Pesti Hírlap, 1886. július (8. évfolyam, 180-210. szám)

1886-07-18 / 197. szám

1886. július 18. PESTI HÍRLAP Az uj házasok Madridban fognak lakni. A művésznő lemond a nyilvános szereplésről és legfölebb ora­tóriumokban fog még közreműködni. Madridba érke­zése után azonban mégis ad egy nagy hangversenyt, melynek jövedelmét a művésznő a madridi szegé­nyeknek szánta. * (A tetszésnyilatkozatok) nem min­den ország színházaiban egyformák. Portugallban há­romféle a tetszésnyilatkozat. A taps képezi az első fokot, a bravokiáltások a másodikat, a legnagyobb tetszés je­léül a közönség feláll helyén és kendőjét lobogtatja. A fütty vagy pisszegés, mint a nem tetszés jele, telje­sen ismeretlen. Erre szolgál a lábdobogás és botok­kal való zajongás, a­mit hol csöndesebben, hol olyan erősen szoktak űzni, hogy szinte dühöngés. Amikor felhangzik a „patencia“ — így hívják e zajt — olyan lárma kerekedik, hogy az ember a saját szavát sem hallja, utána meg akkora por támad, hogy két lé­pésnyire sem látni miatta. * („T­í­z d­a­l“) címen D­a­n­k­ó Pista, a sze­gedi cigányprímás, kinek feltűnést keltő zeneszerze­ményeiről már megemlékeztünk újabb dalokat ad ki. A darab szövegét nagyobbára Pósa Lajos írja. A „Tíz dal“ előfizetési ára 1­ért, a pénzek Szegedre a szerző címére (Szent Miklós utca 7. sz.) k­öden­­dők. Ajánljuk a tehetséges, törekvő népzenészt, több szívhezszóló ismert dal szerzőjét a közönség figy­elmébe. * (A krisztinavárosi színkörben) tegnap a „Falu roszszát“ adták igen élvezetes elő­adásban. T­a­m­á­s­s­y (Göndör Sándor) és Szat­mári Árpád (Gonosz) a népszínház tagjai vendég­szerepeltek, mindketten nagy tetszés közt. Különö­sen szép alakítást nyújtott T­o­l­n­a­i­n­é Boriska sze­repében, ismét alkalmat adva sajnálkoznunk a fölött, hogy nem lett a nemzeti színház tagja. — Ma „Bukowot“, ezt a népszerű látványos darabot adták sikerült kiállításban és előadással. Napi hírek. — (Személyi hírek.) Berzeviczy Albert államtitkár, szabadságidejének leteltével a fővárosba visszaérkezett és ma újra elfoglalta hivatalát. — (A spanyol udvarból), Madridból f. hó 12-ikéről jelentik angol lapoknak: „Minthogy a for­róság rendkívüli, Krisztina királyné az orvosok ta­nácsára a Guadarrama-hegységben fekvő s V. Fülöp király által épített La Granja nyaralóba utazott, hol havasi égalj van. — (A történelmi kiállításra) az utolsó na­pokban még több érdekes küldemény érkezett. Bécs városa korábbi bejelentése alapján 11 darab török hadi tárgyat küldött, köztük három zászlót, melyik egyike 5 méter hosszú és 3 méter széles vérzászló (alem) ezzel a felirattal: „La ilaha illa allahu Mu­­hamed rasul Alláhi.“ Ezt a zászlót 1684-ben a Hamzsabég melletti csatában foglalták el a törökök­től. Ezeken kívül páncélingek, zablák, mellvértek s puskák vannak a küldeményben. — Bubics Zsig­­mond apátkanonok beküldte XI. Ince pápa márvány féldomboru arcképét vörös bársony keretben. A bécsi császári levéltár nagyérdekű levelezéseket küldött be. Ezek közt van a Budavár ostrománál nagy szerepet játszott Aviano Mark barátnak négy sajátkezű levele I. Lipót királyhoz, egy napló Lothringeni Károly had­járatai felől 1670—1689-ig. Budának egy terve a bevétel után 1687. január havában, végül egy Gab­riel nevű örmény kereskedőnek hat levele Diodato bécsi kereskedőhöz a budai táborból, részint örmény, részint titkos írással. A bars-szent-benedeki konvent Koháry István füleki várkapitánynak arcképét, egy verses festményét és zászlaját küldte be, melyeket maga Koháry ajándékozott a konventnek. Végül a budai kapucinusok a 103 éves korában elhunyt Széchenyi György esztergomi prímásnak olajba fes­tett arcképét küldték be.