Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-01 / 239. szám
Btatiapest, 1885. VB. évf. 239 (2397) utzán Kedd szeptember I. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Előfizetési árak: ___ Szerkesztési Iroda: Egész évre . . . 14 frt - kr. EE$$k ff fl| Bidapestea, aador-ntca 7. si, L Ildit Félévre .... 7 . — » BTfI mm ___ IS iJ ------ _ __ hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 3 . 50 » ||IS gP« Jfih HSgpg M fjälf If gpPEk ff M ffOt illet« minden közlemény v,,|\v P^tvTI rHIrhJf H O ää,” B tu 1 1 riSffLfh KKrrsff Százalék nem adatik. gH fSggS fis $& M Hfll i iwBMi MmSa M -------------- mm Hirdetések , 7.v5 i17Gw a kiadóhivatalban vétetnek fia alá xvcst, BidüHtea 7. 0, ISdtHK, TbAT TTTTT/’ AT VT A flTT A Tb •) Francziaország részére pedig bolt az előfizetések és a lap K« ) I I I I K A I N A P N I A P (J? egyedül: RUDOLF MOSSE-n£ «átküldésére vonatkozó jelszó 4 X AAVJTXX XIXXX .1 I i.faX ■ V. ’ Párosban, 40, Rue Notredami támlások intézendők. ^^ des Victoires. A bécsi gabonavásár. A gabonakereskedéshez ma már nem kevesebb éleslátás és a viszonyok nem kevesbbé alapos ismerete szükséges, mint a diplomáciához. Aki a gabonaárak tekintetében kombinálni akar, annak nemcsak a legrészletesebben kell ismerni a termelési és fogyasztási statisztikát, a népesség évi szaporodását, az igények növekedését, hanem egyszersmind ismerni tartozik a korábbi évekről megmaradt gabonakészletek mennyiségét, a gabonakirályok, lordok és bárók terveit és titkos célzatait. Ép úgy, mint az államférfinak, hadvezérnek ismernie kell az ellenséges hatalom erejét, fogásait és valódi céljait. És nem egyedül a gabonakereskedőnek van ezen bonyolult feladata. Bár kisebb mérvben, a gazdának, a termelőnek is súlyos gondokat adnak a megváltozott viszonyok. Igaz, hogy a gazda nem szabhatja termelését a gabonapiac szeszélyeihez, nem termelhet csak búzát, árpát, rozsot stb. pusztán azért, mert ez áruk kelendőségére következtetést lehet vonni az adott viszonyokból. A gazda kénytelen számolni a termelés fizikai feltételeivel s azt vetni földjébe, amit ez lejobban megterem, nem kísérelve meg a lehetetlenséget. Bizonyos fokig azonban, amennyire t i. a termelés fizikai feltételei megengedik, a gazda is kénytelen az óriási világverseny nyomása alatt az áringadozásokat figyelembe venni, s e határok közt a világpiacok szeszélyeinek engedni. Többé azonban nem egy ország, nem is egy világrész viszonyai határoznak. Amíg Magyarország volt Európa éléstára, ez szabta meg az árakat. Ha nagy termésünk volt, olcsón adtuk, silány termés esetén drágán, s így a gazda rendszerint mit sem vesztett. Jelenleg azonban a gabonaárak alakulására Magyarosig termése épen keveset foly be, sőt egész világrészünk termési eredménye sem egyedüli döntő tényező. Amikor India átlag több mint 7 millió tonna búzát termel, s az Egyesült Államok búzatermése a múlt évben meghaladta az 500 millió bushelt, s a jövendőbeli versenytárs, Ausztrália termelését igen rövid idő alatt képes megháromszorozni, akkor a gabonaárak valószínű megállapításánál szinte az égész földgömböt kombinációba kell venni annál inkább, mert p. o. azt, hogy India mily árra adja gabonáját, a legutóbbi 14 év statisztikája szerint, a speciális indiai viszonyok döntik el, melyeket tehát ismerni kell. E részletes ismereteket és adatokat azonban még az első rajgy gabonakereskedők sem szerezhetik meg mindnyájan, annál kevésbbé a magyar gazda. A konzuli jelentések, melyek a lapokban is közzé tétetnek, ha megbízhatók is, gyakran későn érkeznek. Annál nagyobb szolgálatot tesznek a nemzetközi gabonavásárok, s így a bécsi nemzetközi gabonavásár is, mely ma nyílt meg. Nagy és szomorú igazság rejlik abban, amit Naschauer elnök mondott, hogy ti. a magas külföldi vámokkal szemben a nemzetközi gabonavásár nem bír többé a régi üzleti jelentőséggel; de azon adatok, melyeket a gabonavásár elnöksége közzétesz, habár azok részben a konzuli és egyéb jelentések rekapitulációját képezik, igen megkönnyítik úgy a kereskedők, mint a gazdaközönség tájékozását. Nem is kétkedünk, hogy a bécsi nemzetközi gabonavásár igen jelentékeny befolyással fog bírni a gabonaüzlet előmozdítására, mert a gazdák körülbelül tisztába jöhetnek az iránt, mit remélhetnek s a vásárlók, hogy mily árakon eszközölhetnek vételeket. A baisse-re és hausse-ra való spekulációnak zűrzavara ekkér alkalmasint tisztulni fog s a gabonaüzletben való több-kevesebb pangást tán élénkebb hangulat váltja fel. A gyakorlati kérdés azonban ez: várható-e a gabonaárak jelentékenyebb emelkedése? Habár a nemzetközi gabonavásár elnökségének jelentése előttünk van, még elsietett dolog volna e tekintetben határozott véleményt formálni. A felsorolt adatok kiválóan kedvezők Magyarországra nézve. Nemcsak