Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)

1887-11-01 / 300. szám

1887. november 1.5 PESTI HÍRLAP bizonytalan szinü pocsékká változott át. Igazi Kaferle-csokoládé. Vagy ha nem az, hát nem az ő hibája. Annyi pénzért, amennyiért a fővá­ros érdemes tanácsa a mi ragyogó metropoli­sunknak ezt az őszi s majdan téli szutykot biz­tosítja, annyiért talán mindjárt igazi csokoládét is rendelhetett volna a mi tündöklő utcáinkra,­­ tojásfehérjével és tejhabbal. Az urak feltűzött nadrággal vígan lubic­kolnak benne, ámbátor így is a hátuk közepéig fecscsen az egyetemes folyadék. Oldalt meg a „beau monde“ s a Lipótváros fogatai frecscsen­­tik föl a kocsiutnak még csokoládébb sarát. S ez mind az Andrássy-uton van igy, nemcsak a Frigyes—Vilmos—János— Ferdinand — Ferenc­­köruton. Csakhogy ez mégis főváros! Nem lehet annak minden szépségeit sárbafullasztani. Imhol kigyuladnak a gázlángok fényes so­rai s a tündöklő látvány csak annál szebb, hogy visszasugárzik a vizenyős utcákról. A Ruscher villanylámpái messzire fényözönnel árasztják el a Canal Grand-ot, — akarom mondani az And­­rássy-utat s a sétáló emberiség szebbik fele íz­léssel és plasztikával tartja kezében az őszi robe alját. És ah, a formás lábacskák mellett meg­­megvillanik egy falatka a hófehér harisnyács­­kákból. A poézis ez és a nagy város pikáns íz­lése (izleltetője, ha úgy tetszik), ami ellen hiába találták ki a csatakot és a fővárosi munici­­piumot. Az élet, aminek örülünk a piszokban is. S azonfelül a főváros népének, ennek a mi gyorsan emelkedő világunknak, ilyenkor van leg­nagyobb sétáló kívánsága. Kegyelmes urak és utcagyerekek, fashionable hölgyek és szakácsnők , ha e kívánságai közül valamelyik teljesülne, ő haj­landó volna a kaposvári kormánypárt javára fel­használni; egyébiránt ez ügyben még legközelebb fog nekem üzenni. Pár nappal ezután eljött hozzám Bárdra Fuchs József visnyei lakos, ki Körmendy Sándor látogatójegyét mutatta fel nekem, melyre Körmendy­­nek általam jól ismert sajátkezű írásával fel volt írva: „Fuchs József úr teljes bizalmamat bírja."* Fuchs erre nekem azon ajánlatot tette Kör­mendy megbízásából, hogy a kormánypárt fizessen Körmendynek 5000 frtot, ki ez esetben Kaposváron nem lépne fel képviselőnek, hanem Csurgón Szalay Károly ellen, a kaposvári kerületben pedig a kor­mánypárt javára érvényesítené befolyását. Én ezen ajánlatot visszautasítottam. Pár nap múlva ismét 5000 fk­ót kért tőlem Fuchs Körmendy nevében és számára s még azt is megjegyezte, hogy ez összeget még az nap, legké­sőbb másodnap meg kell kapnia; én újból elutasí­tottam, mire két nap múlva hallottam, hogy Kör­mendy Sándor Visnyén a Kaposváron már kijelölt Czsernel Gyula függetlenségi jelölt ellen fellépett és magát képviselőjelöltül proklamálta. Június 18 án a választás megtörtént s Kör­mendy pártja kisebbségben maradt. Körmendy e bukásba bele nem nyugodott, hanem pártjának né­hány tagjával a választás ellen petíciót íratott alá. Midőn az országgyűlés összeült és a petíció beadásának végső határideje közeledett, Körmendy a kész petícióval Fuchs társaságában Budapestre ment, hol ugyanakkor én is tartózkodtam. Ott fel­keresett engem Fuchs, ki Körmendy nevében azon ajánlatot tette nekem, hogy a kész petíciót Kör­mendy hajlandó volna minden mellékletével együtt átadni nekem, ha neki a 6000 fk­nt, mibe neki a választás belekerült, megfizetem, illetve pártommal megfizettetem. Én ez ajánlatot ismételve elutasítot­tam úgy a magam, mint pártom nevében. Kelt Bárdi-Bükkhezl, 1887. október 26. Már­ffy Pál: Megtámadott mandátumok. (A kaposvári választás.