Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-10 / 160. szám
Budapest, 1886. Vili, évf. 160. (2677) szám. Csütörtök, junius 10. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . ’17 » — » Negyedévre . » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendőek. POLITIKAI NAPILAP.(1) Szerkesztési iroda: Budapest, nádor utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban, 40, Rue Notredame des Victoires. A király köszönő levelét Albrecht főherceghez a magyar hivatalos lap mai száma közli. Ne élesítsük az ellentéteket. Le fog-e tűnni végre a napirendről a szerencsétlen Janszki-ügy ? Megszűnik-e valahára izgalomban tartani a kedélyeket ? Nem lesznek-e még sajnálatosabb következményei, mint eddigelé ? Nem merünk határozott igennel felelni e kérdésekre. Nem merünk, ámbátor a magyar képviselőház ma bebizonyította pártkülönbség nélkül, hogy nem akarja növelni a helyzet nehézségeit oly interpellációk által, melyek a bécsi mérvadó köröknek érzékenységét csak fokozhatnák. A függetlenségi párt, igen helyesen, elhatározta, hogy egyelőre várakozó állást foglal a Janszki-ügyben, mely a nemzet s a közös hadsereg közötti ügygyé élesíttetik ki. A kormánypárt s a mérsékelt ellenzék pedig egyáltalán nem szándékozott újabb nyilatkozatra bírni Tisza Kálmánt e kényes kérdésben. Az az egyértelműség, melylyel ma a ház pártkülönbség nélkül tudomásul vette a kormányelnök válaszát Csanádynak a rendőri kihágások tárgyában tett interpellációjára, élénken bebizonyítja, hogy a parlament szükségét érzi nem növelni a kormány helyzetének nehézségeit. De váratlan események nem-e fogják megakadályozni, hogy ez a sajnálatos incidens leszoruljon a napirendről ? A Bécsben meggyülemlett neheztelés nem-e vezethet oly tényekre, melyek újból és még erősebben érinthetnék a magyar nemzet önérzetét? Senkinek sem áll érdekében, hogy a közös hadsereg s a magyar alkotmány követelményei közötti ellentét kiélesittessék — ha csak az anarchiának nem — s mégis nem egy jelenség utal arra, hogy Bécsben mesterségesen akarják ezt kiélesiteni. A bécsi sajtó nagy része már napok sora óta abban tetszeleg magának, hogy a dolgokat úgy tüntesse föl, mintha Magyarország minden áron keresné a konfliktusokat a hadsereggel. Azt írják mindennap, hogy az egész hadsereg meg van sértve, s hogy elégtétellel tartozunk neki. A királynak Albrecht főherceghez intézett sorait úgy tüntetik föl, mint a tábornagynak mérvadó helyről adott elégtételt a magyar sértésekért, úgy állítják oda, mint bizonyítékát azon ténynek, hogy az uralkodó teljesen osztozik azon szellemben, mely a főherceg szarajevói beszédét átlengette. Azt erősítik minden hímezés nélkül, hogy a hadsereg s a magyar nemzet közötti konfliktusban az uralkodó a hadsereg mellett foglalt állást. Mire vezessen az, kérdjük, hogy a bécsi sajtó ily módon ír kommentárt a legfelsőbb hadúr kéziratához? Mire vezessen az, hogy a hadsereget szembe helyezze a közjogi helyzet követelményeivel? Nem elég már az izgatottság azon gyúanyaga, melyet a tapintatlanságok egész sora innen és túl a Lajtán fölkavart? Szükség van még elhitetni a hadsereg körében azon végzetessé váló nézetet is, hogy a korona s a magyar nemzet között megszakadtak a kölcsönös bizalom szálai ? A magyar pártoknak, politikai hitvallásuk szerint, a közös hadsereg intézményéről különböző felfogásuk lehet, tarthatják célszerűnek vagy károsnak, módosíthatlannak vagy önálló nemzeti hadsereggel helyettesíthetőnek. De hogy a meggyőződések e különbözősége dacára, egyetlen mérvadó hang nem nyilatkozott nálunk a közös hadsereg ellen oly módon, mely sértést képezhetne akár a hadsereg vezető elemei, akár annak összessége ellen — az bizonyos. A hadsereg szellemét kifogásolni magyar nemzeti szempontból talán nem tesz még anynyit, mint azt sérteni. Egy szerencsétlen ötlettől vezérelt tábornok tettét tapintatlannak nyilvánítani talán nem azonos még a hadsereg megsértésével. A férfiakat, kiknek minden percben készen kell állniok ontani vérüket nemcsak a monarchiáért, de Magyarországért is; kiknek jelentékeny része a mi nemzetünkből való , mi egyenként és összesen bizonyára ép annyira becsüljük, mint a bécsi lapok és a mögöttük álló körök, melyek félreismerhetlen tendenciával követelnek elégtételt a hadsereg megsértéséért. Szerencse volna, ha az uralkodó kézirata, melyet a bécsi lapok oly tüntető beszédességgel sietnek kizsákmányolni Magyarország ellen, zárkövét képezné a tapintatlanságok szövevényéből nagyra nőtt Janszki-ügynek. Szerencse volna nemcsak Magyarországra, de az egész monarchiára nézve, ha a király szavai után letűnne a politikai események színpadáról a „megsértett hadsereg“ kérdése. Csakis ellenségeinknek állhat érdekében, hogy e kérdés mesterséges úton tartassák fölszínen. Csakis a pánszlávizmus tapsolhatna örömujjongva, ha az utóbbi napokban nyilvánult ellentétek még jobban kiélesednének. A