Pesti Hírlap, 1886. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-22 / 112. szám

Budapest 1886._________________________________Vili, évf. I12. (2629) szám._______________________________Csütörtök, április 22. Előfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: S ^ KUdóhivatal: ^ Hirdetések Budapest, andor-Utca 7.SZ., földszint, ’DAT ITTIT/' A T AT A TAT­­AP» Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap KI III I I |\ A I i N A T 1 I , A I /) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó­. A 1 Alim ■ M­ )fj.. ,■$&/ Párában, 40, Rue frotredame tanulások intézendők. Ires Victoires, Angolország és Izland. Alig képzelhető nagyobb ellentét, mint mely az angolok és izlandiak között fennáll. Ezek a kelta fajt képviselik egész tisztaságában, sem római légionárius nem tette soha lábát a zöld szigetre, sem a germán népvándorlás árja nem érintette partjait, míg Franciaországban a latin, Angolországban a germán befolyás túl­súlyra vergődött s az eredeti kelta typust egé­szen megváltoztatta.­­ Az izlandi szellemes és könnyű felfogású, meggondolatlan és pazar, tud nevetni és lelke­sülni, veszekedő és verekedő, rendet tartani, takarékoskodni és szenvedélyesnek parancsolni nem tanult, de hencegni és svihákoskodni sze­ret. Miként férjen ily könnyelmű és könnyűvérű nép össze a nehézkes, komoly, számitó, tréfát nem értő, gyakorlati angollal, ki szomszédjának zajos, szenvedélyes magaviseletét megérteni nem képes, de minden összeütközésnél, melyet ez maga keresett, győztes marad. A két faj ellenségeskedése, mely az izlan­diak részéről nemzeti gyülölséggé vált, nem akadályozta meg ezeket, hogy eredeti nyelvü­ket elhagyják és elfelejtsék, épen ellenfeleik nyelvét vegyék fel s bele­olvadjanak szinteg az angol irodalomba. De az ellentét azért megma­radt ; chauvinistáink megtanulhatnák ebből, hogy a nyelv azonossága még nem szünteti meg a fajgyűlöletet. Ezen ellentét és gyűlölet, melyet a külföld az angol elnyomásnak és zsarolásnak tulajdo­nít, fennáll az észak-amerikai államokban is, habár kisebb mértékben, ott az angol puritánu­­sok és az izlandi pápisták ivadéka ugyanazon törvények alatt, ugyanazon szabadságban nem tud egymással megférni. A nagy polgárháború­ban az izlandiak mind a rabszolgatartó demo­krácia táborában álltak s most is csak ők ber­zenkednek a kínaiak s magyarországi tótok bevándorlása ellen, kik olcsóbban dolgoznak s kisebb bérrel elégszenek meg s ez által az izlandiaknak konkurrenciát csinálnak, mert ezek­nek nagy többsége még Amerikában is napszá­mos marad, nem szokta meg a takarékosságot, korteskedésből szeret élni, mindennap elkölti keresetét s felváltva dorbézol és éhezik. Mindenki elismeri Angolországban a mű­veit írók fényes tulajdonságait, minden angol lapnak munkatársai ugyan, de azért még­sem játszanak nagy szerepet az angol közéletben és irodalomban, jobb ügyvédek mint bírák, jobb szónokok mint államférfiak, jobb katonák mint hadvezérek, ugyanazért ők i­ázták a rövidebbet minden összeütközésnél az angolokkal. A fajkülönbséghez hozzájárult még a val­láskülönbség is. Az angol ragaszkodik a pro­testantizmushoz, az izlandi rajongó katholikus s már mint ilyen is ki volt zárva az állami hiva­talokból egész a katholikusok emancipatiójáig csak ugy mint a protestáns Magyarországban a múlt század alatt. Ezen ellentét dacára, mely az Klaudiáknál a gyűlölet, az angoloknál a megvetés alakjában nyilatkozik, az angol sereg legnagyobb része iz­­landiakból áll s ezek hiven követik az angol zászlót, nincs is példa reá, hogy fellázadtak volna ellene, holott hazájukban, ha a katonaságból vissza­kerülnek, mindig készek a zavargásra és lázadásra. Az izlandi különösségekhez tartozik még az is, hogy ámbár szigeten laknak, nem szeretik a tengert, nem lettek halászokká és tengerészekké, ezt az angolokra és skótokra bízzák inkább. Az angolok nem tudják megérteni az iz­landiak különös észjárását s miután századok óta sem jó szó, sem erőszak nem használt az ír elégedetlenség elfojtására és a folytonos zavarok lecsillapítására. Gladstone végtére azt javasolja, a­mit mi különböző körülmények közt a horvá­­tokkal tettünk, fehérlapot nyújt nekik s Parnel­­lel tanácskozik a felett, hogy minő feltételek alatt maradnának meg ugyanazon korona alatt. Meg­adja nekik a külön országgyűlést, megadja a kü­lön közigazgatást, törvénykezést és közoktatást, megadja a kiváltságot, hogy a közös költségek­hez sokkal kisebb arányban járuljanak hozzá, mint a­melylyel a nép száma s az ország jöve­delme szerint tartoznának, szóval jó­hiszemben olyat javasol, milyenre mi a kiegyezés alkalmá­val a horvátokkal szemben csakugyan reá áll­tunk. De kár, hogy Gladstone nem ért sem ma­gyarul, sem horvátul s nem olvashatja sem Pesty Frigyes száz levelét, sem a Starcsevicsek