Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)
1887-11-01 / 300. szám
1887. november 1.5 PESTI HÍRLAP bizonytalan szinü pocsékká változott át. Igazi Kaferle-csokoládé. Vagy ha nem az, hát nem az ő hibája. Annyi pénzért, amennyiért a főváros érdemes tanácsa a mi ragyogó metropolisunknak ezt az őszi s majdan téli szutykot biztosítja, annyiért talán mindjárt igazi csokoládét is rendelhetett volna a mi tündöklő utcáinkra, tojásfehérjével és tejhabbal. Az urak feltűzött nadrággal vígan lubickolnak benne, ámbátor így is a hátuk közepéig fecscsen az egyetemes folyadék. Oldalt meg a „beau monde“ s a Lipótváros fogatai frecscsentik föl a kocsiutnak még csokoládébb sarát. S ez mind az Andrássy-uton van igy, nemcsak a Frigyes—Vilmos—János— Ferdinand — Ferencköruton. Csakhogy ez mégis főváros! Nem lehet annak minden szépségeit sárbafullasztani. Imhol kigyuladnak a gázlángok fényes sorai s a tündöklő látvány csak annál szebb, hogy visszasugárzik a vizenyős utcákról. A Ruscher villanylámpái messzire fényözönnel árasztják el a Canal Grand-ot, — akarom mondani az Andrássy-utat s a sétáló emberiség szebbik fele ízléssel és plasztikával tartja kezében az őszi robe alját. És ah, a formás lábacskák mellett megmegvillanik egy falatka a hófehér harisnyácskákból. A poézis ez és a nagy város pikáns ízlése (izleltetője, ha úgy tetszik), ami ellen hiába találták ki a csatakot és a fővárosi municipiumot. Az élet, aminek örülünk a piszokban is. S azonfelül a főváros népének, ennek a mi gyorsan emelkedő világunknak, ilyenkor van legnagyobb sétáló kívánsága. Kegyelmes urak és utcagyerekek, fashionable hölgyek és szakácsnők , ha e kívánságai közül valamelyik teljesülne, ő hajlandó volna a kaposvári kormánypárt javára felhasználni; egyébiránt ez ügyben még legközelebb fog nekem üzenni. Pár nappal ezután eljött hozzám Bárdra Fuchs József visnyei lakos, ki Körmendy Sándor látogatójegyét mutatta fel nekem, melyre Körmendynek általam jól ismert sajátkezű írásával fel volt írva: „Fuchs József úr teljes bizalmamat bírja."* Fuchs erre nekem azon ajánlatot tette Körmendy megbízásából, hogy a kormánypárt fizessen Körmendynek 5000 frtot, ki ez esetben Kaposváron nem lépne fel képviselőnek, hanem Csurgón Szalay Károly ellen, a kaposvári kerületben pedig a kormánypárt javára érvényesítené befolyását. Én ezen ajánlatot visszautasítottam. Pár nap múlva ismét 5000 fkót kért tőlem Fuchs Körmendy nevében és számára s még azt is megjegyezte, hogy ez összeget még az nap, legkésőbb másodnap meg kell kapnia; én újból elutasítottam, mire két nap múlva hallottam, hogy Körmendy Sándor Visnyén a Kaposváron már kijelölt Czsernel Gyula függetlenségi jelölt ellen fellépett és magát képviselőjelöltül proklamálta. Június 18 án a választás megtörtént s Körmendy pártja kisebbségben maradt. Körmendy e bukásba bele nem nyugodott, hanem pártjának néhány tagjával a választás ellen petíciót íratott alá. Midőn az országgyűlés összeült és a petíció beadásának végső határideje közeledett, Körmendy a kész petícióval Fuchs társaságában Budapestre ment, hol ugyanakkor én is tartózkodtam. Ott felkeresett engem Fuchs, ki Körmendy nevében azon ajánlatot tette nekem, hogy a kész petíciót Körmendy hajlandó volna minden mellékletével együtt átadni nekem, ha neki a 6000 fknt, mibe neki a választás belekerült, megfizetem, illetve pártommal megfizettetem. Én ez ajánlatot ismételve elutasítottam úgy a magam, mint pártom nevében. Kelt Bárdi-Bükkhezl, 1887. október 26. Márffy Pál: Megtámadott mandátumok. (A kaposvári választás.