Pesti Hírlap, 1888. február (10. évfolyam, 32-60. szám)
1888-02-14 / 45. szám
Budapest, 1888. X. évf. 45. (3282.) szám. Kedd, február 142 Előfizetési arab: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... V » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz., földszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, mier-nm simI. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. " Bérmentetlen levelek" csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kinevezés és protekció. Polonyi Géza bőbeszédűségének árja ma fölszinre hozta a képviselőházban a szabadelvű párt körében múlt héten történt s meglehetős port fölkavart incidenst. Fölszólalásának ezt a részét azonban akkor sem tartottuk volna fölöslegesnek, ha nem nyújtott volna alkalmat a kormányelnöknek s az igazságügyminiszternek olyan válaszokra, melyeket a parlamenti kormányforma őszinte barátai csak helyesléssel fogadhatnak. Lehetetlen félreismerni, hogy nálunk a képviselők nagy része tényleg följogosítva érzi magát befolyásolni a minisztereket a kinevezéseknél. Országszerte annyira el van terjedve az a hit, hogy a miniszterek mintegy erkölcsileg kényszerítve vannak figyelembe venni a képviselők által ajánlt pályázókat, hogy pártelnökök s a kerületek egyéb befolyásos férfiai egyenesen elvárják mandátumok birtokosától az interveniálást az általuk ajánlt egyének érdekében. Aki vonakodik eljárni ily megbízatásokban, vagy nem eléggé befolyásos arra, hogy kineveztesse pártembereinek jelöltjeit, ki sok esetben hamar „lejárja magát“ a kerületben s alaposan kockáztatja mandátumát a jövőre nézve. Tehát „peccatur intra et extra muros“; nemcsak a képviselők hibásak, hanem választóik is. Magyarországon kivált, hol sok megyében még valóságos klikk-uralom létezik s az befolyásolja és intézi a választásokat is: az adott mandátum sokszor azzal a kötelezettséggel jár, hogy a képviselő minden befolyását érvényesíteni fogja a klikk által ajánltak érdekében. A saját kerülete érdekeit fölkarolni és előmozdítani — amennyiben ezen érdekek nem állnak ellentétben a közérdekkel, bizonyára minden képviselőnek olyan kötelessége, mely összefér a parlamenti kormányforma erkölcsi követelményeivel is. De Magyarországon a személyes érdekek nagyon gyakran tévesztetnek össze a kerület érdekeivel. A baj nem új keletű, sőt ellenkezőleg olyan régi, mint parlamenti kormányzatunk. Létezett már a Deák-párti kormányok alatt is és nem egy heves szót csalt Deák Ferenc ajkára. A protekció és nepotizmus rendszere egész légióját ültette a hivatalokba a heréknek és tehetetleneknek, kik dolgozni vagy nem tudnak, vagy nem akarnak. A lassú ügymenet, az igazságszolgáltatás tekintélyét kompromittáló ítéletek, restanciák halmaza stb. sok járásbíróságnál és törvényszéknél csakis hasonló kinevezésekre vihetők vissza. S aki ismeri a viszonyokat, tudja, hogy kortesszolgálatok régebben gyakran bírói kinevezésekkel is meg lettek jutalmazva. Ha Fabiny emancipálni akarja magát az eddigi „praxis“ alól és nem engedi meg, hogy a képviselő urak oktrojálják rá a saját jelöltjeiket , úgy nem gáncsot érdemel, hanem dicséretet. Ha valahol, úgy a bírói kinevezéseknél kell eljárni a miniszternek a legnagyobb óvatossággal és lelkiismeretességgel. Elismerjük, hogy föladata nehéz, de a képviselő urak aligha fogják megkönnyíteni feladatát, ha lokális és egyéni érdekekre való tekintetből ajánlgatnak neki egyéneket. Nincs tökéletes emberi intézmény és bizonyára az alkotmányos kormányforma sem az. A pártéletnek meg vannak a maga árnyoldalai. A kölcsönös érdekek a „kéz kezet mos“ elve szerint sokszor oly módon jutnak kifejezésre, mely veszélyezteti a közügy érdekeit. Egészen sohasem lesz mellőzhető a politikai pártoktól elválasztható protekcionális rendszer. De le kell szállítani legalább a minimumra s nem szabad megengedni, hogy nyíltan, leplezetlenül terpeszkedhessék. Tisza Kálmán nagyon helyesen jegyezte ma meg, hogy egy felelős kormánynyal összeférhetlen az, hogy a képviselők a jelölés jogával bírjanak a kinevezéseknél. Óhajtjuk, hogy ezt megszívleljék jobbról és balról egyaránt, minden párt körében. Belpolitikai hírek. — febr. 13. A király — mint értesülünk — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi, valamint Fabiny Teofil igazságügyi minisztereknek a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. A főrendiház gazdasági bizottsága febr. 17-én délelőtt 11 órakor ülést tart. “ Sliy, Hadseregünk. Minden államnak legnagyobb támasza a rendezett pénzügyi viszonyokon kívül egy jó, erős, kiképzett és jól fölfegyverzett hadsereg. Már Jenő főherceg megmondá VI. Károlynak, hogy a pragmatika sankció biztosítására 200.000 szurony többet ér, mint az összes hatalmak kereskedő szava. Körülöttünk minden hatalom, egy nagy mérkőzés veszélye előtt állván, két évtized óta folyvást fegyverkezik. Németország és Franciaország rendkívül fölemelték hadseregeik létszámát, Oroszország a