dühön­géseit, pedig ezek adhatnának neki némi eseszt arról, a­mi Izlandban fog történni, ha csakugyan megszűnik az unió s összeül az országgyűlés Dublinban. Az Ulsterben megtelepedett protes­tánsok, hogy fogják szidni az angol hazaáruló­kat, kik őket cserben hagyták s hogy fognak Parnell hívei dühöngni, hogy nincs külön vám­területük s hogy az izlandi ipar megvédésére a már kifejlett angol gyáripar ellen nem emel­hetnek védvámokat. Az angol alkirály épen úgy fog járni, mint Horvá­tországban a bán; lesz ugyan kormánya és többsége, de megbízhatatlan A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Nemesség és katonaság. — A „Pesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Már csak olyan világ van, hiába is harag­szunk miatta. Mikor ránk jön a menyasszony vagy hivatalkeresés, legelőször is padlásra viszen az utunk. Ott turkáljuk fel a pókhálóból, porból, régi paksamétákból, hogy milyen derék és ha­talmas emberek voltak az apáink. És magunkra aggatjuk a régi sallangokat. Vagy hogy legtöbbször nem is azért aggat­juk magunkra, hogy hasznunk legyen belőle, (­nem vagyunk mi ilyen praktikus emberek), ha­nem csak épen azért, mert sallang. Játékszer, hivalkodás, bolondság, mely elmúlik, mihelyest meglegyinti a valóság első igazi szele. A Kálmánczay Péter gyerek praedikátu­­mait is ez vitte el. Épen ezt akarom elmondani. Előbb azonban ideirom az egész nevét két lé­legzetre : „Görgetegi, kis és nagylábodi, bydesfai és kálmáncai Kálmánczay Péter.“ Ez állott a névjegyén is és megkövetelte, hogy így írják neki a levelet. Más se röstelje, ha maga nem röstelli. Másképen nem volt rossz gyerek. Csak olyan volt mint minte, nem látszottak meg rajta az ősei. Együtt nem tanultuk vele a görög nyel­vet, együtt rendeztük az első jogászbálat és együtt maradtunk bent katonának. Ott pedig csúnya egyenlőség uralkodik. (förgetegi, kis és nagylábodi, bydesfai és kálm­án­­cai Kálmán­czay Péter velünk együtt ette a ko­misz-kenyeret s velünk együtt részesült mind­azon kitüntetésekben, amelyek a hadseregnél az egy évi önkényteseket megilletik, elkezdve a Sie Lammel renden és végezve a dunklinál, vagy még lejebb. Itt azonban nem akarom a fegyveres erő stratégiai titkait elárulni. Ide csak annyi tartozik, hogy a kapitány annyiban mégis kitüntette, — mint fönnebbi — Kálmánczay Péter gyalogos bal- és kaszárnyatársunkat, hogy mindig fél óráig káromkodott, mikor a nevét ki kellett mondani. Pedig a predikátumokat nem is mondta mellé soha. Ami egyébként Péter urat épen nem aka­dályozta meg, hogy ha ő maga mondta a ne­vét, hát hozzámondja valamennyi ősi prediká­tumait. Mikor napos volt és a jelentést aláírta (az aláírás hosszabb volt mint a jelentés), az inspekciós hadnagy mindig a földhöz verte az írást mérgében. Hogy ő nem tanult khinai nyelven. Kálmánczay Péternek azonban nem az volt a legnagyobb baja, hogy rendesen napos volt, hanem az, hogy szerelmes is. Ebből a dologból azonban csak annyi tar­tozik ide, hogy a katonának, ha rendez-vousja van, különösen ha este van rendez-vousja, ak­kor nem az az első dolga, hogy a kijelölt helyre, hanem hogy már jókor reggel rap­­portra menjen. Ott osztogatják a kimaradási en­gedélyt. Akinek pedig pacer-scheinja nincsen, annak legjobb, ha nem is születik való világra. Az ölelő puha karok közül mehet egyenesen a de vak-komandáns utalma alá, innen meg, de ez már megint katonai titok. Így került Kálmánczay Péter is a rap­­portra virágvasárnapján. A rapportnak is a leg­végére. Az önkéntesnek már ott a helye, mert a katonaságnál is tartanak valamit a nemes­ségre s a három éves baka ősi jogon szorítja a sor végére az egy éves bundás ifiurat. Akit pedig kibroozereztek a katonaságból, az nem fogja megérteni, ami itten következik. De az nem baj. Azok nem érdemlik meg azt sem, hogy az isten jótékony napja reájuk áraszsza az ő sugarait, amint hogy akkor a kaszárnya udvarán a sorban álló katonákra bő­ségesen árasztotta, legvégül görgetegi stb. Kál­mánczay Péterre. Teljes egy óráig izzadott ott a szegény, do­bogó szívvel, glancos bakkancsban és hapták­­ban. A kapitány sorra megvizsgálta a cipőtal­­pakat és nagyokat ripakodott. Mindenki úgy jelentette magát,­ amint a regula tartja. Előre a katonai fokozat, utána a civil név, azután a legalázatosabb kérelem. Ezt már tudni kell. Elvégre odaért a mogorva hadisten Kál­mánczay Péterhez. Merev­­szalutálás, pillantások szoros egymásba kapcsolása s a szorongó bakai lélek egy reménybeli rendez-vous egész melegé­vel, mint egy lávát ontja ki magából a hivata­los formulát: 1 — Infanterist Peter Kálmánczay von Gör­geteg, Kis- und Nagylabor!. Bydesfa und Kál­­máncza, bittet gehorsamst um Erlaubniss für heute Abend bis zwölf Uhr. — Schön! Erzählen’s noch einmal! Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next