túlérzékenység veszedelmes tulajdonság a politikában. Megzavarja a józan ítéletet és a végletek felé sodorja az elméket. Jegyezzék ezt meg Bécsben is, ahol még mindig nem tudnak hozzászokni ahoz, hogy Magyarország alkotmányos állam, melyben parlamentnek, sajtónak és közvéleménynek joga van kritikát mondani a hadsereg szelleme fölött is. Valóban elég volt az izgatottság tüzének élesztéséből. Magyarország nem keresi a konfliktusokat sem a hadsereggel, sem a bécsi körökkel, csak hagyjanak neki békét és tiszteljék alkotmányát, nemzetének erős szabadságszeretetét és kegyeletének tárgyait._____________________________ A fépviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a kir. kúria és a kir. ítélő táblák biráinak az igazságügyminisztériumban ideiglenes alkalmazhatásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság hosszabb vita után a javaslatban kifejezetten fel nem vett azon intézkedést is fölvetetni határozta, hogy az ideiglenesen alkalmazandó felsőbb bírósági tagok az első folyamodású törvényszékek ügyvitelének megvizsgálására igénybe vétethessenek. A vitában részt vettek: Teleszky, Chorin, Literátu, Haviár, Matuska, Győry, Kőrösy, Fabiny igazságügyminiszter és Gáli előadó. A javaslat különben általánosságban, valamint a fent jelzetten kívül csekély irályi módosításokkal részleteiben is változatlanul elfogadtatott. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Országgyűlés. 1. A képviselőház befejezte a vámtarifa átalános tárgyalását; csak az előadó és a hat. javaslatok benyújtóinak zárbeszédei maradtak holnapra. Ma felszólaltak Petrich Ferenc, Beöthy Ákos, Papp Elek, Andreánszky Gábor b., Károlyi Sándor gr. (valamenynyien a törvényjavaslat ellen), végül pedig Széchenyi Pál gr. miniszter. Ezután Tisza miniszterelnök válaszolt Horánszky Nándornak a választói névjegyzékek tárgyában tett interpellációjára. Az ülés végén pedig Csanády Sándor interpellálta a belügyminisztert a rendőri brutalitások tárgyában, kijelentvén, hogy interpellációját nem a párt megbízásából, hanem csak saját nevében teszi meg. Tisza miniszterelnök utalt az Irányi interpellációjára adott válaszára. Feleletét az egész ház, Csanády és még két társa kivételével tudomásul vette. II. A képviselőház ülése június 9. A bizottsági ülések: Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Fenyvessy Ferenc megütközését fejezi ki a fölött, hogy amidőn a ház oly fontos ügyet tárgyal, mint a vámtarifa, az igazságügyi bizottság egyidejűleg ülést tart, amelyben egy új törvényjavaslat lesz tárgyalandó. Ez helytelen eljárás, mert egy részről a bizottság tagjai nem lehetnek jelen a vámtarifa tárgyalásánál, más részről azok a képviselők, akik a bizottság ülésében szeretnének jelen lenni, ezt nem tehetik. Eziránt tehát intézkedést kér az elnöktől. (Helyeslés balfelől.) Elnök kijelenti, hogy ő is helyteleníti azt, ha valamely bizottság érdemleges ülést tart a ház nyilvános ülésével egyidejűleg és azért intézkedni fog, hogy ez ne történjék. (Helyeslés.) A vámtarifa. Folytattatott a vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Apponyi Albert gr. szót kér, hogy rektifikáljon tegnapi beszédében felhozott néhány számadatot, melyet tévedésből idézett hibásan. Petrich Ferenc úgy látja, hogy hazánk közgazdasági helyzete — ha végkép tönkre jutni nem akarunk — így e közös gazdálkodás alapján nem maradhat, mert nem rendes állapot az, hogy midőn képesek vagyunk a külföldet, leginkább pedig szövetséges társainkat évenként mintegy 400 millió frt értékre rugó életszükséglettel, mint általuk nélkülözhetlen nyersterményekkel ellátni s kisegíteni — akkor azok viszonzásul nagyobbrészt oly iparcikkekkel özönlenek el bennünket, melyeket jó kormányzati célszerű intézkedés mellett ide bent saját magunk, saját nyersterményeinkből készíthetnénk el és kellene jó kormányzat mellett elkészítenünk, sőt ezen nagyrészt csecsebecsék beözönléséért statisztikai adatok kimutatása szerint mintegy 500 millió irtot fizetünk ki. Pártolja Enyedi határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Beöthy Ákos a törvényjavaslat keresztülhajszolása ellen tiltakozik. A javaslat szoros összefüggésben van a többi kiegyezési kérdésekkel, különösen az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződéssel; ezeket tehát mind egységes felfogásból kell tárgyalni. Hogy mennyire készületlenek vagyunk a javaslat alapos tárgyalására, semmi sem igazolja annyira, mint a kormánypárt tömeges, részvétlen hallgatása, legalább ennek tulajdonítja, hogy a kormánypárt részéről senki sem kell a javaslat védelmére. A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy épen a gazdaközönség érdekében áll, hogy e javaslat minél előbb keresztül menjen az alkotmányos tárgyalásokon és törvénynyé váljék. Ellenkező az ő véleménye, mely szerint épen a magyar gazdaközönség érdekében óhajtaná, hogy e javaslat soha törvénynyé ne váljék.