­­ (Öngyilkos gyógyszerészgyakornok.) Győrből írják nekünk : Reicher Géza somló­vásár­­helyi illetőségű 17 éves ifjú a győrszigeti gyógyszer­­tárban gyakornokoskodott. Szerencsétlenségére a szemközt levő kávéházban egy Antonia nevű pénz­tárosnő volt, kibe halálig beleszeretett. Főnöke na­gyon természetesen megóvni igyekezett a csinos pénztárosnőtől, a­kit az utóbbi napokban a kávés szabados magaviselete miatt szolgálatából elbocsá­tott — és atyját is értesítette távirati után, egyúttal Győrbe hívta őt. Reicher atyja úgy vélte kiábrán­díthatni fiát, ha egy időre hazaviszi s ezen szándék­kal indult vele útnak a csütörtök délelőtti vonattal- A fiú azonban Ménfőnél észrevétlenül kiszállt s d. u. 2 órakor megmérgezte magát. Egy gramm mor­fiumot ivott 10 gr. vízzel. Győrött, hova beszállítot­ták, már nem lehetett megmenteni. Számos levelet hagyott hátra, többek között a „Pes­t­i Hírlap“ és a győri lapok részére is, melyek a hatóság­nál vannak. (Reméljük, hogy Győr város hatósága mielőbb kezünkbe szol­gáltatja a szerencsétlen fiatal­ember levelét.)­­ (Halál a színházi páholyban.) A bécsi udvari operában tegnap este a Sekkingeni trombitás előadása alatt tragikus eset történt. Weidl Ferenc nyug. kormánytanácsos egy első emeleti páholyban ült fiával. Az öreg úr látszólag figyelemmel kísérte az előadást, egyszerre azonban visszahanyatlott szé­kére. Szívszélhüdés vetett véget életének. Minden feltűnés elkerülésével beszállították az inspekciós­­szobába. Az előadás után a holttestet a kórházba vitték. A nézőtéren mit sem vettek észre a páholy­ban történtekből.­­ (Házasság-közvetítő csokor.) A német iskolaegyleti nagy ünnepély alkalmával történt Bécs­­ben. A pompás városházi teremben a­ bécsi divatú ruhákba öltözött fiatal hölgyek tartottak bazárt az iskolaegylet javára. Egy állvány előtt oly nagy volt a tolongás, hogy csak nehezen lehetett hozzáférni. De ez nem akadályozott meg egy életvidám, fürge fiatal embert, hogy magát a tömegen átküzdve, az állvány közvetlen közelébe jusson. Szemei itt egy karcsú, déli termetű leánykán akadtak meg. Gyö­­nyörteljes meglepetéssel bámulta egy ideig a leány holló fekete haját, villogó fekete szemeit, aztán kö­zelebb lépett. A hölgy nyájas mosolylyal kínálta neki a különféle csecsebecséket. A fiatal­ember azonban egy fekete-piros-arany csokrot vett észre a leány ruháján s szólt: „Lehetséges volna kisasszony, e kis csokrot megkapnám, nagyon szeretném!“ — A leányka kissé elpirult, de aztán így felelt: „Ez ugyan a bizottsági jelvény, de mért ne adnám ezt is oda a jótékony cél érdekében.“ Letépte, átadta s a fiatal ember tekintélyes összeget adott érte az iskolaegylet javára. A fekete-piros-arany csokor házasság-közve­­titő lett. A fiatal ember a leánynyal ismeretséget kö­tött, nyolc napi tüzes udvarlás után megkérte, s most indultak el nászútra. A fiatal leányka egy tekintélyes bécsi polgár leánya, a férj pedig tanár, s egy ismert udvari tanácsos fia. — (Párbajok.) Szabadkán — mint ne­künk írják — Dulits Antal Jenő végzett jogász­t. aljegyző és Sárói Szabó László technikus között f. hó 16-án reggel 6 óra után véres kardpárbaj ment végbe a városi lovardában. Erős összecsapás után mindkét fél megsebesült: Dulits vállán, Szabó mel­lén és kezén kapott sebet. A párbajra Szabónak az a híresztelése adott okot, hogy Dulits 4 év múlva Szabadkán polgármesternek akar fellépni. Tanúk vol­tak Dulits részéről Fratricsevits Péter és dr. Bé­­keffy Károly ügyvédjelöltek, dr. Szabó részéről Biró Károly és dr. Janiga János ügyvédjelöltek. Szabó 4 vágást kapott, melyek közül kettő igen súlyos.