Pesti Hírlap, 1888. február (10. évfolyam, 32-60. szám)

1888-02-14 / 45. szám

Budapest, 1888. X. évf. 45. (3282.) szám. Kedd, február 142 Előfizetési arab: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... V » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz., földszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, mier-nm sim­I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. " Bérmentetlen levelek" csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kinevezés és protekció. Polonyi Géza bőbeszédűségének árja ma f­ölszinre hozta a képviselőházban a szabadelvű párt körében múlt héten történt s meglehetős port fölkavart incidenst. Fölszólalásának ezt a részét azonban akkor sem tartottuk volna fö­löslegesnek, ha nem nyújtott volna alkalmat a kormányelnöknek s az igazságügyminiszternek olyan válaszokra, melyeket a parlamenti kor­mányforma őszinte barátai csak helyesléssel fo­gadhatnak. Lehetetlen félreismerni, hogy nálunk a képviselők nagy része tényleg följogosítva érzi magát befolyásolni a minisztereket a kinevezé­seknél. Országszerte annyira el van terjedve az a hit, hogy a miniszterek mintegy erkölcsileg kényszerítve vannak figyelembe venni a képvi­selők által ajánlt pályázókat, hogy pártelnökök s a kerületek egyéb befolyásos férfiai egyenesen elvárják mandátumok birtokosától az interveniá­lást az általuk ajánlt egyének érdekében. A­ki vonakodik eljárni ily megbízatásokban, vagy nem eléggé befolyásos arra, hogy kineveztesse pártembereinek jelöltjeit, ki sok esetben ha­mar „lejárja magát“ a kerületben s alaposan­­ kockáztatja mandátumát a jövőre nézve. Tehát „peccatur intra et extra muros“; nemcsak a képviselők hibásak, hanem válasz­tóik is. Magyarországon kivált, hol sok megyé­ben még valóságos klikk-uralom létezik s az befolyásolja és intézi a választásokat is: az adott mandátum sokszor azzal a kötelezettség­gel jár, hogy a képviselő minden befolyását ér­vényesíteni fogja a klikk által ajánltak érde­kében. A saját kerülete érdekeit fölkarolni és előmozdítani — a­mennyiben ezen érdekek nem állnak ellentétben a közérdekkel, bizonyára minden képviselőnek olyan kötelessége, mely összefér a parlamenti kormányforma erkölcsi követelményeivel is. De Magyarországon a szemé­lyes érdekek nagyon gyakran tévesztetnek össze a kerület érdekeivel. A baj nem új keletű, sőt ellenkezőleg olyan régi, mint parlamenti kormányzatunk. Létezett már a Deák-párti kormányok alatt is és nem egy heves szót csalt Deák Ferenc aj­kára. A protekció és nepotizmus rendszere egész légióját ültette a hivatalokba a heréknek és tehetetleneknek, kik dolgozni vagy nem tud­nak, vagy nem akarnak. A lassú ügymenet, az igazságszolgáltatás tekintélyét kompromittáló ítéletek, restanciák halmaza stb. sok járásbíró­ságnál és törvényszéknél csakis hasonló kineve­zésekre vihetők vissza. S a­ki ismeri a viszo­nyokat, tudja, hogy kortesszolgálatok régebben gyakran bírói kinevezésekkel is meg lettek ju­talmazva. Ha Fabiny emancipálni akarja magát az eddigi „praxis“ alól és nem engedi meg, hogy a képviselő urak oktrojálják rá a saját jelölt­jeiket , úgy nem gáncsot érdemel, hanem dicsé­retet. Ha valahol, úgy a bírói kinevezéseknél kell eljárni a miniszternek a legnagyobb óva­tossággal és lelkiismeretességgel. Elismerjük, hogy föladata nehéz, de a képviselő