Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92-120. szám)
1888-04-22 / 112. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . . . . 7 » — » Negyedévre V . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 30 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor utca 7. sí., földsinti, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. X. évf. 112. (3349.) szám. Vasárnap, április 22. Szerkesztési iroda: Kispesten, nádor-utca 7. sz., Sacht hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő." Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páriában, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. POLITIKAI NAPILAP: A nemzeti erő. Kiemelkedő politikai jellemvonása nemzetünknek az összetartás és egyértelműség a veszély napjaiban. A külföld is sokszor megcsodálta ezen vonásunkat, mely már ezer veszedelmen átsegítette az országot, mivel a nemzetföntartás nagy és öntudatos érzelme nyilatkozik benne. Történelmünkben vannak ugyan az ellenkezőkre is példák, de csak azon időkből, mikor az olygarchizmus, a főúri uralkodás abszorbeálta a nemzeti életet. Ezen szomorú kor hozta meg a Dózsa-lázadást, a mohácsi veszedelmet s az ország három felé szakítását Mióta azonban az olygarchizmus megtört s a szó teljes értelmében vett magyar nemzet a liberális alkotmány és a jogegyenlőség alapjain megalakult, nincs példa az ellenkezőre. A békében és jólétben, ha az nem is valami nagy, könnyen oszladozunk. A nemzet alkotó elemei, mint az utolsó időben is, elkülönülnek , sokszor ellentétbe és gyűlölködésbe is kerülnek egymással. Pártharcaink is élesek szoktak lenni. S társadalmilag is nagy bomlásnak ereszkedünk, mihelyt valamelyest is biztosnak érezzük magunkat. Így teremtette meg az utolsó három évtized átlagos békéje és biztossága is a széthulladozás politikai és társadalmi fogalmait. Az erős nemzetiségi ellentéteket. A partikularizmust még a régi anyaország és Erdély között is. A gentry, a polgár, a lateiner, a skribler, a főúr, az antisemita, a zsidó, katholikus és nem katholikus fogalmát. S a megannyi száz és száz apró ellentétet, mely ha nem is többre, de a „jelszavakig“ föl tudta vinni a társadalomban és közéletben. Küzdöttünk a közszellem ezen irányzata ellen állhatatosan, legjobb hazafias meggyőződésünk szerint., S nem egyszer esett egy-két kemény szó köztünk és a többiek közt. De annál jobban esik nekünk — különösen nekünk — időnként észrevenni, hogy a „leányzó nem halt meg, csak alszik!“ Hogy nemzetünk egységének szelleme s fejlődésünk nemzetiesen demokratikus alaphangja nem veszett el a nagy zűrzavarban. Hogy egyek tudőnk lenni nemzetileg, minden különbség nélkül, valahányszor valamely veszély vagy országos szerencsétlenség elhárítására vagy meggyógyulására van szükség. S hogy a hazafiak öszszegére, az egész nemzetre alapított erő meg van még bennünk ma is, mint meg volt például az ötvenes években, mikor mágnás és paraszt, lateiner és polgár, gentry és jobbágy, gazdag és szegény, keresztény és zsidó, sőt magyar és nem magyar is egy volt a passzív ellerdtállás s a jogvisszaszerzés nemzeti gondolatában. A nemzeti egységnek ezen géniusza volt az például, mely évek előtt is, politikai haragot és háladatlanságot feledve, sietett a horvát földrengés által okozott károk meggyógyítására. Ez a géniusz szavazta meg szó nélkül, párkülönbség és nemzetiségi különbség nélkül múlt évben is az országgyűlésen a fenyegető orosz betörés ellen a súlyos pénzáldozatokat. Ez építette föl Szegedet. Ez építi föl Eperjest, Nagy Károlyt és Thorockot. S most is a nemzetnek ezen legtisztább és legnemesebb géniusza lebbentette meg szárnyait sokféleképen szakadozott országunk fölött, hogy az árvíz által okozott nyomort és károkat lehetőleg megorvosolja. Más országokban az ilyen mozgalom alig több, mint múlékony filantropikus cselekedet. Nálunk azonban több ennél. Mi kevesen vagyunk. S valahányszor egy hasonló nagyobb baleset népünk és nemzetünk testébe vágja karmait, a nemzeti erő egy része van megtámadva. Főképen nagy folyóink mentén, ahol néperünk zöme és jólétünk java fekszik. Ha mi kár itt történik, mindenki érzi, hogy az egész ország kára az. S ha mi veszendőbe menne az ország közepén, mindenki siet azt ösztönszerűleg kipótolni. S valóban nemcsak a filantróp emberies szívének, de a hazafinak is jóleső látvány az, miképen siet most is a még meg sem állapított, de nyilvánvalólag óriási kár kipótlására a nemzeti és társadalmi élet minden tényezője. Hírlapirodalmunk hazafias és emberies érzületéről nem is szólunk. Tudva van, — ámbár kevésbé méltányolva, — hogy az eszme és a toll emberei a vezetők ezen a téren mindig. Most is ők vették föl elsőnek a mozgalmat. Ma már csatlakozott az országgyűlés két háza és a kormány is hozzá. E pillanatban százezer számra mennek szét a gyűjtőívek Budapestről a hatóságokhoz. S