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház 3-ik bíráló bizottsága ma tárgyalta a gr. Széchenyi Pál miniszter kaposvári mandátuma ellen beadott kérvényt. A tárgyalás rendkívül élénken s meglehetős heves hangon folyt. A választás védői a két hetet, mely a kérvény első bemutatása óta lefolyt, jól felhasználták s nem kevesebb mint 33 olyan bizonyitványnyal rukkoltak be, melyeket azok a választók állítottak ki, kiket a Körmendy-párt megvesztegetettséggel vádolt. Ezekben az illetők tagadják azt, hogy őket megvesztegették, de sőt avval vádolják Körmendyt, hogy személyesen vásárolta a szavazatokat. Terrorizmus, gyújtogatás, életveszélyes fenyegetés sok esetben bizonyittatnak ez okmányokban, melyeknek azonban egy része nem okmány jellegű, minthogy falusi postamester s ilyen közegek által vannak hitelesítve. A küzdelem azonban nem a vesztegetések körül gyűrűzött főkép a választást támadó és védő ügyvédek közt, hanem — mint előre látható — a körül, érvényes-e a mandátum ? A Körmendy-párt képviselője azt állítá, hogy a belügyminiszterhez felküldött és a képviselő mandátumához mellékelt ívpéldányok meg vannak hamisítva, mert az előbbiben 19 taszári választó, kik Körmendyre szavaztak, Széchenyire van irva, mig a képviselő mandátumához mellékeltben a taszári szavazatok Körmendyre irvák, de e helyett 24 szemnai szavazó van jogtalanul Széchenyi szavazatai közé fölvéve. Mig a megye levéltárában letett egyedül hitelen példány tisztán kitünteti Körmendy többségét. A védelem ellenben azon álláspontra helyezkedett, hogy egyedül csak az az ívsorozat veendő tekintetbe, mely a képviselő mandátumához van csatolva. A többi tvsorozat nem döntő, mert azokat írnokok vezették, míg a Széchenyiét maga Bakonyi, a küldöttségi elnök ellenőrizte. Igaz, hogy Eötvös egy kérdése meglehetős rést ütött ezen az állásponton, mert a képviselő azon kérdésére, hogy hát a megyei archívumba letett példány számadatait ki javította önkényesen át Széchenyi javára, a védő bevallá, hogy azt is Bakonyi Ferenc. E körül fordul már most a kocka. Sokan azonban már előre is hirdetik, hogy a gyomai mandátum volt a kormánypárt részéről az engesztelő áldozata a kaposváriért. Bizonyos szenzációt keltett a tárgyaláson Márffy somogyi birtokos egy levele, mely Körmendyt különféle vádakkal illeti. Ilyen erős vádakkal még alig illettek verifikáció alkalmával képviselőt vagy ellenjelöltet s emeli kirivó színezetüket az is, hogy Márffy úr semmi bizonyítékkal nem szolgál vádjaihoz. Az egész egy magánbeszélgetésen alapszik, mely a vádló és Körmendy közt négyszemközt esett meg. A kérvény egyik védője — Matolcsy kaposvári ügyvéd — még a tárgyalás folyamán kijelenté, hogy Körmendy felhatalmazá őt a bizottság előtt kinyilvánítani, mikép Márffy vádjai rágalmak s miután mint pap, párbajra ki nem hívhatja, a törvény előtt keres elégtételt. És szóba került a somogyi levél is. A védelem képviselői azonban — Orczy nyomán — érintik egymást a járda tolongásában és mindazok, akik a két sarkpont közé születtek. A kirakatok javában ragyognak. Ékszerek, ruhák, gyerekjátékok, sajtok, rumok, teák, sonkák, cukrok, vadak, karmantyúk, bundák, millió nagy és apró dolgok kínálkoznak — s egy hentes tükörablaka előtt ott találom az én gyufás gyerekemet, amint kerekre nyitott szemmel nézi a kolbászokat s ujjain túl érő rongyos kabátujjával nagyokat törül, bizony, az orrán. A Jönköpings-standtikskatulyák ott vannak kicsike ládácskájában, mely egy kócmadzaggal van a nyakába akasztva. Ormótlan nagy, de annál elnyűttebb cipő van a lábán s a fejébe valami bundsi-sipkát nyomott, meglehet az anyai kéz, ámbátor kifehérlik a sapkából a vattabélés három helyen. — Hé gyerek, kinézed a szemedet. Adj ide hamar két katulya gyufát. Valami büszke kereskedő nép ez! Odatartja a ládát s szó nélkül vágja zsebre a fölös krajcárokat. Az igaz, hogy aligha régóta érti a beszéd mesterségét; nem hiszem, hogy hat éves legyen. — Azután kinek a fia vagy, mi? — Az apámé. — Igaz. Erre nem is gondoltam. Hát aztán hol laktok ? — A karvaly utcában, a város végén. — Hányan vagytok együtt? — Nyolcan. — Egy szobában? — Abban. Az is konyha. — Azután hol ebédelsz, mi? — Mi az ? — Hát hol szoktál enni? Kijelentették, hogy ők azt a levelet nem létezőnek tekintik.