­­ Zomborban szerdán este nyolc órakor a cika­­rai erdőben pisztoly­párbajt vívtak egymással Jakob­­csics E. kereskedő és Ocskó honvédhadnagy. A ke­­reskedő a hadnagy golyója által szivén találva, hol­­tan rogyott össze. A párbaj a városban nagy szen­zációt keltett. Oka még eddig ismeretlen. — (Az állatkertben) látható óriás ember Germák, tegnap megjelent Heinrich Jenőnek „Koro­na“ nevezetű szabadkőmives zugpáholyában, (mely a kormány jóváhagyása nélkül létezik) s szabad­kőmives létére kollegialitásból csont­vázát a páholynak ajánlotta fel. Germák most 21 éves és jó egészségnek örvend. Holnapután elhagyja a fővárost s az állatkertben helyébe f. hó 20-án, kedden, Frankoff cirkusza jön, Löwe Arnold igazgatása alatt. A nagy cirkusz felépítéséhez már holnap kezdenek és Serák Károly igazgató mindent elkövet a közönség kényelmének előmozdítására.­­ (Szétugrasztott roulette-bank.) A rend­őrség azt kezdi gyanítani, hogy a szétugrasztott rou­lette-bank fogva levő tulajdonosa Loyand álnevet vi­sel. San-Sebastiánból a rendőrség tudakozódására még mindig nem érkezett válasz. Splényi detektív­­főnök csak annyit tudott meg, hogy San-Sebastián­­ban, a­mely még sokkal veszedelmesebb és hirhe­­dettebb hely, mint Monte Carlo, több mint húsz ily kis kaszinó létezik, a­melyért az egyes bérlők külön­­külön busás összeget fizetnek a városnak. Itt gyüle­keznek Spanyolország pénzsóvár gavallérjai. Mint maga Loyand bevallotta, S.­Sebastiánban három nagy játékasztalt brit bérben, a­melyek délelőtt 11 órától éjféli 12 óráig oly látogatottságnak ör­vendtek, hogy a szolgájának bizonyos díjat fizet­tek a játszani kívánók, hogy csak helyet és széket kaphassanak. Ez a körülmény, ha igaz, igen gyanússá teszi azt, hogy Loyand bár ily fényes üzleteket csinált, mint az naplójából is kitűnik, mert hagyta el mégis Spanyolországot. Valószínű, hogy kiutasították. Splényi Ödön báró megtudta azt is, hogy a bankárhoz érkezett levelek nem a lakására, hanem posterestante voltak címezve, ami megerősíti ama gyanút, hogy álnevet visel. A detektivfőnök kérdést intézett a francia nemzeti és a magyar le­számítoló bankhoz is, váljon Adolphe Loyand akkre­ditálva van-e náluk? A mai nap folyamában Szabó József nádor­ utcai bútorkereskedő jelentkezett Splényi Ödön bárónál s előadta, hogy a francia nála bútort vett 200 frt erejéig oly módon, hogy havonként fizet 25 frtot, de ha 3 hónapon belül távozik a fővárosból, köteles a bútorokat a franciától vissza­venni, összesen 75 frt kárpótlásért. A játékasztalt oly ürügy alatt készít­tette, hogy az egy szerkesztőségi asztal legyen, mert ő több francia lapnak levelezője. A bútorkereskedő­nek csak az tűnt fel, hogy a francia szigo­rúan meghagyta, hogy az asztal három méter hosszú legyen, a­melyen legalább is tizenketten dol­gozhassanak (!) Az is feltűnt előtte, hogy tizenkét széket rendelve, egyet közülök magasabbra készíttetett, a­mit a francia avval indokolt, hogy némelykor gyűlés lesz nála és az az elnök számára lesz föntartva. A bútorkereskedő hivatkozott egy írásbeli szerződésre, vissza­követelve bútorjait és a még neki járó 75 frtot.­­ Ma a főkapitányság lefényképeztette a franciát és a fényképet a külföldi hatóságoknak szét fogja küldeni.­­ (Gomba mérgezés.) Soproni tudósítónk 15-iki kelettel a következő balesetről értesít: Nemrég érkezett Zágrábból a Sopron városához tartozó bren­­bergi kőszénbánya-telepre egy Richter nevű bányász­­család. E hó 14-én a két fiú gombákat hozott az erdőből, melyeket az anya meg is főzött és melyek­ből az egész család evett. Az ebéd után valameny­­nyien egyszerre rosszul érezték magukat és már este az anya nagy kínok közt meghalt, dacára a nyom­ban használt ellenmérgeknek, az apát, a két fiút, az egyik 7 éves, a másik 12 éves és az öreg anyóst sikerült megmenteni, ámbár még mind betegen fek­szenek.