minden hírlap egy-egy gyűjtőpénztár a hazafias és emberies lelkek számára. Akinek szívében tehát nemesebb érzelmek laknak s a kinek zsebében valami fölösleg — s kinek, ha kevés is volna — nem panaszkodhatik arról, hogy nincs alkalma nemes cselekedetet művelni. A szép és megragadó mozgalomra azonban csak ma tették föl a koronát igazán jó Buda várában. Tisza Kálmán miniszterelnök emelkedett lelkű neje értekezletet hívott egybe a társadalmi árvízsegély rendezése és hatályosabbá tétele végett. A főrendi világ számos előkelő tagja. Hölgyek és urak. A politikai, szellemi, hatósági és vagyoni tekintély számos képviselője. Miniszterek, főrendiházi tagok, képviselők, főpapok, írók, hatósági főnökök s a társadalom más kiválóságai gyűltek össze a kormányelnök palotájának dísztermében. S nemes versenyben tanácskoztak a társadalmi segély szervezéséről. Igazán nemesen s méltólag az emberiességi és nemzeties érzelmekhez, amelyeknek szolgálatába állottak. S ott, ahol Irányi Dániel és Tisza Lajos gróf, vagy Andrássy Gyula gróf egymással egyetértésre tudnak jutni, ott elenyészett minden, ami zavarhatná a mozgalom szépségét és emelkedettségét. A tanácskozás lefolyásáról és eredményéről alább van kimerítő tudósítás. Itt csak a tanulságokat vonjuk le. S azok fölötte kedvezők és vigasztalók. Nem csak az árvíz által lesújtott ezernyi ezer szerencsétlenre nézve, de általában a közszellemre is. Értsék meg az egész országban az ilyen momentumokban nyilatkozó erőteljes nemzeti szellemet. És fogják föl mindenütt. Használják föl a politikai, születési, hivatásbeli, faji, lelkiismeretbeli, vallásbeli, morális, vagyoni, helyi és hagyománybeli ellentétek lehető kibékítésére. S ha föl tudják használni, akkor a szeretet ezen nagy munkája, mely ma szervezetet nyert, nemcsak a szerencsétlenek számára szánt adományokat, de a közös nemzeti erő veszendőbe menő ezernyi morális alkatrészeit is össze fogja gyűjteni. Ismételje tehát mindenki a mindent öszszekapcsoló szeretet munkája közben újra meg újra a régi, jó és igaz közmondást: Concordia parvae res crescunt, discordia dilabuntur! Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — április 21. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék mai napon Királyi Pál elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a közigazgatási bizottságnak a halászati törvényjavaslatról szóló jelentését. A javaslatot Gaál Jenő ismertette. Ezután Fenyvessy Ferenc emelt szót, kiemelve, hogy a balatoni halászat speciális viszonyaira éppen nincs tekintettel a javaslat, miért is ő a balatoni halászat érdekeit védő különvéleményt fog benyújtani. Horánszky Nándor jogi szempontból vette a javaslatot bírálat alá; átalánosságban elfogadja ő is — mint Gaál Jenő a javaslatot, de jogi szempontból annak több szakaszát módosílandónak véli. A tárgyhoz szólottak még: Károlyi Sándor gróf, igen érdekesen világítva meg a javaslat több szakaszát és Beöthy Ákos, ki a javaslatot szintén elfogadandónak tartja. Ezután Károlyi Sándor gr. a közlekedési miniszterhez intézendő interpellációt jelentett be a tiszai árvízveszélyek mikénti elhárítását célzó intézkedések tárgyában, melyet alkalmas időben szándékozik beterjeszteni, mit az értekezlet helyeslőleg vett tudomásul. Végül a fenforgó árvízbajok és ezzel kapcsolatos kérdések felett való tanácskozás és jelentéstételre bizottságot küldött ki ez értekezlet, mely bizottság tagjai: Károlyi Sándor gr., Dessewffy Aurél gr., Horánszky Nándor, Meczer Géza és Tomcsányi László. gy------------------------------------------------ A miniszterelnöknél. Az árviz-segély országos szervezése. —■ * a Tisza miniszterelnök neje, gróf Dagenfeld Ilona a napokban tartott szűkebb körű értekezlet után mára egy tágabb értekezletet hívott össze a miniszterelnöki palotába. Délután 4 órakor élénk mozgalom volt a budavári palota előtt. Miniszterek, főurak, főpapok, képviselők, államtitkárok, írók s más kiváló állású egyének foglalták el a piros selyem díszítésű díszteremben előre elkészített helyeket az értekezleti asztal körül. Az értekezlet egyesítette a főváros legelőkelőbb társaságának képviselőit. A teremben élénk zsibongás és „előkelő illat” uralkodott. A főúri világból ugyanis mintegy 30 hölgy is megjelent az értekezleten, mely minden izében érdekes látványt nyújtott. Mintegy 200-an lehettek jelen. A házi úr (Tisza Kálmán) azonban nem jelent meg, mintegy jelezni akarván ezáltal, hogy a magyar állam hivatalos tekintélyének és hatalmának semmi köze ezen „magán" természetű mozgalomhoz, mely elvégre is az emberszereteten és a nem hivatalos, de annál erősebb hazafias érzületen kell, hogy alapuljon. Ott volt azonban Vay Miklós báró, a főrendiház elnöke, Péchy Tamás, a képviselőház elnöke, Fejérváry Géza báró, Fabiny Teofil, Bedekovich és Orczy br. miniszterek, Andrássy Gyula gróf, Poja-