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház 3-ik bíráló bizottsága ma tár­gyalta a gr. Széchenyi Pál miniszter kaposvári man­dátuma ellen beadott kérvényt. A tárgyalás rendkívül élénken s meglehetős heves hangon folyt. A választás védői a két hetet, mely a kérvény első bemutatása óta lefolyt, jól fel­használták s nem kevesebb mint 33 olyan bizonyit­­ványnyal rukkoltak be, melyeket azok a választók állítottak ki, kiket a Körmendy-párt megvesztegetett­séggel vádolt. Ezekben az illetők tagadják azt, hogy őket megvesztegették, de sőt avval vádolják Körmen­­dyt, hogy személyesen vásárolta a szavazatokat. Terrorizmus, gyújtogatás, életveszélyes fenyegetés sok esetben bizonyittatnak ez okmányokban, melyek­nek azonban egy része nem okmány jellegű, mint­hogy falusi postamester s ilyen közegek által vannak hitelesítve. A küzdelem azonban nem a vesztegetések körül gyűrűzött főkép a választást támadó és védő ügyvédek közt, hanem — mint előre látható — a körül, érvényes-e a mandátum ? A Körmendy-párt képviselője azt állítá, hogy a belügyminiszterhez felküldött és a képviselő man­dátumához mellékelt ívpéldányok meg vannak hami­sítva, mert az előbbiben 19 taszári választó, kik Körmendyre szavaztak, Széchenyire van irva, mig a képviselő mandátumához mellékeltben a taszári sza­vazatok Körmendyre irvák, de e helyett 24 szemnai szavazó van jogtalanul Széchenyi szavazatai közé fölvéve. Mig a megye levéltárában letett egyedül hi­telen példány tisztán kitünteti Körmendy többségét. A védelem ellenben azon álláspontra helyez­kedett, hogy egyedül csak az az ívsorozat veendő tekintetbe, mely a képviselő mandátumához van csa­tolva. A többi tvsorozat nem döntő, mert azokat ír­nokok vezették, míg a Széchenyiét maga Bakonyi, a küldöttségi elnök ellenőrizte. Igaz, hogy Eötvös egy kérdése meglehetős rést ütött ezen az állásponton, mert a képviselő azon kérdésére, hogy hát a megyei archívumba letett pél­dány számadatait ki javította önkényesen át Széchenyi javára, a védő bevallá, hogy­­ azt is Bakonyi Fe­renc. E körül fordul már most a kocka. Sokan azon­ban már előre is hirdetik, hogy a gyomai mandátum volt a kormánypárt részéről az engesztelő áldozat­a a kaposváriért. Bizonyos szenzációt keltett a tárgyaláson Márffy somogyi birtokos egy levele, mely Körmendyt külön­féle vádakkal illeti. Ilyen erős vádakkal még alig il­lettek verifikáció alkalmával képviselőt vagy ellenje­löltet s emeli kirivó színezetüket az is, hogy Márffy úr semmi bizonyítékkal nem szolgál vádjaihoz. Az egész egy magánbeszélgetésen alapszik, mely a vádló és Körmendy közt négyszemközt esett meg. A kérvény egyik védője — Matolcsy kapos­vári ügyvéd — még a tárgyalás folyamán kijelenté, hogy Körmendy felhatalmazá őt a bizottság előtt ki­nyilvánítani, mikép Márffy vádjai rágalmak s miután mint pap, párbajra ki nem hívhatja, a törvény előtt keres elégtételt. És szóba került a somogyi levél is. A védelem képviselői azonban — Orczy nyomán — érintik egymást a járda tolongásában és mind­azok, akik a két sarkpont közé születtek. A ki­rakatok javában ragyognak. Ékszerek, ruhák, gyerekjátékok, sajtok, rumok, teák, sonkák, cuk­rok, vadak, karmantyúk, bundák, millió nagy és apró dolgok kínálkoznak — s egy hentes tükörablaka előtt ott találom az én gyufás­ gye­­rekemet, amint kerekre nyitott szemmel nézi a kolbászokat s ujjain túl érő rongyos kabátujjá­­val nagyokat törül, bizony, az orrán. A Jönköpings-standtiks­katulyák ott vannak kicsike ládácskájában, mely egy kócmadzaggal van a nyakába akasztva. Ormótlan nagy, de annál elnyűttebb cipő van a lábán s a fejébe valami bundsi-sipkát nyomott, meglehet az anyai kéz, ámbátor kifehérlik a sapkából a vattabélés három helyen. — Hé gyerek, kinézed a szemedet. Adj ide hamar két katulya gyufát. Valami büszke kereskedő nép ez! Oda­tartja a ládát s szó nélkül vágja zsebre a fölös krajcárokat. Az igaz, hogy aligha régóta érti a beszéd mesterségét; nem hiszem, hogy hat éves legyen. — Azután kinek a fia vagy, mi? — Az apámé. — Igaz. Erre nem is gondoltam. Hát aztán hol laktok ? — A karvaly­ utcában, a város végén. — Hányan vagytok együtt? — Nyolcan. — Egy szobában? — Abban. Az is konyha. — Azután hol ebédelsz, mi? — Mi az ? — Hát hol szoktál enni? Kijelentették, hogy ők azt a levelet nem létező­nek tekintik.