség ta­pintatos eljárása folytán a komolyabb összeütközés kikerülve. SZÍNHÁZ, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZET, n­y­i Lenke k. a. a szegedi színház primadonnája fog mint vendég föllépni. Ganymedest Margó Cá­­lia k. a. fogja adni. * (Az országos színészeti tano­dában) ma délelőtt kezdték meg a házi vizsgá­latokat. Ma a testi ügyességekből, mint a tornászat, vívás és táncból tartottak vizsgát szép számú kö­zönség jelenlétében. Az elméleti tárgyakból holnap kezdődnek a vizsgálatok. * (Művészeink tanulmányúton.) Temple János tegnap hosszabb tanulmányozás végett Bécsbe utazott, P­a­c­z­k­a Ferenc pedig na­gyobb tanulmányi körútra indult, mely alkalommal Trieszt, Velence, Róma, Páris és London városok­ban fog hosszabb időt tölteni. * (A magyar s­z­iné­sz-n­y­u­gd­íj e­gye­sül­et­ vagyona 1. évi május hó végéig 73,800 frt 53 krra emelkedett. * (Vidéki színészet.) Bényeiné H. Em­ma csütörtökön lépett fel Zala­ Egerszegen mint vendég a „Három pár cipőben.“ Vendégszereplése mindössze négy előadásra terjed. Innen Újvidékre megy, hol hosszabb ciklusban fog vendégszerepelni. Miklósi társulata jan. 8 -ig marad Zala Egerszegen, honnan Keszthelyre megy. — Kárpáthy György Csányba (Heves megye) tette át állomását. — Ko­máromban, hol Jakab derék társulata nem rég kezdte meg előadásait, a városi kapitány egy ál­latseregletnek adott engedélyt, ami a társulatnak nagy hátrányára van. * (Medgyaszai Evelin­­), a kolozsvári nemzeti színház primadonnáját, eljegyezte M­a­­­o­­nyai Dezső tanárjelölt Kolozsváron, az esküvő f. é. július hó 8 án lesz. * (Beck J.), mint már jeleztük, tegnap este búcsúzott el a bécsi operától és az ottani közön­ségtől Cherubini „Vízhordó“-jának címszerepében. A bucsúzás igen szívélyes és megható volt. A tá­vozó művészt elhalmozták koszorúkkal és virágbok­­rátákkal; felvonások után a kihívásoknak nem volt vége-hossza, legutoljára pedig huszonhétszer kellett a függöny elé lépnie. Ekkor a művész megindulás­tól remegő hangon intézett a közönséghez néhány köszönő szót, de hangját a zokogás elfojtotta. A színfalak között az egész operai személyzet sietett Beck üdvözlésére. Hofmann dr. intendáns me­leg hangon tolmácsolta neki köszönetét és az intézet nevében a művészhez intézett búcsúleve­let olvasott fel. Utána J­a­h­n igazgató és kortársai nevében Mayerhofer mondott a bucsúzónak is­ten hozzádot, Walter pedig az operaszínház ösz­­szes tagjai által aláírt pompás bucsui­atot nyújtott át az érdemes művésznek. * (A bécsi „C­a­rl“ szính­áz­ba­n) teg­nap este két újdonság került színre: „Die Schul­reiterin“, egyfelvonásos Vígjáték P­o­h­l Emiltől, és „Utazás Kaukázusba“, háromfelvonásos francia bo­hózat Blavet és Carré társszerzőktől. —­A

Next