háború után újjászervezte hadseregét. Az áldozatok terén mi sem maradtunk hátra. Nemcsak amennyire pénzügyeink engedték, hanem erőnkön túl is áldoztunk a monarchia védelmére közösen, és külön a magyar honvédségre. A magyar honvédség számra és kiképzésre nézve jóval meghaladta már a Lajtántúli rész nagyobb népességéből alakult honvédséget is. Midőn annyi milliót szavaztak meg a törvényhozó testületek a hadseregre, midőn nemsokára a fenyegető veszélyekkel szemben ismét az ország áldozatkészségéhez kell fordulnia a hadügyi kormánynak, azt hiszszük, mindenki, aki különben nincs beavatva a hadsereg szervezetébe, érdeklődni fog az iránt, hány katonát állíthatunk ki elsősorban. E cikk ismertetés akar lenni, de nem száraz, hanem felvilágosító ismertetés. A közös hadsereg törvényben megállapított létszáma 800.000 ember, ezt tudják az olvasók; a honvédség létszámáról is többször hallanak; nem rég közöltük, hogy a magyar honvédség 212,000 embert az osztrák 138,000, azt is tudja a közönség, hogy 95,000 újoncot állít ki a monarchia s ugyanennyi a póttartalék, mely a 800,000 embert fölözi. De hogy mint van felosztva a hadsereg, mennyi az elsősorban háborúba küldhető létszám és menynyi ebből a harcos, azt még a katonaviselt emberek nagy része sem tudja, jóllehet érdeklődnek iránta. Mert az összes hadsereg nem küldhető egyszerre harcba. A hadszervezet megszabja, milyen nagy tartalékcsapatoknak k®U a hadkiegészítő kerületekben maradniok, mely tartalékcsapatok feladata a háború által okozott veszteségek pótlása, a pótlásról való gondoskodás az újoncok kiképzése által. A háború előtt kiadott Ordre de bataille (hadrend) szabja meg a kivonulandó sereg számát és beosztását. Mert a hadviselés sikere föltételezi, hogy a hadsereg mozgékonysága ne veszélyeztessék, élelmezése, lőszerrel, ruházattal való folytonos ellátása és számtalan más intézkedés fennakadást ne szenvedjen, mert ez által a hadsereg harcképessége bénulna meg. Nem a nagyobb számú, hanem a jól vezetett, gyors mozgású hadsereg győz, nem az, mely cél nélkül lődöz, hanem, mely megfontoltan, fegyelmezve, biztosan lő és jól vezetett tűzzel rontja meg az ellenséget. A Post nemrég közölt cikksorozata nem egy tekintetben helyes észrevételeket tett, különösen a tüzérségre vonatkozólag. E cikk ismertetés és nem kritika céljából van írva, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a tüzérség, mely kiképzésre nézve az európai hadseregek tüzérségei közt a legjobbak egyikének van elismerve, bár elég a közös hadsereg gyalogságához arányítva, elégtelen ama gyalogsági tömeghez viszonyítva, melyet a közös hadsereg gyalogsága a mindkét állambeli honvédgyalogsággal és esetleg a népfelkelés kiképzett gyalogosaiból alakított zászlóaljakkal együtt képez. A harcászat 1000 gyalogosra 3 ágyút követel. Nagyobb hadseregek működésénél megelégszik kevesebbel is, de a háború nem áll csak egész hadseregek mérkőzéséből s azért szükséges, hogy minden hadosztály és hadtest a kellő számú tüzérséggel el legyen látva. Még pedig ne csak az első sorban kivonult hadsereg, hanem a később alakítandó tartalékhadsereg is.Amint Poroszországban tényleg történik, hol a honvédség is el van látva műszaki csapatokkal és tüzérséggel. A hosszú évek során át, számítva a céltalanul beszerzett golyószórók költségét is, évenként csak csekély áldozatot hozva, fölszerelhettük volna a honvédséget tüzérséggel, úgy hogy minden honvédhadosztály képessé lett volna önálló működésre. Egy csapásra nem teremthetni ugyan rendszeres, képzett tüzérséget, de még most sem járna elháríthatlan nehézséggel a honvédtüzérség szervezése. Három év alatt minden honvéd-gyaloghadosztályhoz föl lehetne állítani egy ütegosztályt, évenkint egy-egy üteget. A közös hadseregből a honvédséghez áttett tüzéreknek nem kellene újra tanulniuk a gyalogsági és lovassági feladatokat, szakképzett anyagot adnának és ezzel új erőt a honvédseregnek. Ez óhajtást nemzeti szempontból sem ismételhetjük eléggé. És most ismerkedjünk meg hadseregünk beosztásának és erejének főbb vonalaival. A közös sorgyalogság áll 102 ezredből, mindegyik ezred négy zászlóaljból, melyekhez háború esetén még egy pótzászlóalj járul. A pótzászlóaljak a háború által okozott veszteségek pótlására szolgálnak, de nagyobb egységekbe sorozva, újabb sereg alakítására is alkalmazhatók. Elsősorban tehát négy zászlóaljjal vonul ki e 102 ezred, melynek létszáma 406 ezer 62 ember (tisztekkel együtt), ezek közül harcos 376,992 ember. A pótzászlóaljakkal együtt 501,228 ember. A sorgyalogsághoz járulnak a vadászok. Van 32 tábori vadászzászlóalj és a tiroli vadászezred 10 zászlóaljjal. Mindegyik zászlóalj még egy tartalékszázadot állít fel, a tiroli vadászezred 2 tartalék zászlóaljat. A vadászok létszáma a tartalékcsapatokon kívül 41 ezer 897 ember, ezek közül harcos 38,984. (Tisztekkel együtt.) A pótszázadokkal 51,809 ember. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.