* * * A harmadik bíráló bizottság következőkép alakult meg: Elnök Vargics Imre, előadó Hannibal József, tagok: Rácz Athanáz, Horánszky Nándor, Eötvös Károly, Jelinek Arthur. A választás védői: Ifj. Csorba Ede és dr. Darvas Fülöp. A kérvény védői: dr. Preyer Hugó és Matolcsy. Mindjárt kezdetben vitára szolgáltatott okot a választás védőinek tegnap benyújtott nyilatkozata, melynek felolvasását a kérvény védői ellenezték. A bizottság azonban a nyilatkozat felolvasását elrendelte. E nyilatkozat igen terjedelmes és 33 bizonyítványnyal iparkodik meggyöngíteni a kérvény vádjait. E bizonyítványokban a vádolt választók visszautasítják a vesztegetés vádját s a Körmendy-párt van vádolva erőszakkal, lélekvásárral, gyújtogatással, ámítással, sőt maga a jelölt is igen szenzációs vádakkal van érintve. A bizonylatok felolvasása igénybe vette a délelőtt nagy részét. Ezután a kérvény védője vette át a szót. Preyer Hugó: Alig volt még választás, mely annyi elkeseredést szült volna, mint a kaposvári. És méltán. Egy miniszter, egy nagy név örököse, aki mandátumot keres, egy oldalról, emitt egy egyszerű református pap, kinek kezéből kiragadják a mandátumot. Emilt erőszakoskodó közigazgatási közegek, kiknek szervilvizmusa arcul üti a morált, egy értelmetlen intelligencia, mely ujjongva üvölt hozsannát annak, ami fölött pirulnia kellene. Elnök kéri a szólót, mérsékelje kissé magát. Preyer: Meghajol az elnök előtt, de kijelenti, hogy kritikáját itt gyakorolni kívánja. Majd igy folytatja : A kérvény két főrészből áll. Egyik azt igazolja, hogy a jegyzőkönyv hamis és Körmendy Sándor kapta az abszolút többséget, a másik rész meg azt, hogy gróf Széchenyi szavazatait egyáltalán csak vesztegetés útján kapta. A kaposvári választásnál két választási bizottság volt, egyiknek elnöke volt Szabó Kálmán, a másiké Bakonyi Ferenc. A Szabó bizottsága előtt kapott Széchenyi 916 szavazatot, Körmendy 807-et, a Bakonyi bizottsága előtt kapott Széchenyi 680 szavazatot, Körmendy 811-et. Tehát Körmendynek 28 szótöbbsége volt. S mégsem ő lett képviselőnek kijelentve. Mert Bakonyi a küldöttségi elnök megváltoztatta a számokat a kép, hogy a 680-ból csináltak 703-at, s a Körmendy 807 szavazatát lefaragták 793-ra. Tehát eltüntettek a Körmendyre esett szavazatokból. Ez képezi a választás megsemmisítésének kulcsát. Lehet-e gróf Széchenyit 20 szótöbbséggel képviselőnek kijelenteni ? Hogy nem, további bizonyításra se szorul. Teljesen közömbös, mit tartalmaz az az ívpéldány, mit a belügyminiszterhez küldtek, vagy az a mi Széchényinek adatott, a fő az, mely a megyei levéltárban helyeztetett el. De a valóságban egyik ívpéldány se egyezik meg a másikkal, mert mind a három meg van végeredményében hamisítva. A 19 taszári választó a belügyminiszterhez küldöttben Széchenyire van irva, mig a Széchenyiében Körmendyre írták. E helyett a Széchényi ivpéldányában más közságbeli szavazók vannak Széchenyire irva jogtalanul, sőt itt néhol a község— Uhám. Hát sehol! — De mégis csak eszel valamit néha, mi ? — Hát ezt eszem ni, ha van! Valami száraz kenyérdarabot mutatott a kabátja zsebében, amelyik már meglehetősen el volt rágva. Különben kivallotta, hogy ma jó napja volt. Az István téren egy kofa adott neki káposzta-csuszpászt. Egy kofa! Oh igen. A kofáknak rossz nyelvük van, de a szívük az jó. S ők látják csak igazán, hogy vannak éhező gyerekek, akik különben fáznak is, meg büzhödt vackokban is laknak, odakünn valahol a karvaly-utcában. S hozzá még nyolcad magukkal. Hogy eleresztem a fiút, egyet tipeg a szegényke a sétáló társaság lábai között s megmeg odanuzódik a fényes üveglaphoz, mintha a szemével akarná megenni a füstölt kolbászokat! Önök még nem hallották, de tény, hogy a gyomornak is vannak szenvedélyei. Vad, kielégíthetlen, naponkint újraszülető és fölötte sajátszerű szenvedélyek, amelyek az ilyen „rossz nevelésből“ származnak s megnövekednek a korral, megsemmisítő, társadalomtagadó dühösséggé. Meglehet, hogy ez a kis fiú egykor valamely nagy ur kincseire éhezik meg s mivel szeméből az ész és bátorság tüze villan ki már is, az is meglehet, hogy nem jó katona vagy jó pap lesz belőle, hanem egy jóhirű betörő, vagy ennél is több. Tagja ama nem néptelen osztálynak, ahol Spanga nevét a vértanuság hervadhatlan koszorúja környezi — a mint a humanista mondja, gazember — a mint azok nevezik, a kik nem többek, mint csakis urak. Különben mit is rágalmazom én ezt az ökölnyi emberkét. Hiszen ez a becsület útján