Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-10 / 160. szám

Budapest, 1886. Vili, évf. 160. (2677) szám. Csütörtök, junius 10. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . ’1­7 » — » Negyedévre . » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendőek. POLITIKAI NAPILAP.(1­) Szerkesztési iroda: Budapest, nádor­ utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban, 40, Rue Notredame des Victoires. A király köszönő levelét Albrecht főher­ceghez a magyar hivatalos lap mai száma közli. Ne élesítsük az ellentéteket. Le fog-e tűnni végre a napirendről a sze­rencsétlen Janszki-ügy ? Megszűnik-e valahára izgalomban tartani a kedélyeket ? Nem lesz­nek-e még sajnálatosabb következményei, mint eddigelé ? Nem merünk határozott igennel felelni e kérdésekre. Nem merünk, ámbátor a magyar képviselőház ma bebizonyította pártkülönbség nélkül, hogy nem akarja növelni a helyzet nehézségeit oly interpellációk ál­tal, melyek a bécsi mérvadó köröknek érzé­kenységét csak fokozhatnák. A függetlenségi párt, igen helyesen, elha­tározta, hogy egyelőre várakozó állást foglal a Janszki-ügyben, mely a nemzet s a közös had­sereg közötti ügygyé élesíttetik ki. A kormány­párt s a mérsékelt ellenzék pedig egyáltalán nem szándékozott újabb nyilatkozatra bírni Tisza Kálmánt e kényes kérdésben. Az az egy­értelműség, melylyel ma a ház pártkülönbség nélkül tudomásul vette a kormányelnök válaszát Csanádynak a rendőri kihágások tárgyában tett interpellációjára, élénken bebizonyítja, hogy a parlament szükségét érzi nem növelni a kormány helyzetének nehézségeit. De váratlan események nem-e fogják meg­akadályozni, hogy ez a sajnálatos incidens le­szoruljon a napirendről ? A Bécsben meggyü­­lemlett neheztelés nem-e vezethet oly tényekre, melyek újból és még erősebben érinthetnék a magyar nemzet önérzetét? Senkinek sem áll érdekében, hogy a kö­zös hadsereg s a magyar alkotmány követelmé­nyei közötti ellentét kiélesittessék — ha csak az anarchiának nem — s mégis nem egy jelenség utal arra, hogy Bécsben mesterségesen akarják ezt kiélesiteni. A bécsi sajtó nagy része már napok sora óta abban tetszeleg magának, hogy a dolgokat úgy tüntesse föl, mintha Magyarország minden áron keresné a konfliktusokat a hadsereggel. Azt írják mindennap, hogy az egész had­sereg meg van sértve, s hogy elégtétellel tarto­zunk neki. A királynak Albrecht főherceghez intézett sorait úgy tüntetik föl, mint a tábornagy­nak mérvadó helyről adott elégtételt a magyar sértésekért, úgy állítják oda, mint bizonyítékát azon ténynek, hogy az uralkodó t­e­l­j­e­s­e­n osztozik azon szellemben, mely a fő­herceg szarajevói beszédét átlengette. Azt erő­sítik minden hímezés nélkül, hogy a hadsereg s a magyar nemzet közötti konfliktusban az ural­kodó a hadsereg mellett foglalt állást. Mire vezessen az, kérdjük, hogy a bécsi sajtó ily módon ír kommentárt a legfelsőbb had­úr kéziratához? Mire vezessen az, hogy a had­sereget szembe helyezze a közjogi helyzet köve­telményeivel? Nem elég már az izgatottság azon gyúanyaga, melyet a tapintatlanságok egész sora innen és túl a Lajtán fölkavart? Szükség van még elhitetni a hadsereg körében azon végze­tessé váló nézetet is, hogy a korona s a ma­gyar nemzet között megszakadtak a kölcsönös bizalom szálai ? A magyar pártoknak, politikai hitvallásuk szerint, a közös hadsereg intézményéről külön­böző felfogásuk lehet, tarthatják célszerűnek vagy károsnak, módosíthatlannak vagy önálló nemzeti hadsereggel helyettesíthetőnek. De hogy a meggyőződések e különbözősége dacára, egyetlen mérvadó hang nem nyilatkozott nálunk a közös hadsereg ellen oly módon, mely sértést képezhetne akár a hadsereg vezető ele­mei, akár annak összessége ellen — az bizo­nyos. A hadsereg szellemét kifogásolni magyar nemzeti szempontból talán nem tesz még any­­nyit, mint azt sérteni. Egy szerencsétlen ötlet­től vezérelt tábornok tettét tapintatlannak nyil­vánítani talán nem azonos még a hadsereg megsértésével. A férfiakat, kiknek minden percben ké­szen kell állniok ontani vérüket nemcsak a monarchiáért, de Magyarországért is; kiknek jelentékeny része a mi nemzetünkből való , mi egyenként és összesen bizonyára ép annyira becsüljük, mint a bécsi lapok és a mögöt­tük álló körök, melyek félreismerhetlen tenden­ciával követelnek elégtételt a hadsereg megsér­téséért. Szerencse volna, ha az uralkodó kézirata, melyet a bécsi lapok oly tüntető beszédesség­gel sietnek kizsákmányolni Magyarország ellen, zárkövét képezné a tapintatlanságok szövevé­nyéből nagyra nőtt Janszki-ügynek. Szerencse volna nemcsak Magyarországra, de az egész monarchiára nézve, ha a király szavai után le­tűnne a politikai események színpadáról a „megsértett hadsereg“ kérdése. Csakis ellensé­geinknek állhat érdekében, hogy e kérdés mes­terséges úton tartassák fölszínen. Csakis a pán­szlávizmus tapsolhatna örömujjongva, ha az utóbbi napokban nyilvánult ellentétek még job­ban kiélesednének. A túlérzékenység veszedelmes