* * * A harmadik bíráló bizottság következőkép ala­­kult meg: Elnök Vargics Imre, előadó Hannibal Jó­zsef, tagok: Rácz Athanáz, Horánszky Nándor, Eöt­vös Károly, Jelinek Arthur. A választás védői: Ifj. Csorba Ede és dr. D­a­r­v­a­s Fülöp. A kérvény védői: dr. P­r­e­y­e­r Hugó és Matolcsy. Mindjárt kezdetben vitára szolgáltatott okot a választás védőinek tegnap benyújtott nyilatkozata, melynek felolvasását a kérvény védői ellenezték. A bizottság azonban a nyilatkozat felolvasását elren­delte. E nyilatkozat igen terjedelmes és 33 bizonyít­­ványnyal iparkodik meggyöngíteni a kérvény vádjait. E bizonyítványokban a vádolt választók visszauta­sítják a vesztegetés vádját s a Körmendy-párt van vádolva erőszakkal, lélekvásárral, gyújtogatással, ámítással, sőt maga a jelölt is igen szenzációs vá­dakkal van érintve. A bizonylatok felolvasása igénybe vette a délelőtt nagy részét. Ezután a kérvény védője vette á­t a szót. Preyer Hugó: Alig volt még választás, mely annyi elkeseredést szült volna, mint a kaposvári. És méltán. Egy miniszter, egy nagy név örököse, a­ki mandátumot keres, egy oldalról, emitt egy egyszerű református pap, kinek kezéből kiragadják a mandá­tumot. Emilt erőszakoskodó közigazgatási közegek, kiknek szervilvizmusa arcul üti a morált, egy értel­metlen intelligencia, mely ujjongva üvölt hozsannát annak, a­mi fölött pirulnia kellene. Elnök kéri a szólót, mérsékelje kissé magát. Prey­er: Meghajol az elnök előtt, de kijelenti, hogy kritikáját itt gyakorolni kívánja. Majd igy foly­tatja : A kérvény két főrészből áll. Egyik azt iga­zolja, hogy a jegyzőkönyv hamis és Körmendy Sán­dor kapta az abszolút többséget, a másik rész meg azt, hogy gróf Széchenyi szavazatait egyáltalán csak vesztegetés útján kapta. A kaposvári választásnál két választási bizottság volt, egyiknek elnöke volt Szabó Kálmán, a másiké Bakonyi Ferenc. A Szabó bizottsága előtt kapott Széchenyi 916 szavazatot, Körmendy 807-et, a Bakonyi bizottsága előtt kapott Széchenyi 680 szavazatot, Körmendy 811-et. Tehát Körmendynek 28 szótöbbsége volt. S még­sem ő lett képviselőnek kijelentve. Mert Bakonyi a küldöttségi el­nök megváltoztatta a számokat a kép, hogy a 680-ból csi­náltak 703-at, s a Körmendy 807 szavazatát lefaragták 793-ra. Tehát eltüntettek a Körmendyre esett sza­vazatokból. Ez képezi a választás megsemmisítésé­nek kulcsát. Lehet-e gróf Széchenyit 20 szótöbbség­gel képviselőnek kijelenteni ? Hogy nem, további bi­zonyításra se szorul. Teljesen közömbös, mit tartal­maz az az ívpéldány, mit a belügyminiszterhez küld­tek, vagy az a mi Széchényinek adatott, a fő az, mely a megyei levéltárban helyeztetett el. De a va­lóságban egyik ívpéldány se egyezik meg a másik­kal, mert mind a három meg van végeredményében hamisítva. A 19 taszári választó a belügyminiszter­hez küldöttben Széchenyire van irva, mig a Szé­chenyiében Körmendyre írták. E helyett a Széchényi ivpéldányában más közságbeli szavazók vannak Szé­chenyire irva jogtalanul, sőt itt néhol a község­— Uhám. Hát sehol! — De mégis csak eszel valamit néha, mi ? — Hát ezt eszem ni, ha van! Valami száraz kenyérdarabot mutatott a kabátja zsebében, a­melyik már meglehetősen el volt rágva. Különben kivallotta, hogy ma jó napja volt. Az István téren egy kofa adott neki káposzta-csuszpászt. Egy kofa! Oh igen. A kofáknak rossz nyelvük van, de a szívük az jó. S ők látják csak igazán, hogy vannak éhező gyerekek, a­kik különben fáznak is, meg büzhödt vackokban is laknak, odakünn valahol a karvaly-utcában. S hozzá még nyolcad­ magukkal. Hogy eleresztem a fiút, egyet tipeg a szegényke a sétáló társaság lábai között s meg­­meg odanuzódik a fényes üveglaphoz, mintha a szemével akarná megenni a füstölt kolbászokat! Önök még nem hallották, de tény, hogy a gyomornak is vannak szenvedélyei. Vad, kielé­­gíthetlen, naponkint újraszülető és fölötte saját­­szerű szenvedélyek, a­melyek az ilyen „rossz nevelésből“ származnak s megnövekednek a korral, megsemmisítő, társadalomtagadó dü­­hösséggé. Meglehet, hogy ez a kis fiú egykor valamely nagy ur kincseire éhezik meg s mivel szeméből az ész és bátorság tüze villan ki már is, az is meglehet, hogy nem jó katona vagy jó pap lesz belőle, hanem egy jóhirű betörő, vagy ennél is több. Tagja ama nem néptelen osztálynak, a­hol Spanga nevét a vértanuság hervadhatlan koszorúja környezi — a mint a humanista mondja, gazember — a mint azok nevezik, a kik nem többek, mint csakis urak. Különben mit is rágalmazom én ezt az ökölnyi emberkét. Hiszen ez a becsület útján

Next