azért, mert Magyarországon búzában a termés igen jó középnek bizonyul s árpában is jó közép, hanem főleg azért, mert a külföld nem dicsekedhetik ily eredménynyel. Németországnak kisebb termése van a középnél, Franciaország aratási eredménye sem üti meg egészen a jó középtermést, Angliában pedig jóval alatta marad. Legfontosabb azonban az, hogy fő versenytársainknak sincs jó termésük. Oroszország hét kormányzóságában a búza 60 és 80'/0, az árpa pláne 40—50*/0 közt váltakozik, vagyis az aratás eredménye ennyivel kisebb az átlagos termésnél. Az Egyesült Államokban pedig a búza minősége rosszabb, mint volt a múlt évben, holott az idei magyar búza 30,-tel haladja meg az átlagot. Mindez adatok azt látszanak bizonyítani, mintha Magyarország az idén jó árakon sok gabonát adhatna el. És mégis, fájdalom, csak azt ismételhetjük, amit már ismételten kifejtettünk, hogy a gabonaáraknak, s különösen a búza árának némi emelkedése várható ugyan, de jelentékeny emelkedésre alig van kilátás. Jó minőségű termésünket eladhatjuk, a német és a francia vámok dacára annál is inkább, mert Poroszország rozstermése nagyon a közép alatt maradt, s Franciaország, elég jó termése és vámjai dacára is, fog gabonát bevinni; de az árak csak valamivel lehetnek magasabbak, mint jelenleg. Miért ? Mert először az 1882—84-diki készletek még nem fogytak el. Másodszor, mert az angol-orosz háború elmaradván, az indiai búza ára egészen leesett. Harmadszor, mert gyengébb termés mellett is Poroszország, Amerika és India oly búzatömegeket vihetnek piacra, melyek a magyar termést agyon, és az árakat lenyomják. Tíz évben alig egyszer fordul elő az ideihez hasonló eset, hogy csak Magyarországon van igen jó búzatermés, míg az egész világon az aratás eredménye gyengébb és a búzaárak még sem magasak. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy többé magas búzaárakra számítani nem lehet. Vagyis a magyar gazda helyzete mindaddig rossz lesz, amíg belföldi piacok nem veszik meg termését. Mit jelent a belföldi piac ? Az ipar kifejlődését. Ha lesznek iparos városaink, a magyar gazda nem fizeti a fuvart Londonig, Berlinig, Párisig, Rorschachig, hanem csak Pozsonyig, Pécsig , Szabadkáig, Kassáig, Kolozsvárig, Brassóig, Sepsi-Szent-Györgyig. Akkor azután gazdálkodhatik egészen belterjesen is, addig csak félig-eddig. És akkor virágozni fog a magyar agrikultúra. Százszor is kell ismételni: a magyar agrikultúra az ipar következménye és nem előzménye. Vagyis a földbirtokos osztálynak van legfőbb érdekében az ipar emelése. Ez is a százszor elmondott igazságok közé tartozik. Csak azután a közvélemény befogadja százegyedszer. Lapunk mai száma 14 aWat* — Furor hispanicus. (B.r.) „Az erősök tulajdona a nyugalom, a gyengéké az ingerlékenység.“ Ha ez az állítás igaz, akkor Spanyolország nem mutatja jelét a világ előtt erejének, midőn a Pyrencektől Gibraltárig lázas állapotba esett a hidalgok népe arra a puszta hírre, hogy Németország kolonizálni akar a Karolina-szigeteken. Az egész spanyol társadalmon a legnagyobb fokú idegesség vett erőt. Madridban s az ország más kiváló városaiban kihívóan tüntet a lakosság Németország ellen. A hírlapok megkonditják a vészharangot. Az egész ellenzéki sajtó a kormány ellen szegzi támadásainak ütegeit. Habozással s gyávasággal vádolja, amiért rögtön meg nem szakította a diplomájciai összeköttetést a német birodalommal. Saslamanca tábornok letépi melléről a fekete sas rendet s megvetőleg küldi vissza Berlinbe. A tisztikar harciasan csörteti kardját. Egyetemi ifjak felajánlják szolgálatukat a hadügyérnek. És miután rég meg vagyon írva, hogy „a fönségestől a nevetségesig csak egyetlen lépése van“: a „fáraó-bankok“ hőse, Don Carlos kijelenti, hogy kész harcra szállani Spanyolország becsületéért. Szerencsére a spanyol kormánykörökön ez a „furor hispanicus“ még nem vett erőt. A békítő jegyzék legalább, melyet a német külügyi hivatal a madridi kormányhoz intézett, nem talált kedvezőtlen fogadtatásra a spanyol államférfiaknál. S azon körülményből, hogy a kormány némi intézkedéseket tett a tisztikar tüntetéseinek megakadályozására, azt kell következtetnünk, hogy Alfonzo miniszterei ne rá akarják magukat könnyelműen elragadtatni egy végzetessé válható áramlat által. Mindazonáltal e pillanatig kétséges még, vajjon a kérdés a megoldásnak azon útján lesz-e terelhető, melyet Németország oly előzékenyen ajánl. A német propozíció nagyon egyszerű: Németország kész megvizsgálni azon jogcímek alaposságát, melyeknél fogva Spanyolország állítólagos régebbi foglalás következtében igényt tart a Karolina-szigetekre. És kész arra is, hogy egy harmadik hatalom ítélőszéke elé vigye a kérdést, ha az érdekelt két állam között ama jogcímek természetére nézve további differenciák maradnának fönn.