tulajdonság a politikában. Megzavarja a józan ítéletet és a végletek felé sodorja az elméket. Jegyezzék ezt meg Bécsben is, a­hol még mindig nem tudnak hozzászokni ahoz, hogy Magyarország alkotmá­nyos állam, melyben parlamentnek, sajtónak és közvéleménynek joga van kritikát mondani a hadsereg szelleme fölött is. Valóban elég volt az izgatottság tüzének élesztéséből. Magyarország nem keresi a konfliktusokat sem a hadsereggel, sem a bécsi körökkel, csak hagyjanak neki békét és tiszteljék alkotmányát, nemzetének erős szabadságszeretetét és kegyele­­tének tárgyait._____________________________ A f­épviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tar­tott ülésében tárgyalta a kir. kúria és a kir. ítélő táblák biráinak az igazságügyminisztériumban ideig­lenes alkalmazhatásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság hosszabb vita után a javaslatban kifejezet­ten fel nem vett azon intézkedést is fölvetetni hatá­rozta, hogy az ideiglenesen alkalmazandó felsőbb bírósági tagok az első folyamodású törvényszékek ügyvitelének megvizsgálására igénybe vétethessenek. A vitában részt vettek: Teleszky, Chorin, Literátu, Haviár, Matuska, Győry, Kőrösy, Fabiny igazságügy­miniszter és Gáli előadó. A javaslat különben álta­lánosságban, valamint a fent jelzetten kívül csekély irályi módosításokkal részleteiben is változatlanul el­fogadtatott. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Országgyűlés. 1. A képviselőház befejezte a vámtarifa áta­­lános tárgyalását; csak az előadó és a hat. ja­vaslatok benyújtóinak zárbeszédei maradtak holnapra. Ma felszólaltak P­e­t­r­i­c­h Ferenc, Beöthy Ákos, P­a­p­p Elek, Andreán­sz­­ky Gábor b., Károlyi Sándor gr. (valameny­­nyien a törvényjavaslat ellen), végül pedig Szé­chenyi Pál gr. miniszter. Ezután Tisza miniszterelnök válaszolt Horánszky Nándornak a választói névjegyzékek tárgyában tett interpellációjára. Az ülés végén pedig C­s­a­n­á­d­y Sándor interpellálta a bel­ügyminisztert a rendőri brutalitások tárgyában, kijelentvén, hogy interpellációját nem a párt megbízásából, hanem csak saját nevében teszi meg. Tisza miniszterelnök utalt az Irányi in­terpellációjára adott válaszára. Feleletét az egész ház, Csanády és még két társa kivételével tu­domásul vette. II. A képviselőház ülése június 9. A bizottsági ülések: Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Fenyvessy Ferenc megütközését fejezi ki a fölött, hogy a­midőn a ház oly fontos ügyet tárgyal, mint a vámtarifa, az igazságügyi bizottság egyidejű­leg ülést tart, a­melyben egy új törvényjavaslat lesz tárgyalandó. Ez helytelen eljárás, mert egy részről a bizottság tagjai nem lehetnek jelen a vámtarifa tár­gyalásánál, más részről azok a képviselők, a­kik a bizottság ülésében szeretnének jelen lenni, ezt nem tehetik. Eziránt tehát intézkedést kér az elnöktől. (Helyeslés balfelől.) Elnök kijelenti, hogy ő is helyteleníti azt, ha valamely bizottság érdemleges ülést tart a ház nyil­vános ülésével egyidejűleg és azért intézkedni fog, hogy ez ne történjék. (Helyeslés.) A vámtarifa. Folytattatott a vámtarifáról szóló törvényja­vaslat tárgyalása. Apponyi Albert gr. szót kér, hogy rektifikál­­jon tegnapi beszédében felhozott néhány számada­tot, melyet tévedésből idézett hibásan. Petrich Ferenc úgy látja, hogy hazánk köz­­gazdasági helyzete — ha végkép tönkre jutni nem akarunk — így e közös gazdálkodás alapján nem maradhat, mert nem rendes állapot az, hogy midőn képesek vagyunk a külföldet, leginkább pedig szö­vetséges társainkat évenként mintegy 400 millió frt értékre rugó életszükséglettel, mint általuk nélkü­löz­­hetlen nyersterményekkel ellátni s kisegíteni — akkor azok viszonzásul nagyobbrészt oly iparcikkekkel özönlenek el bennünket, melyeket jó kormányzat­i célszerű intézkedés mellett ide bent saját magunk, saját nyersterményeinkből készíthetnénk el és kellene jó kormányzat mellett elkészítenünk, sőt ezen nagy­részt csecsebecsék beözönléséért statisztikai adatok kimutatása szerint mintegy 500 millió irtot fizetünk ki. Pártolja Enyedi határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Beöthy Ákos a törvényjavaslat keresztülhaj­­szolása ellen tiltakozik. A javaslat szoros összefüg­gésben van a többi kiegyezési kérdésekkel, különö­sen az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés­sel; ezeket tehát mind egységes felfogásból kell tárgyalni. Hogy mennyire készületlenek vagyunk a javaslat alapos tárgyalására, semmi sem igazolja annyira, mint a kormánypárt tömeges, részvétlen hallgatása, legalább ennek tulajdonítja, hogy a kormánypárt részéről senki sem kell a javaslat vé­delmére. A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy épen a gazda­közönség érdekében áll, hogy e javaslat mi­nél előbb keresztül menjen az alkotmányos tárgya­lásokon és törvénynyé váljék. Ellenkező az ő véle­ménye, mely szerint épen a magyar gazdaközönség érdekében óhajtaná, hogy e javaslat soha törvénynyé ne váljék.

Next