­­ (Magyar orientalisták Bécsben.) Az orientalisták VII. nemzetközi kongresszusának ren­dező bizottsága a napokban küldte szét a meghívó­kat a világ minden tája felé, a Bécsben ez évi szep­tember hó 27-én megtartandó orientalista kongresz­­szusra. Az osztrák kormány a legnagyobb szívélyes­séggel vállalkozott a kongresszus munkálatainak elő­mozdítására, annál is inkább, mivel annak védnök­ségét Rainer főherceg elfogadta. A budapesti egye­tem tanári karát is meghívták a gyűlésre s azt Vám­­béry Ármin, Kanyurszky György, Goldzieber Ignác és Hatala Péter jeles tudósaink fogják a kongresz­­szuson képviselni. A szervező bizottság barátságos levélben fölkérte dr. Kanyurszky Györgyöt, hogy a hazánkban lakó összes keleti tudományokkal foglal­kozókat s általában az érdeklődőket a nagybizottság nevében hívja meg. Miután azonban dr. Kanyurszky egyetemi tanár a magyar orientalisták közül szemé­lyesen csak azokat hívhatta meg, akiket ismert, ez után szólítja fel azokat, a­kik a keleti tudományok bármely ágával foglalkoznak, vagy a kongresszus iránt érdeklődnek, hogy írásban, vagy szóval hozzá forduljanak s a kiállított meghívó alapján a leszál­lított áru menetjegyet és a részvételi jegyet nekik szívesen kiszolgáltatja. Hazánkból már eddig is igen számosan jelentkeztek a kongresszusra. Bővebb tu­dósítással dr. Kanyurszky György (Andrássy­ út 115. sz.) szívesen szolgál.­­ (Jótékonyság.) Kempelen Imre, a mohai „Ágnes“-forrás tulajdonosa, tekintettel ama sajnos körülményre, hogy a kolera Fiuméban, a magyar kikötővárosban is jelentkezik, és hogy tekintélyes orvosi vélemények egybehangzóan alkalmasnak ta­lálják a mohai Ágnesvizet gazdag szénsav tartalmá­nál fogva óvszer gyanánt a kolera ellen, a fiumei polgármester címe alatt, elosztás céljából ingyen és bérmentve 4000 palackkal útnak indíttatott és pe­dig : 1000 palackot a kórházaknak, 1000 palackot az ottani tűzoltók és családjaiknak, 1000 palackot a város elöljáróságának, belátása szerint elosztandó, 1000 palackot a honvédkerületi parancsnokságnak. Ezenkívül küldött ingyen 500 palackkal a Ludovika akadémiának, 300 palackkal a honvédmenháznak, 400 palackkal a pécsi, 200 palackkal a lugosi, 600 palackkal a kassai, 200 palackkal a nyitrai, 200 pa­lackkal a m.-vásárhelyi honvédtábornak.­­ (Sakkongresszus Londonban.) A brit sakkegylet aegise alatt folyó sakkkongresszus múlt kedden kezdődött meg Londonban. A mesterjátszmá­ban résztvettek 13-an. Az első tour a következő ered­ménynyel folyt le: Mackenzie, az Egyesült Államok bajnoka megverte Mortimert; Gunsberg győzött Lip­­schütz fölött; Schallopp: Hannam fölött, Buen: Bird fölött és Pollock Blackburne fölött. Legközelebb mérkőznek: Schallopp és Bird, Mason és Hannam, Mackenzie és Taubenhaus, Blackburne és Mortimer, Gunsberg és Pollock, Zuckertort és Lipschütz.­­ (Részeg katonatiszt.) Egy német kato­natiszt múlt vasárnap teljesen részeg állapotban ment végig Basel egyik utcáján. A járókelők egy ideig mulattak tántorgó járásán, de mikor a katona­tiszt kardot rántott és egy embert könnyen megsér­tett, a tömeg rárontott, leszakította ruháját, elvette kardját és a tisztet leütötte, úgy, hogy a rendőrség volt kénytelen közbelépni. A tiszt ellenállt a rend­őröknek, bár igyekeztek vele megértetni, hogy a le­tartóztatás tulajdonképpen a saját érdekében törté­nik. A rendőrségnél tört-zúzott mindent, de mikor kijózanodott, férfias nyíltsággal ismerte be, hogy ő és egy társa provokálták a közönséget, bár okuk nem volt, mert valahányszor Baselben és Svájcban járt, mindig a legnagyobb előzékenységgel találko­zott. A rendőrség biztosíték mellett szabadlábra he­lyezte és pénzbírságra, valamint az okozott kár megtérítésére ítélte. Ezzel az ügy el lett volna in­tézve és felsőbb helyen sem vettek volna tudomást .

Next