urak aligha fogják megkönnyíteni feladatát, ha lokális és egyéni érdekekre való tekintetből ajánlgatnak neki egyéneket. Nincs tökéletes emberi intézmény és bizo­nyára az alkotmányos kormányforma sem az. A pártéletnek meg vannak a maga árny­oldalai. A kölcsönös érdekek a „kéz kezet mos“ elve szerint sokszor oly módon jutnak kifeje­zésre, mely veszélyezteti a közügy érdekeit. Egészen sohasem lesz mellőzhető a politikai pártoktól elválasztható protekcionális rendszer. De le kell szállítani legalább a minimumra s nem szabad megengedni, hogy nyíltan, leplezet­lenül terpeszkedhessék. Tisza Kálmán nagyon helyesen jegyezte ma meg, hogy egy felelős kormánynyal össze­­férhetlen az, hogy a képviselők a jelölés jogá­val bírjanak a kinevezéseknél. Óhajtjuk, hogy ezt megszívleljék jobbról és balról egyaránt, minden párt körében. Belpolitikai hírek. — febr. 13. A király — mint értesülünk — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi, valamint F­a­­b­i­n­y Teofil igazságügyi minisztereknek a való­ság­o­s b­el­s­ő t­i­tk­o­s tanácsosi méltó­­ságot adományozta. A főrendiház gazdasági bizottsága febr. 17-én délelőtt 11 órakor ülést tart. “ S­liy, Hadseregünk. Minden államnak legnagyobb támasza a rendezett pénzügyi viszonyokon kívül egy jó, erős, kiképzett és jól föl­fegyverzett hadsereg. Már Jenő főherceg megmondá VI. Károlynak, hogy a pragmatika sankció biztosítására 200.000 szurony többet ér, mint az összes hatalmak kereskedő szava. Körülöttünk minden hatalom, egy nagy mérkőzés veszélye előtt állván, két évtized óta folyvást fegyverkezik. Németország és Francia­­ország rendkívül fölemelték hadseregeik létszá­mát, Oroszország a háború után újjászervezte hadseregét. Az áldozatok terén mi sem marad­tunk hátra. Nemcsak a­mennyire pénzügyeink engedték, hanem erőnkön túl is áldoztunk a monarchia védelmére közösen, és külön a ma­gyar honvédségre. A magyar honvédség számra és kiképzésre nézve jóval meghaladta már a Lajtántúli rész nagyobb népességéből alakult honvédséget is. Midőn annyi milliót szavaztak meg a tör­vényhozó testületek a hadseregre, midőn nem­sokára a fenyegető veszélyekkel szemben ismét az ország áldozatkészségéhez kell fordulnia a hadügyi kormánynak, azt hiszszük, mindenki, a­ki különben nincs beavatva a hadsereg szer­vezetébe, érdeklődni fog az iránt, hány katonát állíthatunk ki első­sorban. E cikk ismertetés akar lenni, de nem száraz, hanem felvilágosító ismertetés. A közös hadsereg törvényben meg­állapított létszáma 800.000 ember, ezt tudják az olvasók; a honvédség létszámáról is több­ször hallanak; nem rég közöltük, hogy a ma­gyar honvédség 212,000 embert az osztrák 138,000, azt is tudja a közönség, hogy 95,000 újoncot állít ki a monarchia s ugyanennyi a póttartalék, mely a 800,000 embert fölözi. De hogy mint van felosztva a hadsereg, mennyi az első­sorban háborúba küldhető létszám és meny­nyi ebből a harcos, azt még a katona­viselt emberek nagy része sem tudja, jóllehet érdek­lődnek iránta. Mert az összes hadsereg nem küldhető egyszerre harcba. A hadszervezet megszabja, milyen nagy tartalékcsapatoknak k®U a hadki­egészítő kerületekben maradniok, mely tartalék­csapatok feladata a háború által okozott veszte­ségek pótlása, a pótlásról való gondoskodás az újoncok kiképzése által. A háború előtt kiadott Ordre de bataille (hadrend) szabja meg a kivo­nulandó sereg számát és beosztását. Mert a had­viselés sikere föltételezi, hogy a hadsereg moz­gékonysága ne veszélyeztessék, élelmezése, lő­szerrel, ruházattal való folytonos ellátása és számtalan más intézkedés fennakadást ne szen­vedjen, mert ez által­ a hadsereg harcképessége bénulna meg. Nem a nagyobb számú, hanem a jól vezetett, gyors mozgású hadsereg győz, nem az, mely cél nélkül lődöz, hanem, mely meg­fontoltan, fegyelmezve, biztosan lő és jól veze­tett tűzzel rontja meg az ellenséget. A Post nemrég közölt cikksorozata nem egy tekintetben helyes észrevételeket tett, külö­nösen a tüzérségre vonatkozólag. E cikk ismer­tetés és nem kritika céljából van írva, azt azon­ban meg kell jegyeznünk, hogy a tüzérség, mely kiképzésre nézve az európai hadseregek tüzérségei közt a legjobbak egyikének van elis­merve, bár elég a közös hadsereg gyalogságá­hoz arányítva, elégtelen ama gyalogsági tömeg­hez viszonyítva, melyet a közös hadsereg gya­logsága a mindkét állambeli honvédgyalogsággal és esetleg a népfelkelés kiképzett gyalogosaiból alakított zászlóaljakkal együtt képez. A harcá­szat 1000 gyalogosra 3 ágyút követel. Nagyobb hadseregek működésénél megelégszik kevesebbel is, de a háború nem áll csak egész hadseregek mérkőzéséből s azért szükséges, hogy minden hadosztály és hadtest a kellő számú tüzérséggel el legyen látva. Még pedig ne csak az első sor­ban kivonult hadsereg, hanem a később alakí­tandó tartalékhadsereg is.­­Amint Poroszország­ban tényleg történik, hol a honvédség is el van látva műszaki csapatokkal és tüzérséggel. A hosszú évek során át, számítva a céltalanul beszerzett golyószórók költségét is, évenként csak csekély áldozatot hozva, fölszerelhettük volna a honvédséget tüzérséggel, úgy hogy min­den honvédhadosztály képessé lett volna önálló működésre. Egy csapásra nem teremthetni ugyan rendszeres, képzett tüzérséget, de még most sem járna elháríthatlan nehézséggel a honvéd­­tüzérség szervezése. Három év alatt minden honvéd-gy­aloghadosztályhoz föl lehetne állítani egy ütegosztályt, évenkint egy-egy üteget. A közös hadseregből a honvédséghez áttett tüzé­reknek nem kellene újra tanulniuk a gyalogsági és lovassági feladatokat, szakképzett anyagot adnának és ezzel új erőt a honvéd­seregnek. Ez óhajtást nemzeti szempontból sem ismétel­hetjük eléggé. És most ismerkedjünk meg hadseregünk beosztásának és erejének főbb vonalaival. A közös sor­gyalogság áll 102 ezred­ből, mindegyik ezred négy zászlóaljból, melyek­hez háború esetén még egy pótzászlóalj járul. A pótzászlóaljak a háború által okozott veszte­ségek pótlására szolgálnak, de nagyobb egysé­gekbe sorozva, újabb sereg alakítására is alkal­mazhatók. Első­sorban tehát négy zászlóaljjal vonul ki e 102 ezred, melynek létszáma 406 ezer 62 ember (tisztekkel együtt), ezek közül harcos 376,992 ember. A pótzászlóaljakkal együtt 501,228 ember. A sor­gyalogsághoz járulnak a va­dászok. Van 32 tábori vadászzászlóalj és a tiroli vadászezred 10 zászlóaljjal. Mindegyik zászlóalj még egy tartalékszázadot állít fel, a tiroli vadászezred 2 tartalék­ zászlóaljat. A va­dászok létszáma a tartalékcsapatokon kívül 41 ezer 897 ember, ezek közül harcos 38,984. (Tisz­tekkel együtt.) A pótszázadokkal 51,809 ember. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next